Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-24 / 70. szám
PEST uccrtt K^úriap »70. MÁRCIUS 24.. KEDD Mimszegfü Hazánk legnagyobb szegfű- telepén, a szentesi Termál Tsz-ben egy nálunk kevéssé ismert, érdekes fajtát is nevelnek az üvegházakban. A Hollandiából hozatott újdonság neve Miniatűr. Virágai kinyílott állapotban 4—5 centiméter átmérőjüek, vagyis kisebbek a hagyományosnál. v Krúdy Nyíregyházán A városi tanács vb és a Jósa András Múzeum rendezésében Nyíregyházán megkezdték a Krúdy-emlékkiállítás előkészítését. A nagyszabású kiállítás anyagát átmenetileg a Móricz Zsigmond Színház emeleti előcsarnokában helyezik él. A váEtagekazánok a családi házakhoz Az oroszlányi szénbányáknál megkezdték a családi házak központi fűtésére alkalmas etagekazánok gyártását. A pályázatra érkezett tervekből olyan típust alakítottak ki, amely a Komárom megyei bányavidékek jó minőségű barna szenével kifogástalanul működik. Az oroszlányi „Vértes 20” nevű folytonégő kazán egy kétszintes, 2—3 szobás családi ház fűtésére alkalmas, de jól használható a keltetőállo- másokon, istállókban is. A kazán óránként 20 000 kalória hőt és percenként 10 liter 40 fokos meleg vizet ad. Hőfoka automatikusan szabályozható. Kétféle kivitelben készítik: az egyszerűbb a pincébe, aszemre is tetszetős külsejű a szobában helyezhető el. A kazánok gyártására külön üzemet rendez be az Oroszlányi Szénbányák. Az idén 1500 | kazánt adnak át, jövőre pedig 4000 gyártására készülnek fel. Termékeikre 2 éves garanciát vállalnak és ellátják a szervizszolgálatot is. rosi tanács ugyanis tervbe vette olyan épületek felkutatását, amelyben a város nagy szülötteinek — Szamuely Tibornak, Krúdy Gyulának. Benczúr Gyulának, Jósa Andrásnak — tiszteletére emlékszobákat rendeznek be. A kiállítás forgatókönyvét dr. Katona Béla főiskolai adjunktus, irodalomtörténész, az ismert Krúdy-kutató készíti. A tervek szerint külön tablókon mutatják be Krúdy gyermekkorát, írói pályájának kezdetét, Nyíregyházához fűződő kapcsolatait; külön tabló foglalkozik az író műveivel, tárlóikba n helyezik el a különféle dokumentumokat, kéziratokat, dedikált műveket. Kiállítják az író kedvenc bútorait és emléktárgyait. A tárlat anyagának tekintélyes részét az író leánya, Krúdy Zsuzsa adományozta a rendező szerveknek. Az elavult mezőgazdasági gépek újabb listája A parlament márciusi ülésszakán szóba kerülitek a „kifutó”, lassan elhasználódó géKONYVESPOLG Kulcsár Kálmán: Az ember és társadalmi környezete A kitűnő jogász-szociológus, Kulcsár Kálmán, nem ismeretlen a közönség körében. Tudományos munkássága, publikációi (ezek között A szociológiai gondolkodás fejlődése című, „bestsellerként” elfogyott kötete), valamint tudománynépszerűsítő tevékenysége és szereplése a rádióban, a televízióban tette ismertté nevét. A szociológia, mint tudományterület mintegy reneszánszát éli nálunk és vitathatatlanul nagy fejlődés előtt áll. Ezért is előzte meg érdeklődő várakozás Kulcsár új könyvét, Az ember és társadalmi környezete című munkáját, amelyet a Gondolat Kiadó jelentetett meg és amely nem sokkal ezelőtt került közönség elé. A kötet első fejezetében a szerző a szociológiai gondolkodás fejlődéséről ad történeti áttekintést. A polgári szociológia fejlődésében megkülönbözteti a szabad verseny társadalmának és a monopol- kapitalista társadalomnak a szociológiáját, valamint a mai modern polgári szociológiát. Felveti a kérdést: miért fontos a marxista szociológia számára a polgári szociológia történetének ismerete? A választ a marxista szociológia keletkezésének és fejlődésének sajátosságaiban adja meg a szerző. Felvázolja: a marxista és polgári szociológia azonos történeti-társadalmi szituációban keletkezett, de már a fejlődés kezdetén eltértek egymástól; a marxista szociológia az adott társadalmi alakulat ellentmondásait felismerő és történeti fejlődésnek megfelelő megoldási módjával áttörte a polgári társadalom kereteit. felismerte egy-egy történelmi társadalmi alakulat meghaladásának történeti szükségszerűségét. Ilyen módon a marxista szociológia a forradalmi gyakorlattal együtt fejlődött s összefüggése a politikával kétségtelen. „A szociológia nem a poli- ti kai akarat igazolását szolgáló, hanem annak kialakítását segítő tudomány, amennyiben feltárja és érthetővé teszi a társadalom azon jelenségeit, amelyeket a politikának ismernie és értékelnie kell a politikai akarat kialakítása és megvalósítása előtt” írja a szerző. A szociológia eme társadalmi funkciójából következik az is, 'hogy hozzásegítsen a politika megvalósulását szolgáló módszerek kialakításához is. A személyi kultusszal leszámoló XX. kongresszus után a marxista szociológia újbóli fellendülése a szocialista társadalom építésének gyakorlati _ követelményeivel függ össze — hangsúlyozza a szerző. — Erre mutat az a tény, hogy a szociológiai vizsgálatok iránti igény elsősorban és leginkább azokon a területeken jelentkezett, amelyek a társadalmi és állami tevékenységben egyaránt előtérben vannak, tehát a termelés, a munka, a gazdasági élet szervezése, valamint a társadalom vezetése, nevelése, kulturális fejlődésének fokozott elősegítése területén. Ennek köszönhető, hogy a szocialista országokban az újból fejlődő szociológia az első lépéseket a szakszociológiák területén tette meg. * A következő fejezetekben a szerző a társadalom strukturális problémáit, társadalmi csoport — szervezet, család — szociológiai kérdéskörét, végül az emberi magatartás és a társadalom ösz- szefüggéseit tárgyalja. Ez utóbbi problémakomplexum keretében a magatartásirányítás legfontosabb eszközeiről, a normától eltérő magatartás társadalmi tényezőiről, a kommunikációs folyamat társadalmi kérdéseiről,. majd a társadalomirányítás-konfor- mizmus-manipuláció hármas összefüggéséről értekezik. A társadalomirányítás egyik legfontosabb eszközéül a közvéleményt jelöli meg. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a szocialista társadalmakban is egyre világosabbá válik a közvélemény és a közvélemény kutatás jelentősége, elsősorban a politikai és a gazdasági élet gyakorlata számára. A társadalom tagjainak magatartását — a közvéleményen, az előítéleteken túl — legközvetlenebbül az előirt magatartási normák, magatartási szabályok irányítják. Ezek a normák a társadalom egésze, vagy kisebb-nagyobb része által elfogadott cselekvési mintákat jelentenek, amelyek alapján az emberi magatartások megítélhetők, s amelyek közvetlenül hatnak az emberi magatartás alakulására. Dr. D. F. pelk; ezeknek elavulási határidejét most a'MÉM újabb közleménye pontosan, meghatározza. (Korábban a minisztérium már adott ki egy, a mostanihoz hasonló géplistát. Az érvényben levő rendelkezések szerint a géplistáin feltüntetettévben az említett típusok pótalkatrészeire járó huszonhárom százalékos ártámogatás megszűnik.) Ilyen elavulófélben levő berendezésnek számít például a Zetor 25 K traktor, a „korszerűtlen” minősítésit 1971-ben kapja meg. Ebből a géptípusból „fénykorában” tízezret használtak a hazai mezőgazda- sági üzemek, a Zetor 3011-es traktor 1973-ban számítható majd az elavult erőgépek közé, az MTZ—5 M és L traktorok pedig, amelyekből még jelenleg is sólcat tartanaik üzemben, 1974-ben használódnak él. 1972-ben szűnik majd meg az ártámogatás az SzK—3-as gabonakombájnok alkatrészeire. Ezekből az airatócséplőkből jelenleg négyezret használnak. A géplista kiadásával egy- időben a MÉM illetékesei hangsúlyozták, hogy az elavult berendezések helyére új, nagyobb teljesítményű és gazdaságosabban használható gépeket bocsátanak a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére. A régi traktorok helyett lehetőleg ugyanattól a gyártól szereznek be új, sokkal korszerűbb erőgépeket. Ilyen például az MTZ—50-es és később a 80- as típus. A Zetorok egy korszerűbb változata, az 5611-es már idén“ forgalomba kerül. Ballada a kenyérről Búcsúzik az éjszaka az er" dőlől, a pataktól, búcsúzik a tábori reflektorok kutató fénypásztáitól. A kapun egyesével engedték ki az embereket, az őir lámpával világított az arcukba. Mélyen ülő szempárok, penész színű ábrázatok. Tulajdonképpen nem volt rájuk kiváncsi, de a szabályok, ellen az isten kedvéért se vétett volna. — Mennek kenyérért. Ezek mennek kenyérért'. Fantasztikus. És mi azt esszük. Ők ösz- szefoffdossák a koszos, rühös mancsukkal, rakodás közben biztos valcaródznak is — mi meg azt zabáljuk. Hát van isten? Hol az isten, hogy engedi |st? — Az őr lekattintotta a lámpát, úgy morfondírozott; tovább. — A pofájukat kell néznem ... a kezüket kéne nézni a pofájuk helyett! Kezei mosni — ezek kivedelik a mosdóvizet és.megzabálják a szappant, mihelyt hozzájutnak. Az üzlet, persze, ahhoz értenek. Csencselni, meg miegymás. Hogy az a mennybéli magassá- gos minek teremtett ennyi fölösleges embert a tiszta faj rovására... Ásítást nyomott el. Szolgálat, szolgálat. De délután szabad lesz. A kamtinban majd cigarettát vesz, meg egy szelet csokoládét Mairgiarettnek, a 4-es kápának. Izmos, igaz, ■hogy szeplős, de nem tetves és mandula illatú szappant használ, Hogy honnót van. néki? — Futólépés az állomásig! Rüh’r dich! Mozogj, te inócsin- gos, te! —A kísérő katona kerékpárra pattant. Megindultak. Mintha mosodából, vagy ólombányából szöktek volna, úgy szívták tele friss levegővel a tüdejüket. Szabad levegő! Nem fogja körül rács, pines füst szaga, nincs véreb szaga és köröskörül zúg az erdő. A harmat kristálytiszta. Csillogóbb, mint a könnycsepp. Wieslaw az utcára gondolt. Egy reggel, bizony, két saroknyit száguldott, mert megpillantotta Ankét. ( Piros-fehér csíkos ruhájában szép volt a lány. Fél hét körül bukkant föl mindig a sarkon, de megesett, hogy két perccel élőbb. Ilyenkor Wieslawnak annyi ideje sem maradt, hogy kihör- pintse utolsó korty kávéját. Kávé. Milyen is az, hogy kávé? — Csapot-papot hagyva futott az utcára, tornacipője nesztelenül huppant az aszfalton. Mint valami macska, úgy járt és Anka is olyan volt, mint valami izgő-mozgó, piros kis plüss egér. Szerette a futást. Amikor szinte kettéhasad a levegő, a test szinte súlytalan, izmos lába ütemesen lendül. Szinte a karján érezte Anka bőrének bizsergő ígéretét. Anka... Tavaly ilyenkor a hében jártak. Ilyenkor terem a szamóca. Milyen is a szamóca illata? P hrenstein szaporán szed- te venyigére fogyott lábait. Futólépés! — A könyvesboltban létrára kellett mászni, b y az ember elérje a legfe'.j polcot. Érdekes ritkaságokat tartott ott Alex úr. Volt például egy Napóleonalbum, disznóbőr kötésben, arany szegélyű lapokkal. Majd százötven éves kiadás. A létrára mindig a segéd mászott. — Igenis, uram! Parancsol, uram? — Mozgás, a szentségit! Beér a vonat! — Az őr egy darabig mellette karikázott. Ehrenstein átvette a többiek ütemét. — Igen, a legfelső polchoz mindig a segéd mászott. Fer- dinek hívták és nyurga volt. A segéd elesett, még negyvenkettőben, vagy negyven- három tavaszán?... Szaporábban kapkodta a lábait. A gondolattól egyszerre még jobban érezte a föld hűvösségét, a harmat nyirkát. Megborzongott. Futni kell. Futni,’ mert másképp ki nyitja ki majd azt a kis boltot, ha vége lesz ennek a cirkusznak? Igen, volt az üzletben még két díszköté- ses Jókai-sorozat is. Zöld préselt borító, fehér és arany akantuszlevelekkel díszített címoldal... Némán loholtak mind az öten.' Izsó, a kancsal késmárki suszter hátranézett, győzik-e szusszal a többiek. Az őr észrevette a mozdulatot. — Pofázni, ahhoz van tüdő, mi? Maguk talán ilyenkor futás közben is a pártot szervezik? Most épp melyiket, kérdem tisztelettel: az illegálisát, vagy a legálisát? Az istenit az ilyen csürhének! És mondja, maga hogyishívják, be lehetne lépni a maguk pártjába? Rám mindig számíthatnak! De ha még egyszer pofázik engedély nélkül, akkor a képébe lépek, nem a pártjába, értette? Áron liheg. A színház... a Nebáncs virágot díszletezték. A művésznő nem tágított a színpadról. „Egy az oka, egy az oka, hogy csak ólomkatona .. — Nem jó. Ez így nem jó, baj van az akusztikával! Elnyeli a hangomat a díszlet. Tágabb tér kell! Adjanak tá- gabb teret, vigyék kijjebb a bal oldalt! Az a dög meg akar buktatni! Mit képzelnek, kezdő kórista vagyok? — A nő toporzékolt és ő a rendező egy intésére odébb vitte a falat ablakostul, képestül, pedig súlya volt. Sosem volt fáradt. Akkor sem, ha egyik-másik művész éjszaka csalta, kísérőnek: Gyere Áron, lumpoljunk, mert rongy az élet! Tudod-e, csak egy nap a világ... Egy nap ... Tőlük, a színészektől leste el a verseket, rögtönzéseinek alapjait, amivel a barakkban néha a többieket szórakoztatta. Tudta, borzalmasan szaval, röhejesen mozog — de legalább mozog, beszél és figyelnek rá. Amíg figyelnek, nem törődnek az éhséggel, a tetvekkel. i tehervagont már lekap- csolták a szerelvényről. A nyílt pályán állt, távol az egykori állomásépülettől. Hat német őrizte. — Heil! Was gibt es neues? — kérdezte a kísérő és leszállt a kerékpárról. — Nichts besonderes. Es gibt hier eine Schisserei ... — Aha — fülelt a kísérő a távolba. A kerékpárt kőrakásnak döntötte. Legyintett a kezével. Öt már nem érdekli. Lövöldözzenek. Töltény van. Öt ez nem hozza ki a sodrából. Izsó is megértette a németek szavait. Úgy, szóval semmi újság, csak még mindig lövöldöznek. Ez jó. Ha van, akire lőnek, akkor olyan is van, aki irtja őket, hogy írmagja se maradjon az ilyen fennkölt, úrhatnám hordának. — Vagont kinyitni! Kettő fel, egy a kocsira, kettő közbe! Hangosan számolni! Ha valamelyik beszél, lelövöm, mint a kutyát! Németül számolni! Na,’ Képes levlapok August Schwärt Oldenburg! könyvkereskedő száz évvel ezelőtt — 1870 tavaszán — adta postára az első, maga készítette képeslapot, erre emlékezve tartottak sajtótájékoztatót csütörtök délelőtt az Intercontinental Szállóban. Nemes Béla, a Képzőművészeti Alap kiadóvállalatának igazgatója és Erdélyi György, a PIÉRT vezér- igazgatója, elmondotta, hogy az idén forgalomba kerülő valamennyi képeslap hátoldalára jubileumi felirat kerül. Az őszszel a Műcsarnokban reprezentatív kiállításon mutatja be a képes levelezőlapok történetét, ma már világszerte, nálunk is rendkívül gazdag választékát. Érdekesség: a napokban forgalomba hoznak háromdimenziós, tökéletes térhatású színes képes levelezőlapokat, japán gyártású üdvözlőkártyákat. Űjjárendeziik a gyűjteményt a Szerencsen működő első magyarországi képeslevelezőlap- múzeumban, ahol körülbelül félmillió színes lapféleséget — közte sok világritkaságnak számító kártyát — láthat a közönség. DOROG Szentségtartó-tolvajok Dorogon betörtek az újtelepi templomba és ellopták a szentségtartót. A rendőrség, a lakosság segítségével, rövid időn belül elfogta a betörőket. A bejelentés alapján kiderült, hogy a 10 ezer forint értékű aranyozott kegytárgyat kinél rejtették el. „őrzője” elmondta, hogy Asztai Dániel esztergomi lakos vitte a betörés éjszakáján a lakásra. A rablást Asztai, Túrák Dénes, ugyancsak esztergomi lakossal együtt követte el. A nyomozás közben derült ki, hogy a betörők letartóztatásával veszedelmes bűnözők kerültek kézre. Több más betörést, illetve lopást követtek eL mi lesz? Schnell, schnell! Gyorsan! Elhelyezkedtek. A szállítmány, a kenyér téglarako- mánnyal érkezett. Valódi, lisztből sült kenyér... Igaz, több napot utazott. A foglyoknak napi tíz deka jutott, sokszor még annyi sem. Izsó a szekérre kapaszkodott, Ehren- stein a szekér mellett posztóit. — Ein, zwei... drei... A kenyerek kézből kézbe huppantak, elnyújtott U-betű- ket írtak le a levegőben, míg embertől emberig értek. A huszadik után a vasúti kocsi túlsó oldalán beszélgető őrök egyike strigulát húzott gyűrött jegyzetfüzetébe. — Schnell — gyorsan! Nincs politizálás, nincs lajhárkodás! — Beszéltek, de nem sokat törődtek a foglyokkal. Itt úgyse szökhetnek meg, kiváló terep ez — az őrök számára. A húsz után elölről kezdődött a számolás, ismét húszig, nem tovább. Ehrenstein szerint azért, hogy a strigulázó ne zavarodjon meg a számoktól. Valóban persze, azért, mert a huszonegy — az ein und zwanzig — már hosszú lett volna, szinte hátráltatná a munkát. Ha lassan dolgoznak, valamelyik még képes megrágni a kenyérvégeiket ... — Dreizehn, vierzehn, fünfzehn .., Gépiesen peregtek a számok. A negyedik körnél már szinte pattogtak kórusban a szavak: siebzehn, neunzehn, zwanzig... A következő körnél ismét. Izsó hajlongott, mint a gémes kút gémje. Jaj, csak észre ne vegyék. Csak fel ne figyeljenek, hogy a számoláskor a tizennyolca? szám, az achtzehn kimaradt. Vele együtt a tizennyolcadik: kenyér is. A téglák közé .keveredett”. Mint mindig, valahányszor ők szállítják együtt befelé a kenyereket, s a téglákat is együtt szállítják a kenyérrel. Rendszerint hármat szétdarabolva a ruhájuk alatt csempésznek be, a többit a tégla közé rejtik, azt a téglarakodók viszik magukkal. A téglásokét meghempergétik a földön. Ha az őr észreveszi, legfeljebb félholtra veri azt, aid a keze ügyébe esik. Amiért leejtették. De az őrök beszélgetnek. A lövöldözést tárgyalják. t ész, vége. A kerékpáros “ előkerül valahonnan. Nézi őket, nézi, vigyorog és cigarettázik. — Futólépés! A henyérdarabok a mellükhöz verődnek, bokájukhoz csapódnak. Ehreinstein nem érzi most, hogy hideg a föld. Áron a sor végén liheg. — Na, te hogyishívják, szervezitek azt a pártot? Mikor lesz az a proletárdiktatúra, meg a satöbbi, a három nyolcas, az ingyen nyaralás, istennyila? Na, futás szaporán, akkor előbb juttok a szocializmusba! — Az őr cikcakkba karikázik. Hol elől, hol Áron mellett. Egész útón be nem áll a szája. A kapu nyílik. — Állj! Mindenki levetkőzni! Mindent levetni! Ehrestein bambán bámul. Gépiesen kap a testén morzsolódó kenyér után. Két kar jával öleli saját mellkasát, mintha csecsemőt babusgatna, közben motyog: — Nem adom... nem adom.» az egész... életem... — No, mi lesz? Vetkőzni! — Némán bújnak ki a rongyaikból ... A kenyérdarabok tompa puffanással érnek földet, a lábaiknál. — Kész? — Akkor: taposni! Tapossátok, táncolni rajta, egy-kettő! Szedd a lábad öreg, • vagy segítsek? Az őr vigyorog és fújja a füstöt. Jó húzás volt... — 'Elég! Most zabái jatok, disznók, a beletek szentségit! Mind, az utolsó morzsáig! Emésszétek! A földön csúszik mind az ói. Az ajkukra sár tapad, sáros morzsa, foguk alatt ropog a homok. —: Zabálni és megdög- leni — vagy megdögleni. Izsó bordáján puskatus csattan. Estében a kenyér ízét érzi: a kenyérét, amit valamikor az anyja sütött. Köménymag is volt benne .. . Talán a téglásoknak ... a téglásoknak holnap sikerül. . . Eszes Katalin
