Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-27 / 49. szám
1970. FEBRUAR 27., PÉNTEK i*esT Mfef. iMirSap Az utánpótlás gond iái II. Ugyanaz, több oldalról „Az esztergályos, marós és köszörűs munka ja az utóbbi években sokat változott. A programvezérlésű és félautomata gépek megkönnyítik és lényegesen módosítják ezeket a — lányok számára is alkalmas — fizikai munkát igénylő szakmákat. FŐ követelmény a jó szakmai és szépérzék, a műszaki hozzáértés.. a munka- köx-üimények igein kedvezőek.’’ Az idézetet a Csepel Autó- gyáí pályaválasztási tanácsadó programúüzatéből írtuk Id. A szigethalmi gyárban valóban fez a helyzet, bár ezt kevesen tudják. A forgácsoló szakmákban dolgozók sokkal jobb körülmények között végezhetik munkájukat, mint például az olyannyira népszerű autószerelést választók. A muimfca nem nehéz, a műhelyekben optimális hőmérséklet uralkodik, ha nem is laboratóriumi tisztaság: hiszen a gépekbe állandóan adagolni kell az olajat. Munkabér és egyéb — Mi hát az oka az egyre növekvő szakmunikáshiány- naik ezeken a munkaterületeken? — kérdésünket először Kolba Györgynek, a Csepel Autógyár munkaügyi osztálya csoportvezetőjének tesszük feL — Egy frissen végzett ipari tanuló órabére általában hét- nyolc forint. De az 1069-es rendelet alapján, amely a gyárnak szabad kezet ad az órabérek megállapításánál, ha ügyes, szorgalmas és szakmáját különösen jól érti, kilenc forintot is kaphat. Keresetük tehát nem rossz, 1600 forinttól 2000-ig is terjedhet Tapasztalatunk szerint nem is a fizetéssel elégedetlenek, bár hallottam már olyasmit hogy ennyi pénzit egy segédmunkás is megkeres ... Ezzel az érvvel nem lehet és nem is kell vitatkozni. De sok szülő beszél így: fiam, oda nem érdemes menni, nagy a hajtás! A forgácsoló szakmunkások három műszakban dolgoznak, míg a gépszerelők, lakatosok üzemegységenként változóan egy vagy két műszakban. Sokan panaszkodnak a nagy zajra is. A legililötékesebbek véleménye. Patai Attila másodéves ipari tanuló, esztergályos szakmát tanul: — Őszintén szólva nem ezt akartam. Műszerésznek jelentkeztem, de nem vetteti fel, segédmunkásnak nem akartam elmenni, nem volt más választásom, itt volt hely. Megszerettem, csaik az a baj, hogy ezzel — ellentétben az autószereléssel — nem 1 ellet otthon keresni: magyarul: fusizni. Es mindönki a piacról ék Szrencsik János is másodéves, esztergályosnak tanuk — Először géplakatos akartam lenni, de rábeszéltek, legyek esztergályos. Nem bánom, mert ez emelt szintű, utána tovább tanulhatok. A Csepel Autógyárban akarok elhelyezkedni, harmadéves korunktól már üzemben dolgozunk és keresünk. Az 1969/6-os rendelet ugyanis azt is lehetővé tette, hogy az utolsó éves ipari tanulókat bevonják a termelésbe, és munkájukat — természetesen ta- nulánormában, ami a szak- muinkásnonmánaik 60 százaléka — megfizessék. Teljesítményük 90 százalékát kapják, ez átlagban havi 6—800 forint. Nyolcadikosok Az általános iskolákban ötödik osztálytól kezdve sok időt szentelnek osztályfőnöki órákon és szülői értekezleteken a pályaválasztásnak. Gömöri Ferenc, a dunavarsányi általános iskola igazgatójának véleménye szerint a fizikai munkások gyerekeit, ha ipari tanulónak mennek is, a könnyebb, „tiszta” szakmák vonzzák. A szülők is erre biztatna!!:. —. Nagyon sokam választották-a fodrász, kozmetikus és kereskedelmi eladó szakmát a lányok közül. A tanulóknak mindössze tíz Magyarul... Néhány napja érdekes esetet meséltek a ráckevei járás egyik községében. A termelőszövetkezet elnökének havi jövedelme az elmúlt évben meghaladta a 23 ezer forintot. Év végi nyereséget pedig a januári közgyűlés a gazdaság bruttó árbevételének egy ezrelékében szavazta meg. Amikor zárszámadáskor kiderült, hogy ez az összeg 180 ezer forint, kitört a vihar. A tagság felháborodott az óriási összegen. Az elnöknek arra a kitételére, hogy: „A tagság szavazta meg” — felpattant egy idős bácsi, s így szólt: „Hát hogyne szavaztuk volna meg, kérem. De mondják, mit értünk mi abból, hogy bruttó árbevétel, fejlesztési alap, tiszta vagyon, felhalmozás, meg mit tudom én, még milyen szakkifejezés. Azt mondták tavasszal, ez így jó. Elfogadtuk. Miért kételkedtünk volna? Abból, hogy ezrelék, ki gondolt arra, hogy eny- nyi pénzről van szó.” Végül is az elnök lemondott a nyereségről az öregek javára. Lényeges gondolatot vetett fel az idős paraszt bácsi. Azt mondta ki. amire sok százan és ezren gondolnák, bár talán szégyenük megfogalmazni. Ezért inkább arra is lead'.'.', voksukat, amelyről nincsenek meggyőződve, hogy helyes. A vezetésbe való beleszólás papíron ekkor is biztosított. De hogy szólhatnának a kérdéshez érdemben, ha nem értik, mihez kérik jóváhagyásúikat. Kétélű dolog ez, hiszen egyúttal azt is felvethetnénk, miért nem akkor kérdeznek, amikor megszavaznak valamit, miért csak az eredmény láttán. Ez is jogos. De mennyivel kézenfekvőbb az, ha magyarul — kerülve a közgazdasági zsargont, a főkönyvelői nyelvet —, mond kik cl azokat a problémákat, amelyek eldöntéséhez a kétkezi munkások véleményére kiváncsiak. Ha a vezetők lefordítják az egyre jobban elharapódzó zsargont, módjuk van a munkásoknak is arra, hogy értékeljék a hallottakat és saját véleményük alapján mondhassák ki rá az igent, vagy a nemet. Az idős paraszt nem kételkedett abban, hogy évnyitáskor helyes elhatározásra szavaz. Az eredményt látva azonban megdöbbent és jogosan. Tudjuk, nem egyszerű dolog „magyarra fordítani”. A gazdálkodás rohamos fejlődé^ se természetszerűleg maga után vonja a komplikáltabb kifejezésmódot is. De a komplikáltabb problémákat is el lehet mondani közérthetően. Csodák csodá ja vezető politikusaink és gazdaságpolitikusaink beszédeit mindig megértik az embereit. Örvendetes az a tendencia, hogy egyre több kétkezi dolgozó kér beleszólást üzeme életébe. Segíteni kell Őket ebben, hiszen nem a kontárok hangra ez. hanem a munkásság öntudatosodásának újabb jele. Azt bizonyítja, hogy az emberek nagy részét már nemcsak személyes gondia, hanem a közösség problémája is érdekli. Ott, ahol érthetően beszélnek a vezetők, szívesen dolgoznak a munkások. Még a töbhlettevékcnységet is szívesebben vállalják ezeken a munkahelyeken, mint máshol a napi munkát. A munkásdemokrácia fejlesztése nem lehet csak formális kérdés. Nem elegendő, hogy egy-egy döntés jegyzőkönyvére ráírják: a közösség megszavazta. Szóljon bele valóban a kollektíva. Ennek alapfeltétele, hogy őszintén, magyarul tájékoztassák őket vállalatuk gazdasági életéről, mindennapi feladatairól. —ka— százaléka jelentkezett vasas szakmára. 25 százalékuk középiskolában tanul tovább, de ahol a családi körülmények úgy kívánják, a gyerek az iskola befejezése után munkába áll A vasas szakmáktól való idegenkedés fő okait a munka nehézségében, a munkakörülmények és a társadalmi megbecsülés alacsony szintjében látom. Siklódi Mária duna varsányi nyolcadikos. Közgazdasági szákközépisikólába jelentkezett. — Onnan egyetemre mehetek, (özvegy édesanyja kész tyű varró.) — Azt mondta, ha tanulok, könnyebb életem lesz. Kökény Imre a tököli általános iskolából. Szülei gyári dolgozók. Műszerész-szakközépiskoláiba jelentkezett. — Sportolók. A TF-re akarok jelentkezni érettségi után. Munkásként soha nem érhetném el azt az eredményt, amit így remélek. Füredi Mária: — A gép mellett egész nap állni kell, és éjszaka is dolgoznak. Akkor hogy’ legyek majd a családommal? Pozsonyi Győző apja osztályvezető, édesanyja nem dolgozik. — Szerették volna, ha továbbtanulok, de nincs kedvem. Szakács leszek, szeretek enni. A gyári munka piszke». Én fehér köpenyben és jó melegben akarok dolgozni. Vasik Sva szülei szakmunkások. — Orvos leszek. Hiva- tásérzetből. Egy szakma szerintem nem lehet hivatás, a gép mellett mindig ugyanazt kell csinálni. Fárasztó és unalmas. Javaslat és tények — Az előítéletek csak akkor tűnnek el, ha a technika fejlődésével, a termeliékienység növekedésével a munkás is alkotó’ífíódon dolgozik majd, ennek megfelelően a fizetése is nagyobb lesz. Ebből, persze, következik, hogy jóval kedvezőbbek lesznek a munka feltételei is — mondja Kolba György, miután elmondtuk neki a gyerekek válaszait. — Ezek a távlatok, de emit lehet, most is megtesz a gyárvezetéséig. Az évi bérfejlesztés nagy részét a szakmunkáshiánnyal küszködő üzemrészek munkásai között osztjuk szét. Tehát a forgácsoló, üzemrészek kapják. A megoldás azonban —mint ez valamennyi érintett véleményéből is kitűnt — nem egy- egy gyáron múlik. Ha valami, akkor ez igazán, a társadalom egészének közreműködését igényli. Hiszen ■ az utiáinpótlésről van szó.-A holnapunkról. Varga Vera ISMÉT GENERAL A vállalkozás nemcsak főkönyvelőket fogyaszt A negyedik főkönyvelőjét fogyasztja a Generál tsz-kö- zi építőipari vállalkozás, rövid másfél éves fennállása óta — amint ezt szeptember 24-én megjelent riportunkban nyilvánosságra is hoztuk: Vállalkozás, amely főkönyvelőket fogyaszt címmel. A vállalkozás vezetői természetesen helyreigazítást követeltek, s miután mi erre nem voltunk kaphatók, javasoltuk: forduljanak bírósághoz, hogy eldőljön, kinek van igaza. Nem jelentettek fel... A cikk megjelenése óta viszont egyre-másra keresnek fel bennünket a Generál volt, de jelenlegi dolgozói is. Miért? Panaszt tenni, reklamálni — elkeseredetten, mérgesen, vagy már lehiggadtan. Egyben azonban megegyeztek: csalódott emberek. Mindezek után kiderült, hogy a vállalkozás nemcsak főkönyvelőket fogyaszt, hanem például építésvezetőket is. Visszaminősítés Dr. Kowách Gyuláné technikusként került a vállalkozáshoz, majd építésvezető lett 1968. december 10-én. Teljes három hónapig építés- vezető volt, 1969. március 18- ig. Bizonyára még ennyi időre se nevezték volna ki a Generál vezetői, ha előré tudják, hogy Kowáchné megköveteli: még a vezetők rokonai is rendesen dolgozzanak. Lukács János igazgatóhelyettesnek abban az időben csak 11 (!) rokona és barátja dolgozott a vállalkozásnál, pontosabban Kowáchné vezetése alatt. A rokonok úgy gondolták, hogy nekik mindent lehet, ezért már pénteken délelőtt befejezték a munkát és — szabad szombat lévén — csak hétfőn délelőtt kezdték el újra. Amikor ezt az építésvezető szóvá- tette és a figyelmeztetés nem haszhált, kijelentette: fegyelmit indít ellenük. — Lukács János akkor közölte: ha meg merem csinálni, baiom lesz — mondja Kowáchné. — És meg merte? — Igen. Bajom is lett. Visz- szaminősítettek műszaki ügyintézővé, havi kétezerért. Mint építésvezető háromezret kaptam, plusz 300 forint munkahelyi pótlékot. Okként azt hozták fel, hogy nem tudom bemutatni a technikumi oklevelemet. Ekkor Kowáchné fellebbezett és 1969. július 12-én a XI. kerületi Tanács munkaügyi döntőbizottsága meghozta döntését: „a panasznak egészében helyt ad és a munkaadó 1/1969. számú határozatát hatálytalanítja”. Tehát a döntőbizottság kötelezte a vállalkozást az építésvezető eredeti munkaviszonyának helyreállítására, egyben az anyagi kár megtérítésére, amely az alacsonyabb munkabérből adódott. Ugyanis számukra elegendő volt Kowáchné meglevő igazolása papírjai hollétéről, amelyek 56-ban megsemmisültek. Felmondás FÖLD ALATTI MÚZEUM Az ügy persze nem volt ilyen egyszerű, ahogy ezt így leírtuk, mert veszekedésektől kezdve rágalmazásokig minden alantas ösztön közrejátszott. Kowáchné idegileg összeroppant — azt is mondhatnánk, hogy kikészítették. 1969. március 24-től november 18-ig betegállományban volt. Az orvosi diagnózis: „reactiv depressió”. 11 kilót fogyott, inzulinnal hizlalták. Amikor betegállományból visszatért dolgozni, Ágoston István igazgató azt mondotta neki, hogy most bizonyára kiveszi évi szabadságát, majd ha onnan is visszajön, rendezik helyzetét, addig fogadja el beosztásnak és legyen utókalkulátor — építésvezetői fizetéssel. íme egy nagyvonalú vállalat, ahol az utó- kalkulátoroknak építésvezetői fizetést adnak. 1969. december 8-án Kowáchné szabadságra ment, Ausztriába és Olaszországba. Január 5-én állt ismét munkába. — Akkor rögtön kezembe - nyomta Ágoston igazgató a felmondólevelet, amelyet december 1-én kelteztek, de csak december 10-től mondtak fel. Kiszámították, hogv így lesz meg a két hét, amióta betegségemből felépülve újra dolgozni kezdtem. íme: a vállalkozás nemhogy nem tett eleget a munkaügyi döntőbizottság határozatának, hanem még fel is mondoitt. Nézzük, má is volt az ók, amiért felmondtak? „ön a rábízott feladataikat nem megfelelően látta el, ez ellen több kifogás merült fel...” Ügy gondolták: ha nem sikerült a visszaminősítés, altkor felmondanak. Vagy talán j még azt sem tudják, hogy hat hónapnál hosszabb betegállomány után — Kowáchné nyolc hónapig volt bategállományés A rudabányai bányamúzeum meglevő épülete mellett a különféle bányaművelési módok főtebiztosítások bemutatására mesterséges föld alatti vágatot képeztek ki. | ban —, senki és sehol nem mondhat fel egy éven balül? Érdekességek Az igazgató a felmondáshoz levelet is csatolt, amelynek mondatait bizonyára nem as értelem, hanem az indizLafoi; fogalmaztatták. Ugyanis többek között ezt írja: „ha jogtalanul a vállalkozás irodájába tartóz,Icodik, el fogom távolít- tatni”. — Mondtak még néhány dől got — folytatta Kowáchné:— például azt, hogy amikor engem a rendőrség kihallgatott némely ügyben, akkor én be. mártottam Lukács Jánost, mert azt mondtam, hogy a lakása nyílászáróit a vállalkozás anyagából készítette...: Hoz záteitítók, hogy1 a munkámra azért sem számítanak, mert átszervezést hajtanak végre, és hogy azt gondolták, úgysem jövök vissza nyugatról. Érdekes beszélgetések lehettek. Mindenesetre, Kowáchné az illetékes fórumokhoz fordult, hogy megtalálja igazát. Okok? Megkérdeztük Ágoston 1st vám igazgatót, hogy miért mondtak fel Kowáchnénak ? — Azért, mert munkája ellen kifogás merült fel. — Miért nem kapott figyelmeztetést akkor, amikor hibákat követett el? — Azért nem. mert mi nem adunk ká minduntalan ilyen papírokat, elintézzük azt szóban. — A munkaügyi döntőbizötl- ság határozatát sem. hajtották teljes mértékben végre, hiszen Kowáchné nem lett építésvezető. — Szerintem a határozni csak azt mondta, hogy Kowáchné alkalmas erie a műn kakörre, mert a papírjai erre érvényesek. Anyagilag pedig kárpótoltuk. Végül megkérdeztük Ko~ wácbnét, hogy miért ragaszkodik ehhez a munkahelyhez, ha ott egyszer visszaminősítés, egyszer meg felmondás éri? — Azért — válaszolta —. mert én nem követtem él semmit, dolgoztam, miért én jöjjek el? Menjenek el azok, akik igazságtalanul intézkedtek és szabálytalanságokat követnek el egyre-másra. Igaza van. Nyomozás Felfigyelt már a Generál vezetőinek némely tevékenységére a XI. kerületi Rendörkapi- tányság is. Már hosszabb ideje folytat nyomozást a vállalkozásnál. Az ott kapott tájékoztatás szerint: egész sor bizonyítható bűncselekményt tárnak majd a bíróság elé, többek között olyan mérleghamisítást, amely teljes mértékben bebizonyítható. A XI. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság is bekapcsol ó- dott a vizsgálatba. Az egész vállalkozás tevékenységét felülbírálják, különös tekintetiul a törvények, rendelkezések betartására, és a társadalmi tulajdon védelmére — amelyek bizony, a Generálnál nem álltak valami erős lábakon. Csak azt nem tudjuk, hogy mindezt tudják-e a vállalkozás igazgató tanácsának tagjai: a szadai Székely Bertalan Tsz és az isaszegi Damjanich János Tsz vezetői, akik létrehozták ezt a közös vállalkozást, a Magyar Vadászok Országos Szövetségével együtt. Ügy látszik, ez utóbbi illetékesei tudtak valamit, mert ahogy lapunkat értesítették, kiléptek a vállalkozásból. Berkoviis György J
