Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

Ma este: Művészportrék A Dunakanyar Fotóklub ma este hat órakor tartja utolsó februári foglalkozásájt a Lenin úti művelődési központiban. Ez alkalommal Csigó László mu­tatja be Kocsis Iván művész­portréit. A fotóklub főtitkárának Mi­sser Pálról, dr. Végvári Lajos­ról, s másokról készített művé­szi felvételei mór megjárták a hazai és külföldi tárlatokat. KISZ-Komszomol Pénteken délután a Duna­keszi Járműjavítóban KISZ— Komszomol találkozót rendez­tek. A baráti beszélgetésen ott voltak a járműjavító vezetői VÁCI NAPLÓI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, «6. SZÁM 1070. FEBRUÁR 24., KEDD M£€FA€YG?T A GIPSZKO: UJ KÖNYVEK A MŰVELT NÉPNÉL A Műveli Nép Könyvesbolt újdonságai: Univerzum sorozat 156. kötete. — Illés Béla: Hon­foglalás. — Gerő János: A megtizedelt osztály. — Fülöp János: Angyalföldi krónika. — Halasi Mária: Az utolsó pad- ban. — J. Krüs: A beszélő gép. — Thury Zsuzsa: A francia kislány. — Arthur Miller: Bűnbeesés után. — ölvedi Ig­nác: A budai vár és a debre­ceni csalta. — D. Ott: Az ör- cöngős Caprioli. — Hegedűs András: Változó világ. — Dr. Marék Antal: Dohányosok könyve. — Paolo Santarcan- gelí: A labirintusok. — W. Hűit: Menzel. DIAKBAL A diáknapok keretében 28- én, szombaton a gépipari technikumban nagyszabású diákbált rendeznek. Siskád szombatokon is rakodnak a vád gyárak MIT MOND A MÁV A TEHERFORGALOMRÓL? A tél második nagy hideg- hulláma párosulva a dunántúli erős hófúvásokkal Vácott is Szobor, is éreztette hatását a MÁV teherforgalmában. Főleg a ki- és berakodásoknál oko­zott nehézséget az időjárás. Pest megye területén a DCM iparvágányára érkező teherszállítmányokkal volt a legtöbb fennakadás. A Romá­niából érkéző gipszkő-szállít- mányok az elmúlt napokban fagyottan futottak be. Mintegy 50—60 vagon gipszkő kirakodása súlyos nehézségekbe ütközött. A munkásak először a vago­nok jelmelegítésével próbál­koztak, de erről le kellett mondani, mert ez könnyen a gipszkő romlását okozta volna. Általában a téli hónapok­ban a kirakodás késedelme alig jelent egy-másfélnapcs időveszteséget, az elmúlt idő­szakban azonban az áru meg­közelítése, a kirakodás előké­szítése olykor egy teljes napi kiesést is akozott: így egyes vagonok kirakása Klubvezetők klubja A váci járási KÍSZ-bizott- ság a járás ipari centrumában, Dunakeszin továbbképző klu­bot szervez a KlSZ-vezetők- nek és az üzemi ifjúsági klu­bok vezetőinek. A dunakeszi klub márciusban alakul meg, tagjai a járműjavítóból, a Me­chanikai Laborból, a konzerv­gyárból és a Bőripari Ktsz-ből kerülnek ki. Hasonló klubot szerveznek a járásban a köz­ségi és a termelőszövetkezeti KISZ-vezetőknek is. három-négy napot is ké­seit. Ez pedig anyagi károkat ako­zott. A fagyott gipszkő kira­kása például jelentős kocsi­álláspénzzel terhelte meg a DCM-et. Ezekben a napokban Diós­győrből és Dunaújvárosból mhüiegy 100—110 vagon kohó­salak futott be, ugyancsak fagyosan. Itt sem tudták a va­gonok felmelegítésével a kira­kodást meggyorsítani. A mun­ka azonban mégis könnyebb volt. a belföldi vagonokat sike­rült egy-két nap alatt ki­üríteni és a MÁV rendel­kezésére bocsátani. A váci állomásra a szoká­sos teherszállítmányok futot­tak be. A napi forgalom tűr­és huszonöt vagon között moz­gott. Jóformán valamennyi nagy váci üzem — mint pél­dául a Hajógyár és a Forte — példaszerűen, a szabad szombatokon is rakodtak. En­nek köszönhető, hogy az üzemek nem fizetnek több kocsi-álláspénzt, mint az elmúlt években. A MÁV Budapesti Igazgató­ságánál nyert értesülésünk szerint a hidegre fordult idő­járás a.z elmúlt napokban a Szobi Kőbánya kőszáliításáí is lecsökkentette. Egyrészt a kel­lemetlenül hideg idő, másrészt a hóakadályok, és nem utolsó­sorban a vagonok irányításá­nak nehézségei, a napi 40—50 I vagon helyett számos esetben napi 10—lő vagonra csökken­tették a berakodást. A Budapesti Igazgatóság — mint mondották — mindent elkövet, hogy' üzletfeleinek munkáját elősegítse. Már megkezdték a közelgő forgal­mi csúcsidőszaknak, a zöld­áruk zavartalan szállításának szervezését is. D. M. • • ünnepség a Sallai-laktanyában A szovjet hadsereg megala­kulásának 52. évfordulója al­kalmából szombaton délután műsoros ünnepséget rendeztek a Sallai Imre-lafctanyában. Pavlicsek Imre alezredes mondta az ünnepi beszédet. Megemlékezett arról, hogy öt­venkét esztendővel ezelőtt c Vörös Hadsereg mérte az első nagy csapást a forradalom fegyveres ellenségeire: az in­tervenciósokra és belső ellen­forradalmi szövetségeseire. Népünk és hadserege az örök és megbonthatatlan szö­vetség szellemében őrzi, ápolja barátságát a szovjet néppel és fegyveres fiaival. Az emlékbeszéd után a Ma­gyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének énekkara és szólistái adtak színvonalas műsort. <p) Önkiszolgáló diákétkezde A váci mezőgazdasági tech­nikum diákjait nagy öröm ér­te az elmúlt héten. A hagyo­mányos „Gazdászból” előké­születei közben érkezett a . jó hír. amely szerint megszűnik a napi kétszeri hosszú gyalog­lás a Honvéd utcai ebédlőbe és vissza. Eddig ugyanis eső­ben, hóban, sárban és fagyban, naponta kétszer meg kellett tenniük ezt az u tat. Február 20-án ünnepi ebéd­del adták át rendeltetésének gz iskola telkén épült korsze­rű, gépesített konyhát és az önkiszolgáló étkezdét. A diákok fegyelmezetten álltak sorba a műanyag tálcá­ra előkészített evőeszközökkel, hogy rátehessenek egy tányér finom levest, egy adag húst körettel, és egy szelet süte­ményt. Az önkiszolgáló éttermektől csak annyiban különbözik ez a szép étkezde, hogy étkezés után a tálcán maradó üres tá­nyérokat vissza is kell vinni a mosogatóablakhoz. G. Képzőművészeti verseny EMLÉKEZÉS ÉS ADALÉK Minden évben egyazon idő­ben megérkezett a lapja: me­lyik vonattal érkezik, föltótien a Mayer-féle prekócióból ke­rüljön asztalára az ital, s néz­zek utána már jóelőre, hogy a búcsúban milyen pecsenyét fognak sütni. Rendszerint tér­den alul érő vitorlavászon rö­vid-nadrágban jött, de sok vi­hart látott klepetusa volt a vállán, zsebében két-három darab töpörtyű, egy pindur ke­nyér és „némi paprika”. A ko­csiból kiszállva már három- négy újonnan megismert utas­társsal ismertetett meg, akik Újpesttől Vácig megértő tanúi voltak gyötrelmeinek: a hente­sek fondorkodásait tárgyazó, s a szalonnák megcsúfolását el- kesergő tirádáinak, no meg volt ételek zamatai ékesszóló elemzésének. így érkezeti meg Vácra min­den év szeptemberének első vasárnapján Berda József köl­tő. FELVESZÜNK férfi és női segédmunkásokat, lakatos szakmunkásokat központi, illetve sződligeti telepünkre. Egr műszakos munkaidő. JELENTKEZES: VÁC, DÓZSA GYÖRGY UT 53. Most, hogy olvasom a mi la­punkban is a róla szóló meg­emlékezéseket, felötlik ben­nem a kép újra, meg újra: Végh Dezső festőművészt láto­gatta meg, s a meghitt beszél­getésben a két nagy formátu­mú egyéniség emlékezésekbe ágyazott élményeiből csak ta­nulhatott az asszisztáló sur- bankó. Az egész napja aztán Vácé volt. Megvolt a sonka, megvolt a prekóci, megvolt a búcsú. Aki látott tán bennün­ket tizenkét éven keresztül vé- gigcsoszogni a Mártírok útján — mert akkortájt többen ismer­ték már őt a mi kis városunk­ban — nem is mosolyogtak raj­ta, pedig ez az út a régi gimná­ziumtól az ínyencségek sátráig majd három óráig tartott. Kis. magyar irodalomtörténeti ösz- szefoglaló volt az egy év ter­méséből — ahogyan ő látta és láttatta. Ha köteteit olvasom, majd minden versének erede­tét ismerem; itt vagy Eszter­gomban, Foton vagy Szentend­rén ugyanúgy zengte el bána­tát, kegyes és megbocsátó, harcos és hadakozó lelkének izgalmas versbe szorított; val­lomását. A „legjobb sátornál” leül­tünk. Tarját kért. szaftosat, aztán meg hurkát. Minden év­ben elmondta a „vóci hurka” meséjét, nagyot nevetett, s fel­szúrta a villájára a mesebeli hurkát, legyintett, „ez nem a régi”, és becsülettel megette. A délutánba hajló „ejtőzés” közben szó alig esett. Néha egy-egy korholó mormogás a széke körül sündörgő suttyók­hoz, némi megrovó megjegy­zés a bor minőségéről, aztán papírt kért és megírta mindig ott, a sátor előtt, a kavargó vi­lág közepette az „azon napra elrendelt versezetét”... Én már arra vetemedtem, hogy le is rajzoltam. Bölcsen tűrte... önmagát semper idem-nek, mindig ugyanannak hívta: nagy megtiszteltetés volt, ha verseinek ajánlásában másnak is tadományozta fenséges költői nagylelkűségből ezt a címzetes nagyszerűséget. Azt jelentette, hogy a szívében vagy, számít rád és te Is számíthatsz rá. Voltak városai, falvai, ahová kedvvel ment. Vác ezek közé tartozott. Apjának, a kazánko­vácsnak a halálos ágyán tett fogadalmát híven teljesítette: pindur kis drágakő maradt számára a város, az emlék, szüleinek volt időkben itt ta­lálkozása, amit aztán elém do­bott, többször elmondott, em­lékeinek bűvös színeivel meg­szórt. Itt fekszik a kötete az aszta­lomon. Itt az ajánlása, itt a képe. És itt a verse, de milyen igaz! „Hatvan felé — hazafelé." Ki tesz csodát veled? Egyedül emberséget adó lelkiismereted! R. T. A Magyar Úttörők Szövetsé­ge — mint eddig minden év­ben— az idén is meghirdette az általános iskolások országos képzőművészeti versenyét. Városunknak hagyományai vannak, hiszen tavalyelőtt Császár Zsuzsa, tavaly Selme- czi Sándor egészen az országos döntőig' jutott. Ebben az esztendőben is na­gyon szép anyag gyűlt össze a deákvári iskolában tartott vá­rosi döntőbe. A gyermekek munkáiban — természetesen — a pályázat témájaként meg­jelölt kettős jubileum kapta a legnagyobb hangsúlyt: Lenin születésének 100. és felszaba­dulásunk 25. évfordulója. De sok pályamunkán elevenedett meg az úttörőélet és a játék is. No és — hiszen váciak — sokukat megi hielte a DCM. A győztes rajzókon erősen érződött a szentendrei rajz- szaktábor és a már sajnos megszűnt Dániel Kornél ve­zette városi rajzkör jó hatása. Eredmények: V—VI. osztályosok, grafika: 1. Visa János (deákvári iskola), 2. Philipp Frigyes (Hámán K. isik.) V—VI. osztályosok, festés: 1. Tóth József (Árpád úti iskola), 2. Szántasz Tibor (Árpád úti iskola). VII—VIII. osztályosok, gra­fika: 1. Truzsinszky Valéria (Árpád úti iskola), 2. Abomyi Éva (Gábor J. iskola). VII—VIII. osztály, festés: 1. Neisz István (Gábor J. iskola), 2. Králik Tibor (Árpád úti is­kola). Iparművészet: 1. Ladányi Olga (Árpád úti Iskola), 2. Vö­rösmarty Zsuzsa (Árpád úti is­kola). Ök képviselik városunkat a gödöllői magyei döntőn. Csak így tovább! (—á.—a.) Václiartyáni Volán-vigalom Szombaton este Volán-bál volt a váchartyáni AKÖV-nél. Első ízben szórakoztak együtt a dolgozók az üzem átszerve­zése óta. Vasárnap reggelig szólt a zene, tartott a farsan­gi hangulat, ami a KISZ-fia- talok jó rendezését dicséri. TAVASZI SZEMLE Biztosak lehetünk abban, hogy a tél már végét járja. Aki esetleg mégis kételked­nék a tavasz közeledtében, az járja csak végig a tanyá­idat, a termelőszövetkezeteket: s meggyőződhet igazamról. Az elmúlt héten minden reggelre friss hó esett, ám a tanyai embereket ez sem aka­dályozta a munkálkodásban. Tették kötelességüket, mit- sem törődve a téllel. A mű­helyek és istállók felé új utat lapátoltak, és dolgoztak, mert a jószágnak enni kell, és a műhelyekben még sok trak­tor várja a javítást. A sződi Haladás gépmű­helyében Drahony László irányításával már az utolsó gépeket javítják a szerelők. Azok, akik a járás legjobb szakemberei hírével büszkél­kedhetnek, ma is az elsők Autóstop — Kutya hideg idő volt, ő ott állt az út szélén és intege­tett. Felvettem — miért ne vettem volna? —, hiszen nem jó egyedül hajtani. Csinos nő volt, nem mondom, de amilyen jól nézett ki, annyira félt is. Ahogy megálltam, azzal kezd­te, engedjem meg, hogy hátra üljön, mert volt már példa ar­ra. hogy a gépkocsivezető út­közben ... Beszédes teremtés volt, élvezet volt hallgatni. Az Őszinte légkörben... A királyrét! tábor után Egy hétig voltak együtt a festői helyen levő királyréti KISZ-táborban a járás ifjúsági titkárai. Póth Zsuzsával, a 22. AKÖV váchartyáni üzemének KISZ-tiitkárával beszélgettünk az egy hét eseményeiről. — Mi, akik pár éve ismerjük már Királyrétet, megszoktuk, hogy a titkári továbbképzés után, hazaitérve, sok újat tu­dunk hasznosítani. Most a nyolcvannégy alapszervezetnél sok új titkár van, akik az őszi választások óta először jöttek el a táborba, és találkoztak a járás vezetőivel. Űj és egészsé­ges dolog volt. a járás vezetőit a fiatalok között hallani — mondja Póth Zsuzsa. — A mi kérdéseinkre, problémáinkra út alatt összebarátkoztunk annyira, hogy amikor kiszállt, sűrű bocsánatkérések közepet­te mentegette magát, hogy az elején meggyanúsított. — Bár minden stoppos, ilyen lenne! — így a másik pilóta. — Egyszer egy fiatal srác ké- redzkedett fel, olyan suhanc- forma, de nem gondoltam rosszra, hiszen vittem már rendes hosszú hajút is. Azóta amióta ezt a srácai felvettem — félek. Ö ugyanis, hogy vé­letlenül, vagy szándékosan, ma már mindegy — elvitte a kesztyűmet. — Hát, ami velem történt egyszer — szól a harmadik. — Alsógödnél integetett egy fia­talember, felvettem, és Pesten a Marx téren tettem le. Amint leszállt, odament az ott posz­tóid rendőrhöz, hogy szabály- ellenesen idegent szállítot­tam ... A büntetés volt a ta­nulópénz. — Tanulópénz ide. tanuló­pénz oda, akkor is megállók, ha bandukoló katonát látok. Becsületes srácok. Integetni nem mernek, de integetés nél­kül is megállunk nekik. Pilóták beszélgetnek. Nem jutnak közös nevezőre, hogy érdemes-e megállni stoppos­nak, vagy sem. Mégis sokszor megállnak, mert a stopposok többsége kellemes útitárs. Kár, hogy vannak kivételek is. M. S. között vannak a tavaszi fel­készülésben. A váchartyáni Alkotmány­ban is vidáman zakatolnak a traktorok. Nagy részüket már járatják, az utolsó simításo­kat végzik gépeiken a trak­torvezetők. Aradszki János egy új Csepel teherkocsi kö­rül sürgölődik — ezzel is nőtt a közös vagyon. Ez már azt is jelenti, hogy a váchartyániak is las­san kilábalnak a nehéz évekből. Az Alagi Állami Gazdaság máriaudvari szőlőiben meg­jelent az asszonybrigád, Ja­vítják a kordonokat, s a város menti táblában a télen „el­tűnt” karókat pótolják. Kele­men Jánosné brigádvezető ! majdnem minden egyes tőkét megvizsgál, és mint szemé­lyes ismerőst vallatja: hogy vajon a hosszú tél nem ár­tott-e meg a saszlának? A váci Kossuthban meg­kezdték a tavaszi nagytaka­rítást. Eddig sem volt a köz­ponti majorban rendetlenség, de a parasztember már ősidők óta szokásból takarít. És ebben a jó hagyományban ma is élenjár ez a gazdaság. Amerre csak jártam a na­pokban — Alsógödtől a já­rás legészakibb részéig —. mindenütt mozgolódnak a kertészek is. Építik a meleg- ágvakat, kötik a hasurát, tisztítják. válogatják a vetőmagva­kat. Hatalmas hegynvi trágyakaz­lakat kevernek át újra, hogy amikor valóban hozzá lehet kezdeni, mintegy jeladásra benépesedienek az udvarol: és a kertészetek, s megkez­dődjék újból a lázas, és meg­állást sem tűrő tavaszi mun­ka. Egy-két helyen még a zár­számadás sikeréért dolgoz­nak, ám a legtöbb gazdaság már az új tervet vitatta meg a tagsággal. Kívánjuk, hogy minél előbb adjon már jelt a tavasz, és új erőben induljon meg a szor­gos munka a földeken, ahol még csak a gazdagabb termés ígérete álmodik. — csánk ó — A gépipari technikum kollégiu­ma falvételre keres konyha­lányt. takarítót, fűtőt és nyug­díjas nőj munkaerőt. Jelentke­zés az tnrézet gazdasági veze­tőjénél (Váz. Konstantin tér e.i. (xi á t adott választ két ízben is Ba­logh László, a pártbizottság titkára, és dr. Vida Gyula, a járási tanács elnöke. Őszinte, meleg légkörben érezhették magukat, és ők sem kerülték meg a kényes kérdéseket sem... Az előadásokat is a járás aktivistái tartották, így mondhatom, „családias” volt a hangulat. — Ez az egy hét amolyan „fejtágító” volt? — kérdem. — Jaj, dehogy is! — élénkül fel Zsuzsa. — Délelőtt voltak az előadások, délután csopor­tos foglalkozás, majd külön­böző vetélkedők, sport, és ren­geteg zene, meg tánc is... —esi—

Next

/
Oldalképek
Tartalom