Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

« Mi érinti érzékenyen az embereket? Beszélgetés az „"dsiglenes" titkárra! a vizesek pártéletéről Nagy pelyhekben kavarog a hó, amikor leszállók az autó­buszról a Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalat előtt. A vízellátási osztályvezető szobá­jából hangos telefonálás hal­latszik: „Az embereknek máris küldünk ki teát. A gumigyár­nak megmondtuk, ez vis ma­jor, nem várhatjuk meg, amíg vizet vesznek.” — Ne haragudjék, ezt még el kell intéznem — kínál hely- lyel Prohászka József osztály- vezető és párttitkár. — Ugyan­is a déli városrészben nincs víz, mert egy csőhiba miatt a hajógyár transzformátorhá­zát elöntötte. Még néhány utasítást ad, az­tán leülhetünk beszélgetni ar­ról, hogy milyen itt a pártélet. — Ugyanolyan, mint egy nagyvállalatnál, annyi különb­séggel, hogy ez nem zárt üzem. Embereink sokfelé dolgoznak. Magasabbak az igényeink is, hi­szen egy-egy vízkitermelő he­lyen — például a Buki-szigeti vízműnél — a dolgozóktól meg kell kívánnunk a legnagyobb erkölcsi és emberi tisztaságot — tőlük függ a város vízellá­tása. — Hány párttag van a vál­lalatnál? — Huszonhét, köztük kilenc nő; fele-fele arányban a mun­kások és alkalmazottak közül. Az elmúlt évi intézkedési tervek címszavait olvasom. Mindjárt az elején: „Beszámo­ló a munkaversenyról.” — Nálunk egy-egy egység­ben — a hálózaton, a vízkiter­melő helyeken — dolgozók ala­kítottak brigádot. A szocialista brigádmozgalomban négy bri­gád vesz részt. Egy már el­nyerte a szocialista címet, há­rom brigád küzd érte. Még egy címszó: „Az okta­tás előkészítéséről.” — Vállalatunknál KISZ-, szakszervezeti és pártoktatás­ban vesznek részt a munkások és alkalmazottak. A pártokta­táson belül — érdeklődésük­nek megfelelően — ipargazda­sági és iparpolitikai kérdések­ről vagy közgazdasági alapis­meretekről hallanak £ hallga­tók. — Miről lesz szó az idén a taggyűléseken? — A többi között arról, hogy milyen segítséget adnak a vál­lalat vezetői és a tömegszerve­zetek a szocialista brigádok munkájához, mi akadályozza a brigádok egy-egy vállalásának teljesítését. Márciusban a párt­Elsősegély — az országúton A napokban szemtanúja voltán a következő esetnek. Dunakeszi határában történt az országúton, hogy egy lo­vaskocsi szabálytalanul ha­ladt, az út közepén. Szemoe ment vele a Vasas SE külön­járatú társasgépkocsija. Hogy az ütközést elkerülje, a busz kénytelen volt annyira jobbra húzni, hogy az árokba szaladt. A szekér így is megsérült, de egy ember sem sérült mag. A testes busz tehetetlenül feküdt az árokparton. Vác fe­lé igyekezett egy honvédgép­kocsi. Amikor a vezető és a kocsin ülő tiszt látta a hely­zetet, szó nélkül a busz e é kanyarodtak. Vontatóruáat vettek elő, rákapcsolták a tár- sasgépkocsit, és ügyes manő­verezéssel kimentették sző­rűit helyzetéből. A Vasas-busz motorja fel­bőgött, és olyan gyorsan el­tűnt a helyszínről, hogy még köszönetét is elfelejtett mon­dani a vezető az országúti gyors segítségért. G. F. Felsőgöd szervezet termelést segítő mun­káját értékeljük; számot*ad a KISZ-vezetőség is a megvá­lasztása óta végzett munkájá­ról. Áprilisban a szakszerve­zetekben dolgozó kommunis­ták tevékenységéről fogunk beszélni. — Ön egy fontos osztályve­zetője. Gazdasági munkája mellett végzi a párttitkár teendőit. Hogyan? — Azt hiszem, a párttitkár egyik legfontosabb feladata, hogy minden emberrel törőd­jön a vállalatnál. A párttagok­kal természetesen szorosabb a kapcsolata. Másik feladata a pártszervezetben és a társadal­mi, tömegszervezetekben a kol­lektív vezetés elvének betartá­sa. Ehhez természetesen első­sorban a titkárnak kell betar­tania ezt az elvet. A vezetői értekezleteken például csak a párt titkár vesz részt. Ám a vállalat egészét érintő kérdé­sekben nem a saját — a töb­biektől esetleg különböző —, hanem a pártszervezet testüle­ti véleményét képviseli. Az ilyen kérdéseket tehát előbb páTtvezetőségi üléseken meg­vitatjuk. — Mi foglalkoztatta az el­múlt időben a párttagokat? — Az árak. Az volt a véle- ! menyük, hogy az árpolitika I ! végrehajtásával baj van. Pél- ; dául: az éttermekben az étel­árak egyenletesen mennek föl­felé. Vagy mindenki tudja, hogy a textiliparunk olykor raktárra termel, a szövetek mégis egyre drágábbak, a gye­rekcipőkről nem is beszélve. Mindezek a dolgok érzékenyen érintik a bérből és fizetésből élő embereket. S az emberek elmondják a véleményüket, ha megoldódik a nyelvük. Ezért örültek Kádár elvtárs legutób­bi beszédének. Várták is, hogy nyilatkozzon. Tárgyilagosnak, megfontoltnak tartják vélemé­nyét — mondja a titkár. Igaz, olyan nyelven beszél, amit a legegyszerűbb munkás is ért, s ez nagyon fontos. Bár­milyen nagyszerűen szervez­lek meg egy taggyűlést, nem sokat ér az, ha a tagok nem szólnak hozzá. Az emberek pe­dig csak akkor szóinak, ha tiszta és világos fogalmakkal beszélünk. — Ma már ott tartunk, ha a tagok nem értenek egyet egy jelentéssel, beszámolóval, hát visszaadják az előadónak, hogy csinálja meg újból és alaposabban. — Ügy hallottuk, ön ideig­lenes titkár. — Igen, hét éve azt mond­ták, „ideiglenesen” vállald el. Azóta vagyok titkár. b. NÓGRÁDI JÁNOS: Nagyanyám emléke A rögök közt szivárgó esővel üzenek érted Puffadt falú szobámba látlak a fáradt mennyezetre vetítve, próbállak szétfolyó emlékeimből összerakni. Arcod, mint aquarell-fejek elmosódva, inkább aszalt csontos kezedet érzem; rajta érdúdorok ütődnek, mint hamvas szilvaszemek, végtelen piócacsíkok, most újra érzem ruganyát, ahogy kitapintom, itt az ütőered. Kibomlott hajad szétterül őszen, akár kukoricabajúsz lengne a szélben, s ahogy hajlongsz, mint eleven tompaszög himbál a tested. Két lányod életedben eltemetted meg fiad, és hogy sírni se tudtál, kutatod kőszíved titkát. A rögök közt szivárgó esővel üzenek néked, elmetéltnek, földdel elkevertnek tudd, szívedet visszavettem, ícőszíved" 9 enyémhez tettem: csak így alhatok el. DÁNIEL KORNÉL: Fél percnyi messzeségbe Megállók tőletek Félpercnyi messzeségbe. Elég ne tovább Unlak benneteket Rólam gondoskodók Ostobák Hogy mertek Formálni jogot, Hogy belőlem Óriás törpét faragjatok. A bor magába forr S a szőlőnek érni kell. — Megálltam fél percre tőletek, — Kár, hogy kinevettetek. ~~ r^sur-TK. ■ ,n.. ... j. ■■ iTf ||"|THTTHIirr A mióta beállt a korai zi- . mankó, a rádió legtöbbet hallgatott műsora a reggeli időjárásjelentés. A korai autó- buszjáratokon is erről esik a leggyakrabban a szó. Vagyunk vagy kétszázan, akik naponta átjárunk a Dunán és a szigeten — munkahelyünkre. Számon- tartjuk, hogy mikor és ki nem jött, megkérdezzük, vajon mi lehet vele? A telek hoztak bennünket össze. A folyón úszó jégtáblák, a találgatások, hogy felszállott-e már a köd, vagy megint másfél órát topo'gunk a tűz mellett, amit tűzmester útitársunk rak a környéken szedett rozséból. Három éve telelek a Dunán. Hófúvással most találkoztam először. Reggel nyolc óra. Tahitótfa- luban ködmönös-kucsmós férfi integet a vezetőnek, elénk sza­lad, mutatja, hogy mondani akar valamit. Résnyire húzzák az ablakot, a kocsi melege ki ne menjen, de így is hallani: — Ne menjen tovább, most húztam ki egy teherautót. Bel­jebb, a Pokol felé hófúvás van — mondja s már indul is visz- sza a közelben töfögő öreg Hoffer-trak torhoz. — Hát akkor visszafordu­lunk! — szögezi le pilótánk, inkább csak magának. Eszébe sem jut, hogy valaki nekivág a buckáknak, Néhányan úgy döntünk — megyünk. A kis szőke körzeti nő­vér, a csinos asszonyka, az egyik főtéri üzlet alkalmazott­ja, a révállomás kapitánya, egy koros férfi a betonelem- gyárból, és e sorok írója, meg néhány idősebb-fiatalabb em­ber — alkalmi utasok. Vakít a síksági hótakaró, a szél itt még szelíd, a nap is ott van az égen, ha nem is telipo­fával — de süt. Szaporázunk. Itt jobbra a Hófúvásban nyáron epresek húzódtak, Vác- ról jártak át a diákok, hogy a termést napszámban leszed­jék. Most vastagon, jegesen védi a hó. Félúton belénk mar a szél. A gallérok mögé igyek­szünk bebújni — hasztalan. Az apró hókristályok mindenho­vá utat találnak, a fülbe, a nyakba, a csizma szárába. A férfiak félcipője már megtelt, a nadrágok hajtókája eljegese­dett. Lábuk hideg borogatás­ban. a fülük lila. Bricseszben, térdig érő bil- geriben a betonelemes töri az utat. Aki ügyes, még a nyo­mába léphet. Harminc-negy­ven centi mély a csizmatalp fúrta lyuk. Mire a sor vége odaér, már újból mindent be­levett a hő. Vajon hány kilo­méteres sebességű a szél? VÁC I MAPIO A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1970. JANUÁR 11., VASÁRNAP Önkiszolgáló interurbán Már a Marx téri központ tetejét betonozzák Most a betonozok dolgoznak a tetőn (Gyimesi felvétele) A nagy hideg ellenére, ja­nuár első napjaiban sem szü­netelt a munka a Marx téri új távbeszélőközpont építkezé­sén. Fotóriporterünknek nem kis fáradságába került, amíg lépcsők és létrák segítségével feljutott a két emelet magas­ságba. — Jó időnk van — mondják a TÖVÁLL munkásai, miköz­ben mi fázósan húzzuk ösz- szább a nagykabátot. — Mí­nusz 10 fokig lehet betonozni. Fontos, hogy mihamarabb be­fejezzük a tetőt, és időben átadhassuk a kö­zéptájon helyet foglaló munkatermet a svéd sze­relőknek. Szabó Géza, az Észak Pest megyei Távközlési Üzem veze­tője nagy megelégedéssel nyi­latkozott az építők munkájá­ról. Tavaszra várják a svéd szerelőbrigádot, és szeretnék A Váci Naplóban nemrég megjelent, az iskolai rajzkiál­lítással foglalkozó cikk né­hány megállapítására szeret­nék reagálni, mint a kérdés­ben érintettek egyike. A rajztanár egyik feladata, hogy -a i'gyérmek T*fé_-'ét, mű­veltségét (amely majd a fel­nőtt látásmódjának, műveltsé­gének is alapja lesz) fejlesz- sze, a kor igényeinek megfele­lő színvonalra emelje, megis­mertetve vele a klasszikus és a mai művészet eredményeit, alkotásait. Az oktatás folyamatában rendkívül fontos a nevelői rá­hatás. Mindenki, aki pedagó­giával valamit is foglalkozott, tudja, mennyi függ egy-egy tanár módszerétől, személyisé­gétől. Mégis úgy tűnik, hogy a cikk írója nehezményezi a ta­nári irányítást, és annak átsu- gárzó hatását. Más szavakkal, a tanári irányítás a képzőmű­vészetben nem feltétlenül szükséges. De vajon kőtelked ­Tíz-tizenöt méteres szaka­szokon térdig süppedő hóban járunk. A szorosra fűzött csiz­mába is becsorog, érezni, mint olvad vízzé a lábszánon. Mikor lesz már vége? Könny gyűlik az ember sze­mébe, kétoldalt lecsorog és odafagy. Deresek a szempilláik is. Már látni a szakszövetke­zet szőlőültetvényét. Talán majd ott a kordonok felfognak valamit a szél erejéből. Több mint fél óra telt el — mennyi van még hátra? A szőlők mellett sima az út. A tőkék felfogják a szél erejét, lekötik a havat Itt csak csúsz­kálunk, és már letörölhetjük a könnyeinket is. A Pokol csárdái kanyarból a Dunát nézzük. A hajó még a túloldalon ring, kikötve. Tíz perc múlva indul értünk. Ad­dig beállunk a bódéba, leg­alább a szél nem ér, topor- gunk, bokázunk, hogy ki ne szálljon belőlünk, a meleg ... A hajóval heten jönnek — és visszafelé is fordulnak mindjárt. Könnyebb az út Pest felé... A kisnővér így kesereg: — Nekem sem veszik ma két fillér hasznomat. Az eladónő: — Nekünk is pont most kell leltározni... Én: — Hogy a fene ott enné meg az ilyen januárt. (bányász) az ütemet továbbra is tartani. A régi postaépület mellett kibontakoznak a hatalmas, két emelet magas épület körvona­hetünk-e például a fizikatanár jelentőségében'? Kodály óta tudjuk, hogy botfülű gyermek nincsen. Ugyanígy minden gyermekben van egy bizonyos fokú gyer­meki rajztehetség, amely a sefHCnő-korig."fejleszthető. Az igazán tehetségesek száma azonban igen csekély, örülök a cikkíró optimizmusának, hogy a kiállító gyermekek kö­zött négy tehetséget is felfe­dez. Azonban gondolkodóba ejt, hogy az országos hírű, va­lóban nagyon tehetséges Sel- meci Sándort — a Gábor Jó­zsef iskola tanulóját — egy sorra sem méltatja. A cikkíró intézményes mo­dernkedésről ír. A kifejezés egy kicsit erős, de vállaljuk, mert: a) 1970-et írunk. b) A képzőművészet okta­tásában nem elégedhetünk meg csak a szemléleti úton va­ló megismeréssel. A pedagógus legnemesebb feladata elvezet­ni a gyermeket a gyakorlatig, az alkotásig. S ahogy a villa­mosságról sem tanulhatnak a gyermekek gyertyával kísérle­tezve, úgy a modern művé­szetet is a gyakorlattal, „mo­dernkedéssel” ismerhetik meg. c) Vajon amit mi csinálunk; az valóban csak modernkedés? Nem. mert tantervi . anyag a testek szerkezete, a távlattan elemeinek szögletes testekre redukált vizsgálata. A handa- bandázó álmodernkedés ellen a legjobb fegyver ez a tiszta, logikus, korszerű látásmódot kívánó, valóban modern stílus. A modern városok képe, az új építészet és egyáltalán a mo­dern életet jelképező számta­lan új vonal, mint egyetlen lehetséges kifejezési formát követeli magának az új mo­dern stílust. Végül nem ha­nyagolható el az sem, hogy a gyermekek ilyen, vagy ehhez hasonló képeket látnak az is­mert művészektől is. Lenne még néhány gondolat a cikkben, amelyre reagálni szeretnék, de erre itt, ezen a helyen nincs lehetőség. Ezért az egyoldalúság vádja nem ér­het. Sárközi Csaba rajztanár. Árpád úti Általános Iskola ★ Csütörtökig tart nyitva a múzeumban az általános isko­lások rajzkiállítása. December 17-i számunkban értékeltük a kiállítást. Ehhez az értékelés­hez szói most hozzá az Árpád úti iskola rajztanára. lai. Szellemes megoldással ké­pezték ki az utcai ablaksort. A ferdesíkú falrészek meg­törik a nap sugarát és egyenletes hőmérsékletet biztosítanak a meleg, nyá­ri hónapok idején is. Előfizetőjelöltek sokasága ostromolja a postát. Türelem­re intik őket. Majd az önki- szolgáló interurbán központ! Egy csapásra megoldja az igé­nyeket. Győr volt az úttörő város. Ott decemberben adtak át ha­sonló távválasztó berendezést a közönségnek. Hamarosan 4000 előfizető is igénybe vehe­ti az interurbán önkiszolgá­lást: a telefonközpont kezelőjé­nek közreműködése nél­kül hívhatják a budapesti telefontulajdonosokat. 1970-ben Székesfehérvár, Szombathely, Miskolc, Zala­egerszeg, Szolnok és Debrecen a soros. 1971-ben pedig Gyön­gyös, Pécs, Vác és Siófok, il­letve a főváros között valósul meg — egyelőre egy irányban — ez a kellemesnek ígérkező kapcsolat. (papp) Szovjet kórus a dalostalálkozón TIT-előadások Az országos, minősítéssel egybekötött Dunakanyar da­lostalálkozó május 16-i ver­senyére szovjet kórust hí­vott meg a Pest megyei Ta­nács. A találkozó másodnap­ján pedig a megyei kóruso­kat minősítik, erre előrelát­hatólag Komárom és Heves megyéből is érkeznek vendég­kórusok. ★ ' _ Az elmúlt évi ismeretter­jesztő évadban jelentős mun­ka folyt a munkásszálláso­kon: 54 társadalomtudomá­nyi és 44 természettudomá­nyi előadáson 2264 hallgató vett részt. Az előadásokat 21» keskenyfilm, 22 -diafilm szem­léltette, 8 hangszeres és 1 énekkari bemutató hangzott el. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szomba­ton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. A hét közben a beosztásban változás történhet. A váfi járási központi ügye­letnél hétfőn, január 11-én dr. Kovács Béla őrszentmiklósi körzeti orvos lesz az ügyeletes. FÓRUM: Tiszta, logikus, korszerű látásmódot t

Next

/
Oldalképek
Tartalom