Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám

KtÄI MEG '■^Mirtap 1970. JANUÁR 23., PÉNTEK Három kerékkel...? A 29-es autóbusz lassan gurult le a hegyről. Alat­tunk feltűntek a város kör­vonalai. Elálmosított a mo­tor egyenletes búgása. Fé­lig lehunyt szemmel néz­tem a kígyózó fényeket, gondolataim messze járlak. Hirtelen erős zökkenés, majd újabb, aztán még egy. Felkaptam a fejem, az uta­sok egymásra néztek, meg a kísérőre. A fiatal lány, alig lehetett 20 éves, ked­vesen mosolyogva előre ment a vezetőfülke abla­káig, eltolta és bekiáltott! — Mi van? A motorzúgástól nem hal­lottuk a pilóta válaszát, de nem sokáig maradtunk bi­zonytalanságban, mert a kocsikísérőnő felénk for­dulva közölte: „Semmi, semmi baj, kedves utasak, csak a bal első kerekünk akar kiesni!” Pillanatig döbbent csend, némán me­redtünk egymásra. Az első másodpercekben senki sem fogta fel, hogy viecel-e ve­lünk a kislány, vagy ko­molyan beszél. Azoohan hamarosan meggyőződhet­tünk a helyzet komolyságá­ról, mert a kalauznő, most már percről percre tudósí­tott bennünket a kerekek állásáról, a lépésben hala­dó busz minden mozdula­táról. „Csak semmi izga­lom, csak nyugalom, ked­ves utasok, csak a bal első kerekünk akar kiesni, de még tartja egy csavar. Míg az megvan, addig nincsen semmi baj.” „Vigyázz, Jó­zsi! Lassabban vedd a ka­nyart!” — mondta a veze­tőnek. Aztán még hozzátet­te: „Természetesen, aki akar, kiszállhat!” De senki sem akart, senki sem moz­dult. Tulajdonképpen min­denki tréfának vette az egé­szet. Néztem az arcokat, ijedtséget nem láttam raj­tuk. Inkább ironikus derűt. Egyetlen utas jelzett, de mielőtt leszállt, felénk for­dult és szinte menlegeíődz- ve mondta: „Nem azért, mert félek, valóban itt van dolgom.” A többiek tovább­ra is kitartóan ültek a he­lyükön. Végre megérkez­tünk. Azért egy-kéi meg­könnyebbült sóhaj elhagy­ta az ajkakat. Majd valaki félhangosan megjegyezte: — Szerencsére nem repülő­gépen utaztunk. A vezető kiszállt a fülké­ből, odament a ke-ékhez, egy pillanatig nézte, aztán gyengéden belerúgott, s az szép lassan megindult lefe­lé a lejtőn... — se~es — ÜVEGVÁROS A budapesti Rozmaring Tsz-ben év végére elkészül a 45 ezer négyzetméter üvegfelületű melegházkombinát. A kombi­nát rendelkezik majd hűtőházzal, ahol állandóan a megfelelő hőmérsékleten tartják a leszedett virágokat. A Pesthidegkúton épülő komplexum mellé szociális létesítmények és szolgálati lakások is épülnek. Mesterséges „nászágyak“ A balatoni halászok a tél hátralevő időszakát a tavaszi felkészüléssel töltik. A hajók, a hálók és egyéb felszerelések javításán kívül több ezer mes­terséges süllőfészket készíte­nek. A tapasztalatok szerint a megfelelő ívóhelyet kereső ha­lak gyakran veszik igénybe a felkínált „nászágyakat’’. Az idén, az elképzelések szerint, 100—150 millió süllőikrát kel­tenek ki a balatonudvari telep medencéiben. A kikelt ivadé­kokat néhány nap múlva, ami­kor megerősödnek, a csende- ............... ...... se bb öblökben bocsátják út­jukra. A szakemberek véleménye szerint még legalább 3—4 év­re lesz szükség ahhoz, hogy a Balaton süllőállománya meny- nyiségben és minőségben el­érje a korábbi tömeges hal- pusztulás előtti szintet. Az utóbbi két év telepítéseivel to­vább erősödött az állomány, amit a halászok eredményei is igazolnak. Az állomány fejlesztését, a halkeltetésen kívül a tógazda­ságokban nevelt példányokkal is elősegítik. Szöglámpa A traktorok felborulását megelőző automatikus beren­dezések gyártására kapott megbízást a szombathelyi Rá­dió- és Villamossági Ktsz. A szerkezetet Radványi Elemér, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság energetikusa konstruálta. A higanykapcso- lással működő automata, amíg a traktor veszélytelen hely­zetben van, zöld lámpát éget a vezető fülkéjében, ha viszont a gép a megengedettnél na­gyobb szögben megdől, akkor előbb piros lámpát gyújt ki, később pedig vészcsengővel is figyelmezteti a vezetőt. A Jajgató domb regéje öreg fóliánsokra bukkantam Pilisen. Ahogy a lúd.tollal te­leírt sárgult lapokat nézegettem, nagyon érdekes történelmi do­kumentumokra figyeltem fel. Valamennyi közül talán a „Jaj­gató domb” históriája a legszámottevőbb. szerencsétlen, elfogott jobbá­gyot, vallja ki társai nevét, ho­va. merre mentek? Práczki Dániel irgalomért esedezett, de egyetlen szót sem vallott. Az uraság megelégelte a dolgot, intett a hajdúknak, s a bitófá­ra mutatott... A falu népe a domb alján nézte végig a megkínzott job­bágy halálát. Ki nevezte elő­ször Jajgató dombnak a sze­líd lankát, nem tudni, de attól a naptól kezdve Jajgató domb­nak ismeri mindenki a kör­nyékén. •k A történet itt még nem ér véget. A nemesség ekkor már szervezkedett a békési zendü- lők leverésére, s maga Belez- nay János is ötszáz lovassal vonult Orczy fővezér szolnoki táborába. Sietős volt az urak ügye, mert jött a hír, hogy Szegedinac Péró délvidéki határőrkapitány tekintélyes seregével a kurucokhoz csat­lakozott. A jól megszervezett nemesi túlerő, a hozzájuk átpártolt szerb granicsárok segítségével néhány nap alatt felszámolta a parasztok lelkes megmozdulá­sát. Vértesi János szentandrási bíró, a békési felkelők vezére, elesett a mezőtelegdi csatában, az öreg Pérót és kézrekerült vezértársait, a Pilisen járt Ma- tula Pált is, elfogták a császár emberei. Borzalmas kínzások után valamennyiüket lefejez­A Rákóczi-szabadságharc el­bukott. Megkötik a szatmári békét, és a nemes urak zöme fejet hajt a bécsi trón előtt, ta­lán a kutyaalázat visszaadja még az „ősi birtokot”. Ott tülekszik az udvarnál Beleznay János generális uram is. Olyan sikeresen teszi a szé­pet III. Károlynak, hogy eddi­gi birtokánál jóval nagyobb s gazdagabb földet kap a Cegléd környéki Pilisen. Jobbágyok építik a Beleznay-kastélyt, nem messze onnan szlovák cse­lédek sárból, nádból tapasztják kunyhójukat. Beleznay gene­rális úgy gondolta, a szabad­ságharcnak már vége, mi sem zavarhatja többé nyugalmát. 1735 tavaszán azonban furcsa hírek érkeztek Békés felől. Va­lamiféle parasztfölkelésről hal­lottak az urak, s már köszö­rülték is az ősi kardokat... ★ De a hír a sárkunyhókat is bejárta, s ott bizony másként fogadták, mint a kastélyban. Barátként köszöntötték a bé­kési felkelők követét is, I\laiu- la Pált, aki feleségét tátogatni jött Pilisre, s a békési paraszt- felkelők vezérének, Vértesi Já­nos szentandrási bírónak hoz­ta a szavát. A nincstelen cselédemberek esténként összegyűltek egy sár- kunyhóban, és Matula Pált hallgatták. A fiatalabbak, az erősebbek nem gondolkodtak sokáig. Huszonnégyen álltak a kuruc csapatba, és indultak a forrongó Kőröstáj felé. A le­gények közül még egy, bizo­nyos Práczki Dániel nevű várt egy napot, hogy a többiek után induljon. Ki tudja, miért várt? Tán a ház körül volt még rendbetennivalója, vagy kis családjától búcsúzott nehezen? A krónika ezt nem jegyezte fel, de azt igen, hogy Práczkit Cegléd alatt utolérték az ura­sági hajdúk, és a pilisi földes­úr — érvényt szerezve pallos­jogának — a „zendüíő” jobbá­gyot akasztófára ítélte. A szelíd domb akkor még névtelenül állt a határban — ki gondolta, hogy estére már neve is lesz? A földesúri haj­dúk a domb alján kínozták a ték, holttestüket kerékbe fon­ták, felnégyelték a budai töm­lőé udvarán. Beleznay diadal­mámorban úszott. Megkerült zendülő jobbágyai közül kettőt nyomban felakasztatott a Jaj­gató dombon, a többinek „megkegyelmezett”, hiszen a jó munkás neki hajtja a hasz­not. ★ Ügy látszott, ezek után már eicsöndesül a domb. A job­bágyok azonban mindig ret­tegve jártak a közelében, sö­tétedéskor közelíteni sem mer­ték, hiszen még mindig ott állt tetején a bitófa. 1751 őszén egy éjjel néhány parasztlegény nagy titkon a dombra ment, hogy elvigye a rettenetes jel­képet. Lefülelték őket, s a húszéves Beleznay Ferenc úrfi kívánságára a Jajgató dombon húzták deresre a legényeket. Véget ért a domb története? Egy megviselt halotti anya­könyvi napló azt bizonyítja, hogy még ekkor sem. A könyv őrzi az utolsó áldozat adatait. Ötvenhét éves ember volt a szerencsétlen Rakita János. Az okozta vesztét, hogy statárium idején nyúlt urasági tulajdon­hoz. A halálos ítéletet 1831 áp­rilisában az ekkor már grófi rangot nyert ifjú Beleznay Já­nos szentesítette aláírásával. Ott a dombon végezték ki kitát, ahol száz esztendővel előbb Práczkit és társait. A domb ma békésen érleli a szőlőtőkéket, az egykori Be- leznay-kastélyban pedig diá­kok találtak otthonra. Rakovszky József Zöidségkertbcl — zöldségboltba FIZETÉS BÉLYEGGEL A váci ÁFÉSZ tíz községre kiterjedő körzete jelentős gyümölcstermelő területet fog­lal magában. A szövetkezel társulásban tömörítette a ház­körüli termelőket, közöttük a méhészettel, baromfi- és nyúl- tenyésztéssel foglalkozókat. Biztosította számukra az ér­tékesítést. 1969-ben például több mint 3 vagon mézet és 13 vagon zöldséget, gvümöl­Akar Ön fiatalon 280 évet élni? NAGYKANIZSA Fényforrástól a Coca-Coláig Nagykanizsa 1970-ben to­vábblép az iparosodás útján. A város nagyüzemeiben 322 mil­lió forintot fordítanak terme­lésfejlesztésre és bővítésre. Ebből 250 millió forintot szán­nak építkezésre. A legnagyobb arányú beruházásra az Egye­sült Izzó fényforrás gyárában kerül sor, ahol 122 millió fo­rintot költenek fejlesztésre. A Kanizsa Bútorgyár 11 mil­lió forintos költséggel befeje­zi a fémvázas bútorgyártásra tervezett korszerű csarnok épí­tését. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár 25 millió forintot for­dít a termelés korszerűsítő be­ruházásokra. A Magyar Likőripari Válla­lat nagykanizsai telephelyén a nyár elejére elkészül a Coca- Cola üzem. Ettől kezdve a ba­latoni üdülő- és szórakozóhe­lyeket, valamint a Dunántúlt innen látják el a kedvelt üdítő itallal. Intervíziósest a televízióban Az Intervízió megalakulá­sának 10. évfordulója alkal­mából január 28-án nagy­szabású intervíziós műsort sugároz a Magyar Televízió. Elsőként a „Drótbábúk” cí­mű NDK kisfikneit vetítik, majd Bukarestből a „Hóvi­rágok csilingelőse” című adást láthatják a nézők. A „Mesél a téli erdő” című kisf itm a szov­jet tv műsorából való. Egy csehszlovák tájfilm az orlicei hegyekbe hívja meg a nézőt, majd ismét szovjet kisfilm kö­vetkezik, amely a Kalinyin sugárúton vezeti végig az ér­deklődőket. A „Csülagszóró” című összeállításiban az in­tervíziós országok legjobb esztrádművészeit vonultatják fel egyórás látványos szóra­koztató műsor keretében. Rendkívüli kiadással jelent­kezik ez alkalommal a „Ha­ladás”, a tudományos isme­retterjesztő műsor. A híradó első kiadása után bolgár népi táncokat sugároznak, majd levetítik a „Kockázat” című sorozat utolsó epizódját. (Egyelőre utolsóit, mert a len­gyelek elkészítették a folyta­tást is.) Tömpe Istvánnak, az MRT elnökének megnyitójával 21 óra 25 perckor kezdődik a gá­laest, amelyen neves szólistá­kon kívül közreműködik a po­zsonyi kamarazenekar, az MRT szimfónikus zenekara és gyermekkórusa, amelyet Komor Vilmos és Csányi László vezényel. AVAGY (Hát-ha e.z jóga?) ni. Étkezési és alvási tanácsaink után most a legfontosabb lég­zési gyakorlatokkal ismerked­hetünk meg. Jól figyeljük meg a régi jóga és a szuper jóga közötti különbségeket. 4. lecke: a pránájáma R. jóga: Egész életünkben ki és belélegzünk. (Érdekes meg­állapítás. A szerző megjegy­zése.) A légzés velünk szüle­tett, feltétlen reflex. Minél gyorsabban lélegzünk, annál rövidebb ideig élünk. Ha vi­szont hosszan, lassan léleg­zünk, ezáltal életünk is hosz- szabbodik. Sz. jóga: Ha prémiumot ka­punk, hosszan, mélyen lélegez­zünk fel. Ha igazgatónk mér­ges, sóhajunk legyen mély, át­gondolt, ne nyeljük el a végét, inkább menjünk ki. Feleség durcás megjegyzései alatt se szaporázzuk légzésünket. R. jóga: Az előkészítő lég­zést végezzük el először. A be­lélegzett levegő lehetőleg tisz­ta legyen. Nyitott ablaknál, kertben, parkban, hegyekben, vagy a mezőn — emeljük fel karunkat oldalsó tartásba, mellkasunkat domborítsuk előre, fejünket hajtsuk hátra. Sz. jóga: Mire valaki a Sín utcából a mezőre ér. sok idő telik el. a notórius késések mi­att kirúgják munkahelyéről. Alkalmasabb reggel a gangra menni. Ne nagyon nyújtóz­kodjunk, mert átesünk a kor­láton és ez kellemetlen nyo­mot hagyhat testünkön. Igye­kezzünk minél kevesebb ké­ményfüstöt, háztartási gázt és autók kipufogó bűzét beléle­gezni, Vidéken az ablaknyitás a beszálló por miatt sem elő­nyös. Egyébként is válogassuk meg mit és mikor szívunk mellre. R. jóga: Max Wilke a követ­kező ritmikus gyakorlatot ajánlja: üljünk kényelmes székbe, vagy földre, lazítsuk el izmainkat. Lélegezzünk be erősen, majd ki és számoljunk hat pulzusegységet. Egy hét után áttérhetünk a teljes jóga­légzésre. Sz. jóga: Üljünk fel az ágy­ban és kiáltsunk legközelebbi hozzátartozónknak: reggelit! Lelki egyensúlyunk végett a tálcára rakott élelem megérke­zéséig maradjunk fekve, csendben, pihenve. Az ágyról bal lábbal lépjünk le, hátha szerencsénk lesz. R. jóga: A sziszegő uddzsa- hajit összeszorított fogakkal végezzük s közben egyik orr­lyukunkat fogjuk be. Az iro­dalom szerint vérnyomásunk normálisra emelkedik. Sz. jóga: Munkahelyi riváli­sunknak ajánljuk, de teljes orrbefogással. Száját kendővel beköthetjük. A vérnyomás emelésére a házmester úgyis jön: „Elzárjuk kérem a vizet!” R. jóga: A tíz kis légzési gyakorlatot állva, a falnak tá­maszkodva végezzük el. Rend­szeres gyakorlása nagy válto­zást hoz szervezetünkbe. Sz. jóga: Ne keljünk fel ad­dig, amíg meleg nincs a szobá­ban, mert megkapjuk a hong­kongit. Lábunkra azonnal húzzunk meleg zoknit, tes­tünkre jéger alsót. Kezünket előre nyújtva haladjunk, apró­kat lélegezve a szekrény felé és hajlított karral, kézfejünk­kel. ujjainkkal erősen szorítva emeljük le a polcról a St. Ja­mes rumot. Egy percig merően nézzük az üveget, majd gyors, rövid mozdulatokkal hajtsuk fel a pohárka tartalmát. Ezt, az úgynevezett tíz kicsi moz­dulatot naponta végezzük el. Meglepő változást fogunk szer­vezetünkben észlelni. (Következő leckénk a test­tartásokat .tartalmazza majd.) Prof. Szütsidian Denesanda szuper-jógamester Rajz: Zsoldosian Sandoranda tanársegéd csőt vett át a háztáji gazda­ságokból. A szövetkezet 1970-es tervei között szerepel a termelésszervezés' , és a felvásárlás fejlesztése. Kovács László igazgatósá­gi elnök a következőket mon­dotta erről: — A termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek ma már egyre inkább önállóan érié­kesítenek, kikapcsolják a köz­vetítő kereskedelmet, mert így magasabb bevételhez jut­nak. A módosult helyzetben a fogyasztási szövetkezetnek nem kell lemondania a me­zőgazdasági jellegű tevékeny­ségről, hanem meg kell vál­toztatni a felvásárlási politi­kát. Ezt tesszük mi is. Eddig meglehetősen elhanyagoltuk a háztáji gazdaságok kisebb té­telű termékeinek felvásárlá­sát. hiszen egyszerűbb volt kevesebb helyről nagyobb mennyiségből kielégíteni az áruszükségletet. Most azt az elvet érvé­nyesítjük, hogy a sok kis­tételű termékből állítsuk össze az áruválasztékot a zöldség- és gyümölcsbolt­jaink számára. Ezzel, meg­győződésem szerint a tagság érdekeit is szolgáljuk, hiszen a házkörüli termelők zöme tagja szövetkezetünknek. Azoknak az áruféleségeknek, amelyeket nem boltjainkban értékesítünk, versenytárgyalá­son szerzünk feldolgozó, vagy más fogyasztó vállalatot. Ha jobb árat kapunk a mezőgaz­dasági termékért, többet tu­dunk fizetni a termelőknek is. Ilyen feladatokat látnak majd el mozgó üzletkötőin'-, akiket rövidesen alkalmazunk. A szövetkezet a felvásárolt termékek után is visszatérí­tést fizet tagjainak. Az idén itt is űj rendszert vezetnek be. Az eddigi gyakorlat szerint évente csak egyszer volt mód a kifizetésekre a tagok vásár­lási könyvébe bejegyzett ös­szegek alapján. Ezentúl meg­határozott címletű bélyeget kap a vásárló a boltban, illet­ve a szövetkezetnek átadott háztáji terméke után s e bé­lyegeket évközben is bevált­hatja, illetve elvásárolhatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom