Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
í*t it X MECltt 1970. JANUÁR 20.. KEDD Lírai riport: Egy magyar falu 25 éve 1945 előtt Pusztazámor lakóinak száma 1941-ben 618 volt. Ebből 309 férfi. Ha a férfiaknál azt a korosztályt számítjuk, akik katonakö telesek: 18—50-ig, akkor a község minden Harmadik férfia elesett a második világháborúban. A község „személyi veszteségei-’ ugyanis 51 ember volt Az első világháborúban sem sokkal kevesebb, mert 43-an hagyták özvegyen feleségüket, árván gyereküket, egy életre szívfájdí- twin édesanyjukat a Szent Korona nevében. Havas, kietlen pusztaságokban megfagytak, lelőtték őket, Jeltelen sírokban fekszenek. Kikért? Miért?... A község földterülete 1613 katasztnáiis hold. Ebből 1200 holdon Barcsa Imre földbirtokos, dr. Merk Pál 144 holdon, a gazdagabb parasztok 56 holdon gazdálkodtak. Maradék: 213 hold. Ezen osztozkodott a 618-ból 612 ember, teháit egynek pontosan 556 négyszögöl jutott. Ez hozzávetőleg egy harmad holdnak felel meg. Az akkori termésátlagok figyelembevételével jmi tudott megteremni ezen a fiödddarabon? Búzából (a Pest megyei, háború előtti termésátlagot számítva) 556 négyszögölön: 3 mázsa. Jelenlegi értéke 1050 forint Az év 365 napjára elosztva, naponta 3, azaz három forint bér, érték, nevezzük megélhetési színvonalnak — jutott egy emberre. Ezért az Siető vásárolhatott volna: nem egészen 1 liter tejet, 1 kg kenyeret. Egy manapság hordható férfiinget kb. 80 napi megszerzett értékért tudott megvásárolni! Kukoricából (tételezzük fel, hogy az egész földön azt termelt volna és vegyük a megyei termésátlagot az 556 négyszögölre vetítve): Jó termés volt és 6 mázsa májusi morzsoltja termett. A mai felvásárlási árral kalkulálva (á, 257 Ft) kapott érte 1542 forintot. Az év 3f>5 napijával elosztva naponta 4, azaz négy forintot keresett. Ez már elég lett volna tíz deka ementáli sajt megvásárlására. Burgonyából (háború elő-ti átlagtermést véve): elért 12 mázsát. Értéke: 2400 forint. Egy napra 6,60 jut. Mondjuk 1 liter tej és még valamennyi kenyér is hozzá! Betegség vagy munkaképtelenség esetén a gazdasági cselédek egy ideig még kaptak bért, de a részesaratók, napszámosok nem. Orvos a faluban nem volt. Időnként meglátogatták a községet, oltottak. A felszabad irt as előtt községi fiatal nem végzett gimnáziumot vagy középiskolát. Szórakozás: farsang utolján azt a legényt, aki vállalta a medve szerepét, felöltöztették kifordított bundába, megitatták pálinkával s egy lánccal másik fiatalemberhez kötötték, aki ostorral végigverte a falun. A medve ugrált, táncolt, a nép nevette. Más: A faluban, ha sikerült valahonnan egy kakast szarez- ni, beásták a földbe, hogy csak a feje látszott ki. Hamvazószerdán bekötött szemmel próbálták a kakas fejét a földbe ütni. Aki beütötte, az lett az első legény. Munkaidő: Az öregek, csecsemők, betegek kivételével minden ember, nő és férfi sötétben kelt fel és sötétben tért nyugovóra. És ebből a faluból a második világháborúban minden j harmadik katonaköteles férfi j meghalt a „hazáért”!!! 1945 után • A községben alakult termelőszövetkezet, a faluban megszállt Tolbuchin marsall nevét vette fel. 1968. január 1-én egyesült a szomszéd község tsz-ével, Sóskúttal. A rendszeresen dolgozó tagok száma 198. Az alkalmazottaké 283. A tsz vagyona: 18 erőgép, 5 gépkocsi, 14 pótkocsi, 2 kombájn, 265 szarvasmarha, 134 sertés, 530 juh, 1800 liba (amelyből még 13—14 kilósakra is hizlaltak és nagyszerű jövedelmet értek el), aztán gyümölcsös, szőlő és a többi. Érdekesebb: 1968-ban az évi egy tagra jutó jövedelem 14 000 forint volt A községből iparba eljárnak dolgozni 300-an. Pusztazámorról nyugatra a 25 év alatt 4 fő disszidált. A 17. számú vegyesbolt forgalma: 1968-ban 1 millió 554 ezer forintot költöttek élelmiszerre. A község lakossága jelenleg 692 ember. Egy emberre — beleértve a csecsemőket is — 2245 forint fogyasztás jut Ruházatra és vegyes iparcikkre 213 ezer forintot költöttek. Ezekben, a vásárlásokban természetesen a Pesten vagy más városban vett dolgok nincsenek benn. Sajnos, éppen ilyen ugrásszerűéin emelkedett az italbolt forgalma is. 1968-ban 775 ezer forintot ittak meg az 5. számú italboltban. Ha feltételezzük, hogy a nők, gyermekek, öregek nem nagyon fogyasztanak, akkor a 16—65 éves férfi korosztály tagjai havonta kb. 350 forint értékű italt fogyasztanak el. (A jóból is megárt a sok!) Igaz, hogy 83 ezer forint értékű ételt is megettek, csupán az 5. számú italboltban. A községben évente 4—5 lakás épül. Kevés! Évi krimi, azaz bűneset: kisebb lopás és a közlekedési szabályok megsértése. A kastélyból 1 millió 650 ezer forintért új iskolát és óvodát építettek. A község fiataljainak 50 százaléka szakmunkás. Az egyetemet végzettek száma 2. Gimnáziumba évente 3—4-en járnak. A könyvtárban 3600 könyv van. Százötvenen olvasnak. Tv-előfizetők száma: 111. Rádió: 156. A községibe 201 újság jár. Ez is igaz Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rosszak az utak, néha még vödörrel kell messziről a vizet hozni, a vályogházak előbb mennek tönkre, mint épülnek és az autóbusz is sűrűbben foroghatna, vasútvonal és állomás híján. Persze sok minden más is lehetne még... De ami van, azt itt megtanulták szeretni és becsülni. Szfits Dénes Foto: Urbán Csepel Autó és Ikarus Járműfejlesztés KiSZ-védnekségge! Péntek délelőtt tanácskoztak a járműfejlesztési programban részt vevő vállalatok fiatal szakemberei. A KISZ tavalyelőtt védnökséget vállalt a járműfejlesztési program megvalósításában. Ennek eredményéről számolt be Ratskó István, a KGM főosztályvezetője bevezető előadásában. Ebben az évben az érdekelt gyárak 6410 autóbuszt, 3700 kis és 2270 nagy tehergépkocsit adnak át, és ez majd teljesen kielégíti a hazai szükségletet A Csepel Autógyár és az Ikarus képviselői bejelentették a tanácskozáson, hogy a fiatal mérnökökből és közgazdászokból munkabizottságot hoznak létre a felmerülő problémák megoldására. Megkezdte működését az uj magyar Központi Levéltár A művelődésügyi miniszter utasítása alapján megkezdte működését az új magyar Központi Levéltár. A levéltár rendeltetésszerűen és kizárólagosan veszi át az országos hatáskörű államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szerveknek, valamint az országos jelentőségű intézményeknek, testületeknek és egyesületeiknek a felszabadulás után keletkezett levéltári anyagát, az országos jelentőségű állami gazdasági szerveknek a felszabadulás, illetve államosításuk utáni levéltári anyagát, a felszabadulás után hozott törvények és törvényerejű rendeletek eredeti példányait, valamint az 1945. január 1-e utáni konzuli anyakönyvek másod- példányait. Ez alól a rendelkezés alól csak az a levéltári anyag kivétel, amelyet a művelődésügyi miniszter engedélye alapján tanácsi vagy szak- levéltárban őriznek. A levéltár ezenkívül gyűjti a felszabadulás után országos szerepet játszott családok és személyek levéltári anyagát, az ugyanebben az időben keletkezett országos történeti vonatkozású egyes levéltári iratokat, továbbá mindazt az anyago.t, amelyet a művelődésügyi miniszter külön jogszabályban vagy esetenként gyűjtőkörébe utak SZERENCS Lenin — képeslapon Három éve alakult meg dr. Petrikovics László szerencsi fogorvos adományából hazánk első képeslevelez őlap-gy ű j teménye a szerencsi helytörténeti múzeumban. Az idős fogorvos, aki több mint fél évszázadon át a világ minden tájáról n egyszázezer levelezőlapot gyűjtött össze, ezt a felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéket a közösségnek adományozta. A gyűjtemény azóta is gyarapodott. Dr. Petrikovics László húsz ország gyűjtőivé! tart kapcsolatot, és több mint félmillió képes-levelezőlapja van. A gyűjtemény egyedülálló része Leninről, a világ minden táján kiadott képeslevelezőlap-sorozata. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Németországban. Olaszországban és máshol forgalomba hozott több mint 250, Lenin portréját ábrázoló lapot gyűjtöttek össze. Szerencsen Lenin születésének centenáriuma alkalmából ezekből a levelezőlapokból külön kiállítást rendeznek. TV-FIGYELŐ VÉRSZEGÉNY ÚJDONSÁGOK A január tizemhaxmadikával kezdődő műsorhetet egészében a többrendbeli vérszegénység jellemezte (természetesen Kloss kapitány kivételével, hiszen ahová ő beteszi a lábát, ott vér folyik, ha törik, ha szakad). A legnagyobb várakozással Raf- fai Sarolta darabját néztük meg. A nemrég feltűnt író bátor témáiéi vetését, tehetségét egy kötet, két bemutatott darab és József Attila díj reprezentálja. A Diplomások. — a kecskeméti Katona József Színházból közvetített második darabja — is jó darabírói képességű, tisztán és okosan gondolkodó, bátor ember munkája. Raifai meglátja a vidéki értelmiség mindennapos problémáit, konfliktusait és alkuit, az adott környezet és a belecsöppent jellem összeütközésének sokszor fenyegető következményeit, — és ami a legveszélyesebb: a ragályos opporíunitás — kitermelte újkispolgár réteget. A közvetítést megelőző bevezető szerint a szerző nem látja ilyen sötétnek a falusi értelmiség morális szellemi helyzetét, alakjait különböző földrajzi pontokon ismerte meg, és csak itt sűrítette egyetlen komplexummá. A darabból — szerencsére — más derül ki; az, hogy a főszerepet éppen egy újonnan kialakuló társadalmi kapcsolatformának a szűkkörű és szűk- látókörű társasági életnek szánta, amely nem is új. Valójában na- gyonis régi és véglegesen lejárt közösségi légkört vetít elénk a darab, — egy önmaga létjogosultságát vegetatíve túlélt atmoszférát, amelynek főveszélye az, hogy gát- talanul elburjánozrva visszahat: új táptalajt teremt magának a letűnt régi helyett. A tehetséges írónak nyilvánvalóan ez a figyelmeztetés az ars poétikája. Szerdán újat ígért a tévé: szórakoztató tanácsadó-szolgálatot, ügy-esb-bajos dolgaink, kérdéseink humoros megválaszolását. Mint rendszerint, most sem vette túi- szigorúan saját ígéretét: nem bővelkedett sem humorban, sem időszerűségben — és a spontán válaszadással is adós maradt. Ezt a formát mindeddig csakis a rádió Szép esi-műsora tudta végigvinni: ott, aki amit telefonon kér, megkapja. Mit kaptunk ezzel szemben a tévé-tanácsadótól? Egy kissé divatjamúlt nézőbecsapá&t: az álrögtönzést, az ál-válaszolást, A RTV-újságban írt bevehetőjében a szerző (azaz főtanácsadó): Kállai István a nézőket társ-szerzőkké avatja, és elöljáróban azzal mentegetőzik, hogy ha a műsor végén a nézők nem eléggé elégedettek, — vessenek magukra, hiszen az ö ötleteiket dolgozta fel a tévé. Valójában ilyesmiről szó sem lehet, és ezt ma már minden odafigyelő néző tudja. Mindvégig nem derült ki viszont, hogy a műsor tartópillére végűi is az aktualitás, a humor, a kabaré, vagy a szatíra volt (vagy akart lenni). Feleki Kamill és Bárdi György személyi varázsa sokmindent kibír, — de mert ezt már annyiszor bizonyították, láthatnánk már őket jó szerepben! A tévé galériája az előrejelzés szerint új szereposztással jelentkezett. Valóban így volt, bár nem hiszem, hogy a rádió-tévé újság erre célzott. A kiállító öt ifjú rek- lámgrafikus élő háttér-szerepet kapott: premier plánban csupán a Nyár a hegyen című filmben is főszerepet játszó Pecsenke József grafikus volt látható (és hallható), — mellette egyedül Simonyi Emőke jutott szóhoz és képernyőhöz. A kiállítás grafikai anyaga is másodrendű szerepet kapott, mégpedig többrendbelien: nemcsak a fekete-fehér technika által rákényszerített szín-redukció miatt, hanem a rendezés jóvoltából is. Karinthy huszonhét évesen írta a Holnap reggel című drámáját (elnevezése szerint tragikomédiáját). Amikor az addig előadatlan darab nyomtatásban megjelent, magyarázkodó előszót irt hozzá — utólag. Nem véletlenül. Ha írói életmű volt valaha, amely nem szorult semmiféle magyarázatra, az Karinthyé. A Holnap reggelben csak ritkán és nyomokban fedezhető fel Karinthy zsenije. A tévésítés által a darab még élettelenebb formát, még tisztázatlanabb tartalmat nyert. Vajon miért éppen ezt a maga jelenében sem sikeres Karinthy-írást méltatta dramatizátori figyelmére a tévé — annyi remek közül? Péreli Gabriella (21) 4. Andrea az eltelt huszonnégy óra tündérmesébe illő eredményeit összegezve, ekikor azt a javaslatot terjesztette elő, hogy mindezt egy nagy dóridéval ünnepeljék meg hármasban. Még ma, frissiben. Részint közös vacsora keretében a Béke Szálló kupolacsarnokában, majd a Budapest mulatóban. Az ajánlat általános helyesléssel találkozott, Andi vállalta, hogy elintézi az állatokkal kapcsolatos teendőket, Etelka nénit átkíséri a szomszédba, telefonon asztalt foglal mindkét helyre, találkozás kilenckor a szálloda halijában. És még volt egy ötödik pont is, Honda kuncogott a kádban, amikor erre gondolt. A lopásra. Arra a cé-értékű szimpat- ronra. amelyet a laboratóriumi asztalról egy óvatlan pillanatban felcsípett és pénztárcájába csúsztatott. Lopás volt ez. akárhogy nézzük, de a szándék — nemes. Azért tulajdonította el ezt az egy szem patront. hogy holnap Kovalcsik- nénál is kipróbálja a csodaszer hatását, hadd gyarapodjék újabb pozitív reakcióval az asszisztensnő kísérleti naplója. Más módon nem is tudná kifejezni mélységes háláját ennek a két nagyszerű embernek, Andinak és a professzorának. Nem, nem a lakbérhátraléktól akar szabadulni, hülyeség. az osztályvezetői fizetés mellett ez nem lesz gond. Igaz viszont, hogy a hálanyilvánítás mellett azért más cél is vezette a kezét, amikor elcsente a pirulát. Azóta, hogy délben a Bonbon presszóban felmerült az ötlet, sehogyan sem tudott megszabadulni tőle, végig ott motoszkált a fejében. Majd tíz éve ismerte Kovalcsiknét, naponta legalább kétszer találkoztak, de egy jó szót, egy kedves pillantást ennél az asszonynál még nem tapasztalt. Milyen lehet, amikor nem keserű, nem goromba, nem ellenséges? Elképzelhető ez egyáltalán? — Hé! — verte meg egy kemény ököl a fürdőszoba ajtaját. — Hé! Honda ijedten riadt fel álmodozásából, gyorsan felült a kádban, a karórájára nézett, amely a törüíközőtartóra volt felakasztva. — Mi az?! — kiáltotta aztán ingerülten. — Még csak nyolc húsz van! Harmincig enyém a fürdőszoba! Ott a szolgálati szabályzat az ajtón, maga adta ki, maga írta alá! — Azért csak mozogjon — jött Kovalcsikné éleshangú válasza. — A telefonhoz. Sürgős ügyben keresik. És vegye tudomásul, hogy nem vagyok a titkárnője, ide ne telefonáltas- son magának! Az albérlő morgott egy cifrát, de csak halkan, ismervén az erőviszonyokat. Még csak a fejét mosta meg. Ráadásul ez a bányarém már vissza sem fogja engedni a fürdőszobába. Kimászott a kádból, gyorsan megtörülközött, belebujt a strandpapucsába, kicsoszogott az előszobába. — Halló! — vette fel a kagylót. — Honda Lászlóval beszélek? — érdeklődött egy behízelgő tenor. — ön vesztett el egy fekete, szarukeretes szemüveget ma, a Bonbon presz- szóban? — Igen, igen — mondta Honda felragyogó szemmel, ügy látszik, ma valóban rendkívüli világnap van, lám, még ez a kis cvikli is rendbe jön. — Tud valamit a szemüvegemről, kérem? — A szemüvege nálam van. Beakadt a kabátom dragonjába, mikor délben elrohantam az asztaluk mellett, csak később, a kocsiban vettem észre. — Jaj, ez pompás! Holnap elszaladok érte. Hová mehetek? — Sajnos, én holnap hajnalban külföldre utazom- Igaz. a házfelügyelőnél obt hagyhatnám, de minek bonyolítsuk a dolgot? Nem igaz? Itt vagyok a szomszédban, a Pálma presz- szóban. Ugorjon be. A szemüveget kiteszem az asztalra, arról megismer. Jön? — Tíz perc múlva ott vagyok! És nagyon-nagyon köszönöm ... Helyére tette a kagylót, rohant. öltözött, kapkodott. Nincs sok ideje, kilencre már a Béke Szálló halijában kell lennie, nem várakoztathatja meg jótevőit. Elő az ünneplő ruhát, átrámolni a zsebeket, irattárca, pénztárca, villamos- bérlet, kulcsok, nem, ehhez az alkalomhoz tiszta zsebkendő illik. Már a nyakkendőjét csomózta éppen a szekrényajtó belső oldalára szerelt tükör előtt amikor hirtelen enyhe szédülés fogta el. Jaj, megint kezdődik a bambulás! Talán még nem késő! Szerencsére jó helyen tartózkodott, éppen, gyorsan benyúlt a fehérneműs rekeszbe, előhúzott egy barackpálinkás üveget kirántotta a dugót, hátraszegte a fejét, bal kezével befogta az orrát, öntötte magába a szeszt... Hála az égnek, sikerült! Elmúlt a szédület. Hű a teremtését az utolsó pillanatban! Másképp nem lett volna semmi a csodálatosnak ígérkező mai estéből, itt üldögélt tén- fergett volna a lakásban jó pár óra hosszat. És a szemüveg ... Hopp, várjunk csak azzal a szemüveggel! Most csodálatosan friss fejjel, a leghatározottabban emlékezett, hogy ő délben a szemüveget szárával lefelé tette le a presszó asztalkára, ilyen pozícióban a kabáttal csak lesodorni lehetett volna, a dragonba semmiképp nem akadhatott bele. És ez az ismeretlen megtaláló hogyan tudta meg az ő nevét, telefon- számát? Hiszen 5 ma volt életében először a Bonbon presz- szóban, a személyzet nem ismerhette, és Andi is, meg ő is megfeledkeztek arról, hogy otthagyják a címüket, a telefonszámukat, ha mégis előkerülne az az okuláré, értesíthessék őket. Nagyon furcsa. Míg ezek a gondolatok foglalkoztatták, közben gépiesen már be is fejezte az öltözködést, kiment az előszobába, felvette a felöltőjét, de mielőtt kilépett volna a folyosóra, bekukkantott a konyhába. — Kedves nagyságos asz- szony — mondta Kovalcsikné- nak, aki háttal állva rántást kavart a gázrezsón —, nagyon kérem, ha keresnének ismét telefonon vagy személyesen, a Pálma presszóban vagyok. Mint aíkit darázs csípett tomporon, úgy perdült meg Kovalcsikné. — Micsoda?!! Ahelyett, hogy azt az átkozott lakbérét fizetné ki végre egy magányos özvegyasszonynak, van képe bejelenteni, hogy zülleni megy?! Arra van pénze?! És hogyha keresnék, akkor én még üzeneteket is közvetítsek?! Hát én csak annyit mondok magának, egyszer- smindemkorra vegye tudomásul... Arra már nem került sor, hogy részletesen kifejtse a tudomásul veendőket, mert orrfacsaró bűz támadt a konyhában, odaégett a rántás, a gázt kellett eloltania, a lábost kellett lekapnia a rezsóról. Ez a pár másodperc elég volt Hondának ahhoz, hogy fürgén kisurranjon a lakásból. ... Honda többek között azért is irigyelte a magas növésű férfiakat, mert azok megállhatnak egy zsúfolt étterem, egy dugig telt cukrászda ajtajában és onnan nézhetnek körül, hogy megtalálják azt, akit keresnek. Es akkor határozott léptekkel, imponáló magabiztossággal siethetnek a megfelelő irányba. Ezzel szemben neki körbe kell kacsáznia az egész termet, mint ezúttal is, és persze, hogy a legtávolabbi sarakban pihen a szemüvege, az egyik apró asztalkán. Mellette egy pohár Hubertus és a kísérőként felszolgált kis- pohár szóda. Fekete, göndörhajú, oldalszakállas fiatalember int mosolyogva, hogy foglaljon helyet, de Honda állva marad. (Folytatjuk.)
