Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

PEST MECVEI '^Mírlap 1970. JANUÄR 27., KEDD Új lakók a régi kastélyban Több mint kétszáz esztende­je épült az ország egyik leg­szebb barokk palotája: a gö­döllői Grassalkovich-kastély. A grófok, hercegek, királyok palotájában — ahová azelőtt az egyszerű emberek a lábu­kat sem tehették be, ma elha­gyott öregek élnek. Dr. Ozory Aladár, a szociális otthon igazgatója mondja ezt, miközben végigjárjuk a kas­tély termeit. Benézünk egyik­másik szobába, ahonnét öröm­től felcsillanó tekintetek sze- gezödnek ránk, hozzátartozó- lártogatót várva. Ám a reményt hirtelen csalódás váltja fel: »em a várva várt vendégek vagyunk. — Bizony, ritkán téved ide egy-egy hozzátartozó. S ha igyekszünk is minden tőlünk telhetőt elkövetni, a családot, az unokák szeretetét, az ottho­ni környezetet, sajnos, nem tudjuk pótolni. Van itt nálunk egy nénike, akinek a férje fia­talon meghalt. Mint özvegy, háztartási alkalmazottként ne­velte, taníttatta két fiát. Az egyik disszidált, a másik egy nagy állami gazdaság igazga­tója. Háza, kocsija, mindene megvan, mégis, jó, ha egyszer egy évben eljön és meglátogat­ja idős édesanyját. Én azt hi­szem, hogy ez a néni sokkal boldogabb lenne otthon, sze­rényen, csendesen, az unokái­val, mint itt. Százötven szobája van a kas­télynak, valamennyi a gondo­zottaké. A legtöbb szobában van már rádió, hamarosan mindenkinek beszereznek fül- hallgatós készüléket is, hogy zavartalanabból élvezhessék a műsort. Persze, a legtöbben a televíziót nézik, ez a legfőbb szórakozásunk. Egyébként az otthonba jár az összes napilap, képes újság, s a vörösméirvány borítású, arany stukkókkal díszített könyvtár- szobában — amely valaha Má­ria Terézia hálója volt —, ma háromezer kötetes könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. Az állományt minden évben felfrissítik, főleg antikváriu­mokból szerzik be az utánpót­lásit, mert az öregek inkább a régi írókat, Jókait, Mikszáthot, Zsigrayt szeretik. Ilyenkor, a téli időszakban gyakran tar­tanak zenedélutánokat, a Ze­neművészeti Szakiskola végzős növendékeinek közreműködé­sével. Fellépett már a gödöllői szociális otthonban az Állami Jíépiegyüttes, a MÁV Szimfo­nikusok Zenekara, de a köny- oyű műfaj több neves képvise­lője is, mint például Bilicsi vagy Ráitonyi. Az idén is meg­tartják a már hagyományos farsangi estjüket, amelyen magúik az otthon lakói szere­pelnek. Kívülálló el sem tud­ja képzelni, mennyi ötlettel, humorral és szeretettel csinál­ják. Van, aki a kastély szelle­mének öltözik, van, aki bohóc­nak, elmondanak epv-két ver­set, népdalokat énekelnek, ki­tűnően szórakoznak. Tavaly cigányzenekar játszott az est­jükön. Nyaranta azután — a Fővárosi Tanács egészségügyi osztályának segítségével — egy-egy nagy autóbusszal útra kelnek az öregek. Az ország legszebb kirándulóhelyeit láto­gatják: a Dunakanyart, Velen­cét, vagy éppen a Balaton partját. Nyugalom és csend uralkodik az épületben. A gon­dozottak és a dolgozók közötti nézeteltérés a legritkább ese­tek közé tartozik. — Sok türelem, megértés kell ehhez a munkához — folytatja Ozory doktor —, mert bizony, nehéz megszokni a beteg, idős emberek zsörtö- lődéseit. A hatalmas épületben min­den a lakók kényelmét, nyu­galmát szolgálja. Modern orvo­si rendelő, röntgenkészülékkel, laboratóriumi berendezések­kel. Négy orvos és harminckét szakképzett ápoló nővér telje­sít felváltva szolgálatot. Az el­látás is kifogástalan. A 36 hol­A társalgóban dón elterülő parkos kastélynak saját sertéshizlaldája, gyümöl­csöse, kertészete van. Az épüle­tet télen-nyáron zöld növé­nyek, virágok díszítik... Seres Gabriella Miniszteri utasítás az 1970/71-es tanév iskoláztatási és pályaválasztási tennivalóiról Vaddisznóbőr íaliszőnyeg Valamikor nagy divat volt állatbőrökkel — közülük is leginkább a nagyon mutatós vaddisznóbőrrel díszíteni a szállodák, .vendéglők előcsar­nokát, ivóját és vadászszobáit. Ez a díszítőelem most ismét előtérbe került, a szarvas­agancs, a falra szerelt vadkan­agyar mellett megjelent a két­ségtelenül dekoratív bőr is. Különösen a külföld érdeklő­dik iránta. A bőrök gyűjtésével a MÉH foglalkozik. Meglehetősen