Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

8 i'ää f MEGYEI v/í/í‘l«P 1970. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP Ráckevei Járási Füzetek Erdős István: ws/y/ssss*s/*sss*s/sss*ssyjrssssssssssssss/s/sssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssss. KIS VEZÉR SZOLNOKI ANDRÁS: Sanyo állt a dúcok előtt, ga­lambjait etette. A galambok kezére szálltak. A kis, Vezér csaholva futott végig az udva­ron, a galambok felrebbentek:. Sanyo a kiskutya után rúgott. Cali horgászni indult. Zsíros kenyeret evett, akkora karéj volt a kezében, hogy végigérte a hasát. Nagy eső esett dél­után, az utcabeli fiúk csapa­tostul az árok körül munkál­kodtak a kis pást szélénél. Gá­toltak. Cali vitte a horgászbo­tot a vállán, a kis Vezér vi­dám ugrándozással szaladt utána. Sokan a fiúk közül tér­dig a vízben álltak. Téglát, konzervdobozokat hordtak ösz- sze, hogy erősebb legyen a gát. Cali ette a zsíros kenyerét és nézte a gátakat. A kis Vezér a fiúk bakáját szaglászta. Szűcs Dani öccse, a kis Dönci, egészen csöpp gyerek, az árok partján ült, ahol még nem kez­dett el szétömleni a víz, s csa­logatta magához a kutyát. A kis Vezér megszagolta a kezét. Rózsaszín puha orrát a kisfiú térdéhez nyomta. Döncike vi- songott örömében, a kis Vezér meg játszani kezdett, ugrált jobbra-balra, lóbálta a farkát. Cali combjába törölte össze- zsírozódott tenyerét és hátat fordított a gátaknak. Szeretett ugyan gátolni, de horgászni, ilyenkor, eső után mindennél nagyszerűbb dolog volt számá­ra. Kiment a folyópartra, le­mászott a magas part alá, a fűzfához. Gilisztát vett elő, ho­rogra fűzte, jó messzire be­dobta az öreg fenekest, és le­ült a figyelő kis Vezér mellé. A kis Vezér okosan hallga­tott. Majd vakkan tőit egyet- kettőt, kapott a Cali keze után játékból. Cali mutatóujjával gyengéden a fejére koppantott. Egyszercsak megremegett a bot, kézbekapta, feszülten fi­gyelt. Semmi. Némaság, moz­dulatlanság. Szemrehányóan nézett körül. — Látod, Vezér, leette a kis; piszok. * konzervdoboz-orsóban ! " fölcsavarta a zsinórt, új ; gilisztát trancsírozott ketté,; nagy lendületet vett, hogy $ jó messze berepüljön a horog, $ és akkor a kis Vezér előre- $ bukott. A horog fülébe vágó- $ dott. Egy pillanatra két lábra $ állt, Cali hajolt volna hozzá, $ de panaszosan felüvöltött és $ rohanni kezdett. Cali épp, $ hogy csak el tudta kapni a bo- $ tot, pillanatok alatt lefutott $ a zsinór, s a kis Vezér már $ ugrott át a régi gát melletti $ partra, futott rémülten, két- $ ségbeesett fájdalmában. Cali $ fogta a horognyelet, és ahogy $ csak a lába bírta, rohant a J kiskutya után. A panaszos S üvöltés megszűnt, csak néha- $ néha vakkantott a kis Vezér $ kínjában. Rázta a fejét futás $ közben. A gátra egy ugrással $ felért, a zsinór megfeszült, $ ahogy legurult a másik olda- Ion. Egyszerűen csoda volt, hogy \ a zsinór a bokros részben bele ; nem akadt valami gallyba, fa- $ törzsbe. A vízaljon át futva > 0 C'SSSSS*rsssssssssssssssss/sssssssss/s/ss/ssss/sss/ssss/ssssss//sss/ssssss/sssssssss/ss/. POLGAR ISTVÁN: Kubai férfi éneke jó játszani e szóval szabadság szeretek játszani vele íze van szaga suhogása izgató mint a nikotin simogat mint az anya keze megáld mint Isten fia Krisztus « nélküle nem lenne ember a nevünk s az életünk se lenne élet nélküle szabadság vér vagy és velő kísérj kitartón mint Éva Ádámot mint Don Quijotét ama dundi szolga légy hű szeretőm e felszikrázott létben hadd ha kedvem tartja csókjaid ihassam s hogy veled hálhassak ingerek idején légy hű szeretőim s ón esküszöm mindenre L ami' előttem szent megvédlek megóvlak gonosztól ármánytól se kalmár se rabló tőlem el nem vehet maradj népemnek is hű szeretője népem is megvéd hisz aki belédkóstolt annyira megszeret hogy . el nem engedne azután már soha inkább meghal érted mint méh mely fullánkját nyakszirtbe sütötte hidd el még a nyúl is ha rád támad bárki oroszlánná változik itt hördülöm FALU TAMAS: Profán ének E földön templom minden kis ház, ha benne jóság tüze szikráz. E földön zsoltár minden ének, ha dala a szív belsejének. E földön minden zug mennyország, hogyha békével bútorozzák. Ember, ki itt élsz űzve, marva, légy az ily egyháznak papja. Cali érezte, hogy már nem bírja tovább. A templom előtt már szinte fuldoklott. Utánuk fordultak az emberek. Az utca idilli békéjét fel­verte a kiskutya panaszos vo­nítása. Cali a kétségbeesés utolsó erejével szaladt. Mesz- sziről meglátta a gátolókat. Kiáltozni kezdett. — Adjatok egy bicskát! Ott volt Szűcs Dani, a leg­jobb barátja, már csak neki kiáltozott, integetett. — Dani add ide a bicskád. A kiskutya megint körbe­körbe szaladt. — Szaladj a bicskával, Da­nikám ! tt állt Sanyo is a gáto­lok között a nagy Ve­zérrel. Kimagaslott közülük, szétterpesztett lábbal állt, fogta a nagy Vezér nyakör­vét. A nagy Vezért az utcán nem lehetett szabadon enged­ni, mert ősszel megharapott egy gyereket. A nagy Vezér most is ijesz­tő morgással nézte a hangos csetepatét. Dani indult, sza­ladni Cali elé. Cali nyúlt a kés után, ekkor lépett közbe Sanyo. Szűcs Danit a Cali lá­ba elé lpkte, mindketten az árokba estek. Rá a horgász­botra, bele a vízbe. A kis Vezér füléből kisza­kadt a horog. Már nem voní­tott, csak kiskutyától szokat­lan, mélyről jövő hangon felhorkant, s elfutott, mintha puskából lőtték volna ki. Cali csuromvizesen állt fel a bottal kezében» és nézett a Pillangó-part felé, ahol eltűnt a kis Vezér. Sanyo csendesen nevetett. Megrántotta a nagy Vezér nyakörvét és indult ha­za, vacsorázni. Lassan szür­külni kezdett, esteledett. A kis Vezért senki, soha többé nem látta abban a faluban. Szemtől szembe Azt mondod pajtás: „Itt az ellenség':’, én meg azt mondom: csak olyan ember, mint te vagy én vagyunk, vagy az apánk — Szovjetországban talán most fölkel az asszonya, mert a pályája sír... Nem oroszul sír és nem magyarul mert amíg embemyi lesz az ember csak nemzetközi nyelveket tanul. Sír a pulya, az ablakban a hajnal, a sztyeppén kozák mód vágtat a szél; cserép megrebben, ajtó csikordul s akár minálunk, a táj hófehér. Ásít az ól is (üres, mint nálunk), a küszöbre rözse vet bíbor habot, rajta egy derék kuvasz álmában két bakancs nyomába iramodott. Kint a vödörlánc a mélybe indul, bent az ablakban egy asszony áU; a nap éppencsak annyit világol, hogy ráterüljön a gyenge homály. A kuvasz ébred, hatalmasat ugat és a dombon rázza borzais üstökét, mint tej-testvére a Hortobágyon a messziséget ugatja közelebb. A messziséget, mi elnyelte az embert távol országot, hová szemük tekint, nyugatnak fordul az állat, gz asszony és rá hosszú sort hallgatnak megint. Mint hű a hűségest értik ők egymást értik a bátrat, wki messze ment, s én látom őket, mikor őt látom a szovjet katonát, drága idegent. Ügy áll az ajtóban, itt Budapesten mint aki átment a szomszéd kolhozig — Azt kérdezem: győzünk?, azt feleli: Lenin! S gyermeked arca elmosolyodik. Szót váltunk aztán (inkább a kezünkkel), a golyózápor egy araszra tombol. Világ-omláskor így vizsgázgatunk édes hazánkról, meg irodalomból. Aki nékik Puskin, minekünk Petőfi: egy lázas lélek, mit két test takar; versükben a szél is egy hangon süvít, ha ő hallja: orosz, ha te hallod: magyar. (1945. január) l'ffffSSSSSS/SSStfSfSSSSSSf/SSSSSSSSfSSSSfSS. >SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSS/fSSSSSfSSSSSSSSSSSfSSS/S///SJSSf/SfS/A Százhalombatta SfS/S/SfSSSfSSS/S//S/SSSSSSSS//SS/SS/S,-/SS//f//S/SS/S/S//f///SSSS/S//S//////f/S///fS/*: MAGYAR FILM Krebsz az isten (FOTÖ: URBAN) tén levonható egy tanulság: 3 nem hátrány, ha a rendező § íróval dolgozik.' Különösen § megszívlelhető ez most, ami- ^ kor néhány olyan filmünk szü- § letett, ahol a rendező maga ^ írta a könyvet is, és csaknem t belebukott. Persze, nem teljes ölömmel í; nevetünk. Nem, mert néhány 3 kitűnően megoldott jelenet 3 után szürkeség következik. A 3 rendező Rényi Tamás becsüle- Sí tes és tehetséges munkát vég- i: zett, de ennek ellenére úgy ^ éreztük, hogy „istenibb” film- ^ mel is megajándékozhatott ^ volna bennünket. Igazi érdé- ^ me, hogy nem utazik az olcsó ^ neveltetésre. Viszont néhány ^ hatástalan képsorával üresjá- 3 ratokat teremtett. A film nézé- ^ se közben szinte sajnálja az ^ ember, hogy nem nevethet fe- ^ szültebban Nem, mert nem ^ tud, csak óvatosan, mert a ren- ^ dező kegyes visszafogottsága ^ megakadályozza ebben. Az igazi „isten” ebben a 3 filmben a Krebszet alakító > Kállai Ferenc. Csak annyit er- | ről: ilyen kiváló játékot ritkán 3 élvezhetünk. — berkovits — § rálnaik a szegény szervezővel. Amikor már mindent megte­remtett, és sínen fut a produk­ció, leváltják. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy ez a víg­játék lehetne szomorújáték is, hiszen minden magvas nevetés alapja a jól megfogalmazott szomorú tanulság. Énnek a vígjátéknak például az, nem mindig az az „isten”, aki meg­érdemelné, sőt... Persze, nem új következtetés ez. Minden­esetre oka van annak, hogy Müller Péter forgatókönyvíró éppen ilyen dologgal nevettet meg bennünket — oka, hiszen csak olvassuk el naponta új­ságjaink bűnügyi-visszaélési krónikáit, egyből következtet­hetünk: hányszor és hányán esnek áldozatul a becsületesek a korruptajknak. Társadalmi érzékenységű ez a vígjáték. A forgatókönyv jó nyersanyag a rendező számára, amiből szin­Krebsz nem isten, pedig an­nak kellene lennie. Krebsz egy egyszerű szervező a szórakoz­tatóiparban — ebben a film­ben éppen szépségversenyt rendez —, és Krebszet isten­nek tekintik a válogatott szép­ségek, viszont mi, nézők, pon­tosan az ellenkezőjéről győ­ződtünk meg: Krebsz antiis- ten. íme egy jól eltalált vígjá­téki szituáció, ahol egy szor­galmas, tettrekész, naiv, álmo­dozó és becsületes kisember — tehát tulajdonképpen „isten” —, aki áldozatos munkájával a semmiből, a kies Balaton part­ján, a „prérin” megteremt egy „szuperprodukciót” — és bele­bukik. Mindez dráma is, er­kölcsdráma — vagyis inkább melodráma is lehetne — szo­morújáték, ahol Krebsz nem­törődöm, erkölcstelen, tehet­ségtelen, a saját maguk pecse­nyéjét sütögető főnökei kibab­T ulajdonképpen két Vezér 1 volt. Nagy Vezér és kis Vezér. Az, hogy a kis Vezér egyáltalán létezett, Cali haj­meresztő szemtelenségének volt köszönhető. A nagy Vezér hetet kölykezett, Sanyó, az idő­sebb fiú a kiskutyákat pusztu­lásra ítélte. Zsákba dobálta őket, hogy a folyóhoz vigye és eleméssze valamennyit a jég alá. Cali a zsákból ellopott egy ártatlan kis jószágot, elrejtet­te, hetekig titokban etetgette és csak azért is Vezérnek ne­vezte el. Sanyó kezdettől fogva gyű­lölte a kis Vezért. Mikor elő­ször meglátta keresztbe sza­ladni az udvaron Cali után, rögtön megértette a helyzetet. A kiskutya pont olyan volit, mint a nagy Vezér kölyök ko­rában. Erős, szép, vidám. Kitavaszodott. Sanyóban forrt a gyűlölet, de mert az egész család megszerette akis­kutyát, nem merte elpusztíta­ni. Május volt. A Ráckevei Járási Párt- bizottság és a Ráckevei Já­rási Tanács közös kiadvá­nyaként — néhány év lefor­gása alatt — az ötödik hely- történeti füzet kerül e na­pokban az olvasó kezébe. Farkas József hatíves mun­kájában elemzi a ráckevei járás gazdasági és társadal­mi helyzetét az I. világháború idején. Tizenhét község tör­ténetében vizsgálja a polgári demokratikus forradalom ha­tását, behatóan ismerteti a községi katona-, munkás- és paraszttanácsok munkásságát. Megismerjük a járás életét a Tanácsköztársaság alatt, majd a dicsőséges 133 nap után a megtorló pereket. A 3000 példányban meg­jelent kis kötethez Szabó Jó­zsef járási tanácselnök írt szívélyes hangú előszót. P. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom