Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
6 “‘K^Ctrlap 1970. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK A „Hímgarokorr—3 A” sikere Százhalombattán A Komáromi Kőolajipari Vállalat három fiatal szakembere — Schneidler Zoltán, Győrffy Elek és Módi Mihály vegyészmérnökök — új, nagy hatású korróziógátló vegyszert kísérletezett ki. A hazai és a környező szocialista államok kőolajipara is tőkés importból szerzi be a korróziót csökkentő vegyszereket. A feldolgozásra kerülő nyersolaj ugyanis olyan káros anyagokat tartalmaz. amelyek gyorsan tönkreteszik a berendezések fémfelületét. A felmérések szerint Magyarországon az így keletkező kár meghaladja az évi 4 milliárd forintot. A korrózió ellen mindeddig a külföldről behozott úgynevezett inhibitorok nyújtották a legjobb védelmet. A komáromi vállalat szakembereinek sikerült hazai alapanyagból a külföldivel egyenértékű, de annál húsz százalékkal olcsóbb inhibitort előállítaniuk. Az új anyagnak — amelyet találmányként fogadtak el — „HunTeljes nag IV éhány napig egy kicsit kényelmetlenül leszünk — mondotta feleségem köny- nyedén — (talán túl könnyedén!) — dehát ezen is túl Kerl esni. Ma kezdődik a téli teljes nagytakarítás. — És elszántan nézett a szemembe. A hideg borzadály csontkeze markolta meg a nyakszirtemet és egyetlen erélyes rántással kitépte három nélkülözhetetlen csigolyámat. Emlékszem egy nagytakarításra évekkel ezelőtt. Váratlanul ért, nem tudtam hova menekülni, egyébként az anyósom irányítása alatt zajlott, akinek nevét azóta otthonomban tik* kiejteni. De ez most ‘„teljes'’ lesz ...! — Rendben van — mondottam, ahogy Lajos vette tudomásul, a fáma szerint, hogy sajnos le kell fejezni. — Addig szállodába megyek hálni. — Nem hagyhatsz itt egyedül — mondta a feleségem és élzokogta magát. Jóban — rosszban ... ezt fogadtam ott, annakidején a hatósági közeg előtt. Mindig is meggondolatlan üres fecsegő voltam. Most ihatom a levét. — Legalább a kezdetét ne lássam —, mondottam, felhajtottam a kabátom gallérját és felhúzott vállakkal, zsebredu- gott kézzel tűntem el a téli ködben. Emigráns vagyok a saját hazámban. Otthontalanul, mint kivert kutya, társta- lanul rovom az utcákat azzal a szörnyű gondolattal, hogy a sorsomat nem kerülhetem ki: egyszer csak haza (haza?! haha...) kell mennem. II ár a lépcsőházban dobo- 1,1 gás, fütyörészés ütötte meg a fülemet. Az előszobában egy létra tetején egy pa- pírcsákós őrült verte le a falat és fütyült ellentmondást nem tűrő hangon. Feleségem éppen kiperdiiilt a szobából szétdúlt hajával, piszkos homlokával: — Már hazajöttél? ... — Éhes vagyok. Fázom ... — Ma csak hideg lesz vacsorára ... Bementem a szobába a konyhába és azonnal láttam, hogy értette. A nyitott ablakokon keresztül süvítve dűlt be a zimankó, de étel sehol. Ez a hideg, ez lesz vacsorára. — Oda ne ülj... itt nem állhatsz... A kétségbeesés a kisszobába sodort. Itt két késői pún (csak az lehetett), éppen azon fáradozott, hogy szobámban kar- thagót játsszon. Az egyik, azon a címen, hogy ő a villanyvezetékeket cseréli, a falakat döntögette, a másik a parkettákat szedte fel, nyilván, hogy utána sóval hintse be helyét. Elhurcolt szüzek vad sikolyát véltem hallani és valahonnan édeskés hullabűz szivárgott. Na bumm, legfeljebb pestist kapok és akkor vége mindennek. A sarokban kutyám nyüszített; nekem rontott, arcom- kezem nyaldosta, csonttá sová- nyodott teste a megváltó golyóért esedezett. garokorr—3 A” nevet adták. A komáromi kőolajfeldolgozóban már sikerrel alkalmazzák az új vegyszert Kísérletképpen alkalmazza már többek között Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat, a hajdúszoboszlói földjázter- melő és nagylengyeli kőolajtermelő vállalat is. A komáromi vegyészmérnökök a ba- konyszombathelyi termelőszövetkezetet bízták meg az inhibitor gyártásával. Úgy tervezik, hogy mintákat küldenek az új vegyszerből a KGST tagállamaiba is. TÖRÖKFÜRDŐT vett a török biztonsági szolgálat maiatyai felügyelője: Nuri Bilgili. A fürdő után vette észre, hogy minden ruháját ellopták. Egy szál törülközőbe burkolva rohant a rendőrségre, s közbelépése nyomán a tolvajt az ellopott ruhákkal együtt elfogták — 200 kilométernyire a tett színhelyétől. ^takarítás I ábujjhegyen, hogy a bar- ^ bárok vad dühét magamra ne vonjam, felmarkoltam egy öl parkettát és kutyámmal a mellékhelyiségbe osontunk. Csend, intenáldotta csend, csak a hónapok óta elromlott tartályból íolydogált a víz. E hűs csermely partján sátrat vertem és a parketták kékes lángja fölött melengetve dermedt lelkemet, édes-bús kurucnótákat improvizáltam egy fésű, a tartóból kiszedett (Ilos- vai?) selymes papír, valamint kutyám kétségbeesett vonítása segítségével. Hej Rákóczi, Bercsényi, tikkadt csikaszok y’Stfgeléjgi... ~ i p pilóg: Vándor, ha erre ^ jársz, állj meg egy röpke fohászra és törülj ki bús szemed sarkából egy árva könnycseppet. Megérdemeltük ... Deák Gusztáv Busójárás Mohács készül az évről évre ismétlődő látványos mulatságra, a hagyományos busójárásra. Az egész várost megmozgató farsangi ünnepséget február 8-án tartják, s ez lesz a nyitánya a „baranyai vasárnapok” 1970. évi rendezvénysorozatának. Ezúttal is gazdag program várja a Duna-parti város vendégeit: a baranyai népi táncosok bemutatója, a nemzetiségek zenéjéből összeállított műsor, a néprajzosok találkozója, valamint különféle kiállítások, amelyeket , Komáromi ládák”, „Baranyai főkötők”, „Baranyai délszláv temetőművészet fotókon” címmel rendeznek meg. Külön érdekesség lesz a mohácsi maszkfaragók kiállítása. Az idén nagyobb szerepet kapnak az ijesztő álarcokba, kifordított subába öltözött, lármás eszközökkel felszerelt busók, akik az elmúlt években inkább statisztái voltak a programnak, most azonban kisebb csoportokban saját műsorukkal járják be a várost. Érdekes szabadtéri népjáték bemutatására is készülnek Pá- kolitz István busómo.ndájának feldolgozása alapján. Amerigo Tot Szegeden Amerigo Tot, a világhírű magyar származású szobrász- művész — akinek Budapesten és vidéki városainkban nagy sikerrel bemutatott tárlata ezekben a hetekben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában tekinthető meg — kedden és szerdán látogatást tett a Tisza-parti városban. A helyi sajtóház klubjában találkozott a szegedi képzőművészekkel és n»agy sikerű előadást tartott. Meglátogatta, a nemrég rendeltetésének átadott művészházat, amelyben 10 műtermes lakást kaptak a város képzőművészei. Találkozott a város több vezetőjével is. Amerigo Tot szegedi látogatása alkalmával a tárlatán bemutatott alkotásai közül a városnak ajándékozta „Komarov emlékére” című szobrát és „Fürdőzö nők” című rajzát. Rendelet a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységéről A Magyar Közlöny 101-es száma közli a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységét szabályozó egyes rendelkezések módositásáról kiadott kormányrendeletet, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter végrehajtási rendeletét. Az új szabályozást az a tavalyi kormányhatározat tette szükségessé, amely megjelölte a kiegészítő tevékenység helyes irányú fejlesztésének lehetőségeit, és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket A rendelet szerint alapvető szabálynak számít, hogy a mezőgazdasági nagyüzem csak a telephelyén végezhet tevékenységi körébe tartozó munkákat. A rendelet részletesen felsorolja az indokolt kivételeket is, és egyúttal meghatározza, hogy mit kell a telephely fogalmán érteni. A rendelkezés azt a helyes célt szolgálja, hogy meg kell szüntetni a mezőgazdasági nagyüzemeknek a telephelytől távol folytatott és az alaptevékenységtől eltérő, ipari jellegű tevékenységét. A mezőgazdasági nagyüzemek értékesítő tevékenységének kiszélesítésére a többcsatornás termékforgalmazási rendszer bevezetésével már korábban megnyílt a lehetőség. A fejlődést azonban egész sor tényező gátolta. A jogszabály most egyebek között lehetővé teszi, hogy a tsz-ek termelésszervező tevékenysége r.e csak a tagok háztáji tevékenységével, hanem a termelési körzetben levő egyéni termelőkkel is szoros kapcsolatban legyen. A tsz a telephelyén önállóan, azon kívül pedig az állami, vagy szövetkezeti felvásárló szervtől kapott megbízatás alapján vásárolhatja fel a mezőgazdasági termékeket. A rendelkezés egyszerűbbé tette az állandó jellegű ! Az ágazati ellenőrzés és a ha- 1 tósági felügyelet hatékonyabb 1 érvényesítése ugyanakkor szükségessé tette más tevékenységeknél (például a gyapjú és nyersbőr feldolgozás, háztartási vegyipari és gépipari termékek gyártása stb.) a szakminiszter előzetes hozzájárulását. A rendelkezések egyfelől bővítették a tehetőségeket, másfelől olyan indokolt megszorításokat tartalmaztak, amelyek végső soron a tsz-törvény végrehajtását és a kiegészítő tevékenység egészséges fejlődését segítik elő. A jogszabály elrendelte a háztáji gazdaságban tartható állatállomány eddigi számszerű korlátozásának megszüntetését. A háztáji gazdaságban lovat ezután sem lehet tartani, a háztájiban tartható állatlétszámot a tsz állapíthatja meg az alapszabályban, annak figyelembe vételével, hogy a háztáji állattartással és a gondozással járó tennivalók ne akadályozzák meg a tagokat a tagsági viszonyból származó kötelességek teljesítésében. Zsebkéses átutazó Január 4-én Bukarestből Becs felé utazott Rudolf Altes NSZK-bsili állampolgár. A vonaton Budapestnél útlevélellenőrzést tartó határőröknek nem tudta felmutatni útlevelét, s ezért a határőrök közölték, hogy Hegyeshalomnál leszállítják a vonatról. Az izgága és erősen ittas utas zsebkést rántott, amelyet sikerült kicsavarni a kezéből. Altes ezután sértegetni kezdte a hivatalos közegeket. Rudolf Altest Győrött letartóztatták, ahol a Győri Járás- bíróság szerdán felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak miatt vonta felelősségre és ezért az országból való kiutasításra ítélte. A bíróság figyelembe vette a vádlott őszinte beismerését és megbánását. Az ítélet nem jogerős. A zálogházi lány A meghívottak sem sejtették, hogy a hangulat ilyen nagyszerű lesz. Az öregúr (aki nem is volt olyan öreg, mindössze 61 éves) mosolygós arccal ült az asztalfőn, s csak úgy ontotta magából az anekdotákat. Javarészt gyári történetek voltak, de hát ezen nem szabad csodálkozni; Dorogi Péter gyárrészlegvezetőként került nyugdíjba. Két hete még több mint 800 embernek parancsolt, azaz adott utasítást. A munkások szerették, s ez a szeretet sok, kisebb-nagyobb ajándékban is kifejezésre jutott azon a két héttel ezelőtti búcsúünnepélyen, ahol Dorogi szemét minduntalan elfutotta a könny. Erre a szűkebb körű búcsúvacsorára már akkor, az üzemi ünnepélyen elhatározta magát, legközvetlenebb munkatársaitól illik megköszönni a segítséget, mert azok nélkül bizony egyedül, egymaga nem tudott volna megbirkózni a gyárrészleg hétköznapi problémáival. Mindezt tudták az asztal körül ülők is; Dorogin és őszülő hajú, különben még mindig szép feleségén kívül szám szerint öten, s arra gondoltak; ugyan mit fog kezdeni szabad idejével ez az örökké mozgó, tevékenykedő ember, aki sosem panaszkodott fáradtságról, és a legkritikusabb üzemzavarok esetén is nyugodt ember maradt. — Kedves Péter bátyám — állt fel a főmérnök magasra emelve poharát. — Engedd meg, hogy mind- annyiunk nevében még egyszer jó pihenést, erőt, egészséget kívánjak a nyugdíjhoz. Reméljük, időnként belátogatsz a gyárba, különben is két hete a md kis üzemi búcsúünnepségünkön erre zálogot is adtál, a szavadat... — Ügy van... — helyeselt a kopaszodó üzemvezető. — Ehhez a záloghoz ragaszkodunk. — Amit Dorogi elvtárs mond, abban nem lehet kételkedni — jelentette ki a három művezető közül a legfiatalabb. — Soha nem felejtem el, mindig azt tetszett mondani, az ember addig ember, amíg állja a szavát... A: idős, most már nyugdíjas gyárrészlegvezető fél karjával átölelte feleségét, a másik kezével felhajtotta a metszett pohárban gyöngyöző vörösbort. — Köszönöm a sok jókívánságot — mondta ezután —, de apropó: a zálogról valami eszembe jutott. Nos, mit gondoltok, mi? A főmérnök nevetett: — Csak nem a zálogház? — Eltaláltad. Bizony az. Hanem ez a zálogház már nincs meg, még az épületét is lebontották, szóval régi a történet is. — Bizonyára valami igen szomorú történet — jegyezte meg az üzemvezető. — Szomorú? Hát ahogy vesszük. Szomorú is, meg víg is, meg boldog is, ugyanis annak a zálogháznak köszönhetem a feleségem. Igen, ahogy mondom. Szóval, a harmincas évek elején történt. Ugyanilyen decemberi időben. Csendesen szállingózott a hó, az emberek sietősen, hónuk alatt csomagokkal loholtak minden irányba, ki-ki a maga otthona felé. Tudniillik karácsony villájának délelőttje volt, ilyenkor legnagyobb a forgalom, akinek pénze van ajándékot vesz, hiszen ezt az ünnepet az öröm, és a béke ünnepének nevezik. De hát, hogy legyen öröm és béke az én szívemben, amikor néhány hónapja kapott diplomámmal a zsebemben állás, és egy árva fillér nélkül bolyongok a nagykörúton. És didergek is, az őszitavaszi raglánom vékony, a télikabátom már a zálogházban, november végén adtam be, hogy rendezni tudjam albérleti szobám bérét. Se cigarettám, se ennivalóm, se reményem, a hó meg csak hull és a kirakatok tömve mindenféle jóval, én pedig ... Képzelhetitek a lelkiállapotomat. De azért akadt egy mentő ötletem. Volt egy erősen kopottas fekete nadrágom, gondoltam, hátha ad érte valamit a zálogházi becsüs. Fél óra múlva ott voltam a kis za- ciban. Homályos zug, naftalinszag, két idős ember áll a rács előtt, beállók én is a sorba. Bámulom a légypiszkos villanyégőt és reménykedem. Ha csak négy pengőt ad érte, meleg vacsorát ehetek, veszek ötven kiló szenet és fűtött szobában tölthetam a szent estét. Aztán rámkerült a sor. Óvatosan, mintha isten tudja milyen nagy érték lenne, átnyújtom a szemüveges becsüsnek, kopott, fekete nadrágomat és várok. A becsüs forgatja, nézi a nadrág ülepét, a fényes és papírvékonyra kopott szövetet, magamban gyors számolás: vacsora, szén, fél kiló szalonna, kenyér, a jövő hetet még kihúzom a négy pengőből, addig ismét próbálkozom a Ganz-nál... — Sajnos, nem tudom elfogadni — nyekergi a becsüs. — Túl kopott, meg molyrágott, tessék nézni... — Mégis valamit — dadogtam —, ki fogom váltani, ha kell itt hagyom, itt hagyom mellé a diplomámat, az egészen új... — Okiratok elfogadása törvényellenes, kérem, tessék engedni a következőt ... A vacsora, a tüzelő, a szalonna, a kenyér, a meleg szoba egyszerre semmivé foszlott. Minden emberi méltóságomat feledve, könyörögni kezdtem: — Szeretnék legalább ma este, karácsony estéjén meleg ételt enni. Legalább két pengőt adjon érte. Egyet, érti ember! Egy pengőt! Any- nyit csak megér? ... — Kérem, ez nem jótékonycélú egyesület. Ez nem Karitás — felelte kissé szánakozva a becsüs, majd hozzátette — úgy tudom, a főméltóságú asszony a karácsonyi szegényeket segítő akcióprogramban a főváros több kerületében ingyen szentestei vacsorát osztat a szegényeknek. Talán önnek is jut egy tányér meleg leves... Elléptem a rácstól, fiatal barna hajú lány ment a helyemre. Annyit láttam. vékony aranyláncocskát akaszt le nyakáról, istenem, ha az enyém lenne! Kint a zálogház előtt nekivetettem a hátam a falnak; most mit tegyek? Talán nem is voltak gondolataim, csupán töredékek a sorsaszaló jelenből: hull a hó, amott egy rendőr, kirakat, kolbász és rózsaszínű sonka, bérkocsi, szürke reménytelen ég, egy kopott fekete nadrág, vadonatúj mérnöki diploma, ma este *kigyúlnak a gyertyák és ... Hirtelen valaki gyengéden megszorította a karomat. A zálogházban utánam következő lány volt, kis kalapja alól kibuggyanó barna haján hópelyhek ültek. Aránylag jól volt öltözve, vajon mennyit kapott a vékonyka aranyláncért és mit akar tőlem? — Tessék — mondtam fásultan, bár agyamba villant: minden szót hallott, tanúja volt megaláztatásomnak. — Ne haragudjon, igen. akaratlanul is mindent hallottam. Én tíz pengőt kaptam a láncra, s csupán ötre van szükségem. — Azt akarja mondani — bámultam a lányra —, hogy megveszi a nadrágomat? — No, nem — pirult el —, különben sincs már férfi a családban. Édesapám meghalt, anyámmal éldegél tünk, kettesben. Én tanítónő vagyok, de hát ez nem érdekes. Szóval, tessék itt az öt pengő és a címen-. Nem úgy adom, ne sértődjön meg, majd ha lesz pénze, kiváltja tőlünk a nadrágot... A főmérnök felállt, az őszülő hajú, még mindig szép Doroginéhoz lépett, kezet csókolt: — ön volt asszonyom az a barna hajú lány? A nyugdíjas gyárrészlegvezető felnevetett: — Ö bizony! — És a történet további része — érdeklődött az üzemvezető. — Szép volt — mondta Dorogi.— Szép volt. mert tavasszal sikerült munkát kapnom. — Csak azért — nézett rá mosolyogva a felesége. — Hiszen azzal kezdtem, annak a zálogháznak köszönhetlek téged. Mert — fordult Dorogi vendéged felé — az első keresetemből elvittem az öt pengőt. Leültettek, beszélgettünk, azután elérkezett az első május, orgonavirágok, egy-egy mozi és egy év múlva az esküvő. Akkor már folyamatosan dolgoztam, hány éve ennek? Ne, ne kutassuk, Inkább igyunk a zálogházi kislány egészségére. Koccintottak ... Holdi János árusítóhely, nyílt árusítási üzlet, vendéglátóipari üzem és termelői borkimérés létesítésének engedélyezését. Az üzemeltetési engedélyt ezentúl — az érintett járási, szakigazgatási szervek bevonásával —, nem a tsz telephelye szerint illetékes járási tanácsi vb, hanem közvetlenül az árusítóhely stb. működési helye szerint illetékes járási, városi, vagy nagyközségi vb adja meg. A fogyasztói szükségletek kielégítése, az értékesítő szervezetek gazdaságos üzemeltetése szükségessé tette azt is, hogy a tsz-ek állandó árusítóhelyükön a saját és háztáji termékeken felül, máshonnan beszerzett árut is forgalomba hozhassák. A kormány ezért — a korábban kiadott miniszteri rendeletet megerősítve — engedélyezte a kereskedelmi szervektől beszerzett cikkek eladását is. Az új szabályozás szerint csökkent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előzetes hozzájárulását igénylő élelmiszeripari dolgozók tevékenységének köre.