nagy mennyiség kerül a birto­kukba még így is, hogy felvá­sárlásukra nem fordítanak kü­lönösebb gondot. Számolatla- nul adhatnák el kül- és bel­földre, azonban nincs, aki ki­készítésükkel foglalkozna. örömmel vennék, ha enre megfelelő szakemberek jelent­keznének. A megyei MÉH, ha szerény keretek között is, foglalkozna a vadbőrök kikészítésével és dísztárggyá való feldolgozásá­val. Darabját 900—1200 forint körül akarják árusítani. Az agyarakból, a szarvasagan­csokból dísztárgyakat, késnye­leket, kabátgombokat készít­hetnék. Kelendő cikkük a kanadai műszálból készült faliszőnyeg. Az áporkai tsz használja ezt az anyagot subaszőnyeg-gyántás- ra. Az otít keletkezett hulladé­kot veszik meg és abból állít­ják össze táborfalvai műhe­lyükben a színes, mintás fal­védőket. Baján, és a másutt megnyíló haszonboltban fog­ják értékesíteni. Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása az 1970— 71-es tanévre szódé iskolázta­tási és pályaválasztási felada­tokról. Eszerint az általános iskolákban végzők a jelentke­zési lapon két olyan iskolát tüntethetnek fel, ahol tovább szeretnének tanulni. Akik gimnáziumi szakosított tan­tervű osztályba kérik felvéte­lüket, a választott szaktárgyak megjelölésén túl azt is be kell írniuk, hogy kedvezőtlen dön­tés esetén kérik-e felvételüket általános tantervű osztályba. A szakmai képzést nyújtó is­kolákba jelentkezőknek a tanintézet címén kívül fel kell tüntetniük a választott szak­mát, illetve szakot is. Az általános iskolák igazga­tói a jellemzéssel és javaslat­tal ellátott jelentkezési lapo­kat az első helyen megjelölt iskolának továbbítják. A fel­vételi kérelmet elbíráló iskola igazgatója , döntéséről az álta­lános iskolát értesíti, s elutasí­tás esetén a jelentkezési lapot eljuttatja a második helyen megjelő*, tanintézetbe. Ha a második helyen is elutasítják a kérelmet, az érintett közép­iskolák a jelentkezési lapokat a megyei, megyei jogú városi tanács művelődésügyi, Buda­pesten a kerületi tanács okta­tási osztályának küldik meg. A szülő a felvételi kérelmet elutasító döntés ellen — a kézhez vételt követő nyolc napon belül fellebbezhet. A fellebbezést a döntést hozó is­kolánál kell benyújtani, de a tanintézet közvetlen felügye­leti szervéhez címezve. A felvételi beszélgetéseket — ilyenek azokban a gimná­ziumokban lesznek, ahol két­szeres vagy annál nagyobb a túljelentkezés — április 15-ig bonyolítják le. A fel nem vett tanulók lapját április 25-ig küldik meg a második helyen megjelölt iskolához. Ha a ké­relmezőt onnan is elutasítot­ták, a jelentkezési lapot május 15-ig eljuttatják az illetékes megyei, megyei jogú városi szágszerte tájékoztatják az is­kolákban a szülőket és a diá­kokat a továbbtanulás lehe­tőségeiről. A pályaválasztás, a jelentkezés helyes irányítása érdekében az osztályfőnökök rendkívüli szülői értekezletet tartanak, szükség esetén egyé­nileg is elbeszélgetnek a szü­lőkkel. TV-FIGYELO A szombat éjszakai előadás­ban újból nagyon szép filmet kaptunk, ha ismertet, s már- már archívnak számítót is. Fe­derico Fellini Az országúton című alkotását körülbelül tíz éve játszották filmszínházaink. Az országúton, amely a szere­tet, a szív, a tisztaság képessé­geiről beszél, nem kopott meg. S rendkívül érdekes volt a mai Fellini ismeretében nézni meg újból: felidézni, mint jutott el évtizedeink egyik nagy művé­sze a lefosztott egyszerűségtől — e filmnek szinte csak há­rom szereplője van: a félbo­lond lány, a vásári mutatvá­nyos és az út — a barokkhoz, szecesszióhoz hasonlítható for­mai és tartalmi burjánzásig. Fellininél hitelesnek érezzük az egyszerűségből kibontakoz­tatott bonyolultságot: akár így, akár úgy, a lélekről, az em­berségről, az ember megújulá­si lehetőségeiről — vagy ezek­nek hiányáról —, beszél. És ritkán mutatkozik pesszimis­tának. Az országúton főhősé­nek, Gelsomina szomorú-szép, halálba vezető útjának is volt értéke. Egy egész embertelen élet hordaléka alól támasztot­ta fel valakiben a lelkét. Olyanfajta optimizmus a Fel- linié, mint egy másik filmjé­nek, a Cabiria éjszakáinak vé­gén a kis megalázott, megkín­zott utcalány mosolya. Egy könnyeken áttörő, szomorú mosoly a végén, a hit az em­berben, minden dolgok elle­nére. Vasárnap este Ismerkedők címmel három magyar tv-fil- met láthattunk Nemere László rendezésében. Szénhordó legé­nyeknek az alkalmi presszó-is­merkedés cinizmusán is átütő őszinte párkeresése, egy jól konzervált külsejű és életű öt­venéves sebészorvos és egy fiatal lány szerelmes vonzal­ma, egy balatoni országúton dolgozó segédmunkásdiák és egy autóstoppos elvált fiatal- asszony párperces ismeretsége, bizalmuknak rövid összeölel- kezése —, Pintér Tamás, Bá­rány Tamás és Katkó István tv-novellája. Pillanatokról szól ez a filmösszeállítás, amelyek­ben talán, már-már megszüle­tik egy mély emberi kapcso­lat, de valami mégis közbejön. Nem kívülről, belülről. A szép lehetőségeket nyújtó találko­zásokra az emberek nem a vi­lágűrből, nem a semmiből ér­keznek. Addigi életüknek egész viselkedésükön, szavaik­ban, gesztusaikban, mozdula­taikban, mosolyaikban is átütő eredményei, kudarcai, réges- rég megtörtént választások he­lyessége méretik a másik fel­lobbanó érdeklődésén, érzel­mein, bizalmán. Valami min­dig közbejön? A múlt... A három novella közül a legked­vesebb cselekményt, és szö­vegbeágyazott magyarázatot rejtő utolsó, a Kerekes házikó tetszett leginkább. S a szerep­lők, között is legjobban a Du- na-kanyari országút autóiból, és alkalmi kapcsolataiból ki­be szálló fiatalasszony alakítá­sa, Drahota Andrea játéka. P. A. Lenin az íróasztalnál Az utóbbi éveikben közzétettek egy eredeti dokumentumgyűjte­ményt a kremli anyagokból: több száz rövid feljegyzést, leveleket, távirat- és telefonszöveget, amelye­ket 1917-től 1923-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebté­ben papírra vetett, vagy lediktált. Olyan forrás ez, amelyből kielemez­hető, milyen volt Lenin. A dokumentumgyűjteményt la­pozgatva újraélhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzelhetjük Lenint, az embert, amint íróasztalánál ülve ír. „El sem olvasom..." Lenin rendkívül világosan, rövi­den és konkréten adott utasításokat, vázolt fel terveket, tett bíráló meg­jegyzéseket. Minden sort csak az ügyről és az ügyért írt le. Minden bekezdés — a tömör, gondolatgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mondat, semmi, ami el­vonná a figyelmet, eltérne a lé­nyegről. A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendelkező Lenin egyben igen gya­korlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenin­től feladatot vagy tanácsot kapott, annak nem kellett azon törnie a fe­jét, hogyan értelmezze a mondotta­kat. Lenin nem élt homályos utalá­sokkal, félszavakkal, gondolatait nem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott. A szócséplést, a kétér­telműséget, az elhallgatást nem tűr­te, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920 szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztos­tól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Nép­biztosok Tanácsa elnökhelyettesé­nek: „El sem olvasom. Már többször megjegyeztem Csicserinnek: elég a vénasszonyos fecsegésből. A Köz­ponti Bizottsághoz pontos javaslato­kat írjon.” Különösen nagyira becsülte a cél- tudatosságot, a kérdés alapos, apró­lékos ismeretét, az abszolút lelkiis­meretességet, az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzé­seiből is. Lenin nem tűrte a munkában a lazaságot, a fegyelmezetlenséget, nem kímélte a lustákat, akik egy bonyolult kérdéssel szembekerülve igyekeztek elhallgatni azt. Ha meg­bízást adott valamire, rendszerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell, vagy amikorra beszámolót várt róla — ő maga — közvetítők nélkül. A forradalmárok­nál nem tűrte a gerinctelenséget, épp úgy, mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott adiminisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet diplomata Leninhez írott levelében megenged­te magának, hogy igazságtalan meg­jegyzéseket tegyen Csicserinre, Le­nin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgozik, lel­kiismeretes, felkészült ember. Az ilyeneket értékelni kell. Ami a gyen­ge oldalát illeti, hogy nem eléggé „parancsnok” — nem nagy ügy. Hány ember szenved ellenkező elő­jelű gyengeségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külkereskedelmi nép­biztos petrográdi különmegbizottja, Béggé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai kon­cesszió-tulajdonos üzletemberrel, Hammerrel, azonnal írt Petrográd- ba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ördög tudja, hogy ez mi!... Kérem, ellenőrizze és vizs­gálja ki külön ezt az esetet... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” „Szigorúan megrovom Önt..." Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlen­ségről vagy nemtörődömségről volt szó, a tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a szovjet diplo­mácia megfeszített munkával ké­szült a génuai konferenciára. A saj­tó a nemzetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politi­kai Bizottságnak: „A Szmena veh (Irányváltozás) című (fehéremigráns) lapnál jobban felkészülitek a génuai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat, hogy közöljenek le két cikket a Szmena veh 13. számából és minden, a kon­ferenciával összefüggő témáról írja­nak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin kezébe ke­rült egy gondatlanul kiadott brossá­ra a III. Internacionálérúl, amelyet az Állami Kiadó jelentetett meg. Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vorovszkijnak: „Átnéztem a III. Internacionálé cí­mű brossúrát... Szigorúan megro­vom önt ezért a kiadványért és kö­telezem, hogy az Állami Kiadó kol­légiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedé­sekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gya­lázat .., Nincs előszó, hiányosak a jegyző­könyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok össze-' folynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel — semmi. Hallat­lan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brossúrával rossz hírbe hoz­ni!..." Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél meg­írása után is nagyra becsülte Vo- rovszkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat..." Ha Lenin fontosnak tartotta, ke­ményen bírálta azt, aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy érdekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt ön­magával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl élesen bírált, azonnal szóba hozta. 1921 júniusában, amikor he­ves vita bontakozott ki a III. Inter- nacionáléhan a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak: „Megkaptam a Központi Bizottság­hoz küldött levelük másolatát. Na­gyon köszönöm. A választ már teg­nap szóban elmondtam. Felhaszná­lom az alkalmat, hogy hangsúlyoz­zam, visszavonom durva és udvari­atlan kifejezéseimet és a szóban el­mondott bocsánatkérést ezennel írás­ban is megismétlem.” Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elvtársaitól éles hangneméért — még ha lénye­gében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igé­nyesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elvtársnak gond­jai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen, és megfelelő körülményeket teremtse­nek, szanatóriumba küldjék az ille­tőt, könnyítsenek terhelésén. 1921 július. Kun Béla, a magyar kommunisták vezetője beteg, szana­tóriumba küldik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével, és a következőket írja a kremli kórház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Bé­la gyógykezelését irányítja ... Ké­rem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést javall.” 1921. december 6. A Volga-mentén éhínség dühöng. Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rette­netesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szüksé­gem. Kértek, emlékeztessem, nem ima-e Bemard Shawnak, hogy utazzék Amerikába és Wellsnek, aki most éppen ott tartózkodik, hogy segíte­nének-e ott gyűjtéssel az éhezők­nek? Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó. Pihenjen jól és gyó­gyuljon meg mielőbb.” tanács művelődésügyi, Buda­pesten május 31-ig a kerületi tanács oktatási osztályához. A középiskolába fel nem vett tanulók kérelmére a megyei, megyei jogú városi művelő- déSL.gyi, illetőleg a fővárosban a kerületi oktatási osztály jú­nius 15-ig ad választ. A következő napokban or-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom