Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

rts T pi ear ti iJCMap 1910. MÁRCIUS 14., SZOMBAT ÖSSZERAKHATÓ SZÁLLODA Egy dán cég teljes szállodai szobaberendezést exportál da­rabokban. A megfelelő bútor­darabokból a megrendelő olyan szállodai szobaberende­zést állíthat össze, amilyet kí­ván. Ugyanez a cég éttermi, kávéházi és mulatóhely-beren­dezést is exportál. Könyvek a camionban Négy kiállítást rendez a magyar könyvkiadás a közel­jövőben külföldön: Moszkvá­ban, Szófiában és Bukarest­ben a szabad Magyarország 25. évfordulója alkalmából szerepel reprezentatív gyűj­teményünk, és a szovjet fő­Divatos bakfistáskák, különböző színekben Laminált bakfis tavaszikabátok, változatos színekben Szintetikus bébi kamásninadrág Gyermektriciklik Gumilabdák Plüssnyuszik Saját üzemünkben készült bakfiskosztüm Orkánkabátok Bébi, fiú és kamasz tavaszikabátok, gazdag választékban, 13-as méretben Szintetikus keverésű, pamutból készült garbó, 4—6-os méretben Bakfis bukrilon pulóver Bakfis steppelt nylonköntösök 56,- Ft 500,- Ft-tól 66,50 Ft 198 Ft-tól 450,- Ft-ig 8 Ft-tól, 27,- Ft-ig 29, - Ft-tól 700,- Ft 330,- Ft-tól 580,- Ft 30, - rt 152,- Ft * 245,- Ft-tól városban magyar anyag is he­lyet kap a Lemn-centenárium- hoz kapcsolódó nemzetközi könyvbemutatón. Már összeválogatták a tárla­tokra szánt könyveket. Hatal­mas ládákban csomagolva, ca- mionokon jutnak el a szín­helyre a kötetek ezrei. Idő­ben elsőként a nemzeti ünne­pünkhöz kötődő moszkvai ki­állítás nyílik meg: március 27-én — Moszkva Uljanovsz- kaja utcájában, az össz-szö- vetségi világirodalmi könyv­tár épületében. Mintegy 350 négyzetméter alapterületű he­lyiségsorban 1800 könyvet és i körülbelül félszáz művészi il­lusztrációt láthat majd a kö­zönség. Lenin és a világ forradalmi átalakulása — ez lesz a mot­tója a centenáriumra készülő április 13-től május 5-ig nyit­va tartó nemzetközi könyv­seregszemlének. A színhely: a Szokolnyiki-park. önálló részlege, standja lesz itt a ma­gyar, könyvkiadásnak. 800 kö­tet ad áttekintést a Lenin- életmű és a Leninről szóló irodalom magyar területről. Bemutatják — mint kulturális ereklyét — a' Magyarországon először. 1905-ben megjelent egyik Lenin-cikk fotókópiáját. Azután a két világháború kö­zött illegálisan terjesztett, ol­vasott műveket, s teljes lesz a gyűjtemény a felszabadulás utáni Lenin-kiadiásokból. A bőséget és sokszínűséget jel­ző adat: 1945-től napjainkig mintegy 120 féle mű jelent meg Lenintől és Leninről ma­gyar nyelven — összesen 3 millióval több példányban. A kiállításon a nemzeti könyv­kiadások önálló szereplésén túl központilag bemutatnak nemzetközi gyűjteményt is, s ebbe körülbelül 40—50 ma­gyar nyelvű Lenh^kíadvány kerül. Ugyancsak részt ve­A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres KÖZPONTI TELEPHELYÉRE A tmk csoportvezetőt, tmk-lakatos, vízvezeték-szerelő, bádogos, esztergályos, marós, lemezlakatos, iv-lánghegesztő, motorszerelő, és kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat, szállítási osztályunkra pedig traktorvezetőket Műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) KÜLSZOLGÁLATOS MUNKAKÖRBE « csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. A béren kívül még 500 Ft külszolgálati átalányt, az Alföldön pedig még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat Munkaügyi Osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. Rúdmászás Zsoldos rajza Elektronikus fül Leningrádi tudósoknak egy csoportja — Vlagyimir Paszin- kov vezetésével — megszer­kesztette az emberi fül elekt­ronikus modelljét. Ez a szer­kezet reagál a szavakra, ami igen nagy mértékben meg­gyorsítja az információk fel­dolgozását. A modell működé­se ugyanazokon az elveken alapszik, mint az emberi fül működése. Az elektronikus fül újabb lépést jelent olyan au­tomaták megszerkesztése felé, amelyek „megértik” az emberi beszédet. szünk számos kötettel, album­mal a könyvek. nemzetközi „szépségversenyén”, ahol kül­lem szerint díjaznak. A nagy­szabású moszkvai kulturális rendezvényen április 19-én kerül sor a magyar könyv­kiadás nemzeti napjára. Bukarestben április 2-től 15-ig láthat majd a közönség kiállítást — körülbelül ezer­kötetes anyaggal — negyed­század magyar könyvkultú­rájáról. Szófiában pedig ápri­lis 1-én nyílik a cirill és metód nemzeti könyvtárban — és tíz napig tart — a jubileumi ma­gyar könyvbemutató. Zsebvillódzó Egy perc alatt hatvanszoi villan, fényereje igen nagy, súlya mindössze 20 gramm. Nagysága mint a zseblámpáé. Ezt a zsebvililódzót egy ameri­kai cég gyártja. A zseblámpák­nál használt négy kis elemmel működik aikár 4—5 órát meg­állás nélkül. A közúti forga­lomban használják, a hegyi mentőszolgálatnál, vízi spor­toknál stb. A MÜLT TÜKRE... Ezer holdakon lengett a kalász Ezrével fogott halat a halász A gulya ménes ezrével legelt S három millió magyar útra kelt. Bús keservüket kötve batyuba, Kivándoroltak tengeren túlra Es kik napjukat vígan élték A földesurak mind ezt elnézték. Köszívüségüknél megmaradtak Egy talpalatnyi földet sem adtak Írásom nem vers, a múlt tükre ez Szabad nemzetem szívedbe jegyezd Örüljél annak, hogy eljött vége Gondolj hálával a szovjet népre Ok zúzták szét rabláncaidat Es szüntették meg szolgaságodat. Misik János népköltő A világ legnagyobb garázsa Chicagóban megkezdték egy 9250 gépkocsit befogadó ga­rázs építését. A félkör alakú, hatszintes garázs az O’Hara nemzetközi repülőtéren épül. A gépkocsik 4 úton juthatnak be a garázsba. A garázs belső forgalmát elektronikus beren­dezések segítségével szabályoz­zák. Fotocellák számolják a behajtó gépkocsikat, és egyút­tal kimutatják a szabad he­lyeket. A garázs, amely 1972- ben készül el, 35 millió dollá­ros költséggel épül. Befejezetlen mondatok .. tegnap is azt mondja a feleségem, te Sanyi, meg ne bolondulj már öregségedre! Mer’ hogy filozofálok. Mostanában gyakran eszembe jut egy gye­rekkori élményem. Nem is annyira gyerek, voltam már vagy tizenhét éves.. A falu szé­lén laktunk, egy augusztusi kora délután át kellett kerékpároznom a szomszéd község­be. Erdőn keresztül kanyargóit az út. Visz- szafelé a birkahodálynál egy lejtős, árnyas ösvényre leltem, úgy véltem, toronyiránt ha­zafelé vezet, s jóval előbb hazaérek, mint a másikon. Rákanyarodtam, remekül lejtett, előző nap frissen olajoztam a kerékpárt, valósággal száguldott. Előre figyeltem, az er­dő széle felé fogyni kezdtek a fák, aztán hir­telen véget ért az út, sárga búzatáblába tor­kollott. Az út a semmibe vezetett! Emlékszem, ak­kor dühöngtem, a tábla végénél botorkál­tam s hosszas kerülővel alkonyatra értem csak haza. Gyakran eszembe jut ez mostanában, s ilyenkor szorongást érzek és szomorúságot. Varnak utak, melyek a semmibe visznek. Félelmetes. Látom, gyönyörködik a házban s előtte a fenyőben — Igen, itt van ez a ház. Figyelje, elmondom a történetét. Tizenöt évvel ezelőtt vettem, még a napra is emlékszem, szep­tember hetedikén, Nyári vihar zúdult a vá­rosra, ahogy megkötöttük a botot s mentünk hazafelé a feleségemmel, bőrig eláztunk. Ezt a részt én azelőtt nem ismertem, a nyulaknak füvet szedni jöttem ki erre egy délután. (Még jócskán a nyugdíjazás előtt volt.) Megláttam a házat, ezt a házat, s meg­dobbant a szívem. Itt állt, egymagában — a legközelebbi tőle vagy kétszáz méterre —, a végtelen zöld határra nézett, piros cserepei, zöld Zsalui messze világítottak. Mint egy kis erdészház, a nyugalom és a csend ölelésében, és ráadásul a város közepétől se messze, ke­rékpárral, ha tíz perc. S előtte a fenyő, az egyszál karcsú fenyő. Megálltam, rákönyö­költem a kerékpár kormányára s hosszán gyönyörködtem. Arra gondoltam: ha az enyém lehetne! Nézze, én tulajdonképpen hiszek abban, hogy az ember életében vannak szerencsés és balszerencsés korszakok. Illetve hittem benne... Nekem akkor jól összejött a sze­rencse. A feleségemmel rég akartunk mi egy kis házat venni, valami csendes helyen, tá­vol az emberektől, a világ zajától. Ez eladó volt, nem is drágán, huszonötezerért. Igen ám, de nekünk csak tizenötezer volt! A fiam kért kölcsön, s azt mondta, még arra se le­gyen gondunk, hogy visszafizessük, majd visszafizeti ő, de viszont övé az Eötvös utcai lakás! Kendben! Kiköltöztünk ide. Ha öt évvel előbb kínálkozik egy ilyen alkalom, megmukkani se tudunk. Akkor fe­jezte be a technikumot a fiam, s éppen hogy elhelyezkedett. Nagyon le voltunk gatyásod- va, vitte a pénzt az iskola, a gyerek meg valósággal ette a cipőket, a ruhát... Tehát kiköltöztünk ide, s mondhatom, tel­jesült az álmunk. Én kerékpárral jártam be az üzembe, a feleségem meg egyszer vagy kétszer egy héten besétált gyalog a városba. Kevés dolga volt benn, a ház mögött a kert adta a zöldséget, nyulakat tartottunk, ba­romfit, s minden évben meghízlaltunk egy disznót. Illetve hát így van ez most is... De mindezt csak a ház mögött! A ház előtt nincs más mint gyep, virágok és a fenyő. Én nem tudom, engem valahogy korán megtört az élet. A háború, a munka de lehet, hogy a természetem is ilyen... Ha hiszi, ha nem, én negyvenéves koromban is így néz­tem ki, mint most... Csak arra vágytam, csend, nyugalom, jó levegő, távol az embe­rektől, hát itt mindent megtaláltam. Egyedül a villany hiányzott. De az nagyon! Nem volt nekem ismeretlen a petrólámpa, gyerekko­romban eleget vakoskodtam mellette, de most mégis nehezen tudtam újra megszokni. Keveset is égett, főleg télen. Amíg tartott a jó idő, kinn ültünk késő estig a ház előtt, né­zegettük a határt, az eget, na meg persze a fenyőt! Gyakran kimentem az utcára, elsé­táltam addig a helyig, ahol először álltam meg. A ház a fenyővel a búcsúzó nap vörös fényében mindig ugyanolyan kedves volt Tudja, ez a fenyő... Már az első pillanat­ban, amikor megláttam a házat, már az első pillanatban úgy éreztem, hogy ez a ház és a fenyő együvé tartoznak. Mint az esti ég­hez a hold, hó a télhez, mint a kabáthoz a gomb. Lehet, hogy ha nincs itt ez a fenyő, meg se akad a szemem a házon. Raj tünk kívül csak Só vágóék laktak a so­ron. Ma sem tudom hogy, észre se vettük, egyszer csak ide is tégla került, oda is ke­rítés, kútat fúrtak, teherautók fordultak... nézze meg, ma már alig van üres telek! Felépültek a házak. A feleségem váltig haj­togatta, így van ez jól, nem élünk úgy, mint a vadak, emberek jönnek körénk, szomszé­dok, no és természetesen — szomszédasszo­nyok. Mit mondjak... igaz, ami igaz, először én nem így képzeltem, de hát csendes, bé­kés emberek ők is,.. Aztán már nem volt megállás. A tanács rendbehozatta az utat s egy napon megje­lent egy piros traktor nagy zajjal, a farán egy hatalmas fúróval. Egy nap alatt végig­fúrta a villanyoszlopok helyét, de úgy értse: nem szakadt bele a munkába. Kényelmes tempóban, egy nap alatt! A mi házunk elé is került egy oszlop, lámpával. Éjszakánként árnyékokat rajzol a szoba falára, a televízió fölött. A feleségem hatágú csillárt vett... A balszerencsés időszak kezdetei voltak azok a hónapok. Hogy miért? Mindjárt megérti. Néz­ze a fenyőt! • Tavalyelőtt... ülök itt egyik délután. Gyö­nyörű délután volt, fenn a magasban ezüst­testű gép húzott kelet felé, s mint a meny­asszony után a fátyol, úgy lebegett utána a hang. Aztán a fenyőben gyönyörködtem to­vább és hirtelen belémnyílalt a felismerés ... Valósággal beleszédültem ... Jöjjön, álljon ide, nézze! Pontosan a fenyő fölött halad az oszloptól a ház felé a villanyvezeték! De olyan pontosan, rríntha mérnök ceruzája húzná... Érti most már, miről van szó!? Ki kell vágjam tavasszal a fenyőt. Másfél éve vettem észre, másfél éve felbo­rult az életem. Másfél éve rettegve várom azt a napot. Itt az ELEKTROMOSOK felszólítása: gallyazzam meg a fát! Ezt a fenyőt nem le­het meggallyazni! Ezt nem lehet megcsonkí­tani, ez csak így élhet, tökéletesen, arányo­san! Ezt a fenyőt ki kell vágni. Le kell sza­kítani az égről a holdat, a kabátról a gom­bot, száműzni a bársonyos havat, érti, vége. Érti? Nem érti! Ne is mondja, nem érti. Itt nemcsak erről a fenyőről van szó, a másikról is, a csemetéről, amit majd elültetek tíz mé­terrel odébb! Ott már nőhet a fenyő, persze, mért ne nőhetne, akár az égig is! De az már nem nekem fog felnőni. Kifutottam az időből, vége felé jár az" életem,.. Mindig hit­tem, vallottam azt, hogy nehéz korszakok, szerencsétlen periódusok után felvirrad — mint ahogy régen mondták: — az Isten nap­ja. Hát nem. Nekem nem virrad fel. Fizi­kailag lehetetlen. Valahol eltértem az útról. „Vannak utak, melyek' a semmibe visznek!” Hacsak ... Sóvágó azt mondja, ültessek ka­nadai nyárfát, hármat egymás mellé, az na­gyon szép lenne. A kanadai nyárfák gyorsan nőnek. Dcregán Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom