Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

I 1969. DECEMBER 9., KEDD PEST HEGYEI k/ŰHop Dr. Aj fai Miklós Prágában Hétfőn reggel vonaton Prá­gába érkezett a magyar— csehszlovák gazdasági és mű­szaki tudományos együtt­működési vegyesbizottság 7. ülésszakán résztvevő magyar kormányküldöttség. A delegá­ciót dr. Ajtai Miklós minisz­terelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a magyar—csehszlovák vegyesbizottság tagozatának elnöke vezeti. A delegációt a pályaudvaron Miloslav Hrus- kovic miniszterelnök-helyet­tes, a csehszlovák—magyar ve­gyesbizottság csehszlovák ta­gozatának elnöke fogadta. Apró Antel Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST végrehajtó bi­zottságának 44. ülésszakán. Búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron megjelent Veres József munkaügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda- ' pesti nagykövete is. Közvélemény - köz ügyekben Tíz esztendeje jelent meg a Központi Bizottság határozata a munkásosztály helyzetének, élet- és munkakörülményeinek állandó, fokozatos javításáról. A nyár folyamán megye- szerte felméréseket — úgy is mondhatnánk: önvizsgálatot — végeztek a pártmunkások; a dolgozók ezreinek vélemé­nyét kérték ki arról: mit és hogyan sikerült végrehajta­nunk ebből a nagyjelentőségű párthatározatból ? Az elhangzott vélemények­re érdemes és szükséges oda­figyelnünk, ha olykor szubjek­tivek is, ha bizonyos kérdé­sekben a közgazdasági ismere­tek hiányát tükrözik, mert van egy vitathatatlan pozití­vumuk: kendőzetlenül őszin­ték. Azt a felmérést, amelynek tapasztalataiból most közre­adunk, a szobi járás ipari üze­meiben végezték, tanulságai azonban általános érvényűek. Két kérdést ragadjunk ki csu­pán a sokból — mindkettő alapvetően befolyásolja a munkásosztály helyzetét, álta­lános és politikai közérzetét —: a munkásosztály vezető szerepének, ezen belül az üze­mi demokrácia érvényesülésé­nek, és az életszínvonal alaku­lásának kérdését. A munkásosztály vezető szerepét vizsgálva a felméréseik megcáfolták azt a korábbi aggodalmat, hogy az // _ / MUBUTOR-BEMUTATO A Lőrinci Műbűt-or Ktsz kiállítást rendezett legújabb ter­mékeiből. A szövetkezet, amely gyártmányainak 93 százalékát exportálja, most az új formatervezéssel készült színes, dekora­tív garnitúráit vonultatta fel. A szövetkezet dolgozóinak jó munkáját dicséri a Duna Interkontinental Szálló magyar étter­mének teljes belső berendezése is. Ne várjon az utolsó hétig! NOVEMBER 24-Töl DECEMBER 13-1G nagy engedményes vásár a ceglédi, nagykőrösi, vécíési, dunaharaszfi, monori, győmrői és gyűli boltjaiban. Sokféle ünnepi bor, pezsgő, koktél, vodka, vermouth, külföldi cigaretta, szörp és. kávé közül válogathatnak vásárlóink. 10-20% OS ÁRENGEDMÉNY KÉNYELMES, OLCSÓ,, GYORS BESZERZÉS új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével csökkenhet a fi­zikai munkások részaránya az üzemi vezetésben. A vizsgált üzemekben — a vállalati, a párt-, a KISZ- és a szakszer­vezeti vezetést véve alapul —, a vezető testületek tagjainak 60 százaléka fizikai dolgozó. Ennek ellenére, az üzemi demokráciáról kialakult kép nagy eltéréseket mutat. A követendő példát e tekin­tetben a szobi kőbánya, a ze- begényi ásványőrlő, a vámos- mikolai és a kemencei ktsz, valamint a szobi MÁV-fűtőház jelenti; ezeken a munkahelye­ken a vezetők a terveket rend­szeresen termelési tanácskozás elé terjesztik, a dolgozók véle­ményét, javaslatait összegyűj­tik. ezeket a - tömegszervezeti vezetőséggel megvitatják, s az így hozott határozatokat min­den esetben ismertetik a mun­kásokkal. Ezek a termelési ta­nácskozások nemcsak a ter­vekre. a termelésre, hanem a vezetésre, az' üzemi légkörre vonatkozó kritika szabadságát is biztosítják. Nem ilyen jó a helyzet a nagymarosi léüzemben, a szo­bi betonelemgyáirban, vagy a nagymarosi gépgyárban; itt a termelési tanácskozások ugyan rendszeresek — de formáli­sak. A gazdasági vezetők a kész terveket ismertetik, s a dolgozók húzódoznak a véle­ménynyilvánítástól. Passzivi­tásuk — -amint a felmérések igazolják —, nem érdektelen­ségből fakad, hanem abból a tapasztalatból, hogy korábbi javaslataik, bírálataik is vá­lasz és intézkedés nélkül ma­radtak. A nagymarosi gépgyárban súlyosabb bajok is mutatkoz­tak": megromlott a viszony a műhelybeli és az irodai dolgo­zók között; bizonyos munka­köröket lebecsültek. A fizikai dolgozók rugalmasabb és em­berségesebb vezetést igényel­nek, és visszautasítják az olyan hangot, amely az egyik vezető szájából hangzott él, hogy 4ífír.ak itt még sorban állni hat-hétfortnitos órabérért- a kapu előtt!” Nem helyeslik a dolgozók azt sem, hogy az üzem vezetői erkölcsi és anya­gi megbecsülés tekintetében nem tesznek különbséget a törzs gárda-tagak és az újon­nan belépők között. Az egész bérgazdálkodásban — mond­ják —, erősen érvényesül a szubjektivitás. Kirívó példa­ként említették az esetet, ami­kor a központ, a Szerszám­gépipari Művek illetékesei azonos bérszintet állapítottak meg a törzsgyár segédmunká­sainak és a nagymarosi gép­gyár 15—20 éve ott dolgozó szakmunkásainak. Az igazság­talan besorolás — természete­sen —, nagyarányú fluktuá­ciót váltott ki a nagymarosi üzemben. Figyelemre méltó tanulságo­kat kínál a dolgozók vélemé­nye r az életszínvonal alakulásáról is. A munkások helyesléssel fogadták az új gazdaságirányítási rendszer célkitűzéseit. A reform első évét — a tervek teljesítését és a csökkentett munkaidő beve­zetését tekintve —. sikeresnek tartják. Sérelmezik viszont, líogy bár a csökkentett mun­kaidő alatt több termelési ér­téket állítottak elő, mint ko­rábban, jövedelmük az előző évihez képest mégsem emelke­dett. Sok a panasz a fogyasztói árakra és az áruellátásra. A szobi járásban — mondják a dolgozok —, az idén különö­sen az első félévben, rossz volt a zöldség-gyümölcs- és a hús­ellátás. Az áruhiány miatt sok­helyütt protekciózás, pult alóli árusítás alakult ki, s álkinek nincs „összeköttetése”, már csak fonnyadt, selejtes árut kap munka után. Gyakori pa­nasz, hogy délután nem lehet tejet és kenyeret kapni, mert a boltvezetők keveset rendel­nek: félnek a visszárutól. Sok a kifogás a tartós fogyasztási cikkek ellen: a tévé- és'rádió- készülékek, hűtőszekrények gyakran szorulnak javításba, rögtön a vásárlás után. Rá­adásul sem ezekből, ?em a ru­házati cikkekből nincs megfe­lelő választék a járásban. Az említett és a fel nem so­rolt panaszok, vélemények m^jpkíást t ^ücgetnek.-'-Bffjnré* szűk helyi mtézfréőéásel orvo­solható. más részük a felsőbb fórumok beavatkozását igény­lik. Annál is inkább, mert a tíz esztendeje kibocsátott pártha­tározat ma sem évült el, s még jó ideig megszabja tenniva­lóinkat. Nyíri Éva Román küldöttség a szentendrei járásban Pénteken hazánkba érkezett a Román Szocialista Egység­front küldöttsége. Vasárnap a szentendrei járásba látogattak el a vendégek. Leányfalun Szeberényi Le­hel író, a Hazafias Népfront szentendrei járási elnöke tájé­koztatta a küldöttséget a tör­ténelmi és régészeti emlékek­ről. Elmondta: közel X ezer nemzetiségi él a Járásban, s ez eleve meghatározza a népfront munkáját — a nemzetisé­gi hagyományok ápolására és a népi-nemzeti egység megvalósítására töreked­nek. Szentendrén megnézték a vendégek Kósza Sípos László kiállítását, s élénk eszmecse­rét folytattak a képzőművészet modem irányzatairól. A Szerb Egyházmúzeum ' megtekintése uitán városnézésre indult a küldöttség. Wolf Lajos városi népfrontéinak ismertette Szentendre múltját, s a nép­front tevékenységét. Pomázon, a községi pártbi­zottságon Jónás János titkár üdvözölte a vendégeket, majd Kocsondi Antal, a helyi nép- frontbizottság elnöke beszélt a község életéről, a kertbará­tok klubjáról, a szerb klubról és a honismereti körről. S Hegedűs László, a népfront Pest megyei titkára a község­politika gyakorlati kérdéseiről szólt. A visegrádi Salamon-to- rony volt a következő ál­lomás. Itt Jenei Tibor, a népfront já­I rási titkára U kultúrpolitikai munkát ismertette. A Határcsárdában — ebéd után — Máthé Zoltán, a járási pártbizottság osztályvezetője a népfront pártirányításáról adott tájékoztatást. Vasile Po- top, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Szocialista Egység­front Országos Tanácsának titkára, a román testvérszerve­zet munkáját ismertette. (paládi) . \ k Fellegvárból — műhely A kedvelt frázisnak, misze­rint minden tevékenységnek van fellegvára, azaz olyan he­lye, ahol e tevékenységet — legyen az tudományos kuta­tás, művészi munka, sport vagy bármi más — magas fo­kon, tehát nagyszerű eredmé­nyekkel űzik, sűrűn ellent­mondott a valóság. Legalábbis ami az eredményeket illeti. A fellegvár — nemcsak valós, de átvitt értelemben is — távol van a földtől, hegycsú­csokra, megközelíthetetlen or­mokra épült, s ezért nehéz, vagy teljesen lehetetlen on­nét megítélni, mi történik, s mi nem a földön. Szokás volt, s szokás ma is a tudomány, a tudományos kutatás fellegvá­rainak nevezni a különböző intézetellet, s az emberek többsége, bár nem tudja, lé­nyegében mit csinálnak ezek az intézetek, munkájukból mi a haszna a társadalom­nak, végletesen ítélkezik ró­luk. Vagy azt mondja, hogy­ha vannak, akkor biztos kel­lenek. vagy azt, hogy telje­sen fölöslegesek. A párt Központi Bizottsá­gának tudománypolitikai irányelvei túl a szakkörö­kön, a szélesebb közvéle­mény előtt is világosabbá tet­ték a tudományos munka sze­lepét, fontosságát, helyét í & gazdasági-társadalmi tevé­kenységben, s ilyen módon is hozzájárulnak a helyes, vég­letek nélküli ítélkezéshez. Szükség van erre. Annak ide­jén — mint akkor lapunk hasábjain, is beszámoltunk ró­la _ például sokan voltak, alak értetlenül' és Idegenked­ve fogadták az Építéstudomá­nyi Intézet Szentendrei Tech­nológiai Kísérleti Telepének létrehozását, mondván, a be­ruházási összegből inkább la­kásokat építenének... A tu­dományos intézetek munkája ritkán tartogat mindenki számára érthető látványos­ságokat, s ennek, valamint annak is szerepe van a tehe­es ütő-ítélkezés be»*- -hogy-ma­guk *3 intézetek sein -tftá rekedtek szoros kapcsok ková­csolására a gyakorlattal, úgy hitték, a fellegvárral nem fér össze a — műhely. ötvenmillió forintba került eddig a szentendrei telep. Az elemgyártó üzemrész, a nagy­méretű — s kísérleti tartó- szerkezettel létesített — gép­műhely, néhány laborató­rium már teljes gőzzel mű­ködik, s 1970-ben további egységekkel, így a többi kö­zött a húsz-harminc méter hosszú épületszerkezetek rész­letes vizsgálatára alkalmas laboratóriummal bővül a te­lep. (Ez utóbbi például ed­dig egész egyszerűen csak elméleti tevékenységként lé­tezett, a gyakorlati mérések­re, próbákra a fővárosban levő. összezsúfoltan dolgozó intézetben semmiféle mód nem volt.) A telep, mely ma már természetes tartozéka a városképnek, önmagában is megjelenítője . a kísérletek szükségességének, hiszen épü­letei, vasbeton- és acélszer­kezetei, fedőanyagai kísér­leti példányok, hazánkban először kipróbált megoldások. Nehéz lenne eldönteni, mi­nek mekkora része volt ab­ban, hogy az intézet idei ku­tatásainak kétharmadát már a vállalatoktól kapott megbí­zások alapján végezte, de ta­gadhatatlan, hogy a gazdasági mechanizmus reformjából kö­vetkező változások mellett a szentendrei telep is közre­játszott — mint a gyakorlati próbák elvégzésének helye — a megbízások elvállalásá­ban. Intézet és kísérleti telep szorosan összetartozik ma már, de annak idején ezt kevesen látták be, helyeselték, s még kevesebb volt azok száma, akik a megvalósítást támogat­ták. Az elméleti kutatások s azok gyakorlati próbája, a kí­sérlet, már napjainkban bő­vebben kamatozik, mivel a szentendrei telep — viszony­lag gazdag műszer- és gépál­lományával — a kísérleteken, túl a gyártási lehetőségeket is megadja, persze, kis sorozat­ban. így jutottak el ma már az iparszerű alkalmazásig — az egyik gyártó a szomszéd, a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek Szentendrei Betonelem- gyára — a különleges hőszi­getelő-réteggel ellátott Wopa elemek, melyekből gyorsan emelhetők sertés- és szarvas­marhatelepek, tárházak, hű­tőházak stb. Ugyancsak nél­külözhetetlen kísérleti lehe­tőségeket nyújt a szentendrei telep olyan kutatásokhoz, mint a könnyű acél- és alumí­nium-épületszerkezetek gyár­tási és alkalmazási feltételei­nek kidolgozása, a közmű- és mélyépítés korszerű módszerei­nek — árokásás nélküli cső­fektetés például — kialakí­tása és így tovább. Ügy tűnhet tehát, hogy a fellegvár a műhelyek szint­jére süllyedt, de ettől — mint azt a telepen a kutatók egyi­ke megfogalmazta — senki nem lett kisebb. Sőt! A ku­tatási témák, s nem kevésbé az azokat megfogalmazó, vég­rehajtó-emberek valódi nagy­ságukban mérhétölc. Elkerül-* hető, hogy a labpratőriumi körülmények között sikeres­nek tűnő anyag vagy mód­szer a gyakorlatban, a tő- megtermelésben rossznak, ne­hezen alkalmazhatónak bi­zonyul, hiszen ott a telep, a sokoldalú gyakorlati ellen­őrzés lehetőségével. . Nem­csak a kívülállók, hanem a kutatók, a tudományos mun­katársak körében is akadtak, akik annak idején kézzel- lábbal tiltakoztak a' telep, s a vele járó követelmények el­len. „Nem vagyunk kőműve­sek” — így hangzott a nyers vélemény. Ma sem azok, s a jövőben sem lesznek. Ám ta­gadhatatlanul felelösebb, a realitásokat, a gyakorlati kö­vetelményeket sokkal jobban szem előtt tartó kutatóklcént kényszerülnek tevékenykedni Az ormon levő fellegvár, s a sík földhöz tapadt műhely között út épült, s kiépített úton mindig könnyebb a köz­lekedés ... ! Mészáros Ottó VASEM M | iyako Moto — így hívják azt a ja­pán divatdiktátort, aki pompás új női divatot tervezett, s amely divat bizonyos korú férfi és női körök­ben nem kizárt, hogy sikert is arathat. Elöl a ruha szabályos mini, nem nagyon rövid, tehát takarja a takarni, de nem takargatni valót; ugyanakkor nem is hosszú, hogy ne ta­karja azt, amit ha talán nem is mindig il­lik, de mindenkor lehet mutogatni. Hátul azonban — jaj! — hátul a ruha teljesen átlátszó anyagból készül, amely szin­te . semmit sem takar. Sem a takarni ,sem a takargatni valót! Elöl tehát valami, hátul semmi: el is neveztem vasem ruhának. Pom­pás, helyre kis divat lesz, fel sem merülhet majd a kétely, hogy amit hátul látunk, az kilátszik-e, hiszen nyilvánvaló, hogy átlátszik majd, s nem kell különösebb kombinatív készség, mégha a „vasem” ruha alatt kom- binátívan is öltözik a nő, hogy milyen a nő: elöl mini, hátul maxi. Természetesen ezt tovább is lehet majd fejleszteni: elöl is átlátszó, hátul is átlátszó. Átlátszó trükk lesz tehát a ruha, hogy Ady- val mondjuk: „szeretném magam megmutat­ni, hogy látva lássanak... S én, meg mi, lát­va fogunk látni, az eddig félzsákbamacska, zsákmentes, átlátszó cica lesz, teljes tájékoz­tatást nyújtva mindarról, amely ügyben* hogy tisztán lássunk ma, még szükséges né­hány mozdulatot megtennünk ... Viszont ilyen átlátszó ruhák csak arra lesz­nek alkalmasak, hogy átlássuk a probéma ama lényegét, hogy az ilyen átlátszó, amúgy is mindent őszintén, kertelés nélkül megmu­tató ruha csak felesleges pénzpocsékolás. Le tehát a ruhával. És akkor a nők le fogják venni átlátszó ruhájukat, hogy a legújabb divatnak hódol­janak, amelyről éppen eme átlátszó ruha le­vételekor derül majd ki, hogy sem nem új, sem nem divat, hanem régi jól bevált szo­kás, amely nagyanyáink maxiruha divatja idején is jelentős tömegeket hódított. Nincs új a nap alatt. Legfeljebb az elöl mi­ni, hátul átlátszó ruha alatt. Ámbár, ha kö­zelebbről vizsgáljuk á dolgokat, abban sincs semmi új. hála a természetnek, a megszokott, régi az, amihez a divat nem, legfeljebb csak egy férfi divatdiktátor nyúlhat. Most jut eszembe: fogadni mernék, hogy a legizgalmasabb, legpikánsabb női divat ak­kor tör majd be az öltözködés, illetőleg vetkőződés világába, mire én hetvenkét éves leszek! \ Mindig peches fickó voltam. Gyurkó Géza !

Next

/
Oldalképek
Tartalom