Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

1970. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP MECYt s^tvrhsp Melléfogtam t mikor leálltam a melóval, A azt hittem, hogy végre kivágnak a gyárból. Magam is ezt akartam. Sok minden meg­fordul a fejemben most is, ho­gyan tudnék megszabadulni tőlük. Előzőleg ugyanis már tettem egyet s mást, amiről azt gondoltam, majd csak jobb be­látásra bírja a fejeseket Azzal kezdtem, hogy csök­kentettem a normámat. Nem sokkal, úgy 40—50 százalékkal, ami azért már úgy általában szemet szúr. A művezető há­rom napig úgy kerengett kö­rülöttem, mint kémbolygó a laktanya felett, aztán a vál­laltira tette a pracliját. Na, mondom, most bevagdos ne­kem, máris szedhetem a cuc- com. „Maga áttért a minőség­re, szaktárs... — mondja —, én is azt vallom, hogy keveset, de jót.” Szóval, ezzel nem mentem semmire. Másnap fuserálni kezdtem, minden harmadik darab selejt. Láttam, ahogy a művezető mond valamit az üzemmér­nöknek, az hallgatta, de olyan megilletődve állt ott, mint kecske a növényvédelmi kiál­lításon. Egy lépést nem tett fe­lém. Pedig előre készültem, mit mondok majd neki, hogy még pipásabb legyen. Ebből sem lett semmi, maradtam a helyemen, szemmel láthatóan levették a napirendről. A művezető később mégis aktualizálta magát. Egy ideig sompolygott mögöttem, mint rongyszedő a divatbemutatón, aztán mellém állt és úgy fi­gyelte, hogy mit csinálok, mint aki a kádban tanulmányozza az óceánt. Végre megszólalt: „Magának rossz a gépe, szaki­kéin, ha nem tudná...” Azzal hívta a szerelőt, szét­dobták a masinámat, mert csak ezzel lehet baj, ha ennyit fuserálok, én, aki az utóbbi időben csak minőséget adtam. If ár láttam magam, hogy innen megyek nyugdíj­ba, hacsak nem újítok valami marhaságot. Az idő is sürge­tett, mert aznap éppen három hónapja melóztam egyfolytá­ban, zuhant az árfolyamom, már csak tiszteletbeli tagja voltam a galerinek, a Mucus- nál is csak hetenként tettem egy tiszteletkört, a talponálló­ból tegnap kinéztek. Minden­felől környékezett a balhé. Nem akarom tovább mesélni önérzetem történetét, de úgy éreztem magam, mint torony­őr az aluljáróban. Ettől a ro­hadt melótól sehogyse tudtam megszabadulni. Mondom egyik nap a műve­zetőnek, idefigyeljen szaktárs, volna egy újításom, feltalál­tam a mélyhűtött szandált ká­nikulára, nem tenne el ettől a géptől. Szeretném magam át­képezni ablakmosónak. A szakinak fülig nyúlt az etetője, azt mondja nekem, maga a haverom. Három hó­napja hirdetjük az újságban, de egy szál ablakmosó még nem jelentkezett, maga az első. Hát erre csúnyán ráfáztam. Egy blama az egész. Beláttam, a helyzetem most már olyan védhetetlen, mint a vásárlók érdeke. Egy teljes hétig úgy kóvályogtam egy vizes vödör­rel meg egy ablakmosó rongy- gyal, mint újonc a világűrben. Az ablakot megutáltam, még ki se néztem rajta. Gondoltam, majd csak észreveszik. Már azt hittem, hogy befutok, kezd­tem magam úgy érezni, mint kisregény ötszáz oldalon. Éj­szaka aztán kitört a balhé, olyan zivatar lett, hogy mire reggel bementem, fénylett az üveg, mintha egész éjszaka szarvasbőrrel sminkeltem vol­na. Na, mondom, sasszé előre, ha most ki nem emelnek bri­gádvezetőnek, ne nyeljek töb­bé egy pofa sört Egész nap törtem a fejem, míg rájöttem, hogy van még egy dobásom azzal a vödörrel, ha felhúzok a művezető kalit­kájába, ami úgy lóg ott, mint^ a kuniékor hősei a múzeum^ falán. Szóval úgy döntöttem, ^ hogy onnan nyakon öntöm a ^ műhelymémököt. Szereztem vagy öt sörös-^ korsónyi mosogatóiét a kony- ^ háról, aztán fel ^ kalitkába, $ mintha az üvegfalat mosnám. J Ügy ráborítottam a mérnökre^ azt a moslékszerű mosogató- ^ lét, hogy a vödröt is a műve- zető akasztotta le a füléről. S $ Még aznap felvették a jegy- ^ zökönyvet, hogy üzemi bal-« eset, ilyen előfordul. Majd $ fizet a biztosító. Álltam ott, ^ mint munkám mellékterméke. ^ Bíztattak, hogy ne szívjam ^ mellre, nem kell mindenből ^ nagy ügyet csinálni. Erre már t én is bepipultam. Elhúztam a t csíkot a szerelőcsarnok másik 5- sarkába, leültem egy ládára, ^ ott gubbasztottam váltásig, í Másnap egész délelőtt főztem^ a tyúklevest az állami kon- í vektoron. Ügy kuporogtam a fazék előtt, mint angyalok a ^ bazilikán. Egyszóval leálltam. | Éppen kanalaztam a tyúkle- |: vest, amikor hívták hozzám az S' üzemi orvost, onnan egyene- $ sen bekísértek a munka-pszi- $ chológushoz. Játszottam az ^ eszem előtte, rángattam a fe- {i jem, mint néző a ping-pong ^ rangadón. Hegyezte a ceruza- «; ját, na, mondom, végre kapok 5 egy flepnit. Aztán odalépi hozzám ez a piszokmókus, azt 5! mondja nekem, fel a fejjel ^ apuskám. nincs itt semmi baj. ^ az egész csak átmeneti letö- ^ rés, a nagy hajtásban kiké- ^ szültek az idegei. If aptam két hét beutalót | “*■ az idegszanatóriumba, el i is fogadtam, mert láttam ma- S gam a szemközti tükörben. íj Ügy mutattam, mint vereség jj az eredményjelző táblán. Itt «5 a szamba’ most elég jól érzem ^ magam, mert amit itt kell esi- ^ nálni, ahhoz én is értek. Diliz- i ni én is tudóik. így aztán i időm is van, hogy leírjam a is kóresetet, ami elkapott, mert§ mostanában így még nem ver- ^ tek át. ^ Pedig nagyobb szükségem 5 lenne arra, hogy kivágjanak, S mint egy falat kenyérre. Ez ^ ugyanis a 23. munkahelyem. ^ Eddig még mindig magam ^ léptem ki. De, ha ez így megy ^ tovább, olyan leszek, mint ^ védjegy a babgulyáson. A^ végén lelepleznek. Itt az ide- % je, hogy valami alibim nekem ^ is legyen. Ha ez lenne, a kö- ^ vetkező munkahelyen már rá ^ se rántanék, kinyomhatnám a ^ mellvédőt, aztán magyarázhat- ^ nám a fejnek, hogy haver, én ^ stabil tag vagyok. Dehogy vál- tok én munkát, ha nem sze-S mélyileg bosszúinak meg, ^ mert olyan vagyok, ahogy itt| lát. Értse, meg, apafej, én nems bulizoik, nyugodtan felvehet. § Engem kirúgtak. Kerekes Imre S ,ssss,/yssssssssfsssssssssrsfsssrsssss/sss*f ■ s rábökött az egyik arcra es§ hozzámfordult. ^ — Tudod-é, hogy ki ez a ^ lány? ^ Tagadólag ráztam meg a fe- ^ jemet. — A szeretőd! — csippentette a szemével Kucora Rozika. — e A Takács Julcsa! ^ Jobban szemügyre vettem a ^ megmutatott arcot, de az arc- ^ ból nem láttam mást, mint egy ^ szétfolyó hosszúkás ábrázatot, S melyet éktelen nagy orr csú- e fított el. Kucora Rozika pedig § mintha egészen más ábrázatot $ látott volna, hamis ártatlan- $ sággal megjegyezte: — Ugye, itt is milyen szép ^ Takács Julcsa?! § SJ Kirobbant a társaságból a | röhögés. Egymásnak dőlve rö- ^ högtek a cimborák, én meg, el- ^ fehéredve a röhögésben ben- nevibráló gúnytól, hideglelő- sen kapaszkodtam meg az asz- ^ tál lapjában. Elrontották számomra a far- ^ sangi mulatságot. Három na- ^ pon át csak támasztottam a ^ . falat, s valahányszor Takács^ Julcsára néztem, a szemem elé ^ minduntalan elémtolakcdott az ^ • iskolai csúfkép. A fejletlen ; gyermeklány torz arcmása. | Sok gonddal kibélelt észtén- $ dő múlt el az eset óta. Takács^ Julcsa férjhez ment, én meg- ^ : házasodtam. Néhanapján, ha ^ ■ az utcán összetalálkozunk, úgy> ■ megyünk el egymás mellett, 5 mint az idegenek. Ö, a meg- $ csúfoltak büszkeségével hor- ^ ■ dozza végig rajtam tekintetét, $ , s én lehajtom fejemet szégye- t , nemben. !« i’fSS/Sf*YS/S//SSSf*SfSSffSfSSS//VSffSSSfSSSSSmSSSSSS/SS/SSSSS/SSSSSSSS/SSS/Sf/SffSSS/y i . $ I SAINT SÁNDOR: 1 Utón Kinek homlokára fény van írva, ne hajtsa le a fejét. Az utcán had lássa mindenki jövőt vallató szemét Nem bűn a fény, az égő homlok mert kell, hogy táguljon a kör - A költő megy. Léptei bátrak. Szava kenyér, és zárt ököl. N egy venötösök ANTAL JÓZSEF WfSSJYSSSSySYjSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSYfSY/YSSSfSSSSSSSSf/» /////tf////////////// //////A hajzuhatagból áradó kellemes illattól, még vadabb támadás­ba mentem. Magamhoz szorít­va sergettem, forgattam, majd a tánc után valósággal kivon­szoltam az udvarra, s egy fél­reeső sarokban csókolni kezd­tem. A nagy egymásbaszerelmes- kedésünket goromba káromko­dás vágta ketté. Kiskapus Ádám állt fölénk, miközben kinyitott bicskával bömbölt a lányra. — Tehát ezért küldted visz- sza a kalárist?! — Azért, mert hitvány vagy! — vetett szikrát a lány szeme. Kiskapus Ádám tovább dü­höngött. — Rendben van — fújt dü­hödtem — De most már tudni akarom: ő vagy én? — muta­tott rám vésztjóslón. Válasz helyett még jobban hozzámsímult Takács Julcsa. Én pedig, felbátorodva a dön­téstől, a toporzékoló legényre szóltam, végtelen nyugalom­mal: — Mit akarsz még? Cir­kuszt ?!... Átkozódva ment él Kiskapus Ádám. Mi pedig, be nem telve a ránkszakadt nagy szerelem­mel, elindultunk haza, a csil- lagtalan éjszakában. Az elkövetkező napok­ban úgy jártam-keltem oda­haza. mint az alvajáró. Meg­szerel mesed ve tillegtem a ház körül, s folyton a kertünk túl­só végén levő Takács-portát figyeltem. Háromnapokra, a farsang három utolsó napjára úgy ké­szülődtünk, mint más ünnepre sohasem. Édesszülém főzte a kocsonyát, sütötte a fánkot, az ángyomasszony pedig a mosás­sal, a vasalással volt elfoglal­va, mert a menyecske munká­ját dicsérte a vakítón fehér gyolcsing, az ünneplőnek hasz­nált fehér nadrág. Nagy ünnep volt számunkra a háromnapos táncmulatság. Vasárnap estétől szárazszer­dáig szólt a muzsika, s aki azt végigtáncolta, az elmondhatta magáról: Legény vagyok, sze­retőt tarthatok! 1 S azon a nevezetes vasárnap délután én is elindultam a far­sangi bálba. Ünneplőbe öltözve lépkedtem végig a főutcán. Minden egyes lépésnél frecs- csenve csapódott szét a sár a csizmám talpa alól, mivelhogy igencsak utolját nyögte a tél. Kucora Janiéknál már vár­tak a cimborák. Engem is az asztal mellé ül­tettek, Kiskapus Ádám szom­szédságába. Rozika, a Jani hú­ga még évődött is velem. — Nehogy aztán engem is vásárra adjatok! Kényszeredetten mosolyod- tam el. Rozika pedig, élvezve fonák helyzetünket, kilibbent a hátsó szobába, majd egy is­kolai csoportképpel tért vissza. Kiskapus Ádámhoz lépett. — Nézd, Ádám — pillogott felém dévajkodva —, látod-é, hogy milyen szép lányok vol­tunk mi már az iskolában is! Kíváncsian vizsgálni kezd­tük a képen egymás mellé pré­selt arcokat. Rozika pedig, megtartva a hatásos szünetet, nemben, nem egyszer — egy-egy vere­kedés után — „büdös kom­munistaként” emlegették. De akkor már tudta, kikkel kell verekednie. Jómúltkorjában találkozott valakivel, híres név a művészvilágban. Töp­rengett nagyon, honnan isme­rik egymást. Az Antal József név nem mondott neki sem­mit. Ekkor megkérdezte tőle, hát a „Balog tutára” emlék­szik-e? Emlékezett... Tudomása szerint nyolcvan­nyolc éves édesapja a legöre­gebb párttag a megyében. 1928-ban költöztek ki Duna­keszire, ahol akkor a sívó ho­mokban a proletárok kezdtek gyökeret verni. Ez volt a hí­res Fészek. Sokan mondják gödinek, ami alapjában téve­dés. Akik vonattal jöttek ki, Gödön kellett, hogy leszállja- nak, innen a kettősség. Itt építkeztek, ők is szoba-kony­hát, ötezer pengős bankhitel­lel! Húszéves volt akkor, övé a világ. Legalábbis hitte. Csak akarni kell, s saját né­zetére formálja az embereket Jól is indult. Kézügyességé­nek, rajztudásának híre volt. A méltán híres művészi bú­torgyáros Sehmidthez került dolgozni A bécsi architektó- nikus jó politikus volt. Nem vett fel a kapunál csellengők­ből, csak szervezett munká­sakat. Tudta, hogy azokból ke­rül ki a „krém”. Törzsgárdá- jót a legnagyobb gazdasági válság idején sem bocsátotta el. Innen kezdte Antal József kitartóan ostromolni a művé­szet ormait. Esti tanfolyamon az iparrajz-iskolán mester lett, majd a képzőművészeti főiskolán tanult tovább. Te­hetségét elismerték, verseng­tek érte, hol legyen tanárse­géd. Utolérte a szerelem, meg­nősült, évente egyszer részt vett a Műcsarnok kiállításán. Akkorra már nagyon közel fújt a háború szele. A főjegy­ző megkérdezte tőle, tanult ember létére miért nem akar önkéntes katonatiszt lenni ? Ügy tett, mintha a lehetőség nagyszerűsége egészen feldúl­ná. Húszon négyórás gondol­kodási időt kért Rohant a szakszervezetbe, most mit te­gyen? — Nincs választásod más — mondták. — Ne ag­gódj, valami keveset talán tu­dunk tenni érted. Apja, három testvére alig dolgozott, a csa­ládi házon még ott a bankte- her, egyedül neki volt fix jö­vedelme. A sorozóbizottságon a főor­vos mély sajnálattal közölte, nem vehetik be súlyos lúd­talpa miatt. Rendes ember volt, a szakszervezeti titkár jól számított, amikor ráépí­tett. Életének ezt a szakaszát szinte derűsen meséli. Hol el­dobta a SAS-behívót, hol mi­kor jöttek érte, amúgy fehér munkaköpenyben akarták el­vinni, egy huszárvágással ki­mentette magát. Akkor is he­lyén volt az esze, amikor az üldözötteket kellett mentenie. — Na, ezek a rohadtak most jó kezekben lesznek — adta át neki a csillagos ház pa­rancsnoka Kovái Lőrinc író és Weil Emil orvosprofesszor feleségét — Az biztos, jó kezekben lesznek — bólintott a hamis igazolványokkal felszerelt „pártszolgálatos testvér”. S máris menekítette ki őket Du­nakeszire. Egy időben valósá­gos háreme volt, felesége ada­taival annyi nőnek szerzett igazolványt. Ekkor majdnem lebukott. Egy orvos, aki nem­régiben kezelte a feleségét, felfigyelt a név és az adatok azonosságára egy bújtatott nő­nél. Nehéz percek voltak... Vaszilij Szawics Prokorsin. Micsoda elismeréssel emlegeti, a nevét! A szétrombolt és ki­fosztott Járműjavítóban tízen vannak az üzemi bizottságon, amikor elindítják az élétet. Ahol kiosztották az első le­vest annak, aki dolgozott, aki kereste az aláaknázott gyár rejtett gyújtókábeleit. Az el­sők között lett párttag. Kiad­ták a jelszót, hogy az elvitt anyagot és szerszámot min­denki vigye vissza a gyárba, hogy megkezdődhessen a ter­melés. Ma már nevetségesnek tűnő epizódok tarkították az akkori életet. Töpörtyűt osz­tottak a munkásoknak, jóval kevesebbet, mint amennyi kel­lett volna. Kiabáltak, hogy most már egyenlőség van, jusson mindenkinek, öt el­kapta a pulykaméreg Pont olyan handabandázott a leg­jobban, aki tengett-lengett egész nap. Azzal zavarta ki a teremből, hogy most nem is két, hanem huszonkét keze kell, hogy legyen mindenki­nek, annyival dolgozzon. Mérges. Még érzi izmaiban az erőfeszítésit, amivel a csar­nokban álló, Szent Jobbot hordozó különleges négyten­gelyes kocsit szerelőkocsivá alakították. A gyárban jobbá­ra a szociáldemokratáké volt a szó. Azt hitték, kitörik a nyakát, ha kinevezik műveze­tőnek. A tennivalókkal-bajok- kal megbirkózott, hanem az infláció majdnem kétvéllra fektette. Beteg lett a felesége és az egyik fia. Szerette volna leküldeni Battonyára őket, ahol bőven volt ennivaló, de mire az egyik héten össze­gyűjtötték a vonatjegyre valót, az ismét tízszeresére drágult. A közéletben harc, otthon nél­külözés volt az élete. 1946-ban, akkor még mások voltak a területi beosztások, megválasztották Észak-Pest megye titkárának, majd a FORTE-ban lett nem függet­lenített párttitkár. Ma sem tudja hogyan, sok torzsalko­dás közben, de megkezdődött a munka. Se anyag, se ember, se kedv. Az asszonyok nem akartak a sötétkamrában dol­gozni. Romlott a drága lemez a hozzá nem értés miatt, több selejtet gyártottak, mint hasz­nálható árut. Míg verejtéke­zett a minőségjavításért, tár­sadalmi munkában vezette a megalakuló művészképző sza­badiskolát. Aztán valakik sut­togni kezdtek mögötte... Hogy nem is szívből kommu­nista, gyáros volt, megígy, megúgy ... Nevetséges vádak, hamar összeomlottak, mégis fájtak. Mint ahogy a sínre szórt homok fékezi a mozdony lendületét, úgy hatott. Újra előkerült a mintázófa. Ebből az időből több szobor, például a debreceni Csokonai Színház homlokzatán, a Nép­stadion útján felállított mű­vek hirdetik nevét ötvenhat után még öt évig hordja a munkásőrök egyenruháját, míg leszerel, közben még ta­nácstag. Aztán segít megszer­vezni a Képzőművészeti Kivi­telező Vállalatot. Igazán késő este lett. Megfá­radt. Lehiggadtan, csendesen, mondja: a tettekből immár ki­maradt. Három fiút állított maga helyett. Egy munkást, egy katonát és egy agronó- must. .. Komáromi Magda t i t A népszámlálók januárban így írták be személyi adatait: Antal József szobrászművész, Dunakeszi. Ő így summázza hatvankét évét... „sosem ér­tem rá az életemmel foglal­kozni” ... Pedig ez az ember telített visszafogott erővel, lendület­tel. Végül már széles mozdu­latokkal beszél. Amikor egy percre megpihen, a kislány odasúgja: a nagypapa hogy kiabál. Holott nem kiabál, csak ismét hátukra kapják, sodorják a visszaemlékezés hullámai, leemelték a sekélyes partoldalról, a tüskés bokrok közül. Most már nem nekem beszél, önmagának érvel és bizonyít — önmagáról. Han­gosan mérleget von, Antal József munkás, szervező, párt­titkár ért-e többet, vagy a művész, aki annyiszor letette a mintázófát, a fakalapácsot. Vallja, hogy tudása felér má­sokéval, mégis odahagyta a kőtömbök világát. Nem vádol, csak megállapít: akikkel együtt indult, nemzedékéből sokan elégnek tartották, ha műveikkel bizonyítanak, ö hitte, hogy önmagára, szavára, kétkezi munkájára is szükség van. Előbb ott kell tennie a dolgát, a felfordult világ talp- raállítasában, csak aztán vo­nulhat vissza a műterem ste­ril csendjébe. Most, túl a ha­todik évtizeden, úgy érzi, cserbenhagyta önmagát, kiszo­rult a perifériára. Tavaly öt­venezer dollárt termelt díszítő szobrászként az országnak. Pompás, egyedi, aranyozott óra-, tükör-, képkereteket al­kot, de nem erre vágyott. — Ekkora hófúvásban nem vártam, hogy bárki is jön — dünnyögi. Int, hogy halkítsák • le a tv-t, mert szót sem érte­in! A két szobából az egyiket 1 fűtik, ott az egész család. Nem segít, nem akar part­ner lenni. Amivel kezdi, hogy az apja szervezett vasmun­kás, tizenkilencben századpa­rancsnok, so.k életrajzban szerepelhetett már első mon­datként. Utána pedig bizo­nyára az következett mint most, hogy ő már ifjúmun­kásként a kő-, fa- és gipsz­szobrász szakszervezet tagja, ahol Mónus Illés, Papper Sán­dor tanították. Hivatalosan 1926-ban lett szociáldemokra­ta. Aztán egyszercsak a sab- lonszöveg közé váratlanul be­lcsúszik egy mondatnyi vissza- : emlékezés. Miután elhangzott, i mindketten bámulva nézünk i utána. Ott lebeg a cigaretta- i füstös melegben, kicsit imbo- ;lyog a zongora és a táskarádió 1 felett, végül megtelepszik az 1 unoka felcsillanó szemén: — Akkor még én csak ti­■zenegy éves voltam, alig va- 1 lamivel nagyobb, mint ez a i leányka, amikor már nekem : vöröskatona egyenruhám i volt. Kiköveteltem az apám­itól... t i Gyermektelen nagynénjéhez I került, hogy segítsen a csalá- ; dón, az nevelte. Nevelte? j Ételt, ágyat adott és szerete- ! tét. Iskolára nem futotta. Ka- ! maszként óriási ereje volt, ke- ! reste, hol tombolhatná ki ma- igát. Akkoriban ragadt rá a : lágymányosi, kelenföldi, buda­ifoki fiúk között a „Balog tu- ! ta” név. Nem valami hízelgő, ! valami gonosztevőé volt, neki «inkább játékból adták. Ez ma- iradt a neve a mozgalomban S is, mert amint cseperedett, : úgy kereste a rendszerrel ! szembenállókat. A rendőrök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom