Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
mo. FEBRUAR 5., CSÜTÖRTÖK 3 Segítség a vezetéshez ÚJ SZAKLAP „Vállalat vezetés-szervezés” címmel negyedévenként megjelenő új szaklapot ad ki a KGM Ipargazdasági, Szervezési és Számítástechnikai Intézete. Az új gazdaságirányítási rendszer megköveteli a szakemberek sokoldalú tájékozódását, ezért ma már szinte nélkülözhetetlen a vezetés-szervezés legújabb módszereinek ismerete az állami vállalatoknál, a szövetkezetekben és a tanácsi iparban egyaránt. A kiadvány gazdag anyaga rendszeresen bemutatja az ipar, a közgazdaság, az ügyvitelszervezés, a gépi adatfeldolgozás, a vezetéselmélet és gyakorlat legújabb eredményeit. A szaklap segítséget nyújt az elméleti és gyakorlati munkában egyaránt. Emlékművünk az ország Ki gondol a nagykátai fákra? A társadalmi munka újszerű fogalma Megszűnt egy szép mozgalom Éve már, hogy megalakult a Város- és Községpolilikai Társadalmi Bizottság a Hazafias Népfront megyei szervezete kebelében. Ott voltam az első találkozón, ahol — mint ilyenkor lenni szokott —az alapi-’ tókat elragadta a hév. Ahogy múltak a hetek-hónapok, kiderült: az olyan egyszerű, magától értetődő dolgok nem is olyan egyszerűek. A bizottság legutóbbi ülésén már kiderült: értik a dolgukat. Ahol kell, Két és félmillió képcső Három év, két árleszállítás Milliók ülnek le naponta a tv-készülék elé. Azt azonban kevesen tudják, hogy hol, milyen körülmények között készülnek a televíziók legfontosabb alkatrészei, a képcsövek. Tik évvel ezelőtt kezdődött a nagyüzemi munka az Egyesült Izzó váci tv-képcső üzemében. 1959. december 6-án még dolgoztak az építők, amikor elkészült az első képcső. Azóta több mint kétmillióötszázezer került ki az üzemből. Tízféle típust gyártanak, közülük négy a legkorszerűbb eljárással készül. Három év alatt kétszer szállították le termékeik árát és a 93 millió forintot kitevő árkülönbözetet az önköltség csökkentésével ellensúlyozták. Szigorították a minőségi követelményt is. Ennek ellenére csak 22 százalékos javulást értek el. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az Izzó képcsőüzemének kollektíváját sem. Az első években mennyiségi, később minőségi verseny kezdődött. Nagy összeget takarítanak meg például azzal, hogy visszavásárolják a szerviztől a használt képcsöveket és újra felhasználják a jó állapotban levő burákat. Eleinte sok fejtöréssel járt, amíg kikísérletezték az új sajátosságokkal rendelkező, de lényegesen olcsóbb búrák felhasználásának technológiáját. Korábban még több munkafázis előtt csiszolták, szépítgették a fel- használás közben megkarcolódott búrákat. Üjabban csak a kész terméket csiszolják s ezzel a törés lehetőségét is csökkentették. Sorolhatnánk még az eljárásokat, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy leszállíthassák a képcső árát. Tíz év mennyiségi és minőségi fejlődésének eredményeként elérték, hogy elsők a hazai piacon és termékeik 15 százalékát exportra szállítják. V. M. kezdeményeznek, összefognak és segítőkezet nyújtanak. Most például Wächter Rolan dot, a megyei tanács osztályvezetőhelyettesét gyakorlati szakemberként arra kérték, mondja el, miképpen értékelné a fejlesztési és szépítési vcrsenymozgal- mat. Wächter Roland szerint bővülnek a társadalmi munkavégzés lehetőségei. Nemcsak az egyéni teljesítményeket kell pontszámok alapján nyilvántartani, hanem a vállala- tok-közületek által végzett olyan munkákat, amelyeknek a gyümölcsét az egész település élvezi. Meglepetéssel szolgált a Dunakanyar Intéző Bizottság bejelentése. Eddig — három éven át — minden évben kiosztották az összesen százezeT forint értékű díjat, a „Virágos Dunakanyar” címet elnyerő községek között. Mondani sem kell, milyen ösztönzést jelentett ez a jobb- és balpairton egyaránt. Ebben az évben a mozgalmait országos méretűvé növelik és az élenjárókat idén már csak egy-két értékes, több ezer forintot éró tárgyjutalommal köszöntik. A „Virágos Dunakanyar" mozgalom megszűntéért még az sem kárpótol, hogy elmondták: a bizottság öt kérdésiből álló ívet osztott ki a Dunakanyarban élőknek és ebben kérték, tegyenek javaslatot a terület fejlesztésére. Egy mérnök máris több oldalas, reális tanulmányt küldött a bosszantó kis la- zaságok-hiányosságok felszámolására. Annál nagyobb vihart váltott ki két felterjesztés. A ráckevei járási országgyűlési képviselő kérdezte, mi lenne, ha a vállalatok pótszabadsággal, illetve jutalomüdüléssel illetnék a lakóhelyén község- fejlesztésben kiváló társadalmi munkát végző dolgozóikat, a másik pedig: házgyárat kér Pest megyének minél sürgősebben Dunaharasztira, vagy Nagykőrösre. Az első kérdésre a szakszervezetek megyei tanácsának küldötte mindjárt választ is adott. A rendikívüli szabadság nem látszik megvalósíthatónak, hiszen azt a Munkaügyi Minisztérium állapítja meg. A házgyár kérdése annál nagyobb tetszést aratott. Amikor a nagykátai küldött végre szóhoz jutott, bejelentette: fékezzek meg az Áramszolgáltató Vállalat metszőollóit, merít azon a címen, hogy az ütmen ti fák ágai benőnek a vezeték drótjai közé, minden évben hozzá nem értően, vandál módra tönkreteszik a ki-' álaikított fasort. Jártak már itt,: jártak már ott orvoslást keres-4 ve. Érdekes volt meghallgatni a Hazafias Népfront túrái küldőibe bejelentését, akik a Galga-patak mederrendezési munkálatait sürgették és a végzett eredményekről szóltak elégedetten. A Vízügyi Igazgatóság 1973 végére 40 millióból a megyei szakasz teljes rendezését befejezi. Ugyanígy beszámolót hallottunk arról, miképpen. kívánják megoldani Dunakeszi községben a belvízkár elhárítását. k. m. Vágóhíd Hernádon Hurka, kolbász, füstölt sonka és más ínyencfalatok készülnek a hernádi Március 15 Termelőszövetkezet vágóhídján. A készárut elsősorban a fővárosban értékesítik. (Foto: Urbán) JEGYZETLAP Elnevezések kora HALLO, HELLAS Kalampakában minden rendben SIKERT ARATNAK A CEGLÉDI GÉPEK „Halló, itt Kalampaka. Jelentem, minden rendben.” Minden szombaton elhangzik egy telefonbeszélgetés, melyet már a központosok is úgy megszoktak, mint a napsütést. A ceglédi Vasipari Elektromos és Műszerész Ktsz hívja a görögországbeli Kalampakát, az új farostlemezgyárat. Itt dolgozik még három emberük. A történet a múlt év közepére nyúlik vissza. A ktsz 12 szerelője repülőre szállt, hogy Hellas földjén új gyárat építsenek. Pontosabban: a 8 ezer lakosú kisvárosban, Kalampakában épülő faüzem elektromos gépi és automatikus berendezését összeszereljék. A Cegléden készült berendezés kiállta a próbát. A munkások hazajöttek, miután megtörtént a részleges átadás. Csupán hárman maradtak ott, most a karbantartást végzik. Március elejéig tart a „szárazjáratás”, vagyis a termelés nélküli üzemeltetés, majd márciusban sor kerül a rendes próbaüzemelésre, a végleges átadásra. Az idén tovább bővítik az exportot. Fő partnereik: a Szovjetunió, Jugoszlávia és Marokkó. Az eddigi szerződések alapján 11—12 millió forint értékben szállítanak vezérlőpultokat, elosztószekrényeket, membránszivattyúkat stb. Most érdeklődik a MET- RIMPEX, mennyit tudnának szállítani a Biofer elnevezésű automata fermentálógépből, melyre a gyógyszeripar egyre jobban felfigyel. (paládi) Az újabb elnevezések, születő fogalmak koráit éljük, s így van ez rendjén. Sok szó esett már arról, hogy mit miért neveznek úgy, ahogy nevezik, és jóllehet, nincs is értelme feszegetni a témát. Miért is volna, mondjuk — a kereskedelem esetében? Érthető, hogy az üzemek, vállalatok igyekeznek minél dallamosabb, minél kihívóbb neveket, címeket ki- fundélni maguknak, áruiknak. Így kívánja a verseny, ez a reklám. Kár volna hát most arra vesztegetni a szót, hogy mindez mikor, mennyire szerencsés, avagy szerencsétlen... Nem is erről akarok beszélni. Hanem a hivatali életben előforduló fogalomalkotásról, címadásokról. Nem mintha erről még nem esett volna szó. Dehogyisnem! Ezeket a fonákságokat azonban nehezebb lenyelni. Szemet szúrhat a nyelv tisztaságán, szépségén őrködőknek; de sokkal inkább azoknak, akiket a hivatalok fogalmazása szermélyesen is érint Régebbi keletű, de fénykorát éli ma is a „hátrányos helyzetben levő gyerekek” fogalma. Ha jól emlékszem, valamelyik országos vezető — talán éppen „miniszteriális” ember — használta először, mondván: különös gondot kell fordítani a hátrányos helyzetben levő gyermekek nevélésére. Meg is magyarázta, hogy kikre gondol. A rossz lakásviszonyok között élő, nagy családok gyerekeire, az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen, kevesebb keresetű szülők fiaira, lányaira. Egyszóval megmondta világosan, hogy a munkások és parasztok bizonyos rétegének gyerekeiről beszél. Eszében sem volt, hogy önálló, köz- használatú fogalmat teremtsen; ami azonban, bekövetkezett ... Nem sokkal később a „hátrányos helyzetben levő gyerekek” ügyében különböző rendű és rangú ankétokat, értekezleteket, tanácskozásokat rendeztek. A kifejezés bevonult a jelentések szövegébe. Hovatovább eljutottunk odáig — magam is láttam egy iskolai jellemzésiben —, hogy röviden, velősen ezt írták egy tanulóról: „Hátrányos helyzetben levő”. Kategória született, amely idestova nem mond semmit. Jómagam, aki mint „egyéb” nőttem fel az ötvenes években, különben is érzékeny vagyak az ilyen kategorizáló jellegű, közhellyé avanzsáló meghatározásokra. Gondolom, van ezzel így más is. A lényeg azonban nem ez. Sokkal inkább, hogy jó ügyet, helyénvaló törekvéseket degradálunk, sdlá- nyítunk rossz ízű, szólamszerű, általánosító közhelyekkel. Mintha takarékoskodnánk a szóval (amit más esetekben Nyereségprémium A részesedési alap felosztásának mostani szabályozásával együtt ismertté vált néhány új fogalom is. Legtöbb megjegyzés — nem egyszer találgatás — a nyereségprémiummal kapcsolatban hangzik el. Egyesek hibásan magyarázzák ennek lényegét, úgy vélik — és mondják —, hogy a nyere- ségprémium célja nem más, mint az, hogy ezzel biztosítsák a vállalatok vezető állású dolgozóinak korábbi részesedését. Ezt a nézetet a munkaügyi miniszternek a részesedési alap felhasználásáról szóló rendelet e is cáfolja, amikor egyértelműen rögziti: „A részesedési alap terhére a vállalat bármely dolgozója, dolgozói csoportja, esetleg a vállalat kisebb szervezeti egysége (pl. műhely) is részesíthető nyercségprémiumbam, illetve nyereségjutalomban .A téves nézet ellen szól a nyere- segprómium célja te, hiszen ennek az a lényege, hogy a többlet nyereségből nagyobb jövedelmet biztosítson azoknak, akik az eredményhez kimutathatóan nagyobb mértékben hozzájárultak. A nyereségprémium mértékét csak a felügyeleti szervek által kinevezett felsőbb veze- tökre vonatkozóan írja elő központi jogszabály. A vállalatokon belül már a kollektív szerződés rögzíti e juttatás feltételeit és mértékét, itt határozható meg más vezetők, alkalmazottak, munkások, dolgozói egységek, nyereségpremizálásának szabályai. Alapvető feltétel, hogy ebban a juttatásban csali azok részesüljenek, akik előre meghatározott célokat teljesítettek túl úgy, hogy azok a vállalat számára nagyobb nyereséget biztosítottak. Akikről utólagos elbírálás alapján állapították meg, hogy a napi munka során előre rögzített feladat nélkül nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, azok számára nyc- reségjutalom fizethető. Nyilvánvaló, hogy a termelést irányítók és szervezők alapos és gondos munkájukkal jelentősebb .njtérfÓKó.en közreműködhetnek a többletnyereség elérésében és számukra az éves feladat is pontosabban meghatározható. Bizonyára ebből adódik az a félreértés, hogy csak ők kaphatnak nyereség- prémiumot. Az is nyilvánvaló, hogy az igazgatók és kinevezett helyetteseik jó vagy rossz munkájának elbírálása elsősorban a felügyeleti szervek hatáskörébe tartozik, ezért anyagi juttatásaikról is csak ők illetékesek dönteni. A gazdasági vezetés korszerűsítésében is jelentős a nyekülönben oily könnyen, s oly feleslegesen hullajtunk!) Mainapsáig a falvakban, városokban egyre-másra szervezik, nyitjáik, avatják az öregek napközi otthonát. Szó se róla, szép dolog ez. Tetszik is mindenkinek. Kosztot adnak az öregeknek, elidőzhetnek a jól fűtött helyiségekben:... Csak valahogy az öregek idegenkednek tőle. Érdekes — hallottam többfelé is —, a klubba jobban eljárnak... No, igen; a klubba!... Mert mi az a napközi otthon? Gyermekintézmény. Így tudjuk, igy fogadtuk el idestova húsz esztendeje, hogy a napközi a gyerekek második otthona. Most ugyanezt adjuk az öregeknek? Jó, jó, hogy a lényege hasonló. De a neve!... Gondoljunk bele: az idő telik, s eljutunk odáig, hogy aki a napköziben kezdte az életét, öregségére ott is fejezi be. Van ebben valami fatális utalás — akaratlanul, s pusztán figyelmetlenségből — arra az idejét múlt közmondásra: „az öregség a második gyermekkor”. Igen, ez a közmondás a múlté, ma már nem igaz, s egyre kevésbé lesz egyáltalán értelme is. Hiszen csak meg kell nézni friss, tetterős öregjeinket ... Mit akarunk hát a napközivel? A névvel!? Az öregek inkább eljárnak a klubba: az nekik való. Vigye az ördög a napközit az Összes előnyeivel! Idős lehet az ember, de mégsem gyerek!... És tudj’ isten! Megértem ezeket az öregeket! D. Kiss János reségpremizálás rendszere. A régi kategorizálás szerinti felosztásban a vezetők személyi érdekeltsége az volt, hogy a bérszínvonal minél kisebb mértékben emelkedjen, hiszen akkor nyereségrészesedésként több jutott számukra. (Egyes számítások szerint az iparvállalatoknál minden egyszázalékos bérmegtakarítás 5 százalékkal emelte az I. kategóriába sorolt vezetők részesedését.) Az új szabályozással viszont a nyereségprémium mértéke nemcsak az év végi részesedéstől, hanem az év közben felhasználttól is függ, ez pedig már tartalmazza a bérfejlesztésre adott összeget is. A vezetők tehát érdekeltebbek a bérszínvonal növelésében, a gondosabb és ösztönzőbb, tehát a legjobb dolgozókat különösképpen figyelembevevő bérgazdálkodásban is. A vezetők érdekeltsége — amely szerint ugyanakkora nyereséghez akkor használhatnak fel kevesebb béralapot, ha kevesebb a foglalkoztatottak létszáma — arra ösztönöz, hogy többet foglalkozzanak a munkaszervezéssel és ezzel összefüggésben a mumkaerőgazdálkodással. Nyereségprémiumban — amint arról a munkaügyi miniszter említett rendeleté intézkedik — minden vállalati dolgozó részesülhet. A juttatás előre meghatározott feltételeit a kollektív szerződésben kell rögzíteni. Általában az a célszerű, ha egyes dolgozók, vagy csoportok — például műhelyek, szocialista brigádok — olyan „testhezálló* feladatterveket kapnak, amelyek teljesítése segíti a vállalat tervszerűbb gazdálkodását, a határidők betartását, a minőség javítását, a költségek csökkentését, és jelentős szerepük van a vállalati nyereség növelésében. A mértékét pedig előre meg lehet határozni, például úgy, hogy a munkahelyi egységeknek a részesedési alap minden százaléknyi növekedése után ugyanolyan arányú nyereség- prémiumot fizetnek. Hasonló feladatokat lehet célul tűzni egyes dolgozóknak is, ha munkájuk eredménye pontosan kimutatható. Ahány vállalat, annyi lehetőség, annyi mód az anyagi ösztönzés megkülönböztetett, és a munka valóságos eredményeit értékelő elismerésére. A nyereségpremizálásnak a termelési feladatokhoz történő rugalmas hozzákapcsolása lehetővé teszi, hogy igazságos elismerést kapjon a végzett munka és eredménye. Nem lehet cél az, hogy minden feltétel nélkül biztosítsa a régi I—II. kategóriákba tartozók juttatásait, de az sem, hogy úgy használják fel, hogy az egyenlősdit erősítsék és értékelhető eredmény nélkül, szubjektív elbírálással fizessék ki. A szocialista elosztás elvét erősíti, ha azok kapnak nyereségprémiumot, akik többet tettek a magasabb nyereség, a jobb vállalati eredmények érdekében. __________ K. A. Hirschgulasch Megkedvelték a magyar szarvasok pecsenyéjét Skandináviában. A MAVAD és a Tolna megyei MÉK tolna- mözsi vadfeldolgozó üzeme „Hirschgulasch” címkéjű csomagokat készít svédországi megrendelésekre. Egy-egy dobozba 2,5 kilogramm kicsontozott, gulyásnak való szarvashúst csomagolnak kockában. A szállítmányokért Svédországból indítanak kamionokat. Felvételre keresünk FÉRFI MUNKAERŐKET, 17 éves kortól, textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanított munkára. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár Bp., IV., (Újpest), Baross utca 99.
