Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-11 / 59. szám
/EST HEGYEI i&Círlap 1970. MÁRCIUS 11., SZERDA HOBBY Hl Hl A humor hivatásos művelői magánéletükben általában halk szavú, tépelődő emberek. A társaság kedveitjei nem ők, családi és szűkebb baráti körben jópofaságot ne várjunk tőlük. A derűs csevegőktől egy világ választja el óikét, a dolgok mélyére ásó magányosságuk. Hegedűs István., Munkácsy- díjas, a Ludas Matyi neves karikaturistája a legteljesebb módon erősíti ezt a szabályt; nehéz szólásra bírni. Felelősséggel méri mondatait, mintha csak önmagának beszélne, sokáig álldogál tárgyai előtt és emlékezik. / — Gyűjtési mániám régi, nem egy idős a divathóborttal. A kisdiák érdeklődése, világmegismerési vágya volt az indíték, három évtizeddel ezelőtt; mert az első torz rajzot, Metternich nagy orrú karikatúráját ötéves koromban vágtam ki magamnak a lexikonból. Eklektikus vagyok, nem kedvelem a szokványos műtárgyakat, csak azt gyűjtöm, ami tetszik — tehát a bizarrt. A falon bőrfonatban két strucctojás, mellettük óramontázs, mintha vurstliban céllövölde kicsinyített mása lenne, táblabírói tajtékpápa, ősrégi körző, gyöngyházberakásos kicsi fújtató, — órásmesterek hajdani szerszáma, amivel a finom szerkezeteket tisztították, aztán ugyanebből egy nagyobb példány, ez már beillik a porszívó ősének is. Az ágy mellett angol bőrpanaván, a vasút előtti időkből, vörös postakocsival. Far naze tti, híres milánói keramikus tányérja, kétszáz éves fakrisztus, hasonló korú nagy szárnyú angyallal, négyezer éves egyiptomi sírfej, római kori dobókockák. homokóra és úti napóra, eredeti néger népművészeti fa- ragványok, csillagászati távcső és puskák, márványbera- kásos asztal 48-féle színű márványból, egyiptomi sírmécsesek, a hosszú nyakú gémet utánizó olló. — A tárgyak jelenléte inspiráló hatással van rám. Azonkívül mindenféle formának állandóan készen kell lennie a fejemben, s a legjobb modellek ehhez a valóságos tárgyak. Több százéves könyveim, melyeket ínyenc gyűjtők üveg alatt őriznének, nekem mindennap forgatott munkaeszközeim. Nézze meg például ezeket az ábrákat; az egyes korok csata jelenetei ragyogó 'rekonstrukciói a hadászat történetének. Vagy ebben a másikban a halfajták teljes képtára, eredeti színekben, kézi festéssel. Sokszor, ha nincs témám, előveszem ezeket a könyveket és lapozgatás közben ötletem támad. A karikaturista, a pillanat fonákságát látja, s a maradandó érvényűt rajzolja meg. A szüntelen mozgásban levő nagyvilág a modellje neki is. Hegedűs Istvánnak úgy kellett megteremtenie a maga izolált világát, hogy abban, a nagyvilág minél több jelenségére legyenek rímei, asszociációi, tárgyai. Nem jöhet zavarba, ha bármilyen történelmi korba is kell ültetnie azt a fricskát, amit a jelennek szán. Olyan kelléktárat sikerült létesítenie otthonában, hogy minden és mindenki ismerőse lehet. — A fonákságokat éfczrevé- tetni másokkal is, nyelvöltöge- tő spontán módon jelentkezett bennem már gyerekkoromban. Ezzel egy idős lehet a formák, vonalak iránti érzékenységem. zó alkat vagyok, amit egyszer lefényképeztem, azt valamikor, amikor a legnagyobb szükségem van rá, előhívom. A dolgokat felülről és kívülről kell nézni, hogy a legjobban megközelíthessük. A műfajjal, a szakmával járó látásmód rányomja bélyegét életszemléletünkre. Asztalán, a XVII. századbeli barokk építményen, félbehagyott munkájának nyomai. Háromszáz évig monostori szerzetesek ebédlőasztala volt az oroszlánlábakon álló masszivitás. Pár száz évig még lehet rajzolgatni rajta. A karikaturista nemcsak tárgyait, de bútorait is sajátos igénnyel válogatta össze. Minden darabja műremek. Súlyosak, mint egyénisége. De aláírása rövid kis nevetés: hihi. Nevének ismételt kezdőbetűiből állította össze. Csak így ismeri az ország, s a határokon túl a legnagyobb lapok olvasói is. Hihi, népr betű, őt és azt a nevetést jelzi, amit karikatúráival kirobbant belőlünk. Ónody Éva mostanában bőven van alkalmam kíváncsiskodni: naponta ezrevel érkeznek vissza szer- Kesztőségünkbe a kitöltött kérdőívek. Önök, kedves olvasók, nem is hiszik talán, hogy a modern filmekből flegmának, cinikusnak ismert újságíró milyen őszinte örömet érez, ha a kérdőívnek abban a rovatábabn: van-e kedvenc szerzője ,kivel találkozna szívesen lapunk munkatársai közül — a saját nevét olvassa. Ilyen örömet szerzett nekem — egyelőre még — ismeretlen Bolya István, érdi fodrász- mester, aki a gazdasági visz- szaélések, pazarlás, hanyagság, hűtlen kezelés leleplezésére bíztat; Bakó Ignác, péce- li lakos, aki szívesen olvassa írásaimat; az a 30—40 év közötti műszaki dolgozó, aki a kedvenc szerzője rovatba — kedves túlzással — Dobozy Imre után az én nevemet írta; az az ötvenen felüli nyugdíjas Pest megyei asszony, aki Óno- dy Éva írásaival együtt az enyémeket is szívesen olvassa, s arra kér, hogy írjunk minél többet a napi bevásárlások nehézségeiről, megoldást sürgetve; még az a nyolc általánoson aluli végzettségű, húsz év alatti korcsoportba tartozó — feltehetően kisdiák foglalkozású — olvasó is őszinte örömet szerzett nekem, aki azt írja, hogy szereti a cikkeimet, s arra kér, hogy írjak * minél többet a sportról... Kedves neves és névtelen olvasók! Köszönjük, hogy vették maguknak a fáradságot a kérdőívek kitöltéséhez, postázásához. Köszönjük a rengeteg témát, ötletet, amivel munkánkat megkönnyíteni, látókörünket szélesíteni, lapunk színvonalát emelni, tömegkapcsolatait erősíteni segítenek. Köszönjük az eddig hozzánk érkezett és még érkező bíráló szavakat is, amelyekből nem a lebecsülő szigort, hanem az újsággal szembeni igényes szieretetet érezzük kicsendülni. Mindent köszönünk — és türelmüket kérjük: ahová hívnak, elmegyünk, javaslataikat megszívleljük, munkánkban hasznosítani igyekszünk. Egyet kivéve: hadd ne írjak én sportcikkeket. Önök is jobban járnak, én is ... Nyíri Éva Kenyéradó keringő (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A cikk első részében már szóltunk arról, hogy a mai helyzet lényegében hosszabb idő alatt jött létre; ma a fővárosban ezer kereső közül kétszáz nem budapesti lakos, hanem ingázó, A fölszabadulás előtt Pest-Pilis-Sol)t-Kiskun vármegye iparosítás szempontjából a megyék ranglistáján az utolsó helyen állt, s még a föl- szabadulás után is évekig változatlanul ott maradt. Ott, s ugyanakkor a népesség gyorsan növekedett. (Főként a bevándorlás miatt.) A gyarapodó népesség a fővárosban talált kenyérkereső foglalkozást, lakni viszont a megyében lakott. A kenyéradó keringő gyorsuló ritmusa volt ennek az időszaknak a jellemzője. Némi lassulás csak akikor következett be, amikor — az ötvenes évek második felétől — megkezdődött Pest megye iparosítása. A másfél évtizede tartó — s a hatvanas években erőteljessé vált — folyamat eredményeként napjainkban a megyében tízezer lakosra 1007 iparban foglalkoztatott jut. Ezzel az aránnyal a megye a ranglistán a tizenegyedik helyre rukkolt elő. A nagy többség naponta A fővárosba ingázó 300 ezer ember hetven százaléka naponta utazik; döntő többségük Pest megyéből. Azt, hogy megállíthatatlannak tűnő folyamatról van szó, igazolja, illetve mutatja a távolsági személyszállítás teljesítményének idősora. 1960-ban 727 millió utast, 1965-ben már 914 milliót szállítottak a vonatok, autóbuszok. 1968-ban az utasszám 988 milliót, 1969-ben pedig már egymilliárdot (!) tett ki a távolsági személyszállításban. (E forgalom nagy része, 73—74 százaléka vasúton zajlik le; a vasútvonalak általi érintett településeken az ingázók száma átlagosan kétszer, háromszor nagyobb, mint a vasútvonalaktól távolabb fekvő községekben.) Korábban azt a megjelölést használtuk: „megállíthatatlannak tűnő”. Szándékosan. Az adatok elemzése ugyanis azt mutatja — a részletszámJtásokkal káir lenne untatni az olvasót —, hogy a ÜZENET EDDYTŐL AZ ILIÉSEK ÉS POFONOKIG Showművészet a képernyőn Változatlanul a Gyöngyhajú lány vezet Mindenekelőtt elnézést kérünk olvasóinktól, hogy ezen a héten — anyagtorlódás miatt — nem tudjuk ismertetni a megígért Melódia — újdonságokat, melyek rövidesen kaphatók lesznek a hanglemez- boltokban. Erre jövő héten kerül sor. Mai számunkban az Illés együttes lemezéletrajza mellett szót ejtünk az Omega zenekarról is. Az Omegások március 19-én, csütörtökön Nagykörösön két koncertet adnak, műsorukon a „Tízezer lépés” számai és régebbi slágereik szerepelnek. Ezúton üzenjük a nagykőrösi Omega-ra- jongók klubjának, hogy a két koncert között, ha erre lehetőséget, azaz termet szereznek, az együttes elbeszélget a törzs- tagokkal. Néhány szót a szombati televíziós Omega-showról. Ha rossz időben — negyed hétkor — kerültek is képernyőre Presserék, annyi bizonyos, akik végig nézték műsorukat és akik valamelyest pártolói a beatnek, örömük tellett a félórás slágerparádéban. Szitányi András rendezése nem a hosszúhajúak és a szerelmes kislányok igényeit szolgálta — mélyebbre merészkedett: megpróbálta gyökereiben bemutatni az Ómega-szerzeményeket és megtalálni a dalokban a képi megfogalmazást, egyben a show igazi művészetét Úgyis mondhatnám, fényképe-1 — az ötletdömipinget, a technilkai trükkök minden variációjával ötvözve. Következzék hát az Illés együttes — a Hanglemezgyártó Vállalat versenyén 2. lett 317 353 ponttal — lemezéletrajza. (Időrendi sorrendben fordítva közöljük!) Illések és pofonok (nagylemez) — Átkozott féltékenység — Az ész a fontos, nem a haj — Mondd, hogy nem hiszed el — Rockandroll Rézi — Mákosrétes — Miért hagytuk, hogy így legyen — Március 1848 — Holdfény 69 — Alig volt zöld — Téli álom — Régi dal — Amikor én még kissrác voltam — Little Richárd — Régi szép napok — Kis virág — Eltávozott nap — Nehéz az út — Nem érti más csak én — Nem érdekel, amit mondsz — Eljöttél — Láss, ne csak nézz — Tatarandam — Sárgarózsa — Néma szerelem — A bolond lány — Ne gondold — Nem volt soha senkim — Nézz rám — Igen — Nyári mese — Különös lány — Öh, mondd — Itt állok magamban — Még fáj — Mindig veled — Légy jó kicsit hozzám — Az utcán — Táskarádió — Johny Guitar — Üzenet Eddynek. Ezen a héten a Zeneműkiadó jóvoltából öt olvasónk kapja meg a Tolcsvay együttes legújabb lemezének, a Töhötöm- nek kottáját Természetesen a Hanglemezgyártó Vállalat ajándéka sem marad el. Lemezt nyert: Kőhegyi Erika (Felsőgöd, Árokparti fasor 1.), Szénási Mária (Kiskunlacháza, Templom út 16.), Bakos Anna Ildikó (Tápdósüly, Petőfi út 5.). A Zeneműkiadó ajándékát Kiss Éva (Cegléd, Déli út 66 ), Nyerges László (Csév'naraszt, Kossuth u. 62.), Szabadi Erzsébet (Gödöllő, Szilhát u. 24.), Krámár Mária (Tápióság, Kossuth u. 34.), ifj. Oldal József (Nagykáta, Kund u. 20.) kapja. Művészlemezek: 1. (4) Liszt— «ÜWfeb „Kedvenc lemezem” szelvényünket vágja ki, írja rá a hét legjobb komoly- és könnyűzenei slágerét, tegye borítékba vagy ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap VIII., Somogyi Béla u. 6. Szavazóink között minden héten kisorsoljuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat három ajándéklemezét. hatvanas évek második felében lelassult az in,gázás növekedési üteme, ha számszerűen továbbra is gyarapodott azok tábora, akik naponta tekintélyes időt utazással töltenek. A lassuló növekedési ütemben része van a termelőszövetkezetek megerősödésének éppúgy, mint annak, hogy az ország iparában a vidék túlsúlyba került. (Az iparban foglalkoztatottak száma 1949-ben 569 ezer fő volt. Ebből 51,4 százalékot a főváros, 48,6 százalékot .a vidék üzemei mondhattak magukénak. Napjainkban 1 746 000 ember dolgozik az iparban, többségük azonban nem a fővárosban.) A túlsúlyba kerülést nagy mértékben segítette, hogy 1957-től kezdve az ipartelepítésben növekvő szerephez jutott a tudományos elemzés, a tervszerűség, a komplex területfejlesztés szempontjainak érvényesülése. Ettől az időszaktól kezdve számíthatjuk a Központi Iparvidék — mely a fővárost és Pest megyét foglalja magában —, ésszerűbb fejlesztésének kezdetét is, azt, hogy Pest megyének nemcsak adnia kellett, hanem kapott is. Évtizedek öröksége A foglalkoztatás szerkezetében Pest megyének évtizedek nehéz örökségével kellett szembenéznie. Magyarán: más megyékhez mérten hátrányosabb helyzetből indult, s így csaik csökkenteni volt képes a különbségeket, megszüntetni nem. Pest megyében a hatvanas években nagyarányú beruházások kezdődtek — a Dunai Cement- és Mészműtől a Százhalombattán felépült erőműig, olajfinomítóig —, ám azt, hogy — mint föntebb írtuk — keserves örökséget kellett legyűrni, igazolja: az ösz- szes beruházások — tehát ipari, kommunális stb. — egy lakosra jutó összegét tekintve — ami a leglényegesebb mutató! — szűkebb pátriánk a tizenkilenc megyét föltüntető listán a szerény tizenkettedik helyet foglalja eL Igaz, a korábbi utolsó helyhez mérten nagy a javulás, ám a népességhez, a megye úgynevezett gazdasági szerepköréhez mérten még mindig nem elegendő. Azt, hogy — mint egyik helyen megfogalmazták — reggelente a fél megye vonatra ül, nem szabad tragédiának tekinteni, sőt még bajnak sem. Döntő része volt az ingázásnak, a főváros kínálta kenyérnek abban, hogy míg 1949-ben a megyében száz keresőre — ami megint csak fontos mérce — 146 eltartott jutott —, országosan 132 volt ez a szám —, addig 1969-ben a száz keresőre jutó eltartottak száma 76-ra csökkent! (A növekedés gyorsaságát mutatja, hogy 1966-ban még 104 eltartott jutott száz keresőre a megyében.) Nagy szerepet játszott az is, hogy az új üzemek fölépítésével a fővárosba ingázók egy része a rövidebb ingázást választotta: a „szomszédba” ment dolgozni, nem a fővárosba. A megyében 1949 és 1969 között az iparban és az építőiparban foglalkoztatott aktív keresők száma a korábbi két és félszeresével emelkedett, s ha számszerűen nem is, de a növekedés ütemét tekintve még a fővárost is megelőzve listavezető országosan ebben a megye. Ebben, mert másban kevésbé. Az előbbi bekezdésben leírtuk: a reggelente vonatra ülő fél megye nem egyenlő a tragédiával. Nagyobb gond, hogy a megye iparát hosszú éveken át nem korszerűen fejlesztették! Elsősorban munkahelyeket hoztak létre a vállalatok — illetve az őket irányító főhatóságok — különösebb technikai felszereltség nélkül. Ennek fontos szerepe volt abban, hogy maradt az ingázás, a vonzódás a korszerűbb — s ezért jobban fizetett — munkahelyekhez. Pest megye föltornázta magát — a hatvanas években — az iparilag fejlett megyék közé, ám itt be keli érnie az utolsó hellyel. A megye iparának viszonylagos szegénységét, tehát korszerűtlenségét igazolja, hogy az ezer lakosra jutó állóeszközérték 13,8 millió forint, míg Borsodban ugyanez a szám 43,1 millió, Komárom megyében pedig 54,7 millió forint! A 13,8 millió forint per ezer fő mutató alig valamivel több, mint az úgynevezett alföldi parasztmegyéké, Csongrád, Békés, Szolnok megyéé. Meghaladná vállalt feladatunkat annak boncolgatása, hogy miként és miért alakult így a helyzet. Tény azonban, hogy hosszú éveken át az országos irányító szervezetek sem fordítottak különösebb gondot Pest megye sajátos Helyzetére, s míg másutt sor- ra-rendre épültek az új üzemek, addig a megyében ha űzemalapitásra került is a sóig be kellett érni addig más célra — hol laktanyának, hol raktárnak — használt épületekkel, melyek eleve lehetetlenné tették korszerű techológia megvalósítását. (A gépeket az épületek adta helyhez kellett megválasztani, s nem a technológiai szükséglethez.) Azt' pedig, hogy még ma sem veszett ki ez a szemlélet, igazolja: a fővárosi üzemek Pest megyében levő gyáregységeikbe előszeretettel küldik fejlesztés címén kiselejtezett, elavult gépeiket, s még nagyobb szeretettel passzolják át a rosszul fizető, nagy élőmunkaráfordítást igénylő termékeket stb. Hasonló a helyzet a munkásellátási, szociális beruházásoknál, a bérezésről nem is beszélve. (A fővárosi törzsgyárban ugyanezért a munkáért a másfélszeresét fizetik annak, mit a megyei gyáregységben.) Magyarán mondva: a meglevő helyzetet lehet finom, nem szembetűnő eszközökkel, módszerekkel is konzerválni, ráadásul még a látszat is az ilyenek javára szól, hiszen „fejlesztenek” ... Reális mércét! A kenyéradó keringő Pest megye gazdasági és társadalmi életében olyan objektív valóság, amit minden intézkedésnél szem előtt kell tartani. Azok a település-, ipar- és mezőgazdaság-fejlesztési koncepciók, melyek most készülnek, s melyek hosszabb távra, a nyolcvanas évekig meghatározzák a fő teendőket és követelményeket, a realitásokból indulnak el, az adott helyzetre alapoznak. Kevésbé lehet elmondani ezt a helyi tervekről — pontosabban szólva tervez- getésekről —, melyek ková- csolói sűrűn esnek abba a hibába, hogy csak o település határáig látnak, s tovább nem. Az ingázás mindenáron történő csökkentése például sűrűn szerepel a helyi elképzelésekben, márpedig ez nem lehet valódi érdek! A mindenáron történtő munkahely-létesítések sokba kerülnek a társadalomnak, s keveset fizetnek vissza. Az alacsony termelékenységgel dolgozó munkaerő, a rosszul kihasznált eszközök hiába csökkentik esetleg az ingázók számát, a társadalmi termék előállításában eredményrontóként szerepelnek. Nem az ingázás csökkentése önmagában a cél. Hanem az ésszerű fejlesztés, melynek következménye — egyik következménye —, hogy csökken az ingázók száma! Nem fogalmazásbeli, nagyon is gyakorlati a különbség! Az ésszerű fejlesztés viszont elválaszthatatlan attól, hogy a Központi Iparvidék mindkét alkotója, a főváros és a megye arányosan részesedjék az állami segítségből éppúgy, mint ahogy a feladatokból, teendőkből is. Mert nem elég, ha magunkat reális mércével mérjük. Szükséges, hogy mások is ezzel mérjenek minket. Mészáros Ottó Hangversenyek A váci járási körzeti állami zeneiskola tanárai négy hangversenyen lépnek fel a közeljövőben. Elsőként március 14- én. szombaton Aszódon mutatják be műsorukat, amelyen többek között Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt és Bartók művei szerepelnek. Március 20-án Bagón, április 14-én Foton, május 24-én pedig Váchartyánbán megismétlik műsorukat. Kíváncsiságom nem korlátozódott szűk körre, szinte az egész világ belefért. Innen ered érdeklődésem mindenfajta felmérés, szociográfiai tanulmány, statisztika, nép- számlálás, mérlegbeszámoló és közvéleménykutatás iránt. Apropó, közvéleménykutatás! Hála az olvasó szíves türelmének, segítőkészségének, Világéletemben kiváncsi természetű ember voltam. Már kétéves koromban tudni akartam, mi van belül, a baba hasában, később, hogy mi van belül, a szomszédék Adélkája hasában, s még nyolcéves sem voltam, amikor percek alatt kinyomoztam, miért nem fújja le a szél a patikus néni parókáját. Ahová hívnak, elmegyünk Paganini: La Campanelia. 2. (2) Brahms: Magyar táncok. 3. (1) Mozart: C-moll mise. 4. (5) Kodály: Háry János. 5. (—) Liszt: II. magyar rapszódia. Tánclemezek: 1. (1) Gyöngyhajú lány (Omega), 2. (—) Hol vannak a régi csókok (Koncz Zs.). 3. (2) Bűbájosok (Illés). 4. (5) Vörös rák (Zalatriay S.). 5. (3) Ma végre jó a kedvem (Koncz Zs.). 6. (4) Tízezer lépés (Omega). 7. (7) Menekülés (Illés). 8. (10) Petróleumlámpa (Omega). 9. (9) Nem vagyok én apáca (Zalatnay S.). 10. (8) Virágének (Neoton). Sunyó—Tamás
