Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

8 PISI HEGYEI xJürlap 1970. FEBRUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Elnőiesedett a pedagóguspálya Nagyobb megbecsülés, több kedvezmény A pedagógusok élet- és munkakörülményeit tűzték na­pirendre tegnap a Fővárosi Tanácsnál. A kérdés előadója Mezei Gyula, az oktatási fő­osztály vezetője a tanácsnak mint munkaadónak a köteles­ségeiről beszélt, a pedagógu­sokkal, mint munkavállalók­kal szemben. Pest megyéből sok ezer diák jár fővárosi oktatási intézményekbe, nem ér­dektelen tehát, hogy mi­lyenek a velük foglalkozó pedagógusok körülményei. Buda,pesten 16 300 pedagó­gus dolgozik. Egyre inkább ta­pasztalható a pálya elnőiese­dése, amely gyakran nehézsé­geket okoz a pubertás korú fiúk nevelésében. A társada­lom egyre nagyobb követelmé­nyeket támaszt a pedagógu­sokkal szemben, ezzel azon­ban nem áll arányban anyagi, erkölcsi megbecsülésük. Évek óta téma a pedagógusok fize­tése, amely más értelmiségiek­hez képest igen alacsony. Nagyfokú a pedagógusok túl­terhelése, hiszen a kötelezően magas óraszám mellett a ne­velési feladatok tovább növe­lik munkaidejüket. Ez is egyik oka annak, hogy gyakran men­nek más pályára. Jfdenleg Pest megyéből sokkal kevesebben taníta­nak a fővárosban, mint ahányan Budapestről jár­nak ki. Természetes folyamat, hogy a naponta utazók igyekeznek la­kóhelyükhöz közelebb levő Iskolában elhelyezkedni. Az oktatási főosztály meg­vizsgálta a pedagógusok lakás- és munkakörülményeit is. Hangsúlyt kapott a tanárok szakmai betegsége is. Mezei Gyula ismertette azo­kat a javaslatokat, amelyeket k'tanács saját hatáskörén be­lül tehet. Mindenekelőtt na­gyobb figyelmet kell fordítani a pedagógusok munkájának differenciált elismerésére, anyagilag és erkölcsileg egy­aránt. Az eddiginél több pe­Deheroizálás (Kertész rajza) PEST MEGYEI HÍRLAP s Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága la > Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUBA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, Till., Somogyi Béla u. 6. II. em. Kiadóhivatal: Budapest, VBI., Blaba Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343—100, 142—220. Gépíró szobák: M3—100/280, Illetve 343—100/413. Titkárság: 131—248. Egyéb számok: 141—462, 141—258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., Jőzsei nádor tér l. sz.). Előfizetési díj 1 hónapra 20 forint. dagógust kell felterjeszteni kormánykitüntetésre. A pedagógusok lakás­gondjának enyhítésére szintén több javaslat hangzott eL Szóba kerültek a tanács ha­táskörén túlmenő gondok is, mint például a pedagógusok kötelező óraszámának csök­kentése. A Fővárosi Tanács első íz­ben foglalkozott ilyen átfo­góan a pedagógusok helyzeté­vel, a tanács feladatainak ol­daláról. A példa kitűnő, és kö­vetendő. Mi a helyzet Pest megyében ? Erre rövidesen visszatérünk. Emlékművünk az ország Etser jó ivóvizet kap Ha valaki a fővárosban, vagy bármelyik vidéki város­ban elfordítja a vízcsapot, s onnan bő sugárban ömlik az egészséges, jó ivóvíz — az ter­mészetes. Természetes, mert az emberi lét egyik elemi, s ép­pen ezért nélkülözhetetlen kel­léke az ivóvíz. Csakhogy szer­te az országban, s ezt a kört leszűkítve a megyére, sok he­lyen még mindig rossz ízű kútvizet kénytelenek inni az emberek. A rossz víztől nem volt mentes Ecser község sem. Éppen ezért, a falu vezető- valamint a Hazafias VASPÁLYÁN A szakaszpályamester H Népfront helyi szervezete elhatározta, hogy ezen a bajon sürgősen segít. A község fekvése — majdnem határos a főváros XVII. ke­rületével —, önként kínálta a legjobb, s egyben a legkedve­zőbb megoldást: a fővárosból kellene gerincvezetéken a bu­dapesti vizet a faluba elvezet­ni. Az ötlet kitűnőnek bizo­nyult, amit a Pest megyei Ta­nács egymillió, a Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság 1,2 millió forinttal honorált. Ecser község fővárosi vízzel való ellátása 6,5 millió forint­ba kerül, és szükség van a la­kosság támogatására is. A Hazafias Népfront hely­beli aktivistái nyakukba vették a falut, jártak ház­ról házra, agitáltak, megmagyarázták a lakosok­nak, hogy mit jelentene az, ha ők is némi anyagi hozzájáru­lást, nevezetesen lakóházan­ként háromezerötszáz forintot vállalnának. Meg kell említe­ni, hogy ezt az összeget tíz év alatt fizethetik majd vissza. A Hazafias Népfront akti­vistái jól dolgoztak: rövidesen a község lakóinak 80 százaléka vállalta, és ezután megalakult a víztársulat is, amely meg­rendelte a terveket. Ennek a hónapnak a végére várják a tervbírálatot, kedvező esetben azonnal megkötik majd a szer­ződést a kivitelező vállalatok­kal. Az ecseriek biztosak a dol­gukban, s ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy már megkezdődött a 15 ki­lométer hosszúságú csőhá­lózat egyes elemeinek a helyszínre szállítása. A falubeliek jelentős társadal­mi munkát is vállaltak — va­lóság lesz, hogy ez év végére a fővárosi víz, a XVII. kerü­leti víztározóból, elérkezik Ecserre, és a jövő évben kez­dődik majd meg a lakóházak rákapcsolása a vízhálózatra. Az ecseri példa ékesen bizo­nyítja, hogy ott, ahol a köz­ségi vezetőség, a Hazafias Népfront helyi szervezete, va­lamint a lakosság között jó és tartalmas a kapcsolat, ott a műszakilag bonyolultabb, anyagilag pedig áldozatot kö­vetelő beruházásokat, község­fejlesztést is rövidebb idő alatt meg lehet oldani — a lakosság hasznára, örömére. k. i. Erdőtelepítés Nagyszabású tájszépítő er­dőtelepítés kezdődik az idei ta­vaszon Borsod megye idegen- forgalmi vidékein. Az Aggte­lek környéki karsztos, kopáros fennsíkokat vörös- és fekete- fenyővel ültetik be. A fiizéri várrom környékén elszaporít­ják a táj őshonos fenyőféléit, s olyan különleges sziklagye­peket, zsurlókat telepítenek, amelyek ritkaságnak számíta­nak. Űj ligeterdőket alakíta­nak ki, a boldogkőd vár kör­nyékén is, ahol az utóbbi években szinte teljesen el­pusztult a növényzet. Felvétel a Képzőművészeti Az 1970—71-es tanévre a Magvas Képzőművészeti Főiskolán június 29-től július 11-ig tartják a felvé­teli vizsgákat. Festők, szobrászok, grafikusok és restaurátorok kap­nak képzést a főiskolán, s — a restaurátorok kivételével — vala­mennyi hallgatójának kötelező a rajztanári szak felvétele is. A két évnél régebben érettségizettek má­jus 1-ig munkahelyük útján a fő­iskolán jelenthetik be felvételid vizsga-szándékukat, azok pedig, akik tavaly tettek érettségi vizs­gát, vagy idén fejezik be középis­kolai tanulmányaikat, március 1 —11 között jelentkezhetnek közép­iskolájuknál. A felvétellel kap­csolatos részletes felvilágosítást a főiskola (Budapest, VI., Népköz- társaság útja 69—71.) igazgatói hi­vatala ad. ijb, V >¥>:•%. .va.v.A. .>. — Mi a feladata a szakasz- pályamesternek? — Sok. Az én területem Ül­lőtől a Monori-erdőig terjed, ezt a szakaszt kell másodma- gammial ezzel a járgánnyal vé­gigjárni. Megfigyelni a pályát, niincs-e valahol hiba, — Például? — Például itt a fekszint hi­ba. — Mi ez magyarul? — Hát a vágány alatt meg­süpped a talaj, esetleg a sok esőzés vagy a belvíz miatt, ezért a vágány is elmozdul függőleges irányba, vagy gyakaran előfordulhat az irányhiba is... tudom, hogy hangzik ez magyarul: elmoz­dul a sín jobbra vagy balra. Hiba a vágányszakadás is. — Hiba esetén mi a felada­ta? — A kisebb hibákat a hely­színen megjavítjuk, mert szer­számot mindig viszünk ma­gunkkal, a nagyobbat pedig jelentjük a szakaszt őnökség- nek. Sok-sok ember biztonságos utazása függ Békés Mihály éles szemétől, két kesének szakavatott ügyességétől. — Idén télen történt a hó­fúvás idején —, mert akkor is járni kell a pájyán — elakad­tunk. Miiközben kiástuk ma­gunkat, vettem észre, hogy két sínrögzítő csavar meglazult. Nosza nekiálltunk és meghúz­tuk. Azután meg gyorsan le kellett vennünk a járgányt a pályáról, mert az égre teker­gőző füst jelezte a bdharke- resztesi személy érkezését. Az volt a nagyobb kutya ... Tisz­telegtünk az elrobogó vonat­nak, az meg csak visszasípolt... —karácsonyi— Téli álom a Dunakanyarban Nyaralás-e a telelés? Nehéz télen nyaralni. Hatá­rozottan. Telelni könnyebb, té­len. Mégsem nevezzük így a téli nyaralást — vagyis, hogy: telelés — ámbár a nyári pihe­nésit és szórakozást eszünkbe sem jut nyaralás helyett tele­lésnek nevezni. Nem érdekes? Hált nem. Tudniillik, a nyaralás: nap­fényes, derűs, és meleg fel­szabadul tság a szabadban. A telelés: mord, komor és hideg töprengés a meleg szobában. Az előbbi változatos, az utób­bi unalmas. Mindez persze, csak akkor, ha végletekben gondolkozunk. S hazánk, nya­ralni vágyó dolgozó népe vég­letekben gondolkodik — tisz­telet a kivételnek. Hazánk nyaralni vágyó dolgozó népe nem óhajt telelni, hanem meg­sértődik, és duzzog, másodren­dű állampolgárnak érzi magát, ha neki télen kell nyaralnia — isméit tisztelet a kivételnek. Az okok egyszerűek: mi nem tudunk télen nyaralni, nem szoktuk meg, idegenkedünk tőle, no és feltételek sincsenek hozzá. A már kétszer emlege­JEGYZET Okoskodó okosok Megkereste szerkesztőségün­ket a jónevű megyei gépipari üzem igazgatója, s azt kérte, legyünk segítségükre egy má­sik — nem megyei — üzemmel folytatott vitájukban, mert ők nem jutnak dűlőre- A másik üzemtől alkatrészeket vásárol­nak rendszeresen, hosszú évek óta, de sok a selejt, sűrűn meg­történik, hogy késedelmes a szállítás, a partner nem tartja be a technológiai kívánalma­kat, s így tovább- Az igazgató pontos tanácsokkal szolgált ar­ra, mit kellene tenni a m á - s i k üzemben ahhoz, hogy a panaszok megszűnjenek, az alkatrészek időben és megfe­lelő minőségben jussanak el hozzájuk. Az újságíró elment a gyárba, fölszerelkezve a tanácsokkal, ott azonban az derült ki, hogy mit kellene a másik üzemben tenni ah­hoz, hogy kapcsolatuk zavarta­lan legyen. Ne küldjenek rossz rajzokat, pontatlan technoló­giai utasításokat — hangzott az egyik érv. Szállítsák le idő­ben a gyártáshoz szükséges szerszámokat, s akkor ők is időben szállítanak majd — ér­veltek tovább. A jegyzetfüzetben gyorsan tettek a lapok, az újságíró már szakértőként nyilatkozhatott volna arról, mit kellene tenni egyik és másik üzemben, ám az érintettek soha nem a saját portájukról beszéltek, hanem mindig a másikéról. Okosan, meggyőzően. Jóindulatúan. A segíteni akarástól eltelve. S éppen ez a lehangoló mindeb­ben. A szándékok tisztessége s az eredmény hamissága. Ha csak egyetlen esetben találkoz­nék az ember az okoskodó oko­sokkal, akik mindig pontosan tudják, mit kellene tenni má­soknak, másutt, valahogy még megbékélhetne a dologgal. Sajnos azonban, nem egy, ha­nem rengeteg esetben akadha­tunk össze velük. Azokkal, akik mindenre és mindenki­nek tudnak tanácsot adni. Mit kellene a kormánynak tennie, hogy több lakás épüljön, ho­gyan lehetne több gépkocsit vásárolni, s napok alatt kielé­gíteni a keresletet, miként szi­lárdíthatnák meg a gyárakban a munkafegyelmet, a tanácsok hogyan használják fel fejlesz­tési alapjukat, s így tovább. Mindenre van tanácsuk, csak éppen az egészből kiszakítva szemlélik a részletet. Nem fo­lyamatokat látnak, hanem egyes eseteket. Nem azt kere­sik, ami valójában előre vinne, hanem a kibicnek semmi nem drága alapon osztogatják tipp- jeiket s tanácsaikat. Az iparnál maradva: ritka az olyan üzem, mint például a Csepel Autógyár, ahol a ta­gadhatatlan nehézségeket, ter­melési gondokat, fennakadá­sokat nem mások hibáival, mulasztásaival magyarázzák, s nem osztogatnak tanácsokat, másutt mit tegyenek, ha­nem a maguk portáján néztek és néznek körül, mi a munka javításának lehetősége. A mű­szaki fejlesztés eredményeinél: gyorsabb kamatoztatása, nor­maóra-megtakarítások, éssze­rűbb bérpolitika: a többi kö­zött ezeket a teendőket jelöl­ték meg. Hasonlóan a ritka példák közé tartozik a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis- tarcsai gyáregysége, ahol min­den esetben a belső erőkre tá­maszkodva oldották meg a fej­lesztés, a termékszerkezet-vál­tozás szülte bajokat, s nem mások nehézkességével, rossz munkájával vélték igazolni gondjaikat­Az élet minden területén ta­lálni a fontiekhez hasonló ki­vételeket, sajnos, tipikusnak mégis az tekinthető, amit be­vezetőben írtunk- Tanácsadók tehát már vannak, nem is ke­vesen. Vajon miért nem le­het a tanácsadást kiterjeszteni — önmagunkra, saját mun­kánkra, teendőinkre is? Azért, mert nehezebb cselekedni, mint tanácsokat osztogatni? M. O. tett kivételeik: a minél keve­sebb mozgásra vágyó időseb­bek és a teljes testi és szelle­mi kimerültségben szenvedők. ök valóban telelnek, vagyis nyaralásuk téli álom. De miit is csinálhatnának mást, hiszen például a Dunakanyar is féli álmot alszik. HQLTIDÉNY Visegrád. Fehér hegyek és zajló Duna. A Várhegyen va­kítóan süt a nap. A hó szűz­nek láitszik még az ösvényeken is. Láttam filmeken és tapasz­taltam Zakopáméban, hogy té­len is toronzbamává válhat az ember. Mindehhez a követke­ző szükségeltetik: hegy, hó, nyugágy, meleg pokróc, és em­ber, aki mindezt igénybe veszi. Hegy és hó talóltaitott, nyug­ágy és meleg pokróc nem — Zakopanéban ezt kölcsönözni lehet a csúcson — és napozó sem. Hol vannak az emberek? A Vár étteremben? — Most holtidény van — mondja szolgálatkészen a pin- cémő. — Az elmúlt vasárnap egész nap háromezer forintot forgalmaztunk. Az idegenforgalmi hivatal vezetője, Cselce László a kö­vetkező idényre készül. — A teli beruházás nem ki­fizetődő, mert a havas napok száma nem több, mint 30—40. — A napozás nem igényel­ne nagy beruházást. — A teli erdő és a hegyék szépségét csak kevesen ismerik nálunk. A téli túrázók száma sem több az egész országban, mint néhány száz. A téli napo­zásnak sem lenne nagy tábo­ra. — Mit csinálnak az üdülők egész nap? — A múltkor a Belső-Pilis­ben tettünk 40 km-es tú­rát, kocsival. El voltak ragad­tatva. Nem is ismerték a téli erdő szépségét. Néhányan fel­járnak a Mátyás-forráshoz síelni, minden turnusban szán­kózik is vagy 50—60 ember. — Valamilyen téli beruhá­zást mégis terveznek? — Sípályát Nagyvillámon. Különben olyan kihalt min­den, mintha kimaradt volna a honfoglalásból ez a rész. Pe­dig már Mátyás is ismerte. ULTI Dunabogdány. A szép fehér földekre műtrágyát szór a gép. Tahi. Érdekes: néhol nyara­lót építenek, úgy látszik ez már téli foglalatosság is lehet. Lányfalu. SZOT, Építőmun- kás Üdülő. Társalgó. Kényel­mes fotelok, kellemes meleg, hangulatos drink bár. Néhány pénzdarab gazdát cserél és egy őszülő, szemüve­ges, érdes hangú, tréningruhás férfi korholó hangja uralko­dik: — Ha két zöldet leteszel az asztalra, ott kettő van, értem? Na! Akkor tudod, hogy ott mennyi van. akkor már tudod, hogy nálad mennyi zöld van. Értem? Na! Zöld ftíkól S ak­kor nem vesztünk. A nyaralók mezőnye élesen kettéválik: fotelokban kényel­mesen elterpeszkedő öregek és a meghittebb sarkakba hú­zódó fiatalok. — Húsz százalék nászutas — mondja a kulitúros, Magyar Györgyné. — A többi idősebb. Ez a téli mezőny. — Mikor könnyebb a dol­ga, télen vagy nyáron? — Télen. Kevesebben va­gyunk és nem jönnek gyere­keit. — Ilyenkor mi a legnehe­zebb? — Kivinni az embereket a szobából. 60—70 vendégre jut 8—10 szánkó és négy pár sí. De bőven elég. Kirándulni szoktunk Visegrádra, Szent­endrére, Esztergomra. Vetél­kedőket, játékokat rendezünk. — Na, mit mondtam Zöld filkó!? — hallom az érdes hangot. — Zsebeld be amit nyertél. Mire hazaérsz, fel­mondhatod az állásodat. Meg­élhetsz az ultiból. ZÁRVA Szentendre. Danubius tou­ring hotel. Javítják a harma­dik emeletet. A vezetőnő elé­gedett. Azt mondja, hogy sze­retik a vendégek a hotelt, so­kan visszatérnek, mert olyan hangulatos-családias minden. A fizetővendégszolgálatnak télen csak három szobája van. Csökkent a látnivalók száma: bezárt a Szerb Múzeum. A magánvillák zárva. Né­hányban megpróbálkozom. Si­kertelenül. De egy dunaparti fehér nyaralóban öreg hölgy kinyitja az ajtót. — A gyerekek otthon van­nak. Néhány napra kijöttem, szétnézni, nem törték-e fel a házat. Meg is fáztam. Tudja, hiába a fűtés, a huzat kiviszi a meleget, nem való ez télre. De valamit kitaláltam: ha süt a nap, kifekszem a verandára, jól bebugyolálom magam, egy negyedóra múlva olyan mele­gem lesz, hogy már takaró sem kell — meséli, aztán gya­nakodni kezd —, de csak nem szétnézni jött. hogy éjjel hogy törhessen be? Berkovits György 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom