Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-26 / 48. szám
pus? §1 EC v/tlWclP 1070. FEBRUÄR 26., CSÜTÖRTÖK Szófiai falál kozó Február 24-én és 25-én Szófiában a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak képviselői találkozót tartottak. A találkozón a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára vett részt. A találkozó résztvevői kicserélték tapasztalataikat az ideológiai munka és a propaganda területén, eszmecserét folytattak a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének időszerű problémáiról, tájékoztatták egymást országaik intézkedéseiről Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatban. A találkozót a barátság és az elvtársi együttműködés légköre jellemezte. Dr. Gergely István Dunavarsányban (Folytatás az 1. oldalról.) gazdasági küldöttség élményeiről, és szakmai tapasztalatairól — a delegáció vezetője — dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Ugyancsak megjelenít a tegnapi találkozón dr. Pénzes János, a megyei tanács elnök- helyettese, dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője, dr. Dobrai Lajos, a járási párt- bizottság első titkára, s ott voltak a járás társadalmi szerveinek vezetői, a mező- gazdasági üzemek szakemberei mintegy száznyolcvanán. Mint házigazda, Dobó István, a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket, végül Pluzder Ferenc klubtitkár mondott köszönetét a miniszterhelyettesnek az érdekes beszámolóért. Gromiko Berlinben Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán Berlinben folytatta hivatalos tárgyalásait Otto Winzerrel, az NDK külügyminiszterével. Az NDK és a Szovjetunió testvéri kapcsolatainak további elmélyítéséről, a nemzetközi politikai problémákról és az európai biztonság kérdéseiről tanácskoztak. A tárgyalásokat megelőzően a szerda délelőtti órákban Gromiko külügyminiszter a brandenburgi kapunál megtekintette az NDK államhatárát és beszélgetést folytatott az NDK nemzeti néphadseregének határőreivel. Gromiko szovjet külügyminiszter szerda délután folytatta berlini hivatalos megbeszéléseit. A kiadott jelentés szerint Gromiko a szívélyes barátság légkörében és teljes egyetértésben folytatta tanácskozásait Otto Winzer külügyminiszterrel. 73 ezer egészségügyi dolgozót érint a március 1-i bérrendezés (Folytatás az 1. oldalról.) tos, és a munkaerőhiány miatt állandóan fokozódik a megterhelésük. A nehéz munkakörülményeik miatt például az ápolónők jelentős számban hagyták el az egészségügyet, és helyezkedtek el a népgazdaság más ágaiban. 1966-hoz képest az ápolónők elvándorlása 50 százalékkal emelkedett. Az illetékes párt- és kormányzati szervek — elismerve az egészségügyi dolgozóik áldozatos munkáját — a népgazdasági lehetőségiek figyelembevételével fokozatosan segítik elő az élet- és munkakörülmények megjavítását. Ezen a téren egyik jelentős lépés a most bevezetendő bérintézkedés, amelynek fontosságát jól érzékelteti, hogy mintegy 73 ezer egészségügyi dolgozót, köztük 36 ezer ápolónőt és gondozónőt, 10 ezer takarítónőt és 27 ezer kisegítő dolgozót érint. Az évi 190 millió forint kihatású intézkedés az összes egészség- ügyi dolgozó 50—55 százalékára terjed ki. A most megjelent utasítás szerint béremelésben részesülnek O a megszakítás nélkül működő intézetekben — kórházakban, klinikákban, csecsemőotthonokban, szociális ottDunakeszi menetrend (Folytatás az 1. oldalról.) forintban számolva négymilliót ér. Három üzemrész dolgozói a „Szocialista munka műhelye” cím elnyeréséért versengenek. A munkafegyelem javítása, a balesetmegelözés, mindmind hozzájárul a vállalás sikeréhez. A jubileumi versenyt a Dunakeszi Járműjavítóban gazdag kulturális program egészíti ki. Ismeretterjesztő előadások, fiimankétok, irodalmi estek teszik teljessé az esemény- sorozatot. Kiállításokat rendeznek és baráti találkozókat szerveznek. Meghívták egy szovjet alakulat képviselőit is az üzembe. Nem hiányoznak a vetélkedők sem. „Mit tudsz hazánk 25 éves fejlődéséről?” címmel mérkőznek a fiatalok. Márciusban két rendezvényen, „25 év magyar kabaréján” és „25 év magyar slágerein” szórakozhatnak a Járműjavítóban. A munkaversenyben élenjáró brigádok tiszteletére a Vasutas Szak- szervezet Központi Szimfonikus Zenekara, jutalomhangversenyt ad az áprilisi ünnep előtt. honokban stb. a közvetlen ápolási és gondozási feladatokat ellátó szakképzett és szakképzetlen ápolónők (gondozónők, szülésznők, szociális otthoni ápolónők, mentőépolók stb.), továbbá az ilyen intézetekben. foglalkoztatott takarítónők és a kisegítő dolgozók. O a többi egészségügyi és szociális intézetek, intézmények (szakorvosi rendelő- intézetek, gondozóintézetek, bölcsődék stb.) összes kisegítő munkakörben dolgozói. A béremelés mértéke a betegágynál dolgozó ápolónőiknél, gondozóknál mintegy 20—25 százalék, 200—400 forintos határok között átlag 300 forint. A szakképzetlen ápolónők körülbelül 20 százalékos béremelést kapnak, 150—250 forintos határok között 200 forintos átlagban. A takarítószemélyzet béremelése 10—15 százalék, ami 100—200 forintos határok között 150 forintos átlagnak felel meg. A kisegítői munkakörben dolgozó betanított és segédmunkások, konyhalányok stb. március 1-től 10—12 százalékkal, átlag 100 forinttal magasabb bért kapnak 50—150 forintos határok között. — A betegágy mellett dolgozók, valamint a takarító- személyzet bérét munkahelyhez és munkakörhöz kapcsolódó pótlék formájában emeljük, hogy ezzel is elősegítsük ezeknek a munkaerőknek a betegosztályokon maradását. A kisegítő személyzetnél az alapbért kell emelni. — A miniszteri utasítás egyöntetű végrehajtása érdekében irányelvként mondtuk ki, hogy a bérintézkedést differenciáltan kell megvalósítani, az intézetvezetőknek a pótlékot, illetőleg a béremelést a dolgozók megterhelésének, munkájuk személyi és objektív körülményeinek figyelembevételével kell megállapítaniuk, úgy, hogy a magasabb munkabérben kifejezésre jusson a végzett munka. — A bérintézkedés az egészségügyi dolgozóknak mintegy felét érinti. Ezen túlmenőeh az irányelvekben arra hívtuk fiel az intézetek vezetőinek Rendezik a Galga patakot (Folytatás az 1. oldalról.) lehetőségek kínálkoznak a vízgazdálkodás korszerűsítésére 1971 és 1975 között. Az ülésen Kusza Béla, a mezőgazdasági osztály vezetője és Márkus István, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója terjesztette a végrehajtó bizottság elé a fejlesztési programot. Eszerint a következő években erőteljesebb ütemben fejlesztik a mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodását. A vízügyi igazgatóságok 185 millió forintot költenek vízrendezésre, míg a vízgazdálkodási társulatok és a mezőgazdasági üzemek ugyancsak több tízmilliót fordítanak hasonló célra. Többek között rendezik a Galga patakot, továbbá a XX-as és a XXX-as csatornát. Ennek eredményeként a megye belvízrendszerének tevezetőképessége az eddigihez képest csaknem 5 nappal javul. Tovább folytatódik a negyedik ötéves tervben a nagyszabású talajvédelmi munka, ötvenkét gazdaságban közöl 130 ezer hold talajjavítását tervezik. Az öntözésre alkalmas területek nagysága a tervidőszakban 15—20 ezer holddal növekszik. A vitában többen felszólaltak. S. Hegedűs László ország! gyűlési képviselő, a Hazafias I Népfront megyei titkára, felhívta a figyelmet, hogy a homokos vidékeken nem elegendő csupán a vízelvezetésre szorítkozni, mert a talajvíz csökkenésével fokozódik a deflációs veszély. Javasolta, hogy ahol nincs lehetőség a hagyományos öntözésre, ott használják fel a tisztított vagy félig tisztított szennyvizeket is. Dr. Pénzes János elnökhelyettes a meglevő berendezések jobb kihasználásának a fontosságát hangsúlyozta, majd példákkal bizonyította, mit jelent, különösen a szárazabb években, a víztározók létesítése. Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság titkára, azokról a kihasználatlan lehetőségekről beszélt, amelyeket az öntözés érdekében kisebb ráfordítással is a mezőgazdaság szolgálatába lehet állítani. Dr. Mondok Pál, a vb elnöke, vitazárójában megállapította, hogy az előterjesztett program jó alap a vízgazdálkodás fejlesztéséhez. Ezt követően a végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a Kö- zép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnak, majd a fejlesztéssel összefüggő tennivalókat határozatban foglalta össze. Az egyéb ügyek tárgyalása során a végrehajtó bizottság határozatot hozott a Pest megyei magántervezői szakértő- bizottság megszüntetésére. E bizottság véleményeztetése ugyanis csak bonyolította az építési engedélyekhez szükséges dokumentációk beszerzését. Az első fokú építésügyi hatóság jogkörleadása a községi tanácsoknak egyébként is lehetőséget ad az engedélyek alaposabb elbírálására, s ami a legfontosabb: egyszerűbbé teszi az ügyek intézését. A panasz- és a személyi ügyek tárgyalása után a végrehajtó bizottság előtt letette a hivatali esküt Békési László, a megyei tanács újonnan hivatalba lépett pénzügyi osztály- vezetője. Az ülés után — születésnapja alkalmából — kedves kis ünnepségben részesítették • a végrehajtó bizottság tagjai Pogány Miklóst, az OTP Pest megyei igazgatóját. Eddigi eredményes, közéleti tevékenységéért, a tanácsi területen végzett odaadó munkájáért dr. Mondok Pál mondott köszönetét, majd valamennyien kifejezték az igazgatónak születésnapi jókívánságaikat. — sp — figyelmét, hogy a bérfejlesztést használják fel a mostani bérintézkedéssel nem érinteti dolgozók legégetőbb bérproblémáinak megoldására, emeljék a műtősnők, szakmunkások, továbbá az alacsonyabb keresetű, vagy az úgynevezett hiányszakmákban dolgozó egyes orvosok bérét. — Most az a feladat, hogy az intézetek a besorolási munkákat mielőbb kezdjék meg és gondoskodjanak arról, hogy a magasabb béreket az érintett dolgozók már az április elejei bérfizetéskor megkaphassák. A munkaerő-utánpótlás megjavítását azzal is elő kívánjuk segíteni, hogy 1970. szeptember 1-től az egészségügyi szakiskolák arra érdemes hallgatóit is ösztöndíjban részesítjük. CSAK RÖVIDEN POMPIDOU francia elnök hivatalos washingtoni látogatásának első napján több mint kétórás megbeszélést folytatott Nixon elnökkel. TITO jugoszláv elnök szerdán délelőtt kétnapos hivatalos látogatásra Líbia fővárosába, TiripoUba érkezett. U THANT ENSZ-főtitkár kedden a késő esti órákban visszaérkezett New „Yorkba. EGON BAHR nyugatnémet kancelláriai államtitkár vasárnap ismét Moszkvába repül, hogy folytassa a szovjet kormánnyal februárban megkezdett előzetes eszmecserét az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében. Boffa, Sartre és Liehm A szerdai prágai Kuaé Právó- baii Pavel Nejedíy élesen bírálja tiruseppe Boffa ismert oiasz kommunista publicistát, amiért az olasz kommunista sajtóban méltató írást tett közzé A. I. Lielim csehszlovák politikai emigráns „Három nemzedék” című mterjugyujteme- nyének francia kiadásáról. „Giuseppe Boffa előtt nem ismeretlenek a csehszlovák politikai és kulturális viszonyok — írja Nejedly. — ö maga is jól ismert elsősorban bizonyos prágai értelmiségi körökben. Pontosan tudja milyen lóra tesz, kikről ír, s bizonyára annak is teljes mértékben tudatában van, miért cselekszi ezt, és kinek használ vele.” Lényeges körülmény ezzel összefüggésben, hogy az említett szerzőt és könyvét milyen politikai megvilágitásba helyezi. Sartre írta a francia kiaaás előszavát, amelyben ez az örökösen ingadozó lélek mintegy búcsút mond mindannak, ami a múltban valamiképpen összekapcsolta a francia baloldallal, vagy legalábbis közelvitte hozzá. „Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága az 1968-as eseményekkel kapcsolatos több fenntartása ellenére határozottan elítélte a szovjetellenessé- get, s jogosan azonosította az antiikommunizmussal. Ezért nem akartunk hinni a szemünknek — folytatja Nejedly —, amikor azt látjuk, hogy Boffa, az olasz kommunista sajtóban védelmébe veszi és igazolja Sartre jelenlegi álláspontját”. Sartre azért különbözik ,a Silone és Áron típusú régi vágású antikommunisták- tól, mert — mint Boffa állítja — nem védelmezi a kapitalista rendszert. „Ha Sartre az eddigi szocialista társadalmak hiányosságainak és kudarcainak „jóhiszemű” bírálója, úgy Boí- ía szamára Liehm és társai már egyenesen annak az új, igazi, garantáltan humanista és hala- nó szocializmusnak a prófétái, amely kis híján megvalósult Csehszlovákiában ... Am, hogy miféle szocializmust akartak megteremteni Liehm és barátai, arról mindenki értesülhetett. Liehm ugyanis egyike volt azoknak, akik programszerűen meghirdették a csehszlovák szocialista társadalom szét- züllesztésének stratégiai céljait, sőt taktikai módszereit is.” Boffa tehát — mutat rá Nejedly — Liehm köztudott politikai koncepcióinak elhallgatásával tudatosan félrevezeti az olasz haladó közvéleményt. Liehm likvidátori érdemeinek méltatásakor Boffa rendkívül nagyvonalúan szemet huny afölött, hogy az úgynevezett „sztálinizmus” eme mostani „kérlelhetetlen kritikusa” az ötvenes években a törvény- tipró politikai perek egyik lpg- zajosabb ünneplője volt. Ha Boffa annyira bizalmas ismerőse Lidimnek, akkor bizonyára olvasta annak idején a Slans- ky-per dicsőítésére írott cikkét, nem is szólva az úgynevezett véres tátóista veszélyt ecsetelő brosúrákhoz készített parlagi hangú elő- és utószókról. Végeredményben nem is az fontos, hogy az olasz baloldali közvéleménynek magát „szov- jetologusként” kiadó Boffa minderről tudjon, hanem, hogy mindez világos legyen az olasz haladó nyilvánosság előtt — fejezi be cikkét Nejedly. FELSZABADULT A KŐEDÉNY-SÍKSÁG (Folytatás az 1. oldalról.) nagyon hasonlítanak a laókra, pontosabban: a lao loum-okra, s nyelvük is majdnem azonos. Számos esetben csiak úgy tudják megkülönböztetni az elfogott thai katonákat a laoszi zsoldosoktól, hogy saját tisztjeik válogatják ki őket — mondotta. Thaiföld szerepe eddig elsősorban mint a dél-vietnami felszabadító erők elleni hadműveletek bázisa- volt ismert. Most az itt állomásozó amerikai repülő erők aktivitása megoszlott Dél-Vi&tnam és Laosz között. Miután a felszabadító erőknek a Kőedénysíkságon aratott győzelme, és a Laosz területén tevő amerikai légibázisok közvetlen veszélyeztetettsége a partizánoktól, megnehezíti a tevékenységüket, a thaiföldi bázisokra nagyobb súlyt helyeznek. A thai erők aktivitása sietteti, hogy az ország egyre jobban belebonyolódjék a délkelet-ázsiai amerikai háború szövevényébe. ÖTÖS IKREK születtek a New JersejM' Columbia kórházban. ttAa két fiú és áz anya "jól vannak. Az ötös ikrek anyjá korábban meddőség elleni hormon- kezelésiben részesült. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár március 2-án érkezik Londonba, hivatalos látogatásra. A VASÁLARCOS Róbert Laffonlt párizsi könyvkiadónál legutóbb megjelent „A vasálarcos” című könyv. Ezt a címet a szerző, Pierne-Jacques Árrésé a „Végre megoldódott a rejtély” alcímmel toldotta meg. A gazdag dokumentációs anyagot igen ügyesen építette fel: az olvasó lépésről lépésre vele együtt halad a vasálarcos „személyazonosságának” megállapításában. Az első hír a vasálarcosról: a Gazette d’Amstardam 1695- ben jelezte olvasóinak, hogy titokzatos fogoly érkezett a Basti lle-ba. Utóbb udvari pletykáikban és főúri levelezésekben. sok szó esett róla, de Voltaire volt az első, aki 1751- ben — a „XIV. Lajos századé”-ban kirajzolta az ügy körvonalait. Eszerint a délfrancia tengerpart közelében fekvő Szent Margit szigetére szép és nemes arcvomású fiatalember érkezett, aki egész odautazása alatt vasálarcot viselt, illetve olyan álarcot, amelynek az áll-részében rugók voltak elhelyezve, hogy a fogoly álarccal az arcán is ehessen. Voltaire-nek talán legfontosabb megállapítása az volt: „Amikor a fogoly Szent Margit szigetére került, Európából nem tűnt el egyetlen tekintélyes ember sem.” Hogyan történhetett, hogy e tekintélyes férfiú távozásakor nem maradt űr a társadalomban, amelyben pedig mindenki ismerte egymást? Voltaire kiadója úgy vélekedett, hogy a titokzatos fogoly XIV Lajos idősebb fivére volt, akit a királynő akkor hozott világra, amikor XIII. Lajos még kitartott „hitvesd sztrájkja” mellett. A vasálair- cost hajszoló utolsóelőtti „detektív” Marcel Pagnol, a Napkirály ikertestvérét sejtette benne. Pierre-Jacques Arrese, adatainak felsorakoztatása után, arra a megállapításra jut: a titokzatos fogoly nem lehetett más, mint Nicolas Foucquet, XIV. Lajos kegyvesztett minisztere. akit a hajdani muskétás Saint-Mars igazgatása alatt álló pigneroli erődben tartottak. A hivatalos adatok szerint az utóbbi ott fogadta 1665 januárjában Foucquet-t, aid a hivatalos iratok szerint 1680. március 23-ig — több más előkelő személyiséghez hasonlóan —, a pigneroli erőd lakója volt. Közben az egyedüli lényeges változás életében az volt: engedélyezték, hogy egyik fogolytársával együtt, naponta sétára induljon, fegyveres őrök kíséretében. Sajátos módon, a pigneroli erőd irataiban pontosan akkoriban tűnik fel a vasálarcos, amikor Foucquet állítólag meghalt, tehát 1680 márciusában. Az iratok szerint viszont a vasálarcos Pignerolból Saint Mars börtönigazgató társaságában utazott Szent Margit szigetére... Pierre Jacques Arrese gondolatmenete a következő: Foucquet volt az egyetlen „tekintélyes” fogoly a pigneroli erődben. Semmi sem bizonyítja, hogy valóban cellájában halt meg. Erről sénki sem szerezhetett teljes bizonyosságot, sem a rokonok, sem a jóbarátok, sem a hatóságok. A foglyok jegyzékében nincs szó sem haláláról, sem temetéséről. A Pignerolban rendezett temetés során nyilván valaki más holttest került a koporsóba, amelyet 1681-ben, tehát egy évvel később, Párizsba küldtek. A marista apácák monostorában temették el a Saint Antoine utcában. A sír aztán a zárdával együtt eltűnt .. ... Nem is olyan messze a Bastille-tói! Halálát semmilyen hivatalos akta. sem szemtanú nem bizonyította. Viszont azt sem bizonyítja senki, hogy 1680. május 23-án nem Foucquet zárta le a szemét örök nyugalomra Pignerolban.
