Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám

PEST megyei K^Círlap 1970. MÁRCIUS 20., PÉÜÍtEK FÜZESABONY Ötlábú üszőborjú A Füzesabonyi Állami Gaz­daság egyik magyartarka— jersey keresztezést! tehene öt­lábú üszőborjút ellett. Az ötö­dik végtag az állat bal elülső lábából nőtt kd. A furcsa kis borjú egészséges és életképes. Egyetemi tantárgy Gödöllőn a gépkocsivezetés A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ifjú gépészmérnökei tanulmányaik befejezésekor már nemcsak diplomát, hanem vontatókezelői és gépkocsive­zetői jogosítványt is kapnak. A jogosítvány megszerzése IFJÚSÁGI SHOW Nemzedéki ellentét Mennyei ajándék IdeáI/70 Gyakorlóévek Életszemlélet (Zsoldos Sándor rajzai) ugyanis a karon minden hall­gató számára kötelező. Képzésük kétségtelenül ko­moly megterhelést jelent az egyetem számára. Nagy segít­ség azonban, hogy az előfel- vételis tanulók, az egyéves ka­tonai kiképzés alatt, a gépjár­művezetői igazolványt is meg­szerzik. A hallgatók 30—40 százalékát viszont az egyetem saját tanpályáján, a KPM oktatóinak bevonásával tanít­ják meg a járművek vezetésé­re. E célra az egyetem 3 sze­mélygépkocsija és egy teher­autója áll a hallgatók rendel­kezésére. A traktorok vezeté­sét a nyári gyakorlaton, a tangazdaságban tanulják meg a fiatalok. A tanulók minimális vizsga­díj ellenében kapják kézhez a jogosítványt. A gépjárműveze­tő-képzést a tervek szerint a jövőben a Mezőgazdaságtudo­mányi karon is bevezetik. — ney — Újdonság: az antron BEMUTATTÁK AZ 1970-ES FÜRDŐRUHÁKAT Gazdag kollekcióval, bőséges választékkal mutatkozott be az idei fürdőruhadivat a Di­vatáru Nagykereskedelmi Vállalat budapesti központjá­ban. A női fürdőruhamodellek- ben változatlanul az egyrészes dominál, kétrészest, bikinit csak a kimondottan jó alakú, fiatal nőknek ajánlanak a ter­vezőik. A fürdőruhák alap­anyaga szatén, Gyöngyike­karton, sima és nyomott piké, kis mennyiségben pedig frottír. Az igényeknek megfelelően, az idén több mint százezer szin­tetikus fürdőruha kerül for­galomba. Újdonság a film- nyomott, és selymes fényű kreppmyíonszállal átszőtt ant­ron, szintetikus alapanyagú fürdőruha. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Irányárai kell fizetni a kisajáfilott ingatlanért Az utóbbi időben több fon­tos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Egy vidéki ingatlant a ta­nács kisajátított és kártéríté­sül 150 ezer forintot ajánlott fel. A telken volt egy három­szobás, mellékhelyiséges, 65 éves, vályogfalú lakóház is. Az összeget a háztulajdonos ke­vesellte, és pert indított. A vá­rosi bírósági tárgyaláson a szakértő véleménye az volt, hogy a szóbanforgó ingatlan irányára négyszögölenként 20 —100 forint, forgalmi értéke 300—350 forint. Így — négy­szögölenként 200 forintot szá­molva — az egész becsértéke 211 ezer 700 forintra tehető. A bíróság ezt az összeget meg­ítélte. Fellebbezésre a megyei bíróság — újabb szakértői vé­lemény alapján — a tanácsot négyszögölenként 280 forint kártalanítás fizetésére köte­lezte. A döntés indoklása sze­rint azért állapított meg na­gyobb kártalanítást, mert a tu­lajdonost olyan helyzetbe kell hozni, hogy a kártérítési ösz- szegből a lehetőséghez képest hasonló nagyságú és adottságú ingatlant vásárolhasson. Tör­vényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság íté­letét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. A határozat indoklásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy valamely kisajátí­tott telek értékét irányárak alapján kell megállapítani, fi­gyelembe véve a település je­lentőségét, a közművesítés fo­kát, a telek nagyságát és az értékét befolyásoló különböző tényezőket, A kártalanítási összeg megállapításánál a for­galmi értéknek is jelentősége van, de ezt az irányár szem előtt tartásával, a jogszabály­ban kiemelt és esetleges egyéb tényezőiekéi való kölcsönhatá­sában, összefüggésben kell értékelni. Ebben az esetben a megyei bíróság túlzott jelentő­séget tulajdonított a telek for­galmi értékének és az irány­Bicskei nerc Világszerte hódít a nemes szőrme. Ezt a divatirányzatot kívánja kihasználni a Bicskei Állami Gazdaság, amikor új üzemágat, nerctenyészetet lé­tesít. Az értékes bundájú állatkák számára 100 millió forintos költséggel telepet építenek. A törzsállományt — 10 000 nercet — a Szovjetunióból rendelték meg. A tervek szerint 1972­ben már ötvenezer nerc bun­dáját értékesíthetik. Mivel egy-egy divatos szőrmekabát elkészítéséhez 20 nerc bundá­ját használják fel, a Bicskei Állami Gazdaságban tenyész­tett állatkák prémjéből 2500 értékes bundát szabhatnak a szűcsök. A nerctelep november ele­jére készül el, s akkor érkezik meg a törzsállomány is. árat, valamint a jogszabályok­ban felsorolt tényezőket nem kellően és -óképpen nem ösz- szefüggliukben vette figye­lembe. A kétségtelenül fenn­forgó értékemelő tényezők szá­ma és jelentősége még a for­galmi érték figyelembevételé­vel sem indokolja az irányár felső határának majdnem há­romszoros túllépését, mint ahogy a megyei bíróság tette. A helyes kártalanítási össze­get a városi bíróság állapítot­ta meg, s ezt kellett helyben­hagyni. Illetékes: a munkaügyi döntőbizottság Egy osztályvezető főmér­nök még 1966-ban benyúj­tott újítását vállalata a kö­vetkező évben megvalósí­totta. Az újítási díj miatt azonban a mérnök panasszal fordult a vállalat munka­ügyi döntőbizottságához és 326 ezer forintot követelt. A bizottság álláspontja az volt, hogy a panasz elbírálására nincs hatásköre és az ügyet áttette a járásbírósághoz. A járásbíróság sem találta ma­gát illetékesnek és az irato­kat felterjesztette a megyei bírósághoz. A megyei bíró­ság az ügyet érdemben bírál­ta el. Fellebbezésre a Leg­felsőbb Bíróság ezt az ítéle­tet hatályon kívül helyezte és elrendelte az iratoknak újból a vállalat mellett mű­ködő döntőbizottsághoz való áttételét. A végzés indokolása ki­mondta: az újítást megva­lósító vállalattal munkavi­szonyban álló dolgozónak az újítási díjjal kapcsola­tos munkaügyi vitában első fokon a vállalati munka­ügyi döntőbizottság jár el, ha a megvalósítás 1968. január 1. előtt már megtörtént, vagy a felek a megvalósítási szer­ződést' thegköÉöíté&:, és a dolgozó igényét Í968. január 1. után érvényesítette. Eb­ből következik, hogy ebben az esetben a megvalósító vál­lalattal jelenleg is munka- viszonyban levő mérnöknek az újítási díj iránti köve­telése elbírálására első fo­kon nem bíróság, hanem a vállalati munkaügyi döntő- bizottság illetékes, tekintve, hogy a mérnök a panaszát 1968. november 11-én ter­jesztette elő. Tévedett tehát a munkaügyi döntőbizottság, amikor ettől eltérő állás­pontra helyezkedett. Ugyan­így tévedett a megyei bí­róság is, amikor az ügyet ér­demben bírálta el. A Leg­felsőbb Bíróság még kimond­ta azt is: határozata á mun­A gyógyulásom titka Amikor a beteg az orvos száján kedélyes vigyort lát, nyugodtan elkezdheti a fész- kelődést, hogy jól elhelyezked­jék és ne törje majd az örök­lét a derekát. S miután meg­lehetősen kutyául éreztem ma­gam, s miután a kedélyes vi- gyor már szinte hangos viho­gásba csapott volna át, ha egy orvosnak illene egy haldokló ágya mellett ily hangosan ka- carásznia — elkezdtem azt a bizonyos . fészkelődést. Mert mit lehet tudni! Az ember ne fesse se az ör­dögöt, se a halált a falra. Ha szerencséje van, éljön, még egyszerre is eljön mindkettő, ha nem az ember... Igaz, az átlag életkor valahol a hete­dik évtizeden túl van, de ha figyelembe veszem, hogy él­nek száz éven felüli emberek is, harminccal megfertőzve te­hát a statisztikai átlagot, ak­kor éppen az átlag miatt, vala­kinek harminccal kevesebb jut. Lehet,* hogy az pont én va­gyok. Különben is, ha lélegzeni fe­lettébb nehéz, ha az ember­nek szúr az oldala, émelyeg a gyomra, szédül a feje, fáj a torka, zsibbad a lába, egyszó­val, nincs egy vacak testré­sze, ami ne jelezné, hogy van, hogy létezik, és ' hogy már semmire sem jó — nos, akikor ne legyenek messzemenő illú­ziói az embernek. Mégha amúgy egészséges is. Mert még él. A feleségem arca is aggódó, igyekszik a diriága úgy tenni, mintha egy kis múló, futó rosszullét kerülgetne, engem és nem a gutaütés, meg száznyi más nyavalya.. Aprókat kaca- rász, billegeti magát, a frizu­ráját csodáitatja és jövő évi tervekről beszél. Kilóg a lóláb! Nem a holna­pi tervekről van szó, nem azt mondja, hogy mit csinálunk vasárnap este, hanem, hogy mit teszünk egy év múlva. Ho­lló! Tudom én: ha beteg em­ber ágyánál az orvos vigyorog, a feleség a jövő évi tervekről beszél, akkor tessék kérem igenis fészkelődni. Minden­esetre kutyául érzem miagam, s kedves feleségem, hiába tesz úgy, mintha nekem alig volna bajom, sőt, úgy, mintha ne­kem az égvilágon semmi ba­jom sem lenne, én érzem a májam, a lépem, a szívem, a gégém, a gyomrom, egyszóval ezt az egész zsibpíacot, ami most itt nyújtózkodik pihegve a lényegében már , halottas ágyon. Szegény családom. Mivé lesznek nélkülem. És szegény feleségem, hogy fog siratni gyermekeimmel együtt. Meg a kollégáim! Hát azok aztán ténylegesen odalesznek. Leg­alábbis külszolgálaton lesznek oda, amikor engem temetnek. Ismerem őket így tűnődöm csendes haldoklásom közepet­te, amikor az én kaoarászó, az én „drága férjemnek semmi baja sincs” feleségem csak úgy odaszól... — Ja, szívem! Megemeltet­tem a biztosítóval az összeget. Ötvenezer forintra... Majd írd alá, szívem, jó? — Hogy mát csináltál? — morgak és érzem, hogy tag­jaim már hűlni kezdenek. És a némber újra mondja, a sze­membe mondja, az arcomba vágja, egy haldokló arcába, hogy megemelték a tarifáját, most halj meg, most érdemes. És az arcán a „szemé se reb­ben” ártatlanság, a fesztelen jóindulat, az érteden szemte­lenség, a pénzsóvárság és min­den ... Felugróm az ágyból, nagyot csapok az asztalra: — Egy frászt leszel te, kis­fiam, víg özvegy énutániam! Egy frászt! — üvöltöm keserű dühvei — és... ... És nézze meg az ember, semmim sem fáj. Kutyabajom. Juszt is egészséges lettem! öt­venezret magamnak is megér. Gyurkó Géza kaügyi döntőbizottságra köte­lező. Alaptalan a tsz védekezése, fizetnie kell Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet mellék­üzemként tasakgyártásra ren­dezkedett be. A gyártáshoz szükséges és importból szár­mazó polyetilén-fóliát az üzemág vezetője egy vegy­ipari vállalatnál rendelte meg 457 ezer forintért. Az anyagot átvették, de az el­lenértéket nem fizették ki. Felszólításra azt válaszolták, hogy a vállalat 10 százalék árengedményt ígért nekik, ezenkívül a vámhivataltól is 20 százalék árengedmény­re számítanak. Ezért „szíves türelmüket” kérik, és meg­ígérték, hogy „pénzügyi hely­zetük megfelelő alkulása” esetén tartozásukat kiegyen­lítik. A vállalat a 10 száza­lék ármérséklést megadta, majd 411 ezer forint megfi­zetéséért pert indított. A per­be az illetékes megyei fő­ügyészség is beavatkozott és indítványozta, hogy a bíró­ság a keresetnek adjon helyt. A megyei bíróság a szövet­kezetét a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Fel­lebbezésre az ítéletet a Leg­felsőbb Bíróság jogerőre emelte. Az ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíró­ság nem fogadta el a tsz vé­dekezését, hogy az üzletkö­téskor — a vállalat hibá­jából — lényeges kérdésben tévedésben voltak, és így jo­guk volt a szerződést megtá­madni. A Legfelsőbb Bíró­ság úgy látta, hogy a tsz ál­lításai alaptalanok. A vál­lalat igazolta, hogy a jog­szabályoknak megfelelően ké­szítette el árkalkulációját, az egységárat a kiutalójegyen feltüntette, azt . á S2öVétkézet megkapta, nem kifogásolta és nem sokallta. Mindezek alap­ján a teljes vételárat megfi­zetni tartoznak. A szabályok betartöját is érheti baleset Tragikus szerencsétlenség történt egy gyárban. Külön­leges munkacsoport 52 méte­res magasságban szerelést végzett. A csoportból egy géplakatos, tiltott módon, egy csigára erősített sodronykö­télen csúszott le. Nem tör­tént semmi baja, de nem­csak a csoportvezetőtől, ha­nem munkatársaitól is eré­lyes dorgálást kapott a vir­tuskodásért. Ugyanez a gép­lakatos később önként jelent­kezett bizonyos munka el­végzésére és ismét felmá­szott az emelvényre. Amikor elkészült, 20 méteres magas­ságig szabályosan kúszott le­felé, ott azonban egy fél- méternyire lógó kötél után kapott, s azon lecsúszva a földre zuhant. Ezúttal azon­ban olyan súlyos sérülése­ket szenvedett, hogy kórház­ba szállítása után, néhány órával később, meghalt. A szerencsétlenül járt ember- özvegye és árvája járadék- igényét a kerületi járásbíró­ság elutasította. Törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság az igényt megítélte. A határozat indokolása sze­rint a tanúvallomásokból az derül ki, hogy a szerencsét­lenül járt ember a dorgá­lás hatására szabályszerűen akart lemászni, de megcsú­szott és egyensúlyát vesztve kapott a kötél után. Tehát nem szabálytalankodott, nem virtuskodott, és így történt a halálos baleset Á 20 méter magasságban levő és egyen­súlyát vesztett ember moz­dulatai egyébként is kiszá­míthatatlanak. Ilyen körül­mények között még közre­ható magatartása sem álla­pítható meg, tehát kármeg­osztásról sem lehet szó. A kártérítési összeg megállapí­tására a Legfelsőbb Bíróság az iratokat a járásbíróság­nak visszaküldte. Hajdú Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom