Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-27 / 301. szám
•A kapitány nem tért vissza többé A NAP KÉL... Az emléktáblára hópelvhek telepszenek: „Ebből az utcából indult utolsó útjára Steinmetz kapitány, a hős parlamenter”. Ebből az utcából, Dankó Gyuláné, Dankó néni házából. A kapun, amit lassan nyitunk, úgy lépett ki, hogy talán megmenti Budapestet, a házakat, a hidakat — az embereket! S nem, jött többé vissza, csak a holttestét hozták i fiatal kapitánynak. — Az öcsém és a férjem az utcán voltak, mikor bejöttek az orosz katonák. Oroszul köszönitek, „zdrasztvujtye!”, és persze, nagyon meglepődtek, mikor egyik katona magyarul válaszolt: Jó napot kívánok! Ö volt a kapitány. El is jött hozzánk, hairmadmagával, s ezt a kis szobát adtuk nekik, ahol most ülünk. Jól befűtöttünk a kályhába, de bejöttek a konyhába beszélgetni. Kedves, barátságos ember volt a kapitány, este fél tízkor még egyikünk sem feküdt le, úgy belemerültünk a beszélgetésbe. Egyszerre csak kopogta’.:: „Steinmetz kapitány itt van? Azonnal öltözzön, jönnie kell!” Nem kíváncsiskodtunk, nem kérdeztük, hová megy, csak annyit mondtam: siessen haza, két tyúkom van, az egyiket levágom holnap ebédre. Mintha éreztük volna ... Hajnali négykor az uram még ébren volt, nyugtalankodott, de a katonák azt mondták, nem lehet pontos a harcos, háborúban ... — A kapitány másnap sem jött, hiába vártuk őt ebédre. Félretettük a részét, nem győztük már várni, aztán ... Két katona jött: „Meghalt a kapitány” — mondták. A férjem és az öcsém kiszaladtak a kapuba, én is utánuk mentem. Lepelbe takarták, itt mosták le róla a vért, a teraszon ravatalozták fel... Akkor tudtuk meg, mi történt. Mielőtt elment, azt mondta: „Azért örülök, hogy itt lehetek, mert közel van Budapest, bezárul a gyűrű, megmentjük a fővárost”. Dankó néni megsiratta a kapitányt. Látta őt élni, mosolyogni — és látta a gyilkos golyók nyomát. Azt a napot nem felej'tl — de nem felejtheti az sem, aki csak a békét ismeri. Reggel hat óra múlt pár perccel, előttem bejáró munkásemberek tapossák a havat. Sötét van, a villany, lámpák fényei sötét árnyékokat rajzolnak a hókrlstá- lyokra. Sok helyen kemény, re fagyott az úttest, nem söpörték el időben a havat. Csúszik a lábbeli, bizonytalan a járás. Es egyszerre sötétségbe borul az utca. F.gy kéz, egyetlen mozdulattal — mint mesékben a vajákos boszorkány — elvarázsolta a fényt. Az emberek amúgy is bizonytalan léptei megtorpannak, óvatosabb lesz a szándék, könyörtelenebb az ébredés. Bizonyára előírás szerint cselekedett valaki. Dicséretes módon járt el. De aki kiadta a rendelkezést, hogy hat órakor villanyoltás, az bizonyára nem gondolta, hogy ebben az időpontban még sötét van, lassan virrad, hiszen a nap 7 óra 30 perckor kel! Nem lehetne a villany- oltást a jó öreg naphoz igazítani? Jó bevált szokás! (hörömpő) Különleges hidegkonyhai készítmények árusítását kezdték meg Monoron a nagyobb vendéglőkben, a cukrászdában és a főtéri önkiszolgálóboltban. A gusztusos hidegtálak a Róna Vendéglátó Vállalat monori üzemében készülnek. Elveszett a nyáregyházi Béke Tsz nyolc csikója, kitörtek a karámból, ötöt már sikerült megfogni Budapesten, Kőbánya környékén, három azonban még valahol kujtorog. Ha valaki megtalálja őket, vagy tud róluk, kérjük, értesítse a termelőszövetkezetet. M AI MŰSOR mozik Gyömrő: Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán. Magléd: A fonok lá-kor érkezik': Ménfle: A gyilkos nyomot hágja T.'onor: a hármas manőver. Pilis: Kleopátra I—II. Üllő: Két mamám és két papám van. Vecsés: Szemüvegesé]». 25 éve szabad Maglód A romba dőlt falu Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. októberében mindent elsöprés-: sál, megfojtással fenyegető fasiszta harapófogó ölelte körül Maglódot. A vasútállomás vonalában magyar rohamtüzér osztagok, Ecser határában nyilas egységek várakoztak. A németek a falu belső, védettebb területeit szállták meg s a környező dombok fedezékeibe húzódtak. Páncélos egységeik Isaszeg—Pécel— Maglód útvonalain dübörögtek napokon át. Ezekben a napokban nem volt csendes a község. A német csizmák fenyegetően kopogtak a házak portáin, keményen csattanó parancsszavak és jajkiáltások keveredtek az álmosan nehéz levegőben. Folytatódtak a kilakoltatások. Az elfogottakat végighajtották a falu utcáin, az állomás előtti térségre terelték össze őket. A Rákoscsabára induló vagonok riasztó háttérként ott várakoztak mögöttük. Az emberek nem akartak engedelmeskedni a rájuk meredő szuronyok, puskacsövek fenyegetésére sem. N éhányan megszöktek. Három-négv embert viss7ahurcoltak közülük, s elrettentő példaként kivégezték őket. A kilakoltatásokat öt alkalommal kellett megismételni. a lakosság vagy részének még így is sikerült, meghúzódnia a pincék mélyén. Az igazi borzalom csak néhány nap múlva szakadt a falura. Minden erőt, tartalékot összpontosító, hihetetlen robajjal támadó tűz fogadta a Gyömrő felől feltűnő első szovjet egységeket... Éjszakánként pokoli fénnyel világítottak az aknavetők sistergő, átízott csövei. A levegő szinte átmelegedett, a becsapódó lövedékek nyomán vibrált a hóborította házak fölött. Több mint két hónapon át harsogott a lövések, robbanások egymásba csapódó, egymást felerősítő pokoli zenéje. A szovjet egységek — úgy tűnt —, taktikáznak. Kifárasztották a páni félelemben egyszerre mindent harc- bavetni, feláldozni akaró ellenséget. Az év utolsó heteiben aztán a szovjet T 34-esek tigrisként vetették magukat a Gyömrő és Maglód határában védfálként láncot alkotó harckocsikra. Hatalmas páncélos testek szaggatták, tépték egymás körül a fagyos talajt. Egyetlen délután sikerült áttörni a láncot. A szovjet katonák már a falu felé robogtak, a német állások felé. Az állomás vonalában állomásozó magyar rohamtiizár- ség még megpróbálta feltartóztatni a kis egységekre szétszóródó szovjeteket, de sikertelenül. Rommá lőtték a falu központját, fogytán volt a lőszerük. Aztán egyik este te litalálatot kanott a vasútállomás megfigyelő tornya. Nem láthatták be többé a szovjet katonák reitekhelyeit. zűrzavar. fejetlenség zilá’ta szét soraikat. Sokra közü’ük megszöktek. a körnvező házak nineéibe menekültek, később átálltak. Gattyán János, az események felidézője szintén nem engedelmeskedett a kilakoltatást parancsnak, itthon bujdosott. Ma is őrzi azokat a megsánjult jegyzetlapokat, amelyeken feltüntette a szökött katonák neveit, s akik közül egy-kettővel ma is tartja a kapcsolatot. Az utókornak azt hiszem érdemes megörökíteni Sipos Zsigmond kenderesi. Molnár Sándor berettyóújfalui, Prima János ma a Szovjetunióban élő, valamint a gyömrői, Tarsoly bazárárus nevét. A sz,ovjet ütegek fényei voltaik a karácsony fényszórói. Rákoshegy és Ferihegy irányából rohamozó szovjet páncélos ék morzsolta fel az ellenálló németek északi szárnyát. Időközben egy, a német haditervet jól ismerő, fogságba esett magyar katona értékes információkkal segítette a szovjet csapatokat. Három nap múlva, december 28-án reggel 6 órakor szanaszét heverő német holttes'ek „jelképezték” az ellenséget. A pincék mélyéről napfényre lépő embereket a falu teljes pusztulásának lesújtó képe fogadta. A monori járás községei közül Maglód újjáépítése, jövője volt a leg- kilátástalanabb. Nem maradi egyetlen ép ház sem ... Még, aznap megalakult hát fővel. Gattyán János és Kiss Ferenc vezetésével a munkás—poroszt tanács. Úgyszólván a semmiből igyekeztek új életet varázsolni. Összehívták az iparosokat. s mindenki a maga szakmája szerint látott munkához. Valaki a romos utcákat, épületeket kutatva a Kóczián- féle uradalmi kastély padlásán érintetlen búzahalmot fedezett fel. Ez az 50—60 mázsára tehető mennyiség és a lakosság által a közösbe adott rejtett tartalék lett a későbbi közellátás alapja. Ami ezután történt az Maglód újjáéledésének, élniakaMONQMHÓI P E S> MEGY El Hí R LX XI. ÉVFOLYAM, 301. SZÄM 19S9. DECEMBER 30., KEDD 25 éve szabad Maglód és Ecser VII-LLES Maglódon úttörőházat. Ecseren új tanácsházat avattak lesz ma délután 3 órakor Maglódon, ahol a takarékossági mozgalomról számolnak be. Járásunk két községében, Maglódón és Ecseren 28-án ünnepelték felszabadulásuk 25. évfordulóját. Az ünnepség első mozzanataként Maglódon az új úttörőházat adták át még délelőtt. Délután 5 órakor zsúfolásig megtelt a moziterem. Az elnökségben foglalt helyet Martin János, a Központi Bizottság tagja, Ná- nási László, az Elnöki Tanács tagja, Kovács Gyula, a járási pártbizottság titkára, valamint a község párt- és tanácsi vezetői. j A megnyitót Kovács József, tanácselnök, az ünnepi beszé- det Pacsik Lajos községi csúcs- I titkár mondta. Az ünnepség végén az Alba regia című filmet vetítettéit az ünneplő közönségnek, majd a községi társadalmi szervek és a lakosság képviselőit vacsorán láttáik vendégül. Délután kezdődött az ünnepi nagygyűlés. Fél 5-kor a Steinmetz kapitány nevét viselő KISZ-szervezet és MHSZ koszorút helyezett el Steinmetz kapitány emléktábláján. A tanácsterem itt is zsúfolásig megtelt. Gutay Pál, a községi tanács elnöke beszámolt 25 év alatt elért eredményeikről, ismertette a jövő legfontosabb tennivalóit. Az ünnepi beszámoló után a KISZ-esek és az iskolások kis műsort adtak, majd levetítették a hős kapitány életéről szóló dokumen- tumfilmet. Este görögtüzet, tűzijátékot rendeztek a KISZ- esek a tamácsháza előtti téren. (k. zs.) NÉVADÓ Kedves kis ünnepség keretében tartották meg a gombai tanácsházán Palaticzki Krisztina névadóját. A névadókönyvbe Margita Miklósné jegyezte be az újszülöttet, majd rövid beszédben köszöntötte. Az úttörők úttörőnyakkendőt ajándékoztak Krisztinának. Vásár Pilisen Pilisen 1970. január 4-én, vasárnap országos állat- és kirakodó vásár lesz. Idős tsz-tagok találkozója Gombán Ecseren is ünnepeltek ezen a napon. A község lakossága 350 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a felszabadulás tiszteletére, járdát építettek, tűzoltószertárt, új tömegszervezeti székházat, tanács- épületet ... Az ünnepség délután 2 órakor kezdődött. Jól időzítették az úttörők stafétáját — pontosan 2 órakor haladtak át Ecseren, A gombai Űj Elet Tsz párt-, és gazdasági vezetői immár negyedik éve, hogy megrendezik az idős tsz-tagok és nyugdíjasok találkozóját. Szombaton, a mostoha időjárás ellenére is közel százan jöttek el a tanács dísztermébe. Az idős embereket a párt és a tanács ] vezetői köszöntötték, majd I ismertették velük a szövetkezet ez évi eddigi eredményeit, Az úttörők köszöntője után a tsz nőbizottsága látta vendégül őket. A szövetkezet vezetősége közel 50 ezer forintot adott karácsonyi ajándékként idős tagjainak. Részt vett az ünnepségen Spenger István, a járási pártbizottság munkatársa, aki átadta az új tömegszervezeti székházat az Téli románc VAGONTOLÖK • « • ccseri szerveknek, ezzel új otthont kapott a helyi pártszerv, a KISZ, a nőta- nács. a szakmaközi bizottság. Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára adta át az új tanácsházát. rásának örök emlékeztetője, a hős kor legemberibb fejezete. Élő igásallat nam volt, az emberek önmagukat fogták be a búzával megrakott szekerek elé, s vacogva, megfeszített inakkal húzták, vonszolták Gyömrő felé a síkos, jeiíes úton. A msgőrölt búzával ismét vissza, néhányan félig megfagyottan, zúzódá- sokkal. Az áldozatvállalás lassan sikerré formálódott. Az események szinte filmszerű gyorsasággal peregtek. Februárban öt taggal, köztük I Gattyán Jánossal, Kiss Ferenccel, Romhávyi Ferenccel és B. Tabányi Pállal megalakult a kommunista párt. J1 liusban megkezdődött a földosztás, egy évvel később, 19-16- ban Dancsó Lajosné vezetésével hozzáláttak a mai Micsurin Tsz elődjének a szervezéséhez. Elkezdődött a vasútvonal újjáépítése is, Szeic/l István irányításával. Budapesti rendelésre megkezdték a I termelést az akkor még magánkézben levő, 40—50 főt foglalkoztató gépgyárban, A mai neves, széles bolt- ! hálózatot irányító ÁFÉS'i < ! Ha,ngya kis szatócsüzletéből i kezd kifejlődni. Nagy Árpád, j Hubert Sándor egykori keres- j kedők minden téren segítik r í közellátás kibontakozását j Épülni kezd Maglód-nyaraló | villanyhálózata, a Kovács-fél? ! kocsmából művelődési ott- , hon lesz. Egy műsoros esten a [ szovjet katonákkal itt felién r varas zeneszerző, Dunajevsz- ki} is .. . Gallyán János, a demokratikus rendőrség tagja lett, sőt később járási kapitánnyá nevezték ki. Ma nyugdíjas rendórszczados. a közügyekben jelenleg is tevékenyen rész vállaló ember. Nélküle, az ő adatszolgáltatása, emlékidézése nélkül szegényebben eleveníthettük volna fel Maglód 25 évvel ezelőtti felszabadulását. Baky László A va-ontoló elromlott. Az export sürgetett. A vagonokat be kell hozni a hetesről. A Kot ács brigád válLaikotott rá. A telepre futó. sínpár szinte eltűnt a vastag hóréteg alatt. A dermedt csöndet harsány kiáltozás verte fel. Hat férfi hócsizmában és vattakabátban egyhangú léptekkel taposta a szürke havat. Arcukat pirosra csípte a hideg szél, de nem törődtek vele. A két rakott vagon ott állt a hetedik vágányon. Az egyik hatalmas termeskocsi volt, mindkét végén szakállas jégcsapok lógtak. Az egyikük letört belőle egy darabot és széles ívben messzire hajította. Társa — jól megtermett, szikár férfi — ránevstett: „A jó öreg gyermekkor!” A kisebbik, a bajuszos mosolyogva bólintott. Egy brigád volt az övék, kevés szóból is értették egymást. „Egyszerre!” — süvített az előbbi hang. Vattameilénves váltak feszültek neki a hideg vasnak, a pajszer éles, csattogó hangja hallatszott, amint belemart a kerékbe. Kivörösödtek az arcok, a tüdőt vas- marokkal szorította a kipréselt levegő ... Aztán alig észrevehetően megmozdultak a vagonok. A sínpár íve megtört a váltókon. Tizenkét izmos láb feszült meg a hóban, fáradt, meleg pára szállt a magasba, pattanásig feszültek az izmok, a szél cibálva, felkapta a hókristályokat, nehézzé tette a látást. Az emberek arra gondoltak: „Nem megállni, menni lépésről lépésre, közel már az úttest, onnan könnyebben gurul a vagon. Menni előre, fogcsikorgatva, vas akarattal. Le kell győzni az ítéletidőt, az isten verje meg.” 1989-et írtunk. a legzordabb napok egyike volt. a Kovács-brigád mégis teljesítette a vállalást és az élet ment tovább. <ö> Bemutató testnevelőknek Darázsi Ildikó Monor, Kossutli-iskoia A napokban rendezték meg az általános iskolai tanulók különböző tornaverseny-anya- gának bemutatóját a monori gimnáziumban. A látottakat élénk szakmai vita követte, melyet Kárpáti György szakfelügyelő vezetett. Helyes hagyománya ez a monori járásnak, hiszen itt a látottakon még lehet vitatkozni — néhány hónap múltán a versenyeken azonban már nem. Kedves jutalom ez az előző évi győzteseknek, hogy a következő év szakmai bemutatóját ők tarthatják. így volt ez most is. Koncz György Monor, Munkásőr úti iskola Somodi Imre felvételei Dankó Gyuláné: — Tőlünk indult utolsó útjára Steinmetz kapitány 1944. december 28-án. (koblencz — péterffy)
