Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

FEST MEGYEI 1969. DECEMBER 6., SZOMBAT *c/űrlap Tanácsi vb-titkárok együttes ülése Pénteken a megyei tanácsi Vezetők továbbképző tanfolya­mainak befejezéseként együt­tes ülést tartottak a Tanács- akadémia budapesti tagozatá­nak hallgatói és megyei, illet­ve megyei jogú városi taná­csok vb-titkárai. Az ülésein Jakab Sándor, a KB osztályve­zetője tájékoztatott a párt Központi Bizottságának no­vember 26-2S-Í üléséről. Sajtótájékoztató a MÉM-ben AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉRŐL Mint arról már lapunk is beszámolt, csütörtökön a me- zöigazdas'ági és élelmezésügyi miniszter előterjesztése alap­ján, a kormány megtárgyalta és jóváhagyta az állattenyész­tés fejlesztésének legfontosabb tennivalóit. Tegnap, Kazarecz- ki Kálmán, mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes tájékoztatta az újságírókat az állattenyésztés helyzetéről, a kormányhatározat részletei­ről, illetve az ezzel összefüggő mtézkedésekiől A nagyközségek szervezéséről tanácskozott a Hazafias Népfront megyei bizottsága Pénteken délelőtt a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága ülésezett az országos ta­nács székhazában. A nagyközségek szervezé­sével kapcsolatos népfront-fel­adatokról dr. Ádám Mihály, a [ megyei tanács vb-titkára tar- " tott előadást. Több mint tíz felszólaló fejtette ki vélemé­nyét. Határozatot fogadták él, hogy a Hazafias Népfront tag­jai segítsék a jövendő nagy­községek szervezését. Délután Német Veronika a felszabadulásunk 25. évfordu­lója tiszteletére indított köz­ségfejlesztési verseny félideji állásáról tartott beszámolót. IBUSZ-program jövőre Moszkva—Taskent—Alma Ata — Olasz tengerpart— Francia riviéra — Csehszlovák út Az IBUSZ idei forgalmáról és jövő évi terveiről tájékozta­tott tegnap Tausz János vezér- igazgató. Többek között el­mondta, hogy 2 milliárd 200 millió forintos forgalmat bo­nyolítanak az idén, s az esz­tendő végéig közel félmillió külföldi, s százhúszezer itthon­ról külhonba induló turista programjáról gondoskodnak. Minden eddiginél nagyobb a választék a jövő évi ter­veket lapozgatva. Százhatvanegy féle lehetőség közül választhatnak az érdek­lődők; a bolgár tengerparttól az egyiptomi—isztambuli kör­útig. Az egyik leghosszabb, s Ösztönző intézkedés A közvéleményt már hóna­pok óta élénken foglalkoztat­ja a húsellátás; szárnyrakclt többféle találgatás, híreszte­lés. Nem kell mezőgazdasági szakembernek vagy jól kép­zett közgazdásznak lenni ah­hoz, hogy érezzük: az állat- tenyésztés fejlődésében s en­nek következményeképpen a húsgazdálkodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most határozatot hozott az állat- tenyésztés fejlődésével ösz- szefüggő kérdésekben. A dön­tést sokoldalú címzés előzte meg, amelynek során nem­csak a pontos helyzetet derí­tették fel, hanem a változta­tás többféle módozatát is mérlegelték. Mi hát a gond? A legutóbbi években, de különösen a gazdaságirányi- tási reform bevezetése óta megfigyelhető, hogy a mező­gazdaságban a növényter­mesztési ágazat jó ütemben, kiegyensúlyozottan fejlődik. A tervezettnél nagyobb ütem­ben növekedtek a termésho­zamok és a jövedelmezőség is mind kedvezőbben alakul. Már tavaly is, de az idén kü­lönösen gazdaságos, kifizető­dő körülmények között bősé­gesen termett szálas- és sze­mes takarmány. Ebből logiku­san annak kellene következ­nie, hogy ugyanilyen kedve­zően alakul az állattenyésztés, az állati termékek előállítása is. Mégsem ez történt. Az állattenyésztés nem követte a növénytermesztés bíztató fejlődését, sőt egyes ágazatok­ban és bizonyos időszakok­ban stagnálást, vagy éppen kisebb visszaesést tapasztal­hatunk. A jelenség okait elemezve a következő megállapításokra juthatunk; A mezőgazdaság állatte­nyésztési ágában a korszerű, nagyüzemi fejlesztésnek még csak az elején tartunk. Az ál­lami gazdaságoknak cs külö­nösen a termelőszövetkezetek­nek többnyire most és még ezután kell felépíteniük azo­kat a jól gépesített, tartós, a kor követelményeinek meg­felelő nagyüzemi állatfcrö- helyeket, amelyekben ész­szerűen és gazdaságosan le­het az állatokat felnevelni, ál­lati terméket előállítani. Az is nyilvánvaló, hogy e beru­házások terhét — minden ál­lami támogatást is beleszá­mítva — jórészt a mezőgaz­dasági üzemeknek kell vi­selniük. Köztudomású, hogy a jól felszerelt nagyüzemi állattenyésztő telepek felépí­tése elég költséges. Ezek a költségek pedig beleszámí­tódnak az előállított állati termékek minden kilójának termelői áTába. így keletkezett az a helyzet, hogy jelenleg az állattenyésztésben rendkívül alacsony és egyáltalán nem ösztönző a jövedelmezőség. Pontosan: 1968-ban a növény­termesztés jövedelmezőségi mutatója 8—9. viszont az ál­lattenyésztés jövedelmezőségi rátája átlagosan csak 0,3 szá­zalék volt. De még aggasztók­ban szembetűnő, hogy a szarvasmarha-tenyésztés, a marhahús-előállítás és a tej­termelés jelenleg a mezőgaz­dasági üzemekben ráfizetéses. E tényeket mérlegelve in­tézkedett most a kormány, hogy, 191Ö, jaaaár.J.:lijl fúteli a szarvasmarha, a vágósertés, a vágó juh éS a tej hatósági felvásárlási árát. Ezzel egy- időben szabaddá válik min­denféle takarmányforgalom, így a hazai előállítású és az importból származó fehérje- takarmányok és koncentrátn- mok forgalma is. Talán sokan úgy vélik, hogy ez a felvásárlási áreme­lés egy újabb állami támoga­tás a mezőgazdaságnak. Nem erről van szó. Hiszen a Mi­nisztertanács úgy döntött, hogy a felvásárlási árak eme­lését pénzügyileg magának a mezőgazdaságnak kell fedez­nie. Ezért az árrendezéssel egyidőben a nagyüzemi állat­tenyésztési telepek építésének állami támogatása a költségek eddigi 70 százalékáról 50 szá­zalékra csökken; megszűnik a gépjavítási kedvezmény; ,a termelőszövetkezeti alkalma­zottaknál a munkabér után megnövelt és a népgazdaság más területein foglalkoztatot­takéval azonos mértékű: 8 százalékos adót vezetnek be; továbbá megszűnik a fehérje- takarmányok eddigi állami ártámogatása. Ilyen módon te­hát a felvásárlási árnöveke­dés nem terheli sem az álla­mi költségvetést, sem a lakos­ságot. mert a fogyasztói hús­árak 1970-ben nem változnak. A gazdaságirányítási re­form bevezetése óta különö­sen sok szó esik az árarányok helyes alakulásáról. Végered­ményben itt is arról van szó, hogy közgazdasági eszközök­kel az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremtsünk az állattenyésztés fejlődéséhez. Egyes számítások szerint a mostani árintézkedés nyomán pl. a szarvasmarhatartás jö­vedelmezősége várhatóan 6,3 —7,5 százalékra növekszik. Természetesen illúzió len­ne azt hinni, hogy ez az egyetlen kormányhatározat teljesen megoldja azt a sok­féle gondot, amely az állatte­nyésztés fejlődését, a hús- és , tejtermelés növelését gátolja. De remélhetőleg arra ösztö­nöz, hogy a nagyobb jövedel­mezőség láttán gyarapodjék az állatállomány a nagyüzemi telepeken és a háztáji gazda­ságokban egyaránt. H. L. egyben legegzotikusabb vonal, amely Moszkva után — töb­bek között Szamarkandba, Bu- harába, Taskentbe és Alma Atába visz 16 nap alatt. A kis­pénzű embereikre éppúgy gon­doltak, mint azokra, aikilk éle­tükben egyszer szívesen áldoz­nak nagyobb összeget egy hosszabb külföldi utazásra. Csehszlovákiába, hétvégi ki­rándulásra 550—750 forintért visz az IBUSZ. Szerepel a ju­goszláv tengerpart, részvételt az erfurti világkiállítás, er­délyi körút, s pihenő a Gyil­kos-tónál. Az olasz tengerpar­ton Jesolóban eltöltött tíz nap ötezer forint. Társasutazással lehet eljutni egy hétre Párizs­ba, svájci körútra, Stockholm­ba, Londonba, Libanonba is. Különösen gazdag a választék a Szovjetunióba tervezett utak­nál. A vezérigazgató elmondta, hogy a hazai turizmust is fel akarják pezsdíteni, külön programot készítettek a jubileumi évfordulóval kap­csolatban. Ezek célja az ország megismerése. Sikeres volt az egynapos túra Budapest— Kecskemét—Martfű—Szol­nok—Cegléd vonalon, s a fő­városból Jászberénybe vezető, onnan Nagykátán át visszaté­rő útiprogram. Utóbbi telepü­lésen az állami gazdaság lovas bemutatót rendezett. AZ elkö- votkezü időkben 18-nagy. vas­ipari üzemben és kultúrház- ban tudakolják meg, milyen programot szeretnének, tarta­nának ideálisnak a különböző nagyüzemek munkásai. —tgy— Szolgáltatóim épü! Zebegényben Már1 az idén átadják rendel­tetésének Zebegény egyik új­donságát: a most épülő szol­gáltatóházat. A csaknem egy­millió forintos beruházással lé­tesülő épületben postahivatal, élelmiszerüzletek, fodrászat és orvosi rendelő kap helyet. A község a saját fejlesztési alapból biztosította az építési költséget. A járási tanács 100 ezer forinttal járult hozzá a szolgáltatóházhoz. Úttörők az évforduló tiszteletén Mesekunyhó Maglódon — Odú 300 madárnak Körutazásra invitáljuk a megyei úttörőket, ismerjék meg egymás eredményeit; Váctól—Nagykőrösig hogyan készülődnek felszabadulásunk 25. évfordulójának megünnep­lésére. Képzeletben üljünk be egy nagy MÁVAUT-buszba és máris a DCM gyárkéményei integetnek, Vácott. A kisdobosokat óriási mun­kában találjuk. Deszka, kala­pács a kezükben, egy ütés a fára, egy az ujjra, de azért haladnak. 42 madárodut ké­szítenek. Nagy az izgalom, mert a zsűri szerepét a Mikulás fogja betölteni az úttörő­ház ünnepségén. ő ítéli majd oda a legjobban sikerült darabnak az első dí­jat. Ezeket a téli etetőket he­lyezik el a város parkjaiban, a Duna-parton. Minden őrs térképet kap, amelyre bejelö­lik az etetőket. így mindenki tudja majd, hol kell eleséget szórni a madárkáknak. Ugyan­ebben szorgoskodnak a Duna túlsó oldalán. Pilisborosjenőn. Az Arany János úttörőcsapat megállapodást kötött az erdő- gazdasággal, 300 fészket készí­tenek számukra. A Hámán Kató iskola előtt két nagy autóbusz dohog. Egy­más után sorjáznak ki a gye­rekek a kapun, ünneplőbe öl­tözötten. Indulnak Pestre, hangversenyre. Hagyomány, hogy kéthetenként valamilyen kulturális előadáson vesznek részt. Több mint száz váci gye­reknek van, hangversenybérle­te. Nem véletlenül, mert az úttörőkből ragyogó ka­marakórust alakítottak. Talán majd tagjai lehetnek a világhíres Vox Humana együt­tesnek. Január 11-én a Katona Jó­zsef Színházban találkoznak a budai járás úttörői. Máris el­kelt mind a hatszáz jegy a „Huncut kísértet” c. darabhoz. A váci turistaúttörők egyéb­ként — karácsony és újév kö­zött -^-..téU.,itábai!Ozásra..men- nek Magyarkútra, míg a vá­ros ifivézetői Nagyhideghe- gyen, a Forte gyár menedék- házában élvezik majd a to­vábbképzés mellett a vakáció örömeit. Vácon még sok a látnivaló, de akkor másutt hiába vár­nának. Kanyarodjunk tehát egy merészet délre, a monori járásba. 25 évvel ezelőtt itt is nagy harcok, dúltak, két hó­napig hullámzott a front. A „Szabad hazában Lenin útján” mozgalomban részt vesz valamennyi raj. A győzelmi rakéta fellövésé­re december 29-én kerül sor, ekkor adják majd át a vecsé- siek Steinmetz kapitány szob­ránál a zászlót a tizennyolca­dik kerületieknek, az ecseriek a rákoscsabaiaknak. Az Osz- tyapenkó-szobornál december 24-én a budaörsiek találkoz­nak a tizenegyedik kerülettel. Maglódon a Dobó Katalin úttörőcsapat tagjait téglahor­dás közben találjuk. Mese­kunyhót építenek önmaguk­nak. Október 5-én kezdték és december 28-án, a falu fel­szabadulásakor fogják felavat­ni. Ki téglát, ki homokot, ki meszet, ki az erejét adta a községből az ötletes házikó­hoz. A parkban fatörzseken lehet majd ülni, itt fogják a szabadtéri színpadon szép idő­ben megrendezni a vetélke­dőt, örsi játékokat. Már a télen jégpályává alakítják a kézilabdapályát. A megyében az utóbbi egy-két évben „fel­törnek” a téli sportok, külö­nösen a jéghoki. Vácott az Árpád úti iskola udvara ala­kul át jégpályává, míg Nagy­kőrösön a Cifra-csárda mel­letti kis tó a nagy csaták színhelye. Monoron egyenes úton ju­tunk Nagykőrösre. Róluk illik tudni, hogy Molnár Ferenc (iktatja a város úttörőit sífu­tásra. A 25 gyerek egy hetet töltött együtt a Balatonon, ed­zőjük nyaralójában. Remélik, a téli szünetben vastag hó borítja majd a határt. Még egy hír Nagykőrösről. A Hu­nyadi, a Dobó és a Petőfi csapat tggjai ezer meghívó ki­hordását vállalták az ÁFÉSZ közgyűlése előtt. Négyezer fo­rint ütötte érte a markukat, amiből megvásároljak a Mi­kulás-ünnepségre a kicsinyek­nek szánt ajándékot. A szün­időben különösen érdekes program várja őket. Látogatást tesznek egy szovjet katonai alakulat­nál, az ott rendezett Lenin- kiállításon. Nagy utat bejártunk, de azért nézzünk még be Érdre. Régi hagyomány itt, hogy de­cember 6-án a Kanizsay Do­rottya és a József Attila csa­pat pajtásai téli vásárt ren­deznek. A szakkörökben egész évben készítik az ötletes, ked­ves emléktárgyakat, az apró meglepetéseket a kisdobosok­nak. Lesz itt makett a pán­célvonatról, Lenin susenszkó- jei házáról és így tovább. Kicsit arrébb Budakeszin december 15-ét várják. Ekkor rendezik meg a felszabadulási ünnepély után az úttörőparla­mentet, amelyre minden csa­pat három-három képviselőt küld majd, hogy nyolcvanan megvitassák az úttörőtaná­csok szerepét. — komáromi — A Bécsi út és a Zay utca sarkán létesült Budapesten a Shell benzintöltő állomáson a szervizműhely, amely megkezdte próbaüzemét. A december végéig tartó próbák után január 1- től két műszakban, reggel 6-tól 22 óráig áll az autósok ren­delkezésére. A szervizállomáson eredeti Shell-termékeket hasz­nálnak majd. A teljes szervizen kívül alvázápolást, diagnosz­tikai vizsgálatokat, külső mosást és időszakos műszaki felül­vizsgálatra való előkészítést kérhet az autós. DE HAT MÉGIS... Miért maradt el az újiiartyáiii vásár? Lapunk számában 1969. december 2-i megjelent „Miért Társasházat építek Miután meghalt Rockefeller nagybátyám, s hagyatékában volt oly kedves, hogy megem­lékezzék egy jelentős összeg erejéig rólam is, elhatároztam, hogy részt veszek, egy társas­házépítési akcióban. Az akció szervezője egy szimpatikus, élete derekán járó kartárs, el­vette tőlem a pénzt, s közölte, hogy a társasház két éven be­lül felépül, s benne egy két szoba összkomfort majdan a saját tulajdonomat képezi. 1969. november 1.: A pénzt átadom, az elismervényt elte- szem, a családomat megnyug­tatom, s irigyeimre fütyülök. 1970. február 8.: A pénz, amit átadtam, a szimpatikus kartárs szerint elegendőnek bizonyult akkor, amikor átad­tam, de azóta nem várt és előre nem látható kiadások merültek fel. Adjak tizenöt- ezer-kétszázhúsz forint és negyven fillért. Negyven fillé­rem már nem volt. Azt mond­ta a szimpatikus kartárs, nem baj, ezt az összeget előlegezi nekem. Megköszöntem szíves­ségét. 1970. november 1.: Jubilálok- A szimpatikus' kartárs is jubi­Iáit, s ezért kért ötezer forin­tot. Különben a tervező nem tud jubileumi pénzt fizetni, s ha az nem jubilál, nem tervez jól. A pénzt átadtam, otthon a feleségemet megvertem, mit idegesít állandóan, hogy leg­alább a helyet mutassam meg, ahol a társasház épül. Majd megmutatom, ha nekem is megmutatják. 1971. március 10: Megmutat­ták. Szép telek. A város szívé­ben, teljesen közművesítve. Igaz, még nyolcemeletes iroda­ház áll rajta, de a szimpatikus kartárs szerint az a jó, mert ha lebontják, akkor az iroda­ház eltűnik, s a közművesítés megmarad. De ehhez még kell nyolcezer-tizennyolc forint hatvan fillér. Nem volt nálam csak nyolcezer. Nem baj, mondta szimpatikus kartárs, bízik bennem, megelőlegezi ezt az összeget is. így most már 19 forinttal jövök majd neki. Megköszöntem. 1971. december 9.: A felesé­gem azt merészelte mondani, hogy teljesen hülye vagyok. Huszonöt évi házasság után ilyet mondani. Csak tudnám, hogy miért? Többen röhögnek rajtam. Az irigységtől van ez mert én társasházat építek. 1972. március 7.: A szimpati­kus kartársat nem találom. Ál­lítólag szanatóriumban van Állítólag egy és fél évre küld­ték a szanatóriumba, valami nagy baja lehetett. 1972. március 8.: Nemzetközi nőnap. Olyan botrányt csapott a feleségem, mert se pénz, se kartárs, se társasház. Az iro­daház még áll! Érthetetlenek ezek a nők. Mert nőnap van, bontsam le az irodaházat? 1973. július 2.: Gyámság alá helyeztek. Pedig a szimpatikus kartárs felkeresett, mondván, hogy jó magaviseletéért előbb kiengedték a szanatóriumból, s adjak neki tízezer forintot, s aztán megy minden mint a ka­rikacsapás. De nem tudok ad­ni. Akkor adjam meg a tizen­kilenc forintját. Mondom, hogy gyámság alatt vagyok. Erre azt mondta, hogy jogérvénye­met vesztettem, mert aki gyámság alatt van, az bolond, s bolond ne építsen társashá­zat. Milyen igaza van! 1975. augusztusa: Kértem a feleségemtől két forintot, hogy társasházat építsek. Arany szí­ve van. Kettőötvenet adott, hogy nagyot építsek ... Huju- jujü Gyurkó Géza maradt el az újhartyáni vá-sár” című cikkel kapcsolatban a Pest megyei Tanács VB V. ke­reskedelmi osztályától a követ­kező levelet kaptuk: „Űjhartyán község mint Vá­sártartó község 1963 óta szere­pel Pest megye vásárjegyzéké­ben, illetve vásámaptárában. A megyei tanács vb kereske­delmi osztálya által évenként elkészített vásárnaptárt min­den vásártartó község a tárgy­évet megelőző év végén az elő­zetes bejelentések figyelembe­vételével megkapja. Űjhartyán község a folyóév­re meghirdetett, ott megtartás­ra kerülő vásárt eddig nem kifogásolta, csak az 1970. évre most elkészült és számára is megküldött vásárnaptár kéz­hez vétele után közölte, hogy a község nem kíván vásárt tarta­ni. Ennek megfelelően az 1970. évi vásárnaptárból Űjhartyánt mint vásártartó községet tö­röltük. Az a kitétel, hogy már régóta nem tártanak országos állat- és kirakodóvásárt, an­nak volt betudható, hogy 1968. év elejétől hosszú időn keresz­tül Pest megyében száj- és kö­römfájás miatt az egész me­gye területén nem lehetett vá­sárt tartani. Vajda Lajos."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom