Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
ttsi MEGYEI hírlap 1970. JANÜÄR 7., SZERDA Kúriából — múzeum Egy pipáért hat tehén Vak Bottyán forgója A parádéskocsis főispán Legendákból ismerünk olyan leteket, mint amilyen a Blas- :ovich testvérek élete volt. A Blaskovichoknak hatalmas földbirtokaik voltak Tá- iószele és Tápiószentmárton tatárában. A család még Ránézi idejében két ágra szaladt — kurucok és labancok :erültek ki fiaikból. A törté- telem, vagy sors iróniája, iogy a labanc ág halt ki előbb, tovább élt a haladóbb szel- smű ág, apáról fiúra örököl- e a kultúra, a humanizmus, a laladás iránti vonzalmat, el- ötelezettséget. Tápiószelén áll a nemesi kúria, mely ennek a családnak sok ven át otthona volt. A Blas- :ovich testvérek, az utolsó rrökösök — szellemi és anya- ;i értelemben egyaránt — pár wel ezelőtt haltak meg. Míg ■ltek. őrizték a házait, s az év- izedek alatt felhalmozott érté- :eket. Nagyapjuk, Blaskovich Gyu- i, Heves vármegye főispánja •olt az 1848—49-es szabadságiarc alatt. A bukás után ül- lözték, csendőrök vadásztak á, testvérekhez „szegődött el” »arádéskocsisnak, de így is •átaláltak. Végül a hajszába befáradva öngyilkos lett. Az unokák őrizték a hagyo- nányt, életüket az alapos és ok irányú tájékozódásra, művelődésre fordították. Blasko- nch György régészkedett egész iletében; ítélete szerint Attila 'árosa Tápiószelén volt. Feltevése ugyan mindmáig nem gazolódott, de neki köszönhe- ő, hogy a környéken ásatáso- cat végeztek, s értékes szkíta- :ori leletekre bukkantak. Ezt íz anyagot egyébként tavasz- ;zal — az újonnan épített — ivegtetős kiállítóhelyiségben nutatják majd be. Szerették a szépet, s maguk söré gyűjtöttek belőle annyit, ímennyit lehetett. Az értékes 'eseményeket, bútorokat, a tincset érő régi, míves ötvös- nunkákat, ékszereket féltő gonddal őrizték a háború alatt s. Az ő érdemük, hogy Tápió- ;zelén, most a kúria helyreál- ítása után múzeumot rendezettek be. A múzeum igazgató- ának, Dinnyés Istvánnak, aiki i kiállítást rendezte, az volt a ólja, hogy a hat teremben, lletve lakószobában kiállított árgyak, bútorok, képek elren- iezésével képet adjon a XIX. század nemesi családjának élőéről, kultúrájáról, napi tevékenységéről. Az előszobában hatalmas a-ófeák, szarvas-, őz- dámvad- igancsok a falon. Vadászfegyverek és felszerelés, puskák, ölténytárak, tarisznyák, tőrök, jstorok, lőportartók. Rendkívül értékes az 1834-ből származó vadászpuska. A kúria szalonja a múzeum ás az épület legreprezentatívabb helyisége. Itt fogadták a vendégeket, látogatókat, itt ren- iezték a kisebb, zártkörű estélyeket. A berendezés: intarziás empir garnitúra és a Blaskovich testvérek gyűjteményének legértékesebb festményei. a XIV. századtól a XIX. századig. A sienai festőiskolából kikerült alkotásoktól Tintoretto körében dolgozó festők műveiig. A legérdekesebb és a legnagyobb értékű a XIV. századból származó Szent János evangélistát ábrázoló táblakép és a későbarokk, selyemmel horgolt házioltár. A nappali szoba volt a család kedvenc tartózkodási helye, az asszonyok itt kézimunkáztak, a férfiak kártyáztak, beszélgettek, pipáztak. Itt; múlt századi bútorokat és a magyar klasszikus festők: Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan festményeit láthatjuk. Üvegszekrényben állították ki a XVII. és XVIII. századból származó ezüst-, arany- és bronzserleeeket, kupákat, evőeszközöket, díszes láncokat, karkötőket, a menték diónagyságú gombjait, Vak Boty- tyán ezüst kalapforgóját, egy 30 centiméteres magas arany ötvös műremeket: 1690-ben készült talpas keresztet. Az ovális kártyaasztal közepén bronz gyümölcsöstál, a Blaskovich testvérek apjának Komló nevű agara nyerte — Erzsébet királynő agara elől — egy versenyen. A dolgozószobában hatalmas könyvszekrények, zsúfolásig tele. Nemcsak szépirodalom, hanem lexikonok, régészeti, földrajzi, geológiai, történelmi tárgyú könyvek. Két biedermeier íróasztal, ahol a fivérek dolgoztak, írtak, tanultak. Kovácsoltvas pénzesláda, amelyben irataikat tartották. Használati tárgyaikat, a családi portrékat is itt helyezték el. A következő helyiségben a tápiószentmártoni Blaskovich uradalom híres ménesének történetével ismerkedhetünk meg. Képek és dokumentumok az 1864-ben létesített méntelepről, (amely 1944-ben pusztult el) és leghíresebb versenylovairól, köztük elsősorban Kincsemről, amely egymaga 54 versenyt nyert meg. Egy üvegszekrényben fegyvergyűjtemény: Rákóczi díszkardja, Vak Bottyán török: handzsárja... Itt találjuk a pipagyűjteményt is, tajtékból, elefánt- csontból, agancsból, meggyfából készült pipák — 50 centi- méterestől másfél méteresig. Van közöttük olyan is, amelyért a fivéreik hat tehenet és egy bikát adtak cserébe. Az utolsó szobában a képtár. Festmények és grafikák a XIX. és XX. századból. — V — Könyvtári pillanatok Rejtő. Berkest Fűtetlen, hideg könyvtárszoba. A polcokon rendetlen ösz- szevisszaság. útikönyvek és történelmi regények, ifjúsági és politikai művek, szakkönyvek és verseskötetek egymás mellett. — Sajnos, nem volt már időink rendszerezni a könyveket. A könyvtárat csak most adták át — mondja Matusek Rudolfné könyvtáros. Feketekávéval kínál, és a könyvtárról beszél: — Tulajdonképpen nem vagyok szakképzett könyvtáros, és társadalmi munkában vállaltam a könyvtár vezetését. Hetente kétszer van kölcsönzőnap, sajnos, a választék nem valami bőséges. Évi négyezer forintot kapunk a községi tanácstól a könyvtár fejlesztésére. Igaz, jövőre a termelőszövetkezet ad 3—4 ezer forintot és ez már elegendő lesz arra, hogy a helyi igényeket kielégítsük. — Kik a legolvasottabb írók? — A fiatalok főként Rejtőt. Berkesit és Moldovát olvassák, de sokan kölcsönöznek szak- könyveket is. — Mezőgazdaságit. vagy iparit? — Főleg ipari szakkönyveket. Országos jelenség, hogy az idősebbek főleg Jókait, Mik- száthot és Gárdonyit olvasnak. — Vajon Felsőpakonyon is j így van? — Igen. Tudja, öregeink a 1 modernebbeket már nem nagyon értik, a régiek inkább a nép nyelvén írtak. — Hány állandó olvasójuk van? — Idén már 176, és ez elég sofk ahhoz képest, hogy tavaly még 70 sem volt. Igaz, akkor még nem volt önálló könyvtártermünk, hanem csak a tanácsháza épületének egy kis helyisége. — Rendeznek önálló kulturális programot? — Idén még nem rendeztünk, de jövőre tervezünk író—olvasó találkozót Lesz majd terem, ahol az olvasók összejöhetnek és megvitathatják az olvasottakat — A gyermekeket is megpróbáljuk rászoktatni a rendszeres olvasásra. Az iskola — amelynek egyébként a férjem az igazgatója — és a járási művelődési osztály támogatásával új akció indult: „Úttörők az olvasómozgalomért” címmel. A gyerekek minden elolvasott könyvért jó pontot kapnak és az összegyűjtött pontok beleszámítanak a magatartási jegybe Ma még fűtetlen, hideg könyvtárszoba. A polcokon rendetlen összevisszaság. A tervek azonban biztatóak. Herskovits Tamás HOBBY: Festette: Agárdy Gábor — Van valami hobbyja? — Ikonokat festék. — Miiiit? — Ikonokat, na! — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában forgattuk 1968-ban az Egri csillagokat és én a szófiai ikonmúzeumban beleszerettem ezekbe a pravoszláv szentekbe, de semmi pénzért nem tudtam szerezni egyetlen darabot sem. — Hát, akármi tegyek, ha én nem tudok ilyet csinálni — mondtam magamban. — És tudott? — Nézze meg. — A sajátjait szeretném látni, hiszen azokról írnék, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények is itt a falon. — Affenét középkori!! Én bütyköltem valamennyit pihenésképpen, ráérő éjszakai órákon. Egyszerű apró trükkök sorozata az egész, amikre las- san-lassan magam jöttem rá: Vesz egy ócska deszkadarabot, a képzőművészeti szakkönyvből kiválaszt egy eredeti szentet, a lehető legprimitívebb vonalakkal rápingálja, és... — De ez az ősrégi patina, ez honnan? Csak egy pillanat, most jön az antikolás: egy kis égetés, gyertyázás, cipőpasztázás, miegymás és kész a patina. — A szúette hatást gombostűvel érem eL A rézkeret gyöngyházszínét a gázlángtól kapja, zöldes lesz az ecettől és fekete a zsírtól. — Elárulhatom az olvasóknak is a technikai fogásokat? — Nyugodtan. Nem titok ez. És különben sem tudják utánam csinálni. Ha tudják, meg annál jobb: Persze a mércém az, hogy mások is így becsapódnak, mint maga. Van erről egy jó sztorim: Megcsináltam Szent Györgyöt, a klasszikus ikontémát, sárgaréz kerettel és a leányfalui barátomnak adtam. Ugyanis minden darabomnak ez lesz a sorsa. Elajándékozom őket. Filmesek jártak Leányfalun, valami sajátos miliőt kerestek és kiszúrták a barátom lakását: „Még ezt a képet is nagyon kérnénk itthagyni, ha lehetne — mondták kérlelőn —, tudjuk ugyan, hogy felbecsülhetetlen érték, de majd nagyon vigyázunk rá. Egyébként nagy könnyelműség ezt az antik remeket itt tartani __” — A kihalt középkori művésztevékenység egyetlen folytatója nem fél, hogy a hamisítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanultam a cirillbetűs írást és a képen egy eldugott helyre alábiggyesztem a nevem. Különben is saját szórakozásomra és ajándékozásra készül valamennyi. Mivel a barátaim barátai szétszórtan élnek, eljutottak ezek az adományok már a Föld legkülönbözőbb helyeire: Amerikába, Afrikába Fokvárosba is. — Mivel a csodákban nem hiszünk, mivel magyarázza tehát, hogy csak úgy egyik napról a másikra festeni kezdett? — No, hát nem egészen. Gyerekkorom óta rajzolgatok. Ez itt Kálmán Gyuri a Marat- ban, ez Sinkovits Imre, azt az olaj képet én pingáltam magamról, s kipróbáltam Munkácsy aszfalttechnikáját is, lemásoltam a ltöpülő asszonyát. Attól voltak olyan finoman melegek Munkácsy-színei. hogy aszfaltszerű keveréket kent újjnyi szélesen a vászonra. ami jól beszívta aztán a festéket. — Rendkívül gyorsan tudott így dolgozni. Nemcsak a technikája, az irodalma is érdekel a festészetnek. Megvásároltam a szakkönyveket s a fárasztó szereptanulások után ezeket forgatom. — S a megtévesztően eredetinek tűnő, naív madonnákról mi a szakemberek véleménye? — Kaptam már ajánlatot hivatalos képzőművészeti szervektől, hcugy dolgozzam eladásra A legszebb azért mégis egy bécsi műkereskedő ajánlata volt: Hagyjon ott csapot-papot — mondta jöjjön át, nyitok magának egy kis antik boltot, ahol magyaros öltözetben dolgozhatna, valahol az üzlet hátterében, sejtelmes fényt derítenénk a művészi miliőre, tódulnának a sznobok, eladnánk nagy pénzen az ikonjait, s bár- én a maga munkájából lennék milliomos, de maga is az lenne egy év alatt, azt garantálom. — Mit felelt? — Neki semmit, de itthon a színigazgatómnak elmeséltem, hátha mérlegeli a következő fizetésemelésnél. Ónody Éva KÖNYVESPOLC München múzeumai' — Budapest múzeumai A Corvina Kiadó immáron a könyvkiadást művészi szintre emelte, a rendre-sorra megjelenő Corvina-kötetek mindig ünnepet jelentenek a szép könyvet szerető közönségnek. A kiadó gondozásában most megjelent két kötete — München múzeumai és Budapest múzeumai — pedig a bizonyíték, hogy az eddig elért magas színvonalat még tovább lehet fokozni. A München múzeumai című kötet az „Isar-parti Athén” (így nevezték el a XIX. században Münchent), legjelentősebb múzeumainak kincseit mutatja be a legfejlettebb nyomdatechnikával készült színes és egyszínű reprodukciókban, amelyek jól érzékeltetik a tárgyak szépségét és München méltán világhírű gyűjteményeinek gazdagságát. A kötet bevezetőjében az egyes múzeumok igazgatói és tudományos munkatársai megismertetik az olvasót a gyűjtemények érdekes történetével és részletesen elemzik a legfontosabb darabokat. A képjegyzék predig a bemutatott műtárgyak minden fontos adatát tartalmazza. A Budapest múzeumai című kötet első ízben vállalkozott arra a feladatra, hogy a főváros nagy múzeumainak — a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Képzőművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Galériának, az Ipar- művészeti Múzeumnak, a Néprajzi Múzeumnak, valamint a Budapesti Történeti Múzeumnak — tevékenységét együvé foglalva ismertesse és együttesen mutassa be legszebb hazai és külföldi műtárgyait. — K — (10) IV. FEJEZET Mit tud a szimpatron? A házimacskák rengeteg alfaja közül talán a sziámi a legharciasabb, a legvadabb. Többnyire nagyobb is, erősebb is a másfajta házimacskáknál. Ez a Félix nevezetű kandúr predig különösen fejlett példány volt, akkora, mint egy puli, csak persze nem fekete, hanem kékesszürke. És ez a hatalmas macska egy közönséges kisegérrel játszadozott. Nem az az eléggé el nem ítélhető kegyetlen játék volt ez, amikor a szadista macska szórakozik a foglyával, gyötri, kínozza mielőtt felfalná. Szó sincs róla. Félix valósággal dédelgette, behúzott karmú mancsával óvatosan meg-megsimogaitta az egeret. Ha egy középkorú sziámi kandúr egyáltalán tud mosolyogni, akkor Félix igenis boldog, elégedett mosollyal szemlélte, amint kis barátja valahonnan egy sajtdarabkát kotort elő és rágcsálni kezdte. — Ez az a variáns — magyarázta Andrea —, amikor a két egyed között az erőviszonyok vitathatatlanul az egyik fél oldalán állanak, a harc kilátástalan, ráadásul a nagyobb állat úgynevezett hagyományos ellensége a kisebbnek. Az egér érzelmeit ezúttal figyelmen kívül hagyhatjuk, épp az erőviszonyok miatt. Akár szereti a macskát, akár gyűlöli, vagy közönyös számára, a macska megöli, megeszi. Normális körülmények között Félix is ezt tenné vele. Menjünk tovább. Üveglapokból és drótfonatokból álló, fumérlemezzel kettéosztott ketrec egyik felében kisfej ű, hosszú törzsű állatka szaladgált fel-alá. — Látott már ilyet? — kérdezte a lány. — Csak képen — felelte Honda — De felismerem. Ez a mungo, másnéven monguz, indiai ichneumon. A cibetmacskafélék, a viveridák családjához tartozik. Főleg Elő-Indiában él, de Ceylon szigetén is előfordul. A lakosság nagy becsben tartja, mert pusztítja a mérgeskígyókat — A másik csodálkozó tekintetét látva, szinte restelkedve tette hozzá. — Uj magyar Lexikon, ötödik kötet, ötven- kilencedik oldal. — Oh — rázta meg szőke fürtjeit az asszisztensnő —, elfelejtettem, hogy maga időnként mindent tud. Akkor bizonyára ez a csörgőkígyó — mutatott a ketrec másik sarkába — még kevésbé ismeretlen. Ezúttal mindkét állat hagyományos ellensége a másiknak, az erőviszonyok is kiegyenlítettebbek. Ezek már harcolnak egymással. Bár a közhit szerint mindig a mungo győz, ez csak a találkozásaik nagyobb részében igaz, de nem törvényszerű. Itt még az a különbség is fennáll, az előbbi esethez képest, hogy míg a másik ketrecben csak az egeret, itt mindkét állatot szimpatron-kúrára fogtuk. — Mi az a szimpatron? — Ne restellje, hogy erről még maga nem hallott, nem is olvasott, mert nem hallhatott, nem olvashatott. Pillanatnyilag, kettőnket is beleértve, nincs féltucat ember a világon, aki sejtene a létezéséről. De folytassuk a szemléltető oktatást. Figyeljen! Gyors mozdulattal felhúzta a furnérlemezt, amely a ketrecet kettéosztotta. A karikába csavarodva pihenő csörgőkígyó azonnal felemelte a fejét, a mungo felé fordult, sziszegett. Amaz abbahagyta a futkosást, nem vette le szemét a másikról, harciasán csapkodott is a farkával, de nem támadott ő sem. Andrea visszacsúsztatta közéjük a furnérlemezt. — Ezek — magyarázta — testsúlyukhoz képest viszonylag kevesebb szimpatront kaptak, mint az egér. Fokozatosan növelnem kell az adagot. Némi ellenérzés, amint látta, még lappang köztük, de már nem bocsátkoznak azonnal harcba. Egyébként is nagyon nehéz eltalálni a megfelelő mennyiséget, a testsúly egyedül nem mérvadó. Faj, fajta szerint, sőt néha még egy családon belül is, egyedileg is más-más lehet a dózisigény. Csak kuriózumként említem, hogy a nőstényeknél például általában több szimpatron kell a barát- kozási készség kialakításához, mint a hímeknél... Körbe intett a fehérre meszelt falú, ragyogóan tiszta, friss fűrészporral felszórt pad- lójú pincében. — Bemutathatnám még birodalmam többi lakóját, a párosítás és a kezelés más változatait, olyant is, ahol kettőnél több állatot tartunk együtt, anélkül, hogy kölcsönösen kárt tennének egymásban... Azt hiszem azonban, a lényeg már tisztán áll maga előtt. A vendég elgondolkozva simított végig tar fejebúbján. — Az a kérdés, hogy mit ért a lényegen? Mindössze arról győződtem meg, hogy kegyed és a professzora kotyvasztott egy szimpatron nevű vegyszert, orvosságot, csoda balzsamot, amitől a macska összepuszizkodik az egérrel, barátkoznak olyan emlősök és csúszómászók, amelyek egyébként. enyhén szólva, nem rajonganak egymásért... Talán a skót viszkiből volt kevés, de a látottak tudományos célját, hasznát, jelentőségét nem fogtam fel. Bevallom, olyan benyomásom támadt, hogy maguknak cirkuszba illő mutatványokat sikerült produkálnék. bár kétlem, hogy ez állna szándékukban ... Remélem, nem sértettem meg? (Folytatjuk.) A a