Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
« Mi érinti érzékenyen az embereket? Beszélgetés az „"dsiglenes" titkárra! a vizesek pártéletéről Nagy pelyhekben kavarog a hó, amikor leszállók az autóbuszról a Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalat előtt. A vízellátási osztályvezető szobájából hangos telefonálás hallatszik: „Az embereknek máris küldünk ki teát. A gumigyárnak megmondtuk, ez vis major, nem várhatjuk meg, amíg vizet vesznek.” — Ne haragudjék, ezt még el kell intéznem — kínál hely- lyel Prohászka József osztály- vezető és párttitkár. — Ugyanis a déli városrészben nincs víz, mert egy csőhiba miatt a hajógyár transzformátorházát elöntötte. Még néhány utasítást ad, aztán leülhetünk beszélgetni arról, hogy milyen itt a pártélet. — Ugyanolyan, mint egy nagyvállalatnál, annyi különbséggel, hogy ez nem zárt üzem. Embereink sokfelé dolgoznak. Magasabbak az igényeink is, hiszen egy-egy vízkitermelő helyen — például a Buki-szigeti vízműnél — a dolgozóktól meg kell kívánnunk a legnagyobb erkölcsi és emberi tisztaságot — tőlük függ a város vízellátása. — Hány párttag van a vállalatnál? — Huszonhét, köztük kilenc nő; fele-fele arányban a munkások és alkalmazottak közül. Az elmúlt évi intézkedési tervek címszavait olvasom. Mindjárt az elején: „Beszámoló a munkaversenyról.” — Nálunk egy-egy egységben — a hálózaton, a vízkitermelő helyeken — dolgozók alakítottak brigádot. A szocialista brigádmozgalomban négy brigád vesz részt. Egy már elnyerte a szocialista címet, három brigád küzd érte. Még egy címszó: „Az oktatás előkészítéséről.” — Vállalatunknál KISZ-, szakszervezeti és pártoktatásban vesznek részt a munkások és alkalmazottak. A pártoktatáson belül — érdeklődésüknek megfelelően — ipargazdasági és iparpolitikai kérdésekről vagy közgazdasági alapismeretekről hallanak £ hallgatók. — Miről lesz szó az idén a taggyűléseken? — A többi között arról, hogy milyen segítséget adnak a vállalat vezetői és a tömegszervezetek a szocialista brigádok munkájához, mi akadályozza a brigádok egy-egy vállalásának teljesítését. Márciusban a pártElsősegély — az országúton A napokban szemtanúja voltán a következő esetnek. Dunakeszi határában történt az országúton, hogy egy lovaskocsi szabálytalanul haladt, az út közepén. Szemoe ment vele a Vasas SE különjáratú társasgépkocsija. Hogy az ütközést elkerülje, a busz kénytelen volt annyira jobbra húzni, hogy az árokba szaladt. A szekér így is megsérült, de egy ember sem sérült mag. A testes busz tehetetlenül feküdt az árokparton. Vác felé igyekezett egy honvédgépkocsi. Amikor a vezető és a kocsin ülő tiszt látta a helyzetet, szó nélkül a busz e é kanyarodtak. Vontatóruáat vettek elő, rákapcsolták a tár- sasgépkocsit, és ügyes manőverezéssel kimentették szőrűit helyzetéből. A Vasas-busz motorja felbőgött, és olyan gyorsan eltűnt a helyszínről, hogy még köszönetét is elfelejtett mondani a vezető az országúti gyors segítségért. G. F. Felsőgöd szervezet termelést segítő munkáját értékeljük; számot*ad a KISZ-vezetőség is a megválasztása óta végzett munkájáról. Áprilisban a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységéről fogunk beszélni. — Ön egy fontos osztályvezetője. Gazdasági munkája mellett végzi a párttitkár teendőit. Hogyan? — Azt hiszem, a párttitkár egyik legfontosabb feladata, hogy minden emberrel törődjön a vállalatnál. A párttagokkal természetesen szorosabb a kapcsolata. Másik feladata a pártszervezetben és a társadalmi, tömegszervezetekben a kollektív vezetés elvének betartása. Ehhez természetesen elsősorban a titkárnak kell betartania ezt az elvet. A vezetői értekezleteken például csak a párt titkár vesz részt. Ám a vállalat egészét érintő kérdésekben nem a saját — a többiektől esetleg különböző —, hanem a pártszervezet testületi véleményét képviseli. Az ilyen kérdéseket tehát előbb páTtvezetőségi üléseken megvitatjuk. — Mi foglalkoztatta az elmúlt időben a párttagokat? — Az árak. Az volt a véle- ! menyük, hogy az árpolitika I ! végrehajtásával baj van. Pél- ; dául: az éttermekben az ételárak egyenletesen mennek fölfelé. Vagy mindenki tudja, hogy a textiliparunk olykor raktárra termel, a szövetek mégis egyre drágábbak, a gyerekcipőkről nem is beszélve. Mindezek a dolgok érzékenyen érintik a bérből és fizetésből élő embereket. S az emberek elmondják a véleményüket, ha megoldódik a nyelvük. Ezért örültek Kádár elvtárs legutóbbi beszédének. Várták is, hogy nyilatkozzon. Tárgyilagosnak, megfontoltnak tartják véleményét — mondja a titkár. Igaz, olyan nyelven beszél, amit a legegyszerűbb munkás is ért, s ez nagyon fontos. Bármilyen nagyszerűen szervezlek meg egy taggyűlést, nem sokat ér az, ha a tagok nem szólnak hozzá. Az emberek pedig csak akkor szóinak, ha tiszta és világos fogalmakkal beszélünk. — Ma már ott tartunk, ha a tagok nem értenek egyet egy jelentéssel, beszámolóval, hát visszaadják az előadónak, hogy csinálja meg újból és alaposabban. — Ügy hallottuk, ön ideiglenes titkár. — Igen, hét éve azt mondták, „ideiglenesen” vállald el. Azóta vagyok titkár. b. NÓGRÁDI JÁNOS: Nagyanyám emléke A rögök közt szivárgó esővel üzenek érted Puffadt falú szobámba látlak a fáradt mennyezetre vetítve, próbállak szétfolyó emlékeimből összerakni. Arcod, mint aquarell-fejek elmosódva, inkább aszalt csontos kezedet érzem; rajta érdúdorok ütődnek, mint hamvas szilvaszemek, végtelen piócacsíkok, most újra érzem ruganyát, ahogy kitapintom, itt az ütőered. Kibomlott hajad szétterül őszen, akár kukoricabajúsz lengne a szélben, s ahogy hajlongsz, mint eleven tompaszög himbál a tested. Két lányod életedben eltemetted meg fiad, és hogy sírni se tudtál, kutatod kőszíved titkát. A rögök közt szivárgó esővel üzenek néked, elmetéltnek, földdel elkevertnek tudd, szívedet visszavettem, ícőszíved" 9 enyémhez tettem: csak így alhatok el. DÁNIEL KORNÉL: Fél percnyi messzeségbe Megállók tőletek Félpercnyi messzeségbe. Elég ne tovább Unlak benneteket Rólam gondoskodók Ostobák Hogy mertek Formálni jogot, Hogy belőlem Óriás törpét faragjatok. A bor magába forr S a szőlőnek érni kell. — Megálltam fél percre tőletek, — Kár, hogy kinevettetek. ~~ r^sur-TK. ■ ,n.. ... j. ■■ iTf ||"|THTTHIirr A mióta beállt a korai zi- . mankó, a rádió legtöbbet hallgatott műsora a reggeli időjárásjelentés. A korai autó- buszjáratokon is erről esik a leggyakrabban a szó. Vagyunk vagy kétszázan, akik naponta átjárunk a Dunán és a szigeten — munkahelyünkre. Számon- tartjuk, hogy mikor és ki nem jött, megkérdezzük, vajon mi lehet vele? A telek hoztak bennünket össze. A folyón úszó jégtáblák, a találgatások, hogy felszállott-e már a köd, vagy megint másfél órát topo'gunk a tűz mellett, amit tűzmester útitársunk rak a környéken szedett rozséból. Három éve telelek a Dunán. Hófúvással most találkoztam először. Reggel nyolc óra. Tahitótfa- luban ködmönös-kucsmós férfi integet a vezetőnek, elénk szalad, mutatja, hogy mondani akar valamit. Résnyire húzzák az ablakot, a kocsi melege ki ne menjen, de így is hallani: — Ne menjen tovább, most húztam ki egy teherautót. Beljebb, a Pokol felé hófúvás van — mondja s már indul is visz- sza a közelben töfögő öreg Hoffer-trak torhoz. — Hát akkor visszafordulunk! — szögezi le pilótánk, inkább csak magának. Eszébe sem jut, hogy valaki nekivág a buckáknak, Néhányan úgy döntünk — megyünk. A kis szőke körzeti nővér, a csinos asszonyka, az egyik főtéri üzlet alkalmazottja, a révállomás kapitánya, egy koros férfi a betonelem- gyárból, és e sorok írója, meg néhány idősebb-fiatalabb ember — alkalmi utasok. Vakít a síksági hótakaró, a szél itt még szelíd, a nap is ott van az égen, ha nem is telipofával — de süt. Szaporázunk. Itt jobbra a Hófúvásban nyáron epresek húzódtak, Vác- ról jártak át a diákok, hogy a termést napszámban leszedjék. Most vastagon, jegesen védi a hó. Félúton belénk mar a szél. A gallérok mögé igyekszünk bebújni — hasztalan. Az apró hókristályok mindenhová utat találnak, a fülbe, a nyakba, a csizma szárába. A férfiak félcipője már megtelt, a nadrágok hajtókája eljegesedett. Lábuk hideg borogatásban. a fülük lila. Bricseszben, térdig érő bil- geriben a betonelemes töri az utat. Aki ügyes, még a nyomába léphet. Harminc-negyven centi mély a csizmatalp fúrta lyuk. Mire a sor vége odaér, már újból mindent belevett a hő. Vajon hány kilométeres sebességű a szél? VÁC I MAPIO A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1970. JANUÁR 11., VASÁRNAP Önkiszolgáló interurbán Már a Marx téri központ tetejét betonozzák Most a betonozok dolgoznak a tetőn (Gyimesi felvétele) A nagy hideg ellenére, január első napjaiban sem szünetelt a munka a Marx téri új távbeszélőközpont építkezésén. Fotóriporterünknek nem kis fáradságába került, amíg lépcsők és létrák segítségével feljutott a két emelet magasságba. — Jó időnk van — mondják a TÖVÁLL munkásai, miközben mi fázósan húzzuk ösz- szább a nagykabátot. — Mínusz 10 fokig lehet betonozni. Fontos, hogy mihamarabb befejezzük a tetőt, és időben átadhassuk a középtájon helyet foglaló munkatermet a svéd szerelőknek. Szabó Géza, az Észak Pest megyei Távközlési Üzem vezetője nagy megelégedéssel nyilatkozott az építők munkájáról. Tavaszra várják a svéd szerelőbrigádot, és szeretnék A Váci Naplóban nemrég megjelent, az iskolai rajzkiállítással foglalkozó cikk néhány megállapítására szeretnék reagálni, mint a kérdésben érintettek egyike. A rajztanár egyik feladata, hogy -a i'gyérmek T*fé_-'ét, műveltségét (amely majd a felnőtt látásmódjának, műveltségének is alapja lesz) fejlesz- sze, a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelje, megismertetve vele a klasszikus és a mai művészet eredményeit, alkotásait. Az oktatás folyamatában rendkívül fontos a nevelői ráhatás. Mindenki, aki pedagógiával valamit is foglalkozott, tudja, mennyi függ egy-egy tanár módszerétől, személyiségétől. Mégis úgy tűnik, hogy a cikk írója nehezményezi a tanári irányítást, és annak átsu- gárzó hatását. Más szavakkal, a tanári irányítás a képzőművészetben nem feltétlenül szükséges. De vajon kőtelked Tíz-tizenöt méteres szakaszokon térdig süppedő hóban járunk. A szorosra fűzött csizmába is becsorog, érezni, mint olvad vízzé a lábszánon. Mikor lesz már vége? Könny gyűlik az ember szemébe, kétoldalt lecsorog és odafagy. Deresek a szempilláik is. Már látni a szakszövetkezet szőlőültetvényét. Talán majd ott a kordonok felfognak valamit a szél erejéből. Több mint fél óra telt el — mennyi van még hátra? A szőlők mellett sima az út. A tőkék felfogják a szél erejét, lekötik a havat Itt csak csúszkálunk, és már letörölhetjük a könnyeinket is. A Pokol csárdái kanyarból a Dunát nézzük. A hajó még a túloldalon ring, kikötve. Tíz perc múlva indul értünk. Addig beállunk a bódéba, legalább a szél nem ér, topor- gunk, bokázunk, hogy ki ne szálljon belőlünk, a meleg ... A hajóval heten jönnek — és visszafelé is fordulnak mindjárt. Könnyebb az út Pest felé... A kisnővér így kesereg: — Nekem sem veszik ma két fillér hasznomat. Az eladónő: — Nekünk is pont most kell leltározni... Én: — Hogy a fene ott enné meg az ilyen januárt. (bányász) az ütemet továbbra is tartani. A régi postaépület mellett kibontakoznak a hatalmas, két emelet magas épület körvonahetünk-e például a fizikatanár jelentőségében'? Kodály óta tudjuk, hogy botfülű gyermek nincsen. Ugyanígy minden gyermekben van egy bizonyos fokú gyermeki rajztehetség, amely a sefHCnő-korig."fejleszthető. Az igazán tehetségesek száma azonban igen csekély, örülök a cikkíró optimizmusának, hogy a kiállító gyermekek között négy tehetséget is felfedez. Azonban gondolkodóba ejt, hogy az országos hírű, valóban nagyon tehetséges Sel- meci Sándort — a Gábor József iskola tanulóját — egy sorra sem méltatja. A cikkíró intézményes modernkedésről ír. A kifejezés egy kicsit erős, de vállaljuk, mert: a) 1970-et írunk. b) A képzőművészet oktatásában nem elégedhetünk meg csak a szemléleti úton való megismeréssel. A pedagógus legnemesebb feladata elvezetni a gyermeket a gyakorlatig, az alkotásig. S ahogy a villamosságról sem tanulhatnak a gyermekek gyertyával kísérletezve, úgy a modern művészetet is a gyakorlattal, „modernkedéssel” ismerhetik meg. c) Vajon amit mi csinálunk; az valóban csak modernkedés? Nem. mert tantervi . anyag a testek szerkezete, a távlattan elemeinek szögletes testekre redukált vizsgálata. A handa- bandázó álmodernkedés ellen a legjobb fegyver ez a tiszta, logikus, korszerű látásmódot kívánó, valóban modern stílus. A modern városok képe, az új építészet és egyáltalán a modern életet jelképező számtalan új vonal, mint egyetlen lehetséges kifejezési formát követeli magának az új modern stílust. Végül nem hanyagolható el az sem, hogy a gyermekek ilyen, vagy ehhez hasonló képeket látnak az ismert művészektől is. Lenne még néhány gondolat a cikkben, amelyre reagálni szeretnék, de erre itt, ezen a helyen nincs lehetőség. Ezért az egyoldalúság vádja nem érhet. Sárközi Csaba rajztanár. Árpád úti Általános Iskola ★ Csütörtökig tart nyitva a múzeumban az általános iskolások rajzkiállítása. December 17-i számunkban értékeltük a kiállítást. Ehhez az értékeléshez szói most hozzá az Árpád úti iskola rajztanára. lai. Szellemes megoldással képezték ki az utcai ablaksort. A ferdesíkú falrészek megtörik a nap sugarát és egyenletes hőmérsékletet biztosítanak a meleg, nyári hónapok idején is. Előfizetőjelöltek sokasága ostromolja a postát. Türelemre intik őket. Majd az önki- szolgáló interurbán központ! Egy csapásra megoldja az igényeket. Győr volt az úttörő város. Ott decemberben adtak át hasonló távválasztó berendezést a közönségnek. Hamarosan 4000 előfizető is igénybe veheti az interurbán önkiszolgálást: a telefonközpont kezelőjének közreműködése nélkül hívhatják a budapesti telefontulajdonosokat. 1970-ben Székesfehérvár, Szombathely, Miskolc, Zalaegerszeg, Szolnok és Debrecen a soros. 1971-ben pedig Gyöngyös, Pécs, Vác és Siófok, illetve a főváros között valósul meg — egyelőre egy irányban — ez a kellemesnek ígérkező kapcsolat. (papp) Szovjet kórus a dalostalálkozón TIT-előadások Az országos, minősítéssel egybekötött Dunakanyar dalostalálkozó május 16-i versenyére szovjet kórust hívott meg a Pest megyei Tanács. A találkozó másodnapján pedig a megyei kórusokat minősítik, erre előreláthatólag Komárom és Heves megyéből is érkeznek vendégkórusok. ★ ' _ Az elmúlt évi ismeretterjesztő évadban jelentős munka folyt a munkásszállásokon: 54 társadalomtudományi és 44 természettudományi előadáson 2264 hallgató vett részt. Az előadásokat 21» keskenyfilm, 22 -diafilm szemléltette, 8 hangszeres és 1 énekkari bemutató hangzott el. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Kovács Pál, csütörtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Áfra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. A hét közben a beosztásban változás történhet. A váfi járási központi ügyeletnél hétfőn, január 11-én dr. Kovács Béla őrszentmiklósi körzeti orvos lesz az ügyeletes. FÓRUM: Tiszta, logikus, korszerű látásmódot t
