Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
Í't5 * megy ti &Urlap 1969. DECEMBER 3., SZERDA A TÁNC ÍRÓ A tánc a legősibb művészet. S egyben — színpadi deszkákra kerülését, írásos megörökítését figyelembe véve — a legfiatalabb. Amíg a film és az úgynevezett tánc- írás, mely mintegy lekoltá- zása az egyes mozdulatoknak, maradandóvá és továbbfej- leszthetővé nem tette, csak lábról lábra szállt, generációkról generációkra öröklődött. Ma már variációs gazdagsága és kapcsolata a zenével nyomtatásban is szinte teljesen megközelíthető: a látvány immár nem röppen el; kritikák elemezhetik, tudomány taglalhatja, rendszerezheti. Lányi Ágoston táncpedagógustól hallom mindezt, az ország három kinetográfusának, táncírójának egyikétől, akit aibból az alkalomból kerestem fel, hogy a minap vette át, kiváló népművelő munkájának elimeréseképp, a Szocialista kultúráért kitüntetést. A hollandok magyarul énekelnek Filmszalag feszül előtte, éles megvilágításban. Eredeti néptáncot, erdélyi legényest fényképezett az operatőr, s ő itt, számomra meglehetősen rejtélyesnek tetsző jelekkel, lejegyzi, amit a tovasikló kockákon lát. A szakember, az ily módon papírra vetett táncot, másokkal is megtaníthatja. (Egyébként a filmről való táncíráshoz Lányi Ágostonon kívül nálunk egyelőre senki sem ért.) Most olyan részhez jutott, ahol pihenőt tarthat. Kikapcsolja a készüléket. — A kitüntetést ezért a munkájáért kapta? — kérdezem. — Hát, igen, ezért is. Több mint húsz éve űzöm hivatásszerűen ezt a foglalkozást. A Tánctudományi tanulmányok csaknem valamennyi kötetében és a Táncművészeti Értesítő című' időszakos folyóirat számaiban láthatók táncírásaim, olvashatók tanulmányaim. Számos együttest vezettem. Jelenleg a pilisvö- rösvári német nemzetiségi tánccsoportot óktatom, egyben a HW5SZ Bihari János táncegyüttesének néprajzi munkatársa vagyok. Finnországban, Hollandiában, Ausztriában és Csehszlovákiában néhány kurzusnak tanítottam magyar néptáncokat. Pipák, szőnyegek, zászlócskák, furcsa tőrök, színes levelezőlapok köröskörül a falakon — a külföldi megbízatások szívéhez nőtt emlékei. — A hollandok megtanulták „A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda” kezdetű dal három versszakát magyarul. Öröm volt hallgatni, ahogy énekelték. Amikor búcsút vettem tőlük, az autó körül eljárták az üveges táncot. Szép szál gyerekek A pilisvörösváriak felől érdeklődöm. Lelkesedéssel beszél róluk. Több mint tíz éve ismeri őket. Kezdetben a nemzetiségi szövetség felkérésére, alkalomszerűen járt ki hozzájuk, hogy egy-egy tánccal megismertesse őket, 1964 óta, vagyis azóta, amióta a helyi Jókai Művelődési Ház igazgatója szerződést kötött vele, hetenként kétszer, két-két órát tölt el a nyolc pár táncossal, akiket héttagú zenekar kísér. Nagyra becsüli megszervezőjüket és A Hazai Pamutszövőgyár Soroksári Gyára katonaviselt, érettségizett fiatalokat VESZ FEL 8 hónapos mövezetőképző tanfolyamra A kiképzési idő alatt havi 1500—1800 Ft-os fizetést adunk. Jelentkezés önéletrajzzá! Budapest XX., (Soroksár) Marx Károly u. 294. vezetőjüket, • a fáradhatatlan Hidas Györgyöt, aki különben német és ének szakos tanár, valamint Peller Istvánt, aki a zenekart vezeti. — öt házaspár táncol ebben a nagyon családias jellegű csoportban. A Pétervári 1 és a Húber családból kettőkettő, a Venczel családból három testvér tagja az együttesnek. A fiúk szép szál, egyforma magasra nőtt gyerekek, ami, táncosokról lévén szó, igen sokat számít. S valamennyien nagyon tehetségesek. Hat magyar és hat német tánc szerepel a repertoárjukban, közülük három a saját táncom. Évente har- mincszor-negyvenszer lépnek fel, Ausztriában már háromszor valtak. Minden számukat meg kell ismételniük, olyan fergeteges tapsot aratnak. A végén, bizony, már nincs szuflájuk a közkívánat teljesítésére. Turnéik hagyományos jelmezes báljain óriási sikereket érnek el ötletes jelmezeikkel. Ahány versenyen, vetélkedőn részt vesznek, mindegvikről aranyéremmel térnek haza. A német nemzetiségi csoportok közül nillanatnyilag ők a legjobbak. Nem csoda, általános iskolás korukban kezdték, tíz éve táncolnak. Az én kitüntetésemmel egyidejűleg Venczel Erzsébet, azaz Mirk Tamásné és Rusztics József, e két legrégebbi tag, minisztériumi dicséretet kapott. Egyébként Rusztics, Venczel Józseffel együtt, a Nemzetiségi Központi Együttesnek is táncosa. Készülődés _— Ami aggaszt — teszi hozzá kissé szomorkásán —, az, hogy a régi tagok lassacskán kiöregednek. Az utánpótlás biztosítása érdekében, az általános iskola negyedikeseit rávettem a tánctanulásra. Sajnos, egyelőre csak négy lány vált be, ők már a csoport 1.5. jubileumán, november 6- án, közönség elé is léptek. Átmenetileg némi pangásra számítok. De a Nagykőrösön, jövő tavasszal megrendezendő megyei táncfesztiválon, melyen a tíz legjobb együttes lép fel, még ott kívánnak lenni valamennyien, s az egyik táncuk az én kun ver- bunkom lesz. melyet csak ezután ismertetek meg velük. — Nyilván újabb aranyéremmel térnek maid haza. — Bárcsak próféta szólna magából — feleli. Polgár István Magyarország felfedezése A KISZ KB, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Népművelési Intézet közös rendezésében „Magyarország felfedezése’* címmel megrendezi a III. Országos Ifjúsági Fotókiállítást, hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. A pályázat célja, hogy a fiatal magyar fotósok a fotóművészet eszközeivel szemléletesen mutassák be hazánk 25 éves szocialista fejlődését. A pályázaton részt^ve- het minden 35 éven aluli fotós. Pályázni lehet fekete-fehér, vagy színes képekkel, fotosorozatokkal, amelyek országos, vagy Magyar- országon rendezett nemzetközi kiállításokon eddig nem szerepeltek, négy (tetszőleges képkivágá- sú, hosszabbik oldala 40 cm) képpel és egy (legfeljebb 6 db 18x24 cm-es képből álló) sorozattal. A beküldött képeken a következő adatokat kell feltüntetni: 1. A pályázó neve és életkora (klubok, szakkörök tagjai a pályázati anyagokat kollektiven küldjék be!); 2. a kép címe, * témája és sorszáma. A képek beküldési helye: Fővárosi Művelődési Ház, Budapest XI., Fehérvári út 47. Beküldési határidő: 1970. február 15. A borítékon kérik feltüntetni a „Magyarország felfedezése, fotó- pályázat** megjelölést. A díjak (első 800, második 600, harmadik 400 forint) öt kategóriában kerülnek kiosztásra: 1. riportfotó, 2. emberábrázolás (életkép, portré), 3. sport, 4. táj-városkép, 5. fotóplakát. A pályázat anyagát a Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából kiállításon mutatják be. Hívószám GX 17 Hobbyja a hivatása Az ékszereket és vagyonkájukat mentő emberek őrültnek hitték az ostrom alatt, amint két ócska bőröndjében cipelte egyik óvóhelyről a másikra színházi archívumát. Rongyokban lógott róla a kabát, de ruhatárának egyetlen darabja sem volt olyan fontos számára, mint ez a papírhalmaz; írások a színházról, színészmesterségről. S ennek most éppe,n 25 éye. — Kofán beleszerettem a színészetbe és a literátus vonatkozása is érdekelt — mondja Rátonyi Róbert, érdemes művész. — Négyéves korom óta gyűjtöm a színházi hetilapokat, folyóiratokat és később az eredeti hangfelvételeket is megkedveltem. Hiánytalanul, rendben sorakoznak polcán a bekötött évfolyamok, címük az évtizedek során többször változott csak gyűjtőjük szenvedélye maradt azonos hőfokon. A Színháztudományi Intézet is megirigyelte már legendás hírű archívumát és gyakran fordultak hozzá kollegák is, akiknek a nyugdíját jelentette egy-egy dokumentum, mely igazolta bizonyos időre tevékenységüket. A ma már agyonsárgult lapok millió kérdésére válaszoltak a kisfiúnak, a vallató kamasznak, és később már őt is bírálták, értékelték — a felnőtt színészt. A megmosolyogni- vaió naív felvételek és színházi pletykarovatok mellett ugyanezekben a lapokban olvashatunk a színészmesterség minden vonatkozásáról, arról, ami a felszín, — a maszk és a kellék mögött meghúzódik: az énekesi átélésről, a szerepformálás bonyolult folyamatáról; színmű-írásról, dramaturgiáról, és az új műfaj, a film csetlő-botló, járni tanuló babykoráról. S milyen hozzáértésről tanúskodnak az akkori színház- és könyvkritikák! — Gondolná, hogy a világ első musicalje magyar produkció volt? — kérdezi népszerű Ro- bi-mosolyával. — Pedig tagadhatatlan, íme a bizonyíték; az eredeti felvétel, a Hello, Amerika! 1925-ből. S mivel a hang erőtlen, elmagyarázza a gázlemezgyártás kezdetleges technikáját, amivel ezek a lemezek készültek. Kicsit később megszólal János vitéz 1904-ből, a híres Jancsi bohóc 1920-ból s mintha három évtizede megszakítás nélkül jönne, hogy nagyon fáradtan ebben a pillanatban ideérjen, — énekelni kezd Bajor Gizi egy operettdalt. így, kicsit életre kel a nye- bergő hangokból a századelő és egy gondolat: mennyire nem konzerválható teljességgel a színészi varázs! (— Azt hittem, Rátonyi Ró- bertnek az újságírás a hobbyja, hiszen annyiszor találkozunk írásaival a lapokban. Tévedtem volna?) — Nem! Nem! Az írogatási vágy gyerekkorom óta esik-, landoz. Sőt! Most fog csak csodálkozni, még szerkesztő is voltam. Hogy nagyon régen, diákkoromban? Hogy egy kis iskola újságját bízták a gondjaimra?... Azt hiszem, azóta sem okozott egyetlen megjelent írásom sem akkora örömet, mint az a szenkesztős- ködés. A Világ Ifjúsága, a Film, Színház, Muzsika, a Ludas Matyi, az Esti Hírlap, a Füles és a Tükör hasábjain tulajdonképpen élő színháztörténetet csinál, megmenti a feledéstől a sztorikat, melyek annyira jellemzőek a gátlástalanul megnyilvánuló színészekre. Derűs szobájában a könyvek között furcsa karakterisztikus bábuk ülnek, s orrukat belülről az üveghez nyomják. — őket is gyűjtöm, de csak azokat, akiket valaha is játszottam, esetleg kaptam. — És kiemel egy sárga szoknyás lányt, nagy legyezővel, a Le- niingrádi Bábszínház ajándékát. — Ö szimbolizálja nekem a leningrádiak szeretetét. A rádióban hetenként elhangzó musical-ismertetéseink anyagát külön szekrényben őrzi. A világ összes jelentősebb zenés darabjának lemezét és szövegkönyvét megszerezte. Hogy a legjellemzőbbet, legértékesebbet megtalálja, természetesen előkészületben részletesen tanulmányozza az illető ország zeneirodalmát, jelenlegi zenei termésével ismerkedik. Rátonyi közismerten a legtöbbet utazó színész; kutató szemmel és amatőr filmfelvevőgéppel járja a világot. Az amatőrfilmezés a negyedik hobbyja. Legutóbbi nagy élménye Amerika volt. A torontói la-itika tavaly így írt róla: „Robi fáradhatatlansága és kifogyhatatlansága szinte megfejthetetlen ... szórakoztató-gép. De hozzátehetjük; masinája Roils Royce minőségű.’’ Kellemes emléke még Bing Crosbyval és Frank Si-< natrával készített showja. Amit a Magyar Televízió sajnos nem tűzött műsorára. Estére a My Fair Lady Hig- ginsz szerepét játssza. Asztalán kikészítve a szöveg és a kocsiban gondosan maga mellé rakja. De hiszen a My Fair Lady a 409. előadásnál tart?! És ha álmából felébresztenék is, tudná a szöveget. Hiába, lelkiismeretességét a szakma is tiszteli. Ónody Éva Sipos Tamás, az Alba Regia című film forgatókönyv-írója a filmtörténetet hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére átdolgozta és színpadra alkalmazta. A történet alapja a háború alatt megtörtént esemény; az időlegesen Székesfehérvárt kiürítő szovjet csapatok egy rádióslányt hagynak vissza a városba, aki onnan, miután a nácik visszatérték a városba, adja le jelentéseit rádión parancsnokságának a ■ fasiszta csapatok hadmozdulatairóL Sipos Tamás a színpadi változatban is meghagyta — nagyon helyesen — a filmszerű szerkesztés sok képből összeálló komponélási módját. Éppen ezért a cselekmény a színpadon is gyors és pergő lesz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy avatott kezű színpadi szerkesztő darabjáról van szó, mint az, hogy a darabot játszó színészek a színpadon otthon vannak. Nem játszák, nem alakítják, hanem élik szerepüket. Az együttes jól összeforrt. f ölddeák Róbert rendező munkáját a lényegre törés, a drámai csomópontok megfelelő hang- súlyozása, valamint a mérték- tartás jellemzi. Érződik a színpadon, hogy a „zenekar” minden tagja engedelmeskedik a „karmesternek”, mert érzik, a rendező koncepcióját s mi több, azt magukénak is vallják. A német városparancsnok, Schultze őrnagy szerepében Felvinczy Viktor kitűnően formált meg egy olyan SS tisztet, aki megfelelő intelligenciával rendelkezik, és éppen ezért gonoszsága is felfokozottabb, Felvinczy Viktor dicséretére válik, hogy ezt az oly sok buktatót rejtő szerepet nem játszotta túl. 4 A darab egy másik sok szeretettel és szívvel megírt figuráját, Göröncsér bácsit, id. Tóvári Pál formálta meg a színpadon ugyanolyan szeretettel és hozzáértéssel, ahogy az író írta meg ezt a darabban. Gesztusai, néha kapkodó mondatai, egy-egy szemvillanása, életközeibe hozza a nézőhöz a figurát. Verát, az orosz rádióslányt Kádár Flóra alakította esz- köztelenül, és mégis, hangjával, kicsit szögletes mozdulataival feszültséget teremtett. Az orosz rádióslányt bújtató vidéki kórházi főorvos szerepében Viktor Gedeon nyújtott szép alakítást. Ö a színpadon valóban orvos volt, aki addigi életében soha nem politizált. Ámde most a történelem tett fel neki kérdést, amire így vagy úgy, de feltétlenül választ kellett adnia. A válaszadás előtti nehéz perceket, órákat, valamint mindannak revideálásáit, amiben addig hitt, ezt a nehéz lelki vajúdást kitűnően oldotta meg. Játéka szuggesztív. A darab másik kulcsszereplője az orvos felesége, aki férjéhez hasonlóan, ugyancsak nem találkozott a politikával — csak feleség, csak anya —, aki a maga világát akarja megóvni és átmenteni a nagy történelmi pillanatokban is. Ámde a történelem az események képében neki is feltette ugyanazt a kérdést, amit a férjének. Az ő döntése sem könnyű, neki is újra kell értékelnie egész addigi életét. A szerep megformálója, Ágh Éva mindezt kitűnően oldotta meg. Jelenléte a színpadon minden esetben atmoszférát teremt, mert úgy mozog, jön- megy, beszél és cselekszik, ahogy egy ilyen orvosfeleség abban az időben cselekedhetett. Szerepét nem alakítja, hanem éli, otthon van benne, éppen ezért lesz játéka hiteles, s egyben a produkció egyik legkiemelkedőbb alakítása. Meg kell említeni még két kisebb szerep alakítóját is, Nagy Bálintot, aki a barbár SS-őrmestert a maga primitívségében vitte színpadra, valamint Rajna Máriát, áki a kórházi nővér szerepében volt emberi villanás. Külön kell szólni Bercsényi Tibor díszlettervező munkájáról. A darab szerkesztése miatt sok képre tagolódik, éppen ezért egyes képek helyszínei is változnak, ami a díszlettervezőt természetesen nagy munka elé állította. Nos; Bercsényi Tibor korszerűen oldotta meg a dísz- letezésnek ezt a problémáját, mert a díszletelemeket úgy komponálta meg, hogv azok más és más síkban való beállításukkal új helyszínt is teremtettek. Csak dicsérni lehet a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályát, hogy ezt a darabot választotta ki, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója méltó megünneplésére. (karácsonyi) Elment az öreg Az öreg még a múlt héten Meg elbeszélte, komoly szavát ott állt velünk, öngúnnyal cifrázva; lent a vízparti kompnál alig tíz éve, az italmérés előtt mint falujáró párt-küldött Mikor sunyorgott a parasztokat a téeszbe Űri községben derűsen csipkelődve, miként szervezte be. szeme körül, arcának nem a kora miatt Most szombaton este vastag redői, ott álltunk, lent mint napfénysugarak az italmérő előtt megint, futottak széjjel. szatmári szilvát Itt élt a telepen ittunk, féldeciket, s föl se tűnt volna, már öt éve, mióta hogy nincs közöttünk, a palotai tanácstól ha Gilicze Miska csendben nyugdíjba ment, csendben nem jegyzi meg: mint régi vasas káder elment az öreg. ott szorgoskodott az igazgatási osztályon Először nem értettem; másfél évtizedet. ha elment, hát elment Meredek homokpart volt — feleltem — nem vagyunk mi hozzá kötözve. a telke, százötven olcsó öl, azt túrta fel. Gilicze erre mondta el; kis meseházikót emelt, a minap, egyik hajnalon deszkahulladékból, fölkelt az öreg az volt a fal s kiment a kert a vakolat mögött, végébe, ott érte a varázsolt szőlőlugast, a szédület. gyümölcsöst, virágkertet. de visszafeküdt még a szétpergő homokot reménykedve; így kötötte meg. elmúlik hamar, s mehet Igen. a múlt héten még reggel az italmérőhöz ott állt velünk, mint szokta. két deci borát — az olcsóbból — a partra le szürcsölgette, s mesélt sokat, régmúlt eseteket; Nem szenvedett sokat. a külvárosban, a ligetben egy percig tartott csak mikor fiatal segéd volt, — így mondta Misi — szép gyári lányokkal, meg míg ellibbent élete. faluról jött pesztonkákkal hogyan ismerkedett. Hetesi Ferenc Pál
