Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
6 ”“<cMíriap imo. március is, péntek „JÓ KEZEKBE ADTUK A FEGYVERT" Kezdődik a kiképzés Alig egy hónap telt el azóta, hogy tudósításainkban beszámoltunk megyénk munkás- őreinek 1969-ben végzett munkájáról. Most ismét hallatnak magukról önkéntes fegyveres testületünk tagjai. Néhány napon belül megkezdődnek a kiképzések, gyakorlatok. Egyre nagyobb követelményeket állítanak a munkásőrök elé. A nagykátai járási munkásőr parancsnokot, Lörincz Jánost kerestük fel, hogy tudakozódjunk legközelebbi teendőikről. — Idén egységünk létszámát 13 új taggal növeljük. Van elegendő jelentkező; 1970-ben csupán 3 régi kipróbált harcos vonul nyugállományba. Ebben a kiképzési évben fokozott gondot fordítunk a munkásőrök politikai tájékoztatására is. Éppen ezért egységünk 80 —85 százaléka pártoktatáson vesz részt. A munkásőrségben való részvétel pártmegbizatás. Az eddigieknél is szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatainkat azokkal a párt-alapszervezetekkel, ahonnan munkásőrcinket akkreditálták. Felkérjük az alapszervezetek titkárait, hogy munkásőreink tevékenységét ott is taggyűlésen értékeljék, ahonnan csak ketten-hárman vesznek részt foglalkozásainkon. — Évente két-háram jól dolgozó szakaszparancsnokunkat háromhónapos törzsparancs- nofcképző iskolába küldjük, hogy a jelenlegi parancsnoki állománynak állandó utánpótlása legyen. — Felszabadulásunk negyed- százados évfordulója tiszteletére egyik rajunk munkásőr szocialista versenyre hívta ki a járás többi raját, szakaszát. A verseny kiterjed a politikai és pártmunka valamennyi területére, ezenkívül a munkás- őrfoglalkozásokon való megjelenést, szakmai felkészültséget, a magánélet és a közélet szoros kapcsolatát is értékeljük. — Egyre több fiatal jelentkezik munkásőrnek. Tagjaink átlagéletkora 39 év. Általában olyan emberek, akik szívügyüknek tekintik pártmegbi- zatásukat. Ezért úgy érzem, hogy az idei kiképzési év ugyanolyan sikeresen zárul majd. mint a tavalyi. Munkásőreink bizonyítják: jó kezekbe adtuk a fegyvert. —k— REKLAMÁCIÓ Videoton autórádió A székesfehérvári Videoton gyárban elkészítik annak a kis méretű és nagy teljesítményű autórádiónak a mintasorozatát, amelyet nagy sorozatokban elsősorban a szovjet Fiat-kocsik számára gyártanak majd. A hét sziliciumtranzisz- toros készüléket a Videoton rádió fejlesztési osztályának szakemberei szerkesztették. Az ötvenes mmtasarozait példányai most részben a laboratóriumokban, részben kocsikba beépítve vizsgáznak. A sorozatgyártás májusban kezdődik. Ügy tervezik, hogy a szovjet exporton kívül az idén négyezret gyártanak a hazai autósok részére is. Hol késik az idei tavasz? Zsoldos ra jza A végrehajtás alá vont takarékbetétkönyvekről Modem kincskeresők A Girona roncsairól Takarékbetétkönyvekkel kap- ] csőlátás ügyben döntött legutóbb a Legfelsőbb Bíróság. | HINÁRIRTÁS Évek óta megoldatlan probléma a Velencei-tónál a hínár- irtás. A hidrobioíógusOk megvizsgálták a tó hínárállományát, s megállapították, hogy a júniusi vegetáció idején a hínár- mennyiség eléri a 345 000 mázsát Ez holdanként 115 mázsa hínárt jelent Az irtást azonban csak alapos tudományos vizsgálatok után lehet megindítaná, mert a túl gyors, „drasztikus” eljárások kellemetlen következményekkel járhatnak. A hidrobiológusok véleménye szerint ugyanis a hínár nagyfokú szervesanyag-lekötö képessége megakadályozza a viz virágzását, az egysejtű szervezetek, planktonok, algák kellemetlen szagot okozó elszaporodását. A velencei-tavi hínár tehát csak fokozatosan irtható ki. E célra a legalkalmasabbnak az élő szervezetek, a növényevő amurok, plankton- és algaevő busák, törmelókevő rákok betelepítése látszik. A tó halasi tására tervjavaslatot készítettek. A teljes hínár-mennyiség kiirtására — beleértve a természetes újulatot is —, évente 115 000, egyenként 30 dekagrammos amúr betelepítésére van szükség két-háram éven át Az ingyen takarítómunkások a tó „károsítása” nélkül eltüntetik majd a felesleges vízinövényeket IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a kővetkező szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg); műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Az ügyben első fotoon eljárt bíróság a vádlottat sikkasztás és ccalás miatt elítélte, s jelentős összegű kártérítésre, valamint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Egyben elrendelte a lefoglalt kilenc takarékbetétkönyv kiadásait a végrehajtói iroda részére. Ezt azzal indokolta, hogy a takarékbetétkönyvek a folytatólagos bűnözés éveiben keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság az ezzel kapcsolatos végzést megalapozatlannak találta, hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot e vonatkozásban új eljárásra utasította. A takarékbetétkönyv ugyanis csak akkor vonható végrehajtás alá, ha a benne elhelyezett összeg bűntettből származik. Ezt azonban a bíró ítéletében nem állapította meg. A bíróságnak az új eljárás során az összes körülmények egybevetésével és figyelemmel az elítéltnek a kérdéses időben volt legális jövedelmére, állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a takarékbetétkönyvekben elhelyezett összegek az elítélt terhére megállapított bűntettekből származnak-e, s ha igen, természetesen végrehajtás alá vonhatók. Hónapokig kutatott Robert Sténuit belga búvár régi archívumokban. Azután lemerül a mélybe, és mindjárt az első kísérletnél aranyat talál. A gyűrű tiszta aranyból van. Az arany csillog az írországi nap sápadt fényében. A gyűrűn kő helyett egy apró kis kéz, amely egy szivart nyújt ót. Rendkívül finom munka, mesteri aranyműves készíthette. A gyűrű négy évszázadon át feküdt az Atlanti-óceán mélyén. A tenger azonban nem tudta tönkretenni a feliratot, amelyet annakidején návéstek: „No tengő más q ue darte — Ez minden, amit adhatok neked.” Robert Sténuit óvatosan bőrtáskájába teszi a gyűrűt. Lehúzza búvárszemüvegét és leveszi magáról gumiöltözékét. A gumicsónak ide-oda imbo- lyog a hullámokon, amelyek az észak-írországi partok, a Part na Spaniagh-i öböl félé sietnek. „Sikerült — mondja Sténuit —, sikerült, sikerült.” Hangja majdnem ünnepélyesen cseng. Sténuit véghezvitt valamit, ami eddig még egyetlen búvárnak sem sikerült. Első próbálkozásra rábukkant a roncsra, amelyet keresett. A Girona spanyol gyorsgálya roncsaira. A hajó, fedélzetén 1300 emberrel, 1588-ban zúzódott össze Észak-lrország partjainál. A gyűrű egyedül nem lett volna elegendő bizonyíték. De talált ott egy nápolyi ezüst- piaszJtent is. A Girona ugyanis Nápolyból származott. (Nápoly abban az időben a spanyol koronához tartozott.) Ott voltak az ágyúgolyók, a horgony, a tizenlhatfantos ágyúk, a mérőónok, mdndlaz, amit Sténuit első lemerülési kísérlete alkalmával a tenger fenékén felfedezett. Egyetlen órára volt szüksége, hogy a Girona maradványait felfedezze, de öt ország archívumaiban eltöltött 800 munkaóra kellett ahhoz, hogy ennek a hajának a sorsait az utolsó szörnyű részletekig rekonstruálhassa. Mária Dolores gyűrűje Mit érezhetett Sténuit, amikor óvatosan felhúzta a gyűrűt balkezének gyűrűsujjára. Bizonyára újra és újra elolvasta a feliratot: „Ez minden, amit adhatok neked”. Valószínű megborzongott. Sejthette, hogy ezzel a gyűrűvel kezdődött minden, amikor 1588-ban, a legnagyobb flotta, amely valaha is behajózta a tengereket, elhagyta az észak-spanyolországi La Coruna kikötőjét. Nem érdektelen visszatekinteni, mi is történhetett azokban a 382 évvel ezelőtti napokban. II. Fülöp, Spanyolország királya 130 hajójával, az Armada Invencible-vel, a Legyőzhetetlen Flottával térdre akarta kényszeríteni Angliát. Ez ugyanis letért az „igaz hitről”. Királynője, I. Erzsébet eretneknő volt. Fülöp tehát istentől kapott feladatának tekintette, hogy a „szerencsétlen országot” visszavezesse az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Az Armadával a Girona gyorsnaszád is elhagyta La Coruna kikötőjét. A hajófar mellvédjén egy spanyol grande áll: Don Fernandez. Ujján a gyűrű, s bizonyára látni vélte a csipkekendőt, amellyel a kikötő rakpartjáról búcsút intettek neki. A kendő Maria Dolo- resé, menyasszonyáé volt. A fehér kendő azonban, amit a valóságban látott, már angol vitorlavászon volt. „Az angolok támadnak'.” — hangzott a hajókosárból. A kapitány szemével a viharos tengert kutatja. A Girona mintegy 1000 tonnás hajó. Vitorláit és 40 hosszú evező hajtja. Az evezőiket hosszú fegyházbüntetésre ítélt rabok kezelik. „Tűz!” — hangzik a vezényszó — s a Girona tizen- ha‘ " ntos ágyúi eldördülnek. A becsapódások nagyon rövidek. A gyorsgálya az angol hajók felé fut. Űjabb rövid parancsszót ismételnek a tisztek: „Felkészülni csáklyázás- ra!” Erre azonban nem kerül sor. Az angolok elfordulnak. Jól tudják, hogy a spanyolok csáklyázásban és a hajók meglékelésében jobbak náluk. Ezért gyorsaságukat és mas&zehordó tüzérségüket játsszák ki a spanyolok ellen. Ágyúgolyók szétroncsolják a spanyol hajók árbocait és vi- torlarúdjait. Tüzek törnek ki. A nehézkes gyorsgályák egymást akadályozzák. Fél tucat hajó süllyed el égve a La Manche-csatorna vizében. Azután a sötétség véget vet a tengeri ütközet első napjának. Don Fernandez, a sevillai spanyol grande kabinjába megy. Hazájának azon 1500 nemesembere közé tartozik, akik részt akarnak venni az Armadának az eretnek Anglia felett aratandó győzelmében. Mint mindannyian, ő is magával vitte legértékesebb ékszereit, legszebb ruháit, legjobb fegyvereit, mert ha meghódítják a gyűlölt szigetet, rangjának megfelelően keű'l megjelennie az új alattvalók előtt. Jobb kezének kisujján Don Fernandez legdrágább ékszerét hordja. Azt a gyűrűt, amelyet Maria Dolores adott néki La Coruna kikötőjében. A szerencse elpártol Éjfél felé az Armada félholdat képez, amelynek hossza egyik hegyétől a másikig 50 kilométer. Ebbon a csatarendben ismét támad. A hajókon a nemesembereiken kívül 8000 matróz, 16 000 katona és 2000 gályarab van. Ugyancsak velük van a foinkvázi-tor a szerzeteseikkel és a hóhérlegé- nyekkel. ö majd kínos vallatásnak veti alá az eretnekeket odaát és a megátalkodottakat a máglyának adja. Hirtel on nyolc, lobogó lánggal égő hajó úszik az Armada felé. Francis Drake, Anglia tengeri hőse gyújtaftta meg őket, hogy megzavarja a spanyolokat. A trükk sikerül, a gyors gályák felszedik a horgonyt s a csatarend felbomlik. A hajnali derengésben ott teremnek a gyors angol hajók, minden ágyújuk tüzet Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy Írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. Egy kis ízelítő a Sténuit által felszínre hozott aranyékszerekből. okád, azonban visszafordulnak, majd ismét támadnak. A spanyolok olyan szörnyű veszteségeket szenvednek, hogy Don Alonso Pérez de Guzmá.. el Bueno, az Armada főparancsnoka kiadja a parancsot a visszafordulásra: „Vissza, La Corunába!” Ez azonban lehetetlennek bizonyul, az erős délnyugati szél kelet felé hajtja a gályákat. Elhatározzák, hogy észak felé, Skóciát és Írországot megkerülve térnek vissza Spanyol- országba. Az Armadát azonban, amelyet „La Felicissitma”-nak, a „Legszerencsésebbnek” is neveznek, elhagyta a szerencse. Az angol üldözők ugyan elmaradnak, elleniben új, félelmetes ellenség mutatkozik. Egy naphosszat dühöngő orkán a skót és ír partok sziklái felé sodorja a manőverezésre képtelen hajókat. 72 gálya elsüllyed. Velük együtt több mint 10 000 ember leli halálát a hullámokban. Köztük az 1500 fiatail grande, akiket Spa- nyolorszóg színe-viráé^nuaik tartanak. A Gironának két másik har jóval együtt sikerült az északírországi Killybeg kikötőjébe menekülnie. Mind a három hajó erősen megsérült, és inkább roncsokra hasonlít, miint ton- gerjárásra alkalmas hajóra. Az ütegfedélzeteket ideiglenes kórházakká alakítják át. Ott fekszenek a sebesültek és a betegek. Nyögéseik, imádságaik, kiáltásaik olyan szörnyűek, hogy a tisztek viasszal dugják be a fülüket. Don Fernandez is a sebesültek között van. Martinez de Leiva, híres spanyol kapitány, lesz a három hajó parancsnoka. De Leiva szétszedett a másik két hajót. Az így nyert anyaggal összetoidozza-foldozza a Gi- ronát. Az új kapitánynak most valamennyire használható hajója van, de túlságosan sok embere. Ezért a parton hagyja a beteg vagy gyenge gályarabokat. Hála a védelemért Amikor a Girona 1588. október 25-ón elhagyja a Donegal Bay-t, az ütegfedélzet olyan mélyen feleszik, a vízben, hogy a íenékvízszivattyúknalk teljes erővel kell dolgozniuk. A hajóp 1300 ember. Ez háromszor annyi, mint amennyit tulajdonképpen elbír a hajó. De Leiva tudja, hogy túlterhelt hajójával sohasem juthat el Spanyolországig. Ezért Skócia nyugati partjai felé irányítja a hajót Skóciában ez idő .tájt VI. James uralkodik, a vérpadon kivégzett Stuart Maria katolikus királynő fia. James, úgy remélik a spanyolok, menedéket fog adni hittestvéreinek. A Girona azonban nem éri el célját. Vihar jön, eltöri a kormányt, s kormány nélkül sodródik a liajó Írország partjai felé. Október 26 reggelén a gyorsgálya megsemmisül. A vihar és a szikla egész munkát végzett. Az 1300 emberből ösz- szesen öt menekül meg. Lord James McDonnel, Dunluce Castle ura, védelmet és szállást ad nekik. Hálából elmondják neki, milyen kincsek voltak a Gironán. A kastélyt a következő hónapokban nagyszerűen újjáépítették, ami azt bizonyítja, hogy a lord nem eresztette el a füle mellett a nagyszerű tippet De még így is elegendő kincs marad hátra a modem kincskereső búvárak számára. Az idő tájt a búvártechnika érthető okokból kezdetleges volt, s a mai egészen fejlett búvártechnikávai és módszerekkel Robert Sténuit felszínre hozhatta a Gironán maradt nagy értékű arany ékszerek aí. A korszerű búváröltözék és a technika lehetővé teszi, hagy hosszabb ideig maradjanak a tengerben, a nagy fényerejű víz alatti fényszórók is megkönnyítették a nehéz munkát. Ügy hírlik, hogy a kincskereső az ékszerdarabokat, aranyérméket, az elszürkült ezüstérméket pontosan katalogizálja és rendezi, hogy ezzel megkönnyítse a tudományos értékelés munkáját. — sb — i
