Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970. JANUÄR 1., CSÜTÖRTÖK ■"’»iffíw4rin 11 Alacs B. Tamás: SPO' IR T^thTOW HA. JL r vJ) JL V v II. RÉSZ Tegnap addig a megállapításig jutottam, hogy alapjaiban újjá kell szervezni sportéletünket, mivet bebizonyosodott, hogy fennen hirdetett sport axiómáink, melyeken sportéletünk építményének, egésze nyugodott: nem axióma, hanem csupán igazolásra szoruló tételek tömege. Az újjászervezés szerte­ágazó munkájáról íme pár szertelenül csapongó gondolat. 1. Alapok A sportiskolákon túl — me­lyek a zenei, képzőművészeti iskolákhoz hasonlóan a külön­leges sporttehetséget eláruló palánták tudatos gladiátorrá nevelésével hivatott foglal­kozni — az egyéb iskolák testnevelő órái alól felmentést kell kapnia valamennyi olyan iskolásgyermeknek, kik vala­milyen sportágat űznek vala­mely sportegyesületben. A sportegyesületbe lépést pedig az iskola sohase tagadhassa meg diákjától, ha azt az egye­sület kéri. Az iskola ne legyen riva­lizáló sportkör! Az iskola csak az egészség- ügyi testedzéssel foglalkozzon. A tornaórák alól felmentett, egyesületben sportoló diákok pedig — mivel az egyesület­ben úgyis untig eleget vesz­nek részt speciális edzéseken, s ez sok idejüket elrabolja — a felszabaduló tornaórái; ide­jét iskolai leckéik tanulására fordítsák: korrepetitor taná­rok oldalán. Ezzel a gladiátor- fiókák tanulmányi előmenete­lét lényegesen növelhetnénk, s tán mindez valami kevéskét javítana azon a jelenlegi szo­morú helyzeten, hogy például NB I-es labdarúgóink 70 százaléka csak a nyolc ál­talánost végezte el. (Mindez persze nem jelenti, hogy az iskolai tornaórák egyértelműen lemondanának a sportágak propagálásával, megismertetésükkel...) 3. Gladiátor-élet — „nyugdíjjal44 A sportolók (gladiátorok), mint a szórakoztató ipar al­kalmazottai munkaszerződés alapján kell, hogy működje­nek. (Természetesen hasonló fő- és mellékállású munka- szerződések illessék az edző­ket és bírákat is.) A gladiáto­rok, egyéni szerződés alap­ján munkavállalók sport­egyesületüknél. Sérülés, betegség esetén táppénz, sportpályafutá­suk befejezése után pedig — azonnal — megélheté­süket biztosító életjáradék illesse őket. Aktív sportoló korukban a gladiátorok fizessenek életjá­radék-adót, mely megteremti saját, korán elérkező „nyug­díjas” holnapjuk nyugalmát — a befizetett összeg erejéig. Az életjáradék ideje alatt 2. Szervezeti felépítés Az országos megyei sport­hatóság, a Magyar Testneve­lési és Sportszövetség állami­lag kinevezett alkalmazottai­nak, vezetőinek központi irá­nyító szerepe az ellenőrzésre koncentrálódjon: s az egyes szakszövetségek teljes önál­lóságot, függetlenséget kap­janak. Ennek alfája, hogy a szakszövetségek vezetői, al­kalmazottai ne kinevezettek, hanem választottak legyenek. A megyei szakszövetségek el­nökségeit válasszák a megye területén működő szakosztá­lyok vezetői, az országos szak­szövetségi elnökséget pedig a megyei szövetségek vezetői. Szűnjön meg sportéletünkben a kooptálás! Még egyesületi szinten is. Így talán sikerül visszacsalogatnunk a sok lel­kes s hozzáértő sportbarátot, sportszakembert, ne féljünk kimondani: sportüzletembert, kik szervezésben, lelkesedés­ben, szaktudásban pótolhat- tatlanok, s valamikor egye­sületeink s egész sportéle­tünk bölcsőjénél ott bábás­kodtak. S tán sikerül így új fiatal sportszerelmeseket, sportszakembereket „kinevel­ni”. Az egyesületek önállóságát és függetlenségét is feltétle­nül biztosítani kell — lehet szövetkezeti alapon is —, hogy ötletek sokszerűsége borítsa ismét virágba sportmozgal­munk pusztulás veszélyének kitett fáját. A nem gazdaságos sport­ágak így természetesen „tisz­ta amatőr” alapra kerülnek, míg gazdaságossá nem erő­södnek ... A reklám és sport kapcso­latáról sem szabad megfe­ledkezni. Ez nemcsak a Vi- deoton-gyár privilégiuma. (Be’ kár, hogy beteljesülés előtt — delelő előtt öt perc­cel — halaira ítéltetett Ga­lambos Tibor, öreg hát­úszóbajnokunk Csepel Autó- gyáras reklám vízilabdacsa­patának ragyogó terve...) Természetesen a totó bevé­tele ismét egyértelműen a sport céljait kell, hogy szol­gálja: szétválasztva később született testvérétől, a lottó­tól. Az edzők és bírák testüle­tének kérdése pedig már át­vezet a gladiátorélet szürke hétköznapjainak megtárgyalá­sához. Az edzésmunkában sürgősen meg kell szüntetni az „ama- tőrködést”. A legkorszerűbb erőnléti és pszichikai edzése­ket kell végezni a legnagyobb intenzitással. (Persze nem ártana, ha a múltba is néha visszapillanta­nánk: s oly egyszerű dolgokat ismét felfedeznénk, mint a Fradi focisták egykori híres „lövőalagútja”.) Az öreg gladiátorokat igen jól lehetne foglalkoztatni az edzéseken. No nem edzőknek (mint jelenleg általános), ha­nem, hogyis mondjam csak: „előtornászoknak”. Az életjá­radékot kiegészíthetnék élet­tapasztalataik, egyéni trükk- jeik átadásának árával. Ez nekik való! Illő! S így segítenék, nem akadályoznák szeretett sportáguk fejlődését. Persze, félreértés ne essék: színészeknél is előfordul, hogy egyúttal jó színházi rendezők is. Ez a gladiátoroknál is elő­fordulhat. Ez esetben edzővé válásuknak nincs akadálya. De (mely legalább 5—6 évig tar­tana), alkalma nyílik a kiöre­gedett sportolónak az életben való új munkakörben történő beilleszkedésre (szakma-ta­nulás stb.) Az átigazolás egyik sport- egyesületből a másikba, egyszerű, tiszta pénzügyi tranzakció kell, hogy le­gyen. A játékos beleegyezése nél­kül nem igazolható át. A vevő sportkör fizette összeg teljes egészében az eladó sportkört illesse meg. A já­tékos nem vehető meg sportköre beleegyezése nél­kül. a szerződés időtartama alatt soha. Meg kell szüntetni a ka­tonacsapatok részvételét a bajnokságban. A gladiátor (katonai szolgá­latának ideje alatt) legfeljebb hadseregbajnoki mérkőzése­ken vehessen részt. Kiváló élsportolói; (gladiátorok) leg­feljebb kapjanak felmentést a katonai szolgálat alól — ka­tonaadóért __ A sportolók katonai szol­gálata úgyis irreális. A rendes bajnokságban részt­vevő csapatok oly ösztönző módszert találtak ki ugyanis: a katonai szolgálat idejére összes zipkázott csapattagok örömére, mely tulajdonképpen felmentés a katonai szolgálat alól. (Például fociban, vasár­napi győzelmek esetén kimenő csütörtökig...!) 4. Amatőrködés csak, ha valóban erre is ráter­mettek ... És meg kell, hogy szűnjön — mégpedig sürgősen, azon­nal! — az amatőrködés, amely ma a bajnoki rendszerek fele­lőtlen változtatgatásának és komolytalanná tételének terü­letén mutatkozik. Azonnal hatályon kívül kell helyezni például azt a határo­zatot, mely most decemberben született a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének lemon­dó ülésén. Micsoda felelőtlen komoly- talanikodás? Első napirendi pont: az új bajnoki rendszer kiírása. Második napirendi pont: az elnökség lemondása. ... S utánuk a vízözön. Én nem vitatom, a magyar labdarúgás hangulatának (késő tavasszal a bajnoki hajrá!) s a nemzetközi naptárnak meg­felelőbb az őszi-tavaszi rend­szer. De ha már ismét át kell állni, semmi körülmények kö­zött sem szabad féléves tét­Igyekeztem szertelen gondo­lataimat úgy irányítani, hogy minél kevesebb szubjektív él­ményt tartalmazzon. De két ilyet befejezésül mégis el kell mondanom. Az egyik a Mecser-üggyel kapcsolatos. A magáról meg­feledkezett salgótarjáni futó­gép olyanná vált, mint ami­lyenné neveltük. Éveken át. O csak annyiban különbözik a többi „géptől”, hogy meg­sértődve nem akar — vagy nem tud — uralkodni magán és kibeszéli mindazt, mit bár mindannyian tudunk, de azért hétpecsétes titokként őr- zünk és szégyenlünk. Fecse­gett; meg is kapja a magáét. Lehet, hogy egyedül állok véleményemmel, de akkor is kimondom: nem Mecser Lajos találtatott könnyűnek ez eset­ben a mérlegen: hanem sport­életünk. Ügy egészben. Szelle­mestül, szerkezeti felépíté­sestül. Lám mennyivel okosabb volt Albert Flórián „újságíró” kollégám, a tv képernyőjén, Vit-rai Tamás mikrofonja mel­lett Egyszerűen nem akarta megérteni a feltett kérdése­ket. aztán — bocsánat! — fél­re beszélt, adta a tájékozat­lant (mint focista, s mint „új­ságíró” egyaránt!), de aztán valahogy elkottyintotta: Ké­rem én még évekig focizni akarok (értsd: ebből akarok nélküli bajnokságot közbeik­tatni. Lazítással kezdjük lab­darúgásunk új életét? Ugyan kérem... Hogy mást ne mond­jak, ez a labdarúgó-szakosz­tályok anyagi csődjét fokozza csak: különösen megyei, járási szinten. Ki kíváncsi „még nem is sörmeccsre” ... De mit lehet itt tenni? A megoldás hihetetlenül egyszerű, csak nem a lemondó elnökségre kell bízni. Háromfordulós bajnokság, melynek harmadik etapjában a párok a gyengébb csapat pá­lyáján találkoznak, közös ren­dezésben. A gyengébb alatt az első és második etapban egy­más ellen elért eredmények összesítését kell alapul venni: pont, gólarány alapján, s ha ez is egyenlő, úgy a második etap végi tabellán hátrább álló csa­pat otthonában. Micsoda izgalmas lenne a hajrá! A jobb csapatok, a táb­lázat tetején levők, rendre idegenben szerepelnének, s a hazai pálya felhozná a gyen­gébbeket. Ritka reális sorrend alakulna ki így a végére... 5. Két kép megélni), ezért nem mondha­tok semmit, nem vagyok il­letékes. íme, a rabszolga-gladiátor a képernyőn. Félelmetes volt. összeszorult a szívem. Hát micsoda rabszolgalázadást előidéző szavakra fakadhatott volna labdarúgásunk koroná­zatlan, de császára, Flóri? A császár azonban félt. De mitől, kitől? A megfélemlített, hallgatag Flóri császárt milliók lát­ták a tv-ben. De nem Albert Flórián, hanem sportéletünk vizsgázott szőröstől-bőröstöl, ezúttal is: elégtelenre. ★ Milliók olvasták Kádár Já­nos legutóbbi angyalföldi be­szédének e sorait: „Nem rokonszenvezhetünk azokkal, akik profi módjára követelőznek, de tessék-lássék amatőr módra tesznek eleget kötelességeiknek. Ilyen szem­léletet mi nem engedhetünk meg még a sportban sem __” Né hány éve, midőn felrém- lett, hogy súlyos veszély fe­nyegeti népünk jövőjét, mert a gyermekáldás problémája a mindennapok gondjai közt „ötödfendűvé” süllyedt: pár­tunk és kormányunk széles­körű, nyílt akcióprogram meg­valósításához kezdett. Nem­csak a családtervezés tudorait bízta meg tanulmánytervek készítésével, hanem a népsza­porulat kérdéséről széleskörű, őszinte, kendőzetlen sajtóvita indulhatott, melynek során e kényes, mondhatnánk „intim” problémát, a népünket fenye­gető veszélyt, valamennyiünk tudomására hozták: sőt, véle­ményünket kikérték. Csak ezt követően — segítségünkké — születhettek oly jelentős jövőbe segítő döntések, hatá rozatok: mint a családi pátiéi felemelése s az édesanyáka kicsiny gyermekük mellé von zó, hároméves szabadságé biztosító, havi 600 forintot adc rendelet. Midőn gazdasági életünkre gi modellje elavulttá vált: új gazdasági mechanizmus n titkos lombikokban fortyot született, hanem több éven át tartó tudományos vizsgálódás s ismét csak nyílt sajtóvita mindannyiunk megkérdezése után vált valóra, mindany- nyiunk örömére, a párt ve­zényszavára. E vezényszó 10 millió magyar közös ákara tát harsogta. Ha ily kényes és döntő fon­tosságú kérdésekben tudtuk csak az őszinte, nyílt vita nyo mán kezdődhet valami új, jö vöt szolgáló: miért felejtkez­nénk el erről, midőn épp ilyen egyszerű (fajsúlybar ötödrendű) kérdés kerül szűk ségszerüen terítékre, mint < sport? Üj sportvezetőink tiszta lap pal indulnak, hogy a rég sportmechanizmust (mely fe lett elszállt az idő), újjal cse­réljék fel. Gondolatainkkal annak ellenére, hogy köztünk minden bizonnyal számtalan a nem eléggé érett, kibontatlan zöldhajtás —, a jövőt, s a jö­vőn munkálkodó új sportveze­tőket kívántuk segíteni. Ha felettük vita támad, s vita nyomán egyetlen életre­való ötlet szárnyra kél, már nem írtuk le gondolatainkat hiába... Szégyen a futás, de vessző... MOST PEDIG KEZDŐDJÉK A VITA. VARJUK LEVE­LEIKET, MELYEKET A BEÉRKEZÉS SORRENDJÉBEN KÖZLÜNK. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK kedves vásárlóinknak és egész évben felkészülten várjuk Önöket szaküzleteinkben PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom