Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
6 ftp 1970. MÁRCIUS IS., SZERDA OTP’lakótelep épül Vecsésen Kétmilliós nyereség a Monori Építőipari Szövetkezetnél MAGYAR LÁSZLÓ: Fjodor őrnagy (ii.) Az elmúlt év novembere óta módosított alapszabállyal, új néven működik a járási építőipari ktsz, az új neve: Monori Építőipari Szövetkezet. Eredményes esztendőről számolhatott be a közelmúltban megtartott mérlegzáró közgyűlésükön Gellért Nándor elnök. — A múlt év első fele rendkívül rosszul sikerült. Amikor elkészült a féléves mérleg, a szövetkezet vezetői alig hittek a szemüknek. ’Akkor összeült a vezetőség és nagyon komorjai megtárgyalták a következő félévet. Nos, a második hat hónap jóval eredményesebbre sikerült. Az év végi mérleg szerint az 5 milliós hitelt sikerült egymillióra csökkenteni, a termelési érték pedig 1968- hoz képest több mint 9 százalékkal nőtt. A részesedési alap 300 ezer forintos emelkedést mutatott, a tiszta nyereség pedig több mint 2 millió forint. Mert mindennek története van A szép eredményekben nagy része van a Pokornyi Ferenc vezette kőművesbrigádnak, de a Szemők, valamint az Izmán brigád is kiemelkedő munkáit végzett a 68 lakásos péceli OTP-sorház építésénél. Télen sem unatkoztak a szövetkezet dolgozói, egyetlen dolgozót sem kellett fagyszabadságra küldeni. A budapesti XIV. kerületi HKI-nél vállaltaik munkát, több száz pincét hoztak rendbe. összeállt a szövetkezet idei terve, s ez jó néhány újdonsággal szolgál. Pécelen még nem végeztek az építkezéssel, ezt folytatják, s ha közbe nem jön valami, október 31-én költözhetnek a boldog péceli lakástulajdonosok. Monoron, a Széchenyi utcában gázcseretelepet építenek és elvállalták a söripari kirendeltség épületének felújítását. A legnagyobb munka azonban a harmadik negyedévben megkezdődő vecsési új lakótelep építése lesz. Már eddig 370 lakás építésére érkezett megrendelés a szövetkezethez. Itt, Vecsésen, próbálnak ki majd egy új technológiai eljárást, amelyhez a Heves megyei Építőipari Vállalat nyújt segítséget. Az úgynevezett öntött betonos technológiáról van szó, ehhez azonban sok új gépet kell vásárolniuk. A szövetkezet gépparkja különben is szegényes, ez az egyik gondjuk, a másik pedig a szakemberhiány. Legalább 25—30 kőművesre lenne szükségük. Ipari tanulóikról megfelelően gondoskodnak,, többször megjutalmazzák őket, ezzel is a szövetkezet jövőjére gondolnak. Összegezve, eredményes esztendőt zárt a Monori Építőipari Szövetkezet és eredményesnek ígérkezik az idei év is. A szövetkezeti tagok másfél, az alkalmazottak pedig csaknem egyhavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. (Gér) 1 csöndes utcákon néhány ismeretlen ember sietett végig. A legtöbbnek karszalag volt a bal karján. Minden arcon komoly várakozás feszült. Késő délután érkezett haza Kovács Mihály és elújságolta, hogy a városházán Ideiglenes bizottság alakult, fegyvertelen polgárőrséget szerveztek az itthonmaradt férfiakból, és elhatározták, hogy küldöttséggel keresik fél a közeledő Vörös Hadsereg parancsnokságát, így jelentik be, hogy á várost kiürítették a németek, ellenállás nincs. . Szentkúty ügyvéd úr azt javasolta, hogy a küldöttség adja át a szovjeteknek a város kulcsait is. Ez volt a szokás a korábbi századokbán. A küldöttséget nagy nehezen összeállították, éppen indulni akart, előkerítettek valahonnan néhány hatalmas rozsdás kulcsot is. Utóbb kitudódott, hogy a Városháza fáspincéjé- nék ,a kulcsai. Végeredményben formaságról volt csupán szó. hiszen masának a városnak a török idők óta nincs is kaouja, tehát kulcsa sem lehet. A Főtéren akkor felbukkant az első orosz járőr. A város néhány pillanatig dermedt volt még, de aztán hirtelen megelevenedett. Kiderült. hosy nem isr menekült el mindenki. Elég sokan elbújtak a pincékben és rejtőzködve várták a fejleményeket. Most mindenki az utcákat figyelte. amelyeken végtelen oszlopokban vonult át a diadalmas szovjet haderő. Sok ház ormára fel tűzték a rögtönzött vörös zászlókat. Aztán minden ment a maga törvénvsaerű útján. A szovjet katonák, a harcoló alakulatok tagjai, meg sem pihenték a városban, csak lc<«rpszWvo- nultak rajta, hogy üldözzék a már fejvesztetten menekülő napikat. Csak a yämsiparancs- ookságot ‘állították fel a városházán. de á helyüket átadták a megszálló alakulatoknak. K* Stefidé megszólalt Tónika *J előszobájában a csengő. Szívdobogva nyitott ajtót. A házmestarné lépett a lakásba és mögötte hárem szovjet katona. ‘ — Laikót kap a kisasszony — mondta ünnepélyesen a ház- mesterné —, az egyik szobáját kiutalta a parancsnokság en- nlek az orosz tisztnek. Rámutatott az egyik katonára. Magas, karcsú fiatalember volt, alá nehéz csizmájában Tónika élé lépett és halkan megmondta a nevét Tónika csak annyit értett belőle, hogy Nyikoláj. — Milyen jó — gondolta magában —, hogy külön bejárata van mind a két szobának. Szó nélkül kinyitotta a másik szoba ajtaját és betessékelte az oroszokat. Juli néni lakott benne valamikor. Most is ugyanaz a bútorzata. A katonák körülnézték, majd néhány koffert hoztak be a lépcsőházból, lerakták a Mit kell tudni a telefonfülkéről? Egyetlen év alatt három európai országban 7412 telefonfülkét rongáltak meg. Talán majd segít a bajon az új amerikai telefonfülkébe beszerelt „figyelmeztető hang”. Belépéskor automatikusan azt mondja: „Kérem, ne rongáljon meg semmit! Ez a hely csak helyi vagy távolsági beszélgetésekre szolgál. A készüléket, telefonkönyvet és berendezést a következő beszélgető hibátlan állapotban szeretné találni.” És ha megszűnik a világítás, a telefonközpontban kigyullad egy lámpa és a szerelők már tudják, melyik fülke sötétedett el és szorul javításra. Ha az ember azt hallja, hogy egyetlen milliós városban egy fél év alatt 382 teleior.könyvot tulajdonítottak el, vagy téptek össze, érthetőnek látszik, hogy a papír telefonikönyvet mindenütt optikaival igyekeznek pótolni. Amerikában már kísérleteznek vele. A nevek, címeik és telefonszámok a falra szerelt kazettában levő mikro- szalagon vannak. Aki számot keres, távcsőhöz hasonló kukucskálót használ, melyet len- gőkarra rögzítettek. Tárcsa segítségével beállítja a vonatkozó kezdőbetűt, azután eigy másik keréken addig csavar, amíg a név és szám megjelenik, a harmadik kerékkel olvashatóivá lehet nagyítani a szöveget. Ha az ember megtalálta a számot, már csak a lendítőkart kell vissztatolni és az optikai világító telefonkönyv automatikusan kikapcsolódik. Japán hat nagyvárosában, Brazília két városában szereltek fel fűthető telefonfülkét. A szabadban álló telefonfülkéket a lehetőséghez képest több országban kapcsolják be a távfűtési hálózatba. ENGEDÉLY nélküli kéregetés miatt letartóztatták Maria Barata 60 éves koldusasz- szonyt. A rendőröknek feltűnt, hogy görcsösen szorongatja a nála levő rongyos párnát. Amikor azt kibontották, több mint 3000 dollárnak megfelelő eseuidót találtak benne. Az asszony elmondta, hogy nem bízik a bankokban és ezért megtakarított pénzét ilyen módon hordja mindig magával. így kezdődött. 11 Zsoldos Sándor rajza Szövetkezetünk a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT * megjavítjuk pilisvőrősvári műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPŐT tetszés szerinti fazonban készítünk, • CIPŐJAVÍTASI MUNKÁK solymári, pilisvőrősvári, piliscsabai, pilisborosjenői. pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói, részlegünkben és felvevőhelyünkön. • fodrászatainkban modern, új vonalú frizurát készítünk a fent felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz Solymár Mosógép csereakció! WA 68-as Electronic Automata Ara: 5460 Ft. A régi gép árát OTP-be beszámítja, a lakásán cserél, díjtalanul házhoz szállít a FÖVÍR0SI II., Mártírok útja 61-63. V. , Kossuth Lajos utca 2. VI. , Lenin krt. 60-62. VI., Lenin krt. 94. VIII., Harminckettesek tere 6. XIX., Vörös Hadsereg útja 101. fal mellé, és kettő rögtön el is ment a házmesternével együtt. Nyikoláj ottmaradt az előszobában. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, csak nem tudja, hogy kezdjen hozzá. Tónika félt is kicsit, zavarban is volt. — Ez itt a fürdőszoba — mondta magyarul és'kinyitotta az egyik ajtót —, ez pedig a konyha — mutatott a másik ajtóra. Legnagyobb meglepetésére a szovjet tiszt magyarul szólalt meg, igaz, hogy nagyon furcsa kiejtéssel. — Köszönök — mondta — nem sokat zavarni foglak, sok munka, kevés idő pihenni. Tónika meglepetten nézett rá és az öröm kicsit árbmelegí- tette a hangját. — Ha szüksége van valamire, csak szóljon. Csak most nézte meg jobban a fiatalembert. lí itkán találkoztak. Nyi** koláj rendszerint csak késő éjszaka került haza, és már kora reggel elment, őrnagy volt és a városparancs- noksiágon teljesített szolgálatot. Nagy csomó kitüntetés a zubbonyán, homlokán pedig hatalmas sebhely. Sztálingrádi emlék. Már másnap jelentkezett Tónika lakásán, egyik tanár- kollégája és örvendezve újságolta, hogy a szovjet parancsnokság elrendelte az ikkola megnyitását, az itthon maradit tanáraknak azonnal jelentkezniük kell. Elég sok tanítvány is maradt itthon. Néhány nap múlva már megkezdődött a tanítás. így Tónika ideje legnagyobb részét az iskoláiban töltötte. Az osztályokat összevonták, az elmenekült igazgató helyett az egyik idősebb tanárnőt állították az iskola élére. Nyikoláj tényleg nem zavarta. Sohasem volt semmi ‘ kérdeniválőja, sőt, Tónika majd’ minden reggel meglepetésre bukkant a konyhában. Csupa ritkaságra: cukorra, lisztre, zsírra. Egyik réggel pedig nagy teherautó állt meg a ház előtt és a katonák telehordták fával Tónika pincéjét. Az egyik vasárnap délelőtt összetalálkozott lakójával az előszobáiban. — Hogy érzi magát? — kérdezte tőle. — Köszönök. Kairasó. — Én. köszönöm a segítségét. A cukrot, a fát..., de tulajdonképpen nincs is szükségem semmire. Még van kevéske készletem. Tartalékoltam valamennyit. — Nyem baj, nyem baj. — Hol tanult meg magyarul? — Régen többet tudni, de sok felejt. Tónika nem firtatta tovább. IV éhány hét elment ismét. A városban már szabályos élet lüktetett. A színház is megnyílt, a mozik is kaput nyitottak. A városházán átvette az ügyek intézését az új vezetőség, és lassanként vissza- szivárgott az elmenekült la- kosság jelentős része is. De éjszakánként még elsötétítették a várost, és nagyon messziről néha tompa ágyúszót hozott a szék — Jönnék vissza a németek — súgta fontoskodva a lépcsőházban Tónika fülébe a háziasszony. Közben, szörnyű ostrom után, Budapest is felszabadult. Nyikoláj néhány napig nem jelentkezett. A felszabadult Budapestet járta meg. Már a márciusi napsugarak engesztelgették a megcsúfolt mezőket. Egy délután — először beköltözése óta —, bekopogtatott Tónika szobájába. Tónika ajtót nyitott. Azt hitte, hogy valamire szüksége van a lakójának. — Búcsúzni, menni tovább — mondta mosolyogva a tiszt. — Elmegy? — kérdezte meglepetten Tónika. — Köszönök szép szoba, köszönök szeretet — mosolygott Nyikoláj. — Igazán sajnálom — mondta Tónika őszintén —, hiszen még csak nem is beszélgettünk. Miikor indul? — Holnap, hajnal. Nemsokára kaput háború, és aztán menni haza, Szovjetunió. De előbb még arra, Berlin... — és nyugat felé mutatott. — Jöjjön be hozzám — invitálta meleg hangon —, úgy sem volt még itt soha. 1 tiszt belépett és érdek- lődve körülnézett a rendes, tiszta, napsugaras szobában. Szeme megakadt Fodor Miklós arcképén. Néhány pillanatig meredt tekintettel nézte a képet, arca elsápadt és homlokán a sebhely pirosodni kezdett. — Ki lenni kép? — kérdezte rekedten. — Az édesapám arcképe/ — Tied édesapád? Hol van tied édesapád? — Elesett az, első , világháborúban. — Nem tied édesapád, enyém édesapád! — kiáltotta most izgatottan Nyikoláj. Tónika csudálkozva nézett rá. Nem értette a dolgot. — Mi a név tied édesapád? — Fodor Miklós. — Nye ponyemáj! — Fo-dor Mik-lés — tagolta Tónika. Nyikoláj fölszakította a zubbonyát, kitépte belőle a tárcáját és remegő ujjakkal kutatott benne. — Itt van, itt enyém édesapád, Nyikoláj Fodor. Enyém neve Nyikoláj Nyikoláj evics Fjodor! — és reszkető kézzel mutatott egy kopott, halvány képet Tónika felé Most már Tónika keze is remegett, amint átvette a régi fényképet, aztán felsikoltott: — Hiszen ez apuka képe! — Enyém apuka, tied apuka! — Fodor Miklós! — Nyikoláj Fjodor! Izgatottan, kutatva néztek egymásra. — Várni, kicsit várni — kiáltotta Nyikoláj és kifutott a szobáiból. Tónika ott maradt dermed- ten, kezében a. kopott fénykép és előtte a falon a portré. Tekintete tétován ugrált egyikről a másikra. Aztán leroskadt egy karosszékbe és zokogva borult az asztalra. így talált rá nemsokára Nyikoláj, aki a parancsnokság tolmácsnőjével tért vissza. — Az őrnagy elvtárs kért, hogy jöjjek vele, mert ő olyan nehezen tudja megértetni magát és nem is érti jól a magyar beszédet. Valami nagy titok megfejtésében kell segédkeznem. — Nézze ezt a képet — mondta zihálva Tónika —, ez Nyikoláj édesapjának a fényképe. És nézze ott a falon, az meg az én apámé, aki elesett még 1914-ben. Az ő apjának Nyikoláj Fjodor a neve, az enyémnek Fodor Miklós volt. Ez a kísérteties hasonlóság és ez a két név... Itt valami rettenetes titok van... A tolmácsnő kérdezett' va1 lamit Nyikolájtól oroszul, aki szintén izgatottan válaszolt. Tónika feszült ide- g-.'ri-el figyelte az orosz szavak áradatát, de semmit sem értett belőle. Az izgalom átragadt a tolmácsnőre is. — De hiszen maguk testvérek! — kiáltotta Tónika felé. — A maga édesapja nem esett el, hanem fogságba került az első világháború elején, nem tudott sokáig hírt adni a sorsáról a háború, majd a forradalmak miatt, özvegy ember volt, odakinn megnősült, még a hábprú alatt. Aztán tanári állást kapott, feleségétől — aki orocz nő — fia született, Nyikoláj, de mire a gyerek iskolába került, meghalt az édesapja. Ezért felejtett el magyarul. De arra emlékszik, hogy kiskorában sokat meséit neki egy kis testvéréről, aki valahol messze, Magyarországon él és várja haza apukáját. Tónika arca lassan kipirult, karja ölelésre tárult. — öcsém, kicsi öcsém, Mik- lőskám ... — suttogta és odaborult Nyikoláj széles mellére Vége
