Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-11 / 59. szám
2 "S'sjíirlap 1970. MÁRCIUS 11., SZERDA Berlin helyett Potsdam? MASARYK A prágai sajtó és rádió ezekben a napokban emlékezett meg T. G. Masaryk, a Csehszlovák Köztársaság első elnöke születésének IZü. évfordulójáról. A Svobodne Slovo cikkében megállapítja, hogy Masaryk Cseaszlovákia történelmének nagy alakjai közé tartozik. „Masaryk tudatára ébredt annak — írja a lap —, hogy milyen veszélyt rejt magában bármilyen nacionalizmus, sovinizmus, antiszemitizmus és klerikalizmus. Nem csoda tehát, ha a maradiak táborában gyűlölt politikus megszerezte magának az ifjúság, a munkások és később az egész nemzet haladó részének rokon- szenvét. Természetesen Masaryk nem osztályszempontok szerint mérlegelt: a társadalmi osztályok létezését nem ismerte el. De az értelmiségi, a szociológus érdeklődés fogékonnyá tette a munkásság problémái iránt. Tevékenységének csúcspontját jelentette az önálló csehszlovák állam megalakításáért kifejtett erőfeszítése. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy nem volt része az új állam létrejöttében. Másrészről naívság volna kijelenteni, hogy kizárólag az ő külföldi akcióinak eredménye a csehszlovák állam megalakulása, s a reális történelmi erők, mindenekelőtt a Nagy Októberi Forradalom eseményei, amelyeknek felszabadító hatását ő maga egyébként képtelen volt megérteni, nem játszottak szerepet”. A Mlada Frontiban dr. Ja- romir Lang professzor emlékeztet arra, hogy a kommunisták mindig is legendák és illúziók nélkül, elvi alapról ítélték meg Masaryk történelmi jelentőségét a cseh és szlovák nép szempontjából. „A marxisták és a nem marxista Masaryk között nem lehetett ideológiai fegyvernyugvás. Ám 1937-ben bekövetkezett halálakor, szemtől szembe a külföldi és hazai fasizmus veszélyével, hangsúlyozták annak fontosságát, hogy meg kell őrizni azokat a bur- zsoá és demokratikus szabadságjogokat, amelyekért az idealista és individualista Masaryk egész életében küzdött. Masaryk álláspontjának realisztikus vonásai közé tartozott az is, hogy hozzájárulásával, sőt kezdeményezésére vállalkozott 1935-ben Benes, a Szovjetunió köré vont vesz- tegzár megtörésére”. „Mindazonáltal változatlanul érvényes marxista történészeinknek az az értékelése, hogy Masaryk 1918—1920-ban, amikor a forradalmi munkásság az állam osztályjellegének megváltoztatására törekedett, szembe helyezkedett a csehszlovák proletariátussal és sok tekintetben kezdeményezője volt a népellenes politikának”. Jan Pisecky, a csehszlovák rádió kommentátora többek között felhívja a figyelmet arra, hogy 1968-bian, „a megújhodási folyamat közben” a masaryki örökséghez hozzácsapódtak politikai kalandorok is, az ötvenes évek ,, Masaryk- ellenesed” pedig szót sem ejtettek, elvtelenül hallgattak az ország első elnökéről. Országgyűlési gyorsmérleg (Folytatás az 1. oldalról.) szélesek kudarcára és a két kormányfő találkozójának meghiúsulására következtetni. A reménytkeltő tények között kell felsorolni a tárgyalások csütörtöki folytatását dr. Schüssler, az NDK megbízottja és i. . Sahm nyugatnémet küldött között. Lényeges körüilménykénit említhető, hogy állásfoglalásaiban mindkét fél aláhúzta nemcsak készségét a megbeszélésekre, hanem érdekeltségét is a kormányfő-találkozó létrejöttében. A csütörtöki technikai és protokolláris megbeszéléseken tehát most elsősorban az a kérdés kerül tisztázásra: elfogadható-e a Német Demokratikus Köztársaság számára, hogy a két német állam kormányfőinek találkozójára ne Berlinben, az NDK fővárosában, hanem egy másik városban kerüljön sor. Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy amíg az NSZK politikai köreiben Brandt ajánlatát „maximális engedményként" értékelik, Bonn nyugati szövetségesei messzire hallhatóan fellélegeznének, ha a találkozóra nem a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában kerülne sor. Eleve nehezményezték ugyanis, hogy Brandt egy oda szóló meghívást fogadott el, s úgy értékelték, hogy ez a körülmény gyengíti a három nyugati megszálló hatalom nyugat-berlini pozícióit. Ugyanakkor politikai megfigyelők véleménye szerint az NDK fővárosában nagyon kevés indokot látnak arra, hogy a tárgyalásokra Berlin helyett, valamelyik másik városban kerüljön sor. Nyugatnémet és nyugat- berlini szociáldemokrata és liberális körökben gyakran hivatkoznak arra, hogy a kormány ezt vagy amazt a lépést — bár szívesen megtenné —, nem tudja megtenni, mert tekintettel kell lennie az erős jobboldali ellenzékre, s a közvéleményre gyakorolt hatására. Berlini politikai körök véleménye szerint ez az érvelés sem késztetheti az NDK-t különleges engedményekre. Ha pedig valóban várni kellene, amíg a nyugatnémet közvéleményben megfelelően tovább erősödnek a realitást elismerő erők, akkor nyilván az a helyes, ha kivárják ezt az időszakot. Ügy vélik azonban, hogy Bonn — mint már annyiszor — ismét lekésheti a kedvező lehetőségek vonatát. Ezzel kapcsolatban utalnak a Pravda keddi cikkére is, amely hangoztatta, hogy az NDK nemzetközi elismerésének folyamata feltartóztathatatlanul halad előre. Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy a szocialista országok összehangolt politikát folytatnak az európai biztonság megteremtése, az európai biztonsági konferencia megvalósítása, s az európai államok békés egymás mellett élésének és együttműködésének kialakítása érdekében. Így Bahr nyugatnémet államtitkár moszkvai tárgyalásainak és Duckwitz államtitkár varsói megbeszéléseinek nagy jelentőségük van szintén a bonni kormány valódi szándékainak megismerése szempontjából. Ezek a megbeszélések természetszerűleg — pozitív vagy negatív — befolyással lehetnek a két német állam kormányfői közötti találkozó megvalósulására is. Gromiko szovjet külügyminiszter legutóbbi berlini látogatása során ismételten biztosította a Német Demokratikus Köztársaságot, hogy a szocialista államok közössége minden erejével szavatolja az NDK határait. Ezzel egy részről újjólag világossá tette az NSZK előtt az európai realitásokat, s azt, hogy Bonnak mire kell alapvetően tekintettel lennie az NDK-val szemben kialakítandó magatartásában, más részről pedig támogató ösztönzést nyújtott az NDK kormányának, hogy következetesen folytassa a két német állam kapcsolatainak normalizálására irányuló politikáját. Bonnban Ahlers korrmány- szóvivőnek keddi sajtóértekezletén rengeteg kérdést tettek fel arról, hogy Brandt legújabb levele alapján van-e remény a Stoph—Brandt találkozó közeli létrejöttére. Ahlers természetesen kitért a válasz elől, s csak azt ismételgette, hogy ez a „másik féltől” függ. Brandt Willi Stoph-hoz intézett legújabb levelében az! javasolta, hogy a „nehézségek elhárítása végett”, ha szükséges, találkozzanak Berlinen kívül. Brandt nem tett javaslatot újabb helyszínre, de ; Bonnban olyan hírek terjedtek el, hogy esetleg Potsdam jöhetne számításba. A nyugatnémet főváros politikai körei- 1 ben mindenesetre nem veszik I biztosra, hogy az NDK kormánya hajlandó lesz eltekinteni attól, hogy a találkozó Ber(Folylalás az 1. oldalról.) János közel egy órán át tartó szívélyes, elvtársi beszélgetésén az időszerű nemzetközi helyzetről, az európai biztonság ügyéről, a KGST-együtt- műlködés és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről volt szó. A találkozót követően Péter János és kísérete koszorút helyezett el az Ismeretlen katona sírjánál. A koszorú vörös és magyar nemzeti színű szalagján a kővetkező felárait olvasható: „Dicsőség a lengyel hazáért és a népek szabadságáért elesett lengyel hősöknek. — A Magyar Népköztársaság külügyminisztere". A koszorúzás! ünnepség után küldöttségünik városnézésre indult. A többi között megtekintette az 1944-es varsói felkelés idején teljesen lerombolt és a felszabadulás után régi formájában újjáépített óvárost. Felkereste a történelmi múzeumot, ahol megriézte az „És mégis Varsó” című dokumentumfilmet. Kedden délután Péter János és kísérete Varsóból különre- pülőgépen Alsó-Szilézia központjába, Wroclawba utazott. Az Odera-parti városba a magyar vendégeket elkísérte Zygfryd Wolniak külügyminiszter-helyettes és Wieslava Kopec gépipafri miniszterhelyettes, valamint Wladyslaw linben, az NDK fővárosában jöjjön létre. Ha pedig ragaszkodik Berlinhez, akkor csaknem kizártnak tekinthető, hogy Brandt elfogadja az NDK álláspontját, s lemondjon arról, hogy visszafelé érintse Nyygat-Berlint. „Kemény” magatartásra próbálja szorítani a kancellárt az ellenzék is. A CDU sajtószolgálata kedden azt írta: az NDK kormánya tudatosan Ca- nossa-járásra akarja kényszeríteni Brandtot, s olyan igát akar a nyakába ráírni, amelyet, ha elfogad, elveszti minden tekintélyét a tárgyalóasztalnál. Az NSZK fővárosában egyébként jól tudják, hogy az NDK álláspontja —• elvi álláspont. Ezt magánbeszélgetésben elismerik azok a politikusok és kormány tiszt visel c k is, akik nyilvánosan mást mondanak. Napiéraj és Romueld Polesz- czuk, a külügyminisztérium főosztályvezetői. Péter János külügyminiszter fogadására a wroclawi repülőtéren megjelentek a városi és a vajdasági párt- és állami vezetők. A kora esti órákban került sor a wroclawi egyetem meglátogatására. Külügyminiszterünk egy órát töltött az egyetemen, ahol Wladyslaw Zantkowski pro- raktor ismertette a város tudományos és főiskolai életét. Elmondotta, hogy Wroclaw — Varsó és Krakkó mellett — Lengyelország egyik legfontosabb tudományos és felsőoktatási központja. A város nyolc egyetemén és főiskoláján ösz- szesan 33 ezer hallgató tanul. Péter János megköszönte a tájékoztatót és ajándékként hazánk és fővárosunk életét ismertető könyvet adott át az egyetemnek. Este Stanislaw Panek, a városi tanács elnöke vacsorát adott Péter János tiszteletére. A vacsorán a tanácselnök és a magyar külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. Péter János és kíséréte a ma délelőttöt Wroclawban tölti. Meglátogatja a Dolmel Mechanikai Műveket, majd a kora délutáni órákban repülőgépen visszatér a lengyel fővárosba. CSAK RÖVIDEN MOSZKVÁBAN kedden Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Egon Bahr ■nyugatnémet államtitkár folytatta megbeszélését az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében. A négy és fél órás találkozót, amelyet moszkvai újságírókörökben maratoni megbeszélésnek neveztek, Bahr „érdekesnek és nyíltnak” minősítette. ALDO MORO, a kormány- alakítással megbízott olasz miniszterelnök kedden tanácskozásokra ült össze a kereszténydemokrata párt vezetőivel, hogy kísérletet tegyen az egy hónapja tartó olasz politikai válság megoldására. APRÓ ANTAL, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kedden Moszkvába utazott a KGST soron következő végrehajtó bizottsági ülésének előkészítésére. BUKARESTBEN megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Manescu román és a hivatalos látogatáson Romániában tartózkodó Lyng norvég külügyminiszter között. KEDDEN Belorusszia területén megkezdődtek a Dvina- hadgyakorlatok, amelyekben a Szovjetunió számos katonai körzetének minden hadseregnemét képviselő csapatai vesznek részt. ÉRDEKES nyugat-németországi közvéleménykutaitási eredmény vált ismeretessé Bonnban. Az Emnid Intézet körkérdéseire adott válaszokból kiderül, hogy jelenleg a választók 52 százaléka támogatja a szociáldemokrata pártot, 39 százaléka a CDU-t és 6 százaléka az FDP-t. HARMINCNÉGY .személy sérült meg abban a személy- vonatban, amely kisiklott és egy hat méter mély árokba fordult Zatec (Nyugia/t-Csehor- szág) közelében. A sínpályát a rengeteg h A rongálta meg. SZIVAROZÓ LÁNYOK , Szivarozó belga lányok „európai offenzíváha” kezdtek a nők egyenlő jogainak biztosítására. Más hasonló akció Hollandiában: szivart pofékelő húszéves lányok csoportja behatolt egy nagy biztosítási cég épületébe, hogy tiltakozzék, mivel a társaság hivatali helyiségeiben csak a férfiaknak engedték meg a dohányzást. (Folytatás az 1. oldalról.) ebédidőt is megtakarították — a vita javára. Az ülésszak háromkötetes jegyzőkönyve csaknem ötszáz oldalt tesz ki, s az ülésteremben történteket kis híján 13 ezer sorban rögzítette. (A gépírónők a diktálok szavai nyomán csaknem egymilliószor ütötték le.az írógép betűit.) Az ülésszak két kuriozitással is szolgált. Az egyik: Ognye- novics Milán, Baranya megyei képviselő — „civilben” a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkára — élve a nemzetiségi képviselőknek biztosított jogokkal, felszólalásának néhány gondolatát anyanyelvén, szerb-horvátul mondta el. A másik inkább kedves figyelmesség volt: az utolsó napon a férfikollégák virággal köszöntötték — előlegül a közelgő nőnapra — az országgyűlés nőkép viselőit. A képviselők szavait őrző vaskos jegyzőkönyv az országgyűlés irodájába kerül, ott sajtó alá rendezik, s kinyomtatva megküldik a képviselőknek, valamint az összes érdekeltnek. Egy példányát a Minisztertanács titkárságára továbbítják, ahol gondosan kigyűj- tik a különböző javaslatokat, indítványokat, majd a Minisztertanács ülésén — téma szerint csoportosítva — átadják az illetékes szaktárca „gazdájának”. A minisztériumokban megvizsgálják a képviselők felvetéseit, érdemben intézkednek, erről mind a képviselőt, mind az országgyűlés elnökét egy hónapon belül értesítik. fkibemr&wret w mmssmsm 33. Sorki rágyújt. Bővében lehet a cigarettának, csizmaszárából húzkálja elő, szinte egyvégben pöfékel. — De okos vagy, kisöcsém — veti oda az őrvezetőnek, csontos képén gőg ül. — Azért egypárszor mi is megtáncoltattuk őket, hiába voltak olyan sokan. Húztunk a fülükbe egypárszor olyan nótát, majd belebolondultak. Gallai ráförmed. — Jókor hencegsz, nem gondolod? Deső a határvadászt bíztatja. — Mondd csak. Ráérünk. — Én csak azt láttam — mondja a határvadász —, hogy elnyomnak bennünket. — De mit kellett volna tenni? — Mit? Hát... abbahagyni. — Csakhogy a német a nyakunkon ült. Vele mit kezdtél volna? — Igaz. A német. Hát igen ... A mi zászlóaljunk is mindig németek közé ékelve harcolt. Nem hagytak magunkra sose. Fésűs Járó megelégeli az ajtórúg- dosást. Ügy sincs semmi foganatja. Inkább a Deső s az őrvezető közt folydogáló párbeszédre figyel. Összekapar a köpenye zsebében valameny- nyi dohányport, cigarettát csavar, rágyújt, s elérkezettnek látja az időt, hogy határozottabb irányt szabjon a diskurzusnak. Szabályos előadásba kezd. miért is tort ki a második világháború, kik miért harcoltak, kik képviselik az igazságot, kik csak az erőszakot, és így tovább. Amit állít, attól nem lehet elvitatni bizonyos logikát és tájékozottságot. Eléggé el is csendesül a bunker. Némelyeknek azonban se logika nem kell, se tájékozottság, amikor Fésűs Járó rátér a magyar hadbalépés okainak, céljainak elemzésére, mérgesen zúgni kezdenek. Egy felkötött karú százados lemarházza Fésűs Járót, s bíztatja, bújjon bele a vörösökbe, mihelyt hozzájuk ér. Fésűs Járó nem hagyja magát. — Csodálkozom, százados úr, a káromkodás nem érv. Ha több nem telik öntől, kár kiabálni. A százados hápog. — Hát jó. Nem fogok gorombás- kodni. De maga ... miféle magyartalan beszédekre ragadtatja magát? — Kérem, százados úr... — Engem elfoghatnak, felnégyelhetnek, én az imtranzigens magyar magatartásitól nem tágítok: és csak annyit mondhatok, ha győztünk volna, a magaféle itt meg sem nyikkan- hatna. — De nem győztünk. — Sajnos. — Nem is győzhettünk. — Akkor se engedje meg magának, hogy csaléteknek nevezze Erdély. és a Felvidéket! — Az volt! Csalétek! Hitler kivetette, mi bekaptuk. — De ember, a jog... — Igazságtalan kéz nem oszthat igazságot. — Ez fikció! Bárhonnan jön, ha jogos... Miért nem adták vissza tisztább kezűek? Miért? Az ember a fajtáját nem hagyhatja, erre tanít a természet, a történelem ... Mondjon egy nemzetet, bárhol a világon, mely belenyugodna, ha négymillió lelket kihasítanak belőle. És hogy vártak bennünket, istenem, aki azt látta! — Az ám — csóválja fejét egy utász tizedes —, én ott voltam a felvidéki bevonuláson, egy héttel utóbb már szidtak bennünket mint a bokrot — Nem igaz! — Mi nem igaz? Jobb dolguk volt a csehek alatt, szemembe megmondták... — A pénz nem minden !... — Nem ám, százados úr! Mert a cseh tisztviselő előtt nem kellett vigyázzba állni a parasztnak, ha magyar volt is, hellyel kínálták a hivatalban, uram, foglaljon helyet... Hát a kutya istenit, itthon én ezt máig nem értem meg. Fésűs Járó hevesen bólogat — Na? Tessék! És ami a lényeget illeti: Hitler kezéből igenis csalétek volt minden! Miért adta, ez, a lényeg! — értse meg végre! — Nem kellett volna hadbalépni, nekem is ez a véleményem. Elfogadni, amit kapunk, és ülni a seggünkön. — Nevetséges! Tudhatták volna, hogy a német csak úgy nem ad semmit. Benyújtja a számlát. És be is vasalja. Fiatal, jól megtermett őrmester nyomakodik előre. — Még rajtad is bevasalhatja, szarházi! — kiabál Fésűs Járóra. — Még nincs vége! Az őrmestert visszalökdösik. Ellene fordul mindenki, aki körülötte van, de nem a monuasért, hanem, hogy a háború a rohadt zupásoknak jött jól, otthon kanásznak se kellettek, de a háború sarzsiit csinált belőlük, ezek elhadakoznának míg csak élő akad, akinek parancsolhatnak. Sorki düihbe gurul, üvölt. — Ha én kanásznak nem voltam jó, ti még disznónak se! Nem figyelek. Nem akarom hallani. Szidalmak, átkok, kérdések, feszült aggódások szállnak a sűrű levegőben. Nincs siralmasabb s össze- férhetetlenebb a megvert nyájnál. Arra gondolok, hogy bármi kezdődjék is a háború után, ' armilyen létforma, bármiféle céllal és módon, ennél tarkább állapotban a magyarság még nem kezdett változást. Hogyan lehet ebből kimászni? Kinek fognak hinni ezek az emberek? Ki fog hinni nekik? Fél egykor váratlanul kinyitják a bunkert. Kifelé, szaporán. Kiderül, hogy hajnal óta nem is volt őrségünk, a söprögetőket tovább rendelték. csak izenetet hagytak a következő alakulatnak, hogy a nagy bunkerben vagy ötszáz ember várja* mi legyen vele. Szerencse, hogy megkapták az izenetet, különben itt büdösödtünk volna napokig. Szürke az ég, ködöt szitál, borzongva lökdösődünk ki a levegőre. Egy század zárja körül, laza láncban, a Libarétet. A civileket, főleg az öre- gebbjét, hamar szélnek eresztik.' A polgármester, mintha megrúgták volna, féloldalasán üget hazafelé* csak azt se kérdezi tőlünk, izen- nénk-e val. int Géza is menne, de nem engedik, hiába mondja, hogy orvos: bizonyosan katonaorvos, majd igazoltatják. De hát nőgyógyász, hogy az ördögbe lehetett volna katonaorvos? Ezen nevetnek, de persze nem engedik el. — Katonák, balra! (Folytatjuk) Péter János Wroclawban a *
