Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

a

f'i.VJ ti bC\U

mO. FEBRUÁR 25., SZERDA

HOBBY:

Sérthetetlen

komolytalanságok

Ráckevei

társadalmi ügyintézője

Szenvedélye: a pedagógia — Tesztvizsgálat — Krónikák 16 kötetben

Az asztal egyik végén fekete fényű kályha áll, kéménye illatos cigarettafüstöt ereget a szobába. Odébb, a poharak között pirostetős parasztházikó pöfékel, tornácából kilóg egy Pali Mail rúzsos vége. A társaság derül a játékos tárgyakon és várja a házigazda magyarázatát. Pálfy József, a „Magyarország” főszerkesztője, a neves külpolitikai kommentátor, ezúttal családi körben, papucsban kommentálja komolytalanságát — avag^ hobbyját, a gyűjtögetést.

— A homo ludens,

& játszói ember kibújik belőle néha, kedvelem az ilyen apró butaságokat! Bár vallom, a gyűjtögetést vágy kapitalista csökevény; ók részvényeket, gyárakat, erdőket gyűjtenek, de én is összeharácsoltam már Európából vagy hatszáz csomagolt kockacukrot. Na, és a hamutálcák. A külföldi nagy újságok hamutálcákat készíttetnek, melyen a saját cikkeik lenyomata díszeleg, és ezzel ajándékozzák meg vendégeiket. Tetszett nekem az ötlet, s először csak hazahoztam az ajándékokat, de később már kifejlődött bennem egy ... hogy is mondjam csak? — bizonyos í-zékenység a kedves tárgyak iránt, s valamiféle akaratátvitellel elértem, hogy kérés nélkül ideadták a választottamat. Itt sorakoznak, ni: Ez r Le Figarótól és a France-Soirtól, az a La Fayette párizsi nagyáruházból, a finnektől, a norvégektől, a dánoktól — még egy északi-sarki is akad közöttük. De a legbecsesebb azért mégis ez a Simca sportkocsi, bár egy kocabagós is pillanatok alatt telehamuz- hatja a belsejét.

A Rózsa Ferenc díjas újságíró otthoni dolgozószobája repülőtéri váróteremre emlékeztet; asztalán rengeteg színes címlapú olasz, német, francia, angol újság és itt is hatalmas hamutálcák, a repülőtársaságok feltűnő emblémáival. A komoly tekintetű, négy nyelven beszélő főszerkesztő — ki gondolná? — már tizenöt éve

nisztrálása. A munkanélküliek is rengeteg munkát adnak, akiknek segélyt folyósít, és dicséretére váljék, hiszen ez az állam rendkívül sok háborúra kényszerül, létrehozta az Élet- biztosító Társaságot is, amely mindennemű sebesülés esetén pontosan fizet. Péternek minden szabad idejét lefoglalta a közeli íúltban lebonyolított választás. A miniszter nevét, akit leváltottak, sajnos nem sikerült megtudnom — ez már ugyanis államtitok. Nem titok viszont, hogy a Papacsó Köztársaság pénzegysége az ala, konvertibilis valuta, és átváltható forintra is.

Józsika még csak nyolc éves, így természetesen az ő hadserege jóval kisebb, elszállásolhatja őket egy gyufásdobozban is. Viszont gyűjtőszenvedélye

sokrétűbb, ö gondoskodik az országban fellelhető kártyanaptárakról, eredeti futballista fényképekről, gyógyszerismertető kártyákról és a Patyolatban a tiszta ruhákra ragasztott számokról. Hogy minek? Ö, ezek nagyon-nagyon fontos dolgok, kérem! Józsika lázas teendői, a játék nélkülözhetetlen öröme, a serény Foglalatosság. Itt egy percre sem üfc- het meg az unalom, a levegőbe bámuló semmittevés. Ezekben a szobákban sérthetetlen a komolytalanság. S most, hogy apu hamarosan Dél-Ameriká- ba utazik, bizony senki nem kérdezi meg tőle tapintatlanul és huncutkodva, hogy:

— Vajon, mivel ízesíted megint hetekig a feketéd?

Önody Éva

A ráckevei utcán kíváncsiságból megkérdeztem egy kisfiútól :

— Ismered Laci bácsit?

— A Kovács Laci bácsit? — kérdezte vissza.

S ha megkérdeztem volna a második, ötödik, tizedik utamba akadt kisiskolást, minden bizonnyal hasonlóképp eltalálják, kiről is érdeklődtem.

Laci bácsit évek óta ismerem. Gyakori talákozásaink során mindig előkapta tömött aktatáskáját, amelyből

vaskos naplókötegek,

a ráckevei úttörőmozgalom krónikái kerültek elő. S a naplók legfrissebb tartalmáról — munkájának, terveinek dokumentumairól — bárhol, bármikor fáradhatatlan lelkesedéssel tudott beszélni. Laci bácsi 65 éves, portás egy építőipari vállalatnál, azelőtt villanyszerelő volt. Szenvedélye a pedagógia, a pszichológia, s Ráckevén csoportvezető önkéntes rendőr. Beszélgetés közben mondatainak leggyakoribb szava: gyerekek. Korát cáfoló lendülettel, energiával végzett társadalmi munkájának ez a szó ad "célt és értelmet. Szabad idejében percekre programozva, szervez és mozgósít, pedagógusokkal együttműködve, ifjúsági mozgalmat teremt. 1

Amikor legutóbb találkoztunk, büszkén beszélt arról; az öt évvel ezelőttt alapított közlekedési raj, miként fejlődött 12 őrsből álló közlekedési úttörőzászlóaljjá, amely nemrég Pálffy György nevét vette fel. És sorolni kezdte, milyen feladatokat vállalnak úttörői.

A közlekedési őrs

tagjai — már szép díszegyenruhát is kaptak — tanítás kezdetekor, az épület előtt irányítják az iskolába érkezők forgalmát az úttesten, s járőrszolgálatokon figyelik

társaik biztonságos közlekedését. Ünnepségeken, iskolai rendezvényeken kapnak fontos szerepet a protokoll és a központi őrs. Tagjai a díszőrségben és a zenekarban is megtalálhatók. A vízi őrs segíti a rendőrség munkáját, nyáron „rocsóval” járják a Dunát, s ügyelnek a für- dőző diákokra. A lovas őrsbeliek Apajpusztán, s újabban — az Aranykalász Tsz jóvoltából — Dömsödön is elsajátíthatják a lovaglás tudományát. Az ezermester barkácsolókat és a repülés iránt érdeklődőket a légi őrs tömöríti. Az űrhajósok közül a lányok Tyereskováról nevezték el őrsüket. Ehhez az űrhajósnőtől látogatásakor személyesen kért hozzájárulást Laci bácsi. Az URH-s őrs tagjai a modern hírközlés eszközeivel ismerkednek, a por- tyázók feladata pedig társaikra vigyázni: ne járjanak késő este az utcán, vagy éppen ne nézzenek meg 16 éven felüli filmet a moziban. A vasúti őrsöt az Űttö- rővasút 11. csoportja patronálja, így a ráckevei pajtások kéthetente egynapos szolgálatot láthatnak el a vasútállomásokon.

Naplójában nevek sorakoznak. Dárdai István általános iskolai igazgató, Dávid Margit osztályfőnök, Tóth Mária úttörő-csapatvezető, Huszka János rendőr alezredes, a megyei közlekedésrendészet vezetője, Bányai Zoltán alezredes, járási rendőrkapitány. És még hosszan olvashatjuk a ráckevei úttörőmozgalom irányítóinak, támogatóinak névsorát, akikhez nem egy sürgős jelzésű ügye fűződik e napló tulajdonosának.

Lapozgassunk a kötetben. Jegyzőkönyvek, beszédek. Ráckeve felszabadulása tiszteletére rendezett hadijáték tervei. Levélváltás a Magyar-Szovjet Baráti Társasággal; onnan szovjet pionírok címei érkeznek.

Pro memoria:

a televízióban látott, gyerekek számára készített rönkvár Ráckevén is megtekinthető, tárgyalás az erdészettel. Intézkedés teherautóügyben. A megyei balesetelhárítási tanács ugyanis a középiskolások közlekedési oktatására Komar kismotort ajándékozott a gimnáziumnak, jó lenne azonban szerezni egy teherautót, vagy — szemléltető eszközként — legalább egy vezetőülést. Az 1-es AKÖV igazgatójával folytatott tárgyalás oiztató volt. Tervezet a Szondy-féle teszt alapján, gyerekek között végzendő személyiségvizsgálatról. Bejegyzés felkiáltójellel: az

egyik őrs a légi KRESZ-ről szeretne előadást hallani. Intézkedés: felkereste és tájékoztatást kért a Ferihegyi repülőtér parancsnokától, az előadásnak nem lesz akadálya Levelezés más megyék iskoláival, balesetelhárítási tanácsaival, tavaly tapasztalat- cserére ellátogatott hozzájuk, azóta tart a kapcsolat. Bűnügyi riportok, baleseti krónikák újságkivágásai — tanulságaikat előadásokon elemzi...

A ráckevei krónikának ezekben a napokban telt be a 16. kötete.

Amiért a pedagógusok dolgoznak, azért dolgozik társadalmi segítőjük, Kovács Laci bácsi is. Hogy élénk legyen az úttörőmozgalom, hogy sokoldalú ismeretekkel gazdagodjon minden iskolás. Egyszóval, hogy szebb és tartalmasabb gyermekkoruk legyen, mint valamikor neki volt. Hatvanöt éves korára ezért nem tudott megöregedni.

— Ha ír, ne rólam írjon, hanem a gyerekekről! — figyelmeztetett beszélgetésünk végén. Csakhogy, róluk már régóta nem lehet írni — nélküle.

— Szitnyai —

Képek Körmendy Mátyás, a Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat erdésztechnikusa nem mindennapi „képző- művészetnek’’ hódol : növényi levelekből készít képeke i. Több

levélből

mint 30-féle levéllel dolgozik, s a színeket a levelek gyenge, vagy erős préselésével, napon való érlelésével variálja. E technológiai eljárás után a leveleket apró kis szálakra bontja,

majd művészi érzékkel felragasztja.

Legutóbbi munkája a Lenin- portré, amelyet a centenárium tiszteletére „festett” meg. A jövő évben Budapesten sorra kerülő vadászati világkiál - lításra vadásztémájú képeket készít

1sas

kölykös szorgalommal

gyűjti és rakosgatja dobozokba a csomagolt kockacukorkákat, amelyeket a feketekávé ízesítéséhez adnák. A játéktéglákon az Eiffel-torony képe, az UNESCO emblémája, halak, madarak, rákok, dominók, és talán szándékosan? — békés egymás mellé csomagolásban a NATO és a Cafe de la Paix cukorkája. A tévé képernyőjéről jól ismert, a nagyvilág gondjaihoz szokott koponya most föléjük hajol és rakosgatni kezdi őket. Milyen kibogozhatatLan ellentétek férnek meg az emberben! Kellemes kikapcsolódása még, amiről megtiltotta, hogy írjak — mert megbocsáthatatlan árulásnak tekintenék a férjek —, i elmosogatni a feleségének a konyhában. Még ezt is elhiszem. De, hogy a lakásban nincs tévé-készülék, hát azt már nem! Pedig nincs. íme egy ember, aki sokkal többet szerepelt a képernyőn, mint ahány adást látott életében,

— Nem engedem, hogy a tévézés megkurtítsa a családi életet, állandó jellegű befogadásra, vagyis passzivitásra kényszerítse a srácokat, amikor úgyis ezzel telik az iskolában az egész napjuk, és amikor aktív tevékenységgel vagy

frissítő játékkal

is tölthetjük azt a kevés szabad időt.

Péter például, aki első gimnazista “s csillagász lesz, egy 1 köztársasággal bajlódik estér, ként, a Papacsók államával. Főleg a nagylétszámú hadsereg okoz neki gor.clot. a közié- génység és a tiszt'kar megfelelő elszállásolása. Na és. fizetésnapokon a bérszámfejtés, a betegek pontos admi21.

Géza a homlokára üt, a fenébe is bámészkodom itt, beszalad a házba, táskájával jön vissza, mire észbe kapunk, már a szérűskertben lohol, a cselédházak felé. Deső mozdul, kiáltana is, de meggondolja magát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellássa a kocsist.

— Ez... nem veszélyes? — kérdi Fésűs Járó, nyugtalanul pillogva. — Nyakunkra hozhat valakit.

— De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba.

Gallai lecsót főz, amikor Géza visszajön. A présház körül szedte a paprikát, paradicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is kellett volna mosni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, mikor már beleaprította a lábasba, majd megsülnek a baci- lusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi a főzést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt adjanak a kezébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan potyogtatja a lecsóba, tág orrlyukkal szimatol mint a csődör, isteni lesz, gyerekek, szent Péter is megnyalná az ujját.

— Csúnya törés — mondja Géza. — Ha összeforr is, nem biztos, hogy rendesen csukódik a szája.

Kezet mos, rágyújt.

— Apámnak megmondom — folytatja — este ha kijön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb '°sz mindnyájatoknak kibújni az angyalbőrből.

Gallai otthagyja a lecsót.

— Mit hallottál?

— Alighogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos.

— Tudja, hogy itt vagyunk?

— Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mándori révnél nem a túlsó partra lőnek.

Deső bólint.

— Gondoltam. Élesebb a dörgés.

— Igen, már az éjjel átjöttek. Mándor és Bitta közt tankcsapdákat ásatnak a civilekkel, dehát úgyse tudják keresztben felásatni az egész határt.

— És? — kérdezte mohón Fésűs Járó. — És?

Nem felelnek neki. Deső elgondolkozva járkál, Sorki leoldja öyé- ről a kötényül odakötött konyharuhát.

— Főhadnagy úr, még nem késő... Amíg nyitva az út, meg kellene próbálni.

Beleremeg, ahogy kimondja. Szeme idegesen ugrál. Egyszerre szakadt rá a riadalom, annyi ütközet, annyi menetelés után itt a küszöbön a fogság. Ezt talán a főhadnagya sem gondolta végig, mi lesz. ha betoppan az ajtón az első orosz katona, nem. ezt nem lehet megvárni. menni kell innen, bele a világba. míg'a kör be nem zárul. Csontos arca merő víz, egy pillanat még. kirohan a présházból

Deső ráemeli szemét.

— Igen, Sorki. ezen át kell esnünk. Ha kiteszed a lábad, az első igazoltatás után lepuffantanak.

— De hát ha így is? Főhadnagy úr, én magának mindig...

— Elmehetsz, ha akarsz. Nem parancsolhatlak vissza. De bármit csinálsz, saját felelősségedre teszed.

Tarba zöld, mint a leveli béka.

— Én nem maradhatok...

Eszembe jut a gyűjteménye. De hiszen nincs nála, ottmaradt a századnál. Igaz, csak a rongyokat hagyhatta el, mindazt a rémséget, mely hozzájuk kötődik, magával hordja.

Gallai káromkodik.

Az anyátok beszari szentségit, nem értitek? Civil gúnyába bújunk, sose voltunk katonák, bárki kérdje, semmi közünk az egészhez! De, még ha kiszagolnák is, szökevények vagyunk, saját hadbíróságunk elől pucolunk, a genfi konvenció szerint ez egészen más ... főhadnagy úr, parancsolj rá ezekre a barmokra, hát persze, hogy ideér a ruszki, mit gondoltatok, horgászni fog a Dunapartom, mát itt mindenki tisztára mossa a gatyáját?

— Legalább azt tudnám — gondolkozik hangosan Géza —, hogy mondják oroszul, orvos.

— Vracs — feleli Deső.

— Persze, te tudod. El is felejtettem. Dehát ez kitűnő! Ha beszélni tudunk velük, minden rendben lesz. Engem az idegesített, hogy mutogatni kell, az rémes, hadonászik az ember, mégse tudja pontosan megértetni magát... kezeltem egyszer egy süketnéma nőt, úgy felbőszített mindig, majd lelöktem

az asztalról, pedig nekem a beteghez áldott türelmem van.

— Terítsetek — mondja Gallai —, rögtön kész a lecsó.

Tarba kezdi széjjelrakni a tányérokat. Sorki az evőeszközt, ügyesen és figyelmesen csinálják, belemenekülnek ebbe a semmi kis tevékenységbe is, elfoglalják magukat, sajnálják abbahagyni, addig se kell gondolkodni. Amint Tarba elém helyezi a tányért, csomót érzek a torkomban, ördögbe is, ezzel a kezével akasztott, most egész ebéd alatt arra fogok gondolni, hogyan pá- szította az elítéltek nyakára a kötelet.

— És? — kérdezi Fésűs Járó. — Ha szabad érdeklődnöm, miről fogtok beszélni velük?

Még nincs a nyeregben, még megtáncoltathatják a nyilasok, vagy bárki más, de már nagy a szája, hát persze, a mándori rév húsz kilométerre sincs tőlünk. Gallai rá is formed, ne ugrálj, szarházi, nem mi bújunk tenálad, te bújsz mi- nálunk, különben sem akarunk bevágódni a krumplikajtató barátaidnál, Deső azonban nem szól semmit, háttal fordul Fésűs Járónak, kibámul az ablakon. Milyen rozsdás a diófa levele, milyen fekete rozsdás, mintha vér száradt volna rá.

— Rendben van — mondja Fésűs Járó, ügyet sem vetve Gallaira —, letagadjátok, amit csináltatok, éntől em letagadhatjátok, nem érdekel, bár gondolom, nemcsak tökmagot rágtatok odakint. Az is rendben van, hogy elmondjátok szép sorjában, mi mindent nem csináltatok: nem engedelmeskedtetek a parancsnak, vagy a behívónak, már mint a legvégén, amikor úgy is kilátástalan minden nem öltétek meg apátokat- anyátokat. De mit csináltatok? A sok nem után mi lesz az igen. Mit tudtok mondani arról, hogy tettetek is valamit a háború ellen, a nácik ellen, az egész országvesztő banda ellen?

(Folytatjuk.)