Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

6 ™&űrlap 1970. JANUAR 3., SZOMBAT ÚSZÓ ELEVÁTOR A Folyamszabályozó és Kavícskotró Vállalat bajai hajó­építő üzemében épül a második úszó elevátor. A DEE—300 típusú FR—209 jelű kavicselevátor 60 méter hosszú, 10 méter széles, vízkiszorítása 500 tonna. A 300 köbméter/óra teljesít­ményű elevátor építését 1968 májusában kezdték, s rövidesen elkészül. Foto: Urbán ESahby-saer vizek ijRH-s autóbuszmegállók Pest megyében bonyolító pontokon lehet el­tekinteni. Viszont szinte min­denféle létesítményt fel kell készíteni olyan gyakran ke­resett kisebb segéd eszközöli, alkatrészek stb. árusítására, amilyen például a desztillált víz, a gyertya, az ékszíj stb. Állatkerti mérleg 1969 végén az állatkert az ottani „lakínyilvántartás” adatai szerint kereken 4206 állat, sőt, ha a rovarokat is szá­mítjuk, több mint tízezer élő­lény otthona. A teljes növény- és állatállomány értéke — az év elején 7,2 millió forint volt — az év végén elérte a nyolcmillió forintot. Ezeknek a számoknak a jelentőségét a 25 évvel ez­előtti adatok érzékeltetik a legjobban. Az ostrom alatt ugyanis az állatkerti épületek há­romnegyed része és az állatok 97 százaléka el­pusztult. A 25 esztendős fejlődés útján az idei év két szempont­jából is fontos mérföldkő volt. Az egyik az állatállomány nagyarányú gazdagodása. A rovarházban őrzött fajok szá­ma és a gyűjtemény értéke egy év alatt megkétszerező­dött, Az itthoni szaporulat egyik büszkesége a száznál több kis skorpió. Az akvá­rium és a terrárium most olyan gazdag, mint eddig so­ha. Az idei gyarapodás töb- j bek közt 30 japán aranyhal. 3 óriáskígyó, teju, varánusz stb. Köztük van az az 1353' tengeri, illetve a tenger part- I ján élő állat, amelyet az j állatkert saját expedíciója ho- j zott haza az Adriától. A ma­dárszakosztály értékét jelen­tősen megnövelte többek kö­zött a nandu, a királyfácán, a darázsölyv és a kis bákász sas beszerzése, valamint a bíbicek, a cankók, a récék, a túzokok, a törpepapagájok, a rizs- és zebrapintyek örvende­tes szaporodása. A legszebb eredmény idén az emlősök körében mutat­kozik. Vétel, ajándék, vagy csere útján 240 állat került a nyilvántartásba, további 232 pedig már itt született. Az ál­latkert jelenleg legértékesebb 1 állójáért, az orrszarvúért ke­reken 300 000 ezer forintot fi­zettek. Ajándékba érkezett többek között egy oroszlán, kilenc őz, két bamamedve. két kubai meztelen kutya és két dingó. Csereüzlet eredmé­nyeként kapott az állatkert olyan szarvasfajtát, amely szabadon már sehol sem él. Ugyanígy szereztek egy csíkos hiénát, huszármajmot, vörös kengurút. jávorszarvast és moeómedvét. A legnagyobb örömöt azonban az itthoni rekord­szaporulat okozta. 1939-ben három fekete párduc, hét oroszlán, három kanadai puma, három petymeg, egy bengá’.i tigris és kilenc barna- medve született. A növény­evők listáján többek között hét szarvassal, azonkívül egy- egy zsiráffal, zebrával, egy- pupu tevével, őstulokkal, hucul lóval stb. gyarapodott. A most 104. évét élő állat- kert másik nagy eseménye az ágatokkal való újfajta foglalkozás meghonosítása, amelynek célja és részben már eredménye is a békés, sőt jóbaráti kapcsolat kifej­lesztése az állat és az ember között. SZALKSZENTMARTON Betyárszöktető Szalkszentmártonban, ahol Petőfi Sándor 112 verset írt, s ahol a nyáron felállították életnagyságú szobrát, most helyreállítják a költő apja ál­tal kocsmának és mészárszék­nek bérelt épületet. Hozzá­kezdtek a tizenhárom szobás ház tetőszerkezetének javításá­hoz. Közben megtalálták az egykori Petrovics-bérlemény betyárszöktetőjét. A költő szüleinek szobájá­ból vastag csapóajtó nyílt a tágas pincébe, ahonnan bolt­íves föld alatti folyosó vezet a ház udvarán át a több száz méterre levő nagy tóhoz. Haj­dan itt oldottak kereket a kocsmában mulatozó betyárok, ha neszét vették a zsandárok- nak. A betyárszöktetőt végig feltárják. Elkészült a ház berendezésé­nek terve is. Itt kap helyet a költő szalkszentmártoni életé­ről összegyűjtött dokumentá­ciós anyag, s a községi könyv­tár is. A pincében szőlészet- és borászattörténeti kiállítást rendeznek, és borozót nyitnak, amelyben a Petöfi-elnléKhelyr- ken — a többi között Kiskőrö­sön, Kiskunfélegyházán, Sza­badszálláson, Tokajban, Eger­ben — termett borokat mér­nek ki. NAGYCENK 25 évvel ezelőtt, a háború viharában súlyosan megsé­rült a híres nagycenki Szé- chenj/i-kastély és az azt kö­rülvevő értékes parkerdő. Az elmúlt évtizedekben vé­geztek ugyan védelmi mun­kákat, de a kastély hasznosí­tásáról és teljes felépítéséről csak most döntöttek az illeté­kes szervek. A helyreállítás, illetőleg az újjáépítés terv­dokumentációja elkészült. Eszerint 1970-ben megkezdik a középső épületrész teljes rendbeli ozását. i1 SZAR „Csaholó" melléküzemág A szári Béke Termelőszövet­kezet a speciális melléküzem- ágak gazdasága. A mezőgazda- sági termelésen kívül dísz­kovácsolással, japánfürj te­nyésztéssel és 1969 májusától kezdve, kutyatenyésztéssel is foglalkoznak. Itt hozták létre az ország első termelőszövet­kezeti fehér puli- és komon­dortenyészetét. A „csaholó” melléküzemág azóta világhír­névre tett szert, a kutyafarm sztárjai országos és nemzetkö­zi versenyeket nyertek. Az érdeklődés igen nagy irántuk. A termelőszövetkezet szinte naponta kap megrendelő leve­leket az Egyesült Államokból, Angliától, s Európa csaknem valamennyi államából. Eddig 15 kutyust értékesítettek. A kutyasztárok repülőgépen, összkomfortos kosarakban utaztak új hazájukba. Jelenleg negyven darabból áll a termelőszövetkezet törzs­állománya. Valamennyi puli és komondor törzskönyvezett, s többezer forintot ér. Téglarakó gép Az építőiparban a nagy tömegben használt tégla ra­kodása, szállítása még mindig a hagyományos módon tör­ténik. Ezen kívánnak változ­tatni a zalaegerszegi 16-os AKÖV dolgozói. Olyan gépet szerkesztettek, amely az ége- tőkemencéhől kiszállított tég­lából egyetlen fogással 300-at emel és tesz fel a tehergépko­csira, illetve a vasúti vagonba. A rakodógép lényegesen meg­gyorsítja a szállítást, s a ke­vesebb mozgatás miatt keve­sebb tégla törik. r •• * DISZNÓÖLÉSHEZ, HÚS- , PÁC01AS- HOZ SONKAPáC KAPHATÓ gyógynövény- és éle!m!sser-szaküzle1«kben GYÁRTJA: HER8ÁRIA - BUDAPEST Páternoszter S züntelen mozgás. Az egymáshoz kapcsolt faborítású dobozok süllyednek és emel­kednek. Végtelen lift-lánc. Érkezés és távozás útja. A tájékozatlant táblák fi­gyelmeztetik. Földszint, tessék kilépni. Ha a kilépést elmulasztotta, viselkedjék nyu­godtan, az alagsorban való áthaladás veszély­telen. Ugyanezek a tábláit, értelemszerűen el­térő szöveggel, a legfelső emeleten. A páter- noszter pontosan szervezett egység. Motorok, láncok, kábelek, fogaskerekek, olajozok ösz- szehangott mozgása. Sebessége meghatározott, állandó. A be- és kilépés veszélytelen. Zöre­jei sajátosak, máshoz nem hasonlíthatók. A fülkék kétszemélyesek. Az utasok beszélget­nek. Bámulnak a semmibe. Egyedül lévén, fütyülnek. Dúdolnak. Köhögnek. A fölfelé kapaszkodó doboz áthalad a padlás vonszoló­láncán. Lefelé halad. Az alagsorban a lánc ismét fölfelé indítja, önmaga mozgásának állandóságával igazolja az állandóság hiányát e körbejáró szervezetbein. Páternoszter. Le és fel. Páternoszter? A lift-lánc csak apró eleme egy nála jóval nagyobb és bonyolultabb gépezetnek. Telefonok sikoltoznak és búgnak, írógépek kattognak ebben a gépezetben. Beszédek és köszöntők hangzanak el. Konyhák edényei csörömpölnek. Ajtók csapódnak. Ablakok nyílnak és csukódnak. Gépkocsik fékeznek. Gépkocsik indulnak. Emberek jönnek. Men­nek. Beszélnek. Sétálnak a folyosókon'. Ol- ’ vasnak az asztal mellett. Ülnek. Állnak. A virágtartók uniformizált zöldjét bámulják. Az ablakon túli ég szürkéjét. A másik kabátját. A nők lábát. A füstöt. A semmit. Suttognak. Ordítanak. Hízelegnek. Veszekednek. Aláír­nak, kezet ráznak. Pénzt számolnak. A hang­talanul járó villanyórákat nézik. Belépnek a pátemoszterbe. Fölfelé mennek két emele­tet. Lefelé hármat. Ötöt. Majd megint föl. Ódivatú futószőnyegeken taposnak. Kézzel csomózott perzsán. Fölhullómosodott mű­anyagpadlón. Fényesre csiszolt műkövön. Márványlap okon. A húszemeletes, rövidebb élére állított tég­lalap csak apró eleme egy nála jóval na­gyobb és bonyolultabb gépezetnek. E nagyabb gépezet fontosnak tartja mind­azt, ami apró alkotóelemében, a húszemele­tes, rövidebb élére állított téglalapban törté­nik. Fontosnak, annyira, amennyire az ezer­rel osztott fontosság még fontos lehet. Mert ezer ilyen téglalap él, viliódzik, embereket lök ki és nyel el ebben a gépezetben. Embe­reket és gépkocsikat. Iratokat. Sürgetéseket. Jelentéseket. Feljegyzéseket, összesítéseket. Statisztikákat. Tájékoztatókat. Telefonvona­lak és gépkocsiutak fonnak hálót e gépezet alkotóelemei közé. Hálót, melyen fönnakad minden, aminek fönn kell akadnia. De ki mondja meg, mi az? Minden élő és élettelen szervezetnek vannak törvényszerűségei. A kő kristályokból épül fel. Ha más a kristályszer­kezet. más a kő is. Az élő sejtek egyetlen szervezetben sem azonosak. Az értő szem hártyányi metszetről is megmondja, kiből, miből származik. A magasabbrendű élő szer­vezetek alsóbbrendűekké bomlanak el, s ezek újból magasabbrendűekké alakulnak át. Le és fel. Páternoszter. Páternoszter? Az ezer, rövidebb élére állított húszemele­tes téglalap csupán apró alkotóeleme egy nála jóval nagyobb és bonyolultabb gépezet­nek. E nagyobb gépezet már nem törődik azzal, mi történik alkotóelemeiben. Történjék bár­mi, e nagyobb gépezet öntörvényei szerint jár. Hatalmas, szobafalat elfoglaló térképe­ken zászlócskákat cserél. Minden zászlócska ezer, élére állított téglalap. Minden _ zászlócs­ka ezerszer húsz emelet. Ezerszer húsz eme­letnyi ember. Telefon. Íróasztal. Papír. Kony­ha. Garázs. Jelentés. Beszéd. Ajtó. Ablak. És páternoszter. A zászlócskák helyet cserélnek. Az egyik följebb kerül. A másik a térkép alsó felére vándorol. Csoportjaik bokrokat formálnak, Egy-egy árva zászló inog a magára hagyatott­ságtól. Van, amelyik gombostűjét vesztve, le­hull. Az asztalon heverő dobozkából új kerül a helyére. A szőnyegre hullott színes papír­darabkát majd eltünteti a porszívó. A taka­rítónő. Húsz emelet? Ezerszer húsz? Ezerszer sok tucat asztal? Szék? Folyosói virágtartó? Ablakfüggöny? Ember? Érteleim és értelmet­lenség? A zászlócska jelzés. A jelzés: absztrakció. Az absztrakciók nem tartalmaz­nak részieteket. A részlet egésszé lesz. Az egész általánossá. Az általános absztrakcióvá. Föl. Mint a pátemoszter. És le? Mint a pá­ternoszter. Pátemoszter? A térképeket erős fényű lámpák világítják meg. A vakító sugárban csillog a fényes pa­pír. A csillogás eloszlatja az árnyékokat. A zászlócskáiknak nincs árnyékuk. A megvilá­gítás tökéletes. A térkép is az. Minden rész­let föllelhető rajta. A színek élesen elválnak egymástól. A kék a zöldtől. A piros a sárgá­tól. A barna a fehértől. A fekete a szürkétől. A jelzések szembetűnők. Körök. Négyzetek. Pontok. Téglalapok. Rombuszok. Háromszö­gek. A jelmagyarázat áttekinthető. A lépték: egy a tízezerhez. A térképen csak egy valami nincsen. Iránytű jelképezte tájolás. Hogy merre van észak, dél, nyugat és kelet. Milyen irányba tartanak a folyók. Merre van lenn és fenn. A térkép nem páternoszter. A páter- noszter ugyanakkora utat tesz meg fölfelé, mint le. A térkép a falon lóg Nem mozgat­ják. Csak a jelek mások. A zászlócskák. A színek. A térkép ritkán,.,cserélődik, Sűrűn csak a térképet kezelő emberek. Az öntörvónyei szerint működő, mozgó gé­pezet csak apró alkotóeleme egy nála jóval nagyobb és bonyolultabb gépezetnek. E nagyobb és bonyolultabb gépezetben már zászlócskákat sem rakosgatnak, cserélgetnek az emberek. Ülnek vagy állnak. Időnként rá­pillantanak a komputerek rajzoló egységeire. A számítógépekből térképek fényes felületű papírja tekeredik elő. Rajtuk a jelek. A szí­nek. A léptékek. A térképek önműködő el­osztó csúzdára kerülnek. Megkezdik útjukat. A kisebb gépezethez. Ahol a falra akasztják a térképeket. Lámpákat fordítanak feléjük. Zászlócskákat szúrnak a papírba. Ez a dol­guk. Nem tudják, honnét érkeznek a térké­pek. Nem tudják, azok, akik a térképet kül­dik, kicsodák. Nem sejtik, hogy ott, a kom­puterek mellett már nincsenek szavak. Moz­dulatok. Hogy ott mindez már fölösleges. Ott már naprendszerek és galaktikák mozognak le és fel. A papírokon. Tűzdelik a zászlócskákat. Ezer, élére állí­tott téglalap. Ezerszer húsz emelet. Ezerszer sok tucat világító neoncső. Ablakkilincs. Pa­pírkosár. Iktatókönyv. Toll. Írógépszalag. Pár­názott ajtó. Párna nélküli ajtó. Poroltó. Tűz­csap. És le, fel járó pátemoszter. A zászlócskák mozgását telefonok, telexek, tévékamerák, képtávírók követik, közvetítik, Az ezer téglalapot összefogó bonyolult gépe­zethez. Ahol fontosnak tartanait mindent, ami a téglalapokon belül történik, de csak any- nyira, amennyire az ezerrel osztott fontosság még fontos lehet. Ezért nem is kérdezmei semmit. Csak követelnek. Sürgetnek. Fölszólí­tanak. Legorombítanak. Leváltanak. Kinevez­nek. Átcsoportosítanak. Decentralizálnak Koncentrálnak. Semmi más nem fontos, csak a mozgás. Le és fel. Mint a páternoszter. Pá­temoszter? A húszemeletes, élére állított téglalapban sikoltoznak és búgnak a telefonok. Kattognak az írógépek. Beszédek és köszöntők hangza­nak el. Konyhák edényei csörömpölnek. Aj­tók csapódnak. Ablakok nyílnak és csukód­nak. Gépkocsik fékeznek. Gépkocsik indul­nak. Emberek jönnek. Mennek. Beszélnek Sétálnak. Olvasnak. Ülnek. Állnak. A virág­tartókat bámulják. Az ablakon túli ég szür­kéjét. A másik kabátját. A nők lábát. A füs­töt. A semmit. És jár a pátemoszter. Le, fel. A fával borított dobozok a láncok, vonó­kötelek szabta utat járják be. A mozgáshoz i motorokból kapják az energiát. Minden emeleten gomb. Vészjelző. Meg­nyomni csak életveszély esetén szabad. A mozgó dobozokban vészfék. Meghúzni csal életveszély esetén lehet. A gombok és fékei porosak. Még a takarítónők sem érintik őket Mészáros Ottó 1 i A jövőben olyan szervizek épülnek hazánkban, legalábbis a legfontosabb autóutak mel­lett, amelyeket minden na­gyobb erőfeszítés nélkül „kobby-szervízekké” lehet át­alakítani, mihelyt ennek szüksége felmerül. Amint ugyanis Ábrahám Kálmán, az UVATERV főmérnöke el­mondotta, előbb-utóbb nálunk is jelentkezni fog az igény, hogy a kocsitulajdonos csak a munkaruhát, a szerszámo­kat és a munkahelyet ve­szi kölcsön a szerviztől, de a munkát maga végzi el. Az UVATERV mérnökei te­hát már eleve úgy tervezik meg az előregyártott köny- nyű elemekből összeszerelhe­tő szervizeket, hogy azokban szinte egyik percről a másikra meg lehessen teremteni az amatőr „bütykölés” feltéte­leit. Egyébként a tervezőinté­zetnél kidolgozták az utak mellé telepítendő többi „ki­szolgáló létesítmény" terve­zési elveit is. Ilyen pél­dául az, hogy a benzinkuta­kat és az autós pihenőket 30—50 kilométernyire kell építeni, az út menü csár­dáknak, presszóknak olyan egyéni jelleget kell köl­csönözni, mint amilyenek a Tyúk eszpresszó, a Mókus bisztró és a Birka-csárda kö­szönni sikereit Az eddigi jelzéseket írott, illetve hangszórón to­vábbított szöveges tájé­koztatással kell kiegé­szíteni, például az olyan autóbuszmegállóknál is, mint amilyenből most ezernél többet terveznek csupán Pest megye útjai mellé. Ezeknek elsődleges célja ugyan csupán a közönség vé­delme az időjárás viszontag­ságaitól, de ezenkívül URH- kapcsolatot is akarnak léte­síteni a várakozóhelyiség, az autóbuszvezető és a for­galomirányító között. Az UVATERV megítélése szerint nem célszerű a kü­lönböző kiszolgáló létesítmé­nyeket kombinátsawBŰen egye­síteni, mert ez a kocsik tor­lódását okozná. Ettől a sza­bálytól csak kivételesen, a rendkívül nagy forgalmat le-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom