Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PE ST megyei 'kMÍvísmp {no. JANUÄR 1., CSÜTÖRTÖK A titokzatos asszony A titokzatos asszonyt, aki­ről a következőkben megemlékezni szándé­kozom, ne úgy tessék elképzel­ni, mint a krimik rejtélyes hölfeyét. ö nem surrant, nem lopva jelent meg, váratlanul toppant elő, hanem szabályos beutalóval vonult be az üdü­lőbe a poggyászt szállító kis­kocsi mögött. — Kovács Pálné — nyújtot­ta kezét a gondnoknak, s te­kintetében nyoma sem volt a sejtelmességnek, mosolyában a kétértelműségnek, hangjá­ban a fátyolozottságnak. Számomra mégis már ott, azon nyomban titokzatos volt. Álltam ugyanis a gond­nok mellett, mint a többi be­utalt és vártam, hogy elrak­tározzon. Nagyon rábámulhattam Ko- vácsnéra, mert egész egyértel­műen közölte a gondnokkal, hfl^y a férje, aki nehézsúlyú bokszoló, csak harmadnap ér­kezik. Ettől kezdve csak lopva né­zegettem, de szenvedélyesen. Szenvedélyem ugyanis, hogy. dacolva silány arcmemóriám­mal, próbálom megfejteni az utamba kerülő és ismerősnek tetsző emberek kilétét. Kovácsné teltkarcsú, szőke, i mosolygós, olyan „harmincas” i asszony volt. Végtelenül ked-j vés, előzékeny, jókedvű, aki az ' első nap kedvence lett az! üdülőnek — mind a gondnok- : nak, mind a személyzetnek,: mind a beutaltaknak. i . : Csak nekem nem. En gyöt-1 rődtem miatta. Hiába próbál-: tam ugyanis csodálatos mód-1 szeremmel elképzelni ... Amikor hallottam, hogy! Mancikának szólítják, arra! gyanakodtam, tán avval a j Mancikával azonos, aki a Bu- i meráng utcában fölöttünk la-: kott. Az a Mancika rázta a! fejemre ilyen kedves mosoly- j lyal a porrongyot. És szőke > volt, korban egyezik vele | és... akkor a fülembe súgta ! az asztaltársnőm, hogy Ko- ! váesné festi a haját. S A z eredeti hajszíne bar- ! na... Hm! Megvan! Tíz j évvel ezelőtt, amikpr kór- ! házban feküdtem, ott volt egy : Mancika nevű barna ápolónő. ! az szúrta belém ilyen kedves | mosollyal az injekciót. Épp j közölni akartam vele közös j múltunkra vonakozó fölisme- ! résemet, közeledtem az aszta- > Iához. Ebben a pillanatban ! Kovácsné rózsás arca elfehé-! redett. kapkodva vette a leve-! gőt. A szomszédja almahámo- j zás közben megvágta az újját. ; Egy csöpp vér kiserkent. — Ne haragudjatok, nem bí- ! rom a vért! — mentegetőzöttj a szőke asszony és szégyenlő-; sen mosolyogva kitámolygott. * A következőkben íróasztal mögé ültettem, mert volt ne­kem dolgom egy ízben mo­solygós hivatali hölggyel. Nem stimmelt. Fantáziám bó­bitáit kötött a fejére, mert egy­szer volt, hol nem volt, egy pincérnő, aki mosolyogva szol­gált ki. Nem egyezett a két arc. Már-már szabad a gazdát kiáltottam magamnak, és el­határoztam, hogy megkérde­zem tőle: honnan ismerem — természetesen mielőtt megér­kezik a nehézsúlyú férj. Va­csora után terveztem az ak­ciót. Elkövetkezett a vacsora, et­tem a spenótot tükörtojással és gyűjtöttem a bátorságot. Egyszerre halk sikoly hallik. Látom, hogy a felszolgáló kis­lányt támogatják. Ott van mellette Kovácsné is. <5 vet­te ki a kezéből az almával te­li tálcát. — Semmi, semmi! — mond­ja a lány magához térve — egy kicsit megszédültem. Tes­sék ideadni a tálcát! nya. Nyáron az alatt aprítják a tűzrevalót. Meg ott van a fűrészelő. — Ecetfa? A leghaszontala­nabb a fák között. Még árnyé­kot sem ad. — No ugye. En se számítom fának. — És milyen a ház belül? — Három szobájuk van. Mindenütt annyi van. Egy hosszú gang fut előttük, de csak a középső szobába nyílik onnan ajtó. A két szélsőbe meg a középsőből. Ezt úgy is hív­ják: átjáró szoba. Balra van az ünnepi szoba, jobbra meg amiben laknak. Az átjáró szo­bából nyílik még a konyha. Ebben van az új konyhabútor. De itt sohase főznek, ezt csak mutogatják. A gang végén főznek, egy kamrában. Ott nem lőhet kibírni a zsírszagot, minden úszik a zsírban. Bár­mit megfogsz, csupa zsír lesz a kezed. Ilyenkor télen az egész ház, mint a jégverem. Hidegebb van, mint kint, mert még azok a hideg falak is hi- degítenek. A lakószobában van csak kályha, mindenki ott tar­tózkodik. Ha ki akarsz lépni az átjáró szobába, hogy a hosszú gangon az igazi konyhába juss, ahol főznek, előbb meg kell emberelned magad. Van még egy kis helyiség, abból fürdőszobát akarnak. — Fürödnek is benne? — Nem ott. A lakószobában, teknőben. — Hát ezt honnan tudod? — Mert a szomszédnak már van és azok is a lakószobá­ban fürödnek, teknőben, és figyusz, konyha is van, mégse ott főznek. Üj bútorukat nem használják ... Ja, még ezt nem is mondtam. Az ünnepi szobában helyezték el a mo­dem bútort. Az a világos, a a legdrágább, ami létezik. Ne­kem ugyan nem tetszik, mert azért nem elég modern, s a francia ágy fel van stószolva dunyhával. De abban sose al­szik senki. — És ha jöin valaki hozzá­juk, azt a tiszta szobába vi­szik? — Figyusz, megvan, hogy ki meddig mehet. Az ünnepi szobába senki se mehet. Csak nyáron az egyszem lányuk a barátnőivel, amikor nem kell fűteni. Ott vannak a játékai is, a háromajtós szekrényben. A lakószobába mehet, de csak a jó ismerős. — És télen is? — ... Télen nemigen jár senki. Ök se járnak sehova,’ Benn vannak a házban, a la­kószobában, és szaladgálnak a gang végébe, a konyhára. Ott sül, meg fői egész nap a zsí­ros hús Ök mást nem esz­nek, csak húst. Mindennap sok húst, csöpög a zsírtól, fis néha, hogy mégse mindig hús legyen, rántottat esznek sok-sok tojásból. Ha össze­nyomod, csurog belőle a zsír. Én még nem láttam, hogy krumplit ettek volna, vagy valamit a húshoz, legfeljebb egy cseppecske mártást. Már az első nap olyan súlyos volt a gyomrom, hogy nem bír­tam aludni. És ez a súlyosság nem múlt el, míg ott vol­tam. Van nekik ez a tízéves lányuk. Olyan kis sápadt, be­teges. Hát azt látnád, mennyi­re válogat. Csak a kolbászt eszi, meg a rántott húst. Talán életében nem evett egy fő­zeléket, a tejet a világ kincséért meg nem in­ná. Az a házból soha ki nem megy, csak az iskoláig, meg vissza, de most még is­kola se volt. Reggel felül az ágyban, ránéz az órájára és kiabál: „Mama, kezdődik az adás!” S akkor a mama besö­tétít, és hiába hogy nincs gesz­tenyefa, egész délelőtt nem süthet be a nap, és flem le­het semmit se csinálni a szo­bában, mert Adrienne a te­levíziót nézi, míg van benne kép. — És az öregek mit csinál­nak egész nap, abban a téli időben? — Ök is a televíziót nézik, és sütik a húst, vagy fát ap­rítanak, vagy az állatoknak adnak enni. De csak az asz- szonyok. István a tsz-ben van dédutánig. Amikor hazajön, leül a csatos üveg mellé. Sa­ját nova borukat iszogatja és nézi a televíziót. Megiszik két litert és mindig beszél közben, majd szét lehet men­ni. Másnap reggel rettenete­sen beteg, marja a gyomor­sav. Akkor megiszik két li­ter kávét. Délre valahogy el­múlik a gyomorsava, dél­utánra el is felejti és megint jön a csatos üveg. Előfordul, hogy együtt jajgatnak a ma­mával. Öt az epe bántja, meg a máj. Tovább is beszélgettünk, ám hosszú lenne leírni. Sokat tudok a mai falu­ról, s a régiről, de most úgy gondoltam, nem árt néha köl­csönvenni az ifjúság szemét. Bertha Bulcsu: Látogató érkezett — Járaosházára ... Kivettem egy nap szabadságot... Az anyám, tudja, a nénjével ott őrzi a régi házat. Viszek ne­kik valamit karácsonyra. Ha nem robban le ez a tragacs, már ott vagyok ... — Meglátja, bent ragad majd a hóban ... A nyolcason már nincse- torlaszok. Az este azt mondta a rádió, hogy ... — A rádió... — Mikó le­sajnálóan nyögött a kocsi alatt. A töltésen ismét vonat robo­gott. Az első kocsi oldalán piros betűk színesedtek: „Cur- tici KEI”. Ács István hátat fordított a vasúti töltésnek. 1943-ban Tyim fölött egy vas­úti töltés oldalában sebesült meg. Leguggolt és beszólt az öregembernek a kocsi alá: — Mennyit fizet magának a So ős? — Tizenkét forintot... — Nem fizet rosszul. Órán­ként tizenkettőért nálunk az üzemben már kalapot emel­nek. Sikerült...? — Még kettőt húzok rajt... Aztán rákötöm... De ez sem lesz ám jó... Meg kellene for­dítani a fogaskoszorút... Az olajfoltos úton egy sántí­tó gyerek érkezett. Benyitott a szűk műhelybe, aztán a mély hóban a kocsihoz botorkált. — A Mikó bácsi hol van? — kérdezte. Az öregember előbújt a ko­Húsz év múltán I Gondoltad-e volna te Kelecsényi Kálmán te hazát vesztett Csallóközből ide űzött-hajtott ^ vén kálvinista hogy i 11 fogadnak \ be majdan, akik onnan kihajtottak? " Míg a hantok ^ koporsódra hulltak zsoltáros fejed fölött a sóskúti tót $ asszonyok teáján mint csak a bennszülöttnek $ jár oly szívből \ oly szaporán sustorgott ^ a szlovák Miatyánk! Németh Géza ^ rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss ^ Analfabéták \ $ Az UNESCO által közzétett $ adatok szerint Brazília a világ ? „egyik legműveletlenebb álla- $ ma”. Az ország 93 millió lakó- sából 40 millió írástudatlan. A $ dél-amerikai államok sorában^ Brazília költ a legkevesebbet $ a művelődésügyre. Az elmúlt^ oktatási évben 5 millió isko- $ láskorú gyermek nem járt is- ^ kólába. S | SZEBERÉNYI LEHEL: j Pesti kislány falun Barátom fruska lánya kí­méletlen őszinteséggel — ez korral jár —, elmesélte egy té­li vakációját, amit a rokonok­nál, a Dunántúlon töltött. — Bájos dombvidék — bó­lintottam. — Bájos? — szólt ő. — Unalmas földek. Szürke meg barna földek. Ahogy a vonat a városkát elhagyja, fázik az ember kinézni. Mintha min­den szántás volna, szántás és szántás. Egy sivatag, egyfor­maság. A szél száguld. Kérded magadtól: emberek laknak ott? Van ez a pusztaság, és benne házak. Sehol se látsz utat. Embereket se látsz... Csak a házakat látod, hogy magukban állnak... És a leg­több falu olyan egyforma: van a régi rész, aztán külön az új­telep, aztán a tsz-épüietek. — Sok új ház . . . — Sok. De aranyi közöttük a vakolatlan. Ügy létezik, elfo­gyott a pénzük. Vagy nem is fontos nekik. Elgondoltam, ho­gyan lehet ott élni! Talán so­ha nem is mennek sehova. Ta­lán ki se mennek télen a há­zakból. Hogy bírják ki, a vi­lágtól elvágva? — Ott születtek és éltek a nagyapáik is. Szép dombvi­dék. — Sehol egy fa. Egy fát nem láttam. — És a telefonoszlopok? — Persze, az is fa... De úgy hidid el, ami még volt, azt is kivágták. Mindig összeráz- kódok, mikor a vonatból le­szállók, hogy végig kell men­ni azon a hosszú, unalmas ut­cán. Nem tudom, miért vágták ki a gesztenyefákat. Egyszer valaki kitalálta, és mindenki kivágta a maga háza előtt. Azt mondták: elfogja a világossá­got, meg terjeszti a nedvessé­get. És hogy odahúzza a villá­mot. Azóta csupasz az utca. Az egyik ház olyan, mint a má­sik. — Szóval, pokolian unom. Egy utca az egész, egy kopár domb hátán. — Az ember bárhol tud ma­gának otthonosságot teremte­ni. Ettől ember az ember. — Szép kis otthonosság! Lát­nád az udvarokat. — Ott sincs fa? — Fa?! — De virág van? — Virág? Gyep. Olyan gön­dör, foltos gyep, amit a tyú­kok, kacsák szeretnek. — Páré. — Az. Egy ecetfájuk azért van. Egyetlenegy. Olyan sat­— Nem, édeském, te csak; ülj nyugodtan, majd én ki-1 osztom a gyümölcsöt — mond- j ja Kovácsné és máris indul az' asztalok között. M indenki visszaül a j helyére és türelmesen ] várja, hogy az önkén-j tes felszolgáló kedves mosoly- i lyal hozzá lépjen. Talán aj harmadik asztalnál lárhat I Mancika, amikor egy néni ül-i téből fölágaskodva az almák; közé kotor. — Ne tessék válogatni, majd j én adok! — reccsen rá a szép,; szőke asszony megráncolódott; homlokkal, komor tekintettel.; — Megvan! — tört ki belő-; lem spontán a diadalordítás. | Értetlenül és megrökönyöd- \ ve bámultak rám a többiek. \ Szégyenkezve lesütöttem a i szememet, az abroszt néztem.: A fehér terítő, mint filmvász-j non, megjelent a gyümölcs-; üdét, ahol elég gyakran szok-i tam vásárolni egy mogorva,: szőke asszonytól. Sólyom László ' Acs István valójában nem szerette a Soós-féle műhelyt... Az autókat nyaranta belepte a por, télen a hó. A javításra várakozva mindig csapdában érezte magát. A Francia útnak csak az egyik oldalán sorakoz­tak házak, üzemi telephelyek, a másikon magas vasúti töltés húzódott, melyen örökké vona­tok imbolyogtak. Kormos vici­nálisok és nemzetközi motor­vonatok váltották egymást tíz­tizenöt percenként. A vonatok ablakából nők csodálkoztak a roélvbe, pillantásuk végigmo- tozott az autók között. Ács István idegesen to pörgött a kocsija mellett és cigarettá­zott. Utálta magát, hogy ismét a Soós-féle bütykölő műhely­re szorult, s a műhelyt saját magánál is jobban, mivel a főnök mindent elvállalt, s a le­rohadt autók így hetekig der- medeztek a hóban. Az órájára pillantott. Tíz óra elmúlt. — Igyekezhetne egy kicsit, Mikó úr, a harmincasát már előkészítettem — mondta fakó, kedvtelen hangon. Az öregember, akire a Soós- féle műhelyben a futó javítá­sokat bízták, a kocsi alatt fe­küdt egy olaj foltos farostleme­zen. A cserébe felszerelt indí­tómotor alsó csavarját igyeke­zett meghúzni, s közben keser­vesen nyögött. — Hová indult, Ács úr? esi alól és felállt. Nyögött, gör­nyedve masszírozta a derekát. — Mit akarsz? — fordult az­tán a gyerekhez. — A házmesterné azt izente, hogy tessék hazajönni... — A Horváthné...? Mit akar? — Látogatója érkezett a Mikó bácsinak. Azt mondta a Horváth néni, hogy azonnal tessék hazajönni... — Nem megyek... Mondd meg fiam a Horváthnénak, hogy nekem ne üzengessen ... A sántító gyerek elindult a Francia út távoli vége felé, az öregember pedig a motor fölé görnyedt szerszámaival. Ács figyelte, hogyan állít az auto­matika tengelyén, s babrál a stifttel öt percig, tíz percig, húsz percig ... Fent a töltésen ismét vonat robogott. Ács Ist­ván megfordult és nézte az ab­lakokat. — Meggémberedett a kezem — mondta az öregember. — Hideg van — bólintott rá Ács István, de közben arra gondolt, hogy az öregember nagyon lassan dolgozik. Éppen sürgetni akarta, amikor a Francia út mocskos haván is­mét felbukkant valaki. Az öregember kipillantott a mo­torház mögül és méltatlanko­dott: — Ez meg a Horváthné .. - Nem tudom, mit akarnak ezek... Talán csőrepedés van... A kövér asszonyság utat tört magának a hóban és fújtatva megállt: — Jó napot, Mikó úr... Az előbb már elküldtem magáért egy gyereket... — Kár volt Horváthné... A munkáját nem hagyhatja ott az ember, akár a vizesek jöt­tek, akár a gázosok, akár... — Mikó úr, nagyon kérem, hagyja most ezeket a vasakat... Jöjjön szépen haza ... — Horváthné ... Maga ... Maga... Én nem is tudom, mit gondol? Ez egy műhely. A tu­lajdonos ott van bent... Én itt... Az öregember a motor fölé hajolt, igazított a vezetékeken, aztán a karosszéria, dinamó, levegőszűrő széles fedezékéből Ács István felé mormogott: — Ha megkérnek, segítek mindenkinek. Akár vízcsap, akár olaj kályha... De csak vasárnap, vagy esténként... A házmesterné tanácstalanul tipródott a hóban, majd köze­lebb húzódott a motorhoz és újra megszólalt. Halkan, za­vartan ejtette ki a szavakat: — Mikó úr... Megjött a fe­lesége ... Az öregember leejtette a vil­láskulcsot. A chrómvanádium tompán csörrent, aztán bele­süppedt a hóba. — Nincs nekem feleségem — hallatszott az öregember hang­ja a motorházból, aztán csend lett. Fent a vasúti töltésen himbálózva elrobogott egy vo­nat. A kövér házmesterné a megfeketedett kocsikra bá­mult, aztán újra megszólalt: — A Margit... Visszajött... Ott ül nálunk a konyhában ... Azt mondja, itt tölti az ünne­peket, aztán majd meglátja... Finom cigarettákat szív... Gázöngyújtót hozott az uram­nak ... Magának meg ... Azt mondja, hogy ... — Nekem nincs feleségem — szólalt meg újra az öreg­ember és felegyenesedett. — A Margit azt mondja, hogy... — A Margit elvált tőlem. Nekem nem feleségem. Ha szeret maguknál üldögélni, Horváthné, akkor csak üldö­géljen ott, ameddig akar — mondta az öregember, aztán négykézlábra állt és bemá­szott a kocsi alá a villáskul­csért. — Én most akkor hazame­gyek, Mikó úr... — Menjen csak, Horváth­né... — Én most hazamegyek, Mi­kó úr, de a Margitnak nem szólok ezekről... A Margit... — Menjen csak. Horváthné ... A Margit meg csak üldögél­jen ott... A házmesterné lassan távo­lodott a kocsitól. A műhely aj­tajában megállt, és szóba ele­gyedett az egyik segéddel. A segéd a töltésre pillantott, aztán az autókra, az öregre, és vállat vont. A házmesterné megfogta a segéd overallját, s miközben magyarázkodott, egy pántot igazgatott a gyűrődé­sek között. A segéd bólogatott, aztán bement a műhelybe. A házmesterné a hóbuckák te­tején megnőtt, aztán fogyott, és beleveszett az utca ködös, szennyes bizonytalanságába. — Végre elment ez a Hor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom