Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

JUBIWJM JEGYIBEN Á fiataloké volt Gyomron a vasárnap Ifjúgárdisták„hozzák a hála stafétát. VB-ÍILES lesz ma délután egy órakor Mendén. Jelentés hangzik el a tartási- és életjáradéki szerző­déseit fölülvizsgálaitáról, ellen­őrzéséről, valamint a község honvédelmi munkájáról. HÍREK — Két műszakban árusít csütörtöktől a monori 3-as számú népbolt, a Mátyás ki­rály utca és környéke lakói­nak kívánságára. A bolt reg­gel 6-tól este 7-ig tart majd nyitva. — Mátrai Zsuzsa, Kovács József, Berényi Anna, Idrányi Iván és Anita vendégszerepei ma este Monoron, a Vigadó Étteremben. Anita sztriptizpa- ródiát mutat be. A műsort hol­nap, csütörtökön megismétlik a gyömrői Halászkertben. Korszerűsítik 4-es főútvonalat A járási rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lyán hallottuk: korszerűsítik a 4-es számú főútvonal járá­siunkban áthaladó szakaszát. A munkálatokat Vecsésnél kezdték, jelenleg Üllő határá­ban dolgoznak. A sebesség­korlátozó és az előzni tilos táblát kitettek, de nagyon sok gépkocsivezető nem veszi fi­gyelembe a táblák utasításait, s így könnyen baleset történ­het. XII. ÉVFOLYAM, 71. SZÄM 1970. MÁRCIUS 25., SZERDA Jubileumi versenyben a VIZÉP A felajánlás: másfél milliós többlet 30 napi nyereség — Uj lakatoscsarnok A vecsési VIZÉP: az egykori kis kisegítő műhely, egyre job­ban terjeszkedik, ma 300 em­bernek ad munkát Tavaly az üzem 62 millió forint értéket termelt és több mint 9 millió forint tiszta nyereséggel zár­ták az évet. Pedig a munka­erőhiány itt is gond, jelenleg is több mint 20 ember hiány­zik. Akik itt vannak, azok Vi­szont jó szakemberek. Persze ezt az üzemi vezetés is méltá­nyolja. A rendszeres prémiumok mellett március 27-én nem kevesebb, mint 30 napi nyereségrészesedést kap­nak kézhez az üzem dol­gozói. ' S ha már a jutalmazásoknál tartunk, Varga Sándor párt- titkár újságolja: április 3-án kilenc munkás kapja meg a kiváló dolgozó kitüntetési. Ki­váló dolgozó — ha erről esik szó. sikkor érdemes vissaapil- lamtani a hónap elejére a nö­A sok versenyző közül ki lesz a győztes a jubileumi vetélkedőn? Péterffy felvételei A jubileumi ünnepségek je­gyében került sor vasárnap a gyömrői ifjúsági találkozóra. Már a reggeli órákban sem voltak üresek a gyömrői ut­cák — fiatalok serege áram­lott a sportpálya felé, ahol kis­pályás labdarúgó-bajnokság. majd a kerékpárverseny kez­dődött. Pontosan 11 órakor ért a tanácsiháza elé a járási falszabadulási' csillag staféta. Négy útvonalról hozták a sta-- fétát a fiatalok, amit április 3-án inäitanak Monorról Bu­dapestre, az országos találko­zóra. A művelődési házban egész napos nonstop filmvetítés volt, de ennél is érdekesebb programnak ígérkezett a ju­bileumi vetélkedő járási dön­tője. A községek versenyző fiataljai kitettek magukért, a zsűri nem osztogatta könnyen a pontokat — végül a monori Szenyán Tibor lett a győztes, ö jut tovább a megyei döntő­be. Délután Furuglyás Géza minta klubfoglalkozást tartott a szombaton avatott — való­ban nagyon szép, hangulatos, otthonos — ifjúsági klubban. Remek idő volt, eső sem mosta el az esti tábortüzet, amely méltó befejezése volt a jól megszervezett egész napos ifjúsági találkozónak. Hegyeshalomtól Pilisig négy napot utaztak az importmaiacok KI A FELELŐS AZ ELHULLÁSOKÉRT? A járási népi ellenőrzési bi­zottság tájékozódó felmérést végzett februárban a pilisi hizlaldában, az idei télen im­portált sertések elhullásának körülményeiről. ­A süldők és malacok októ­berben, novemberben és de­cemberben érkeztek az NSZK-ból és Ausztriából. Az NSZK-ból 15 ezer 72 darab — elhullott útközben 121, Ausztriából 8 ezer 75 darab — elhullott 19. Ha ezekhez a számokhoz hozzátesszük azok­nak a sertéseknek a számát, amelyek az átvett szállítmá­nyokból mint „senyvedt és se­lejt” állatok szerepeltek, s melyek a későbbiek során el­maradtak a fejlődésben, il­letve gyomor- és bélgyulla­dás, később vészes szervi bán- talmak miatt elhullottak — már érthető, hogy a NEB kí­váncsi volt az okokra. A pilisi hizlalda vezetője megtudta, hogy importmala­cok érkeznek hazánkba. Köz­pontján keresztül igényelt belőlük. Időközben megtették a szükséges intézkedéseket: 230éneklő, zenélő úttörő A Magyar Tanácsköztársa­ság emlékünnepén Vecsésen, a művelődési háziban került le­bonyolításra a járás úttörői­nek ének is zenei vetélkedő­je. Mintegy 230 úttörő jelent meg, hogy bizonyítsa: szereti az éneket, a zenét, méltókép­pen készült a nagy tavaszi ün­nepeikre. A sok szólóénekes, énekkettős, énekliármas, hang­szeres szólista mellett 14 ka­marakórus nevezett a szemlé­re. A műsort a vecsési 1. szá­mú általános iskola és gimná­zium kórusa nyitotta meg Ko­dály—Berzsenyi: A magyarok­hoz, című kánonjával. A három és fél órás impo­záns, minden eddiginél nívó- sabb járási szemlét az üllői zenei általános iskola kamara- Itórusa zárta, példaadó pro­dukciójával. Eredmények: Aranyérmet kapott: Füstös Éva zongora (Gyömrő, Köz­ponti), Montág Judit, Ordasi Zsuzsanna énekkettős (Monor, Munkásőr), Halmai Judit, Mol­nár Vera, Szabó Klára ének­hármas (Gyömrő, Kossuth), Csorba Anikó, Lakatos Kata­lin, Nagy Magdolna énekhár- mas (Gyömrő, Központi). Ezüstérmet kapott: Szabó Ilona ének (Pilis, Központi), Kalina Mária ének (Maglód, Központi), Keserű Ildikó zon­gora (Vecsés, Felsőtelepi), Já- vorszki György harmonika (Monor, Ady). Bronzérmet kapott: Oláh Ti­bor ének (Monor, Ady), Szilá­gyi Attila ének (Gyömrő, Kos­suth), Fehér György klarinét (Vecsés, Felsőtelepi), Kele Ká­roly harmonika (Monor, Kos­suth). A kamarakórus kategóriá­ban aranyoklevelet kapott a monori Kossuth, az üllői nor­mál tagozatú, a vecsési Köz­ponti és a vecsési Kun Béla téri általános iskola kórusa. Ezüstérmes lett a gyömrői Kossuth, a maglódi Központi, a monori-erdei és az úri álta­lános iskola kórusa. Bronzér­met nyert a gyömrői Erzsébet- telepi, a monori Munkásőr úti és a vecsési Martinovics téri általános iskola kórusa. A zsűri a megyei bemutató­ra a monori Kossuth utcai ál­talános iskola kamarakórusát javasolta. (v) elkülönített, fertőtlenített szállásokkal várták a serté­seket. A szállítmány pontos érkezéséről nem értesítették őket, sem a sertések számá­ról. jz Az Ausztriából érkezett ma­lacokkal nem volt nagyobb baj — emeletes pótkocsis gép­kocsival érkeztek, kísérővel, s az út sem volt túl hosszú, rendszerint 24 óra alatt ide­értek. Az NSZK-ból viszont vasúttal jöttek a malacok, süldők — kiéhezetten, szom­jasan, kísérő nélkül. (Egyet­len szállítmánynál talált csu­pán az állatorvos vasúti bár- cát a vagonon, amely sze­rint Salzburg határállomáson etetés-itatás volt 23 óra 15 perckor!) A kiéhezett és szomjas ál­latok erősen legyengülve ér­keztek Hegyeshalomra. Itt kiszedték az utihullákat — boncleletük minden egyes esetben fulladás volt. Nem is csoda, hiszen négy-hat napot utaztak esetenként a mala­cok — nem a legideálisabb időszakban —, a hideg de­cembert különösen megsíny­lették. Hogy a hosszú utazá­sért ki a felelős? Nem ér­dektelen az egyik példa: egy szállítmány elindult egy nap az NSZK-beli Essen Olden­burg vasútállomásról 17 óra­kor. Másnap reggel Salzburg határállomáson volt, a követ­kező nap Hegyeshalomba ér­kezett. Innen Pilisig négy teljes napot utaztak a mala­cok! Nem csoda tehát, hogy ami­kor Pilisen, az átvételkor az állatorvos ellenőrizte a ma­lacokat, tetemes számú úti­hullát talált. Boncleletük: gyomor- és bélgyulladás, ful­ladás, de a nyomok arról is árulkodtak, hogy a kiéhe­zett állatok társaik egy ré­szét szabályosan megették. A leírtakhoz nem kell kom­mentár. Biztató viszont, hogy a megmaradt importsertések szépen fejlődnek — kivéve a decemberi szállítmányból szer­zetteket, melyeknél aklima- tizációs nehézségek mutat­koztak. Éppen ezért a pilisi hizlalda vezetőinek az a véleménye: a továbbiakban is kérnek az importmalacokból. d~ levonták a tanulságot, a téli szállításból elegük van. Fogarasi Olga ★ Nem tudok egyetérteni az­zal, hogy az importsertések fönt leírt szállításából és nagymértékű elhullásából csupán az lenne a tanulság, _ hogy a pilisi hizlalda veze-' tőinek,téli szállításból elegük van”. Az egész felháborító ügy­gyei kapcsolatban* jogosan fölmerül néhány kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy a szállítmány pontos érke­zéséről nem értesítették a gazdaságot? Hogyan lehetséges az, hogy Hegyeshalomtól egészen Pi­lisig, élő állatok szállítása összesen négy napot vesz igénybe? Hogyan lehetséges az, hogy a határtól Pilisig, senki nem gondoskodott az állatok ete­téséről és itatásáról? Kik ezért a felelősek? Hetesi Ferenc Pál napra, három nő kapta meg ezé a kitüntetést és öten pénz­jutalmat kaptak. Törődnek a munkásokkal a VIZÉP-nél. Készül a gázolaj­fűtés, bővítik az étkezdét, munkásszállásuk kényelmes, tiszta, párját ritkítja. De nem­csak a szociális ellátottság fej­lődik, fokozatosan javulnak a munkakörülmények is. Több mint 700 ezer forintos költség­gel épült az új lakatoscsamök. Ezután már nem kell a sza­badban végezni az itteni mun­kát. Munka akad bőven. Az ÉM mélyépítő vállala­tok, vagy akár a Csepeli Vasmű is szívesen dolgoz­tat a vecsési VIZÉP-pel. De az üzem vezetői és dolgo­zói nem ülnek a babérjaikon. Mint Holländer Endre műsza­ki vezető, az üzem versenyfe­lelőse elmondta, jelenleg tizen­négy szocialista brigád küzd a jobb eredményekért. Érdemes például a jubileumi felajánlá­sokat végiglapozni. A Ságvári brigád 300 ezer, a Dózsa bri­gád 250 ezer, az Osztyapenkó brigád 138 ezer forintos több­letmunkát vállalt és lehetne sorolni tovább. Az üzem dolgozóinak fel­ajánlása eléri a másfél millió forintot és ha tekin­tetbe vesszük az egyéb­ként is magas tervet: ez nem kis összeg, nem kis erőfeszítésbe kerül a telje­sítése. A párttitkár azt mondja, hogy érzése, véleménye szerint nemcsak a versenyszellem, ha­nem általában az üzem szel­leme is nagyon jó. A vezetők ismerik a munkásokat és áll ez fordítva is. A VIZÉP-nél nem félnek a jövőtől. Olyan munkásaik van­nak, akik megtartják ígéretü­ket, teljesítik vállalásaikat, be­bizonyították ezt már a-múlt­ban is nem egyszer. Szalontai Attila M \ I MŰSOR MOZIK Magrlód: Dorellik jön. Monor; Valcerkirály. Nyáregyháza: Hár­mas manőver. Tápiósüly: A dzsungel ösvényein. Űri; A csendőr nősül. Vecsés: így jöt­tem. A gyömrői kenyér egyre jobb lesz A nyikorgó dagaszitólábakon billegő, jegenyéből vájt nagy- teknők eltűntek már a füstös falú pékműhelyekkel együtt. A .községek kenyér- és egyéb pókáruellátása nagyobb üze­mek, kenyérgyárak” gondja. — Nálunk még a formázás is hagyományos módon, kézi munkával történik — tájékoz­tat Kapás Antal, a gyömrői „gyár” vezetője, ahol a telje­sítmény napi nyolcvan mázsa szép formájú, jól megfkelt és jól sütött, foszlós bélű kenyér. Dicsérik is a fogyasztók, nemcsak itt, Üllőn is. Pedig sokszor akad fejfájdító gond. megoldhatatlannak látszó probléma hiszen alig van szakmunkás — a jelenlegi lét­szám kétszeresét tudnák fog­lalkoztatni. S most, ezekben a „hongkongis” napokban volt úgy, hogy húsz dolgozót kény- szerített ágyba a betegség. A gyömrői üzem irányítása alá tartoznak a Vecsésen, Mendén, üzeipelő kisebb ke­mencék is.„ Az együttes terme­lés naponta 144 mázsa. Ez any- nyit jelent, hogy a fölsorolt községekkel együtt E csér, Maglód és Süly kenyérszük- séglete havonta meghaladja a négyezer mázsát, péksüte­ményből pedig 800 ezer dara­bot fogyaszt a terület közel 50 ezer lakosa. A jó minőség iránti igények azonban egyre nőnek. A tech­nológiai fegyelem szigorú be­tartása, a szakmunkások ön­képzése, a testi erőt kívánó, izmot sorvasztó kézi munkát kizáró korszerű gépek beállí­tása, a gyömrői kenyér minő­ségét javítja. Lehet, hogy olyan lesz, mint az emlékeinkben élő házi ke­nyéré? K. S. ŐSBEMUTATÓ NEW YORK Előli MONORI INTERJÚ ZSOLNAI HÉDIVEL A sanzon a lexikon szerint: egyszerű szerkezetű, könnyed hangú dallamkompozíció. Tör­ténet, dalban elbeszélve. Te­gyük még hozzá, hogy közért­hetőnek tűnik, meghallgatása nem igényel különösebb zened műveltséget Valahol a „köny- nyű” és a „nehéz” zene között említhetjük. Előadása viszont rendkívül nehéz, világviszony- liajtbam is kevés igazán jó san­zonelőadó van. Közéjük tarto­zik Magyarországon: Zsolnai Hédi. Varázslatos egyéniség. Erről a televízió képernyője után, a monori Hangulat eszpresszó­ban megrendezett estjén élet- közeiből is meggyőződhettünk. Sajnos, meglehetősen kevesen. Akik megjelentek, azok is job­bára a beatzene von zkörében élő fiatalok voltak. Érezhető is volt, hogy a közönség — leg­alább is kezdetben —, bizo­nyos fokú fenntartással, ide­genkedve fogadta a művész­nőt, a számokat. Nem árulok el titkot: egy kicsit számítot­tunk is erre. A szünetben mindösz- sze pár perc jutott rá, hogy Zsolnai Hédivel, ezt a kérdést is érintve, interjút készítsek. — Hogyan fogadja a vidéki közönség előadá­sait? — A sanzon, sajnos, még ma sem tartozik az igazán közismert,' az úgymond egyszerű em­ber számára is élvezetet jelentő zenei műfajok közé. Mégis hiba len-.:, ha csak értő, entellek- tüel közönség előtt lép­nénk fel. Vallom: nem szabad lenézni a közön­séget, bármilyen össze­tételű is, mert megérzi és úgy is reagál rá. — Le tudja-e küzdeni az esetleges értetlensé­get? — Igen. Amint kilépek a színpadra, első pillan­tásaimmal felmérem a közönséget. Kikből tevő­dik össze, milyen érdek­lődést várhatok tőlük, mit kell nyújtanom ne­kik. Gyakori, hogy az összhang érdekében el kell térnem az eredeti műsortervtől. Vagy, ha előadásom alatt zavart közömbösséget észlelek, azonnal át kell válta­nom. A közönség értem jött be és bele kell il­leszkednem mindig az adott közönség hangula­tába. Egy kis tréfa, egy kedves mosoly... és máris kölcsönösen ott­hon érezzük magunlcat, a közönség és én. És Zsolnai Hédiben nem csalódtunk. Énekével elénk varázsolta az örök, fényes Pá­rizst, felidézte a Szajna-part, az apacsok, a kedves csirkefo­gók romantikusan bohém vilá­gát. Sanzonra „átültetett” Jó­zsef Attila-verseket hallhat­tunk, mély átéléssel és Villont. Döbbenetes erővel formálta meg a „szép fegyverkovács- nét”, az elhervadt ifjúság szimbólumát. A közönség érez­te: szokatlan, rendkívüli pro­dukció részese. És Zsolnai Hé­di „átváltott”. Közkívánatra oldottabb műsorszáimoibat adott elő, kedvességével, köz­vetlenségével annyira megsze­rettette magát, hogy a hivata­los műsorzárás után sem ő. sem a közönség nem tudott búcsúzni. Csakis üdvözölni tudjuk a Róna Vendéglátó Vállalat kéz deményezését, hogy mind gyakrabban hív meg országos nevű és színvonalú előadómű vészeket monori éttermeibe és eszpresszóiba. Még a Zsolnai-esthez tarto­zik; egy kicsit büszkék is le­hetünk, ugyanis volt Zsolnai Hédi műsorában egy olyan dal, amelyet — mint mondta Magyarországon még sehol nem énekelt, közeli New York-i vendégszereplésére tar­togatta. (baky)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom