Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

1970. MÁRCIUS 22., VASÁRNAP "£&Űrlap 9 A Deep Quest nevű mélytengerkutató és mentő tengeralattjáró — építés közben. Régi mesterségek utcája Folytatják az Ipoly szabályozását Hazánk egyik legszeszélye­sebb folyója az Ipoly, nyáron oly sekély a vize, hogy átgya- logolhiatunk rajta, de ha na­gyobb eső zúdul a selmeci he­gyekre, vagy gyorsan olvad a hó, a magyar és a csehszlovák területen 15—20 ezer holdat önt el, s több községet, mező­gazdasági központot veszélyez­tet. Súlyosbítja a helyzetet az is. hogy csapadékdús években haromszor-négyszer is elhagy­ja medrét a megáradt Ipoly. Megszelídítésén a magyar és a csehszlovák vízügyi szervek közösein, gondosan összehan­golt terv alapján dolgoznak. Balassagyarmat térségében már befejezték a munkát; négy kilométer hosszúságú új medret építettek, s a kitermelt földből gát épült a város vé­delmére. Elkészült az új had, valamint a vámőrség épülete is. Az idén, amint: az időjárás engedi, folytatják az Ipoly medrének rendezését. Szécsény —Pösténypuszta térségében 36 millió forintos beruházás elké­szítéséhez látnak hozzá. A munka azonban csak jövőre kezdődik: a folyamkanyarok átvágásával gyorsítják meg a víz lefolyását, gátak építésével pedig háromezer hektárnyi te­rületet védenék meg az elön­téstől. Honinál, Drégelypa- lánknál viszont már ebben az évben befejeződik a védelmi rendszer építése, lpőlyvecén pedig körgáttal védik meg a községet. Az évekig -tartó mun­ka során az Ipoly medrét 171 kilométer hosszúságban rende­zik. A hurokkanyarok átvágá­sával 53 kilométerrel rövidül meg a folyómeder hossza, s a magyár parton eddig elöntés­sel veszélyeztetett hétezer hold alig ezerre csökken. A Földközi-tengeren el­tűnt az Eurydice nevű francia tengeralattjáró. A hullámsírba merült tenger­alattjárón 57 személy tar­tózkodott. Két évvel ezelőtt súlyos veszteség érte a francia flot­tát : büszkesége, a Minerve bú­várnaszád 52 főnyi legénysé­gével — még ma is ismeretlen okból — a hullámok martalé­ka lett. Most a Minerve test­vérhajóját, az Eurydice-t érte hasonló sors. Akkoriban a francia földtani szakértők víz alatti tektonikus jelenségekben keresték a katasztrófa okát, s ma sem zárják ki ezt a lehető­séget — való igaz, hogy a föld­rengésjelző intézetek műszerei az adott időpontban kilengtek —, habár valószínűbbnek tart­ják, hogy összeütközés vagy túlságosan mélyre való merü­lés következtében pecsételő­dött meg a búvárnaszád sor­sa. Hasonló tragédia érte 1963- ban a Threshert, 1968-ban pe­dig a Scorpiont (értéke kb. 40 millió dollár), mindkettő ame­rikai atom-tengeralattjáró volt Az előbbin 129, az utób­bin 99 főnyi személyzet tar­tózkodott. 1968-ban egy izraeli tengeralattjáró — a Dakar — is szerencsétlenül járt, 69 áldo­zatot víve a hullámsírba. A mentés — reménytelen A szakértők csak akkor tud­hatnának — a feltételezések helyett — pontos magyaráza­tot adni a tragédiák okára, ha az elsüllyedt tengeralattjárók nyomára bukkannának, és fel­színire hoznák őket. Ez eddig egy esetben sem sikerült, ami nem is csoda, hiszen a Scorpion például az Atlanti-óceán 5000 méteres vízmélységű részén tűnt el, de a legújabb áldozat, az Eurydice is legalább loOO méter mélységben fekszik a víz színe alatt. A tudomány mai állása szerint az így el­süllyedt tengeralattjárók sze­mélyzetének semmi lehetősége sincs a túlélésre, a megmene­külésre. E búvárhajók legfel­jebb 300—400 méter mélyre képesek lemerülni az összerop­panás veszélye nélkül (a má­sodik világháborúban még csak 120—130 méter yolt a maximális merülési mélység). Ha néhány száz méter mély­ségben sértetlenül is érne ta­lajt a tengeralattjáró, még mindig csaknem reménytelen a legénység kimenekítése (fel­tételezve, hogy rövid időn be­lül felfedezik a felszínről), hi­szen kérdéses, hogy van-e olyan mentőjármű, amellyel le tudnak szállni, s ha igen, ren- delkeziik-e megfelelő oxigén- tartalékkal a búvárhajó, hogy kitartson. Az utóbbi évek tengeralatt­járó-tragédiái egyre jobban felhívták a figyelmet a meg­felelő mentő búvárhajók ki­alakításának a szükségességére is. Ennek egyik eredménye a Deep Quest nevű ameri Icai mélytengeri jármű, mely 1800 —2700 méter mélyre képes le­merülni. A két személy befo­gadására alkalmas búvárhajó pillanatnyilag csak arra jó, hogy felkutassa, megközelítse a szerencsétlenül járt társát, s segítséget nyújtson az esetle­ges kiemeléshez. A személyzet mentését közvetlenül nem tud­ja végrehajtani. < Békés célú tengeralattjárók A tengeri közlekedés — fő­ként a tengeri szállítás — jö­vőjét körvonalazó szakembe­rek úgy vélik, hogy a század- forduló idején már igen sok atomhajtású teher-tengeralatt- járó fog közlekedni a világten­gereken. Előnyét abban Tátják, hogy nyugodt, egyenletes se­bességgel haladhatna a célja felé a vízfelszín alatt, ahol már nincs hullám, s jelentős útmegtakarítást érhetne el, hi­szen jéggel borított vízfelszín, például az Északi-sark jege alatt is közlekedhetne. Ehhez természetesen a hírközlő és na­vigációs berendezések további nagymértékű tökéletesítésére van szükség. E teherszállító búvárhajók megálmodói az első megoldásoknál még embe­ri irányítást feltételeznek, de nem titkolják, hogy távolabbi céljuk a teljesen automatizált, robothajók megteremtése. A gazdasági számítások azt bizo­nyítják, hogy mindenképpen életrevaló ötletről van szó, mi­vel Amerika, Európa és Ázsia északi kikötői között a legrö­videbb út valóban a jég alatt vezet! Bárcsak eljönne már az idő, amikor a konstruktőrök teljes energiájukkal kizárólag békés célok érdekében tervezhetné­nek búvárhaj ókat. Arról ugyanis egy percig sem szabad elfelejtkezni, hogy az említett katasztrófák áldozatai mind» a túlfeszített fegyverkezési ver­seny keretében vesztették éle­tüket ... Halálos gázolás Fi gyelmetlenül vezette mik- robuszát Da bason Madjistorov Ljubomir jugoszláv állampol­gár, s elgázolta a 24 éves Laja Istvánt. A fiatalember súlyos sérüléseibe a helyszínen bele­halt. Ittasan hajtott vontatójával Alsógödiön Lorch József 57 éves mutatványos, akit a köz­lekedésrendészet őrzietbe vett. A Váci Járásbíróság gyorsított eljárással tárgyalta ügyét, s a mutatványost jogerősen 1000 forint pénzbírsággal sújtották. Debrecen már a XV. század­ban hires volt iparáról, keres­kedelméről, de a régi iparok­ról, mesterségekről ma már egyre kevesebbet hallani. A városban ezért a kismestersé­geknek utcát rendeznék be. A Hortobágyi Intéző Bizottság kezdeményezésére, a debrece­ni váirosi tanács támogatásé­Szafár Szaid-Aliev, a Tad- zsik Tudományos Akadémia Zoológiái Intézetének tudo­mányos munkatársával, az országos hírű kígyóvadász- szal gyakran találkozhatunk Dusanbe festői környékén. Kezében hosszú fém-sétapál- ca, a végén kételé nyílik. Et­től a bottól sohasem válik meg. Szafár találkozásunk nap­ján is kígyónyomon haladt. A homokban egy kes­keny, meg-megszakadó nyo­mot lehetett látni, mintha va­laki száraz szederfagallyat húzott volna végig a földön. Néha a sáv megszakadt, ilyenkor Szafár átkutatta a bokrokat, felnézett a napra, kicsit gondolkodott, majd is­mét magabiztosan lépdelt to­vább. 200 méterrel tovább a nyom ismét megszakadt a szá­raz agyagrögökön, amelyeket egy arrahaladó traktor for­dított ki a talajból. És itt van a lyuk is, amelyben szeretnek megtelepedni a kígyók. Az üreg kb 1 méter mély, aztán ágakra oszik, amelyek hossza már több méter is lehet. A lyuk három járatra bomlik. Szafár kezébe veszi az ásót, amelyet mindig magával visz, és ásni kezd. Nem fél a kígyó váratlan támadásától, ami valószínűleg kobra lesz, mert előbb feltétlenül felhangzik a jellegzetes sziszegés. Védeke­zésre tehát elegendő idő ma­rad. Az elágazás végére ért Üres. Ismét ásni kezd. A kí­gyóüldözés szerencse dolga. A tapasztalt kígyóvadász ezt tudja. Nemegyszer, amikor már elfárad, erejét megfeszít­ve’ folytatja a munkát. 10 mé­ter ... 20 méter ... végül a 27. méternél felhangzik a jól is­mert sziszegés. A kobra vil­lámgyorsan kiemelkedik a lyukból, nyakát támadásra készülve felfújja. A tudós szemvillanás alatt leszorítja villavégű botjával a kígyót. A kígyó beleszorul a villába, s csak szemei forognak vadul. Sok kígyó ment. már keresz­tül Szafár Szaid-Aliev ke­zén. De az elsőre különösen jól emlékszik. Az eset jó egynéhány éve történt szü­lőfalujában, Kabadijamban. Egy alkalommal Szafár ész­val, a Kistemplom melletti ut­carészt alakítják át a régi mesterségek utcájává. Többek között a mézeskalácsos, a szűr­szabó, a díszkovács, a rézmű­ves, a fazekas, a könyvkötő, a szíjgyártó, a csizmadia és a pipakészítő mesterségek kap­nak itt otthont. revette, hogy gólyák teleped­tek meg a régi platán tete­jén. „Ügy látszik, ott a fész­kük” — gondolta a kisfiú, cs mindjárt fel is kapaszkodott az érdes, kacskaringós ága­kon. A föld szinte elbújt a sűrű lombkoronában. A fé­szek erős, száraz gallyakból készült. Benne ott nyüzsög­tek a madárfiókák. A kisfiú figyelmét egy fekete göngyö­leg vonta magára a gallyak alatt. Kezét kinyújtotta, va­lami puhát érintett meg, de ijedtében visszahőkölt, és leesett a fáról. Mint kiderült, a gólyafészket előtte kígyó lá­togatta meg. Csak jópár év múlva jött rá, hogy egy le- vantei viperát érintett meg a kezével. Szafár Szaid-Alievet, a ki- gyóvadászt, sok országban is­merik. Egy fülledt, trópusi napón Szafár Szaid-Aliev és úti- társai a »legendákkal övezett Komodo szigetére érkeztek. Az expedíció tagjai két csa­patra oszlottak. Az egyik fel­adata az volt, hogy a sziget belsejébe hatoljon* a másiké pedig a kígyóvadászat. Romodon ősi csúszómá­szókkal találkoztak. Hogyan maradhattak ezek meg? A varánusz-félék őshazája a zoológusok egybehangzó vé­leménye szerint az ausztrá­liai szárazföld. A földrész egy része annak időjén le* vált, apró szigetekre szakadt szét. A varánusz-félékre ve­szélyes ragadozók nem ke­rültek a szigetekre, s így maradhattak meg ezek a hüllőfajták. — Fő táplálékuk — meséli Szafár — a Komodón bősége­sen tanyázó szarvas. Elhatá­roztuk, hogy a szarvasokat csaléteknek fogjuk felhasznál­ni. Elejtettünk egyet, fel­függesztettük egy faágra és vártunk. A varánuszoknak ki­finomult szaglásuk van, s a friss vér illatát több kilomé­ter távolságból is megérzik. A fák alatt hamarosan né­hány két-háromméteres hül­lő jelent meg. Megkísérelték elérni a szarvast. De gyor­san elfáradtak és visszaes­tek a fűbe. Amikor a nap de­leiére hágott, szétszéledtek és a bozótok árnyékában keres­tek védelmet az égető nap­sugarak ellen. Estére visszatértek, s ekkor kellemes meglepetés várta őket. Á szarvas a földön fe­küdt. A hüllők gondolkodás nélkül nekiesek, és hatalmas darabokat szakítottak ki be­lőle. Így a falánk állatok egymás után estek csapdá­ba. 12 darabot útnak indí­tottunk a zoológiái múzeum­ba, a többit szabadon enged­tük a dzsungelben, de előző­leg jelzéssel láttuk el őket. Szafár Szaiyl-Alievet kígyő- szelidítőnek is nevezik. Ren­geteg csúszómászót fogott már; otthonában már azt is megszokták, hogy gyakran kobrát vagy viperát hoz ha­za. A Tadzsik SZSZK miniszter- tanácsa nemrég rendeletet ho­zott a kígyók védelméről. Ti­los ok nélküli pusztításuk, s vadászatukat számos enge­délyhez kötik. A kígyók ren­geteg olyan rágcsálót pusztí­tanak el, amelyek érezhető kárt okoznak ; a köztársaság mezőgazdaságának, ugyanak­kor értékes mérget termel­nek. A kígyók életmódjában azonban még mindig sok az ismeretlen folt. Ez ma, még talány, a természet egyik cso­dája marad. E. Maximovszkij a HÓNAPOS, INGYENES MŰVEZETŐKÉPZŐ tanfolyamra jelentkezhetnek SZOBAFESTŐ-MÁZOLÓ és ÉPÜLETBURKOLÓ szakmunkások, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal. A TANFOLYAM HELYE KECSKEMÉT. KEZDETE: ÁPRILIS 13. A tanfolyam idején munkásszállást és ebédet adunk. lO KERESETI LEHETŐSÉG. Különélési dijat, idénypótlékot, és utazási hozzájárulást fizetünk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatók Bács megyei Állami Építőipari Vállalat KECSKEMÉT, Klapka utca 34. Azonnali felvételre keresünk építőipari gyakorlattal rendelkező Ysjrssssssssssssssssssyrsssssssssyssssssssssssssssssyyssssssssssssssssssssssss^ BÉRSZÁMFEJTŐKET, SZTK-UGYINTÉZÖKET, IKTATÓT és KÜLDÖNCÖT. mi min in-------------------— Je lentkezés: 31. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest III., (Óbuda) Harrer Pál utca 19. Telefon: 686—440. Kígyóvadász - munka közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom