Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
PESf HEGYEI üKívlap 1910. FEBRUÄR 28., SZOMBAT MAKACSUL A csercpkályhába, mint rendesen, egymásután nyolc görcsös fát helyeztem. Szépen gúlába, ahogy szokás. Szombat délután, négy óra múlt talán. Mikor a gyufa parányi lángja beleserdent a sötét szobába. Az újságárus, kinél az Estit vettem fogatlan szája sarkán lemondó mosollyal megjegyezte: Na hallja, mi ütött az magas egekbe, hogy ily zordul szala jtották a novembert a szegény emberekre. A gyufa lángja sunyin osont előre a kályha gyomrába és szusszan, prüszköl a fa. Lángolt hirtelen lobogással a papír. Es meggyulladt az aprócska puhafa. Aztán sorra, mind a hét Csupán a nyolcadik dacolt rendületlen „O, ti stréberek, hogy siettek lobogni, parázzsá változni, s aztán, mint hamut kap hátára a w» ,. szél'* De a többi hét ezzel mit sem törődve . körülnyaldosták a rönköt lihegve. Es lestem. A nyitott ajtón viliództak a fények és arcomba pattant a szikra. Szememben lobogott a tűz. S a hét fa puhította a rönköt „Úgyis közénk jössz” sziszegték felé Bele-belekaptak türelmüket vesztve, de ő dacolt velük. És vártam, hogy mi lesz? És szerettem volna segíteni a rönknek De egyre világosabban vetítette fényét a kályha és^ beleharaptak a fa érző húsába a nyelvek. Mintha fűrészfogakká váltak volna vicsorogva, acsarkodva, S ők már nem voltak heten, mert a veszett lobogásban megolvadtak, s a parázsban jellegtelenné egyesültek. A füstjük is elszállt. Ki látta?! S ekkor lángra kapott a rönk összeszorított ajkán panasz, kiáltás nem szakadt, De szemében a fájdalom jelezte mekkora a gyötrelem, amelyen átesett. De ne felejtsétek, hogy mégis, Hogy mégis ő adja a Meleget! Regős István 8C&8CD Colából Szigetszenfmiklóson OHlBaT Vetélkedő Tápiószentmártonban A nagykőrösi mozilátogatókat a Helga című nyugatnémet ismeretterjesztő film zártkörű vetítése miatt most kárpótolják, a moziban a hét végén az Egymillió karátos ötlet című színes olasz—amerikai bűnügyi film víg játékot fogják bemutatni. Vasárnap Tápiószentmártonban valóban nagy eseményre kerül sor, mert akkor rendezik meg a járás irodalmi színpadjainak vetélkedőjét a művelődési házban. Szombaton este 19 és 23 óra között bizonyára hangos lesz a Csepel Autógyár művelődési háza, mert ott rendezik meg a szigetszentmiklósi II. iskola bálját. A bálozó gyerekeken kívül az őket elkísérő szülők is jól szórakozhatnak. A hét végi rádióműsor sok érdekes számot ígér, megemlíteném a szombaton este 19.50- kor kezdődő Előre kikalkuláltam című vidám estet, valamint 21 óraikor a könnyűzenei fesztivál gálaestjét, amit San SAKK-MATT „Községem 25 éve Március 15-ig meghosszabbították a megyei felszabadulási pályázat határidejét 9? Gyűlnek a megye helytörténészeinek kéziratai a megyei levéltárban. Február folyamán egyre-másra érkeztek a pályaművek a felszabadulás negyedszázados évfordulója alkalmából a megyei Hazafias Népfront és a megyei levéltár által meghirdetett pályázatra, amelynek „Községem 25 éve” a címe. A zsűri döntéséig azt, hogy a pályaművek közül melyik érdemel díjat, természetesen nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a páiyázók rendkívüli igyekezettel készítették el pályamm-üket. Valamennyin látszik, a szerzők tudják, hogy akár díjazzák, akár nem pályamunkájukat, a levéltár mindenképpen megőrzi és későbbi korok kutatói meríthetnek belőle. Fontos dokumentuma lesz tehát valamennyi az április 4.-vel lezáruló mozgalmas és az ország népének életét gyökeresen átformáló negyedszázadnak, még ha egy-egy pályamunka csupán egyetlen község 25 éves történetét is dolgozza fel. Át is érezték ezt a pályázók, ami meg is látszik minden egyes eddig beküldött pályamű szép külalakján, és a szorgos adatgyűjtésen. Minden pályázó fényképekkel, rajzokkal és áttekinthető grafikonokkal, a fejlődés bizonyítékaival illusztrálta munkáját. Érdemes megjegyezni, hogy az adatgyűjtést és kutatást legtöbben a pályamű beküldése után sem hagyták abba. Sőt, egyik-másik visszakérte művét, hogy az újabban talált tényadatokkal kiegészíthesse. Többen pedig, akik még nem készültek el, a március elsejére kitűzött határidő elhalasztását kérték. A pályázat hirdetőd helyt adtak kérelmüknek és a határidőt március 15-ig meghosszabbították. Ez a haladék azonban nem akadályozza meg, hogy a pályázat eredményét az eredeti terv szerint, április utolsó hetében Ráckevén, a megyei helytörténészek találkozóiján hirdessék ki. Ramóból közvetít a rádió. A hét végén, főleg szombaton a tv-készüléket is érdemes lesz bekapcsolni, egyrészt a 21.15-bor képernyőre kerülő Sammy Davis gálaestje, valamint a 22.25-kor vetítendő nagy sikerű és sok vitát kiváltott Fellini-film, a Nyolc és fél. miatt. Vasárnap este Szentendrén a művelődési házban az előző j vasárnapokhoz hasonlóan tánc | lesz, amelyhez a zenét ismét S az Albatrosz-együttes szolgáltatja. A vasárnapi rádióműsorból felhívnánk kedves olvasóink figyelmét a 19.10-kor kezdődő közvetítésre, az Irodalmi Színpad Szép magyar komédia című műsorára. Balassi Bálint pásztor játékából sokáig csak töredékeket ismertünk, míg néhány évvel ezelőtt egy irodalomtörténelmi felfedezés teljessé tette a művet. Ezt nyújtja majd át a rádió hallgatóinak. A vasárnapi tv-műsor Alfája úgy vélem a 16.15-kor képernyőre kerülő Marie-Paule titka című magyarul beszélő francia bűnügyi film, az Omega pedig a 20.20-kor képernyőn látható Eurydike című tv-film lesz. A sikeres francia drámaíró, Anouilh, nem minden önirónia nélkül, két osztályba sorolta műveit; rózsaszín és fekete darabjairól beszél. A vasárnap bemutatásra kerülő darab kétségtelenül az utóbbiakhoz tartozik. Az író modem eszközökkel nyúl az antikhoz, a görög monda erejét megőrizve, a ma emberéhez is közel hozza mondanivalóját. Karácsonyi István A Madách Színház tegnap mutatta be Seribe—Mészöly— Fényes: Sakk-matt című zenés vígjátékát. Rendező: Kerényi Imre. Képünkön Gábor Miklós, Szilvássy Annamária és Balázso- vits Lajos. 25 éves az írószövetség Negyedszázada, 1945. február 28-án alakult meg a Magyar írók Szabad Szervezete. Az ostromdúlt fővárosban meginduló szabad élet egyik fontos állomása volt, hogy létrejött a toll művészeinek demokratikus összefogása. Ennek az egye sütésnek első közgyűlésén, 1945 júliusában született meg a döntés, amely szc rint az organizmus neve ezentúl: Magyar írók Sző' vétségé. A szövetség a fasiszta toliforgatók kivételével magába foglalta a magyar irodalmi élet minden árnyalatát. Legjava íróink nagy szolgálatokat tettek a fiatal magyar demokráciának a néphatalom eszméjének széles körű magyarázatával. Egyszerre ábrázolták és segítették a földosztást, szembefordultak a reakció szellemi offenzívájával, de- rekas részük volt abban, hogy a Horthy-rendszer 25 évig terjesztett soviniszta' fasiszta eszmeisége már a: ország újjáépítésének szakaszában teljes vereséget szenvedett. A szövetség negyedszázados tevékenységét a szocialista irodalom fölvirágzásá nak nagy sikerei, eszmei, politikai válságok és sikeres megújhodás egyaránt jellemzik. Jelenlegi tevékenysége híven szolgálja a szocializmus építésének alapvető céljait, jó feltété leket igyekeznek teremteni az írók alkotómunkájához. Szerepe társadalmunk életében igen jelentős. Vár állott, most kőhalom Veszprém megyében még ma is több mint húsz hajdani végvár romjai állanak. Az illetékeseik gondoskodnak arról, hogy a romokat megmentsék a további pusztulástól. A nagyvázsonyi és a sümegi vár után rendbe hozzák a várpalotai Mátyás-várat, amely a fiatal iparváros idegenforgalmi nevezetessége lesz és helyet ad az Országos Vegyipari Múzeumnak is. Részlegesen helyreállították már a szigligeti várat. Mintegy 40 méter hosszú szakaszon megemelték a falakat. Az idén folytatják a Bakony legszebb romvára, a cseszne- kd erőd részleges rekonstrukcióját. Ezt követően a somlói vár részleges helyreállítására kerül sor. Felvételre keresünk FÉRFI MUNKAERŐKET 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanított munkára. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár Budapest IV., (Újpest), Baross utca 99. 24. — Mi bajod? — kérdi Deső. Háttal ül az ablaknak, villájára szúrt kenyérdarabbal törli a lecsó levét, semmit se lát, de mi már látjuk, hogy járőr kanyarodik be a kastély mögül a szőlőhegyi útra. A járőrparancsnok egyenruhát visel, nyilas, német géppisztoly lóg a mellén, két társa tábori csendőr. Galiai felugrik. — Hátul is van kijárat? — Nincs — mondja Géza. Száraz a szája, nyelvével nedvesíti. — Csak ablak... de apám vasrácsot tétetett rá. — Akárhogy is, de ki innen! Deső félreáll. Zsebkendőjével gondosan megtörli száját, mintha enél- kül szembe se nézhetne azzal, ami történni fog. — Az a legrosszabb — mondja halkan —, fővesztve menekülni. A dűlőút felé nem mehetünk, az oldalban leszednek bennünket, mint a nyulakat. De talán nem is ide jönnek. De igen. A járőrvezető lelép az útról, be Bartalék szőlejébe. A szélső diófánál megáll, hallgatózik, aztán int, a két csendőr követi, lövésre készítve fegyverét. Úristen, hát csak erre voh jó az egész? Megfogjanak ebben a rohadt présházban, akár egy ketrecben? De ki köphetett be minket? Csak úgy, maguktól, egyenesen ide... ez lehetetlen. De mindegy. itt vannak, és nincs egérút semerre, ér. marha, Tárász Bulybán és Karenina Annán töröm a fejemet, a szemem tartottam volna nyitva inkább, de már előbb is kötnivaló bolond voltam, bebújni ebbe a lyukba, micsoda őrültség, és öt katona közül egynek se /olt annyi esze, hogy figyelőt állítottunk volna. Csupa üres tekintet elfehéredő szájszél az egész társaság. Fésűs Járó a veranda ajtajához támasztott fejszét kapja fel, szerencsétlen, tele lesz golyóval a hasa, mielőtt egyet üthetne. Galiai beugrik a szomszéd szobába, géppisztolyt hoz ki, hátrarántja a fegyver zárát, ne lőj, az istenedet, a Cseresznyés tele van némettel, ide- csődül mind. — Tedd le — mondja Deső. Galiai ránéz, engedelmeskedik. Amint leteszi a fegyvert, mintha vére folyt volna el, összelottyad az egész ember, kövér arca tele kékeslila szarkalábbal. Agyon ette-itta magát huszonöt éves korára, békés időkben nemsokára szépen megütné őt a guta. — Ki van ott bent? Ritkás szádafüggöny lóg az ablakon, a nyilas terpeszállásban, tíz lépésre az ajtótól. — Ne szóljatok — súgja Géza —, hátha elmennek. Mindnyájan tudjuk, hogy nem mennek el. Látszik rajtuk, biztosra jöttek. A bajbajutott ember vakságánál csak ostoba csodavárása képtelenebb s dühítőbb. Deső az ajtóhoz lép, kitárja. — Tessék — mondja, mintha a postás jött volna. — Egyenként kifelé! Kezet az égre. és semmi finesz, nem teketóriázunk! Hát persze. Mindent tudnak. Deső mozdulatlan, hangját sem emeli feljebb. — Mi lesz a tisztelgéssel? Nem látja a rendfokozatomat? A nyilas legyint, mivel azonban a két csendőr tiszteleg, ő is megló- bálja a kezét, föl-le. — Na, látja. így mindjárt más. Most “már nem bírom. Ordítani kell. Vagy futni, durrantsanak belém, bánom is én. de ezt nem bírom, játszadozni a vég előtt. Elrendelem, hogy a szökevények a helyszínen felkoncolandók ... Kifelé jövet is láttam a falragaszt, Beregffy vezérezredes aláírásával, felül háromszínű szalagnyomás, középütt halványzöld nyilaskereszt, a Vibaldi- ház falán láttam, szent János szobra alatt. Akarok uralkodni magamon, iszonyúan akarok, nem szabad lazítani a gyeplőt rakoncátlan idegeimen, de nem, nem... — Kifelé, főhadnagy úr! Odabent a parancsnokságon már úgyse tisztelegnek magának, az szent! — Azonnal, bajtárs. Hozom a köpenyemet, irataimat. — Eszébe ne jusson marháskodni! Felszólítás nélkül tüzelek! Deső befordul. Galiai hebegve könyörög. — Vágjuk ki magunkat. Ha nem sikerül... az se rosszabb ... Deső nem felel. Sima mozdulattal fordul vissza, a kezét se láttam, hogy a fegyverért nyúlt volna, csak a sorozat ropogott az ajtóban, darabokra tördeli a csendet, mintha a fejemben ropogna, a három ember odakint egymásnak dől. Deső áll egy pillanatig, aztán bejön, az asztalra helyezi a géppisztolyt, odébb tolva a tányérokat, bal karja meglebben, ezzel a kis mozdulattal jelzi, nem volt más megoldás. — És most? Galiai kérdi, megbicsaklik a hangja, de már szolgálatkész, parancsra vár. Géza felkapja a táskáját. — Megnézem őket, hátha csak megsebesültek. — Felesleges — mondja Deső. — Egyik sem él. Kilép az ajtó elé, körülnéz. Morognak az ágyúk, az öregvárosban csattog az akna, a Cseresznyés ritkás ligetei közt három német páncélos mászik Bítta felé. Most kezd lazulni bennem a rémület görcse, szégyenkező dühbe záltva, hogyan is tudhattam annyira begyulladni, mint egy megriasztott állat. Ha megtudom, ki jelentett fel bennünket, nem maradok adósa. Milyen könnyű három embert megölni? Irtózatosan egyszerű. Csak gyorsabbnak, pontosabbnak kérlelhetetlenebbnek kell lenni, mint azok, vagyis lövés előtt létre kell hozni főben, idegekben azt az eltökélt feszültséget, mely habozás nélküli parancsot ád szemnek és kéznek. Így hát mégsem olyan egyszerű? Miért épp Deső lőtt, miért nem más? Azt mondta, már tegnap este, ma reggeltől fogva nem parancsol senkinek, mégis parancsolt, épp azzal, hogy közülünk egyedül ő nem vesztette el a fejét. Rágyújt. Kezét nézem. szeretném reszketősen kapni, legalább utólag rendítené meg a két percbe sűrített, életnyi kockázat, s maga az emberölés, mert ha jogos volt is. embert ölt, de olyan a keze mint máskor, vékony, barna, nyugodt. — Húzzátok be őket a venyigerakások mögé — mondja. — Fegyvert, töltényt elszedni tőlük, hátha még jó lesz. Géza. adj egy gereblyét, földet kotrok a vémyomokra. Tarba, te kiállasz figyelőbe, az út mellé, ahhoz a görcsös ágú szilfához, majd aztán váltjuk egymást. Készítsetek össze ennivalót, ha menni kell, ne az utolsó pillanatban kapkodjunk. Fésűs Járó csak most teszi le a fej- s-át. Megindultan közeledik Deső- höz. — Kálmán én azt szeretném mondani ... (Folytatjuk)
