Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
Vírus, jelmezben Még nem értek véget az úttörők városi szaktárgyi versenyei, de a legtöbb iskolában újabb izgalmas seregszemle előtt állnak a gyerekek: szombaton farsangi karnevál lesz jelmezversennyel. A Hámán Kató iskolában tavaly egy mozgó kémény is megjelent, tetején fészekkel, a fészekben egy gólyával. A szellemes jelmezek után mire számít az idén a csapatvezető? — Nehéz ezt megjósolni — mondja Tóth Ilona csapatvezető —, de a „hongkongi” újabb változata, az A—2, bizonyára köztünk is megjelenik szombaton — jelmezben. A szülők, osztályfőnökök hetek óta szorgalmazzák a jelmezkészítést, reméljük, sok tábla csokit oszthatunk szét készítőik között. A kisdobosok délPE6T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 48. SZÄM 1970. FEBRUÁR 26., CSÜTÖRTÖK után 5-ig, az úttörők este 7-ig búcsúztathatják a farsangot. Büfé, tombola, szív küldi, jó zene szolgálja majd szórakoztatásukat, és ha minden tombolatárgy és torta gazdára talál, sokan szívesen gondolnák yissza a farsangra. Jellegzetes tavaszváró ceglédi utcák: a város centrumától nem messze már téglával kirakott vagy földes járdákon kerülgeti a tócsákat az ember. Reggel még nincs semmi baj. Akkor még nem enged a fagy, a kemény rögökön nem nehéz lépegetni. De amikor a járóke- 1 lök lába szinte bokáig a sárba „Valamennyien a nyelv munkásai vagyunk. A nyelv a tudósnak ereklye, a költőnek, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, hogy ez a hangszer minél zengőbb, hogy ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen?” — kérdezte Kosztolányi Dezső, Közös érdekünk, mégis sokat vétünk ellene. jöttem! — Ahogy ránézek, megcsiklandozza a kérdés a fülemet, mert csak egy embert látok. Három kerületből egy beteg?! Más kerületben 60 is akad. Három és harmadik nem ugyanaz! Ű nem három, hanem a harmadik kerületből jött, csak elfelejtett azzal törődni, hogy anyanyelvén helyesen fejezze ki magát. Az orvosi rendelőkben most különösen sok beteg megfordul. A járványos betegség ellen még csak tudnak gyógyszert adni az orvosok, de a betegek maguk- . kai hurcolt beteg szßvai el* len mit sem tehetnek. Az egyik infulenzás, a másik infulenziás, a harmadik inekciót kap, a negyediket röggenre küldik. S e beteg szavakat viszik magukkal, pedig gyógyításuk egyszerű. Csak influenza, injekció (kimondva: inyekció) és röntgen van, rendelőben, utcán egyaránt. így szebb és tisztább nyelvünk, s talán az A—2 sem fog úgy rajtunk... — En ide tartozom, doktor úr, a három kerületből „Szívbajos özvegy kisnö- vésű, fekete, nyakán sárgás színű, (oh!) rövid szőrű, (huh!) nőstény (ajaj.,.) kutyája (hm) elveszett. A megtalálónak száz forint jutalmat ad...” — adta hírül nemrég az egyik apróhirdetés. A bizarr értelmezésre, a bizarr szórend ad eköt, A magyar szórend szabályai szerint ugyanis, a mondat első szavaiban megismert dologról (alanyról) mondunk újat a következő mondatrészekkel. Minthogy az állítmány (elveszett) leghá- tulra került, ezzel nyomatékosan kiemelte az alany (özvegy) tulajdonságait, holott nem is róla, hanem a kutyájáról volt szó. A helytelen szórend elronthatja egy mondat értelmét, apró- hirdetésnél elveszítheti a feladó szándékának komolyságát. mélyed, nem mindig a romantikát emlegeti... A kocsiút sem különb a járdáknál. Háta a sok kihordott és évek óta felgyülemlett salaktól, hamutól úgy domborodik, mint a mérges macska gerince. Ott próbáljon csak jármű közlekedni! Az olvadó hóié az úttestről az árkokba folyik — ahol tud. Az árkokat nem tisztították ki időben a házak lakói. — Tavaszváró Cegléd. Bizony, lesz itt mit tenni, ha az enyhe idő beköszönt. Még nem késő, még mindig lehet utat adni a lefolyó víznek, ha az árkokat gondosan kitisztítják. Még mindig járhatóvá lőhet tenni a járdákat, ha a „veszélyes utcák” lakói maguk is tesznek valamit az ügy érdekében, és nem a tanács és „egyéb illetékesek” segítségét várják. A tanács sokat tesz azért, hogy minél több utca szilárd burkolatú úttestet, járdát kapjon, de a terveket nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Számítani kell a lakosság segítségére, arra, hogy nemcsak otthonuk falain belül és szóban, hanem az utcán járva, tevékenykedve, a gyakorlatban is a magukénak vallják Ceglédet (— es) Képzőművészeti kiállítás az abonyi Falumúzeumban Az abonyi Gyulai Gaál Miklós általános iskolában, eredményes képzőművészeti oktatást fejt ki Heiling György rajztanár. Az iskola felsőosztályos növendékei, akvarell képeikkel és szénrajzaikkal évék óta első díjakat nyertek a Vöröskereszt országos -rajzversenyein és több nemzetközi versenyen. Főleg Nagy Erzsébet és Nagy Mária VI. osztályos tanulók rajzai tűntek ki. — A sikerek még jobb eredmények elérésére buzdítják tanulóinkat — mondotta a rajztanár. — Legközelebb április 4-re az abonyi múzeumban rendezünk munkáikból kiállítást. Heiling György tanár egyébként tevékenyen dolgozik a Dél-Pest megyei festők és képzőművészek ceglédi munka- közösségében, több nyáron részt vett a ceglédi, keszthelyi és a bálát on földvári képzőművész táborozáson, és olajképeivel, akvarelljeivel sikerrel szerepelt a múlt évben is a ceglédi Kossuth Művelődési Központban rendezett kiállításon. K. L. NÉGY KÖZSÉG - NÉGY TANÁCSÜLÉS Dánszentmiklóson, KőröstetóÜenem, Nyáirsapáton és Mike- budán a községi tanács ülésén arról tárgyaltaik, hogy hogyan sikerült végrehajtani a múlt évi költségvetési és fejlesztési tervet A tanácsülések a lakosság bejelentéseinek intézésével is. A szülővárostól a Kossuth dips KÁRPÁTI AURÉL HÉT ÉVE HALT MEG, huszonhét kötete jelent meg: regény, vers, novella, színházi és irodalmi esszékötet. Tanulmányainak és kritikáinak száma meghaladja az ezret. Életművéért tüntették ki most tiz éve a Kossuth-díjjal. Nekem ugyan tréfásan azt mondta, hogy azért, mert sok Kossuth-cigaret- tát szívott. Volt tanító Kerepesen, segédkántor Nagykőrösön, Pesten rajztanár, tizenkilencben lapszerkesztő, a színművészeti főiskola tanára, tudományos munkatársa a Magyar Nemzeti Múzeumnak, író, költő, a színpad mestere és kora legnagyobb, magyar kritikusa. Kárpáti műveiben ki-ki megtalálja alkatának megfelelő örömök ízeit: a festői látású ember a leírások sokszínű pompáját, a muzsikus a zenélő hangú mondatokat, a romantikusok és történelmi érdeklődésűek az ódón hangulatot öreg házakban, leven- dulaszagú szobákkal. Utolsó találkozásunkkor azt mondta: — Valóban, festő akartam lenni, rokonomhoz. Réthi Lajos festőművészhez gyakran eljártam, fütyült mikor festett s azt szerettem volna, hogy magam is olyan csodálatosan fütyüljek és olyan értékes képeket fessek, mint ő. Sajnos, elküldött, valahányszor ott lábatlankodtam körülötte. Különben rajztanárom volt a ceglédi polgári iskolában. — LEGINKÁBB MUZSIKUS szerettem volna lenni, hiszen családom jó nevű muzsikus ősöket számlál. Nagyapai nagybátyám Gung’l József a múlt század derekán Európa-szerte ismert karmester és komponista volt, a Straussok vetélytársa, porosz királyi főzeneigazgató, bejárta a világot Amerikától Oroszországig. A magyar polgári forradalom előtt Liszt Ferenccel együtt hangversenyezett, ki nagybátyám rohamindulóját zongorára átírta, a darabot gyakran el is játszotta a lelkes magyaroknak. Apám naponta muzsikált, s talán egy házikoncert lett tragédiájának okozója. A történelem magától jött, hiszen akikről írok, vagy írtam, azok rég holt emberek, vagy legalábbis olyanok, kiket ha ismertem is. már nem élnek. Ami ma romantikának tűnik, az voltaképpen a régi ceglédi, hűs* szobák birsalmaszagú- levendulás hajdani valósága. Kárpáti Aurél édesapja kereskedő volt a Pesti út és Szelei út. ma Beloiannisz utca sarkán. Az öreg, hosz- szú ház mélyen benyúlt a Gubody utcáig, homlokzatán, a bolt fölött nyikorgóit a bádogsild a medvével. A boltban mazsolát, kávét, fflszerszámot, déligyümölcsöt és puskaport egyaránt lehetett vásárolni. Gung’l Ignácnak és Sipos Borbálának Cegléden nyolc gyermeke született. Asszonya halála után újra nősült, esztergomi unokatestvérét, Neilhübel Gizellát vette el feleségül, akitől még négy gyermeke lett, elsőnek Aurél, Miklós, aki 1884. december 5-én látott napvilágot. A KIEGYEZÉS körüli időkben indult meg a magyar ipar és kereskedelem nagymérvű fejlődése és ez a lendület a mezőváros polgárait is megmozdította, nagy vállalkozásokra késztette, sokan feltörtek, néhányan jelentős vagyont, földbirtokokat szereztek, fiaikat taníttatták, kikből Írók, festők, tudósok, magas egyházi méltóságok lettek. Szerényen kezdték a ceglédi polgári iskolában, amelyben akkor latint is tanítottak. A Gung’l-tesvérek is ide járták, Aurél ezután került rokoni kosztra és kvártélyra Esztergomba, hogy elvégezze a tanítóképzőt. Gung’l Ignác tíz évi merkátorság után átment gőzmalmi tisztviselőnek, másik utcába költözött és a „Medvét” átadta sógorának, Fabianek Vilmosnak, ki szívós polgári kitartással, a város egyik leggazdagabb emberévé küzdötte fel magát sikeres vállalkozásaival. A „Medve” ismét új rokoni kézre került az Akócsokhoz. Természetes volt, hogy ezek a feltörekvő családok keresték egymás barátságát, társak lettek gyárak, malmok és bankok alapításában, gyermekeik összeházasodtak, fiaik elszármaztak, de mindig hazajöttek és magukat mindig ceglédinek vallották. KÄRPÄTI AURÉLRÓL napjainkban is cikkeznek, műveit élő tanításoknak minősítik, a szülőváros, Cegléd, márványtáblát vésett emlékezetére, egy irodalmi társaság is szerénykedik itt. Akik olvassák visszaemlékezéseit, meglepődnek vallomásain, mert a világváros színházi világában, a Nyugat nemzedék barátságában, az elkerülhetetlen kávéházak dohányfüstjében, a nagy bohémok márványasztalánál Ceglédnek hú fia ült. „Vidéki ember vagyok, s az is maradok, most már látom, halálomig. Hiába élek könyvek, képek, színdarabok zárt háromszögében évtizedek óta: egy sugaras, bolond áprilisi délelőtt csak bekopogtat hozzám az „otthon maradottak” üzenete. A bedet mezőé, amelyen egykor labdám elgurult, a kámáni erdőé, amelynek öreg fái alatt ballagó szarvasbogarakra vadásztam, a malom mögött zöldellö kis nádasé, amelynek tollas buzogányai először idézték képzeletembe verekedő Toldi Miklós emlékét. A napfényben megmozdult föld utánam küldi tavaszi hullámait, s én egyszerre nyugtalan leszek. Honvágy ez. Vissza- fájás rég elsuhant esztendőkre, szét- porlott múlt után." Hídvégi Lajos A fát az utolsó forgácsig felhasználják Megbízlak a kivitelezőt, segédmunkásokat felvesznek A néhány év múlva megin-] dúló új ceglédi fűrészüzemben | és hordógyárban a rönkök lerakásától a töltőállomásig, minden munkaszakaszt gépekkel végeznek. De nemcsak ezért lesz kombinát ez az új gyár. Azért is, mert a termékeket komplex módon állítják elő. A fótermék: a hordódonga, de a közben keletkező má- sodterméket is hasznosítják, parkettalécnek. A még ekkor is megmaradó mellékterméket, a hulladéklécet forgácslapokká préselik, így a feldolgozásra kerülő tölgy- és akácrönkökből csupán a fűrészport nem hasznosítják a gyártás során. Az új gyár tehát a feldolgozás és a felhasználás módja szerint egyaránt kombinát lesz. A mostani számítások alapján a kombinátnak a teljes termelés első évében (1973- ban), 400 dolgozóra lesz szüksége, köztük előreláthatólag 130 nőre. A Fűrész- és Hotrdó- ipari Vállalat központjában a mumkaerőgazdálkodási gondokról is beszélgettünk a vállalat vezetőivel. — Ha elkészül szolnoki gyárunk rekonstrukciója — mondta Prazsák János igazgató —, a cegléd—szolnoki vonaliról sok munkásunk dolgozhat Cegléden. Vecsésröl, Üllőről, Péteriből, Monorról, Albertir_ sáról, Ceglédbercelről és Ceglédről jelenleg 43 tapasztalt munkásunk jár be a budapesti gyárba, akiknek szintén köny- nyebb lesz Ceglédre jutni, minit a fővárosba. A harmadik munkaerőforrásunk az ősszel meginduló szakmunkástanuló-képzés, s a negyedik a helyi erőforrások. Az építő vállalat már az idén vesz fél segédmunkásokat, reméljük, közülük sokan kerülnek át az új gyárba. Együtt nőnek az üzemmel, sajátjuknak tekintik majd, tehát jó muultásai lehetnek a gyárnak. A vezető műszaki gárda 35—40 tagból áll (faipari mérnökök, technikusok, gépész szakemberek), adminisztratív munkakörben 60—65 embert foglalkoztatunk. (Főkönyvelő, elemző közgazdász, tervező, statisztikus.) — Milyen munka végzésére lesznek alkalmasak a nők? — A fűrészüzemben dolgozhatnak segédgépeken (körfűrész, ingaf űrész), a hordógyárban a dongamegmunkáló gépeken. A parkettakészítóst szinte mind rájuk bízzuk, de sok nő dolgozhat a forgácslapüzemben is. — Milyen kereseti lehtősé- geíkre számíthatnak a dolgozók? — Talán eligazít néhány 1969-es adat. Tavaly budapesti gyáregységeinkben a havi átlagkeresel 2000 forint volt. Egy hordógyári energetikus 3300- at, egy művezető 3800-at keres. Mast áll nyugdíjazás előtt egyik művezetőnk, 4300 forint a havi fizetése. Jelentős nyereségrészesedést osztunk, jutalmazásra is van lehetőségünk. Minden dolgozónk évi 7p0 forint értékben természetbeni juttatásban részesül. (Tűzifa.) Beszélgetésünket nehéz befejezni. Fél év óta intézményesen foglalkoznak a X. kerület Liget úti boroshordógyár és a XIII. kerület Népfürdő úti fűrészüzem kitelepítésével, sok irattartó megtelt az Intézkedésekkel. Biztosították a beruházási költségek nagy részét — 110 millióból 85-öt —, a kivitelező vállalatot (Bács megyed Építőipari Vállalat), minden remény megvan arra, hogy a teljesen önállóan gazdálkodó, önálló jogokkal rendelkező ceglédi gyáregységben 1973- ban elkészüljön az első 500 literes hordó. sz. a. Verekedés, lehúzott cipővel Mi történt a Füzesét dűlőben? Különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés miatt került bíróság elé egy négytagú társaság: Falusi László 33 éves traktoros, Falusi Kálmán 20 éves növény- termesztő, Falusi Sándor 19 éves parkettázó és Juhász József 39 éves tsz-rakodó, abonyi lakosok, ráadásul rokonok egymással. Az ügy a Füzesér dűlőben történt. A nyáron Abonyban az anyósánál volt látogatóban S. M. Ugyanekkor jelen volt ott Juhász József is, feleségével együtt. Italoztak. Mikor a bor elfogyott, Juhász elment, hogy újabb mennyiséget szerezzen. Távolléte alatt S. M. elhatározta, hogy hazamegy. Hívta a jelenlevő anyósát is, hogy induljanak el együtt hazafelé. Így is történt. Útközben összetalálkoztak a j borért induló Juhásszal, aki már együtt jött Falusi Lászlóval. Falusi megkérdezte, hova mennek. Amikor megmondták, Juhász rászólt az anyósára, ne menjen sehová, hiszen rossz a szeme, már este van ... Emiatt szóváltás kezdődött, majd elindultak. A sértett kerékpáron, a dűlőúton indult el egyedül. Eközben érkezett a helyszínre Falusi Kálmán. Szólt a bátyjának, hogy az a kerékpáros, aki elment, szemtelen volt, amikor együtt italoztak. Miért nem verték meg? Falusi László utána is ment, és utolérve ütlegelni kezdte. Előbb kézzel, majd lehúzta a cipőjét, és azzal. Közben odaérkeztek a többiek, és a földre esett, magatehetetlen embert közös erővel feltették a kerékpárjára, és tolták a köves út irányába. A férfi többször leesett a kerékpárról, de mindig felvonszolták az ülésre és ilyenkor egy-egy pofont is adtak neki. Egy ilyen újabb leesés után mind a négyen nekiestek, rugdosták, karjánál fogva kivonszolták a köves útig. Mellé tették a kerékpárját, és sorsára hagyták. Mindez este történt. Az eszméletlen ember hajnali 4 óra felé tért magához, és naza- vánszorgott. Másnap orvoshoz ment, ahol látleletet vettek fel. A sok-sok sérülés közül a legsúlyosabb a bordatörés és izomszakadás volt. A vádlottak bűnösségüket beismerték. A bíróság Falusi Lászlót egy év és 4 hónap, Falusi Kálmánt egy év, Falusi Sándort 10 hónap, Juhász Józsefet tíz hónap börtönre ítélte — nem jogerősen. VÁSÁR Március 3-án országos állatvásár lesz Cegléden, amelyre — szabályszerű járlatlevéllel — mindennemű állat felhajtható. I 4 MÉG AKAD TENNIVALÓ Szükség um a lakoss ÚSZÓ UTCÁK, HAMUDOMBOS KOCSIUTAK
