Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

rest ^é/7 m m »IECVEI 2 __________ 1970. JANÜÄR 11., VASA1WAP A Hudé Právo Ahol a halál aratott... Smrkovskyról A prágai Rudé Právo szom­bati számában bírálja Smrkovskyt, a nemzetgyűlés egykori elnökét, az 1968 végén és 1969 elején bekövetkezett csehszlovákiai válság „fősze­replőjét”, aki — mint a lap ír­ja — egyéni érdekeit a párt, az állam és a társadalom érde­kei fölé helyezte. ,.Lehetséges, hogy a levéltá­rak valamikor majd a nyilvá­nossúg elé tárják azokat a do­kumentumokat, amelyek be­számolnak az 1969. január 3- ról 4-re virradó nyugtalan éj­szakáról, arról az álláspontról, amelyet egyes vezető politi­kusok elfogattak, a realitások­kal szembehelyezkedve, a CSKP Központi Bizottsága El­nökségének ülésén.” A Rudé Právo bírálja a lap akkori vezetőségét és a Prace című szakszervezeti lap szer­kesztőségét. A Prace — mutat rá a cikk — Smrkovskynak, a parlament akkori elnökének személyes sajtóorgánumává vált. A lap emlékeztet arra, hogy a Prace december 21-én kijelentette: amennyiben visz- szahívják tisztségéből Smr­kovskyt, egymillió fémmunkás sztrájkba lép. A Smrkovskyt támogató kampány szervezői — írja a Rudé Právo — ha- ! zárdjátékukban sem egyes emberek megrágalmazásától, J sem az általános sztrájktól, semmitől nem riadtak vissza, hogy népeinket egymás ellen hangolhassák. A válság országos jelleget öltött. „A Smrkovsky érdeké­ben rendezett kampánynak természetesen megvolt a maga gondosan leplezett kulisszák mögötti vonatkozása. N m akarunk semmit leegyszerűsí­teni és ezért nem állítjuk, hogy e történet „hőse” volt az akció egyedüli karmestere" — írja a cikk szerzője. Arra a kérdésre, hogy kik rejtőznek e kampányban Smrkovsky mögött, kik hasz­nálták fel a háború előtti har­cos, az illegális munkás, a prá­gai felkelés részvevője tekin­télyét, kik szervezték az obst- rukciót és a botrányokat, a cikk szerzője a következőket válaszolja: „Ezek az erők a kulissza mögötti oldalon áll­nak, pontos elnevezésük meg­található a mai politikai ter- minológiá ban”. „Miért beszélünk mi erről? Hiszen Smrkovskyt jogosan kizárták a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságából, nyugdíjba ment, tá­vol került az ügyektől. Kettős politikai játékát (csupán ket­tős volt ez a játék?) befejezte. Ilyen értelemben nem ellenfél többé.” Lapzártakor érkezeit: Meghalt Pável Beljajev űrhajós Pável Beljajev szovjet űr­hajós ezredes szombaton, 44 éves korában elhunyt — köz li az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa. Beljajev ezredes 1965 már­ciusában a Vosahod 2 űrhajón Elutazott a bolgár kormányküldöttség ] Alekszej Leonovval együtt ! űrrepülést hajtott végre. Decemberben Pável' Beljct- jevnél fekély következtében váratlanul erős gyomor- és bélvérzés lépett fel. A műtét után a bélfodrokban trombó­zis támadt, amelyet bélátíú- ródás követett. A halál álta­lános szepszis, tüdőödéma, majd a szívműködés megbé­nulása következtében állt be Beljajev ezredes temetése január 13-án lesz Moszkvá­ban, a novogyevicsei temető­ben. (Folytatás az 1. oldalról.) működési munkaterv szerint az idén mind magyar, mind bolgár részről csaknem 200— 200 tudós, kutató és neves szakember vesz részt a két or­szág tudományos egyesületei által rendezett nemzetközi ta­lálkozókon, konferenciákon. A bolgár kormányküldöttség szombaton délután elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Kiss Árpád miniszter, az OMFB és az MTESZ elnöke. Ivan Popov professzor, el­utazása előtt így nyilatkozott: — Küldöttségünk eredmé­nyes megbeszéléseket folyta­tott Magyarország és Bulgária tudományos és műszaki együttműködésének kiszélesí­téséről. Dr. Ajtai Miklóssal, a Minisztertanács elnökhelyette­sével is e kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeiről tárgyal­tunk. Kiss Árpád miniszterrel közösen pedig megvizsgáltuk és megjelöltük a fontos, alap­vető együttműködési munka- területeket. A delegáció láto­gatása és megbeszélése alapján sor kerül az együttműködés fejlesztésére vonatkozó újabb javaslatok kidolgozására, ame­lyek már a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos vegyes bizottság leg­közelebbi ülése elé kerülnek. Növekszik a Mos betegek száma (Folytatás az 1. oldalról.) járás ott fekvő és további ápo­lásra szoruló betegeit. Egyelő­re nincs szó arról, hogy ha jár­vány is törne ki, a megyei kór­házba szintén beutalnának influenzás betegeket. ★ Közben a nyugat-európai or­szágokban tovább tart az inf­luenzajárvány. Az Egészség- ügyi Világszervezet adatai sze­rint a kontinens déli részén a járvány csökken, északon vi­szont, főként a skandináv or­szágokban, erősödik. A járvány kiterjedt más földrészekre is. Járványt je­lentenek India több államából, mint az EVSZ közli. Latin- Amerikában az influenzajár­vány központja Mexikó. IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK • FESTŐ • TAPÉTÁZÓ és • PARKETTÁS szakmába. Feltételek: az általános iskola 8 osztályának elvégzése, a 14. életév betöltése. A jelentkezéshez szükséges iratok: iskolai jelentkezési lap, születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. Hétfőtől Hatályba lép a magyar-román kishatárforgalmi egyezmény A magyar—román határ mentén lakó magyar, illetve román állampolgárok érint­kezésének megkönnyítése ér­dekében a közelmúltban — mimt ismeretes — egyezmény jött létre a két ország kormá­nya között a kishatáríorga- lomróL Az egyezmény alap­ján a magyar, illetve a ro­mán területen az államhatár­tól számított 15—15 kilométe­res sávban állandó lakhellyel rendelkező állampolgárok határátlépési engedéllyel utazhatnak egymáshoz, roko­nok vagy barátok meglátoga­tása céljából. Az egyezményt mindkét állam kormánya Jó­váhagyta és az 1970. január 12-én hatályba lép. CSAK RÖVIDEN PÉNTEKEN immár har­madszor halasztották el az Intelsat 3 elnevezésű távköz­lési műhold felbocsátását. A halasztás oka első alkalom­mal az időjárás, másod ízben a rakéta második fokozatának meghibásodása, most pedig is­mét a nagy magasságban uralkodó erős széljárás volt. U THANT ENSZ-főtitkár szombaton reggel Yaoundeba érkezett, ahol részt vesz a Kamerun függetlenségének 10. évfordulójára rendezendő ün­nepségeken. ' A vérengzés színhelye: zárt terület. Az amerikai hadsereg állítólag „biztonsági szempontból” lezárt területnek nyilvání­totta My Lait. Az Ohio állambeli Marietta városban kigyulladt egy Idős embereknek otthont adó menhely. A szerencsétlenségnek — az eddigi jelentések szerint — 17 halálos áldozata van. GYURKO GÉZA: Jó napot Mongólia VI. Kenyér a hegyek szellemének Gyanús nekem az a fű. Zen- tai Gyula, az Itteni műszaki tolmács, a „mindent tudó” mongológus, nevet: — Nem is fű ez. Búza. — Búza itt és ennyi és ilyen? — koccan oda-oda a fejem a kocsi ablakához, ahogy bámulom a „kenyeret”, amely eddigi tudásom szerint Mon­góliában nem terem meg. Sem az éghajlat, sem a talaj nem alkalmas arra, hogy búzát, ál­talában gabonát termeljenek. Mondom én, de amit én „fű­nek” néztem, ez mást mond. Már vagy negyed órája „mond­ja” a cáfolatot. Olyan búzatáb­la mellett haladunk, amely le­het vagy 10 kilométer hosszú és aligha keskenyebb. — Miért, nálunk nem lehet búza? — méltatlankodik Bauzgracs, a mongol sofőr, és rálép a fékre, nézzem csak meg, igenis búza ez, csak hát még nem nagyon hányja a ka­lászát. Augusztus végén va­gyunk, és a búza, a kétségtelen búza, itt még úgy néz ki, mint nálunk május végén. De búza! Ring a szélben, mint a hazai tájakon, és ha még messze ke­vesebb is a termése, mint az alföldi magyar búzának, de már terem. Több tízezer hek­táron, állami gazdaság földjén, géppel vetve, géppel betaka­rítva, évről évre többet tanul­va és tudva a búza kedvéről, és kísérletezve, hogy ez a „kedv” mindinkább megelége­dett legyen az itteni klímával. Néhány órával ezelőtt még a tipikus mongol pillanatot láttam. Egy lótenyésztő gazda­ságban éppen a kancákat fej­ték, hogy tejükből a nélkülöz­hetetlen folyadékot és a vita­mint tartalmazó kumiszt, őseink hajdani, a mongolok mai italát készítsék el. Meg­hallgattam a fiatal mongol ló­tenyésztő és a kancát fejőasz- szony magyarázatát, hogyan is kell becsapni egy csikó segít­ségével a kancát, hogy leadja a tejét, hogyan kell erjeszteni a tejet, hogy kumisz legyen belőle, és most a környéket jól ismerő Bauzgrács a teljesen gépesített búzatermesztéssel henceg. Meg azzal, hogy rög­tön Dzsargalandba érkezünk... — .. .az ám az igazi. Az már aztán a gazdaság — ad újból gázt, hogy mielőbb az ország egyik legtöbb termést adó ál­lami gazdaságába érkezzünk. A nagy majorságnak tűnő gazdaság, amelynek igazgató­ja, Arc ja egyébként éppen a gazdaság eredményei miatt lett a Szocialista munka hőse, vol­taképpen Ulánbátor ellátását van hivatva biztosítani. Vi­szonylag régi gazdaság ez, de a „régibb” alatt ne hosszú év­tizedeket gondoljunk — jó egy évtizeddel ezelőtt itt is a vég­telenbe nyúló sztyeppe volt az úr. Most a „majorság”, amely járási székhely, tíz évfolyamos iskolával büszkélkedhet, aho­va vagy 800 mongol gyerek jár a messzi környékről is tanul­ni, több mint harminc kút, posta és telefonközpont, kis szálloda, étterem szolgálja itt az igényeket. Az elsősorban földmívelő gazdaság 44 ezer hektárt mondhat magáénak, ebből 31 ezer hektár áll műve­lés alatt — a többi legelő — összesen 27 ezer (!) hektáron termelnek búzát Emellett zöldséget öntöznek — magyar öntözőberendezésekkel, burgo­nyát termelnek, sőt itt már si­kerrel próbálkoznak sertéshiz­lalással és baromfitenyésztés­sel is. Kétszáz traktor és 120 kombájn! Ez is olyan két szám, ami sokat elmond. Egyébként — mint mondottam — ez nem állattenyésztő gazdaság, de azért akadt itt vagy 30 ezer juh, másfél ezer szarvasmar­ha és vagy ezer ló is... És a búza átlagtermése már eléri a hektáronkénti 12—13 mázsát. Hogy ez kevés? Minden bizonnyal. De nem árt talán visszagondolni ar­ra, hogy abban az országban, amely az „acélos” búzájáról volt híres, ahol a talaj és az ég egyaránt a búzára termett — nem is emberöltővel ezelőtt ugyanennyi voit az átlagter­més. Az első földművelő állami gazdaságok ugyan már a har­mincas évek elején megalakul­tak, de hatásuk a gazdálkodás szerkezetére nézve lényegében elhanyagolható volt. Még 1957- ben is csak 53 kiló gabona ju­tott egy-egy mongolra, de 1963- ban már exportálni is képes volt az ország, a megtermelt gabona mennyisége egy főre vetítve meghaladta a 300 kilót. A gabonatermelés egyúttal szimbólum is: jelképe a mo­nokultúrás gazdálkodás felett aratott mind nagyobb győze­lemnek. És a gabonatermelés, a szibériai gabonafajták mon- góliai meghonosítása, általá­ban a mezőgazdasági „terme­lés” fokról fokra változtatja meg az arátok, a mongol pa­rasztok, de az egész mongol la­kosság ét- és életrendjét. Egész sor mezőgazdasági termény­nek, közismert gyümölcsfaj­táknak még csalt mongol ne­vük sem volt — annyira is­meretlenek voltak a végtelen sztyeppéken vándorló nomá­dok számára. A legmagasabb hegygerince­ken .még ma is ott állnak a kőrakások: áldozati helyek a hegyek szellemének. Ma — in­kább csak megszokásból — ha átkel a hegygerincen az utas, és eléri a hegyek szellemének emelt kőhalmot, valami kis ajándékot helyez oda hálából. Hogy sikerült idáig eljutnia, hogy segítsen a szellem a to­vábbi utakon. Egy cigaretta, egy ajak (mongol csésze), néha valami kopott szerszám, lóko­ponya, apró érték vagy érték­telenség az áldozás tárgya és eszköze. Én már láttam egy szelet kenyeret is a hegyek szellemének kőoltárán ... (Folytatjuk) Áldozati kőrakás — a hegyek szellemének. (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom