Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-21 / 17. szám
1970. JANUÁR 21., SZERDA “‘^Míriap 3 Huszonöt éve szabad A DABASI JÁRÁS A dabasi járást évtizedeiken át a „jellegtelen” járások közé sorolták. Érthető módon: sam ipara nem volt, sem jelentősebb kulturális hagyománya. Községei tipikus alföldi települések, tizenkettő belőlük egy tucat. Néhány esztendeje azonban már másként beszélnek a dabasi járásról, ha valamelyik községe vagy akár maga a járás szóba kerül. Gyors fejlődésével egyre inkább rangot szerez a megye járásai között. A felszabadulás előtt a földterület nagy részét a földbirtokosok tartották kezükben. A legnagyobb birtoka Kóburg hercegnek volt Pusztavacson. A lakosság többsége ugyanakkor cselédsarban élt. 1944. novemberének élső napjaiban változott először a világ, s fordult meg az ean berek sara ezen a tájon. A vörös csillagos szovjet katonák nemcsak a szabadságot hozták el az itt élő embereknek, hanem a fennálló rend megváltoztatásának a lehetőségét is. S a falvak népe már 1945. tavaszán élt a nagy lehetőséggel: harmincötezer hold földet osztottak szét hatezernyolcszáz agrárproletár és szegényparaszt között. A földosztással egyidőben a házhelyek kialakítása is megtörtént. Űj falurészek épültek szinte kivétel nélkül minden községben, illetve az egykori tanyaközpontok környéke benépesült és rövidesen új községek egész sora létesült: Gyál, Felsőpakony, Hernád, Inárcs, Táborfalva, Újlengyel. Az elmúlt negyedszázadban alakult új községek közül érdemes röviden áttekinteni egy új falu rövid történelmét. Hernád például futóhomokra épült, szétszórt tanyai település volt a felszabadulás esztendejében. Közigazgatásilag Üjhartyánhoz tartozott. Volt kétezer lakója, két tanterme, három tanítója, egy szatócsüzlete és egy kocsmája. Huszonkét esztendővel ezelőtt kapott önálló községi rangot. Hogy mit változott azóta? A falu háromnegyed része új, vagy újjáépített házakból áll. Háromszázkilencvenhat ház épült itt az elmúlt években, de építettek művelődési házat mozival, klubszobával, presszóval, tanácsházát, hattantermes iskolát úttörőszobával, sportpályát és sütőipari üzemet is. A korábbi három pedagógus helyett ma már tizenegy tanít a helyi isko„Kolbászgyár" Ilernádon Iában s valamennyi a faluban lakik! A falu ötszázkilencvenkét házában — amelynek közel fele két- vagy háromszobás! — hatszáztíz család él. Harminc személyautó, száznegyvenkét motorkerékpár, ötszázhúsz rádió, kétszázötven televízió és hétszáz előfizetett újságpéldány egészíti még ki a falu sokatmondó nacionáléját. Persze, Hernád helyett idézhettem volna a járás bármelyik új községének történelmét — nem sok eltérést mutattak volna. Bármelyikben megfordultam az elmúlt esztendőkben, mindegyikben tizenöt-húsz ház épült egyszerre, s ez így meg}’ már több mint két évtizede. Természetesen nemcsak a falvak képe változott meg az elmúlt negyedszázad alatt. Bár a dabasi járás megőrizte mezőgazdasági jellegét, a felszabadulást követően megkezdődött iparosítása. Hogy honnan indultak? 1945. előtt ipari üzeme egyáltalán nem volt a járásnak, s kisiparost is mindössze ötvenhármat tartottak számon. S mire jutottak? Felépült többek között a Telefongyár Bugyi községbeli üzeme, amely ma már több mint ezerszáz embert foglalkoztat. A járás második, legnagyobb üzeme a Gödöllői Állami Gazdaság pusztavacsi erdészete, amely ma már négyszázötven embernek ad munkát. Itt készítik többek között a nagyon keresett Az újhartyáni szakszövetkezet borospincéjében például jól ismerik megyeszerte. A hernádiak évi egymillió naposcsibét „állítanak elő”! Vá- góhídjukról a töltelék és füstöltárut a saját hűtőkocsijukon szállítják a fővárosi üzletekbe. Van tésztaüzemük, szeszfőzdéjük, A PEVDI dabasi üzemében hétvégi faházakat. Másfél száznál több ember dolgozik a dabasi járási Javító- és Szolgáltató Ktsz-ben, és ugyanannyi a MÉK dabasi tartósító üzemében, vagy a gyáli Vas- és Vegyes Ktsz üzemében. És sorolhatnám még hosszan a többi új munkahelyet. Több mint harminc olyan üzem működik ma már a járás területén, amely ötvennél több munkást foglalkoztat. Ugyanakkor a járásban dolgozó magánkisiparosok száma is meghaladja a hatszázat. Az egykori cselédemberek hamar rájöttek arra, hogy a juttatott földön önmagukban aligha boldogulnak. Ezért már 1949. március 19-én megalakult Bugyi községben a járás első termelőszövetkezete hatvankilenc taggal, ezerkétszáz holdon és a nagy költő, Petőfi nevét vette fel. Ugyanebben az évben még három közös gazdaság alakult. A járás termelőszövetkezeteinek és szak- szövetkezeteinek többsége ma már igen jól gazdálkodik. A kakucsi Lenin, vagy a hernádi Március 15. termislőszövetkezet nevét Az új dabasi gimnázium nádfeldolgozójuk és javában épül a szakosított sertéstelep. A szakszövetkezetek közül az újhartyáni Üj Élet vívott ki jelentős rangot az elmúlt esztendőidben. Tavaly például nemcsak a megyei és az országos, hanem a nemzetközi borversenyen is két aranyérmet szereztek kiváló minőségű boraikkal. A járás három községe — Dabas, Sári, Gyón — három éve egyesült s a napokban nagyközségi rangra emelkedett. Lakóinak száma eléri a tizennégyezret, s az 1270-ben kelt királyi adománylevél tanúsága szerint az idén tölti be a hétszázadik esztendőt. A táj arculatának megváltozását és az emberek életéneid jobbraforduiását természetesen nemcsak az ipartelepítés, a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulása és az új falvak kialakulása jelzi. A változásnak sok más, s jelentős jelével találkozhatunk a járás községeiben. A felszabadulás előtt mindössze \tizenegy orvos és öt védőnő vigyázott az emberek egészségére, munkálkodott a betegek gyógyulásán. Ma huszonöt orvos, hat fogorvos és huszonhárom védőnő dolgozik a dabasi járás községeiben. Felépült a járási rendelő- intézet, a TBC-gondozó intézet, valamint a bőr- és nemibeteg-gondozó intézet. És ugyancsak jelentős az oktatási helyzet, valamint a kulturális élet változása is. A felszabadulás előtt hetvennyolc tanteremben kilencvenkilenc pedagógus oktatta a diákokat. Ma kétszázhatvan tanteremben három- száznyolcvankilenc pedagógus tanítja a gyerekeidet. S ami szintén új dolog: Öcsán és Dabason gimnázium létesült, Örkényben pedig gépészképző szakiskola. Művelődési háza mindössze Dabasnak volt 1945 előtt. Ma már a járás tíz községében találnak otthonra a művelődni és szórakozni vágyó emberek. Mozi pedig már tizennégy működik, míg huszonöt esztendővel ezelőtt csupán kettő volt. Könyvtára minden községnek van. pedig a felszabadulás előtt egy sem volt. És a könyv, a kulturálódás lehetősége eljut ma már a tanyavilágba is: a művelődési autó rendszeresen felkeresi a nagyobb településeket, könyveket kölcsönöz, filmeket vetít, ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Az idézett számok minden szónál ékesebben bizonyítják az elmúlt negyedszázad alatt végbement változásokat. És a változások még korántsem értek véget. Az életrevaló kezdeményezések egész sora született például csald a legutóbbi időben. Hadd idézzünk fel közülük most néhányat. Nyolc-tíz művészetkedvelő rajztanár él a járás területén. Egy képzőművészeti stúdió létrehozásához azonban ennyi kevés. Ezért a járás művelődésügyének vezetői „körülnéztek” a két szomszédos járásban: Monoron és Ráckevén. S mert a szomszédvárban is örömmel fogadták hívó szavukat: több mint harminc taggal megalakulhatott a Nagy István képzőművészeti csoport, amely máris több sikeres kiállítással hallatott magáról. A napokban pedig képzőművészeti pályázatot hirdettek és a pályázatra beérkezett műveket Dabas fennállásának hétszázadik évfordulóján mutatják be. A másik — a megyében egyelőre még példa nélkül álló — kezdeményezés: tavaly a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet — a községi tanács mellett — vállalta a helyi művelődési ház fenntartását. Ez volt az első ilyen jellegű lépés, s a másodikra éppen a Az erdőgazdaságban napokban kerül sor: a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet saját kezelésébe veszi át a helyi művelődési házat s vezetésére az eddigi tiszteletdíjas népművelő helyett függetlenített igazgatót nevez ki. Sorolhatnánk még hosszan, hogyan gazdagodik, gyarapodik szinte napról napra a megye „déli vége”, ahogyan sokáig a dabasi járást nevezték. Nemcsak az elmúlt negyedszázad hozott tájat s embert átformáló változásokat ezen a vidéken, hanem napjainkban még az eddiginél is erőteljesebben formálódnak a jobb holnap körvonalai. Szöveg: Prukner Pál Foto: Urbán Tamás t\ i i
