Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

6 "XJCívlap 1970. FEBRUÁR 15.. VASÁRNAP Influenzáról kerekasztal mellett Fokozódik, súlyosbodik, de heteken belül megszűnik a járvány A Pest megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomáson négyen üljük körül a kerék­asztalt: dr. Madár János igaz­gató-főorvos, dr. Adamis Éva, dr. Balogh György, a járvány­ügyi csoport orvosai és a Pest megyei Hírlap munkatársa. Beszélgetésünk tárgya az egy­re nagyobb méreteket öltő inf­luenzajárvány. Csák látszólag nem függ vele össze első kér­désünk: A Német Szövetségi Köztár­saságban éppen most a Távol- Keletről behurcolt fekete him­lőben tucatnyi ember betege­dett meg. Idegenforgalmunk és a távoli földrészeket félna­pi közeibe hozó repülőjáratok segítségével hozzánk is bánmi­kor eljuthat a himlő, vagy akár a kolera, a pestis. Ha egyetlen ilyen szörnyű fertőző betegség előfordulna Pest me­gyében, mit tenne a KÖJÁL? Dr. Madár János: Perceken belül intézkednénk a kidolgo­zott szabályok szerint A bete­get és környezetét azonnal el­különítenénk, mindenkit, aki­vel közvetlenül, vagy közvetve érintkezett karanténbe helyez­nénk, nyomban beoltanánk. Ezáltal nemcsak elszigetel­nénk, hanem minden valószí­nűség szerint egyetlen betegre korlátoznánk a bajt, és min­den bizonnyal megakadályoz­nánk a járvány kitörését Dr. Balogh György: Hogy megelőzzük a himlőt, most életbelépett rendelkezés sze­rint Nyugat-Németországba csak frissen beoltott ember utazhat Magyarországról. Ol­tóhely az OKI székháza, ked­den és csütörtökön kaphatnak oltást az utazni szándékozók. Mindig új oltóanyag Vagyis a nálunk évtizedek óta csak egyetlen egy esetben fellépett himlő, és emberöltő óta elő sem fordult kolera el­len tökéletesen védekezhetünk. Holott még, ha járványt okoz­na, akármelyik, egyik sem olyan könnyen fertőző, mintáz influenza. Dr. Madár: Csakhogy más fertőző betegségeiméi a kór­okozó és ennek következtében az oltóanyag mindig változat­lan. Az influenzavírus szerke­zete azonban, folyton változik és mindig új oltóanyag szük­séges. Dr. Adamis Eva: Ha a vilá­gon bárhol új szerkezetű inf­luenzavírus jelenik meg, az Egészségügyi Világszervezet megküldi valamennyi influen­za centrumnak. Nyolcvanöt ilyen centrum van a földke­rekségen, az egyik Magyaror­szág és a hongkongi vírus el­len mi tenyésztettük ki először a védőoltást. Mi voltunk az elsők, de úgy­látszik nem termeltünk elég oltóányagot. Dr. Madár: Valóban korláto­zott mennyiségben állt csak rendelkezésre oltóanyag, a la­kosság mindössze két százalé­kának volt csak elég. Nagyon nehéz az oltás gyártása. Ezért elsősorban az idősebbeket, kö­zülük főleg a szívbajosokat ol­tottuk be. Rájuk az influenza végzetes következményekkel járhat. Aztán a fertőzésnek fokozottabban kitett közleke­dési dolgozókat szintén beol­tottuk, járvány esetén sem szünetelhet a közlekedés. Vé­gül az egészségügy dolgozói is kaptak oltást, rájuk járványos időben még nagyobb szükség van. Tavaly, de már idén is ta­lálkoztam beoltottakkal, akik mégis influenzába estek. Dr. Madár: Nem csodálatos. Nálunk, de világszerte az a ta­pasztalat, hogy csak a beoltot­tak fele válik immunissá, a másik fele pedig, ha meg is kapja, nagyon enyhe lefolyá­sú ... Figyelik a vírust Olvastam, sőt többször ma­gam is leírtam, az újságba, hogy az idei influenza enyhe. Dr. Balogh: így is van. Leg­alábbis mostanáig és remélhe­tőleg mindvégig enyhe marad. Mindenesetre az utóbbi na­pokban fokozottabban terjed, több a szövődmény is. Az inf­luenza, legalábbis az idei, ha nem párosul hozzá semmi szö­vődmény, általában nem tart egy hétnél tovább, de legalább ennyi ideig lábadozik még az­tán a beteg. Mi a teendője a KÖJÁL-nak az influenzajárvánnyal kap­csolatban? Dr. Madár: Először is a meg­előzés, már amennyire lehet. Az oltás megszervezése. De­cemberben adtuk az oltást, két hét alatt fejlődik ki a hatása, de csak néhány hónapig nyújt védettségei Aki átesik az inf­luenzán, ugyanabban a jár- ványidőszakiban nem, de a kö­vetkező évben újra megkap­hatja. Sőt ha más típusú vírus tűnik fel, az is megfertőzheti. Ezért is rendkívül fontos, hogy állandóan figyeljük a vírust. Rendszeresen veszünk vizsgá­lati anyagot egyes betegektől, és beküldjük az OrszágosKöz- egészségügyi Intézet vírusla­boratóriumába. Dr. Balogh: Eddig más ví­russzerkezetet nem talált a vizsgálat, csak a hongkongit. Ügy hallom azonban, valahol külföldön felbukkant más is. Dr. Madár: Feladatunk a járvány folyamatának megfi­gyelése. Vizsgáljuk, képes-e el­végezni a többletmunkát a gyógyítóapparátus, milyen mérvű és súlyosságú a jár­vány. Észrevételeinkről folya­matosan jelentést teszünk a megyei főorvosnak és az OKI- nek. Dr. Balogh: Az utóbbi na­pokban a gyógyszerfogyasztás elérte a tavalyi járvány csúcs­pontjának mérvét. Dr. Adamis: Ügy látszik, az II a az ember lottózik, elő­11 fordulhat, hogy furcsa gondolatai támadnak. Ez a veszély csak fokozódik, amennyiben a balszerencse nem tágít mellőle. Ilyenkor különösen a húzás utáni mé- lázásoktól kell óvakodni. Mert jönnek a keserű sóhajok, hogy miért van egyeseknek olyan arcátlanul pimasz sze­rencséjük? És jönnek a kép­zelgések; különböző nyerte­sekről való irigy ábrándozá­sok. Mert vegyük — mondjuk — Nyilas Misi esetét a „Légy jó”-ból! A kisdiák nyert. Jó, jó, hogy Edelényi Török Já­nos ellopta szegénytől a res- kontót, s ebből mindenféle bonyodalmak származtak. Ám, mégiscsak kihúzták a számo­kat, amelyeket Pósalaky úr megálmodott! Igaz is! Mit álmodott Pósa­laky úr? Lehetséges volna, hogy az álmokban azért mégis van valami ? Melyik öt számot tette meg Nyilas Misi a lutrin, illetve, ahogyan ma mondjuk: a lot­tón? Egyáltalán hány találatot ért el? Ezzel az ember megy is a könyvszekrényhez. Hol van­nak a Móricz-regények. hol a Légy jó mindhalálig? In­nentől aztán nincs megál­lás. Először csak a számok ér­dekesek. Valahol a könyv ele­jén lesznek. Kiderül persze, hogy nem is annyira az ele­jén. (Hiába, régen volt, ami­kor a „Légy jó” maszatos, té­pett könyvtári példányának lapjaira potyogtattam köny- nyeimet. Ezt a kötetet még ki sem nyitottam, csak azért vettem meg, hogy meglegyen.) No de a számok! Megvan­nak végre, alá is húzom őket, de visszább kell lapozni leg­alább egy oldalnyit, hogy hon­nan is származnak ezek. idei influenza nagyobb lesz a tavalyinál, de reméljük, nem súlyosabb. Egyébként én csak egyelőre besegítek az influen­zamunkába. más fertőző beteg­ségekkel többet foglalkozom. Csak nincs más járvány is az influenza mellett? Dr. Adarnis: Nincs. De fer­tőző betegség mindig akad. Most például a rádi óvodások okoznak nagy gondot. Disenté- riaszerű betegség lépett fel köztük. Kutatjuk a kórokozót. Tíz hét? Minden járvány véget ér egyszer. Ügyszólván megsza­bott ideje van valamennyinek, tehát az influenzának szintén. Dr. Bülogh: Teljes határo­zottsággal nem mernék idő­pontot mondani, de a tapaszta­lat szerint többnyire tíz hét a tartama. Dr. Adamis: Akkor pedig, miután december második fe­lében kezdődött, most a félidő­nél tarthatunk. Ez azonban nem bizonyos, viszont az igen, hogy miiidig szórványosan je­lentkezik, eleinte lassan terjed, aztán egyre gyorsabban. Nem­csak területileg, hanem az em­berek között is. A gyorsulás­hoz, úgy látszik, most értünk el. A végén hirtelen leapad az új betegek száma, és akkor ha­mar eltűnik a járvány. Ha a tízhetes időtartamot ez idén pontosan betartja az inf­luenza, akkor tehát a járvány körülbelül március közepe tá­ján ér véget — állapítjuk meg, mire az orvosok a fejüket ráz­zák: — Ne jósoljunk! Rendben van. De akkor is valószínű, hogy néhány héten belül véget ér az influenzajár­vány, bízzunk benne, hogy ke- v<js áldozatot követel. Szokoly Endre A helyzet ismerős. Nyilas Misi mindennap felol­vas a vak, öreg Pósalaky úr­nak az újságból. Egyik este az öregúr ezzel indokolja, hogy aznap elég lesz az újságolva­sásból : „— Az iccaka má megint valami bolondot álmodnék tűlle, mint a múlt iccaka.” A kisdiák megkérdezi, hogy mit álmodott és az öreg derű­sen elmeséli: „— Azt álmodtam, hogy egy nagy macska megfogott, oszt én egy kis fíreg yótam a szájába, egér, oszt átúszott a vizen, oszt akkor egy nagy felleg lett belüle, úgy níztem utána. Aztán túrós derelyét ettem, oszt láttam a Hortobá- gyot bevetve borsóval víges­teien vígig, oszt én egy nagy ökör vótam, oszt ott kellett hagyni a derelyét, oszt legelni a borsót, aztat meg én sose állhattam ki Hetembe, a bor­sót, hát ilyet álmottam. oszt nem felejtettem el reggelre ... mer nyomta a gyomrom.” Eddig az álom. Tehát, aki lottózni akar. annak tudnia kell álmodni. Illetve nem árt egy kicsit tovább olvasgatni esténként az újságot, hogy ilyen szép, hasznos álmok ke­rekedjenek utána. Van itt azonban még valami nélkülöz­hetetlen, hogy tudniillik, mit jelent az álom. Pósalaky úré a szó: „— Má a tanütóoénaik is el­mondtam — nevetett az öreg­úr is — a’meg megfeitet.te, hogy aszongya: macska: 85, fel­leg: 73, túrós derelye: 39, ökör: 45 ... No, valami kimaradt: az ám. a víz ... 22 ... Rossz szám; fuccs! de rossz is vízzel ál­modni. mert halált jelent a családba.” A számok sorrendben: 22, 39, 45, 73, 85. Ezt tette meg Nyilas Misi az öregúr bankó forintjáért. Fe­lesbe, ha nyernek. A regény­ből (amit most már ne adj’ is­Mikor feljöttünk az utcára... 1 dörög­tek az ágyúk. A pestiek kezdtek előbújni a pincékből. Nem mindenki. So­kan a harcok megszűnte után mintha lelkileg megbénultak volna, egész nap csak ültek a félhomályos pincében, nem volt erejük semmihez. Pedig az ostrom napjaiban ugyan­ezek az emberek égzengés közt mentek vízért, kerestek orvost, szereztek élelmet. Idő kellett, hogy az idegek görcse felol­dódjon bennük, hiszen mit lá­tott az, aki felmerészkedett a pincéből? — Halottakat. Ka­tonákat, civileket mindenütt. A városháza melletti szűk kis utcában egymásra dobálva férfiak és nőit, legfelül egy fiatal lány, rózsaszín kombi- néban. A többiek is levetkőz­tetve ... A Klauzál téren egy saroküzlet — h Lillákkal zsú­folva. — Ugyanez a kép fo­gadja a város más részein is az embereket. És halottak a házak. Nincs tetejük, nincs ablakuk a falak lukasait — ha ugyan még állnak. A kövezet felszedve — banditádnak és a keresztutaknál betongúlák — tankakadályok. Nincs víz, nincs villany, nincs gáz, sem­mi sincs. Mi lesz itt? Lesz itt élet? A vélemények megoszlanak. Az optimistáit szerint néhány év alatt helyre lehet állítani a várost, a pesszimisták szerint néhány évtized alatt, néhány túlzó szerint — soha. A bénultság azután hamar elmúlik, a tennivalók nem adnak időt a meditációra. Megjelennek az utcákon a szállítóeszközök, mert tüzelő kell, a tönkrement lakások he­lyett fedél kell, ennivaló kell. Csodálatos szállítóeszközök... A négykerekű kézi kocsi ara­nyat ér. (Tulajdonosaik ko­moly összegeiket kérnek a használatukért.) De kézikocsi kevés van, így megteszi a szánkó — ha az sincs, két léc hosszába, rajta deszkalap ke­resztbe rászögelve —, és már lehet is húzni, öreg nénit lát­tam — egy valaha volt nyug­ágy lábtartójára kötelet kötött, megrakta a romokból kiszedett fatörmelékkel és húzta ha­zafelé a tűzrevalót. A falakon mindjárt a harcok után megjelent egy szerény papírlap: rajta gé­pelt szöveg: „Budapest kato­nai parancsnokának 1. számú parancsa’’. „A normális élet és a rend fenntartása érdekében Buda­pest város területén elrende­lem: 1. Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesíté­sét. 2. Minden kereskedelmi és iparvállalat folytassa tevé­kenységét. Az áruk, élelmisze­rek, stb. árai olyanok marad­nak, amilyenek voltak a szov­jet csapatok bevonulásáig. A szeszes italok árusítása a to­vábbi intézkedésig szünetel. 3. A helyi hatóságok és a polgá­ri lakosság minden eszközzel segítse elő az iskolák, kórhá­zak, orvosi segélyhelyek és egyéb kulturális közintézmé­nyek és vállalatok szabálysze­rű működésének biztosítását. 4. Az istentiszteletek megtar­tásának a templomokban és imaházakban nincs akadá­lya .. Két nappal később a szovjet parancsnokság segítségével az Athenaeum nyomda már dol­gozott és most már nyomtatva jelentek meg a szovjet kato­nai parancsnokság rendeletéi. Nem sokkal később a kommu­nista párt első legális röpcé­duláit lehetett olvasni a házak falán. Mi mindenről van ezek­ben szó! „Föld, kenyér, sza­badság!” hirdeti az egyik. „Orvosok, fogorvosok, mérnö­kök! Jelentkezzetek munkára! Le kell győzni a járványve­szélyt a kerületben. Éljen az egységes, demokratikus Ma­gyarország" áll a másikon.------------------------ ■ árultak. I Már újságot is | Megje­-------—rr---------rrr— lent aZ Oj Szó mellett a Szabadság. Persze — házhoz még nem vitték, újságosbódékban sem árulták — a szemfüles és ki­váncsi pestiek, ha idejük en­gedte —, kimentek a Körútra a lap megjelenésének órájá­ban és ott némi szerencsével és tülekedéssel, 40 fillérért vettek egyet. Megtudhatták ezekből az első lapszámokból, hogy mi a hadi helyzet, miről tárgyal az új kormány Debre­cenben — és azt is, mit lehet ott kapni, a szabad piacon? Szalonnát, 18 pengőért, tojást, egy pengőért darabját, a cuk­rászdában krémest és tejeská­vét habbal... Pesten mindez 1945 januárjában elérhetetlen álom volt. Dr. Csorba János, s az új polgármester első nyi­latkozatában arról beszélt, hogy elsősorban a terhes és szoptatósanyák és a tizennégy éven aluli gyerekek kapnak majd kenyeret — tíz dekát. Hogy mégis mit esznek ezekben a napokban, amíg Pestre érnek az első lovassze­kerek, majd a vasút helyreál­lításával az első élelmiszerek­kel megrakott vagonok és — úgy március felé az első ba- tyúzók? Akinek van még vala­mi a kamrájában, abból él. Dehát ez ritkaság. A többiek? Az időjárás szerencsére fa­gyasztott húst csinált a harc közben elhullott lovakból. Le­égett egy gabonaraktár. Ha­zahordják a megpörkölődött szemeket, kávédarálón meg­darálják, valami lepényféle ebből is készíthető, a korpa is ehető, ha más nincs. Vannak — és ném is kevesen, akik az ostrom utáni zűrzavarban az üzletek, raktárak kifosztá­sakor jutottak valami ehető dologhoz. Azután csereberél­nek.--------------------- túlságosan Ne m voltunk | jóllakva---------------------- azokban a napokban, h etekben, de annyi volt a tennivaló, annyira új dolgok születtek, nem értünk rá túl sokat törődni magunk­kal. Fel kellett újra építeni a várost, az országot, — és új várost, új országot kellett épí­teni ... Hofman Éva ten letenni) föntébb kiderül, hogy négy találatuk lett. A ki­húzott számok: 17, 39, 45, 73, 85. A 22 tehát valóban fuccs volt. r ondolnánk ezek után — u már, akik előtt ugyan­csak homályossá váltak a re­gény részletei; ellenben annál jobb ismerői az újkori nyere­ménylistáknak —, hogy Edelé- nyi Török János valami horri­bilis összeghez jutott; ha egy­szer a kisdiáktól ellopott rés- kontón négy találat volt. Nem egészen így van. A könyv utol­só lapjain fény derül erre is. (Mert végigolvassa az ember! Előbb-utóbb visszárun kkol az első oldalig, s fel sem néz az utolsó sorig. Éppen mintha so­sem lett volna a kezében a re­gény. Illetve úgy érzi, hogy a z nem ez lehetett! Közben cso­dálkozik, mert rajtakapja ma­gát, hogy most is könnyezik.) Az összeg meglehetősen ke­vés volt. A kis Nyilas már be­tegen fekszik a szállodában, s ott mondja el neki Orczy, az osztálytársa, hogy mennyi volt a nyeremény, s hogy hová tet­te azt Török János: „— És százhúsz forintot ka­pott a trafikban és abból tíz forintot neked adott, negyven forintot elköltött ruhára Bel­lának, ez ötven, tíz forintot egyébre, az hatvan, húsz fo­rintba került az út. az nyolc­van, tíz forintot adott Bellá­nak, mikor a hercegékhez ment, az kilencven, a kocsit is ő fizette ki, az két forint és csokrot is vett háromért, az kilencvenöt és a többit ellum- polta, és az utolsó tizenöt kraj­cáron vett három levélbélye­get, s megírta bűneit, egyben az apjának, egyben a te bá­tyádnak, s egyben a rendőr­ségnek, s akkor bele akart ug­rani a Dunába, de nem ugrott bele, mert hideg volt a víz biz­tosan.” Egyszóval, nem sokra futot­ta a nyereményből. Ehhez ké­pest ma egy négyes ...! A leg­rosszabb esetben is legalább tizenöt—hússzorosát fizeti. Persze más volt a múlt század végi lutri, s megint mása mos­tani lottó. Például: akkoriban legalább ötféle lutrin lehetett játszani — a bácsin, a buda- pestin, a brünnin, a linzin, a prágain. (A kisdiáik a brünnire tett.) A nyeremények a tétek arányában változtak, vagyis, aki többet fizetett egy szel­vényre, többet is nyert, ha ki­húzták a számait. Nem is min­dig 90 számból húztak; volt hogy többől. Különben Nyilas Misi is csalódott, hogy olyan keveset nyerteik, vagy inkább, hogy ennyiért húrcolták- meg. liánom — ha már itt tar­11 tünk — érdekes lehet egy kis összevetés: mit mond Mó­ricz, milyen volt a megélhetés az ő gyermekkorában? Láttuk: Debrecentől Budapestig 20 bankó forint a vasúti jegy két személynek, első osztályon. A kocsi — nyilván a konflis Deb­recenben, az állomásig — két forint. (Drága volt akkor is a „taxizás”, akárcsak most!) Egy csokor három forint. (Igaz, de­cemberben.) Ugyanekkor: a kisdiák havi három forintért olvas fel Pósalaky úrnak min­dennap egy órát. Havonta két forintért „korrepetálja” szám­tanból és latinból Bella kis­asszony öccsét, Doroghy Sa- nyikát — heti négy órában. És azt is megtudjuk a regényből, hogy Nyilas Misi apja 162 fo­rintért vállalta egy parasztház tetőszerkezetének ácsmunká­ját úgy, hogy az anyagot is ő adta hozzá; de a pénz végül kevésnek bizonyult (igencsak lármáztak .miatta a parasztok), nem tudta belőle kihozni a te­tőszerkezetet ... Csoda-e, hogy a kisdiák szo­rongva várta, vajon hazautaz- hat-e karácsonyra a falujába, lesz-e rá költség? Idáig juthat el az ember, ha lottózik... Sőt még ennél is tovább ... Az egészen bizarr gondolatokig! Előfordulhat ve­le — például —, hogy egyszer csak azon kezdi törni a fejét: vajon milyen „karriert” fu­tottak be az újkori lottózás történetében a Pósalaky úr álmodta számok? Ügy értem: hány találatot értek él 1957. március 7 óta, amikor is a mostani lottózás kezdődött? Hány kettest „hoztak”, s volt-e ennél nagyobb találat is? (Ugye! Azok a furcsa gondola­tok...!) \T em hagy nyugtot a kérdés. Elő a tizenhárom eszten­dő nyereménylistáival! (Mász­kálni kell érte, de megy az ember, és böngészget, vizsgáló­dik.) Az eredmény azonban elég sovány. Kiderül, hogy egyszer sem lehettem volna Nyilas Misi; már amennyiben kezdettől fogva játszom az öregúr számait, s ami a talála­tokat illeti. Napjainkig nyolc kettest s egyetlen hármast „produkál­tak” Pósalaky úr számai. (Ami­kor e sorokat rovom, 1970. feb­ruár 13, pénteket írunk. Késő délután van, éppen sötétedik, a kályha lángjainak fénye sej­telmes árnyakkal népesíti be a szobát.) A hármast 1961. július 21-én húzták. A számok: 22, 45, 73. Ráadásul ez is gyengébben fi­zetett, mint általában a három találat. (Ennek ugyancsak kü­lön kellett utánanézni.) Mind­össze 280 forintot adtak a hár­mas reskontóra. Valami külö­nös utalás azért mégiscsak van ebben az eddigi egyetlen hár­mas találatban Móricz „Légy jó”-jára ... Az tudniillik, hogy a húzás Hajdúszoboszlón volt; Debrecentől, a regény színhe­lyétől mindössze húsz kilomé­ternyire. Szóval: majdnem ott! Talán éppen ez a húsz kilo­méter hibázott (meg kell adni, ez is frappáns gondolat!), hogy nem lett négyes? Ki a meg­mondhatója ..? M indenesetre Pósalaky úr számai újólag még nem fo­rogták ki magukat igazán a szerencsekerékben. Lehet ját­szani ... Hátha az álmokban azért mégiscsak van valami... Amennyiben azonban csupán annyi történik az emberrel, hogy lottózás okén újra elol­vassa a „Légy jó”-t, Móricz Zsigmond remekét; lelkem raj­ta — az szép nyeremény... D. K. J. ♦ I h ¥ 1 Lottózni tudni kell!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom