Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
risi JHLCÍ K/urlap 1910. FEBRUÁR 13., PÉNTEK Átképzett“ baktériumok vegyi kombinátja az olajkutakban Megfelelően „kiképzett” baktériumokkal ismét termelésre lehet bírni a kimerülőben. levő olaj kutakat. Ezt bizonyították azok a kísérletek, amelyeket a Magyar Állami Földtani Intézet mikrobiológusai folytattak Járányi István tudományos munkatárs vezetésével. A Magyar Kőolaj- és Gázipari Tröszt felkérésére az utóbbi tíz évben több ezer csatornaiszap-baktériumtörzset próbáltak hozzászoktatni az olajt utakban uralkodó viszonyokhoz. Pontosan megállapították minden ilyen kiszemelt elöregedett kút olajának és vizének összetételét és hőmérsékletét, s ennek alapján állították elő laboratóriumban a kútbeli állapotokat. Ebbe a környezetbe helyezték a baktériumokat, hogy kiválasszák közülük azokat a törzseket, amelyek any- nyira képesek alkalmazkodni ezekhez az adottságokhoz, hogy a továbbiakban már csak ilyen viszonyok között tudnak élni, szaporodni, és közben azt a munkát is elvégzik, amit tőlük elvárnak. A kísérlet további folyamata az. hogy ezeket az „átképzett” szerves tápsókkal a kútba, oldatban, köbcenti| mélyén a mesterségesen kjalak;tott természetes vegyikombinátot. I Módszerüket a kutatók eddig j körülbelül 30 kúbban próbál- I ták ki. Ennek során beigazo- ! lódott, hogy olyan környezetben, ahol a kőzetek áteresztő képessége elég nagy és így | réseiken, likacsaikon a baktériumok át tudnak férkőzni, az eljárás valóban meghozza a sikert. Például — csupán egy közepes eredményt idézve — az egyik kút mikrobiológiai kezelés előtt 49.84 százalékban olajat és 80.16 százalékban vizet hozott felszínre, a baktériumok közreműködése révén viszont az olaj aránya 37.34 százalékra nőtt. CSALÁDf KÖLTSÉGVETÉS baktériumtörzseket anyagokkal és együtt lebocsátják mégpedig olyan amelynek minden métere körülbelül egymilliárd j baktériumot tartalmaz. Ezek az apró élőlények ott, a már megszokottá vált környezetben igen gyorsan elszaporodnak és a számukra „feltalált” tápanyagból meglehetősen bonyolult táplálkozási láncon keresztül végülis kialakítják azokat az úgynevezett felületaktív anyagokat, amelyek élesen leválasztják egyrészt a kőzetről a rátapadó vizet, másrészt a vízről a rajta hajszálvékony „filmként” szétterülő olajat. Ugyanakkor a baktériumok olyan gázokat is termelnek, amelyeknek feszítő ereje mindjárt segíti is az olaj felszínre jutását. A baktériumok azonban a kőzetek résein, likacsain át elvándorolnak a szomszédos kutakba is. Ennek következtében egyrészt megállapítható lesz, hogy mely kutak vannak közvetlen kapcsolatban egymással, másrészt megnövekszik ezeknek a környező kutaknak az olajhozama is. A magyar kutatók által „beiskolázott” baktérium- törzsek egy része eredményesen végezte el a „tanfolyamot”, s a gyakorlati munkáltán is megállta helyét: létrehozta a kutak Én nem tudom, hogy hova tűnhet el ez a pénz? Zsoldos Restaurálják Than Mór falképeit az Operaháziban Az Országos Szakipari Vállalat díszítő festői március közepére befejezik az Operaházban a főlépcső oldalfalainak restaurálását, a régi ornamen- tális faldíszek megszépítését, az aranyozás felújítását. A Képzőművészeti Alap megbízásából Takács Ferenc, Borzsák Jenő és Németh Gábor restaurátor művészek pedig gondozásiba vették Than Mór alkotását, a mennyezeti falképeket. Ezeket nemcsak több mint három évtizedes öregedés következményeitől, a por- és koromlerakodásitól kell megszabadítani, mert kiderült, hogy az előző szakszerűtlen restaurálás megváltoztatta az eredeti Than alkotást, felerősítette jó néhány képrészlet színét. Most ezeket a hamis színeket is „leoperálják” a mintegy 60 négyzetméteres falképről, s az eredetivel egyező színnel pótolják. Március közepére az allegorikus kompozíciója falkép megiüjo- dik. Ezzel befejeződnek — kivéve a nézőteret — a díszítő festő és képrestaurátori munkák. — A Hortobágyra megérkezett az első vadlibacso- port. A nő és a társadalmi háztartás „Asszonynak nem születik valaki, hanem azzá lesz” — mondja Simone de Beauvoir A második nem című híres könyvében. Vagyis, a nők csupán biológiailag különböznek a férfiaktól, és csak a hosszú, gyötrelmes elnyomás csonkította meg, degradálta őket második, vagy úgymond „gyengébb” nemmé, és alakította ki bennük a másodrendűség, a másértvalósiáig komplexumát. Magyarországon — mint a többi szocialista országban —, a nők egyenjogúsága 'alkotmányba foglalt törvény. 1945 után a társadalom új rendje nem prédikálta többé a nőknek (mint egyedül ildomos „jogot”), Bismarck három Iáját: a konyhát, a templomot és a gyermeket (Küche, Kirche. Kinder). De vajon a paragrafusok által kínált lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e vagy — pontosabban — élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jogaikkal, követeléseikkel? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Orbán Józsefná- vel, az MSZMP KB munkatársával. A beszélgetés „apropóját” az adta, hogy a párt Központi Bizottságinak Agttá- ciós és Propaganda Osztálya komplex módon, vizsgálta meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel, amelyeknek megoldását ,(nemcsak” a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése is igényli. A ,,nőkérdés” — társadalmi kérdés — Mi tette szükségessé ezt a komplex jellegű felmérést, vizsgálatot? — Többek között a harc egy megcsonitosodott, helytelen szemlélet ellen. miszerir.it egyedül csak a Nőtanács hivatott a nők problémáival foglalkozni, azokra megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, komoly gazdasági, politikái és szociális problémák, és megoldásukra a Nc-tanács önmagában nem képes. — Melyek voltak a vizsgáAz 1112-es A szombathelyi városi tanács megvásárolta a város európai hírű csillagász mérnökének, Gothard Jenőnek egykori kastélyát. A herényi kerületben levő szép, tornácom kúriába költözött a Gothard Jenő által 1881-ben alapított és nevét viselő csállagvizsgáiló. A kasitélykertben építették fel és működik a nemzetközi hálózatba tartozó 1112-és számú műholdmagfigyelő-állomás. A kastélyban csillagvizsgálómúzeumot rendeznek be. Got- hc.rd Jenő saját készítésű, ma miár műszaki műemlékként nyilvántartott precíz műszereit, berendezéseit, gépeit a, komplett múlt század végi csillagvizsgálót láthatják majd a látogatók. lat legfontosabb részterületei? j — A középpontban a nők- i nek a munkához való viszo- i nya állt. Ez. persze, nem vé- j latién: a nők egyenjogúsága | csak akkor érvényesülhet minden területen, ha a nők a társadalmi termelésben is telje- san egyenjogúak. A férfi évszázados kiváltságai — egyebek mellett — csak akkor szűnhetnek meg, ha a házastársak mindketten dolgoznak. — Jelenleg Magyarországon a munkaképes korú nők 67 százaléka tanul, iletve foglalkoztatott. Igen előkelő arány ez a többi szocialista ország és ! a fejlett kapitalista országokhoz viszonyítva is, és mi több — teljesen szinkronban van a szocializmus építésének jelenlegi szakaszával. A problémáit a nők foglalkoztatottságának területi aránytalansága jelenti. — Egyik legfőbb gondunk: a lányok szakképzése. Jelenleg az ipari szakmunkástanulók 23 százaléka nő — ezzel nem vagyunk elégedettek, és reméljük, hogy 1975-ig legalább 30 százalékos arányt tudunk kialakítani. Elsősorban a fiatal lányok — különösein a gimnáziumban érettségizettek — szakképzését szorgalmazzuk: ezzel szeretnénk megkímélni őket attól, hogy ne később, családi terhekkel vállukon kelljen a tanuláshoz fogniuk. Itt a baj elsősorban az, hogy lányaink a szakmák nagyon szűk skáláját ismerik. A család „államosítása" — Ha a nyuga'i sajtótermékekben, tanulmányokban lapozgatunk, vészjósló figyelmeztetésekkel találkozunk: „A család funkció nélkül!” — „A család felbomlása!” — „A család államosítása!” — „Veszély ben a legszentebb javak!” — „Mentsétek meg a családot!” — Ne tűrjétek a romlást!” Ennyi felkiáltójel kicsit _ meghökkent ráz embert. Annál inkább, miután Magyarországon sokszor — burkoltabb formában —, szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettségeit, nem tud a gyerekeivel igazán törődni — tehát a család széthuilőban van. Mi erről a véleménye? — Ezekben a vádakban lényegében az apai hatalomról, a patriarchális állapotok, a régi „babaotthon” visszaállításáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthuilőban lenne: a nő emancipációja a család emancipációja is! — Ez, persze, nem jelenti azt, hegy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába állásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő, aki napi nyolc órán át dolgozik, egy régi típusú „háztartást” vezessen, és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépést tartson a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen. — Nem felel meg a valóságnak az, hogy a családot államosították, vagyis, hogy az „állam” fontos funkciókat „el-; ragadott” a családtól. A megoldás tudniillik pontosan ez: az államnak egyre több családi feladatot kell ellátnia a dolgozó nő, anya helyett, így alakul ki az az állapot, amelyet Lenin „társadalmi háztartásnak” nevezett. Magyarországon a nők igazi egyenjogúsítását éppen ennek a „társadalmi háztartásnak” fogyatékosságai nehezítik: kereskedelmünk gyengeségei, a kevés óvodai, bölcsődei férőhely, a közszolgáltatások elmaradottsága, olykor drágasága, és nem kielégítő minősége. A felmérés során megdöbbentő statisztikai adatokhoz jutottunk: például jelenleg egy évben egy családra mindössze 1,1 kg (!) Patyolatban mosott ruha jut! Sokszor ellenérvként elmondják, hogy maguk a nők is hibásak ebben: félnek az „újítói”, nem veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. Holott többnyire nem az „újtól” való félelemről van szó. A baj ott kezdődik, hogy egy többgyermekes családban bizony meg kell gondolni, hogy a drágább félkész ételt eszik-e, Patyolatba adják-e a ruhát, vagy néhány forint megtakarításért otthon mosson, főzzön az asz- szony. Papírforma szerint... — Eddig a nők egyenjogúsításának társadalmilag objektív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azonban nagyon sok szubjektív tényező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontosodott komplexum, a méh- férfiakban és nőkben egyaránt él még. Arról a szemléletről van szó. amelyet Dumas frappánsan ísv fogalmazott mea4 „Ha nőről van szó, a dolog nem ugyanaz...” Erősen tarlia magát ez a nézet nálunk még ma is. Például: a nő előtt ..papírforma” szerint nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen funkciót betömhessen. de — tisztelet a kivételnek —. a társadalom parancsnoki magaslatain sokszor nem szívesen látja 6* a férfi. Még mo=t is előfordul, hogy két azonos kvalifiikációjú. azonos köpess’- gű fiatal közül az egyik például kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő. Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részi’ételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaikkal és meg ké’l tani témánk azt is, hegyan éljenek ezekkel. Balázs-Piri Krisztina IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a következő szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg), műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. jelentkezés személyesen vagy írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János oltóbornagy u. 19-21. ANGOL Barátom ötéves korában kezdett ismerkedni az angol nyelvvel. Azokra a szarvakra ma is kitűnően emlékszik, amelyeket hasonlókorú verekedő pajtásától tanult, akinek külön angol nevelőnő állt rendelkezésére. Vagyis: mummy, daddy, pig, aniimol, stupid, go to hel — vagyis mama, papa, disznó, állat, hülye, menj a fenébe. Barátom szülei rendkívül nagy élvezettel és büszkeséggel hallgatták a két kis fickót, ahogy angolul társalogtak egymással és szorgalmazták, hogy minél többet legyenek együtt. Az angolul beszélő kis fickót állandóan uzsonnára hívták, ahol a menü habos kakaó és kuglóf volt rendszerint. Amikor a kis fickó jóllakott, udvariasan elköszönt, hogy: you are ? stupid, go to hel. így kezdődött. Barátom angol tanulmányait ezután csak hatodikos koráiban folytatta, ami- koris hetenként kétszer, kedden és pénteken négytől ötig angol tanárnőt fogadtak hozzá. A szülők szerényen előadták a tanárnőnek, hogy a fiú tulajdonképpen már óvodás korában beszélt angolul, de azóta elfelejtette. Dehogy, szólt közbe barátom, tudom azt, hogy stupid, go to hel. You, szürkült el a tanárnő arca és egy kissé felemelte a hangját. Az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy barátom a hetvenhétéves nagymamájával tanult együtt, akinek egyik fia kivándorolt, így unokái kint születtek és csak angolul beszéltek. A nagymama szeretett volna velük szót érteni, ezért tanult. Nem haladtak túlságosan gyors ütemben, mert a nagymama már öregecske volt a tanuláshoz. Viszont ha a tanárnő brillírozni akart a szülők előtt, akkor a következő színjáték zajlott le: barátom kiment, kopogott, mintha most érkezett volna, ekkor a tanárnő kedvesen, kissé éneklő hangon, mosolyogva megszólalt: come in please! — bejöhet kérem! Erre barátom bejött, félszeigen elmosolyodott és köszönt: good afternoon — jó napot. Mire a tanárnő: good afternoon, sit down please! — üljön le kérem! Thank you! — köszönöm, válaszolta rebegve barátom és helyet foglalt. Közben a nagymama mosolygott és a szülők is. De hiába mosolygott mindenki rendületlenül. sőt akkor is. amikor év végén, a szünet előtt a tanárnő utolsó óráját tartotta és olyan vizsgaféle hangulatban újból előadetta az ismert színjátékot — szóval hiába, mert a szülők már unták, hogy csak állandóan azt hallják, hogy please és felmondtak a tanárnőnek. így folytatódott. Barátom ezután gimnazista korában fakultativ, tehát nem kötelező angolra iratkozott be, amelyet délutánonként tartottak. Sokat tanultak az angol munkásosztály harcairól, a kizsákmányolásról, a szakszervezetekről, de főleg ez a dal rögződött meg benne: Brother John. brother John, a János bácsi a csatában dallamára. A legszívesebben akkor is ezt énekelte volna, amikor egyszer megkérdeztek tőle az utcán angolul, hogy merre van az Operaház. Nemhogy azt kérdezték volna meg tőle, hogy mikor alakultak meg az angol szakszervezetek. Arra tudott volna válaszolni. Barátom, amikor egyetemre került, felvette nyugati nyelyként az angolt. Az órákat estefelé tartották, hét-nyolc óra felé egy héten egyszer. A haladókhoz jelentkezett és egy szép vaskos jegyzetet kapott, amely nagyon bíztatóan kezdődött, vagyis a híres író, Jerome K. Jerome Three Men in a Boat — Három ember egy csónakban című regényének néhány szemelvényével, majd Mark Twainnel folytatódott, valamint ilyen magyar mondatok angolra fordításával, hogy: „Együtteseink sikerrel szerepelnek külföldi színpadokon, viszont a külföldi kultúra küldötteinek látogatásai is kiemelkedő jelentőségű eseményt jelentenek hazánkban.” Ezt hibásan fordította, elkedvetlenedett és kimaradt. Barátom, már mint pénzkereső ember, ezután beiratkozott, a jóslások szerint, nagy jövő előtt álló intenzív angol nyelvtanfolyamra. Naponta hat órát tanultak, váltott tanárokkal, akik nagy súlyt helyeztek a kiejtésre és a tipikus angol mondatfűzésekre. A tanárok általában úgy vezényelték óikét, mint a karmester a zenekart, s ők mondták kórusban, elismételték százszor is. Amikor vége lett a tanfolyamnak, barátom elkapott az utcán és elszánt ábrázattal ezt mondta: most már valóban megtanulok angolul, nézd, megvettem a „Világnyelvek lemezen” című sorozat angol lemezeit.., Berkovits György
