Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
rts i MEG) K/Cirlap 1970. FEBRUAR 13., PÉNTEK Vak Bottyán Vácra utazik Hogyan születnek a szobrok? Az igazgató szobájában munkásportré és leányfigura Majd minden szobrász al- i kotása mihozzánk kerül. Mi véssük kőbe a művész gipszálmát. — Mással is foglalkoznak? — Modellezéssel. Készítünk tízszeres kicsinyítésben automobilokat, lakóházakat, darukat és csővezeték-hálózatot. Aztán a többit: működő, parányi gépmodelleket, a Belváros tervét, transzformátorállomást és sorolhatnám.,. Furcsa vállalat. A Népliget fái között meghúzódó épület hatalmas kőcsodákat és miniatűr világot rejt magában. A válla- let neve: Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat. — Én is megyei vagyok. Kismaroson születtem és nem tudnék megválni a falumtól semmi pénzért — mondja mosolyogva az igazgató, Pol- daulf Medárd. — És az állandó vonatozás? — Mindennap Budapestre jártam és járok. Régen az Iparművészeti Főiskolára és jóformán a vonaton „tettem le” a marxista egyetem vizsgáit is, megszoktam már... — Milyen alkotások indulnak idén a megyébe a vállalattól? — Varga Imre két leányfigurája Vácra kerül, Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész kútfigurája a felsőgödi alállomáshoz, ugyancsak oda Kiss Sándor Bláthy Ottóról készült szobra. Rajk László fekvő nője a váci Kötöttárugyár előtt lesz, míg Pál István oroszlánja Visegrádot díszíti. — Tervek? — Kiss István Vak Boty- tyánt mintázza — ez is Vácra kerül, Ispótiki József kútfigurája pedig'- a Dunakeszi Járműjavító irodaházához. — Mivel készül a felszabadulási jubileumra a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat? — Ügy érti, melyik a leg- monumentálisabb jubileumi szobor, amelyen dolgozunk? A világ legnagyobb páncélos csatáját örökíti meg Pátzay Pál szobrászművész alkotása, melyet Debrecin városa kap... Majdnem öt méter magas és hét méter hosszú az emlékmű! És ha az olvasó elámul a monumentális emlékművön, akkor térjünk rá a tízszeres kicsinyítésekre, a modellezők munkájára. — A kicsinyítésnek négy feladata van. A múzeumi tárgyak elkészítése, megmentése az időnek, egyes tervdokumentációk „élővé” tétele, gyárak és gépmakettek készítése és az egyik legfontosabb, külkereskedelmünk részére — a kiállításokra szánt újítások, gépmonstrumok miniatürizálása. A modellezők üzemvezetője Zsölnay Ede: — A kicsinyítéseknél sok, papíron nem „bekalkulált” hiba előjön és ez a maketteken rögtön kijavítható. Higy- gye el, olcsóbb, mint az eredetin észrevenni a hibát! így van ez nemcsak a tervdokumentációknál, hanem a gépek kicsinyített prototípusainál is: ugyanúgy működik, mint az elképzelt nagy gép. A kiállítások mottója pedig: minél kisebb helyen, minél több termék! Éppen ezért jók a modellek, makettek, most például a Csepeli Egyedi Szerszámgépgyárnak csináltunk vulkanizáló berendezések modelljeit, melyek Moszkvába utaznak. Az asztalok mellett dolgoznak. Kis esztergagépeken, finom szerszámokkal, apró alkatrészeket. — A gödi alállomáshoz hasonló transzformátorállomást készítünk. A szemben levő' asztalnál félig kész tartálykocsi. — A Győri Vagon- és Gépgyár rendelte meg ... A harmadik asztalnál már asztalosok ülnek. A Belvároson dolgoznak. Az Interkonti- nentál Szállóban mutatják majd be a Belváros jövőjét, kicsiben, kiemelkedő, átrendezhető épülettömbökkel. Hajókat és darukat sokat is csinálunk — most a váci Hajógyárnak, például egy Argentínába induló rákhalászhajó modelljéhez kezdünk... Újra az igazgatói szobában. — A szentendrei szoborpark nyáron már nem lesz egyedül! Május elsején, az épület mögött mi is megnyitjuk bemutató parkunkat, és ez nemcsak a laikusoknak öröm, hanem a szobrászoknak is. Nem kell Szegedre utazniuk, hogy megnézzék barátjuk, kollégájuk alkotását, hanem itt, helyben, akár szobrászati ankétet is tárthatnak egymás műveiről... Szeretnénk a későbbiekben a Várban és a Margitszigeten is szoborparkot nyitni, ahol nyári estéken esetleg koncerteket is tartanának! Ilyen is elsőnek Szentendrén volt... És Európában is csak Svédországban. A vállalat évi forgalma 35 millió forint. A munka változatos : mindenből csak egyetlen darabot csinálnak. — tamás — Influenza és beugrások A Madách Színház Kamaraszínházában Fejes Endre: „Vonó Ignác” című színművének előadása a sorozatos influenzás megbetegedések miatt majdnem elmaradt. Az előadásra hét művész ugrott be. Az egyik női főszerepet, Virág Teklát, Vas Éva helyett Csűrös Karola játszotta. Az ízek mestere Nem vagyak ínyenc. Még | soha nem hoztak különösebb | lázba a gasztronómiai „költemények”. De ami jó, az jó. Ezt tudomásul kell venni s adózni előtte kellő tisztelettel. Van Cegléden egy kicsinyke j üzlet. Ajtaja felett a felírás: Finom falatok boltja. Alig néhány négyzetméternyi az egész üzlet. Hűtőpultján mégis olyan gazdag a választék, mint a legnagyobb pesti csemegeüzletekben. Van itt hurka, kolbász, disznósajt, kocsonya, tepertő és szalonna, paprikás csemegeszalámi és a fenntartó vállalat nevét viselő Rónapáros. Melegen mustárral vagy tormával. Ki hogyan szereti. A csöppnyi üzletbe alig férnek be az emberek. Kérdem az eladót: mennyi a forgalmuk? S a válasz szinte meghökkentő: havonta félmillió forint! Mi vonzza ide az egész városból az embereket? A készítmények íze, aromája. Mert itt igenis íze, zamata van mindennek. ★ Keresem az eredeti ízek magyarázatát, mire az eladónő megnyom egy csengőt s alig telik el egy perc, belép az üzletbe egy zömök, pirospozsgás arcú, szélesmosolyú középkorú férfi, az ízek mestere vagy ahogy negyedszázaddal ezelőtt egy szovjet tábornak tréfásan elnevezte: kolbászov profesz- szorov... A neve: Utassy Mihály. Jóhangzású név, amely több, mint hét évtizede fogalom Cegléd városában. Azóta állnak a közönség szolgálatában az Utassy hentesmesterek. Az volt Utassy Mihály apja, akit a fél város csak Sándor bácsinak titulált, s az volt apjának testvére is. — Éppen negyven esztendeje léptem az apám helyébe — kezdi a beszélgetést egy pohár saját termésű, muskotály bor mellett. — Tizenhat éves voltam aktkor. .. Apám váratlanul meghalt, tetszett, nem tetszett, a helyébe 'kellett áll- nom. Akkor még nagy volt a konfcurrencia: ötvenkét húsiparos dolgozott a városban. A vásárlók kedvükre válogathattak, melyik üzletbe menjenek. ★ Az emlékezést megszakítja egy derűs kis esemény: nyílik az ajtó, most érkezik haza az asszony-lány, Julika, karján a háromhónapos unokával, Vikivel. A nagyapa elnézést kér, de meg kell csókolnia a kis- unoka hidegcsípte, rózsás arcát, ez olyan családi szertartás, amióta megjött a nagyon— Egyszer bejött hozzám az üzletbe egy feketébe öltözött asszony, a balján hatalmas szál fiúval. „Meghalt a férjem” — mondta csendesen,. „Ez a fiú szeretné kitanulni a hentesmesterséget, "Jtassy úr. Nagy jót tenne velünk, ha felvenné tanulóinak.” A fiú a kezét nyújtotta, és tisztességtu- dóan bemutatkozott: „Reznák János”. Megtetszett a gyerek, bár akikor még nem tudtam, hogy néhány esztendő múlva távoli földrészeken is megtanulják az emberek ezt a nevet: Reznák János, birkózó.,. Közben egy csésze illatos fekete is kerül az asztalra, emlékezet-frissítőül. — A hentesmesterség mellett kitanultam közben a szakácsmesterséget is. így lettem konyhafőnök, előbb a honvédségnél, majd a 42-es Építőipari Trösztnél. Tizennégy esztendővel ezelőtt pedig a Róna Vendéglátó Vállalat kért fel: álljak szolgálatukba. Hogy mi volt a feladatom? Az éttermek konyhájának húsellátása és a disznótoros vacsorák rendezése. Elvállaltam, mert ez már közelebb állt hozzám, mint a konyhafőnökség, de úgy igazából csak egy esztendeje érzem jól magam, amióta megnyílt a szomszédságban ez a kicsi üzlet. Közel húszféle különlegességet készítünk s az egyre növekvő forgalom bizonysága szerint a vásárlóközönség legnagyobb megelégedésére. ★ Közben előkerül a kisebbik lány is, a harmadik gimnazista Marika. Óvónőnek készül, imádja a gyerekeket, a kis Viki mintha megérezné, mert ahogy megpillantja, máris ránevet. Utassy Mihály márciusban lesz ötvennyolc éves. Jövőre két ipari tanulót szeretne szerződtetni, hogy továbbadja nekik tudományát. Ha már fia nem született, ne múljon el nyomtalanul az Utassy ak ízes tudománya. Már a holnapra gondol, pedig nem nézné többnek az ember ötvennél. — Bizony, szívesen kezdeném újra az ötödik X-nél — mondja derűsen. — Mert nagyon szép mesterség a mienk: kedvére tenni az embereknek. Higgye el, nem kis dolog. p. p. Balatona/kaliban, a vidék egyik legszebb panorámát kínáló üdülőhelyén festők, szobrászok, építészek és más művészeti ágak képviselőinek ösz- szefogásával művészitelepet építenek. A községi tanács mintegy húszholdas területet tartalékolt erre a célra. A tervek szerint a balatoni művésztelep leendő lakói műtermes lakásokat kívánnak építeni. A zavartalan alkotási lehetőségek megteremtésén kívül a művészek a Balaton-part üdülősáv jának gazdagítására is gondolnak. Parkokat, sétányokat terveznek, s szobrokat alkotnak a legforgalmasabb idegenforgalmi helyekre. Tervbe vették Balatonakaliban egy szabadtéri szobormúzeum megalapítását is. A művésztelep bejáratánál nagyméretű szoborkompozíciót szándékoznak felállítani. Mensáros-est Nagykőrösön Szerda este ünnep volt Nagykőrösön, legalábbis azok számára, akik helyet tudtak kapni az irodalmi presszó asztalainál Mensáros László előadóestjén. A neves művész a XX. századról adott áttekintést versben és prózában. A közönség a két indító számra: Nobel Alfréd Végrendeletére, valamint Karinthy Frigyes gyerekkori naplójának egy részére, amelyben a XX. századot köszöntötte, azonnal reagált és a továbbiakat már feszült figyelemmel várta. A kitűnően összeállított műsorban helyet kapott Ady Endrétől, a Futurista Kiáltványon keresztül egészen napjainkig, illetőleg Fellini nagysikerű Nyolc és fél filmjének forgatókönyvéből vett egy részletig minden jelentős író és költő. maa mxsssmm 11. Mit keresel erre, Ernő fiam? Rá- jáír a szám a hazugságra, gondolkodni se kell, behívtak, méltóságos uram, búsulunk egyet utoljára Bar- talék présházában, itt a doktor is, és Deső főhadnagy, méltóztatik ismerni, Deső Kálmán, továbbá... A báró félbeszakítja a felsorolást, búsuljatok nálam, fél nyolckor vacsora, gyere át a tiszt urakkal és a doktorral. Nem vár választ, beléptet a kapun. Gallai izgatottan liheg, egy igazi báró, nahát, még úgysem vacsorázott kastélyban, de aztán felülkerekedik benne a kaján plebejus, Öméltósága bizonyára pakol, tele a gatyája, de hát csináljunk be nagyúri módon, várom vacsorára a tiszt urakat. Nincs kedvem beszélni, Klára bizseg az idegeimben, mit csináljak, fáj. Hallgatok. Az igazi fájdalom néma és bezárt, mint buborék a borostyánban. Deső is csak áll, belehallgatva a sötétbe, a fátylas homályba süppedt várost bámulja. Él a város, makacsul, értetlenül, szorongva él, de lélegzetnyi nesz nem hallatszik belőle. Távolabb, délnek, amerre a Duna lusta kanyart ír le, mélyvörös lobbanások tépkedik a szürke eget. Nehéz tarackok, morogja Gallai. A fényerősségből próbálom felbecsülni a távolságot, a dörgés nem ér el idáig. Harminc kilométerre lehetnek a tarackok. Sűrű, örvénylő, vörös fényt okádnak. Pompéji vörös, jut eszembe, az ilyen tömör, tele szín, ki is mondom hangosan, pompéji vörös: emlékszel, Kálmán? Az utolsó békeév nyiarán, hármasban, Deső Kálmánnal s egy pesti joghallgató barátommal, gyalog barangoltuk be Olaszországot. Bámész, nehézkes pannonok a mediterrán ég alatt, hátizsákunk átzsírosodott a három hétre csomagolt kolbásztól, szalonnától. Naplementekor értünk fel, augusztus közepén, a lávától szürke, holt városba, a falak parázslóitok a leszálló nap vörösében, a tüzes ragyogás ott fogott bennünket álltó helyünkben, csak lefelé botorkálva jutott eszünkbe, hogy a Villa Mysteriosát — melynek az egyhangú szerelemtől intő ábráiból okulni szerettünk volna — elfeledtük megnézni. Bartalék szőlőhegyi háza inkább villa, mint présház. Tágas veranda, konyha, három szoba, fürdőszoba van benne, alul óriási, téglaboltoza- tú borospincével. Géza orrát fintor- gatja, a törköly- és birsalmaszagú levegőben. Ötször se járt itt, nem szereti a bort, ahogy ő mondja, az egész parasztvircsaftot nem szereti, lóbűz, gané, verejték: apja, a nagy- orrú Bartal, magányosan, komoran borozva szokott üldögélni itt, talán azon búsul, hogy az alma milyen messze esett a fájától. Kitaníttatta a fiát, azt hiszem, négyszemközt is doktor úrnak nevezi, úgy szolgál körülötte mint egy öreg cseléd, de hát folytatás nincs, a vőre marad minden, kár volt annyit kaparni, a doktor urat — aki szándékoltan is túl ideges, szenzibilis alkat, mintha egy nemzedéken belül mindenáron le akarná vetkezni paraszt elődei tempós nyugalmát — nem érdekli se a föld, se a jószág. Az ablakokon, ajtók üvegén fekete papír, de azért csínján bánunk a világítással, csak egy kis asztali lámpát gyújtunk meg. Sorki mosdik, hideg vízzel fröcsköli magát, Tarba a géppisztolyát takarítja egy rongy- danabbal, nagyon irigylem, aki ilyenkor is talál valami tennivalót magának Mégis vissza kellene menni Surándyétohoz. Behívómat nézem, reggel kilenckor kézbesítették, azóta hét vonat ment Pestre, nincs mentség, az első járőr fülöncsíphet. A kastélyban József vezet fel az emeleti kisszalonba. Lötyög rajta a fekete ruha, mint mindig, gyér haja ügyesen sorokba gereblyézve a koponyáján, mint mindig. Gallai nyakát forgatja a cínteremből átalakított, remek hallban, ez igen, hát nem disznósáe, hogy az ember akkor ismerkedik meg az igazi eleganciával, mikor mindjárt el is búcsúzhat tőle. A gránitból faragott, széles lépcsősor mentén a falra akasztott rézkarcokat nézem. Igen, épp úgy mint régen, az aradi vértanúk szomszédságában parforce vadászjelenet: szeszélyes csoportosítás, vagy véletlen lehet, nem hiszem, hogy a báró valaha is sorba végignézte volna rézkarcait. A szilvakék selyemtapétával bevont kisszalonban, üvegekkel, s tele poharakkal megrakott asztalka körül hárman társalognak szivarozva, Gáldy, Grétha esperes, és a bittai főjegyző. Nem nagy társaság. A főjegyző bizonyára azért van itt, mert Gáldy birtokainak majd a fele a bittai határba esik. Gallai csodálkozva súgja, hát nem pakol a méltóságos úr? Nagyon örülök, mondja a báró, nem nyújt kezet senkinek, deres szegélyű, nagy, kopasz fejével csak int, hogy akik nem ismerősök, mutatkozzanak be egymásnak. Deső nem járt még soha a kastélyban, érdeklődve néz körül a pompás kis barokk szalonban, az ablakmélyedésbe festett, lepkeűző p ’ttokon akad meg a szeme. — Ez nem Maulbertseh? A báró megnézi Desőt, udvariasan bólintva. — De igen. Dédapám a kegyúri templom oltárképét festette meg vele, akkor készült ez is. Meg az ebédlő mennyezetfreskóíja. Nem rossz. Én ugyan túlságosan kimértnek, mesteremberesen precíznek találom ezt a Maulbertschet, de hát... ízlés dolga. Tessék skót whisky — A tálcára mutató!., mint aki a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy a háború negyedik évében még van skót whiskyje. — De ha a barackot szeretik, tessék, Ernő fiam, te itthon vagy, tölts az uraknak. A főjegyző a sarokban áll. marokra fogva egy poharat. Bei eiszik, nem ízlik neki. de , eim meri letenni. Csíkos, kávébarna öltönye szek- rényszagú, száraz bőre csupa szélmarta repedés. Készségesen tájékoztatja, akik rászorulnak. — A méltóságos úr, igen — mondja, homlokát törölve —, diplomata korában kedvelte a whiskyt. Követ- ségi titkár volt Londonban, igen. és mindenki mondja, milyen csodásán beszél angolul. (Folytatjuk) < Művésztelep
