Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-30 / 25. szám
Baleset Szót ejtettem mór régebben a síkos, csúszós útról, és az azon való közlekedés néhány íratlan szabályáról. Persze, ha látjuk, hogy hó és víz fedi az utat, tanácsok nélkül is óvatosabban vezetünk, mint száraz időben. A járásunkon átmenő 4-es főútvonal hamar felszárad ugyan, a lassan már képtelenül hatalmas forgalom miatt, de a tél sokszor megleckézteti a gondatlan vezetőt. így történt a közelmúltban Vecsés belterületén is. A CL 50—50-es rendszámú Wartburg vezetője figyelmen kívül hagyta a község „sajátosságát”, az igen csúszós kcramvt kockakövekkel kirakott útszakaszt. A haladási sebességiről semmit sem tudok, de mindennél ékesebben bizonyítja ezt, hogy a kocsi lendületétől árokba bcrul- va, valósággal elfűrészelte a villanyoszlopot. A szabálysértés kétszeres: lakott területen a sebességkorlátozás megszegése, és az útviszonyok figyelembe vétele nélküli hajtás. „Mindenki a sajáit kárán tanul” — lenne a mottó, de ezt a 25—30 ezer forintos tandíjat senkinek sem kívánom, inkább legyen óvatosabb. Pesti Imre Az üllői falugyűléseu hallottuk Pálvölgyi Ferenc üllői lakos sérelmezte, hogy nem lehet rendszeresen fűtőolajat kapni. Ha van, akkor csak nagy tételben — 200 literes vashordókban árusítják. Másik észrevétele az úgynevezett „halálkanyar” megszüntetésével kapcsolatos. Meg lehetne szüntetni, ha a KPM figyelmeztető terelőlámpát helyezne ki az úttestre. Kovács György az utcáik rossz állapotáról beszélt, vannak olyan helyek, ahová a mentőautó nem tud bemenni. Sérelmezte még a közvilágítási lámpák hiányát, valamint azt, hogy Üllőn nem lehet német brikettet kapni. MONOIhVIDÉKI XII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1970. JANUAR 30., PÉNTEK AZ ÉPÍTŐK derekas munkát végeztek Határidő előtt felépült az új Vecsésm \ KULTÚRCIKKBOLT - MÉREGHÁZZAL? MAI MŰSOR MOZIK Monor: „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiája. Pilis: Beszélő köntös. Vecsés: Magányos vadász a szív. Ritkán fordul elő, hogy egy- egy építkezésnél a határidő nem csúszik el, és még ritkább az olyan eset, mint ami Vecsé- sen történt, hogy egy építkezési éppen egy hónappal előbb fejezték be, mint az eredeti tervben szerepelt. A Bajcsy-Zsi- linszky úton, a volt háztartási bolt helyén áll az új, impozáns külsejű üzletház, melyet december 31-én adtak volna át, de akkor már készen állt. A Vecsési Községi Tanács építőipari brigádja .emelte, Bőszin András üzemvezető építész- mérnök tervei alapján, Du- dinszky László technikus vezetésével. Szívünk szerint felsorolnánk a brigád mind a nyolc tagját, hiszen Széplaki Imre brigádvezető társai dicséretes, derekas munkát végeztek. Serény munkájuk eredményeképpen, mint a gomba, nőtt ki rövid néhány hét alatt a lebontott, roskadozó épület helyén az új. Csupán az óriás gerendák beemelése jelentett számukra nagyobb gondot, de miután az is — segítséggel — megoldódott, sor került a tetőszerkezetre, a tetőfedő és bádogos munkákra. A község kisiparosai is kivették alaposan a részüket a munlcá- ból. Még szombat, vasárnap is dolgoztak, hogy a fagy beállta előtt „fájront” lehessen. Közös összefogással, még az üzlet előtti betonjárda és a vízakna is elkészült a határidő előtt. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat megbízásából épült a 9x5,60 méter alapterületű üzlet, melyben két nagyobb helyiség, valamint egy tágas raktár, kis iroda, korszerű öltöző és mosdó foglal helyet. Az üzletház megfelel a korszerű kereskedelmi és egészségügyi követelményeknek. Az épülettől kissé távolabb építettek egy méreg- és egy tűzveszélyes áruk számára való raktárai. A vecsósiek kíváncsian találgatták, mikor nyílik az üzlet és mi lesz benne? Hogy megtudjuk, valójában mi is lesz a bolt rendeltetése, felkerestük a legilletékesebbet, Földvári Ferencet, a községi tanács kereskedelmi vezetőjét: — Jelenleg még nem tudjuk — volt a válasz. Nyilván az igényeknek legmegfelelőbbet, vagyis a felsoroltak valamelyikét találjuk majd meg az üzletben. Bizonyára érdekli az illetékeseket a közvélemény által hiányolt szakbolt, és az igényekhez igaI zodnak, gondoltuk. De most I már vége a találgatásnak. | Az üzleiliáz bejáratának két falán kiakasztott táblák hirdetik: „Itt kultúr- cikkbolt nyílik!” Kultúrcikk? De minek akkor a méregraktár, oly szabályosan megépítve? Avagy ta- | Ián a méreg kultúrcikk? Ked- 1 vés vecsési fogyasztók, leendő vevők, találgassanak csak tovább, hiszen a kis mit lud-ok idejét éljük. Aztán majd meglátjuk. Méregraktáir mindenesetre mar van. Fekete Gizella VB-iilés lesz ma délután 3 órakor Tá- piósápon, ahol jelentés hangzik el a polgári védelmi feladatok végrehaj fásáról. A NÉMÁK A testileg fogyatékos ember érzékenysége közismerten lényegesen nagyobb az átlagosnál. Nem szeretném érzékenységeben megbántani azokat az embereket, akiket a sors amúgyis sújtott, mégis szóvá kell tennem a gyöm- rőiek egy hosszabb idő óta tartó panaszát. Több ízben előfordult már, hogy a művelődési ház rendezvényeinek botrányhőseire felfigyelt a közvélemény. Néhány Budapestről községünkbe látogató fiatalemberről van szó, akik rettegésben tartják a fiatalokat, sőt, esetenként a felnőttekét is. Ezek a fiatalemberek — némák. Nem ismerjük a nevüket, s talán a rendezők és a közbin- tonság őrei éppen testi fogyatékosságuk miatt elnézőbbek velük. De tekintve, hogy garázdaság-sorozatuk már mintegy esztendeje húzódik, beszélnek róluk mindenütt. Az egészséges emberi együttélés szabályai rájuk is vonatkoznak, a némákra, ezért feltétlenül normális mederbe kell szorítani ezeknek a fiatalem- reknek a tevékenységét, j Mind ez ideig magam is csak másoktól hallottam tevékenységükről. Nemrég azonban közvetlenül is megismerkedtem velük. Egyik vasárnap este a Halászkertbe mentünk szórakozni. Ismerőseim azzal fogadtak: itt vannak, lesz bunyó. Leültünk egy zenekar melletti asztalhoz. Elrendeződtünk, megkaptuk az italt, amikor mellettünk néhány fiatalember szede- lőzködni kezdett. Elhaladtak az asztalunk mellett, amikor az egyik visszafordult, s jelbeszéddel értésére adta a társaságomban levő három fiatalembernek, hogy ők tízen vannak, az asztalnál ülők hárman, s hogy szívesen látják őket kinn az utcán. Asztaltársaim természetesen nem álltak fel, nem követték őket. Ekkor o némák egyike elhelyezte az első ütést az asztalunknál ülő egyik fiatalember fejére. Ezután erőteljes mozdulattal belefejelt a szóhoz jutni sem tudó fiú orrába. A vendéglő dolgozóinak higgadtságán és a vendégek magatartásán múlott, hogy nem tört össze a berendezés. Am a fiatalemberek, akik társaságomban voltak, most már felálltak, s követték a távozókat, maid az utcán részesítették őket „kollektív” büntetésben. Nem mondom, hogy ez az elintézés, a kihívás utáni büntetés, az igazságszolgáltatásnak törvényes módja volt. Ám. mi mást tehettek volna a társaságomban levő, önérzetükben megbántott fiúk” Igaz. fel is jelenthették volna őket, de kiket? Hiszen csak így ismerik őket Gyomron: a némák. A kollektív önvédelem tehát jogosnak látszik. De hozzátartozik az ügyhöz "Z is, hogy itt az ideje az illetékesek beavatkozásának, mert Gyomron ez már közüev lett. a közbiztonságot veszélyezteti. Furuglyás Géza „Nagyon jól érzem itt magam...“ © Nehéz eset. Köztisztelet hírében állott jó néhány évvel ezelőtt a községben. Aztán megromlott egészségi állapota. Napról-napra rosszabbul volt, gondolkodási zavarók léptek fel. Otthon, a családja körében egyre csak azt hajtogatta, nem érzi jól magát a családnál, elmegy máshová. Egy este felesége azt mondta: „Édesapa, maradj itthon, hiszen gondodat viselem”. Egy nap múlva a nyugdíját hozta A VONAT HAZA IS VISZ KI Tt'D OLVASNI a vonásokon? Különösen azokén, alakét naponta órákon át ringat a vonat munkába menet és ott pihenik ki a fáradtságot, vagy ott próbálják folytatni a korán elszakított álmukat. Ki gondolná, hogy a fáradt vonások mögött nyári napok melege süt. Gyümölcsfák terebélyesednek, zöld kertek borulnak virágba. KÉTLAKIAK, mondják róluk, pedig ez csak az életformájukra vonatkozik. Valójában egyetlen helyre tartoznak, abban a faluban gyökereznek, ahol a házuk áll, ahol az évszakokban mindig szemmel kísérhető kezük munkája. Kertet gondoznak és gyümölcsöst. Nem a birtoklásért, hanem az örömért. Ezt aztán naponta beviszi velük a vonat a városba, gyárba. Gépek között kinyílnak az otthoni virágok. ÉRI NEM NAGY község, mégis sokan járnak be onnan a fővárosba. S ha mindezt nem gondolnánk végig, furcsának tartanánk, hogy egy gyári csoportvezető így kezdi szavait: — Nyugágyat szeretnék venni a nyárra. A kertbe, a barackfa alá tenném. Ez lenne csak az igazi nyaralás — s szemében nyári melegek emléke parázslik fel, látja kis családját a lombos, zöldbe borult fa alatt üldögélni, és szinte már a madarak vidám csicsergését és lányai kacagását is hallja. De messze még a nyár! — mondja végül, és megigazítja barna sapkáját. — A KERT, AZ AZ IGAZI! Azt hiszem, nem cserélnék egy pestivel sem. Megterem nálunk mindenféle zöldség, nem kell külön a piacra menni, no meg aztán én nagyon szeretek babrálni a növényekkel. — Nem is tudja, hogy én milyen híres ember vagyok! — mondja váratlanul. — Húsz évig fociztam Űri község csapatában, és még most is gondolkodom, hogy vissza- men.jek.-e. Amikor megszületett Olga, az első kislányom, azt mondtam magamban, no, majd a másik fiú lesz. Dehát Piroska lett és én már teljesen lemondtam arról, hogy valaki folytatja a focit a családban. Néha sikerül rábeszélnem a lányaimat, hogy focizzunk otthon, dehát nem nagyon érdekli őket. Ha fiam lenne — elmereng egy pillanatra — már az ifiúsági csapatban játszhatna. — Én kelek a legkorábban a családban. Három órakor, meft ha az autóbuszt nem érem el, várhatok. A MáVAUT bevisz egészen Sülysápra, az állomásig, és onnan vonaton megyek Pestig. Nem mondom, elég hosszú az utazás, és különösen télen kellemetlen. A kocsik sokszor fűtetlenek, még a jégvirágok is látszanak az ablakon. Meg aztán a zsúfoltság — mélyet sóhajt — különösen a hét első és utolsó napján. Ilyenkor jönnek fel a fővárosba a piacosok, nagy ko- sarokkal, csomagokkal. Én mindig attól félek, hogy valamelyikbe belelépek. Már ilyen is előfordult! — teszi hozzá még nevetve. — Ha helyhez jutok, rögtön elalszom. Otthon is így vagyok vele. SARA IMRE, az Országos Gumiipari Vállalat Cordatic gyárában a fonal osztályon a iatex-keverő csoportvezetője. Vékony, sovány ember. Barna sapkája alatt kamaszos arc mosolyog. — Otthon tv-t szoktunk nézni, meg néha, vasárnaponként, elmegyünk a lányaimmal a cukrászdába. Színházba nagyon ritkán jutunk el, hiszen Űri több mint negyven kilométerre van Pesttől. És ez a negyven kilométer sok. Gyakran én vásárolok be, viszek haza húst mag friss kenyeret. A fővárosban könnyebben kapni — mondja. — A telet nem szeretem. Mikor beköszönt az ősz, már előre félek. Különösen a hideg ... — mondja és kinéz az ablakon. Kint csepeg az olvadó hó, az egyik épület tetején még tartja magát egy karcsú jégcsap. Szikrázik, ragyog a ráeső fénysugárban. — Bentröl még elviseltem valahogy, de reggelenként ... — tűnődik egy kicsit és aztán folytatja —: Akárhogy is van, ha a gyárba 'indulok, mindig eszembe jut, hogy majd a vonat haza is visz, mert ez az én vonatom. — NEMSOKÁRA ITT VAN már a tavasz — mondja —, pár hónap az egész. Beültetem a kertet, s mire meglesz a nyugágy, tele lesz minden virággal. Aztán kiülünk a baráekfa alá. Elnézem majd a lányaimat, ahogy futkároznak, játszanak és ilyenkor nyugalom árad szét bennem. És mikor esteledik, látom, ahogy a virágok összeborítják szirmukat aludni mennek. Félhomályba borulnak a fák, a virágok, a mi egész kis kertünk. Ez mindennél többet ér nekem! Ottó Judit a postás. A beteg ember vette fel a pénzt, s mire hazaért a felesége, már nem volt belőle. — Vajon hová tetted? — kérdezte a felesége. — Elmegyek... — ez volt a válasz. És másnap elment. Tanácsháza. Néhány héttel később feizaklatott, kimerültnek látszó asszony kopogtatott úz ajtón. — Kérem, a férjem elhagyott bennünket. Elment egy másik családhoz. Azt mondják, gondozni fogják őt. De én vagyok a felelős érte. Kérem, hozzák vissza. Jegyzőkönyv és határozat: a férj gondozására a feleség jogosult. Ekkor még nem gondolta senki, hogy tengerikígyóvá nő az ügy. A férfi betétkönyve másnap a gondozó család birtokába jutott. És hiába sírt a feleség, történetünk főszereplője maradt ... A Pest megyei Tanács Igazgatási Osztálya határozatot hozott, hogy' a gyám az a családfő legyen, akinél a beteg ember már hónapok óta lakott. Hogy milyen körülmények között? Egy kis előszobában, amely bizony nem szolgálta éppen a kényelmet. Néhány bútordarabot ugyan hozott otthonról, de ez mit sem változtatott a dolgon. Továbbra is mostoha körülmények között élt a feleség szerint. A nyugdiját mindig a gyámja vette fel. Felesége mindennap bejárt Pestre dolgozni, kellett a pénz, mert a fia, akkor még kiskorú, ipari tanuló volt. — Nem. Már látszott, az illetékesek is rájöttek, a feleségnek van igaza, a férjnek ápolásra, otthonra van szüksége. Már nagyon beteg volt. És hosszú évek huzavonája után megoldódott a probléma. Igaz, nem ment haza, de sikerült őt elhelyezni egy fővárosi szociális otthonban. & A felesége sokszor meglátogatja. Egy alkalommal, amikor leültek egymás mellé, azt mondta a megtört, beteg ember: „Anyukám, nagyon jól érzem magam itt. Köszönöm, hogy elintézted.” A feleség nem hagyta cserben a férjét. Elfelejtette, megbocsátotta a múltat... <e) Tudják-e a péteriek? ... hogy a község összterülete 2067 kataszteri hold. .. . hogy a községben levő lakóházak száma 473, ebből külterületen van egy. ...hogy a község lakosságának száma a népszámlálás előtt 1750 fő. A felnőtt lakosok száma 1350. ... hogy a Rákóczi Tsz-nck 243 tagja és 167 alkalmazottja van. ... hogy a községben működik az Országos Gumiipari Vállalat „sorjázó” üzemrészének egy kirendeltsége. Az ilt dolgozók hetvenhetén vannak. A szakorvosi ellátás bővült a járásban, a múlt év októberében Maglódon is fogászati rendelés kezdődött. E '.zel minden három általános orvosi körzetre jut egy fogorvos, s megközelítjük az országos norma felső határát, mely egy fogorvosra 8 ezer ellátandót ír elő. ★ Csökkent az iktatott ügyiratok száma a járási szakigazgatási szerveknél. 1966-ban még több mint 20 ezer, 1969-ben már csak 13 ezer 920 ügyirat érkezett. Lányai férjezettek, családosak. Egyikük sem vállalta azonban, a felszólítás ellenére sem az apa gondnokságát. Az asszony hónapokig járta az illetékes fórumokat, ám mindenütt elutasították. Egyszer így vallott: „Láttam a férjemet télen hajadonfőtt, kiskabát- ban, nagyon sajnálom öt.. Tavaly beidézték az „eltartottat” a tanácsra. Megkérdezték: kibékül-e a feleségével? — Nem. — Visszamegy-e hozzá? TÁNC A MACIVAL Péterffy felvétele i
