Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

I Mi újság az influenzafronton? Bebugyolált fejű asszony igyekezett a rendelőintézet fe­lé. A kapuban panaszkodott ismerősének, hogy elkapta az influenzajárvány. — Valóban ideért a jár­vány? — kérdeztük dr. Tó­biás Istvántól, a főtéri rende­lőintézet főorvosától. — Idejében beoltottuk az arra szorulókat. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy váro­sunkban az influenzás meg­betegedések nem mutatnak járványos méreteket. Ezt a táppénzes napok száma mutat­ja a legbiztosabban. Egyelőre nem nagy az eltérés az átla­gostól — nyugtatott meg a rendelőintézet főorvosa. (b. h.) Idejében szólunk Kedves hölgyismerősöm pa­naszolta a minap. — Letört a körmöm, és mert í szeretem a hosszú körmöket és •kényes vagyok arra, hogy azok .lehetőleg hibátlanok és frissen t-ikkozottak legyenek — elin­dultam, hogy keressek egy ma­nikűröst. — A Szentháromság téri fodrászatban nincs. Bementem a Kossuth utcaiba — ott sem vállalták, a Széchenyi utcaiban ugyan kiírták a kirakatba, .‘hogy manikűrt vállalnak, de éppen nem volt benne az a fodrásznő, aki manikűrözni is tud. — Azt kérdezi, hogy mi lett a kezemmel? Semmi. Hazafelé a Nyugati mellett bementem egy fodrászatba és manikűröz- tettem. Nem nagy ügy? Tényleg , nem az. De bosszantó. Segíteni 'is lehet rajta. Már elkészült a Köztársaság lútján az úi MNB—KISZÖV I székház, ahol a Dunakanyar >Ktsz fodrászatot és kozmetikai szalont is nyit. Tegyenek oda manikűröst is. ^ Nem fog éhenhalni. VÁC I NAPLÓ ________________­_____~ ZZZ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1970. JANUÁR 6., KEDD MEGSZŰNIK A FURCSA TÁRSBÉRLET Új telepet kap a söripar • Novemberben átadják A Köztársaság út 19. számú épületben a Pannónián húsz éve társbérlő az Építők Mű­velődési Háza és a Magyar Országos Söripari Vállalat vá­ci kirendeltsége. Amikor az udvarban hor­dóikat gurítanak, a moziban alig lehet hallani a film hangját. A kapualjban álló teherautók miatt a nézők nem tudnak nyugodtan bejárni. A Söripari Vállalat is tudta, hogy a központi fekvés ellené­re sem sokáig maradihat itt. I Húsz évvel ezelőtt 5700 hek­toliter sört forgalmaztak évente, tavaly mór 80 ezret és még ez sem elég. A munka — mondják — szaporodott tehát az évek folyamán, de a munkakörülmények nem javultak. A raktárterületet sem tudták bővíteni itt, a szociális helyi­ségek meg a KÖJÁL ellen­őreinek nem feleltek meg. Mindezért a városi tanács végrehajtó bizottsága 1968 novemberében a Bailassagyar­TELl OROMOK katonai segítséggel Az Árpád utcai iskola udva- ! rán vidám gyermeksereg sik­lik a jégen. Melegedő, büfé\ várja őket minden délután í háromtól hétig. A szülők nyu­godtak, hogy nem a Duna ve­szélyes jegén korcsolyáznak. Még a Diadal téri gyerekek is ide járnak, a Báthori iskola ugyanis nem tudott megbir­kózni a sportpályára zúdult hatalmas hótömeggel, és így az idén ott nem korcsolyázhatnak a diákok. — Itt is a honvédek segítet­tek — mondta Tamassy Endre, a városi úttörőház igazgatója. — Az iskola segítséget kért az őket patronáló Sallai laktanya parancsnokságától. Huszon­nyolc katona „megszállta” a terepet és letakaritotta a ha­vat, hogy ha hideg a téli szün­idő — élvezhessék a gyerekek. ma ti út mellett egy hold és 974 négyszögöl területet biz­tosított egy új telephelynek. Az építkezést tavaly ta­vasszal kezdték cl I és azóta is a tervezett ütem­ben halad. Üzemi épület, hü­tött sörraktár, palackozó gép­sor, csarnoképület, rakodó rampa, hordó tároló, kétszin­tes szociális épület és iroda épül az új telepen, amelynek novemberre tervezik az át­adását. Az lij üzemben négy ezres automata palacktöltő dol­gozik. Ganz Gábor kirendeltségve­zető elmondta, arra is gon­doltak, hogy az új üzembe költözés ne okozzon zökkenőt a munkáiban: az új telepen csak akkor kezdik a munkát, amikor már teljesen üzembiz­tos^ (p.) HETOSZLOPOS... A hétoszlopos fémalkotást bizonyára mindenki, aki már megfordult Vácon, ismeri: ott láthatjuk Mikus Korsós nője szomszédságában, és valószínű, hogy újdonságot mondunk az­zal, hogy ez a mű a múlt század végén a millenniumi kiállítás egyik érdekessége volt. Nem sokkal később került Vácra, és ma már megszokott látvány — harmonikusan illeszkedik a sé­tány panorámájába. Foto: Csigó Hajnali harangszó A reggeli harangszó mesz- szire elhangzik, tisztán kong. Olyan világos a levegő, hogy ez biztosan havat jelent. A rá­jött nagyharangot mintha az udvaron kongatnák, minden ütése megreszketteti a fagyos juharágakat. Végigfut a kert alatt, játékosan és figyelmez­tetően. Visszagondolok a régi ha­rangszóra, a valamikorira. Volt idő, mikor bántóan hang­zott, olyan időben, amikor i az álom éppen a legédesebb j lett volna. Nekünk — a tanyai nap­számosgyerekeknek — ugyan­úgy fel kellett ugranunk a me­leg vacakból, mint a felnőt­teknek. A major közepén álló csengettyű megszólalt: in­dulás kifelé! És mi, az álmos, félálomban mocorgó kis köly­kök, ásítozva botladoztunk a kulcsár elé. munkaelosztás­ra... Nagyon sokat lehetne erről beszélni, annyit, hogy talán el sem hinnék. Beszéljen he­lyettem egy régi írás, abból idézem az alábbi sorokat. Bo- garászás közben került a ke­zembe, és a távoli időkről na­gyon sokat mond egy-két so­ra is. A váci karókiák vegyes ak­tái közt, Nro 651: „... a városi tanács a mun­kák jókori elkezdése tekinte­téből. hogy a fogadott napszá­mosok azokhoz ne későn kezd­jenek, a nyári időre a hajnali harangozást reggeli 4 órára kéri tétetni... a sz. Ferenc- rendieknek azonnal tudtul adatott, hogy ezen 1816. évre a következő naptól fogva, a jö­vőre nézve pedig egész nyá­ron át hajnali 4 órakor tör­ténjen a harangozás ...” Ma már sokaknak csak az időt jelzi a harangszó, ám nem sürgetően és kegyetlenül fi­gyelmeztetve. — csankó — Dr. Kútvölgyi István a pedagógusklub vendége Holnap délután öt órakor érdekes előadás lesz a Lenin úti pedagógusklubban. Dr. Kútvölgyi István, a neves pszichológus „Az emberi kap­csolatok beszűkülése, a magá­nyosság” címmel tart érdekes­nek ígérkező előadást, majd válaszol a feltett kérdésekre. Ma 8—12 óráig: DR. VIDA GYULA FOGADÓÓRÁJA Ma délelőtt 8-tól 12 óráig dr. Vida Gyula járási tanács elnök tart fogadóórát az Ápri­lis 4. téri székházban. Józsa Kálmán elnökhelyettes 13-án; dr. Bubenlca László titkár 20- án és Krima János elnökhe­lyettes 27-én fogadja a járás polgárait. FORUM: VETÉLKEDJENEK! Mint már annyiszor, most is megtörtént: T. E. december 5-én megírt egy kis híranya­got a váci középiskolai diák­napokról és arról, hogy — el­lentétben az elmúlt esztendő programjával — az idén nem lesznek vetélkedők. Az érdekeltek, akik meg­sértődhettek volna, nem fog­tak tollat. De a pedagógusok ellen és mellett szót emelt két tanár: Etet vári Sándor, a kos- di .iskola és Galambos Ferenc, a mezőgazdasági technikum pedagógusa. Harmadiknak én szeretném elmondani a véleményön. Nem lesz vetélkedő? A ve­télkedők korszakában nem lesz ebből országos botrány. De, hogy a döntést bölcs mér­legelés érlelte meg, merthogy az iskolák tantárgyi és szak­mai különbözősége ezt kíván­ja — ezt már nem fogadom el! Természetes: hogy a mező­gazdasági technikum, a Lőwy Sándor Gépipari Technikum és • a Szakmunkásképző Inté­zet nem ugyanarra oktatja növendékeit. De, hogy emiatt ne lehessen tantárgyi vetélke­dőt — vagy versenyt tartani „torzsalkodás és nézetéttérét nélkül”, ezt Etelvárd Sándor­ral együtt én sem hiszem. Galambos Ferenc azt állítja, hogy: „a vetélkedések (no, meg a vetélkedők is) divatba jöttek. Ebben neki van iga­za. Szerintem mégsem az a helyes megoldás, hogy az eset­leges nívótlanság miatt meg­szüntetik a versenyt. ..Bölcs mérlegeléssel” meg kell talál­ni a megoldást, ami nívóssá teszi e versenyt és elfogatat* lanná az értékelést! Szép-szép egy zenei bemu­tató, a KISZ-kórus szereplése, egy rajz- vagy fotókiállítás. De hogy hazánk felszabadulá­sának méltó megünneplésére társastáncverseny alkalma­sabb lenne a diákok fő fel- j adatában, a tanulásban elért i eredményük felcsillantásáml, [ azt tagadom. Ne szüntessék meg a vetél- j kedöt. Versengjenek leányaink és fiaink olyan területen, ahol I mérni lehet a különbségeket! IIarmos Jenő ÉRTEKES vásárlási laiialványok A lottó decemberi jutalom- sorsolásakor a következő, Vácott forgalomba hozott 51. heti lottószelvények tulajdo­nosai jutottak értékes utal­ványhoz: 437 713 .(ötezer forintos utal­vány); 5 296 928 (ötezer forin­tos utalvány); 5 392 211 (tíz­ezer forintos utalvány); 9 573 681 (ötezer forintos utal­vány). Hát senki sem törődik vele? özv. Horváth Józsefné ok­tóberben hiába várta 800 fo­rint nyugdíját. Érdeklődésére a postás azt válaszolta: — En nem tudok róla, de le­gyen türelemmel, még jöhet. Néhány hét múlva Horváth- ná írt a nyugdíjintézetnek, és várt, hogy majd novemberben megküldik az elmaradottat is. A pénz novemberben sem érWez-ett meg. Ismét érdeklő­dött a postahivatalban. — Nem tudunk róla. Írjon a néni a nyugdíjintézetnek, mert a feladónak kell az eltűnt ösz- szeg után nyomoznia. Üjabb levél a nyugdíjinté­zetnek, sőt pár hét után még egy. Semmi válasz. A néni azóta is időnként el­látogat a postahivatalba, hát­ha történt valami. — Ha megjön, mi azonnal kézbesítjük — ezt válaszolják. Ám a megnyugtatás nem elég özv. Horváth Józsefnénak, aki ebből az egyébként is kis összegből él. A néni nem tudja, hogy a nyugdíjintézetnek vagy a postának kötelessége-e az el­veszett nyugdíját megkeresni, ő csak azt érzi, hogy ügyével senki sem törődik. Ha elveszett a szelvény vagy valaki — uram bocsa’ — elsikkasztotta, valahol mégis kell nyomának lennie. Számára ez éppen olyan veszteség, mintha a nyugdíj- intézet vagy a posta egyik al­kalmazottja nem kapná kéz­hez havi fizetését. M. V. A rendkívüli jutalomsorso­láson az alábbi, 52. heti váci szelvények nyertek: 425 088 (ezer forintos utal­vány) ; 439 233 (kétezer forin­tos utalvány); 1 155 999 (két­ezer forintos utalvány); 1 156 169 (kétezer forintos utalvány); 3 568 652 (ezer fo- rintos utalvány); 4 698 430 (ezer forintos utalvány); 5 255 325 (kétezer forintos ■utalvány); 5 263 450 (ezer fo­rintos utalvány); 5 324 368 (ezer forintos utalvány'); 5 325 242 (kétezer forintos utalvány); 5 329 075 (kétezer forintos utalvány); 5 637 013 (ezer forintos utalvány) és 5 647 096 (kétezer formlos vá­sárlási utalvány). Az utalványokat január 18- ig kell eljuttatni a Széchenyi utcai irodába. A FILM SZÍNHÁZ muzsik adok Egyedülállóak voltak Mint már hírt adtunk róla, a közelmúltban a Fészek Klub­ban egy archív filmet vetítet­tek a Kotányi nővérekről. Egyikük, Nelly, ma is aktív ta­nára városunk zeneiskolájá­nak. A Film Színház Muzsiká­ban ezt olvastuk róluk: „Triangulum Hungaricum. — Magyar Zenei Háromszög a címe annak az elragadó hu­szonöt perces kisfilmnek ... melynek főszereplői a híres Kotányi nővérek, akik aligha­nem egyedülállóak voltak a zongorahármas műfajában. A film vagy harminc évvel ez­előtt készült, de nemcsak ze­neművészeti csemege, hanem technikailag ma is eleven ha­tást kelt. Rendezője az évtize­NAGYANYÓK — Különben állati rendes az öreglány, sálat kötött ne­kem, ezt a hosszú csíkosat. Spéci darab a la Elle, de most bejött és kiverte a cinket, hogy ne bömböltessem a magnót, és legyek tekintettel másokra is. Ha négyszemközt mondja, oké, de Laci is ott volt. Először járt nálunk — hát bepipultam. En­gem ne oktasson. Nem elég abból esténként, amikor apám levágja a lelkiismereti szöve­gét, s megnyugszik, hogy a mai napra is elmondta a pasz- szust. A hosszú csíkos sál repke­dett a szélben, a piros svájci sapka kis gomba módján gug­golt a hosszú barna haj fölött. A lány — tizenhét éves forma — első divat szerint pénzszagú öltözetben. Hétszázas csizma, bunda, vállrafűzött bőrtáska, Mellette, velekorú leány lép­kedett. Csinosan, divatosan ő is, ha a sapkája nem is volt piros és francia — itthon szí­nes svájcisapkát nem lehet kapni —, hanem fekete hu­szonhatért a Dunakanyar Áru­házból. Figyelemmel hallgatta a bőrtáskás, szavait. — És nagyanyád mit szólt? — kérdezte csendesen. — Semmit. Kiment. Sírt is. Most mondd, ilyen hülyeségen. De anyáméknak nem szólt róla. Hallgattam őket. Elég han­gosan beszéltek, nem kellett fülelnem. S eszembe jutott Bence. Együtt jártunk gimná­ziumba. Náluk is, a mi csalá­dunkban is nagyanyának hív­ták anyai nagyanyánkat. Nem­rég, hat év után összefutot­tunk. Az ötödik mondat után ezt kérdeztem: — Hát nagyanyád, hogy van? ö mesélni kezdett. — Nagyanyó? Még mindig fürge, főz és takarít, lemondja a randevúmat és miközben „falaz” nekem a nővérem párhónapos kislányát — déd­unokáját ringatja. Este odaül a televízió elé, szörnyülködik a háborún és arról mesél a család apróinak, hogy milyen csúnya dolog az önzés. — És a te nagyanyód? — kérdezte. — Három éve meghalt. Ment előttem a két kislány. Az „öreglányról” beszéltek, aki spéci sálat köt az unokájának, a la Elle, hogy mindenki utá­nanéz. Játszottam a gondolat­tal: most odalépek hozzájuk és azt mondom: — Tudod miért nem szólt az „öreglány” anyádéknak? Mert mire a magnódtól hangos szo­bádból kiért a konyhába, hogy korgó gyomrotoknak elkészítse az uzsonnát — már elszállt a mérge. Akkor már csak a csendes megbántódás ült ben­ne, s legfeljebb ez, hogy: „hál ezek ilyenek”. Azért nem szólt, mert félti az esték csendjét, mert nyugalomban akar kese­regni a háborúk felett, mert leélt már egy életet, átvészelt két háborút a saját bőrén, az egyiket gyerekként, a másikat gyerekkel, és’öregségére békét szeretne maga körül. S végül — szeret. Az unokája vagy, így is, pimaszul is. De tudod, ezek­nek az „öreglányoknak” van fgy sajátjuk: olyan észrevét­lenül mennek el közülünk, hogy nem marad utánuk sem­mi, csak üres csend, amikor nem lépnek be a szobába Laci első látogatásakor, és nem kérlelnek, hogy ne bömböltesd a magnót. De a gondolat játékából nem lett kimondott szó. Tar­tottam tőle — a szemembe ne­vetnek. (b.) dek óta Hollywoodban élő László Sándor. A Kotányi nővérek: Nelly, Erzsébet és Klári, annak ide­jén Európa-szerte turnéztak, nevüket és különleges produk­ciójukat mindenütt ünnepel­ték. Műsorukon a zeneiroda­lom régi és új zongoratrióin kívül saját ízléses átírásaikkal is szerepeltek. A filmen sze­replő karmester is nő: Bucsár Déla, ő vezényli a régi Hang­versenyzenekart. Ezúttal Liszt: „Polonaisé’-t adták elő rend­kívüli virtuozitással és egy Magyar Rapszódia című össze­állítást, de' emlékezetes ma­rad például Bach- és Mozart- játékuk és Weiner Leó Tűn-- dértánca, amelyet a „Csongor és Tündé-ből a nagy zeneszer­ző nekik írt át három zongo­rára, sőt maga vállalkozott a betanításukra”. Téli kikötőben a Toldi Miklós A Pokol-szigeti móló mellé kötötték ki a Toldi Miklós ön­járó kompot telelni. Az éjsza­kákat a révészek felváltva a komp kajütjében töltik, hogy megvédjék a hívatlan és ron­gáló kedvű „látogatóktól”. Az újonnan épülő váci kórházhoz FELVÉTELRE KERESÜNK fűtésszerelőt géplakatost hegesztőt szerszámkiadót műszaki anyagraktárost és segédmunkást Jelentkezni lehet a VÁC VÁROSI TANÁCS KÓRHÁZA Gazdasági Hivatalában Március 15. tér 7. i A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom