Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

6 ““szfCtrfap 1970. JANUÄR 25., VASÄRNAP Vadmacskák a karámban „Vérengző látogatók” hatol­tak be a napokban a hango- nyi tsz juhhodályába. A ta­nyán elkülönítve álló juhho- dályt öt jól megtermett vad­macska támadta meg. A szel­lőzőnyílásokon hatoltak be, s rövid idő leforgása alatt hu­szonöt juhot öltek meg, téptek széjjel. Mire a riadalomra a juhászok vasvillával és füty­kösökkel felfegyverkezve be­hatoltak a karámba, már csak a vérengző rablók tovasuhanó árnyait látták. A környékbeli vadásztársaság tagjai a követ­kező napokban hajtóvadásza­tot rendeznek, hogy puskavég- re kapják a vérengző vad­macskákat. •Belem th eszem eh <nz eh leveles her teszek, A Kertészeti Egyetem 1970. szep­tember második, vagy október el­ső felében tartja meg az új okta­tási épületek felavatásával egybe­kötött ünnepélyes tanévnyitóját. E rendezvény előkészítése érdeké­ben az Egyetem vezetősége fel­kéri azokat az okleveles kerté­szeiket, okleveles szőlész-borászo­kat (kertészmérnököket), akik a Budapesti Kertészeti Tanintézet­ben, a Kertészeti Akadémián, a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamon, a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskolán, vagy az Agrár- tudományi Egyetem Kert- és Sző- lögazdaságtudományi Karán vé­gezték tanulmányaikat és okleve­let szereztek, illetve akiknek kül­földön szerzett oklevelét ezen in­tézmények honosították, hogy je­lenlegi címüket, munkahelyüket, beosztásukat, ckl-evelük számát, oklevelük kiállításának, v.agy ho­nosításának idejét, eddigi mun­kásságuk rövid történetét 1970. május hő 31-ig a Kertészeti Egye­tem Rektori Hivatalával közölni szíveskedjenek (Budapest XI., Mé­nesi út 44.). Kérjük továbbá mindazokat, akiknek az intézet korabeli életé­ről, vagy a kertészeti termesztés­ről kevésbé ismert dokumentu­maik vannak (foto, kiadvány, jegyzet, oklevél, kitüntetés stb.) szíveskedjenek azt az egyetem rendelkezésére bocsátani, hogy be­lőlük, vagy a róluk készült má­solatokból kiállítást rendezhes­sünk. Akilk külföldön élő kollégák címét tudják, kérjük azt is közöl­ni, hogy velük az érintkezést fel­vehessük. örömmel venné a vezetőség, ha az 5-el maradék nélkül osztható években végzett évfolyamok talál- kozóiikat a jubileumi ünnepségek idején rendeznék meg az egyete­men. Az ünnepségek pontos idejéről a sajtó, rádió útján nyújt időben tá­jékoztatást az egyetem. Bravúros nyomozás 48 óra a „Szőke“ rabló nyomában Ha majd köszöntik egymást az emberek Ébredj, Ceglédbercel! Ceglédbercelen megéhezett vándorként tértem be az or­szágút melletti bisztróba. — Ennivaló? Nincs. — Cso­dálkozik a vendéglős. — Maga az első ember a héten alti en­ni szeretne. Tudja, itt csak akkor van élet — mutat kö­rül —, ha söirszállítmány ér­kezik. Pénteken azért van egy kis pacal; az elfogy. Korgó gyomorral indultam a tanácsra. — Vízmüvet építünk — hallgatom az információt. — A beruházási költség 16 mil­lió forint lesz — mondja az elnök. — Tíz évre leköti a község bérfejlesztési alapját, amellett, hogy a vízügytől és a megyei tanácstól is kapunk támogatást. A lakók is jócskán hozzájárulnak a költségekhez. — Társadalmi munkával is? Lemondóan legyint — Nem érdemes itt társa­dalmi munkában csinálni sem­mit, az csak bajjal jár. Nem lehet összehangolni a felada­tokat. — Pedig sókat megtakarít­hatnának. — Lehet, de így biztos, hogy jó lesz. A kultúrházunk a példa erre. Elkészült, de zúz­mara nő az ember szemöldö­kére, mikorra befejeződik egy-egy program. Társadalmi munkáiban tervezték, a fűtés nem jó, felelős pedig nincs. — És kultúrélet? — Jobb, ha megnézi. Alig múlt el 2 óra, mikor elváltunk. Ilyenkor még nincs a kultúrházban senki, az ut­cák is kihaltak. Találomra kopogtam be az egyik házba, fiatalasszony nyit ajtót, mö­götte férje. Szívesen invitál­nak, néhány perc múlva az elmaradhatatlan borosfiaskó is az asztalra kerül. Folyik a szó a gyerekekről, szülőkről, a munkáról, a faluról. A férfi ^mélyépítő mérnök, az AGRO- TERV-nél dolgozik. Naponta megteszi a 60 kilométert Pest­re és haza. Bizony, általában fáradtan érkezik. — Itthon mit csinál? — Televíziót nézek, meg szöszmötölök a ház körül. Né­ha átmegyek a szomszédba, mérnök-vitát tartunk. Vagyunk jő néhányan műszakiak, kö­zös az érdeklődésünk. Ven­déglőbe nem érdemes menni. Ügysem vacsorázhat az em­ber. — Mikor voltak a kultúr­házban? — Mikor is? — néz a fele­ségére, s nem a napokat, ha­nem a hónapokat számlálják. — Nincs kedvük elmenni hazulról? — Tudja, úgy van az, ha az ember háromszor csalódik, negyedszer már meggondolja, mit csinál. Háromszor voltunk színielőadáson jó darabnál, gyenge gárdával. Közel van Pest, itt nem lehet akármit eladni.,. — S ha gazdagabb, színvo­nalasabb lenne a program? — Többször mennénk, s ezt nem azért mondom, mert ez a sikk. Itt nálunk, Bcrcelen, va­lahogy az a baj. megfeledkez­tünk a strukturális változás­ról. Arról, hogy a községi ér­telmiség nem csupán az agyonhajszolt pedagógusból és orvosból áll, nemcsak rájuk lehet számítani. — A vízhálózati terveket látta? — teszem fel a kérdést a tanácsi beszélgetésre gondol­va. — Nem, csak hallottam ró­la. Pedig szívesen segítettünk volna az elkészítésében. — Egyszóval szívesen be­kapcsolódna a község társa­dalmi életébe? — Szívesen, hiszen mégis csali jobb, ha helyben talál az ember tartalmas elfoglaltsá­got, mintha utaznia kell érte. — Ez a véleménye az itteni társaságának is? — Beszélgettünk róla éppen eleget. Hasonló az álláspont­juk, de ismeri az embereket, valakinek el kellene kezde­nie. S ez a nehéz... A főutcán sűrűbben járnak már az em­berek, nem köszöntik egymást minit évekkel ezelőtt, fázósan sietnek haza. A kerítések mö­gé, s már a házak előtt sincse­nek kispadok. Idős bácsi ődöng az úton. — Hol a kultúrház? — Ott ni. A szürke ház mel­lett. Az az új. — Volt már benne? — Nem én, mit csinálnék ott? Inkább a kocsmába járok, ott vannak ismerősök, aztán elbeszélgetünk. — A kultúrházban nem le­het? Megvonja a vállát, a lábára mutat: — így csizmásán? Ab­ba a szép épületbe? Senki nem megy a magam korabeliből. Csak egy-két hosszúhajú. A kultúrház igazgatónője fiatal, alig 21 éves, féléve fog­lalta el az igazgatói széket. — Nehéz, nagyon nehéz az indulás, de biztosan sikerülni fog. Sikerülnie kell, most sze­retnénk értelmiségi klubot nyitni, működik már az ifjú­sági klub, jó a dalárdánk. Sze­retném megismerni a falut, felmérni mik az igények, s aszerint dolgozni. De ez hosz- szú folyamat lesz. Jó lenne ha segítenének... ha segítenének lerövidíteni az időt. — Gondolja, hogy sikerül fölrázni a községet? Jobban- mondva, a parázsról lefújni a hamut, és újraéleszteni a tü­zet? — Nagyon szeretném. Olyan mag kellene, akikre hallgat­nak az emberek, akik vonzzák a többieket is. Talán sikerül kialakítani. De élőbb el kell oszlatni két előítéletet: az ide­gennel és a nővel szembenit. — Van már valami ered­mény? — Kevés, de van. A fiatalok egyre többen jönnek, de ők csak kis hányadát képezik a falunak. A középkorúakra és az idősebbekre is gondolni kell, akik nehezebben moz­díthatók ki a megszokásból. Bárkivel beszéltem a köz­ségben, mindenkiben megtaláltam a közösségi élet utáni vágy szikráját; s szeretik is ezek az emberek falujukat, csak mint ha valamennyien — tisztelet a néhány kivételnek — megmerevednének attól a gondolattól,' hogy nekik kell kezdeményezniük. Egy fiatal nő lelkesedése — s ne hara­gudjon kedves Egervári Mária — nem képes egy egész falut megmozdítani. Neid csak arra van lehetősége, hogy az el­hangzott igényeket csoporto­sítsa, s annak megfelelően ala­kíthassa a falu közösségi éle­tének központjában, a kultúr­házban. Tegyék fel a leckét a Ceg­léd bercelielc A kultúrházi be­szélgetés után biztos vagyok abban, hogy az értelmiségi klubban helyet kapnak a mű­szakiak. A tanácselnök is hív­ja majd őket, segítsenek a községfejlesztésben, az idős bácsi is találkozhat a kultúr­házban szomszédaival, sőt ta­lán a söriváson kívül még a film is tetszeni fog. A vendég­lőben pedig nemcsak pénteken fogy el a pacal, hiszen szem­ben van a kultúrotthonnal. S még egy: talán ismét kö­szönnek majd egymásnak az utcán az emberek. Nem szé­gyen az, még akkor sem, ha közel van Budapest. M. Kovács Attila Major Tamás köszöntése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 60. születésnapja alkalmából köszöntötte Major Tamás elv­társat, Kossuth-díjas színmű­vészt, a munkásmozgalom régi harcosát. A Központi Bizottság üdvözlő levelét Aczél György, a KB titkára adta áit. Megalakul a Ráckevei Duna-ág intéző Bizottsága Január 31-én, szombaton délelőtt, a ráckevei járási párt- bizottság székházában a járás életének egyik jelentős esemé­nyére kerül sor: megalakul a Ráckevei Duna-ág Intéző Bi­zottsága. Az alakulást a rácke­vei Duna-ág egyre fokozódó idegenforgalma és üdülőhellyé l való gyors kiépítése indokolja. Több mint ötszörös forgalom a ruházati boltok kedvezményes hetén A Ruházati Bolt Vállalat ja­nuár 19—24. között, valameny- nyi üzletében 20 százalékos en­gedménnyel árusított minden ntáluk kapható cikket. Tavaly azonos hat nap alatt a válla­lat 58 üzlete 5,9 millió forint értékű ruházati cikket adottéi, s ennek háromszorosára szá­mítottak a kedvezmény meg­hirdetésekor. Az eredmény 34 millió forintos forgalom, amely 6,8 milliós megtakarítást jelentett a vásárlóknak. A vállalat az „erős hét” után gondoskodott a készletek fel­töltéséről. A kedvezményes hét tiszta bevételét, 27 millió fo­rintot, újabb cikkeit, elsősor­ban tavaszi áruk beszerzésére fordítják. A főkapitányságra robogó autóban szótlanul QI „Szőke”, a rabló. Mellette csendes vigyázója a nyomozó. Néhány napja történt. Egy este izgatott fiatalember nyi­tott a vecsési vasútállomás forgalmi irodájába: — A vo­naton 'kirabolták!... Az ismeretlen tettes után a megyei főkapitányság életvé­delmi alosztályának két mun­katársa, egy rendőr alezredes és egy rendőr hadnagy kezdte hazudhatta is. Ez minden. A rablótól kapott zakóban azon­ban fontosnak látszó papír­szeletre bukkantak a nyomo­zók. Az egyik: címzés, aláírás nélküli levél. Valaki édesany­jának írta, minden valószínű­ség szerint börtönből vagy ja­vítóintézetből. A másik :blokk­az ÁFÉSZ-nál. Irány a Gyöngyvirág! — Ha én emlé­keznék kérem ennyi, ember kö­zül __— tárja szét karját ta­ná cstalanul a pincér. 15 óra, Üllő. Egy italboltban nemrég állítólag láttak egy hasonló szeimélyleírású fiatal­embert. Mások egy távolabbi faluból neveznek meg több személyt. 16 óra, Monor, szakmunkás- képző iskola. Az irodában a nyomozók újra és újra elme­sél tetik.Sz. Istvánnal kirablá­sának történetét, kérdések özö­nével emlékeztetve a legap­róbb — s a laikusnak jelen­téktelennek tűnő — részletek­re is. S a kitartó tudakozódás egyre újabb tényeket tár fel, melyek logikusan illeszkednek a nyomozók által alkotott képbe... ' 18 óra — 19 óra 30 perc. Vil­lámgyors látogatás Pilisen és Albertirsán, az újabb adatok azonban, úgy tűnik, inkább fél­re-, mint előre vinnék a kuta­tás irányát. A nyomozók érté­kelése szerint ugyanis Gentle­mant a Monor—Budapest kö­zött közlekedő vonaton kell ke­resni. Már ma este;.. 19 óra 36 perc. A szerelvény rohamosan gyorsulva hagyja el a monori állomást. Sz. Xst­Névjegy a kézfejen: Jóska 1950. ív'. Pillanatkép: a tettes zavartan gyfirügeti-nj- jait kihallgatás közben. Vallanak a kezek is. meg a nyomozást. Munkájúkat magunk is figyelemmel kísér­tük ... Január 20., kedd. A monori kapitányság egyik szobájában sűrűn gépelt jegyzőkönyv. A nyomozás első támpontja a szelvény, rajta 77-es sorszám s egy bélyegző; Ócsa és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztály. Délután 5 órakor a nyomo­zók a monori Gyorsbüféhez követnek egy férfit, aki minap itt egy Gentlemanhez hasonló várnia! az utolsó vagonból in­dulunk előre. Már csak 3 perc Vecsésig. Ajtónyitás, körbepásztázó tekintet, gye­rünk tovább. Sötét vagon sárr kában bőrsapkás fiatalember. Sz. István az arcába néz, meg­torpan, hirtelen int a kezével. — ö az! Rajta a pulóverem, a zakóm is. A vonakodó bőrsapkás vál­lára egy kéz nehezedik... 24 óra, megyei főkapitányr ság. Kihallgatás. A fiatalember Életszemlélet — testre rajzolva. A tetoválás ábrái: mezíte­len nő és akasztófa... rablás áldozatának, Sz. István 17 éves ipari tanulónak vallo­mása. Aznap este iskola után a monori állomáson szállt fel a Vecsés felé 19.36-kor induló vonatra. A vagon, ahova fel­lépett, üres volt, villany nem égett (?). A sötétben egy is­meretlen fiatalember hirtelen belökte egy fülkébe, ahol má­sik két fiú ült. A vonat elin­dult. Az idegen felszólította, adjon egyik társának pénzt. Nem adott. Ekkor az Ismeret­len fiatalember zsebéből ki­rántotta kevés pénzét, öngyúj­tóját, golyóstollát. Sz. István védekezni próbált, de arcán két ütés csattant... A támadót ezután lefogták társai, akik kö­zül az egyik Üllőn leszállt. A vonat tovább robogott. Az ide­gen ezután kényszerítette ál­dozatát, hogy csatolja le kar­óráját, vesse le garbópulóve­rét, zakóját, és cserébe oda­dobta neki saját fekete ing­pulóverét és kabátját. A támadó személyleírása: 18 —20 év körüli, hirtelenszőke, mellén, karján tetoválás, segy elejtett szava szerint gúnyne- I ve Gentleman, jóllehet ezt fiút látott. Segítőnk azonban most nem találja meg ... 19 óra, Üllő. Az állomás kö­zelében italbolt. — Nem em­lékszünk ilyen fiúra — mond­ják a boltvezetők. A szemközti Vasas Klubban sem látták. Gentleman személye továbbra is homályban marad. 19.45-kor befut a ceglédi vo­nat. Az állomás kijáratánál a nyomozók kérdéseire egyen­ként válaszolnak az utasok. Január 21., szerda. A főka­pitányság életvédelmi alosztá­lyán sietős munkával kezdődik a nap. A nyomozás egyszerre sok szálon fut. Már több járá­si rendőrkapitányság és őrs is keresi a rablót, Budapesten pedig az egyik galeri törzshe­lyén néznek Gentleman után. 11 óra, Gyál. Értékesnek tű­nő információk egy fiatalem­berről, aki korábban már ült börtönben, ö lenne Gentle­man ? Jegyzetfüzetünkbe kér­dőjelt rajzolunk. 13 óra, Ócsa. — Ilyen blokk­szelvényt a Gyöngyvirág étte­remben a szombat-vasárna­ponként tartott táncos rendez­vényeken árulunk — mondják A rablón rajta van a lopott pulóver és zakó. Tagadásnak nincs értelme. neve Csordás József. 20 éves, üllői Iákos. Foglalkozása nincs, minap tiltották ki Budapest területéről. Garázdaságért már 18 hónapot töltött börtönben. S gúnyneve nem Gentleman, hanem „Szőke”. A fiú testén tetoválás: mellén mezítelen nő, karján egy felirat: Jóska 1950 és egy akasztófa ábrája. Az alezredes papírt fűz a gépbe. A vallomás első szavai belekopognak a szoba csendjé­be. — A rablást én követtem el. Bűnösnek érzem magam ... Szitnyai Jenő Foto: Urban

Next

/
Oldalképek
Tartalom