Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-06 / 283. szám
K'Ü LÖN K I A/D A S'A. XI. ÉVFOLYAM, 2S3. SZÁM 19^9. DECFMBFR 6., SZOMBAT léire is van elég zöldség és gyümölcs 10 EZER MÉTER FENYŐFA — 99 VAGON BURGONYA Milyen lesz a monori járás zöldség- és gyümölcsellátása a télen? Ez elsősorban a MÉK-től függ, ezért kerestük meg a monori kirendeltség vezetőit, K. Nagy Györgyöt és Győri Jánost, ők adtak választ kérdéseinkre. Tudjuk, rossz a raktározási helyzetük, és 50 holtot kell ellátniuk áruval. Nem lesz fennakadás? — Raktározási lehetőségeink valóban korlátozottak. Sok áru van kisebb helyiségekben, s ez nehezíti a szállítást — de nem lesz különösebb ba.i, reméljük. Sok évi tapasztaló t alapján elegendő zöldséget és gyümölcsöt tárolunk. Rőzsaburgonyábol 19, ellából 66 és gülbaba fajtából 14 vagon van. Sárgarépából 75 vagon (plusz 19 vagon utánrendelési, gyökérből 15 vagon áll rendelkezésre. — A vöröshagyma hiányát sokan panaszolták az utóobi időben. — Háromszáz mázsa fagyálló vöröshagymánk van, kétszáz mázsa importhagyma még ezután érkezik. A minő. sége elsőrendű. Eddig ugyanis a gyors fogyasztásra alkalmas vöröshagymát árultuk boltjainkban, a mostani viszont tartós, fagyálló, nem rothad meg. Fokhagymából is 61 mázsa kerül majd az üzletekbe. — A többi zöldség? — Zeller és cékla egy-egy vagon, káposzta tíz, karalábé ötven mázsa, kelkáooszta három vagon... Ez elegendő lesz biztosan. Ünnep', hétköznap a járási tanácson Sikeresen hajtották végre s földtörvényt a monori járásban Rövid munkaértekezletet tartottak a Monori Járási Tanácson. Szijjártó Lajos, a járási tanács vb-elnöke számolt be a dolgozók idei munkájáról. a munkafegyelemről, a gazdálkodásról. Elmondotta: az idén jelentősen javult a munkafegyelem. Kirívó fegyelmi vétség nem fordult elő. Javult az ügyfelekkel való foglalkozás légköre is. Az elmúlt években sok panasz hangzott el egyes tanácsi dolgozókra, akik nem megfelelő hangnemben beszéltek az ügyfélékké!. Az idén ilyen panasz nem érkezett a járási tanács vezetőihez, s ezért az elnök köszönetét fejezte ki a dolgozóknak. Az osztályok általában jó munkát végeztek, az elnök azonban kiemelte a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály tevékenységét. A megyei tanács jutalomban részesítette az osztály néhány dolgozóját; az osztályvezetőn kívül, dr. Klanicz Györgyöt, Tavaszi Jánost, Szőcs Róbertét és Solti Sándornét. Jó munkát végzett a járási földhivatal is, sikeresen hajtotta végre az 1967 évi 4. törvényt. Több mint 12 ezer határozatot adtak ki, s ezekre több mint 100 fellebbezés érkezett. A megyei felettes szervek az összes fellebbezést elutasították. A földhivatalra újabb nagy munka vár: Üllő zártkert rendezése. Ezután Szijjártó Lajos pénzjutalmat adott át dr. Fodor Istvánnak, az igazgatási osztály vezetőjének, Csuka Ró- beriné és Magócsi Istvánná fizetésemelést kapott. Perlaki József, a pénzügyi osztály főelőadója 43 évi munkásságáért egyhavi fizetésének megfelelő iutalomban részesült. Mennyi iávét áztak a mosicri venfléilábn? Közel két mázsa kávéból készítenek havonta duplát Monoron, a vendéglátó egységek. A legnagyobb fogyasztás a főtéri cukrászdában van, ahol 40 kilót, a gyorsbüfében 31 kilót, a Vigadóban pedig 24 kilót „fekstéznek” el. M A I M L S O íi MOZIK Gomba: Milliárdosat érő ember. Gyömríi: A magányos villa titka. Maglód: Egy remete Rómában. Monde: Berlinből jelentkezem. Monor: A hekus és azok a hölgyek. Péteri: Majd a Leontine. Pilis: Alfa Rómeó és Júlia. Tápió- sáp: Alfa Rómeó és Júlia. Tápió- sülj': Az alvilág professzora. Űri: Az imposztorok. Üllő: Ha mondom, hogy szeretlek. Vasad: Alfa Rómeó és Júlia. Vecsés: Kurázsi mama. helyesbítés Albcrtirsán december 11-én, vasárnap lesz az országos állat- és kirakodóvásár. A korábbi információ téves volt. Bocik melegben Tisztaság, fény, meleg, ez kell a bociknak a Monori Állami Gazdaság gombai telepén, a „szülőszobában”. Péterffy felvétele — A szállítás? — Az üzletek rendelései nagyok, kocsink van elég — csak egy a baj: egy nagy kocsira tíz-tizenöt bolt megrendelt áruját is fel tudjuk rakni, s mire az utolsó bolthoz ér a teherautó, elég késő van... Szerencsére, ez inkább nyáron jelent gondot, a gyorsan romló áruknál. — Jó volt az idei ahnater- més — ehetünk-e a télen elég gyümölcsöt? — Ceglédi és budapesti ki- rendeltségeink tizennégy-tizenöt vagon almát tárolnak a járás részére. Hogy elég-e? Csak a nyakunkon ne maradjon! — Közeledik a karácsony. Mikor vásárolhatjuk meg a fenyőfákat? — A Börzsönyi Erdőgazdasággal kötöttünk szerződést. A legutóbbi megbeszélésünkön azt ígérték, hogy december hatodikén szállítanak. Kicsi, nagy, közepes fenyő lesz bőven! összesen több mint tízezer méter fenyőfa érkezik hamarosan. (k. zs.) TANÁCSÜLÉS lesz ma délelőtt 9 órakor Mend én. Napirendjén értékelik a községi tanács és szervei 1969. évi munkáját, valamint jóváhagyják az 1670. évi munka tervet. Olasz fagylaltkülönlsgessé- geket is készít a jövő nyáron a monori Róna cukrász termelőüzem. ★ 69 ezer forintba került Ve- csésem, a Halmy-telepi új parcellázásoknál a vízvezeték kiépítése. /: MI LEG YEN 1DETRICH-TANYA SORSA? VIHAROS VITA EGY TANÁCSTAG BES/AMOLOJAN Szokatlan látványt és hangulatot keltő tanácstagi beszámolóra gyűltek össze — egy magánlakás konyhájában — a monori Detrich-tanya választókörzetének lakói. Megteltek a székek, sámlik, roskadozott a pamlag is, a lobogó petróleum- lámpa halvány fénykörében a jelenlevők egy furcsa család: összejövetel képét idézték. A szótlanságba dermedt arcok, a merev tekintetek az idegennek akaratlanul is elárulták, hogy nem is olyan békés, tanyasias, idillikus percek részese lehet. Horváth Ferenc tanácstag beszámolóját mindaddig, amíg a község múlt évben elért eredményeit ismertette, őszinte érdeklődés kísérte. Amikor azonban kitért a körzet érdekét képviselő tevékenységére, élénk, sőt viharos vita alakult ki. A keresetlen egyszerűséggel formáit szavakból, mondatokból mindig ugyanaz amár- már jelképessé magasodó gondolat csengett ki: nem engedjük veszni körzetünket, nem engedjük felszámolni a tanyavilágot. Mint Horváth Ferenc szavaiból kiderült. hosszú évek óta húzódó, kudarcot és reményt egyaránt keltő harc ez, szó- és papírcsata a járási és a községi tanácsi szervekkel. Bár az eltelt idő alatt a kérdést tárgyaló és kivizsgáló ügyiratok Monor rendezésére hivatkozva egyértelműen e tanyavilág felszámolásának szükségességét hangsúlyozzák, itt mégis többen bíznak az ellenkezőjében. — Bármilyen magas szinten is marasztalnak el, az önök segítségével a végsőkig fogom szorgalmazni, hogy a Detrich- lanyát a község szerves részévé, belterületté nyilvánítsák! Legutóbb a Népszabadsághoz intézett levelükre a válasz ismét csak elutasító volt, de a tanya sorsával mégiscsak foglalkoznak az illetékes szervek. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a tanyák sorsa szerte az országban megpecsételődött, előbb-utóbb elnéptelenednek a tanyák, a jövő a községtké, a városoké Mindez azonban még éveket, évtizedeket vesz igénybe, s azon valóban el lehet gondolkodni, hogy addig is mit lehetne tenni, hogy a tanyán élők sorsa emberibbé váljon. így gondolkodtak az illetékes szervek is, ugyanis már megteltéit az első lépéseket a villanyhálósat kiépítésére, útépítést terveznek, kútfúrást. Sokan ragaszkodnak az ősi tanyai élethez, főleg az idősebbek. Érdemes idézni az egyik hozzászóló, Sörös Ambrus bácsi szavait: — Az én. házam még az apám csinálmánya. Kétszer ledőlt, kétszer fölépítettem. És most azt akarják ott fönn, hogy költözzek be a városba! Hát micsoda világ ez, kérem? A Detrich-tanyavilág átmeneti fejlesztése ellenére sem emelkedhet olyan rangra, amely — Monor regionális fejlesztési tervét tekintve —élet- képességét bizonyítaná és biztosítaná. A centrumtól meglehetősen távol, mocsár, gaz- dzsungel övezte vadromantikus környezetben fekszik. lásd Sörös bácsi hozzászólását. Szó esett ezen az estén a Rekvényi-telep sorsáról is. Monor már régen villamosított, mindössze egy utcából álló határtelepülése ez. Több figyelmet, gondoskodást igényel! Balogh László felszólalásában a társadalmi munka lehetőségét is felvetette, ha a tanács szakembert biztosít úttest, járda és vízlevezető árok kimérésére. A környék még rendezetlen és elhanyagolt, de jövője a már rögzített tervek szerint biztosított. Építési engedélyekkel a foghíjakoü jelenleg is építkeznek. A Rekvényi-telep sorsa tehát ismert — lényegében a Detrich-t anyáé is. (baky) Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron és Monori-erdőn: dr. Bató László, j Pilisen: dr. Czinder Bálint, I üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- j esésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletét vasárnap. — Ügye- az nem más, mint görcsös ra- letes gyógyszertár Monoron a gaszkodás az ősi múlthoz — főtéri, Vecséscn a János utcai. Ami mégis ide köti az embereket Nemcsak a szenet keresik A tél nem akadályozza a vásárlókat, mindennap nagy a forgalom a monori TÜZÉP-telepen. Péterffy felvétele Az a híres Bogár Imre i pilisi csendbiztos másnap már ráküldte a pusztázó had- Sj nagyokat a betyárokra. Nyargaltak azok Póiharaszton, Hartyánon, a Kesely-hegy alatt utánuk, de Örkénynél nyomot vesztettek, a népek szaván nem lehetett elmenni, hogy Benének tartottak-e vagy a körösi Homolytájának. Amíg tanakodtak, hogy melyik úton menjenek, a betyárokat elnyelte a széles puszta, mely akkor Pest alatt kezdődött és egyvégben húzódott a két nagy folyó között a rácok földjéig az Alföldön. P óiharaszton éjszakáztak 1862. január hetedikéről nyolcadikára virradólag Kákái János tanyáján. Este kilenckor zörgették fel Kókaiékat, mikor az ember mécsest gyújtott, hosszú puskákkal és dupla pisztolyokkal hajtották be a háznépet a szobába, két női nagykendőkbe burkolt fejű legény bent is aludt köztük, három a konyha és az istálló melegén. Dönti Péter volt a vezér, alacsony, zömök, izmos termetű, úri öltözetű, hosszú prémes bunda volt rajta és a combján magyarnadrág feszült, a lábán magos sarkú csizma fénylett, ki- beretvált körszakálla volt, tömött barna bajusza és igen nyájasan tudott beszélni. A kunszentmiklósi Baski György volt vele, veres hajával, tömött színű középnagy bajszával és a bugaci gulyásbojtár Bogár Imre magos, nyúlánk termetével. Igen szép arca volt és meleg barna szeme. Néhány nappal azelőtt szökött meg a csongrádi börtönből egy délutáni szellőzéskor, láncostul. A vasat a temetőnél verte le a lábáról. A januári fagyon indultak tovább öt órakor három lóval befogott kocsijukon a közeli Hartyánba, Pfeiffer boltos-kocs- máros házába. Megkocogtatták az ablakot, a pálinkamérő ajtót nyitott, s Döntiék a töltött fegyverek erőhatalmával hatszáz forintot, ékszereket és boltbeli portékákat szedtek össze nagy hamarosan, összesen kétezerötszáz osztrák forint értékben. A falu még aludt, mikor lövöldözések közt elhajtottak. Pótharasztot másodszor a nagy futások közben sarcolták, maguknak ételt-italt erőszakolván, lovaiknak szénát-abrakot. Ez volt április tizenkettedikén. Addigra a banda a dabasi nagy rablás és a bőszénpusztai fosztogatás után Dönti Pétert a csengelei kútba vetette, előzőleg halántékán körösztül lőtte. A vezérséget öreg Bogár Imre vette át, a hirtelen haragú gulyás számadó, kit egy szentlászlói tanyai paraszt puskázott le. Az utolsó főnök Baski volt, aki azonban már csak menekítette magát a bandával. Bormérő Benedek tanyájára állítottak be a nevezett nap reggelén, a hat lovas betyár erős fegyverzetben. A kertésszel kivezettették a lovakat, hogy az övéknek adjanak helyet, szénét, abrakot parancsoltak, majd az egyik lovas átment Benedek csárdájába, ott a kétcsövű puska és az ötcsövű pisztoly fenyegetésére a tanyán luigyott öt rablónak átvitetett enni-innivalót és beült a kamrába. Amíg eszegetett, bormérő Benedek György az ivóban babrál- gatta a duplacsövű mordályt, addig birizgálta boros fővel, amíg elsült. Előugrott a betyár, ráfogta a pisztolyt, hogy agyonlövi. Mind az öt cső a csárdás mellin, térdre esett, úgy rimánliodott a nagy lőporfüstben, hogy hagyja meg az életét. A betyár elállt a szándékától, még gavallérosan ki is fizette. Az áprilisi szellő elvitte a dörrenés hangját a közelben por- tyázó pandúrokhoz, akik a banda ellen már csapatosan jártak, rajtuk ütöttek, s az egyiket elfogták. Bartucz Miska volt ez. A rögtönítélö bíróság egykettőre összeült, megvádolta, kihallgatta és elítélte, az ítélet után három órára már föl is akasztatta. Baski György május végén Kőröstől Vacsig üldöztetett a katonák és pandúrok által. Reménytvesztve az erdő sűrűjében meglőtte magát halálosan. Aki megmaradt, futott, míg el nem érte a végzete. * hatvanas évek betyárbandái a Habsburg-önkény igaz- /i ságtálanságai ellen léptek fel. A feudalizmusban minden paraszt a polgári forradalomtól várta sorsának jobbra fordulását, mely be is következett negyvennyolc márciusában: a jobbágyok jóformán ajándékba megkapták az addig használt lelkeket, egyik napról a másikra módos emberek lettek. Nem úgy a zsellér, a másik paraszt, aki addig is béres, cseléd volt, arató, cséplő, kapás, tanyás, kertész, erdővágó, nádazó, nádvágó, házfalrakó, napszámos halász, pásztor, aki kívül maradt vágyaival. Különösen a szabadság illúziójában élő pásztorok sínylették meg a változásokat, mikor a nagy legelőket is osztani kezdték a gazdáknak. Ott, ahol addig a barom járt, most az eke nyomán szőlők és gyümölcsösök fakadtak, s a méneseket, gulyákat, nyájakat levagdosták, az őrzőket szélnek eresztették. Élni kellett, de nem lehetett a régi módon. Szidták a rendet és átkozták. S míg Kossuth a jobbágyból lett gazdának szentje, istene volt, a zsellérnek „csak fölkavarta kútba a vizet”. Marhát loptak, kóboroltak, egy-egy jó szervező számadó alatt bandákba tömörültek. De a megyék fölkeltek ellenük és a legádázabb ellenségük, a másik paraszt dühvei árulkodott rájuk. Ezek fegyveres fenyegetésre adtak ugyan szénát-zabot, szalonnát és kenyeret, de fogcsikorgatva, s mihelyt módjukban volt, fölléptek a betyárok ellen, az új társadalmi rend védelmében. Mint a tanúvallomásokból kitűnik, a jászszentlászlói Szabó István golyóval lőtt a sarco- lólara, bormérő Benedek György ráismerését esküvel erősítette és a basa-paraszt nagygazda Gut Pintér János kacsintott a mélyen alvó Bogár Imrére, hogy ez az, ezt fogjátok el! S az írástudatlan korábbi osztályos társ, Deák Elek pusztázó hadnagy üstökét fogta, míg a másik két pandúr rúgta, sarkantyúval vágta, nyomta fektében a betyárt. a lig fújt el a szél a húszéves Bogár. Imre talpa alatt a /l gyűli ákasztóhaimon, az üllői út mentén máris balladák keltek szárnyra, szépségesek, legszebbek a magyar balladák közt. A népszerű dalköltő, Simonffy Kálmán egyik nótáját az imént tanulták meg a falukban, új szöveget ötvöztek össze vele: Zavaros a Tisza Nem akar higgadni, Az a híres Bogár Imre Által akar menni. HMvégi Lajos
