Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

pus? §1 EC v/tlWclP 1070. FEBRUÄR 26., CSÜTÖRTÖK Szófiai falál kozó Február 24-én és 25-én Szó­fiában a szocialista országok kommunista- és munkáspárt­jainak képviselői találkozót tartottak. A találkozón a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára vett részt. A ta­lálkozó résztvevői kicserélték tapasztalataikat az ideológiai munka és a propaganda terü­letén, eszmecserét folytattak a szocializmus, illetve a kommu­nizmus építésének időszerű problémáiról, tájékoztatták egymást országaik intézkedé­seiről Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatban. A találkozót a barátság és az elvtársi együttműködés légkö­re jellemezte. Dr. Gergely István Dunavarsányban (Folytatás az 1. oldalról.) gazdasági küldöttség élmé­nyeiről, és szakmai tapaszta­latairól — a delegáció veze­tője — dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes. Ugyancsak megjelenít a teg­napi találkozón dr. Pénzes Já­nos, a megyei tanács elnök- helyettese, dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője, dr. Dobrai Lajos, a járási párt- bizottság első titkára, s ott voltak a járás társadalmi szerveinek vezetői, a mező- gazdasági üzemek szakembe­rei mintegy száznyolcvanán. Mint házigazda, Dobó Ist­ván, a szigetcsépi Lenin Ter­melőszövetkezet elnöke üd­vözölte a megjelenteket, vé­gül Pluzder Ferenc klub­titkár mondott köszönetét a miniszterhelyettesnek az ér­dekes beszámolóért. Gromiko Berlinben Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán Berlinben foly­tatta hivatalos tárgyalásait Otto Winzerrel, az NDK külügyminiszterével. Az NDK és a Szovjetunió testvéri kap­csolatainak további elmélyí­téséről, a nemzetközi poli­tikai problémákról és az európai biztonság kérdéseiről tanácskoztak. A tárgyalásokat megelőzően a szerda délelőtti órákban Gromiko külügyminiszter a brandenburgi kapunál megte­kintette az NDK államhatárát és beszélgetést folytatott az NDK nemzeti néphadseregé­nek határőreivel. Gromiko szovjet külügymi­niszter szerda délután foly­tatta berlini hivatalos meg­beszéléseit. A kiadott jelentés szerint Gromiko a szívélyes barát­ság légkörében és teljes egyetértésben folytatta ta­nácskozásait Otto Winzer kül­ügyminiszterrel. 73 ezer egészségügyi dolgozót érint a március 1-i bérrendezés (Folytatás az 1. oldalról.) tos, és a munkaerőhiány miatt állandóan fokozódik a megter­helésük. A nehéz munkakörül­ményeik miatt például az ápo­lónők jelentős számban hagy­ták el az egészségügyet, és helyezkedtek el a népgazdaság más ágaiban. 1966-hoz képest az ápolónők elvándorlása 50 százalékkal emelkedett. Az illetékes párt- és kor­mányzati szervek — elismerve az egészségügyi dolgozóik áldo­zatos munkáját — a népgazda­sági lehetőségiek figyelembevé­telével fokozatosan segítik elő az élet- és munkakörülmények megjavítását. Ezen a téren egyik jelentős lépés a most bevezetendő bérintézkedés, amelynek fontosságát jól érzé­kelteti, hogy mintegy 73 ezer egészségügyi dolgozót, köztük 36 ezer ápolónőt és gondozó­nőt, 10 ezer takarítónőt és 27 ezer kisegítő dolgozót érint. Az évi 190 millió forint kihatású intézkedés az összes egészség- ügyi dolgozó 50—55 százaléká­ra terjed ki. A most megjelent utasítás szerint béremelésben részesül­nek O a megszakítás nélkül mű­ködő intézetekben — kór­házakban, klinikákban, csecse­mőotthonokban, szociális ott­Dunakeszi menetrend (Folytatás az 1. oldalról.) forintban számolva négymil­liót ér. Három üzemrész dolgozói a „Szocialista munka mű­helye” cím elnyeréséért versengenek. A munkafegyelem javítása, a balesetmegelözés, mind­mind hozzájárul a vállalás si­keréhez. A jubileumi versenyt a Du­nakeszi Járműjavítóban gaz­dag kulturális program egészí­ti ki. Ismeretterjesztő előadá­sok, fiimankétok, irodalmi es­tek teszik teljessé az esemény- sorozatot. Kiállításokat ren­deznek és baráti találkozókat szerveznek. Meghívták egy szovjet alakulat képviselőit is az üzembe. Nem hiányoznak a vetél­kedők sem. „Mit tudsz hazánk 25 éves fej­lődéséről?” címmel mérkőznek a fiatalok. Márciusban két rendezvényen, „25 év magyar kabaréján” és „25 év magyar slágerein” szórakozhatnak a Járműjavítóban. A munkaver­senyben élenjáró brigádok tiszteletére a Vasutas Szak- szervezet Központi Szimfoni­kus Zenekara, jutalomhangver­senyt ad az áprilisi ünnep előtt. honokban stb. a közvetlen ápolási és gondozási feladato­kat ellátó szakképzett és szak­képzetlen ápolónők (gondozó­nők, szülésznők, szociális ott­honi ápolónők, mentőépolók stb.), továbbá az ilyen intéze­tekben. foglalkoztatott takarí­tónők és a kisegítő dolgozók. O a többi egészségügyi és szociális intézetek, intéz­mények (szakorvosi rendelő- intézetek, gondozóintézetek, bölcsődék stb.) összes kisegítő munkakörben dolgozói. A béremelés mértéke a be­tegágynál dolgozó ápolónőiknél, gondozóknál mintegy 20—25 százalék, 200—400 forintos ha­tárok között átlag 300 forint. A szakképzetlen ápolónők kö­rülbelül 20 százalékos béreme­lést kapnak, 150—250 forintos határok között 200 forintos át­lagban. A takarítószemélyzet béremelése 10—15 százalék, ami 100—200 forintos határok között 150 forintos átlagnak felel meg. A kisegítői munka­körben dolgozó betanított és segédmunkások, konyhalányok stb. március 1-től 10—12 szá­zalékkal, átlag 100 forinttal magasabb bért kapnak 50—150 forintos határok között. — A betegágy mellett dol­gozók, valamint a takarító- személyzet bérét munkahely­hez és munkakörhöz kapcsoló­dó pótlék formájában emel­jük, hogy ezzel is elősegítsük ezeknek a munkaerőknek a betegosztályokon maradását. A kisegítő személyzetnél az alap­bért kell emelni. — A miniszteri utasítás egy­öntetű végrehajtása érdeké­ben irányelvként mondtuk ki, hogy a bérintézkedést diffe­renciáltan kell megvalósítani, az intézetvezetőknek a pótlé­kot, illetőleg a béremelést a dolgozók megterhelésének, munkájuk személyi és ob­jektív körülményeinek figye­lembevételével kell megálla­pítaniuk, úgy, hogy a maga­sabb munkabérben kifejezésre jusson a végzett munka. — A bérintézkedés az egész­ségügyi dolgozóknak mintegy felét érinti. Ezen túlmenőeh az irányelvekben arra hívtuk fiel az intézetek vezetőinek Rendezik a Galga patakot (Folytatás az 1. oldalról.) lehetőségek kínálkoznak a vízgazdálkodás korszerűsíté­sére 1971 és 1975 között. Az ülésen Kusza Béla, a mezőgazdasági osztály vezető­je és Márkus István, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság igazgatója terjesztette a végrehajtó bizottság elé a fej­lesztési programot. Eszerint a következő években erőtelje­sebb ütemben fejlesztik a me­zőgazdasági üzemek vízgazdál­kodását. A vízügyi igazgatósá­gok 185 millió forintot költe­nek vízrendezésre, míg a víz­gazdálkodási társulatok és a mezőgazdasági üzemek ugyan­csak több tízmilliót fordítanak hasonló célra. Többek között rendezik a Galga patakot, to­vábbá a XX-as és a XXX-as csatornát. Ennek eredménye­ként a megye belvízrendszeré­nek tevezetőképessége az eddi­gihez képest csaknem 5 nappal javul. Tovább folytatódik a negyedik ötéves tervben a nagyszabású talajvédelmi munka, ötvenkét gazdaságban közöl 130 ezer hold talajjaví­tását tervezik. Az öntözésre alkalmas területek nagysága a tervidőszakban 15—20 ezer holddal növekszik. A vitában többen felszólal­tak. S. Hegedűs László ország­! gyűlési képviselő, a Hazafias I Népfront megyei titkára, fel­hívta a figyelmet, hogy a ho­mokos vidékeken nem elegen­dő csupán a vízelvezetésre szo­rítkozni, mert a talajvíz csök­kenésével fokozódik a deflá­ciós veszély. Javasolta, hogy ahol nincs lehetőség a hagyo­mányos öntözésre, ott használ­ják fel a tisztított vagy félig tisztított szennyvizeket is. Dr. Pénzes János elnökhe­lyettes a meglevő berendezé­sek jobb kihasználásának a fontosságát hangsúlyozta, majd példákkal bizonyította, mit je­lent, különösen a szárazabb években, a víztározók létesíté­se. Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság titkára, azokról a kihasználatlan lehetőségekről beszélt, amelyeket az öntözés érdekében kisebb ráfordítással is a mezőgazdaság szolgálatába lehet állítani. Dr. Mondok Pál, a vb elnö­ke, vitazárójában megállapí­totta, hogy az előterjesztett program jó alap a vízgazdál­kodás fejlesztéséhez. Ezt kö­vetően a végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a Kö- zép-Dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóságnak, majd a fejlesztés­sel összefüggő tennivalókat ha­tározatban foglalta össze. Az egyéb ügyek tárgyalása során a végrehajtó bizottság határozatot hozott a Pest me­gyei magántervezői szakértő- bizottság megszüntetésére. E bizottság véleményeztetése ugyanis csak bonyolította az építési engedélyekhez szüksé­ges dokumentációk beszerzé­sét. Az első fokú építésügyi ha­tóság jogkörleadása a községi tanácsoknak egyébként is le­hetőséget ad az engedélyek alaposabb elbírálására, s ami a legfontosabb: egyszerűbbé te­szi az ügyek intézését. A panasz- és a személyi ügyek tárgyalása után a vég­rehajtó bizottság előtt letette a hivatali esküt Békési László, a megyei tanács újonnan hiva­talba lépett pénzügyi osztály- vezetője. Az ülés után — születésnap­ja alkalmából — kedves kis ünnepségben részesítették • a végrehajtó bizottság tagjai Po­gány Miklóst, az OTP Pest me­gyei igazgatóját. Eddigi ered­ményes, közéleti tevékenysé­géért, a tanácsi területen vég­zett odaadó munkájáért dr. Mondok Pál mondott köszöne­tét, majd valamennyien kife­jezték az igazgatónak születés­napi jókívánságaikat. — sp — figyelmét, hogy a bérfejlesz­tést használják fel a mostani bérintézkedéssel nem érinteti dolgozók legégetőbb bérprob­lémáinak megoldására, emel­jék a műtősnők, szakmunká­sok, továbbá az alacsonyabb keresetű, vagy az úgynevezett hiányszakmákban dolgozó egyes orvosok bérét. — Most az a feladat, hogy az intézetek a besorolási mun­kákat mielőbb kezdjék meg és gondoskodjanak arról, hogy a magasabb béreket az érintett dolgozók már az április elejei bérfizetéskor megkaphassák. A munkaerő-utánpótlás meg­javítását azzal is elő kívánjuk segíteni, hogy 1970. szeptem­ber 1-től az egészségügyi szakiskolák arra érdemes hall­gatóit is ösztöndíjban részesít­jük. CSAK RÖVIDEN POMPIDOU francia elnök hivatalos washingtoni láto­gatásának első napján több mint kétórás megbeszélést folytatott Nixon elnökkel. TITO jugoszláv elnök szer­dán délelőtt kétnapos hivata­los látogatásra Líbia fővárosá­ba, TiripoUba érkezett. U THANT ENSZ-főtitkár kedden a késő esti órákban visszaérkezett New „Yorkba. EGON BAHR nyugatnémet kancelláriai államtitkár va­sárnap ismét Moszkvába repül, hogy folytassa a szovjet kor­mánnyal februárban megkez­dett előzetes eszmecserét az erőszakról való kölcsönös le­mondás ügyében. Boffa, Sartre és Liehm A szerdai prágai Kuaé Právó- baii Pavel Nejedíy élesen bí­rálja tiruseppe Boffa ismert oiasz kommunista publicistát, amiért az olasz kommunista sajtóban méltató írást tett köz­zé A. I. Lielim csehszlovák po­litikai emigráns „Három nem­zedék” című mterjugyujteme- nyének francia kiadásáról. „Giuseppe Boffa előtt nem ismeretlenek a csehszlovák po­litikai és kulturális viszonyok — írja Nejedly. — ö maga is jól ismert elsősorban bizonyos prágai értelmiségi körökben. Pontosan tudja milyen lóra tesz, kikről ír, s bizonyára an­nak is teljes mértékben tuda­tában van, miért cselekszi ezt, és kinek használ vele.” Lényeges körülmény ezzel összefüggésben, hogy az emlí­tett szerzőt és könyvét milyen politikai megvilágitásba helye­zi. Sartre írta a francia kiaaás előszavát, amelyben ez az örö­kösen ingadozó lélek mintegy búcsút mond mindannak, ami a múltban valamiképpen össze­kapcsolta a francia baloldal­lal, vagy legalábbis közelvitte hozzá. „Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága az 1968-as eseményekkel kapcsolatos több fenntartása ellenére határozot­tan elítélte a szovjetellenessé- get, s jogosan azonosította az antiikommunizmussal. Ezért nem akartunk hinni a sze­münknek — folytatja Nejedly —, amikor azt látjuk, hogy Boffa, az olasz kommunista sajtóban védelmébe veszi és igazolja Sartre jelenlegi állás­pontját”. Sartre azért külön­bözik ,a Silone és Áron típusú régi vágású antikommunisták- tól, mert — mint Boffa állítja — nem védelmezi a kapitalista rendszert. „Ha Sartre az eddigi szocialista társadalmak hiá­nyosságainak és kudarcainak „jóhiszemű” bírálója, úgy Boí- ía szamára Liehm és társai már egyenesen annak az új, igazi, garantáltan humanista és hala- nó szocializmusnak a prófétái, amely kis híján megvalósult Csehszlovákiában ... Am, hogy miféle szocializmust akartak megteremteni Liehm és bará­tai, arról mindenki értesülhe­tett. Liehm ugyanis egyike volt azoknak, akik programsze­rűen meghirdették a csehszlo­vák szocialista társadalom szét- züllesztésének stratégiai céljait, sőt taktikai módszereit is.” Boffa tehát — mutat rá Ne­jedly — Liehm köztudott poli­tikai koncepcióinak elhallgatá­sával tudatosan félrevezeti az olasz haladó közvéleményt. Liehm likvidátori érdemei­nek méltatásakor Boffa rend­kívül nagyvonalúan szemet huny afölött, hogy az úgyne­vezett „sztálinizmus” eme mos­tani „kérlelhetetlen kritikusa” az ötvenes években a törvény- tipró politikai perek egyik lpg- zajosabb ünneplője volt. Ha Boffa annyira bizalmas isme­rőse Lidimnek, akkor bizonyá­ra olvasta annak idején a Slans- ky-per dicsőítésére írott cik­két, nem is szólva az úgyneve­zett véres tátóista veszélyt ecse­telő brosúrákhoz készített par­lagi hangú elő- és utószókról. Végeredményben nem is az fontos, hogy az olasz baloldali közvéleménynek magát „szov- jetologusként” kiadó Boffa minderről tudjon, hanem, hogy mindez világos legyen az olasz haladó nyilvánosság előtt — fe­jezi be cikkét Nejedly. FELSZABADULT A KŐEDÉNY-SÍKSÁG (Folytatás az 1. oldalról.) nagyon hasonlítanak a laókra, pontosabban: a lao loum-okra, s nyelvük is majdnem azonos. Számos esetben csiak úgy tud­ják megkülönböztetni az elfo­gott thai katonákat a laoszi zsoldosoktól, hogy saját tiszt­jeik válogatják ki őket — mondotta. Thaiföld szerepe eddig első­sorban mint a dél-vietnami felszabadító erők elleni had­műveletek bázisa- volt ismert. Most az itt állomásozó ameri­kai repülő erők aktivitása megoszlott Dél-Vi&tnam és Laosz között. Miután a felsza­badító erőknek a Kőedény­síkságon aratott győzelme, és a Laosz területén tevő amerikai légibázisok közvetlen veszé­lyeztetettsége a partizánoktól, megnehezíti a tevékenységü­ket, a thaiföldi bázisokra na­gyobb súlyt helyeznek. A thai erők aktivitása sietteti, hogy az ország egyre jobban bele­bonyolódjék a délkelet-ázsiai amerikai háború szövevényé­be. ÖTÖS IKREK születtek a New JersejM' Columbia kór­házban. ttAa két fiú és áz anya "jól vannak. Az ötös ikrek anyjá koráb­ban meddőség elleni hormon- kezelésiben részesült. WILLY BRANDT nyugatné­met kancellár március 2-án érkezik Londonba, hivatalos látogatásra. A VASÁLARCOS Róbert Laffonlt párizsi könyvkiadónál legutóbb meg­jelent „A vasálarcos” című könyv. Ezt a címet a szerző, Pierne-Jacques Árrésé a „Vég­re megoldódott a rejtély” al­címmel toldotta meg. A gaz­dag dokumentációs anyagot igen ügyesen építette fel: az olvasó lépésről lépésre vele együtt halad a vasálarcos „személyazonosságának” meg­állapításában. Az első hír a vasálarcosról: a Gazette d’Amstardam 1695- ben jelezte olvasóinak, hogy titokzatos fogoly érkezett a Basti lle-ba. Utóbb udvari pletykáikban és főúri levelezé­sekben. sok szó esett róla, de Voltaire volt az első, aki 1751- ben — a „XIV. Lajos száza­dé”-ban kirajzolta az ügy kör­vonalait. Eszerint a délfrancia tengerpart közelében fekvő Szent Margit szigetére szép és nemes arcvomású fiatalember érkezett, aki egész odautazása alatt vasálarcot viselt, illetve olyan álarcot, amelynek az áll-részében rugók voltak el­helyezve, hogy a fogoly ál­arccal az arcán is ehessen. Voltaire-nek talán legfonto­sabb megállapítása az volt: „Amikor a fogoly Szent Mar­git szigetére került, Európából nem tűnt el egyetlen tekinté­lyes ember sem.” Hogyan történhetett, hogy e tekintélyes férfiú távozásakor nem maradt űr a társadalom­ban, amelyben pedig minden­ki ismerte egymást? Voltaire kiadója úgy véle­kedett, hogy a titokzatos fo­goly XIV Lajos idősebb fivé­re volt, akit a királynő akkor hozott világra, amikor XIII. Lajos még kitartott „hitvesd sztrájkja” mellett. A vasálair- cost hajszoló utolsóelőtti „de­tektív” Marcel Pagnol, a Nap­király ikertestvérét sejtette benne. Pierre-Jacques Arrese, ada­tainak felsorakoztatása után, arra a megállapításra jut: a titokzatos fogoly nem lehetett más, mint Nicolas Foucquet, XIV. Lajos kegyvesztett mi­nisztere. akit a hajdani mus­kétás Saint-Mars igazgatása alatt álló pigneroli erődben tartottak. A hivatalos adatok szerint az utóbbi ott fogadta 1665 januárjában Foucquet-t, aid a hivatalos iratok szerint 1680. március 23-ig — több más előkelő személyiséghez hasonlóan —, a pigneroli erőd lakója volt. Közben az egyedü­li lényeges változás életében az volt: engedélyezték, hogy egyik fogolytársával együtt, naponta sétára induljon, fegy­veres őrök kíséretében. Sajátos módon, a pigneroli erőd irataiban pontosan akko­riban tűnik fel a vasálarcos, amikor Foucquet állítólag meghalt, tehát 1680 márciusá­ban. Az iratok szerint viszont a vasálarcos Pignerolból Saint Mars börtönigazgató társasá­gában utazott Szent Margit szigetére... Pierre Jacques Arrese gon­dolatmenete a következő: Fou­cquet volt az egyetlen „tekin­télyes” fogoly a pigneroli erődben. Semmi sem bizonyít­ja, hogy valóban cellájában halt meg. Erről sénki sem sze­rezhetett teljes bizonyosságot, sem a rokonok, sem a jóbará­tok, sem a hatóságok. A fog­lyok jegyzékében nincs szó sem haláláról, sem temetésé­ről. A Pignerolban rendezett temetés során nyilván valaki más holttest került a koporsó­ba, amelyet 1681-ben, tehát egy évvel később, Párizsba küldtek. A marista apácák mo­nostorában temették el a Saint Antoine utcában. A sír aztán a zárdával együtt eltűnt .. ... Nem is olyan messze a Bastille-tói! Halálát semmilyen hivatalos akta. sem szemtanú nem bizo­nyította. Viszont azt sem bizo­nyítja senki, hogy 1680. május 23-án nem Foucquet zárta le a szemét örök nyugalomra Pig­nerolban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom