Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

8 1970. JANUAR 29., CSÜTÖRTÖK Szorosabb együttműködés Gödöllőn a tudomány és a gyakorlat közölt Szerződést kötött a műszaki fejlesztés elősegítésére az Agrártudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Rapai Gyufa hazánk új moszkvai nagykövete A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szipka József rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemeinek elismerése mellett — fel­mentette a Magyar Népköz­társaság moszkvai nagykö­vetségének vezetésére kapott megbízatása és a Pakisztánba történt akkreditálása alól, s ezzel egyidejűleg Rapai Gyu­lát kinevezte rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté és megbízta a moszkvai nagy- követség vezetésével. Két évszázad Demorcstratio Tegnap délután került sor annak az együttműködési szer­ződésnek az aláírására Gödöl­lőn, amelyet az Agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki kara és a Me­zőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet kötött egymással. Ma, a műszaki-tudományos forrada­Gőpkísérlati Intézet lom korában, szükség van az oktatás, a tudományos kutatás és a műszóid fejlesztés szoros együttműködésére. Ez ugyanis nagyban elősegíti a kutatások eredményeinek gyors elterjesz­tését a gyakorlatban. Az egyetem és az MGI között megkönnyíti az ilyen kapcso­lat létesítését az a tény, hogy mindketten Gödöllőn székel­nek. Másrészt szükségessé te­szi a kapcsolatok szorosabbra fűzését az a felismerés, hogy az egyetemi oktatás, a kutatás és a műszaki fejlesztés bizo­nyos mértékig egymásra utalt tevékenységek. A kísérleti munkáknál fontos tényező az Hazánkba érkezeit a román belkereskedelmi miniszter Kétszáz éve jelent meg a Demonstratio, Sajnovics János nyelvész munkája, amely első­nek bizonyítja be a magyar nyelv finnugor eredetét. Az évfordulóról májusban emlé­kezik meg a tudományos vi­lág. Szülőfalujában, a Fejér megyei Tordason emlékünnep- séget rendeznek, s megkoszo­rúzzák a tudós márványtáblá­ját. Székesfehérvárott május 12—13—14-én az Alba Regia napok keretében nemzetközi szimpóziumon emlékeznek meg a világhírű Fejér megyei nyelvész életéről, munkássá­gáról Az emberek szeretnének tiszta, jól felszerelt, áruval bő­ségesen ellátott boltokban vá­sárolni. Szeretnék, ha a tej polipack csomagolásban, a hús frigidaireből előre mérve, a sajt légmentes nylonzacskóban kerülne a kosárba. Mindez — egyelőre — csupán a nagy fő­városi csemegeboltokban való­sult meg. A kisebb vidéki boltokban is sokkal jobbat lehetne azon­ban nyújtani. A megye élelmiszerüzletei­nek fele alig-alig felel meg a minimális esztétikai- egészségügyi követelmé­nyeknek. Ugyanakkor a kereskedelem még a jelenlegi szintet is nagy | nehézségekkel tudja fenntarta­ni. Jó példa erre a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske- | reskedelmi Vállalat. Az 1963- ban beszerzett hűtőgépeik egy­más után mondják fel a szol­gálatot — kiöreged teli. Pótlá­sukra még sincs lehetőség, mert a rendelkezésükre álló beruházási összegből jóformán még az új üzletekbe sem tud­nak megfelelő nagyságú hűtő­gépeket venni. A műszaki fejlesztésre, a korszerűsítésre költött .összeg a tanácsi és szövetkezeti ke­reskedelemben egyaránt évről évre kevesebb. A vállalatok igyekeznek ebből a pénzből legalább a központi nagy bolt­jaik színvonalát tartani, fej­leszteni. A szakboltok — ru­házati, cipő, vas-műszaki, ABC-áruház — műszaki és korszerűségi szintje — miután főleg 1963 után épültek, meg­felelőek. A községek külső területén működő élelmiszer- és ve­gyesboltok már riasztó ké­pet mutatnak. Berendezésük, felszerelésük korszerűtlen, gépekkel, hűtő- berendezésekkel nincsenek el­látva. Sok helyütt hiányzik az ipari áram. Itt kell megjegyez­ni, hogy a közgazdasági szabá­lyozók sem ösztönöznek a technika fejlesztésére. Nem ritka az olyan eset, mint a jászkarajenői AFÉSZ-é, ahol a legszükségesebb fejlesztést sa­ját erejükből legfeljebb tíz év múltán tudnák megvalósítani. A nagykátai járásban — Nagykátát kivéve — a szövet­kezetek minimális 15 milliós fejlesztési igényével szemben 3—4 milliós alap áll rendelke­zésre. Nicolae Bozdognak, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság belkereskedelmi minisz- teróniak vezetésével szerdán kereskedelmi küldöttség ér­kezett hazánkba. A vendé­geket a Nyugati pályaudva­ron Szurdi István belke­reskedelmi miniszter és munkatársai fogadták. A két miniszter az 1970. évi magyar—román belkeres­A sok baj, gond mellett dicséret is illeti a keres­kedelmet. A lakók érdekeit szem előtt tartva sem a tanácsi, sem a szövetkezeti vállalatok nem számolják fel a külterületeken működő veszteséges boltjaikat. Ahol az állandó üzlet nagyon ráfizetéses volna, ott a lakos­ság ellátását a zárszámadások idején alkalmi kiállításokkal oldják meg. A Ceglédi Kiske­reskedelmi Vállalat Albertir- sán, Dunahaíasztin, Gyomron egy-egy háziboltot nyitott az ellátatlan területén. Követendő a pilisi ÁFÉSZ példája. A faluban több kis boltocska tengődött, gyen­ge árukészlettel. Ezeket megszüntették, helyette a köz­pontba minden igényt kielégí­tő ABC-áruházat építettek. A pusztai boltokat — veszteséges voltuk dacára — továbbra is nyitva tartják. A cikk elején a kulturált, igényes kereskedelemről stol­tunk. Befejezésül ehhez még egy gondolatot: ameddig a boltvezetők jó része sem képzett szakem­ber, gyökeres javulás nem várható. A tanulók pedig nem tolonga­nak, mert a „sok munka — kis fizetés” rendszer nem vonzza őket. Ha az átlagot vesszük figyelembe, a kereskedelmi dolgozók jövedelme kisebb, mint az ipari segédmunkáso­ké! így aztán a gyerekek — miután megszerezték két-há- rom év alatt a szakképzettsé­get _ felnőtté válásukkor ki­lépnek és elmennek a jobban fizető munkahelyekre — gyak­ran segédmunkásnak. K. M. Az érdi Mónika Gáti Róbertné, Sándor Mag­dolna Mónika, 26 éves gépíró, érdi lakos két benne megbízó személytől különböző ürü­gyekkel többször is nagyobb összegeket csalt ki. Többek között külföldi útra, vámkölt­ségekre, telekrészlet-fizetési kötelezettségre hivatkozott, s több mint 10 000 forintot vett fel hiszékeny ismerőseitől. A Központi Kerületi Bíróság csa­lásért egyévi és 8 hónapi sza- 1 badságvesztésre ítélte. kedelmi választé.kcseróről, a belkereskedelmi tudományos- műszaki együttműködésről tárgyal, s megnyitja a Divat- csarnok Lotz-termében ren­dezett román iparcikk-kiállí­tást. A magyar—román belke­reskedelem fejlődő kapcso­lataiban, tárgyalásaiban mi­niszterként először vesz részt Nicolae Bozdog, aki e funk­ciójában első ízben jár Bu­dapesten. Éveiken keresztül belkereskedelmi miniszter- helyettes, a román országos idegenforgalmi hivatal veze­tője voüt NŐI CIPŐK — a szivárvány minden színében Hazánk legnagyobb cipész­szövetkezetében, Endrődün száz fazonban, a szivárvány miniden színében készülnek a divatos női cipők, amelyek külföldön is igen keresettek, az új év első exportszállítmá­nyát, legújabb partnerük­nek, Svédországba küldték. A svéd nők főkénit a tarka cipőket kedvelik: a tavaszi és a nyári modellekből hat- vamnégyezer párat kért a megrendelő. A szövetkezet ebben az évben hatszázezer pár cipőt gyárt, s amint a 15 millió forintos rekonstruk­ció befejeződik, 200 000 pár­ral növeli a termeléséit. Emberek A sziszegő ember... Ilyen is van. és egyre többször hal­lok róla. Mondják, hogy a monori Rákóczi telepen lakik, s esti időtöltése a szdszegés. Felül a kerítésre, vagy bebú­jik az árokba, s ha magányos nők közelednek, rájuksziszeg. Ha ezt megunja, kivilágított ablakok alá megy, bekopog, vagy ijesztő hangokat hallat, hátha halálra rémülnek a bentiek. Esténként nylonha­risnyát húz a fejére, lepedőt terít a vállára, és esti portyá­ra indul. Unatkozhat ez a sziszegő ember. Én sajnálom. Most már annyian beszélnek róla, hogy biztosan akad va­laki, aki leszoktatja őt una­loműző mókáiról. Egy életre. De mit fog akkor csinálni? Az az érzésem, hogy ... csak né­mán csücsörít majd, és nem ijesztget többé. A bisztró előtt részeg nő és félrészeg férfi beszélget. — Nem fizetsz egy félde­cit? — igy a nő, többször egy­másután, mert a férfi csak in­gatja a fejét, nem akar kötél­nek állni. Szó ami szó, szebb emberpéldányokat már lát­tam — kiábrándí tóbbakat még nem. A nő követel, a férfi szabódik, aztán nem bír­ja tovább: — Na jó, fizetek, bogárkám! alapos elméleti felkészültség, tehát az egyetemi oktatók eredményesen bekapcsolhatók a kutatásiba. Ugyanakkor köz­tudott, hogy a kísérleti ered­mények gyorsabban hasznosít­hatók, ha az oktatás anyagát képezik. Az együttműködést az Ag­rártudományi Egyetem gépész- mérnöki kara részéről dr. Mi- kocz István dékán, a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézet ré­széről dr. Bíhházi Gyula igaz­gató írta alá. A szerződés 14 pontban határozza meg a fel­adatokat, melyek között szere­pel egy olyan együttműködés kiépítése is, ami biztosítja a kísérleti eredmények felhasz­nálását az oktatásban. A gé­pészmérnöki kar hallgatóit időnként tájékoztatják a gya­korlati eredményekről, s így azok már az oktatás ideje alatt közelebb kerülnek az éleihez. Az MGI lehetővé te­szi, hogy a gépészmérnök-hall­gatók diplomatervei kapcso­lódhassanak az intézetnél fo­lyó időszerű munkákhoz. Ugyanakkor biztosítják a hall­gatók részére a kísérleteken való részvételt. A műszaki fej­lesztési feladatok megoldásá­hoz bevonják az egyetem meg­felelő tanszékeit, f Őkéiit a meg­levő elméleti kapacitások hasz­nosítása céljából. A hallgatók részére lehetővé teszik a gép­bemutatók rendszeres látoga­tását. A szerződés egyik legfonto­sabb pontja, hogy az egyetem és az intézet közösen szerzi be ezentúl a munkához szükséges különleges műszereket. A már tulajdonukban levő műszere­ket pedig, ezentúl közösen használják, ugyanúgy mint a könyvtárakat. A szerződés minden bizony- nyál elősegíti majd a mező- gazdaság műszaki fejlesztésé­nek meggyorsítását. — esetek A nő csodálkozik, eddig nem tárgyaltak túlságosain udvarias hangnemben, meg is kérdezi: — Miért mondtad nekem, hogy bogárkám? — Mert az is egy állat. Hát... © A lányon rövid velúrkahát és hosszú-hosszú kötött sál, olyan, ami most divatos. A fiú baktat mellette, úgy né­zem, teljes egyetértésben an- dalognak. A forgalmas út közepén aztán hirtelen meg­áll a srác. szembefordul a lánnyal. Na, gondolom, most jön a csők és rögtön szét is nézek, hányán fognak ezen megbotránkozni ... Biztosan sokan, rengeteg itt az ember, a „komoly felnőtt”. Állnak, egymással szemben, aztán a fiú megszólal: — Azt nézem, hogy ha kör- betek érném ezt a sálat, és jól meghúznám — vajon fájna-e? Az autóbusz nagyokat zök­ken és csúszik az úton. A saját lábamon biztonságo­sabban érezném magam, az biztos ... Síkos az út, hirtelen elénkvágódik egy GAZ, a ve­zető nagyot ránt a kormá­nyon, kis híján az árokban kötünk ki. Óriási a rémület, Ismét a kereskedelemről... Kevés jut korszerűsítésre Jó kezdeményezés a házibolt I. s. ÚJDONSÁGOK A Videotonban már szé­riában gyártják a legkorsze­rűbb elektronikus hangolá- sú, tranzisztoros tv-állomás- választókat. Az idén mintegy 120 ezer Interstar és Inter- faverit típusú tv-készülék hagyja el a gyárat, az új rendszerű állomásválasztóval felszerelve. A másik újdonság: a kis méretű, teljesen tranziszto­rizáit két hullámsávos RB 3603 tipusú autórádió, mely valamennyi hazánkban kap­ható személygépkocsiba köny- nyen beépíthető lesz. Nagy mennyiségben készí­tik továbbá 1969 sztárját, az R 5932 és az R 4932 típusú sztereo csúcskészülékeket, amelyek megnyertek a vá­sárlóközönség tetszését. KÉT DIPLOMÁVAL Az ,,idegenl parancsnoka — Elhangzott már olyan megjegyzés is, hogy idegen­légiót tartok. Az tény, hogy megkövetelem a fegyelmet, a munkában hem ismerek tréfát, de szeretem az embereimet. És ők is szeretnek engem... Ugye érdekes mondatok? S mindez egy nő szájából... Dr. Pálfy Magdolna, a Vízügyi Építő Vállalat váci építésveze­tőségének főnöke. Egyszerűen öltözött, halk szavú... — Eredetileg közgazdásznak készültem, abból doktoráltam. Utána a Betonútépítő Válla­lathoz kerültem műszaki be­osztásba. Estin elvégeztem a Műszaki Egyetemet is. Egy 35 millió forintos beru­valaki felsikolt: „jesszusom!”, néhányan reszketni kezdjenek, az ajtó is kicsapódik vala­hogy, szent egek! És ekkor megszólal egy négy-ötéves kislány: — Anyu! Érzed, hogy jön be a hideg? Példaadás — bátorságból. Négyen vannak. Az apa — vékony, inas férfi, arányta­lanul nagy kezekkel és olyan szelid szempárral, amely szinte esdakel köszönéskor és niam tudom megmagyarázni, miiért... Az asszony — ha le­het — még vékonyabb, lapos, csontos, arca beesett, s ha nagynéha mosolyogni látom, fogatlan száját szégyellősen eltakarja. A kislány kora­vén, a kisfiú ráncos arcocs­kája szánalmat ébreszt. . A család. Néha beülnek a cukrász­dába, az apa sört iszik, Dohá­rát az asszony elé tolja, a két gyerek mohón krémest hab­zsol. Ritka alkalom, minden másodpercet kiélveznek. Otthon hűtőgépük, tv-jük, villanytűzhelyük van. A have­ron, a süppedő fotelekben alig férnek a csipkék. A nagy­szobába nemrég vettek per­zsáit. Amikor a népszámláló ke­reste őket, vastag dunna alatt feküdtek valamennyien. délután. Hogy ne kelljen fű­teni. Mert az nagyon drága. Koblencz Zsuzsa húzást irányít. A szennyvíz­derítő már elkészült. Várják a Ganz-MÁVAG szerelőit. De a kezdet bizony nem volt köny- nyű,.s — A vállalatnál 1966 óta dolgozom. A váci telep veze­tését — egy művezetővel és egy kubikussal — 1967 au­gusztusában vettem át. No­vember végén már állt a szi­vattyúház. Magam sem tudom miért, de jöttek az emberek. Ma már 13 brigádunk van, közel 200 ember. Nincs lét­számhiány. Az ember eltűnődik, az új­ságok hirdetéseire gondol. Hány üzem és vállalat küzd létszámhiánnyal. Ezt a szót itt nem ismerik. Ennek mi lehet a titka ? — Titok? — kérdez vissza mosolyogva. Nem hinném, hogy ilyesmiről lenne szó. So­ha nem ígérek — azt hiszem, ezért hallgatnak rám az em­berek. Bármennyire is hihe­tetlen, de nálunk senki sem iszik. Ezenkívül minden dol­gozómat személyesen is isme­rem. Tudom, kit, hány gyerek Vár odahaza, és azt is, mikor kell valakit fagyszabadságra küldeni. A brigádvezetőkkel havonta tanácskozunk, ekkor megbeszéljük a legsürgősebb tennivalókat. És még valami: ragyogó műszaki gárdánk van. Öröm velük együtt dolgozni. — Mikor pihen? — Húsz éve járom az orszá­got, szinte minden zugát is­merem. Építtettem utat, csa­tornát, szinte mindenütt. De akár hiszi, akár nem a húsz év alatt mindössze kétszer voltam szabadságon. Tavaly előtt nyáron Svédországban jártam. De az időveszteségei nagyon nehéz volt pótolni. Ebben a szakmában éjjel­nappal talpon kell lenni. Ha van egy kis szabad időm, ott­hon zongorázom. Imádom a zenét. Bajai vagyok, de most már annyira a szívemhez nőtt Vác, hogy szeretnék itt lete­lepedni ... — Mit csinálna, ha egyszer jutalomszabadságot kapna? — Bejönnék az embereim közé, s megnézném hogyan haladnak... (Falus)

Next

/
Oldalképek
Tartalom