Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

mo. FEBRUAR 7., SZOMBAT 3 25 éve alakult meg a Szakszervezetek Tanácsa Józsefet a Szaktanács szerve­zeti megalakításának előké­szítésével. A háború az or­szág egyes részeiben még dúlt, sőt e napokban még Budán is ott voltak a fasiszták, tehát a munka rendkívül nehéz és sürgető volt. Nem is telt el még három hét se, amikor az előkészítő bizottság kész prog­rammal és szervezeti gyakor­lati tennivalókkal állt az ösz- szegyült szakszervezeti veze­tők élén. Ekkor alakították meg a Szakszervezeti Taná­csot, majd néhány hét múlva megválasztották az elnökséget is. A gyakorlati tennivalók beindítására azonban már az első ülésen sor került. ÉPPEN AZÉRT, mert az or­szágban még háború dúlt, a fasiszta hordák Magyarország földjén voltak, a szakszerve­zeti mozgalom képviselői úgy látták: a munkásosztály és az egész nép érdekében meg kell kezdeniük az új nemzeti had­sereg szervezését A szervezett A MI NEMZEDÉKÜNK Az ifjúsági mozgalom helyzete a nagykátai és a szentendrei járásban munkássághoz fordultak, lép­jenek be az új nemzeti had­seregbe. Más vonatkozásban is meg­találta a szakszervezeti moz­galom a feladatait. Bekapcso­lódott például nyomban a Nemzeti Segélybizottság mun­kájába és a Budapesti Nem­zeti Bizottságba, részt vállalt a közmunkák szervezésében is. Elkészült az üzemi bizott­ságok működéséneit szabály­tervezete. Ennek lényege: a munkásság érdekeit kell vé­deni a tőkésekkel szemben. Határozatban rögzítették: a munkásság helyzetével össze­függő intézkedéseket a mun­káltató, csak az üzemi bizott­ság tudtával és beleegyezésé­vel hozhat. FELSZABADULÓ NÉPÜNK gondjait vállalta magára az újjászülető szakszervezeti mozgalom. Részben folytatta azokat a forradalmi hagyo­mányokat, melyeknek szálai a háború előtti időkre nyúltak vissza és megtette azokat a lépéseket, melyekre az új tár­sadalmi, történelmi körülmé­nyek között a dolgozó embe­rek élet- és munkakörülmé­nyeinek biztosítása érdekében szükség volt L. V. Több Pax és perzsaszőnyeg Győzött a Tyereskova brigád Jubileumi munkaverseny a PE\DI-nél Ismeri ön a PEVDI-t, kedves olvasó? Ugye, nem. És teljes nevén: a Pest megyei Vegyi - és Divatcikkipari Vállalatot? így már rémlik valami? De leghíresebb termékét, a Pax golyóstollat bizonyára ismeri. Esetleg az abomyi perzsasző­nyeget vagy a kistarcsai reti- kült. Mindezek a PEVDI-nél készülnék, a megye különböző községeiben működő üzemek­ben. — Tíz üzemünkben összesen 2600 ember dolgozik. Vannak üzemek, amelyeket száz kilométer vá­laszt el egymástól, például az érdi filmnyomót és az abonyi szőnyegszövőt. Ezért is örül­tünk annyira a szellemi vetél­kedő sikerének és annak, hogy dolgozőinlpnak alkalmuk nyílt közelebbről is megismerked­niük egymással — mondja Tú­rái János, a PEVDI szakszer­vezeti bizottságának titkára. — És a jubileumi munka­verseny? ... — A kettőt nem lehet el­választani. A vetélkedőt épp­úgy a felszabadulásunk ünne­pére és a Lenin-cemtenáriumra való felkészülés lelkesedése hívta életre, mint azokat a szocialista címért küzdő brigá­dokat, amelyek a jubileumi munka versenyre való felhívás nyomán létesültek üzemeink­ben. Tihanyi Jánosné versenyfe­lelős veszi át a szót: Tavaly nyáron kezdődött, amikor a HVDSZ elnöksége meghirdette a szocialista bri­gádok II. országos szellemi ve­télkedőjét a kettős évforduló méltó megünneplésére. A mi üzemeinkben azelőtt sosem voltak vetélkedők. S most mi történt? A vállalati elődöntőre tíz üzemből húsz brigád, száz dolgozó jelentkezett. Száz em­ber vállalkozott arra, hogy a nyolcórai munka és a második műszak mellett — a mi dolgo­zóink többsége asszony — könyveket böngésszen, törté­nelmi forrásmunkákat, Lenia- műveket tanulmányozzon! — Tőlünk, a szentendrei író­a megyei KlSZ-lakásépítke- zések helyzetéről. A III. öt­éves tervben megyénkre 700 KISZ-lakás megépítése hárult. Ebben az évben azonban már valószínű, hogy túlszárnyal­juk ezt a számot: eddig ugyanis már 647 lakást adtak át a boldog tulajdonosoknak. Sok esetben gátló körül­ményként jelentkezett az épí­tőanyagok hiánya, valamint Budaörsön, Szentendrén és Dunakeszin a közművek ál­lapota. Jelenleg Pest megyé­ben 376 lakást építenek és további 6J8 van . tervezés alatt. A munkálatok és a je­lenlegi gondok megkönnyí­tése érdekében a közelmúlt­ban az illetékes megyei szer­vekkel közösen elkészült az együttműködési programterv, mely hivatott az építkezé­sek egybehangolására. — tamás — Bútorvásárlás Nagykátán 4­Egy millió forint értékű, modern bútort állítottak ki Nagykáía egyetlen három­emeletes épületének, a Dózsa György úti KISZ-társasház földszintjén» A január 15-től február lS-ig nyitva tartó lak­berendezési kiállításnak és vá­sárnak sok látogatója van, és sokan vásárolnak is. Nem cso­da: itt a zárszámadás ideje, s közeleg a tavasz, a férjhezme- nés főidénye. Addig is: ala­posan köröl kell nézni, mint Zsadon Sándorné is teszi. Foto: Gábor Jegyzet Válasz egy érdekes meghívóra A KISZ Pest megyei Bizott­ságának tegnapi vb-ülésén két napirendi pontot tárgyaltak: a lakóterületi ifjúsági munkát a nagykátai és a szentendrei járásban, valamint a megyei KISZ-lakásépítés helyzetét. Kiss György, a nagykátai járás titkára a vezetőségvá­lasztás utáni változásokkal kezdte tájékoztatóját: a já­rásban tíz területi alapszer­vezet működik, 236 taggal, önálló helyiséggel azonban már csak három alapszervezet rendelkezik, négy a műve­lődési házban székel, vannak azonban olyan községek is, melyeknek rendezvényeit is­kolai tantermekben tartják. A „szűkösség” természetesen a felszerelésekre is rányom­ja bélyegét: o televízión és a rádión kívül, csak egy-két tár­sasjáték kínál szórakozást a fiataloknak. A községfejlesztés társa­dalmi munkáit leginkább a fiataloktól várják az illeté­kesek, azonban ezért álta­lában semmilyen ellenszolgál­tatást, segítséget nem adnak az alapszervezeteknek. A járásban azért is nehéz a mozgalmi munka, mert a fiatalok nagy része ingázó, inkább csak a hétvégeket tölti otthon. A politikai oktatásban ennek ellenére 148-an vesz­nek részt rendszeresen, öt fel- szabadulási körben és há­rom politikai vitakörben. A szentendrei járás ifjúsá­gi mozgalma sokban hason­lít a nagykátai járáséhoz. Vedres József, KISZ-titkár beszámolójában nagyjából egyező gondokat sorolt fel, bár helyiségproblémáik jó­val kedvezőbbek, mint a nagykátaiaké. Községi alap­szervezeteik közül sok ki­emelkedő munkát végez: Po- máz fiataljai koordinációs bizottságot hoztak létre a fa­luban elvégzendő munkák megszervezésére és segítésé­re, Pilisszántón újszerű, pezs­gő kultúráiét bontakozott ki egy pedagógus KISZ-titkár jóvoltából. Eddig Kisoroszi­ban és Tahitótfalun nem volt helyiségük a fiataloknak, de rövidesen kap klubot mindkét községi alapszervezet. A já­rásban gondolnak az új KISZ-tagokra is — jó kapcso­latot tartanak fenn az úttö­rőkkel. Ennek bizonyságául alakult meg a 19 ifivezetőt magában foglaló szakbizott­ság, melynek nevelőmunkája egyre szebb eredményeket ér el. A társadalmi munkában is élen járnak a pomáziak: KISZ-védnökséggel épül az új könyvtár a községben. Pi­lisszántón pinceklubot épí­tenek a fiatalok. Utolsó napirendi pontként Rubik László, a KISZ Pest megyei Bizottságának ifjú­munkás-felelőse számolt be Ki ne örülne egy levélnek, ha csak nem rossz hírt tartal­maz? Az enyémnek borítékja semleges, tehát jó szándékkal vagyok iránta, meg azzal a kis ti tok várassál, amit az ember egy boríték feltépésekor érez. ... A lórévi Dunamenti MGTSZ 1970. február 7-én 18 órakor tartja ünnepélyes zár­számadó közgyűlését a községi Művelődési Házban, amelyre önt és b. családját szeretettel várja a VEZETŐSÉG ...” Nicsak — mondom elégedet­ten —, milyen kellemes meg­lepetés! A tsz szorgalmas dol­gozóinak munkájáról már ír­tam, úgy látszik nem feledkez­nek meg az újságíróról sem, udvarias formában meghívják (még b. családját is), arra a szép estére, amikor egy küz­delmes, de eredményekben gazdag év számadását tartják. A meghívó értéke rangos azért is, mert nem csak a jót írtam meg onnan, hanem egy kényes témát is. Mennyi a tsz-elnökök fizetése című cikkemben meg­említettem, a lórévi tsz elnö­kének fizetése, havi átlagban 14 700 forint, de kitűnően ke­res a főagronómus és a fő­könyvelő is. Hozzátettem: jó dolog-e, ha egy aránylag nem nagy területű tsz-ben évente — csupán a három vezetőnek — kb. 444 ezer forintot fizet­nek ki munkabér gyanánt? Nem írtam meg, de később megtudtam, a lórévi tsz-ben sok pénzt osztanak ki és keve­set fordítanak beruházásra, azért ilyen magasak a jövedel­mek. Cikkeim megjelenése utón — bár a lórévin kívül még vagy 10 tsz-elnök fizetéséről szól­tam — senki sem háborgott, mert az írás megállapításait igaznak, mértékletesnek és megszívlelendőnek találták. Ma már beválthatom, több, más járásban örültek, kuncog­va: „Jó, hogy nem tőlünk vet­te a példákat, mert nálunk olyan elnök is van, aki havon- ta 20 ezret keres ...” Szóval senki sem reklamált, csak a lóréviek, onnan is kizárólag Becseies Lyubomir tsz-elnök. Hatoldalas levélében — töb­bek között — megírta: ő fizi­kai munkát is végez, zsákol, kapál a tsz-tagokkal együtt, tehát szorgalmának nem is fir­tatható jutalmát veszi fel ha­vonta. Levelét nem akartam közölni, mert az elnököt fél­tettem a nevetségességtől. Ná­lunk ugyanis 1969-ben egy tsz- elnök ne zsákoljon, vagy ka­páljon. Nem az a feladata! Ve­zessen! Magas színvonalon, kellő szakmai és politikai mű­veltséggel, új módszerek kuta­tásával, jó szervezettséggel. A levél közlése helyett in­kább Lórévre utaztam és sze­mélyes beszélgetésben próbál­tam meggyőzni az elnök elv- társat helytelen elképzelései­ről. Azt hittem sikerült. És valóban így lehetett, mert lám kapom a meghívót, men­jek el zárszámadásukra. Ked­ves, elvtársias gesztus. Ilyen őszintének, nyíltnak kell len­nie bírálat után is — a Pest megyei Pártbizottság lapjánál dolgozó újságíró és egy tsz-ve- zető közötti kapcsolatnak. Ám nincsen öröm üröm nélkül! A meghívó mellett levelet is ka­pok. Olvasom címét: még egy szer- és alugrafika-üzemből harmincöt dolgozó vetélkedett, hét brigádban — mondja Len­gyel Géza ellenőr. — Egyikük, a Tyereskova brigád el is hoz­ta az elsőséget, vele a négyezer forintot és a fejenként három nap jutalamszabadságot. — Mi lesz tovább? — Az első öt helyen végzett brigád — 3—3 fővel — feb­ruár 13-án a megyei középdön­tőben versenyez majd a to­vábbjutásért. — A vetélkedő sikerére jel­lemző, hogy azóta egymás után jelentkeznek az üzemek azzal az igénnyel, hadd rendezzenek házon belüli szellemi vetélkedőket a brigá­dok között — újságolja öröm­mel a versenyfelelős. A jubileumi munkaverseny­re fordítva a szót, Túrái János így kezdi: — Nem is tudnánk ponto­san meghatározni, mikor kez­dődött, csupán az a biztos, hogy nem 1970. január else­jén. Amikor tavaly szeptem­berben a Népszabadságban megjelent a Központi Bizott­ság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhí­vása, szinte valamennyi üze­münk pótvállalásokkal egé­szítette ki az 1969-re szóló felajánlásait. Hogy ennek je­lentőségét jobban megértse, el kell mondanunk, hogy egy ilyen vegyes profilú, sok be­dolgozót foglalkoztató válla­latnál, ahol annyiféle cikket és annyifelé szétszórtan ké­szítenek, nehezebb a helyzet, mint a tiszta profilú, egy te­lephelyen dolgozó gyárakban. Ha valamelyik üzemünknek anyagbeszerzési vagy értéke­sítési gondjai vannak, azt az egész vállalat megsínyli. Ezért is volt felbecsülhetetlen érté­ke annak, amikor dolgozóink vállalták, hogy 1969. decem­ber 31-ig az előző évihez ké­pest a termelékenységet 3,6 százalékkal emelik, a tőkés exportot megkétszerezik, az állami szubvenció mértékét ötven százalékkal csökkentik, oly módon, hogy a tőkés ki­szállítások 50 százalékára nem igényelnek szubvenciót. A felhívás új lendületei adott mindezek teljesítéséhez. — Pezsgés indult meg a szo­cialista brigádmozgalomban is — mondja Tihanyiné. — Ta­valy nyárig 22 brigádunk nyerte el a szocialista címet, aztán egy kis pangás követ­kezett. A jubileumi verseny- felhívás után hol az egyik, hol a másik üzemünkben alakult szocialista címért versenyző brigád, az év végéig összesen 34. A vállalat három üzeme — a szentendrei írószer- és alugrafikai, az abonyi sző­nyegszövő és a pilisszentiváni bőrdíszmű üzem — tavaly versenyre kelt a szocialista üzem címért. — A pilisszentiváni fiatal üzem. Az ott dolgozó nők két évvel ezelőtt még háziasszo­nyok voltak. Most pedig a szo­cialista üzem címért verse­nyeznek, s decemberben há­rom brigáddal vettek részt a szellemi vetélkedőben! — mondja hangsúlyosan Tiha­nyi Jánosné. — Az idei felajánlások ösz- szesítése megtörtént már? — Mivel a versenyválialá- sok az évi gazdasági tervre alapozódnak, azt pedig még nem mindegyik üzemünk kapta meg, a felajánlások csak ezekben a hetekben szület­nek. Ez persze, nem jelent stagnálást a brigádok életé­ben. Az idősebb, tapasztalt dolgozók épp úgy foglalkoz­nak a fiatalokkal, szakmun­kástanulókkal munkaidő után, mint eddig, a szervezett okta­tás sem szünetel, a termelés­ben sincs „lazítás”. Egyik­másik brigád már aláírta a versenyszerződést, másutt most szövegezik. Szóval, a PEVDI-nél az élet megelőzte az adminisztrációt. S ez a jobbik eset, ha meg­gondoljuk ... , Nyíri Éva meghívó. Nana, ez már sok a jóból. Aztán egyszerre eltűnik meghatottságom: „... MEGHÍVÓ ... 1970. február 7-én hivatalos meghí­vó mellett külön meghívóval meghívjuk mint Pest megyei Hírlap munkatársát Szűcs Dá­nost, aki 1969. junius hó 26— 27-én foglalkozott termelőszö­vetkezetünkkel (tsz elnök bérezéséval) a nélkül, hogy helyszínen meggyőződött vol­na róla. Ezért külön mint ven­dégként és újság cikk íróként kérjük szíveskedjen megjelen­ni és arról meggyőződni, hogy a mi termelőszövetkeze­tünk honnan indult és hova jutott termelőszövetkezeti ta­gok munkáján keresztül... Lórév. február hó 2. Becseics Lyubomir tsz. elnök.” Én megértem a személyi sérelmek élességét, amely né­ha bosszúságot okoz, de telje­sen értetlenül állok, e vissza- kézből adott „levél” előtt. Hét hónap után sem gyógyult be a seb? De kérem! Hát ki adta, miért és hogyan? Nem írtam volna meg e jegyzetet, ha csak rólam és a lórévi tsz elnökéről lenne szó. Sajnos, jelenség, hogy embe­rek, jogos bírálatért megsér­tődnek, s ha módjukban áll, a bírálót üldözik, „visszaadják” a kölcsönt, futballista nyelven: törlesztenek. Milyen szeren­csém is van. hogy nem vagyok beosztott a lórévi tsz-ben, mert még gondolni is rossz arra. mi történne velem ilyen esetben. Az inkriminált cikkben ugyanis nem volt szó a tsz- tagok munkájáról, sem annak eredményességéről, s ha érin­tettem is, a legteljesebb elis­merés hangján. Kizárólag a vezetők dotációjával foglalkoz­tam, az pedig olyan összegű, mint amennyit megírtam: senki sem tagadta. Mit kifo­gásol akkor, még hét hónap után is Becseics Lyubomir elnök? Hogy ez nyilvánosság­ra került? Hát mi rossz van abban, hogy ezt megtudhat­juk? Számtalan esetben előfor­dul, hogy például az egyetemi tanárokat, nagysikerű felfede­zésük miatt kitüntetésben, sőt pénzjutalomban részesítjük. Erről aztán hírt is adunk. Em­lékszem, hogy X. Y. az elekt­ronika fejlesztésében szerzett Európa-hírü érdemeiért vala­kivel megosztva díjat és 15 ezer forintot kapott. Miért haragudott volna meg, hogy ezt publikáltuk? E sorok író­jának ebben az évben egy olyan könyve jelenik majd meg, amelynek írásával, és az anyaggyűjtéssel három és fél évet töltött el, és abban sok­szor virrasztásig folytatott munkája fekszik. Az író ezért kb. 20 ezer forintot fog kap­ni, az elnök elvtárs másfél havi fizetésének összegét. No, de megsértődni azért, mert esetleg nyilvánosságra kerül? Ugyan? Minek? ... Ezúton kérem hát a lórévi tsz elnökét, Becseics Lyubo­mir elvtársat, bocsásson már meg, s ha meg akar hívni a zárszámadásra, ne mellékel­jen ilyen sértődött levelet. Ígé­rem, boldogan beszámolok majd eredményeikről, sőt a vezetők fáradozásáról is, vi­szont soha senkinek nem ígérhetem, hogy csak a jó dolgokról fogok írni. Ez nálunk ma már termé­szetes munkavitel, ésszerű és tiszta szemlélet. Szűts Dénes MA, FEBRUAR 7-ÉN hu­szonöt esztendeje, hogy az egykori Fiumei út 4-ben, — a mai Mező Imre úton, a szer­vezett munkásság nevében a kommunista és baloldali szo­ciáldemokrata szakszervezeti vezetők nevében újjászervező­dött a Szakszervezetek Taná­csa. A hivatalos megalakulást már Pest felszabadulásának napjától, — január 18-tól kezdve fontos előkészületek alapozták meg. Kommunista és baloldali szociáldemokrata harcosok keresték egymással a kapcsolatot, hogy az együt­tes munkát megkezdhessék. Újpestről, Rákospalotáról. Er­zsébetről, Pestlőrincről jöttek gyalog Pestre, — az Almássy téri szabók szakszervezeti székházában találkoztak —, hogy az egységes szakszerve­zeti mozgalom alapjait lerak­ják. A KÉT MUNKÁSPÁRT képviseletében bízták meg Apró Antalt, Kossá Istvánt, Kisházi Ödönt és Kömives

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom