Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

FES I MEGYEI '^Jürlap 1970. MÁRCIUS 14., SZOMBAT CSAK RÖVIDEN GROMIKO szovjet külügy­miniszter és Bahr nyugatné­met államtitkár pénteken megtartotta a szovjet—nyu­gatnémet megbeszéléssorozat második szakaszának negye­dik találkozóját. A találkozón változatlanul jó miunlkalégkör érvényesült. A BELORUSSZIÁBAN je­lenleg tartó „Dvina” hadgya­korlatokkal kapcsolatban pén­teken Minszkbe érkezett Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A V ASK APUI vízierőmű­nél megkezdték a villámosve- zeték építését. PÉNTEKEN a Szovjetunió­ban felbocsátották a Kozmosz —326 műholdat. A NIPPON KOKAN K. K. /apán egyik legnagyobb hajó­gyára, a közelmúltban befe­jezte a világ legnagyobb kata­maránjának (kéttörzsű hajó­jának) ' építését. A gépkocsik szállítására alkalmas, kétezer- hétszáz tonnás komphajó teljes hossza 83,5 méter, szélességi' pedig 25 tnéter. összesen 580 utast és 102 gépkocsit (42 nagy teherkocsit, 10 kisebb teherko­csit és ötven személygépkocsit) képes egyszenre szállítaná. MULTIMILLIOMOS lett Nobuihiro Kusamo tokiói lakos, mert tévesen vádolta meg a rendőrség. A különös história szerint háromszázmillió yen (830 000 dollár) elsikfcasztásá- nak vádijaival őrizetbe vették a 26 éves tisztviselőt, aki vál­tig tagadott. Később bebizo­nyosodott az ártatlansága, de közben az újságok közölték a képét. Erre figyelt fel Hideki- csi Aramoto dúsgazdag éksze­rész, kijelentvén: ilyen arccal nem is lehet valaki más, mint ártatlan — és fiává fogadta a vádlottat. A 26 éves fiatalem­ber jelenleg hárommilláárd yen (8 300 000 amerikai dollár) törvényes örököse. A TASZSZ nyilatkozata Egyes imperialista államok burzsoá sajtójában és kor­mányköreiben az utóbbi idők­ben koholmányokat terjeszte­nek a szovjet—kínai határon fennálló helyzettel kapcsolat­ban. Olyan híreket terjeszte­nek, hogy a Szovjetunió „tá­madást készít elő a Kínai Nép- köztársaság ellen”, és e célból „nagyszabású katonai művele­teket” bonyolít le. Ezeket az uszító megnyilatkozásokat a kínai propaganda felkapta, és országálbah kampányt indított a háborúra való felkészülésre”. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a fenti koholmányok teljesen alaptalanok. ,A kommuinistael- lenes propaganda ezek révén gátolni próbálja a jelenleg Pe- kingben folyó szovjet—kínai tárgyalásokat, anyagot szállttá szovjet—kínai kapcsolatokban mutatkozó feszültség fokozásá­ra. A szovjet fegyveres erők mindennapi szolgálatukat vég­zik, a szokásos tervek és prog- - ramok keretei kozott tökélete­sítik harcászati felkészültségü­ket, erősítik a szovjet állam védelmét az ország egész terü­letén. A Szovjetunió és kormánya politikájában változatlanul a szovjet—kínai kapcsolatok ren­dezésére, az együttműködés fejlesztésére, a két ország né­pei közötti barátság helyreál­lítására és megszilárdítására törekszik. Ezt a politikát '"nem képesek megváltoztatni az im­perialista propagandának, a béke és a nemzetközi együtt­működés ellenségeinek provo­kációs fogásai. Megyei tanácselnökök tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) ösztönözzenek. A leglényege­sebbek: a lakossági szolgálta­tások eszközlekötési járulékát a szolgáltatások fejlesztési alapjának növelésére fordítják; 50 százalékkal csökkentették a fejlesztési alapok adóját; men­tesítették az importletét-köte­lezettség alól a szolgáltatások bővítését célzó beruházásokat; több hitelkedvezményt adtak, s fokozva az egyéni érdekelt­séget, az e területen dolgozók számára 2—3 százalékos átlag- bérszint-nö vetést engedélye­zett a munkaügyi miniszter. A jelentős kedvezmények ha­tására megélénkült a lakossági szolgáltatást végző különböző vállalatok és szövetkezetek te­vékenysége. Az elmúlt eszten­dő utolsó három hónapjában egyébként 3300 új magánkis­ipari engedélyt adtak ki — jó­A miniszter válaszol (Folytatás az 1. oldalról.) rolnak, mint azt feltételez­ték. Ilyenkor a különböző vásárokon, illetve kiárusí­tásokon vehetik meg az egyébként minőségileg kifo­gástalan termékeket. A kis­pénzű emberek közül sokan számítanak már az idősza­kos vásárokra. Az idei forgalomról szólva, a miniszter jelezte, hogy az eddigi reprezentatív felmé­rések szerint januárban és februárban a kiskereskedel­mi forgalom emelkedett, de mindenekelőtt a szövetkezeti szektor tört előre. A jövő tennivalói közé sorolta a ház­tartás korszerűsítéséhez és gépesítéséhez szükséges be­rendezések előteremtését, na­gyobb választékának bizto­sítását. Fél- és egész automa­ta mosógépek és sokféle kis és nagy készülék beszerzésé­ről van szó. A jövőben re­vízió alá veszik az üzlethá­lózatot és keresik az útját, módját a korszerűbb kiszolgálás­nak. Szeretnék az egyes üzletek átbocsátó képességét növelni, mindenekelőtt az önkiszol­gálórendszer kiterjesztésével. Mindez elengedhetetlen, hi­szen a forgalom változat­lan létszámmal évente 4 szá­zalékkal emelkedik. Ez egy­úttal jelzi a kereskedelmi dolgozók nehéz helyzetét és túlterheltségét is. A továbbiakban a minisz­ter kérdésekre válaszolt, a belkereskedelem és a sajtó kapcsolatáról esett szó. Az új­ságírók a mostaninál bősé­gesebb informálódási lehe­tőséget kértek, hogy jobban tájékoztassák az olvasót, azaz a vásárlót. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vképvlselője örömmel üdvö­zölte ezt, aláhúzva, hogy a kormány rendkívül fon­tosnak tartja, egyrészről a tájékoztatás továbbja- vítását, másrészről azt, hogy a hírközlő szervek többet és alaposabban informáljanak a különböző kormányszervek munkájáról. Ennek egyik ál­lomása és megnyilvánulása volt a tegnapi minisztériumi esemény. — tgy — val többet, mint a korábbi éveik hasonló, időszakában. A megyei szintű tanácsok — a kormányhatározat elveinek megfelelően nagy erőfeszítése­ket tesznek a lakossági szolgál­tatások körének bővítésére, sőt egyes megyékben hosszabb tá­vú koncepciók kialakításán is dolgoznak. Ügy tűnik, mindin­kább betöltik a nekik szánt „gazda” szerepet. A rendelet pozitív hatása azon is lemér­hető, hogy egyre kedvezőbb kapcsolat' alakul ki a miniszté­riumok és a tanácsok között. Az értekezlet második napi­rendi pontjaként Hont János, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese tájékoztatta a tanácselnököket a negyedik öt­éves terv főbb irányelveinek kialakításáról. A két előterjesztést követő vitában kifejtette véleményét dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács vb-elnöke is. A tanácskozás dr. Papp La­jos zárszavával ért véget. Nyugtalanító hírek Kambodzsából (Folytatás az 1. oldalról.) delmet a vietnami diplomaták számára. Párizs: Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő pénteken dél­ben Párizsból Moszkvába uta­zott. A szovjet fővárosból Pe- kingen keresztül folytatja út­ját hazafelé és a tervek sze­rint csak áprilisban érkezik vissza Kambodzsába. A párizsi repülőtéren adott nyilatkozatában Szihanuk ál­lást foglalt Kambodzsa sem­legessége mellett és célzott rá, hogy moszkvai és pekingi tár­gyalásainak napirendjén a Kambodzsában kialakult fe­szült helyzet is szerepel. Phnom Penh: Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint a kambodzsai külügyminisztérium jegyzéket juttatott el a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány Phnom Penh-i képvise­letéhez. A jegyzék szerint Kambodzsa területén dél­vietnami szabadságharcos erők tartózkodnak. A jegyzék egyébként a királyi kormány „őszinte sajnálkozását” fejezi ki a VDK és a DIFK Phnom Penh-i képviselete ellen már­cius 11-én lezajlott tüntetések miatt Erfurtra tekint Európa (Folytatás az 1. oldalról.) ban, hogy a tanácskozás szín­helye előtt mindkét ország lo­bogója fog lengeni és két ka­tona áll díszőrséget. Ettől el- j tekintve azonban minimálisra J korlátozzák a protokolláris formaságlokat, hogy megőriz­zék a találkozó munkajellegét, így nem lesz katonai dísz­szemle, s a himnuszokat sem játsszák el. Elvi megegyezés történt abban is — mondotta Sahm —, hogy sor kerül egy I második találkozóra is,' az , NSZK területén. Sahm hozzáfűzte, hogy E*>• furtban, mint a találkozó szín­helyében már csütörtök dél­előtt megállapodtak. Erfurtot az ÍVD7-f-delegáeió javasolta, s a nyugatnémetek azommal elfo­gadták a javaslatot. Más vá­ros nem is került szóba. Az előkészítő tárgyalások hangne­me tárgyilagos volt, mindkét fél erőfeszítéseket tett a ne­hézségek elhárítására, s a tár­gyalóasztalon kívüli érintkezé­sek rendkívül emberiek voltak — mondta a nyugatnémet kül­döttség vezetője. MEGKEZDTE a termelést a Belgrád közelében levő obre- nováci hőerőmű első, 200 me­gawatt teljesítményű egysége. BELGRÁD Ribicsics fogadta Váíyi Pétert Vályi Péter pénzügyminisz­ter pénteken befejezte hat­napos hivatalos jugoszláviai látogatását. A pénzügyminisz­tert pénteken Belgrádiban fo­gadta Ribicsics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnöke. A jugoszláv kormányfő és a magyar mi­niszter megállapította: ked­vezően alakul a két ország viszonya és különösén a gaz­dasági kapcsolatok tovább­fejlesztésére vannak lehetősé­gek. Ősz - tél - tavasz Itáliában Itáliának több, mint egy hó­napja nincs kormánya. Ezút­tal újabb jelölt, a jól ismert Amintore Fanfajii próbálko­zik a kabinet megalakításával, ö is igyekszik feltámasztani a négypárti balközép-adminiszt- rációt, de neki sincs több esé­lye erre, mint elődeinek. Amíg a jelenlegi kísérletek személyi és pártpolitikai kombinációkban merülnek ki, amíg nem veszik figyelembe a „forró ősz” és a viharos tél szociális tanulságait, nincs remény stabil tavaszra, kor­mányzatra. VISSZASZÁLLÍTOTTAK a spamdaui fegyháziba Rudolf Hesst, Hitler egykori helyette­sét. A náci háborús főbűnöst négy hónapig kezelték gyo­morfekéllyel egy brit katonai kórházban. NAPRAFORGÓ Szülése óta elő­ször hívta meg a sajtót XVI. szá­zadbeli, Róma melletti kastélyá­ba Sophia Loren, hogy bemutassa nekik az ifjabbik Carlót. Az alka­lom: most kerül sor a Napraforgó című szovjet— olasz koproduk- clós film (rendez­te: Vittorio de Si­ca, főszereplők: Loren és Mastro- ianni) világpre­mierjére a római operaházban. 36. Kilépek gyorsan, ne húzzuk az időt, és egyszer legalább elébe vá­gok Desónek (ha már hagyja): köz­ben azt gondolom, de persze csak gondolom, hogy nem mindig az a legalkalmasabb, aki legfürgébben je­lentkezik. — ön hadnagy? — Igen. — Megbízom önt a megalakítandó magyar század parancsnoki teendői­nek ellátásával. Ismerkedjék meg Baluh kapitánnyal, a további ren­delkezéseket és felvilágosításokat tőle fogja megkapni. Helyettesére, a szakaszparancsnokokra, a szolgálat- vezetői beosztásokra nézve majd ne­ki tegyen személyi javaslatokat. Egy­úttal kérem, vegye tudomásul, hogy a századhoz ezt az elvtársat... — Fésűs Járó! — Igen, ezt az elvtársat neveztem ki politikai tisztnek. GaLlai ezen annyira elcsodálkozik, hogy füttyent egyet, holott ilyesmit parancskiadás közben nem szokás mívelni. — Na, mi az? — kérdi, míg kifelé igyekszünk a parancsnok szobájá­ból. — Te is felcsapsz? Azt hittem, csak dumálni tudsz. Mindenki megkönnyebbült. Dön­töttünk. Sorki elröhinti magát. — Ez — mondja, Fésűs Járóra mutatva — minden kilométert két­szer tesz meg. A gacsos lábával nemcsak lép, hanem kaszál is. Fésűs Járó is nevet, nem sértődik meg. Deső azonban rászól Sorkira. — Ha elfeledted volna, figyelmez­tetlek: Fésűs Járó mostantól fogva katonai elöljáród, engedelmességgel és tiszteletadással tartozol neki. Sorki köp egyet. Desőről az újdon­sült politikai tisztre bámul. Homloka dudora mögött nyikorogva elindul a gépezet, s lassan, módszeresen fel­dolgozza azt a tényt, a belőle eredő következtetésekkel együtt, hogy Fé­sűs Járó zsidónak gyanított, ám an­nak idején szabályszerűen kereszt­víz alá tartott, bújkáló munkaszol­gálatos egyik pillanatról a másikra tisztté változott. Kint a folyojsón egyszeresük odapattan eléje, s a szo­kottnál kissé éneklőbbre nyújtott, illedelmes érdeklődést rejtő hangon lejelentkezik. — Politikai tiszt úr, Sorki törzs­őrmester alázatosan jelentkezem! Gallad zsírosán vigyorog. Ezt a gazember Sorkit, miután a fogságtól megmenekedett, legfőképp az érdek­li, vajon meghagyjáík-e a törzsőr­mesteri sarzsijában, vagy afféle ku­tyaütőként kell elölről kezdenie a katonai pályafutást. Fésűs Járó azonban nagyobb dolgokkal foglala­toskodik, ügyet sem vet a hangsúly­ra, annál inkább a megszervezendő egység demokratizálására. — Ez így nem lesz jc — feleli. — Először is, elvtárs vagjiok, nem úr. Másodszor, hogy alázatosan, ez nincs, ez meghalt. Jelentkezzen, kész. Sorki megpróbálja Óképpen, az elvtárs azonban herség a foga közt, mint az éretlen egres. EL is sava- nyodik tőle a képe. Két órával később karszalaggal, igazolvánnyal, csillagos saokával felszerelve lépünk ki a parancsnok­ság kapuján. Fél négy. Szürkül. Reg­gelig eltávozást kaptunk, becsület­szóra. hazamehétünk, csak' reggel kezdődik a munka, az első itteni magyar egység megszervezése. A front messze lökődött, távoli mora­ját alig hallani A Cseresznyés fe­lől másféle lárma közelit: kocsizör­gés, kiabálás. Binetok fuvaros* eresz­kedik le a főtérre stráfkocsi val, orosz katonák és ámüldozó civilek kísérik. A fuvaros öklét rázza, ere­sen kiabál. Végre megértjük, mit. — Én, magam! Senki se segített! Beléjük! Hadd kiabáljon, gyerünk, úgyis kevés az időnk. Gallai azonban meg­áll, visszafog bennünket. Elkesere­detten káromkodik. — A rabló istenit, odanézzetek: ellopta a hulláinkat. Binetok fuvaroson, ahogy hadoná­szik, jobbra-balra leng foltozott bőr­kabátja. űszes üstöké kitüremlik a kucsmája alól, hangja olyan rekedt, mintha egy jó, hosszú ' lakodalmat kidanolt volna. Mögötte a stráfkocsi fenékdeszkáján ügyesen kiterítve a nyilas meg a két csendőr, szinte többnek látszanak, mint ahányan vannak. Ez a Binetok kirakatrende­zőnek is megtenné. A hullák lábáról már hiányzik a csizma, fejük alatt azonban gondosan elhelyezett venyi- gsköteg. — Én magam! — recsegi Binetok. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süppedt szeme zölden világot. Erkölcsi fel­háborodása csaknem olyan heves le­het, mint a lepipált szakmabeli bosszúvágyó dühe. Hullát még nem lopott — Adok én néki egy olyan po­font, az anyjába hemperedik visz- sza. Hát ekkora disznót is megbír a föld? — Itt maradsz — inti le Deső. Rajta nem látszik semmi felindu­lás. Inkább valami messzenéző, öre­ges derű. — Fogadni mernék — mondja el­gondolkozva —, senM se kérdezte meg, mivel durrantott beléjük. Így aztán, ha nem jön közbe semmi, ne­gyed óra múlva Binetok Demeter nemzeti hős. Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgi a fuvaros. — Senki se segített... A stráfkocsi, publikummal körül­véve, oda kanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó sötéten bámul utána. — Na, én azért — fogadkozik — holnap majd befűtök ennek a pi­szoknak, csak most már nem akarok visszamenni. — Hirtelen elneveti magát. — De hát tetemet lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Áj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor,, de pontosan —= mondja Deső, aztán fejét rázza, hoz­zám fordul. — Bocsáss meg, erről lé kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem annyira feledókenység, mint inkább figyel­meztetés: még mindig nem szól­tam egy kukkot sem, hogy Golovkin irodájában miért vállaltam olyan gyorsan, s a többiek megkérdezése nélkül, a századparancsnokságot. Vajon, gyanítja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy igazol engem az idő, vagy hiá­ba is magyarázkodnék. — Attól tartottam — hadarom, és közben szégyellem magam —, hogy az őrnagy félreérti a te vonakodáso­dat. Különben is remélem, számít­hatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvárosi útra. — Az a fő — mondja elégedetten —, hogy a dolgok mégis megoldód­tak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondja halkan —, sem­mi sem ^oldódott meg. Abban igaza van az őrnagynak, hogy vagy innen lehet oda lőni, vagy onnan ide. En­nél többet azonban nem tudok... Miért ez történt velünk, ami tör­tént, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogy az em­ber végre ne gázoljon a maga szeny- nyében: de ha csak kimondom is ezt a kívánságot, inkább misszionárius­nak érzem magam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatoknak, reg­gel találkozunk. És hát élünk, re­ménykedünk: ez végül is nem olyan kevés. Az Áj kavicsai ropognak a talpam alatt Élünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Űjra lehet kez­deni mindent. VÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom