Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
res» •llf. VEI hírlap 1970. JANUAR 11., VASÄRNAP REGÖS ISTVÁN: Komédiások i Nincs csinnadratta (hol van a trombitaszó?) Fáradt emberek pötyögnek (Pestről falura, onnan vissza fel.) Reumás lábukra jeges szél zúdul. (Mert rossz az ablak.) Álmodoznak a nyárról: mikor a buszban aszal a hő, s ők ájultan visszahullnak, mint most a madarak a fagytól. Tenyérnyi színpad (csak tréfa tán) Meleg víz mitől puhul a smink, csak álom. A publikum mégis kerek szemekkel lesve várja a csodát. No, rajta hát! Allé hopp: fesd feketére a képed. Tegyél fel tornyos kalapot (játssz, komédiázz!) Köpd ki a tüdőd, de varázsolj Hamletet, (királyt...) Te fess ebben a festett világban mosolyt, S lesd a tapsot, öleld magadhoz! (melegít) S ha már izzadtan tapad hátadhoz az ing, Nézz a klarinétra, S lásd, hogy megfagy a dallam. Játssz, mert hiszel a csodában (így magad teszed). A függöny legördül. Fekete arcodon csillog a zsír, Fáradtan nézed a tükröd s keresed tegnapi magad. A színpadon reccsen a díszlet Leszakítva áléivá hullik alá vége. Hazamentek a nézők. r* * EGY FIATAL MŰVÉSZ Korszerű - és lokálpatrióta Csendes beszélgetés a téglakandaPó padkáján Lázas munkában találom Mizser Pál festőművészt. Lenin születésének 100 éves évfordulójára a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ KB és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus országos pályázatot írt ki. Amíg a kinti hideget feledtető remek kis téglakandalló padkáján ülve nézelődöm, tovább szorgoskodik: a Lenin fejet ábrázoló plakát első példányait húzza le rézkarcnyomó gépén. Csak otthon A Duna-parthoz közeli váci házikó barátságos, kedves, egyszerű parasztház. A tágas műterem: a szülői ház egykori istállójának és kamrájának ügyes átalakításából létesült; tetővilágításos, kellemes és céljának megfelelő helyiséggé Akiket semmi nem pótol „Jó tanár az, aki nem csak egy tárgyat, egy féríiegyéni- séget ad elő: annak villanásaiban tudja a tárgyát szerettetni”, Németh László A. tanár úrnak, bár órákat adott esti egyetemeken is, valamely ókból nem sikerült egészen kibontakoztatnia képességeit: tehetsége, becsvággyá többre sarkallta, mégis (megmaradt középiskolai maitematika—fizika tanárnak. Talán a magasröptű szándék, s az eredmény diszharmóniája, keserűségtől bizonyára nem, de rosszindulattól mentes személyiségének szimpatikus feszültsége magyarázza azt az előírt tanmenettől, óra- menettől függetlenülő hanyagságot, amellyel tárgyát, óráit, osztályait kezelte. Nagy hibája volt, hogy az anyagot néhány matematikában kiváló diákjával' Cinkos egyetértésben, csak felvázolta: részletéi, a gyengék számára is köny- nyen érthető magyarázatba legtöbbször nem bocsátkozott. Általában, míg a képesség, a kvalitás felvillanyozta, a szürkeség előtt nem titkolta érdektelenségét Azt hiszem, középiskolai tanárnak túl jó volt, — s ezért rossz. Nevelőnek talán a legkitűnőbb, akivel valaha összekerültem, bár nem nevelgetett. Néhány elejtett megjegyzése örökre megmaradt bennem, mely nem egyenlő az elfogadással, — például, hogy a széteső emberek fertőznek, vagy hogy vajúdás nélkül nincs szülés, s nem magyar tanárunktól, de tőle hallottam először méltatást Németh Lászlóról, — bár ezek így kiragadva másoknak nem jelenthetnek többett „tanáros” közhely-bölcsességnél. Nem ez volt azonban a lényeg. Az a képessége, hogy a diák sikere és bukása nála soha nem csak a tárgyhoz, — az emberhez is kapcsolódott; hogy egy-egy jó, vagy rossz felelet óráin nem csupán a pillanatnyi teljesítményt, készülést, de egyéniségünket is átvilágította; hogy alapvetően mérettünk meg előtte, hogy rejtett erényeinket, hibáinkat hozta felszínre. Próbára hívta ki a bontakozó személyiséget. Nem csak matematikára, fizikára oktatott, önmagunkra is ránevelt. A matematikát mégis B. asszonynál kedveltem meg — átkerültem egy másik osztályba —, már amennyire ez nálam lehetséges volt. Zörgő csontokkal, savós pillantással, szárazságát feloldó savós humorral, savószőke frizurával, horgas orral, termettel és szigorral, éles szemmel és szellemmel járt kelt a padsorok között B. asszony. Előadásait a közepes képességűekhez mérte, nagyvonalúságát hozzászabta az aprólékos levezetésekhez. De azért ő is nevelt. Egyszer egy kérdésemre, szünetben, Ovidius idézettel válaszolt. Nem rejtegettem előtte műveltségem legfehérebb kontinensét, ókori, klasszikusok tárgyában. Megnézett: „Ja. nem igényied?” Végigsértett. Az emlékezetbe újak kémek bebocsátást. Az öreg, halk- szavú, nagyműveltségű föld- rajztanár, aki oly ártatlanul engedte magát kínoztatni kamasz diákjaitól, hogy legyőzött bennünket szelídségével. Az orosz nyelv mélyen, érzelmesen „öntudatos” tanára, ki Sztálin halála napján a dobogót öntözte, az osztálynaplót áztatta könnyeivel. A gyorstalpaló, egykori népi kollégista, aki a polgári szellemiségtől irányított diákbeszélgetésekbe idegen szavak rossz kiejtésével, és friss, talponálló gondolatokkal elegyedett. Miért idéztem fel őket? Idetolakodtak, összehasonlításul, mert arról készültem írni — hogy iskolákban, középisko- -lákban--—-megfordulván, mind kevesebb A. taftár úrral, B. asszonnyal találkozni; Másként fogalmazva: „Tanár vagy hivatalnok?” — kérdezte vitakavaró írásában az Élet és Irodalom egyik legutóbbi számának cikkírója. Biztos, hogy sem a műveltségnek, sem a hatni képes egyéniségnek megszerzéséhez, felépítéséhez nem elég a pénz, és a szabad idő. Az is, hogy a tanári pályán az anyagi gondok, s az idő-rabszolgaság megnehezítik a pedagógusszemélyiség kibontakozását. A dabasi járási művelődési otthon vezetőitől hallottam, hogy környékükön sok tanár szerzett magának mezőgazda- sági mellékfoglalkozást, jövedelemkiegészítési forrást. További tájékozódásra az egyik közeli község gimnáziumának fizikaszakos tanárához irányítottak, aki tyúkfarmot rendezett be kertjükben: különben hatékonyan segíti a TIT munkáját, neves szakkörvezető, egyetemen felvételiző diákjainak szinte száz százalékát felveszik. Az illető — falubeli parasztcsalád sarja. Eredményeit csak emeli szememben, hogy képesítés nélküli pedagógusként kezdte: este végezte el, munka mellett a tanárképző főiskolát, s az egyetemet. Felesége nemrég otthon maradt két gyermekük mellett. Kell a pénz, így jött a tyúkfarm ötlete, azután egy tízezer forintos beruházás. Ma e mezőgazdasági mellékfoglalkozás ezer forintot hoz havonta a családnak. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire nehezen jutottam volna nyilatkozathoz. Úgy az érintett tanárral, mint az iskola igazgatójával diplomáciai közelharcot kellett vívnom érte. „A tanár tekintélye!" „A gimnázium hírneve!” Hja, a sokat panaszolt adminisztratív kötöttség — nemcsak a tanmenetet, az órák folyását szabályozza. Cselekvést, magatartást is, meg életmódot, gondolatokat, érzelmeket, gesztusokat, az egyéniséget, az életet, mindent. Kirívó eset. Pest megye egyik községében egy fiatal pedagógus kezdeményezésére különálló osztályokat, és napközit létesítettek veszélyeztetett gyermekek számára. Az elfoglaltság az érintett tanítónak minimális plusz anyagi dotációt, és maximális napi tizen- két-tizennégy órás munkát jelentett. Az illető, akinek saját pesti lakása van, kizárólag ezért a feladatért helyezkedett el vidéken, bérelt ott szobát, vállalta az utazást, stb. Már viszonylag rövid idő alatt jó eredményeket ért el a „veszélyeztetettek” osztályában... Tragikus fordulat: néhány év múlva a pedagógus — ismeretlen okból, s a falu határán kívül — öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették, de az iskolából mennie kellett. Talán egyetlen más pályán sem büntették volna meg így. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az illetőt éppen annak a közösségnek kellett volna segítenie, amelyben ismerték, hogy az a munkahely tudta volna leggyorsabban visszavezetni az élet szebb oldalaira, ahol oly nagy eredményeket ért el... (Válasz azoknak, akik tanítványait óvnák: e „veszélyeztetett” gyerekek már tapasztaltak az életben egyet s mást.) Nincs olyan év, hogy hatalmas iskolai beruházásokkal ne büszkélkedhetnénk. Aztán itt a televíziós oktatás, az- audiovizuális módszer, a kabinet- rendszer, az elektromos feleltetőberendezések, és a többi: megannyi hasznos újítás. Mindez azpnban nem helyettesítheti A. tanár urat és B. asszonyt. Padányi Anna varázsolódott. A kemence- leheletű kályha is falusi mester kezét dicséri. — Nem vágyik Pestre? — A főiskolai évek alatt, mint szinte minden társam; én is úgy gondoltam, Pesten kötök ki. De bizony akkor is hazajárogattam, és bár később kaptam műtermes lakást Kecskeméten, végül megerősödött bennem, hogy én csak itt vagyok igazán otthon. Gyermekkoromban megszoktam, hogy apám két lovával, kiscsikajával együtt szántottunk, vetettünk, arattunk. Ma már tudatossá vált bennem, hogy másutt nem tudnék élni, dolgozni. A szellemi áramlatoktól itt sem maradok el, — ez nem attól függ, hol lakik az ember. Senki sem mondta még rám, hogy maradi felfogásban dolgozom —, az ellenkező oldalról inkább adódnak néha nehézségek. — Mikor végzett? — Négy éve, hatvanötben, Főnyi Géza növendékeként. Idén májusban Derkovits ösztöndíjat kaptam. Ez nagy segítség: három éven át havi háromezer forint. Óriási lehetőség arra, hogy egy fiatal művész gond nélkül, megkötöttségek, kötelezettségek nyűge nélkül alkothasson. Helyzetemben ez a segítség nem érvényesülhet maradéktalanul, hiszen feleségem ’ és szüleim megélhetése is jórészt rám hárul, és az ösztöndíj ideje alatt új munkát nem vállalhatok. A család — Felesége? — Festő ő is, 68-ban végzett. Most nyílik az első önálló kiállítása Kispesten, azaz a XIX. kerületi Ifjú Gárda Művelődési Házban. Huszonöt olajképpel mutatkozik be. Hároméves házasok vagyunk, gyerek még nincs; egyelőre mégnem is időszerű: szűkén-VRgfcui*k itt, átmenetileg jobbára kétfelé lakunk, — mint én, ő is a szüleinél. Átmegyünk a házacska másik helyiségébe. A hajópadlós szoba teli kincsekkel, szép és régi népművészeti tárgyakkal, cserepekkel, hímzésekkel. Jóformán ennyiből áll a berendezés; becses holmik, és megbecsülendő igyekezet, hogy fiatal emberek előbbrevalónak tartják az ilyesmit a praktikus tárgyak gyűjtésénél. — ösztöndíj előtti időszakában rendszeresen festett a Képzőművészeti Alap vásárló zsűrijének. Ott nyilvánvalóan a kereslethez igazodó, azaz jobbára konzervatív, hagyományos stílusú képeket veszik át. Nem vitte el ez a szempont alkatától eltérő, kényszerű irányba? — Nem adtam fel az eredeti elképzeléseimet. Időbe telt, de csatát nyertem. Kitartóan bombáztam a kiállításokat is — és elértem, hogy sikerült elfogadtatnom az általam kialakított festői világot. Hatvanhétben néhány társammal Nyugat-Németországban állítottunk ki; hatvannyolc novemberében önálló kiállításom volt a Mednyánszky-teremben. Ott harminc olaj- és olajtempera képem és tíz litográfiám szerepelt. Nagy feladat — A Lenin-pályázatot követően min dolgozik? — Nagy fába vágtam a fejszénket: méretre és jelentőségre nézve is nagy feladatot tűztem ki magam elé. Vagy két éve feltűnt nekem, milyetn üres a váci pártház egyik fala — odakívánkozik valami, ami kifejezné... De inkább nézze meg. Valóságos mérete kétszer öt méter. Megcsináltam a tervet és felajánlottam, hogy társadalmi munkában megfestem. Újszerű felfogású pannó lesz —, de úgy gondolom, ha valahol, a pártban az új mellé kell állni. Diapozitívet készítettem a kompozícióról, kivetítettem arra a bizonyos, üresnek látszó falra. Ha eleinte nem is fogadták egyöntetű megértéssel — végül is tetszett. Most járt nálam a lektorátus — dicsérettel elfogadták és megbízásra javasolták a pannó tervét. Szeretném, ha az áprl lis 4-i ünnepi tanácsülésen adnák át A felszabadulás negyedszá' zados évfordulóját reprezentáló pannó a „Világ proletárjai, egyesüljetek” eszméjét fejezi ki erőteljes festői eszkö Sok ceruza- és tusvázíatot vesz elő, külső szemlélő számára még nehezen áttekinthető terveket. — Az ötvenéves jubileum ünnepségét egy szürke kőfal előtt tartották. Vác határában. Szeretnék valami mást: egy felkiáltójelhez hasonló emlékművet. Ez most minden nél erősebben foglalkoztat.. De nem, egyelőre ne beszéljünk róla többet, inkább nézze meg, ha készen lesz. Ha valóban lesz belőle valami... Bizonyára sikerül megvalósítania ezt a tervét is. Huszonnyolc éves, teli ötletekkel - ambícióval. Péreli Gabriella A jósasssonynál Valaki emlegette, hogy Óbudán él Szufita Bábi néni, a csodajósnő, aki megfelelő bak- sis ellenébe ', minden kérdésre választ ad. Amellett a sportot illetően is látnoki képességekkel bír, tette hozzá informátorom, ezért azonnal fel is kerestem Brekek utcai otthonában, ahol harminc macska és tíz teknősbéka társaságában fogadott. Működését azzal kezdte, hogy kígyózsírba mártott ujjaival bűvös kört rajzolt a levegőbe, mondván, hogy így ugyan drágább, de biztosabb, majd érdeklődött, hogy tulajdonképpen mire is vagyok kíváncsi? Hát — feleltem —, jövőre lesz egy-két EB, VB, s a magyar labdarúgó-válogatott további sorsa is érdekel, plusz satöbbi. A plusz satöbbivel kezdte. — Látom, látom, hogy Lakat Károly ismét bajnokot csinál a Ferencvárosból. Száz gólt lőnek és százegyet kapnak, de pontjuk mégis nekik lesz a legtöbb. Khm, állt bennem tótágast az ész, miről beszél ez? Hiszen Lakat már Tatabányán van. A néne azonban kis bajszát pödörgetve zavartalanul folytatta. — Látom, látom, vívóink fényes kubai diadalát. Nemere lesz a női tőrvívó világbajnok, Rejtő kardban lesz első, Kulcsár kardvívásban. És újra világbajnok a kardcsapat is. Rejtő, Portisch, Bay Bela, Papp László, Gerevich összeállításban. Ütődötten néztem rá. Nem értem. Kubában az idén volt VB. És ez az összeállítás! Biztos ebben? — érdeklődtem. Ismét Kubában lenne a VB? És jönnek az új szabályok, ahol nők is lehetnek férfi kardvívók? Nem válaszolt a kérdésre, már transzban volt, így ébren alva adta elő, hogy újfent mit lát. — Látom Balczót, látom, a budapesti VB-n, de nem a dobogón látom, szörnyű, leesett a lóról. Nem tört el ne- kije semmije, de a ló elkezd legelni, az istennek sem akar továbbmenni. Balczó négylevelű lóherét talál... a többit nem látom. Most már végképp közbe akartam vágni, de ő könyörtelenül folytatta. — És hajrá magyar focisták, ha nehezen is, de túljutottak a VB-selejtezőn. Tokióban a harmadik meccsen 4:l-re győznek a csehek ellen. Góüövők: Albert Flórián, Sós Károly, Szepesi György. A csehek részéről Vera Caslavska. Hajrá, magyarok, rá, rá! A nagy hajrázás felébresztette, mire én kigyógyítva op timizmusából megütközve mondtam. ' — De drága jósanya, nincs valami tévedés a dologban? Ebben is, meg abban is. A csehektől éppen nemrégen kaptunk ki Marseille-ben. Es Mexikóban legfeljebb az eredményjelző táblával érhetünk el sikereket. Tépelődve rámmeredt, majd mint aki hirtelen visszakapd a józan eszét, bocsánatkéröen motyogta. — Persze, jaj, jaj, a fenébe a kihagyás fejemnek. Az idei évre szóló jóslatokat mondtam el, maga meg a jövő évire kíváncsi. Már nem voltam, sőt ezek után nem is fizettem ki a honoráriumot, mire ő búcsúzóul szörnyű jóslatokban részesített. Legkevesebb az volt, hogy azok a repülőgépek, amelyekre felülök, mind le fognak zuhanni. Ettől eltekintve nyugodtan távoztam. Akadtak olyan sejtéseim, hogy azért nem kell minden szavát komolyan venni... Nagy S. József ^©coc‘tailed Könnyű zene Oratórium Forradalmi ének Gyászinduló Opera tragédia Vízizene Absztrakt muzsika Virágéraek Zsoldos Sándor rajzai
