Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
1970. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Őrjárat az égen Repülős filmsorozat a tv-ben Néhány gépkocsi megállt az országúton, az utasok kiszálltak, s nézték a légi parádét. Előbb az ejtőernyősök ugrottak iá, majd egy kis motoros műrepülés következett. Nem sokkal később megint az ejtőernyősök ugrottak. Távolról nézve a dolgot, érdekes műsor volt, csak talán kissé szeszélyesnek tűnt a rendezés. És van is ebben valami, már tudniillik ami a rendezést illeti. A légi bemutató ezúttal csakugyan rendezői utasításokra történt. Sári község mellett, a repülőtéren az őrjárat című tv-filmet forgatták. Ekkor még ez volt a címe. Azóta: Őrjárat az égen. Mindez ugyanis nyári emlék. Rekkenő hőségben dolgoztak a filmesek. Hogy most mégis szó esik róla — így valamivel túl a tél derekán <—, nem pusztán azért történik, mert jólesik a nyárra gondolni. A film időközben elkészült. A televízió első negyedévi programja március tizennégyre ígéri a sorozat — mert sorozat lesz! — indító adását. Ez indokolja, hogy felelevenítsük a nyári emlékeket, felüssük a régi jegyzetfüzetet, s kiegészítsük a jegyzeteket. A repülés izgalmas filmtéma. Nemcsak a nézőnek, hanem a rendezőnek s a szereplőknek is. Bár itt álljunk meg egy szóra. A repülőknek, ejtőernyősöknek éppen a filmezés jelenti a különleges izgalmat. Mert vannak a színészek, s vannak a dublőrök. Az utóbbiak ezúttal sportrepülők, ejtőernyősök. — Mit lehetne elmondani elöljáróban a filmről? Anélkül persze, hogy idő előtt „lelőnénk” a poént. A kérdés Mihály fi Imréhez, a rendezőhöz szól. Kissé elgondolkozik, mielőtt válaszol. Végül azt mondja: — A történetet csakugyan nehezen tudnám elmesélni. Nem azért, mert a poént féltem, hanem mert idő kellene hozzá. A film műsorideje hat óra. Négy részben kerül a közönség elé. — Talán egy rövid szinopszist ... — Azt éppen lehet. Egy egészen rövidet... A film fiataA 22. sx. AKOV Ipari Üzeme (Váchartyán) FELVESZ autófényezőt, hálózati villanyszerelőt és elektroműszerészt. Jelentkezni lehet személyesen az üzem műszaki vezetőjénél. A Gép- és Felvonószerelő Vállalat váci, hatvani és ercsi munkahelyére FELVESZ: • lakatos • hegesztő • csőszerelő •ács • állványozó • szak- és • segédmunkásokat Jelentkezni lehet mindennap Bácsa Gusztávnál, Vác, Május 1. utca 12. Telefon: 84-02. lókról szól, akik sportrepülőként kezdik, s később a hadseregben a szuperszonikus repülőgépek pilótái lesznek. Természetesen számos megpróbáltatás, nehéz vizsgák árán. Az ügyességüket, rátermettségüket s nem utolsósorban emberségüket kell bizonyítaniuk. — Egyszóval izgalmas, érdekes, kalandos fiim készül a repülők életéről. — így is mondhatnánk. Bár a kaland ebben az esetben nem hasonlít ahhoz, amit általában ez alá a címszó alá sorolunk. Semmi szokványosság, és semmi trükk. A film repülésről ' szól, s mi tényleg repültünk is. I Valóban, erre emlékszem. | Egy Tréner startolt. Fejes Péter, a magyar motoros műrepülő-válogatott versenyzője., Huszti Péterrel, a film egyik főszereplőjével emelkedett a levegőbe. Csak egy kis próba volt: mit bír a színész a műrepülésből. A stáb izgalommal figyelte a gép útját. Előbb egy óvatos bukfenc, majd egyre merészebb dugóhúzók, orsók következtek. A gép a hátára fordult, s egy darabig így repült — Most fejjel vannak lefele? — kérdezte ijedten Almást Éva, a film női főszereplője. Nevetés. — Most alighanem... — Jesszusom! Mit érezhet most Péter? Kovács Pál, a másik válogatott műrepülő megnyugtatta a művésznőt: — Nem lehet baj. Különben nem folytatnák a gyakorlatot. Almási Éva egy kicsit azért irigyelte is a „fiúkat”. Szerepe szerint Huszti Péternek, a repülősnek a menyasszonya. Ebben a minőségben azonban túlságosan a „földhöz kötötték” a forgatókönyv írói: Molnár Géza és Deme Gábor. Csak akkor repülhetett, ha szünetelt a forgatás — szórakozásból A műrepülő-gyakorlat befejeződött. Fejes Péter azzal adta át a kissé ugyan sápadt, de mosolygó Huszti Pétert a rendezőnek, hogy a művész megérdemli a „légi jogosítványt”. így teltek a forgatás napjai. Kora reggeltől estig; amíg az „égi Jupiter-lámpa” világított. Részt vett a munkában többek között Miklós László, a többszörös magyar ejtőernyős-rekorder. Részben mint szakértő, részben mint segédoperatőr. Ugrott, s közben társait filmezte a levegőben. Ezt a feladatot nem vállalta Biró Miklós operatőr. — Magam is sokat repültem a forgatás idején — emlékezik Mihályfi Imre a nyári szép napokra. — Azelőtt csak utaztam repülőgépen. Most értettem meg, hogy az igazi repülés milyen nagy szenvedély lehet. Tulajdonképpen ezt a szenvedélyt szeretnénk érzékeltetni a filmen. Korábbi tv-filmjei más műfajokat képviselnek. Vegyük csak a fesztiváldíjas alkotásait: Menekülés a börtönbe, Úton, Ivan Iljics halála s még a Sellő a pecsétgyűrűn is, mind más jellegű alkotás... — Ez igaz — mosolyog a rendező. — Nenj hinném azért, hogy olyan idegen területre tévedtem volna, ahol nem tudtam magam kiismerni. Igyekeztem alaposan tájékozódni. Mindenesetre majd a közönség dönti eh hogy ez mennyire sikerült ... D. K. J. XB asao oiriBaT Batyubál Szentendrén Farsangi sütemények Monoron Maigret csapdája Vácott Legyünk vidámak ezen a hét végén, hiszen már csak 35 nap van hátra a hivatalos tavaszig. Gondolom, a zord tél után ez mindenkit jókedvre derít, nemkülönben az a tény is, hogy ezen a hét végén ismét változatos programok között válogathatnak olvasóink. Ma este 7 órakor kezdődik Szentendrén a Farsangi batyubál, s a táncot folytathatják vasárnap este 9-től 11-ig az Optimus együttes zenéjére, a művelődési házban. A váciak figyelmét szeretném felhívni arra, hogy legyenek óvatosak, nehogy beleessenek Maigret felügyelő csapdájába. Akik bátrak, azok bizonyára jól fognak szórakozni szombaton vagy vasárnap a Madách Imre művelődési központban, ahol Simenon bűnügyi regényének filmváltozatát láthatják majd. A váciaknak egyébként erre a hét végére bőségesen kijut a krimikből és a különféle detektívhis- tóriákból, mert a szombat délután 5 óraikor kezdődő angol társalgási nyelvklubban kísé- rőfilmiként vetítik majd le: A Scotland Yard élete című filmet is. Ennyi hátborzongató javaslat után, úgy vélem, nem árt, ha kellemesebb, sőt, ínycsik- landozóbb ajánlatokat teszek. Szerencséjük van a monoriak- nak. mert a Hangulat Cukrászdában nemcsak gyönyörködhetnek majd, hanem nyilván fogyaszthatnak is azokból a süteményekből, amelyeket a farsangi süteménybemütatón feltálalnak. Pomázon szombaton este tartják a helyi művelődési házban a hagyományos pomá- zi sváb bált. Ezen a bálon a pilisvörösváriak ugyancsak kitesznek magukért, mert nemcsak a zenét, hanem a műsort is ők adják. Változatos látnivalók várják a budapesti múzeumokban a fővárosba látogatókat. A budapesti Történeti Múzeumban megtekinthető többek között a „Fővárosunk 1000 éve” című kiállítás, a Magyar Nemzeti Galériában A magyar festészet a XIX. és XX. században, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban pedig vadászati, halászati, erdészeti és borászati kiállítások tekinthetők meg. Külön szeretném felhívni kedves olvasóim figyelmét Ka- posy Miklós Tragédia ’70 című szatirikus rádióköltemény műsorára, amelyet ma 20.37-kor sugároz a Kossuth-adó. Ugyancsak érdemes lesz szombaton. 17.15-kor bekapcsolni a tévét, ekkor vetítik Karinthy Ferenc Ezerév című tévéfilmjét. Még egy csemege: 20.20-kor vetíti a tévé A novellairodalom gyöngyszemei című műsort. A jó könyvet kedvelőknek felhívom a figyelmét Gulyás János most megjelent Dél van című novelláskötetére, amelyben az írások egyetlen életérzésre épülnek, arra a megrázkódtatásra, amelyet a háború vagy valamely más kataklizma. okozott hőseinek. Nem a teljesség igényével javasoltam egy-két érdekesebb szórakozási lehetőséget, de biztos vagyok benne, hogy azért mindenki jól fog szórakozni, pihenni ezen a hét végén is. (karácsonyi) Iláromszázhúsz otthon A KISZ jubiláló központi művészegyüttesének műsorából. Foto: MTI Új műteremlakások a régi művésztelepen Szentendrén járok. Az Építőipari Ktsz telephelyéhez lejtősen vezet az út. Néha eldü- borög mellettem egy-egy lovaskocsi, széles ívben frecs- csentve szét a sarat. Kőmű- ve'ok szokták így felcsapni a maltert az épülő ház falára. Az épületben kopognak az írógépek, versenyt csüngenek a telefonok, számolnak, tárgyalnak. Az elmúlt évi mérleget készítjük — újságolja Fehér András, a ktsz-elnöke. Annyit már most elmondhatok, hogy az 1969. évi bevételünk közel húszmillió forint volt. Negyvennégy lakást, négy víkend- és két családi házat adtunk át és felépítettük a benzin- kúttal szemben az új autószervizt. Létszámhiányunk szerencsére nincs. Semmilyen szakipari munkát nem adunk lei, az építéstől a központi fűtés szereléséig mindent mi csinálunk. Panasz még sehonnan sem érkezett és reméljük, hogy Szentendre és a járás továbbra is meg lesz elégedve velünk. — Az idén lebontják a Vöröshadsereg úti régi művész- telepet, helyére mi építünk 12 műtermes lakást és egy, nagy kiállítótermet, melyet 1971- ben adunk át. De elkészítünk még 16, két és félszobás OTP- lakást és végre felépítjük saját telepünket is. A harmadik ötéves tervben háromszázhúsz lakás átadását vállaltuk ... ‘ s. g. GINA LOLLOBRIGIDA újságíróknak kijelentette, hogy Christian Barnard, a neves szívspecialista megkérte a kezét, amikor válófélben volt, de némi gondolkodás után nemet mondott ««fi 12. A főjegyző nyugtalan. El se teszi zsebkendőjét folyton törölközik. Szaladna haza a falujába, Bitta is csak három kilométerre van a fronttól, de az uraság jelenlétében nem mer se türelmetlenkedni, se a gondjairól szólni. Gáldy szivarral kínál bennünket. Gallai a whiskyből is iszik, a barackból is, ő az első, aki szivarért nyúl, láthatóan élvezi a helyzetet. Desőhöz húzódom. Vékony, szép arcán tűnődő derű. Nézd a hadnagyot, mondja halkan, legendákat szokott mesélni róla, hogy miniszteri fogalmazó korában micsoda társaságokban forgott, egy osztályfőnökkel vagy államtitkárral vacsorázni neki csak annyi volt, minit másnak, ha elmegy uzsonnára az anyóséhoz. De valami disznóság miatt hamar kirepült a fogalmazó- ságból, amely — sajnos — annyi ideig sem tartott, hogy Gallai eltanulhatta volna a társasági viselkedés alapszabályait. Aztán valami textilesnek ügynökölt, . rengeteg pénzt keresett, a zsákot is el tudta adni leedsi szövetnek, de a modora érthetően tovább romlott. — Hová való? — Komárom megyei. Gerstenfel- dernek hívták, jóra való sváb, ezért káromkodik folyton, überelni akar, zaftosabb magyart még nem láttál. Neve, persze, nem illett a tiszti uniformishoz. a hadseregben kérte a névmagyarosítást. Különben nem baj, ha iszik. Igyon csak, hátha mond valami jó vastagot ezeknek a fabábuknak, amitől megrándul a képük. — Nem hiszem, hogy a báró ... — Mindegyik játszik. Igaz, a báró jól. De a többi? Az esperes... hát gondolod, hogy a whiskyn jár az esze? És nézd a főjegyzőt, figyelmeztetni kellene, ne egye meg a zsebkendőjét, lesz vacsora. Irigylem Desőt. Nagyobb veszedelemben forog mint én, legalább olyan keserves volt neki elválni az anyjától, mint nekem búcsú nélkül Klárától, de most is parancsol magának, az egész társaságban, Gáldyt is beleértve, ő a legkorrektebb, legelegánsabb jelenség. — Nyáron nem iszom whiskyt — közli Gáldy, valahová közénk nézve. — Az angolok nyáron is isszák, jeges vízzel. Én nem. A főjegyző friss zsebkendőt vesz elő. Egyet már teleizzadt. — Ősztől tavaszig méltóztatik, nagyon helyes — mondja az esperes, szóra szánva magát. — Mikor az ember érezni kezdi a csontjában, hogy valamilyen idő van, akkor ezek a tömény szeszek nagyon jók. — Hát még, ha megjön az eső — bosszankodik a főjegyző, kellő reverendával, szemét a báróra függesztve. — Ilyenkor ősszel, ha rákezdi, se vége, se hossza. Én ugyan a csontomban nem érzem, de a fejemben annál jobban. Egész nap fogatokért gyötörnek, igen, a mi falunkban alig van katona, de már mindegyik külön fogattal járna: igen, de ha feláznak az utak. a parasztot bottal sem lehet fuvarba hajtani. — Még aztán — vél: Gallai, szépen vörösödve a vegyesen fogyasztott italtól —, ha a fenekébe durro- gat a ruszki, az még rosszabb. A paraszt az időnél is érzékenyebb a golyóra. Az esperes figyelmeztetőleg köhint. A főjegyző a répa miatt kezd bánkódni gyorsan, kint van. a földeken, nagyon bajos lesz behordani. — Nyáron — folytatja Gáldy, ahol abbahagyta, mintha megállapodás lenne köztük, hogy épp csak a háborúról nem szabad beszélni — legjobb a száraz, könnyű bor. A sör puffaszt. Nem is való magyar embernek. Jellegtelen lötty. A magyar ember a karaktert keresd ételben- italban. Deső meglökd a könyökömet, figyeljek. Gallai nagyon jóll érzi magát, derűsen és megilletődötten jár- tatja szemét a finom eleganciájú, szép szalonban. Annyi olcsó csillo- gású, mindig vasárnapáas, úriszobás- szalonos polgárlakás után, melyekbe az itthoni visszavonulás során be- kvártélyozta magát, ez végre valami eredeti és igazi. — Tiszteletem, méltóságos uram — mondja egyszercsak, poharát a házigazdára emelve. — Engedje meg, hogy jó egészséget, boldogságot kívánjak. Gáldy iszik egy kortyot. — Őszintén mondom, nem az ital beszél belőlem — folytatja a hadnagy, bepárásodó szemmel —, fáj a szívem, ha erre a gyönyörű kastélyra gondolok. Legalább kétszáz éves. — Valamivel több — mondja Gáldy, mosoly nélkül. — A közepét, amelyben most vagyunk, 1440-ben kezdték építeni. Gallait nem zökkentette ki a helyreigazítás. — Annál jobban fáj a szívem. Mert szarrá lövik ezt a pompás kastélyt, méltóságos uram, nagyon rossz helyen áll, az ellenséges ágyúk lővonalában, és a ruszki fenemód ért az ágyúhoz. Malikinóban egy lövéssel széttúrták a tiszti étkezdét, egy másikkal az ezredparancsnok úr klozettjét, és sajnos, személyesen benne ült... Gréhha esperes indulatosan rákiált. — Elég! Gallai a száját nyalja, fogalma sincs róla, miért hurrogják le. — De mi baj van, esperes úr? — Ön kétszeresen is megfeledkezik magáról. Ebben a társaságban ... hát nem gondolja, uram? És mit jelentsen az, hogy ruszki? — Oroszt jelent, esperes úr. Az a gyanúm, ön is meg fogja tanulni. — Mi az, hogy orosz? Banda! Istentelen banda! Ön itt kedé!yeske- dik, mintha nem tudná... De még nincs vége! Az Ür megpróbált bennünket, bizonyára rá is szolgáltunk: de megálljt fog inteni, én ebben... igen, uram, én ebben bizonyos vagyok. Tele lett a pohara, kicsurrant. Sajnálom az öreg esperest, de közben épp az ingerel ellene, hogy gyámoltalan, begyulladt trotli, az ijedség kiabál belőle. Eleget mi- nisztráltam neki, ha csak egy gondolattal elkéstem a csengetéssel úrfelmutatáskor, kiverte a víz, vékony nyaka rögtön nedvesen csillogott. Az iskolában, még akkor plébános volt, pléhlábosnak csúfolták a háta mögött, egyszer meghallotta, de ahelyett, hogy felpofozott volna bennünket, a tábla elé térdelt, és imádkozott a lelkünk üdvéért. (Folytatjuk)
