Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-13 / 61. szám

* Almok gyufaszálból Az asztalon megszámlálha­tatlanul sok gyufaszál. Az ügyes kezek mérnöki precizi­tással illesztik egymáshoz, és a fantázia kis építményeket sziül. így lett 48 csomag gyufából Eiffel-torony, amely éjjel még világít is, büszkén, sziporká­zóban és elegánsan, mint a pá­rizsi, az igazi. * — Gyermekkorom kései já­téka ez. Sóik helyre nem jut­hattam el, sok mindent nem valósíthattam meg az életben. A gyufapaloták, tornyok elém hozzák ezeket az álmokat. Csak sok munka és precizitás szük­séges hozzá. No, és fantázia meg ügyes kezek, de ezt Darab István, a gyufaszálak vecsési mestere nem mondja — szerénységből. Pedig munkáinak sok csodáló- ja van. A Martinovics téri templomot éppen úgy megcso­dálják, mint a szomszéd házát. Olyanok, mint az életben. És csodálatos a legújabb munka is, a dorozsmai szélmalom. — Gyermekkoromban sokat nyaraltam Dorozsmán. Ma is úgy előttem van a szélmalom, mint akkor. S hogy ez valóban így van? Erről mindenki meggyőződhet a Toldi utcai kis házban. Egy ember itt készíti az álmait — apró gyufaszólalkfoóL — szatti — Fagyálló kutak nyomában Magócsi mester legújabb szabadalma Lassan elmúlnak a hideg na­pok. Bevallom, nekem feltűnt, hogy az idei télen nem védte szalmaruha a közkutakat. Évekig megszokott látvány volt ez a védőöltözet Monoron, s megszokott volt a lakosság bosszankodása az elfagyott víz miatt. Elmentem Magócsi La. fos lakatos és kútfúró mester­hez, a közkutak „ápolójához”, hogy megérdaklőd jem a válto­zás okát. — Harmincnégy éve vagyok Manor községi vízellátója, apám huszonhárom évig vé­gezte ezt a munkát. Az ő ide­jében tizennégy közkút volt Monoron, ma ez a szám ötven fölé emelkedett. Amióta Magócsi mester a kutakkal foglalkozik, több mint 14, ezzel kapcsolatos sza­badalma született. Közülük ta­lán az egyik legfontosabb az úgynevezett szennyvíz- és ta- lajvízkizáró szerkezet és igen hasznos ötlet az úgynevezett kivezetett kút alkalmazása. Ez utóbbi lényege, hogy a magán­területen elhelyezkedő kút vi­zét — a tulajdonos beleegyezé­sével — csőrendszerrel az ut­cára vezetik, s ezáltal közkút- tá válik, fúrás nélkül! Magócsi mester legújabb szabadalmát a Találmányügyi Hivatal a múlt év tavaszán fo­gadta el. Az MA—1809. számú fagymentes, húzókaros emelő- kútról van szó. A találmány el­fogadása után megkezdődött a közkutak cseréje, Monoron 50 .BELVIZES ŐR Monoron nincs közvetlen veszély „Ha elolvad ez a rengeteg hó...” — aggódtunk, amikor hetekig nem szűnt a hóesés. Ügy néz ki, hogy elvonult a tél. Monor eléggé vizes terület — van-e belvízveszély ezt néz­ték meg kedden délelőtt az il­letékesek, Romházi László, a községi tanács vb-titkára és Soproni László, a járási tanács építési- és közelekedésügyi csoport vezetője. „őrjáratunkat” a Kistó kör­nyékén kezdtük, innen érke­zett ugyanis jelentés, hogy a terjeszkedő víz lakóházakat fenyeget A hír szerencsére alaptalan volt, közvetlen veszély nincs, még a Kistó partjára épí­tett házaknál sem. A Le­nin utcában a sár semmi­vel sem nagyobb, mint Monor száraz területein. A Gábor Áron utca egyik há­zának kertjét elöntötte a talaj­víz — ez azonban érthető, árok nincs, s a telek jóval ala­csonyabban fekszik, mint a többi. A ház jól szigetelt, ve­szély teháit itt sincs. A Kistó- nak nagyon örülnek a télen korizó gyerekek, a vizet azonban mégis leszívatják — még jókor. Az „Ürgevárosban”, a Jókai és Czuczor utca környéke sincs veszélyben, pedig ez a rész, mint a neve is mutatja, mindig belvízveszélyes volt. A sár, igaz — csizmamarasztaló. A Cinka Panna utcában a legrosszabb a helyzet. A vis­kók düledezneik, a repedt falú, életveszélyes vályogépületek­ben hatan-nyolcan is laknak, apró gyerekekkel. A belvíz azonban itt csak „utolsó lö­kés” — a szanálásra ítélt há­zak a legforróbb nyárban is elszomorító látványt nyújta­nak. Ha lassan is — hiszen nem kevés ember költözteté­séről van szó —, a súlyos hely­zet megváltozik. Belvízveszély nincs — ettől nem kell tartanunk —, sum­mázták az illetékesek az őrjá­rat végén. (zs) ilyen kút van, Nyáregyházán 20, Pilisen 15. De található Va­sadon, Gombán, Üllőn és Pest megyében még sok helyen, de még a távoli, határmenti Kós- pallagon is. Idén télen már egyetlen kút sem fagyott be! Rend­kívül sokat jelent ez a la­kosságnak, a tanácsnak és magának Magócsi mester­nek is. Régen, egy-egy erős télen a kutak tekintélyes hányada szétfagyott és az évi karbantartási összeg nagy részét „elvitte” a ja­vítás. Az emberek már elő­re féltek a téltől. A szak­ember pedig a szét- és ösz- szeszerel'éstől, a dugattyú szétszerelésétől, a sáros, vi­zes, zúzmarás aknában végzendő munkától. Az új találmánnyal mind ez a sok gond megszűnt. Az új kút­fejek dupla fallal készül­nek, közéjük üveggyapot kerül szigetelőként, ez aka­dályozza meg a fagyási. Mí­nusz 20—25 fokig nem kell félni. — Mindennemű javítást a felszínen végzünk. A kútfejet egyszerűen lecsavarjuk, ezáltal elérhetővé válik' a tengely, könnyebb a zsírozás és a bő- rözés. Nem kell többé kútak- nát sem építeni. A cső beton- köpennyel nő a földfelszín fö­lé. A fagymentes kútnál nincs úgynevezett üresjárat, a legna­gyobb melegben is rögtön friss, hideg vizet ad — fejezte be rövid szakmai ismertetőjét Magócsi mester. Magócsi Lajos egyébként a múlt évben, a kútfúrók orszá­gos mestervizsgáján az egyet­len sikeres vizsgázó volt. Ifjú Haár László VIDÉKE P F S,.T M E G Y FI H l R L K Ü l Ö N K I A D A S A XII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 19-0. MÁRCIUS 13., PÉNTEK ÁPRILIS 4-EN Indul a monori helyi autóbuszjárat Tönkrement utak - Hongkongis gépkocsivezetők A tartósan rossz januári és februári időjárás a Monor kör­nyéki autóbuszjáratok forgal­mát rendkívüli mértékbeli megnehezítette. A nagy hava­zások sorozatos ismétlődése — egészen az utóbbi napokig —, súlyos zavarokat okozott. A zavarok nagy részét azonban sikerült időben elhárítani és ezért köszö­net jár a Közúti Igazgató­ság dolgozóin kívül az ön­feláldozó munkát végző MÁVAUT-gépkocsiveze tök­nek is. * Az ilyen viszontagságos időjá­rás nyomait eltüntetni és az okozott károkat kijavítani, sú­lyos teher. Ezekre' vonatkozóan intéztünk kérdéseket Nemere Zoltánhoz, a MÁVAUT for­galmi osztályának vezetőjéhez. — A Monor környéki autó- buszjáratok a hófúvások dacá­ra, nagy általánosságban le­győzték az akadályaiul — kezdte tájékoztatóját; az osz­tályvezető. — Megvoltak az ilyenkor szokásos késések, kü­OK HUSZONNYOLCÁN Kitűnően sikerült a szabó-varró tanfolyam Meghívó fekszik előttem, a monori községi nőtanács tit­káréinak, Cseglédi Jánosnénak kedves invitálásával: „A sza­bó-varró tanfolyam részvevői hétfőn tartják záróünnepélyü­ket, és erről a sajtó sem hiá­nyozhat.” így kerültem 15 csinos asz- szony közé Gál Jánossal, a községi pártbizottság titkárá­val. 15 örömtől, izgalomtól ki­pirult arcú asszony ült az asz­tal körül. Hét héten keresztül tanultai^. Most azonban a jól végzett, szorgalmas munka tu­datával jöttek össze, hiszen ahogyan Csömör Sándomé, a járási nőtanács titkára el­mondta: nem volt könnyű a szabó-varró tanfolyam. Űj fogalmakkal, a rajzolás­■iiii min ......... Eg y anya kálváriája Az idős asszony élete zakla­tott volt. Egyik gyermekénél lakott, de nem szerették őt. Igen, ha az ember megöreg­szik, kicsit szeszélyesebb, ki­csit lassúbb lesz... Egy n,ap beállított hozzá a másik fia: — Mami, jöjjön el velem! Elviszem hozzánk, ott majd jobb lesz. Foglalkozik majd a gyerekekkel... Az idős asszony töprengett a dolgon, aztán mégis úgy döntött, hogy megy. Abban a reményben, hogy valóban jobb lesz. ★ Az új helyen kissé idegen­kedve fogadta őt a fiatalasz- szony. A gyerekek hamar meg­szerették. Egy idő után azon­ban itt is keserűvé váltak nap­jai. Állandósultak a veszeke­dések. A fia hajlott feleségé szavára, s már elfelejtkezett arról, hogy ő hívta magukhoz az édesanyját. Az idős asszony naphosszat töprengett, hogyan lenne jobb. Járt, kelt a házban, szúrós te­kintetekkel találkozott. Estén­ként sokáig nem bírt elaludni, nem tudott örülni semminek. nem is volt minek, de nem szólt senkinek. A kis sarokba húzódott, összekuporodott és tűrte a magányt. Egy nap furcsa dolog történt. — Szedelözködjön — szólt a fia —, visszaviszem M. község­be... Hirtelen elsötétült előtte minden. Agyába nyilait: újból M.-re! Itt se volt jó Pécelen, de ott még rosszabb lesz. Elindultak M. felé a kocsi­val. Az idős asszony legszíve­sebben meghalt volna. Odaér­tek a ház elé, ahol az a fia la­kott. akitől eljött. Ez a fia pe­dig szó nélkül megfordult és visszament Pécelre. ' ★ Az idős asszonynak három fia lakik M. községben, egy Pécelen és egy Budapesten. Az idős asszony napokig bo­lyongott M. község utcáin, egyik fia sem fogadta be ma­gához. A községi tanács tudo­mására jutott; a dolog, és a ta­nács tartási szerződés megkö­tését javasolta a három ott la­kó fiúnak és az egyik unoká­nak. A szerződés kimondta, hogy havonta 200—200 forint­tal kötelesek támogatni az édesanyát. A három fiú közül azonban egyik sem fogadta be otthonába. A Budapesten lakó fiú igen. Otthonra talált Szükség is volt ott rá, hisz’ a fia, a me­nye is dolgozik, kislányuk meg kollégista. Hosszú volt a tél, elgyengült, nem bírt már befűteni sem magának, egész nap egyedül volt a hideg lakásban. Megfá­zott, de sem a fia, sem a me­nye nem maradt otthon vele. Egyik nap hirtelen rosszul­lét fogta el, az orvos megálla­pította: agyvérzés. Kórházba került. Egy hét múlva hazaenged­ték. Haza? ★ A pesti fia megüzente: hoz­zá ne vigyék. M. községbe száguldott a mentő. Késő este volt, amikor az idős asszony által megnevezett házhoz ér­tek. A házba azonban nem tudtak bejutni, nem engedték be az otthoniak. Kiszólt a fiú: — Vigyék a másik testvé­remhez. Ám hiába kopogtattak ott is. Végigjárták a községet, de égjük fia sem fogadta be az édesanyát. Végül a községi ta­nács közbelépésére ideiglenes jelleggel elhelyezték a gyömrői szociális otthonban. ★ Gyömrö, szociális otthon. Baktatok felfelé a lépcsőn, az­tán a társalgóban megkérde­zem az otthon egjrik lakójától, hogy merre találom K.-nét. — Jaj, ne menjen oda, rend­kívül rossz idegállapotban van. Eljövök. És közben azon gondolkodom, hogy lehet-e egy nyolcvanvalahány éves . asz- szonynak olyan rossz termé­szete, elkövethetett-e egy édes­anya olyan bűnt, ami miatt mind az öt fiának így kellett vele szemben viselkedni Mondhat-e az öt fiú magyará­zatot, kifogást erre a visel­kedésre? Gér József sal, a szabással ismerkedtek jelőször a hallgatók. Persze, nem álltak a tábla elé teljesen tájékozatlanul, mert csaknem valamennyien megvarrtak már odahaza egy-két kötényt, blúzt vagy ruhát. Amit azonban itt kellett csinálniuk, sokkalta több volt, mint az otthoni kedvtelés. Menyhárt Lászlóné és Schurmann Józsefné szak­képzett varrónők részletes ap­rólékossággal igyekeztek a részvevőkkel megismertetni és megszerettetni a" szabás-varrás művészetét. Mert hogyne lenne az, amikor Seres Sándomé ke­ze alól a ciklámen színű szö­vet szép vonalú, hosszított gal­lérral ellátott ruhakölteménnyé vált. Vagy Gödöllői Józsefné és Katona Jánosné maga ké­szítette terylén és bukléruhá- ja. „Élő” bizonyítéka volt ez a szabó-varró tanfolyam kitű­nő vizsgájának. 28 részvevője volt a tanfo­lyamnak, bár a kedves, meg­hitt záróünnepélyen a mono­nak többsége az influenza miatt távol, maradt. így is sok szó esett róluk. És dicsérték a két varrónőt, akik fáradságot nem kímélve, tudásuk legjavát nyújtva igyekeztek, hogy --a tanfolyam elérje igazi célját. Emellett azonban — ahogyan Csömör Sándomé tanfolyam­záró beszédéből kitűnt — igazi barátságok is szövődtek. Nagy figyelemmel hallgatták az asszonyok a nőnapi megem­lékezést, és a dúsan terített ünnepi asztal mellett a jókedv sem maradt el. A kitűnően sikerült szabó­varró tanfolyam kapcsán fel­tétlenül szólnunk kell a társa­dalmi szervek összefogásáról. Elsőként a nőtanácsról — a mindenre kiterjedő szervezé­sért. Dobosi Lászlónéról, a kézműipari részleg vezetőjé­ről —, aki biztosította a var­rónők részvételét. Jónis Sán­dorról, a vetőmagvállalat igaz­gatójáról — aki otthont nyúj­tott, önzetlenül. A TIT-ről — melynek rendezvénj-ein a tan­folyam részvevői előadásokat hallgathattak, az általános egészségügyről, a gyermekne­velésről, útiélményekről. Hörömpő MAI MŰSOR MOZIK Monor: Bűbájosok. Pilis: Isme­ri a saandi mandit? Vecscs: Cél­pont: a híd. lönösebb fennakadást azonban ezek nem okoztak. Volt olyan szakasz is, ahol viszont le kel­lett áLlítaná a forgalmat, igaz, ezek száma nem volt jelenté­keny. Egy-két nap alatt sike­rült a hótorlaszoktól minden­hol megtisztítani az utat. — A nehézségek ezután kö­vetkeztek. A rossz utakon a jármű­vek meghibásodása, első­sorban a rugók, a sebes­ségváltók és a karosszé­riák megrongálódása leg­alább húsz százalékkal magasabb volt, mint más években. A javítások napokat vettek igénybe, és mondhatom, hogy szinte bűvészkedésre volt szükség, hogy az előírt forgal­mat lebonyolíthassuk. — Az influenzajárvány még fokozta a bajokat — folytatta az osztályvezető. — Volt, nem is egy, olyan napunk, amikor húsz-huszonöt gépkocsivezető is kidőlt a sorból. Ezt a kiesést még nehezebb volt pótolni, mint a megrongálódott jiármű- veket. A munkaerőhiány kü­lönben is egyre nyomasztóbb méreteket ölt. Alig segít a ba­jokon az, hogy január 1-től a gépkocsivezetők 300 forintos havi pótlékot kapnak. — A MÁVAUT mindent el­követ, hogy a normális forgal­mát biztosíthassa, sőt, hogy közeli és távoli terveivel fej­lesztési elképzeléseit is meg tudja valósítani. A legjelentő­sebb munkát már meg is kezd­tük: egy korszerű műszaki karbantartó műhelyt építünk. Ez a munka ötmillió forintot igényéi, amiből nyolcszázezer forintot már 1970-ben beruhá­zunk, az előkészítési munkála­tokhoz. A teljes építkezés 1972-ben lesz kész. — Beszámolhatok arról is, hogy a közeli hetekben teljesítjük Monor lakói­nak régi óhaját, a vasút­állomástól egy egész Mo- nort behálózó helyi autó- buszjáratot indítunk. A munkaerő kérdése egyéb­ként kulcsproblémája annak, hogy minél előbb és minél hat­hatósabban elősegítsük Monor és környékének személyszállí­tását szolgáló gépkocsipark fejlesztését. — Az előjelek szerint a nyá­ri menetrendben különösebb változások még nem lesznek, csupán apróbb módosításokra kerülhet sor a tanácsok, közü- letek és vállalatok kéréseinek fi gj'elembe vételével — fejezte be Nemere Zoltán tájékoztatá­sált. * D. M. ★ ff ( Hétfőn, a Monori Községi Tanács vezetői, a járási ta­nács és a' MÁVAUT közleke­dési szakemberei helyszíni szemlét tartottak a monori he­lyi járat útvonalán. Megálla­podás született, amelynek ér­telmében a helyi járat hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lója tiszteletére, április 4-én beindul. Ma ii'ést tart a járási tanács végrehajtó bizottsága Ma délelőtt fél 9-kor ülést tart a Monrori Járási Tanács végrehajtó bizottsága. Napi­renden szerepel: jelentés a há­zikertek növényvédelméről és a teendő intézkedésekről. Elő­adó: Tunyogi György. VB-ÜLÉS lesz ma délután 3 órakor Tá- piósápon, ahol a kihelyezett állami gondozott gyermekek helyzetéről hangzik el jelentés. „Na végre, hogy tavasz van...“ „... a vén telet meguntam!" — hangzik szinte mottóként a rá­dióból Zalatnay Sarolta most külö­nösen kedves szá­ma. Erezzük, hogy a tél elleni dü­hünkben nem va­gyunk egyedül! Es még ráadásul bosszantó, hogy a néphagyomány szerinti medve sem nagyon, eről­teti meg magát. Nem akarja gyor­sabban mozgatni a „szörnyű nagy” alvástól ellustult, bozontos testét. Lapozgatva a tavalyi jegyzeteim között találtam rá a nem éppen szív­derítő két feljegy­zésre: November 28, péntek: „Esett a hó, a havas eső és az eső”. December 2, kedd: „Hideg van, megint csak a hó és a havas eső.” Nem kell nagy matematikusnak lennünk, hogy ki­számítsuk, idesto­va századik napja unjuk, tűrjük, és szidjuk és átkoz­zuk a havat és ve­le együtt a telet. Mert mi is tör­tént az elmúlt téli hónapokban? Vé­gigvonult járá­sunk területén is hongkongi influ­enzajárvány, sok­sok embert ágyba döntve. Küszköd­tünk a rengeteg hóval és félek, hogy nem lesz könnyű elkerülni az olvadás után feltűnő vizet sem. Alaposan elegünk van belőle! Nem vagyok egyedül, ha nagyon hiá­nyolom a fák zöldjét, a földek barnaságát és az ég kékjét, amely­nek méltó és iga­zi háttere a már szinte ismeretlen napsugár lenne. Az utóbbi napok reménytkeli őek. Tehát bizakodha­tunk? (pesti) Magyar bikaviadal Hegyi Füstös László (Gyömrö) karikatúrája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom