Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-05 / 282. szám
6 PtM JEírlap 1969. DECEMBER 5., PENTEK HOBBY Lapom, a Híres Esti Tárogató, kiküldött az Életbe, hogy ott szimatolgatva, olyan emberekre találjak, akik valamilyen különös hóbort rabjai. Már máskor is jártam kint áz Életben, úgy-ahogy kiismerem magam benne, talán azért is esett rám a választás. Ki- hientem tehát, vállalva a veszélyt, hogy ottragadok. A Nagykörút és Rákóczi út sarkán rábukkantam. Gondosan megvárta, míg a lámpa pirosra váltott, aztán elindult. Fékcsikorgás, sikoltozás. Éppen indult a 6-os, ő nekilódult a felszállásnak: természetesen a középső ajtón. Huszonkét kosarával együtt őt is sikerült kihúznom a kerekek alól: — Hova-hova, néni? — Menek a napámhoz. — Hol lakik? — Valahol fel van írva ... — Ki írta fel? — Az ipám. — ö hol lakik? — Az is fel van írva. — Mióta keresi? — Hát Vízkereszt óta ... — És maga hol lakik ? — Azt a nászasszony írta fel... Tovaközlekedatt. Mint zárlatos műbolygó értelmetlenül, cikázó meteorok között folytatja titokzatos útját. Ö, irgalmak anyja ne hagyj el... A továbbiakban a gyönyörű fekvésű, lakályos Cinikotára vitt a szimatom. Míg megittam egy nagyiccévé^, mondja a kocsma ros: — Cs. Tóth bá’hoz menjen az elvtárs. Az aztán tudja a módját... Mentem. Sándor bátyám éppen kicsiny műhelyében barkácsolt a sufni mögött, a re. kettyésben: >— Kukac? — Földi giliszta, kérem. — Él? — Sokáig, .„j.. — Befűzi? — Be. — Tűbe? — Bele. Néztem. Mesteri keze nyomán csodálatosan ízléses kézimunkák, díszterítők, háziáldások születtek. Sok van. A — Hát igen, különös ember. — Dolgozik? — Ész nélkül. Munkaterápiás. — Külföld érdeklődő? — Ä. Ott sok van ilyen. — És hagyják? — Demokrácia. — Orvos mit mond? — Adjunk néki sok vasat. Attól megnyugszik... — Ragályos? — Lokalizáltuk. Különös emberek, különös hobbyk. Legközelebb kimegyek a Filmgyárba. Állítólag ott van egy ember, aki üptre magyar filmeket gyárt. Mondják: különös... Deák Gusztáv , B—12-es vitaminnal és antibiotikummal dúsított takarmányélesztő A szabadegyházi szeszgyárban a szeszgyártás melléktermékéből, az úgynevezett fenékélesztőből, az idén körülbelül hatszáz tonna takar- mányélesztőt gyártanak. A szeszgyár ezt a takarmányélesztőt a Fejér megyei háztáji gazdaságok részére egykilós csomagolásban is forgalomba hozza. A takarmány- élesztő-gyártást az üzem szakemberei az idén tovább fejlesztették. Az élesztőt különböző anyagokkal dúsították, így 12-es B-vitaminnal és an- tibiotikúmmal. Az új technológia szerint készült takarmány- élesztőt értékesítésre felajánlották a terményforgalmi vállalatnak. — Szőlősgazdák keresztjeAz Országos Műemléki Felügyelőség soproni országos szobrászati részlege jövőre helyreállítja a szentendrei úgynevezett „szőlősgazdák keresztjét”. Elkészültek a prototípusok a Győri Vagongyárban a Rába—Mann Diesel-motorral felszerelt special gépkocsikból. A különböző külföldi bemutatókon igen nagy sikert arattak a kamion, nyergesvontató és tartálykocsik. A prototípusok elfogadása után jövőre megkezdődik a kis széria gyártása e különleges gépjárművekből. A nagy teherbírású gépkocsikon köny- nyen hozzáférhető a motor, egy ember segítségével felhajtható az egész kabin. Új iskola,törpe vízmű épül Örkényben Nagy érdeklődés kísérte Örkényben a minap azt a fogadóórát, amelyet Ihászi József, a járási pártbizottság első titkára, mint megyei tanácstag tartott. A helybeliek sorra elmondották, melyek a legsürgősebben megoldásra váró feladatok — jó néhány kérdésre nyomban választ is kaptak. Többen tették szóvá, hogy sok nehézséget okoz a tanteremhiány. Az 50 évvel ezelőtt épült, egyetlen általános iskola ma már nem tudja kielégíteni az , igényeket. Ezért a IV. ötéves tervben új iskola épül a községben. A helyi fogyasztási szövetkezet összefogva a termelőszövetkezettel, 300-as szarvasmarha-telepet épít jövőre. 1975-ig törpe vízművet is kap a falu. Szó volt róla, hogy a lakáshiány enyhítésére KISZ-lakótelepet alakítanak a fiatalok. Minthogy a földgázvezeték mindössze két kilométerre húzódik a község határától, elhangzott az igény: az Örkényiek is szeretnék ha bekapcsolnák falujukat a gázellátásba. Változatlanul sok gondot okoz még ebben a faluban is a korszerűtlen üzlethálózat, és a rendkívül hiányos szolgáltatás. NAGYCENK Múzeumvasút épül Múzeumvasutat létesítenek Nagycenken Széchenyi István kastélya mellett. A hét és fél kilométer hosszúságú vonalon múzaális értékű, keskeny vágányé mozdonyok és személykocsik közlekednek majd. A forgalmait úttörővasút jelleggel bonyolítják le. Bemutatnak több régi teherkocsitípust, vasúti állomási berendezést és felépítenek egy háromvágányú régi állomást. A vasút kiinduló helye a nagy forgalmú Sopron—győri országút közelében lesz. A vonatok a híres Széchényi-kas- tély és az 1730-ban telepített hársfasor mellett haladnak. Ezután megkerülik a mauzóleumot, majd a fertőszent- miklósi állomás és a szovjet hőisi emlékmű mellett érnek vissza a kiinduló állomásra. A vasút első szakasza 1970. május 1-én nyűik meg. Noteszlapok A szerelmet a férfiak találták ki, a házasságot a nők. :k Olyan nagyszájú, csúnya nőt vett feleségül, hogy nem is hozományt kapott, hanem veszélyességi pótlékot. ★ — Fiam, hazudsz, s aki hazudik, az lop is — intette a jóra gyermekét a zsebtolvaj. ★ A sírásó mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy vannak olyan emberek — okik élnek. ★ . Rafinált ember. Amikor az őrangyala felajánlotta, hogy három kívánságát teljesíti, így kezdte: — Első kívánságom, hogy legyen három kívánságom ... ★ Veszélyes ember: nincsenek gondolatai! ★ Vannak vadászok, akik nem a nyulat látják, hanem a «pékéit vadas nyülgerincet és boldogságukhoz az hiányzik, miért nem lehet zsemlegombócra is lőni... ★ Ki tagadná, hogy nincs veszélyesebb sport, mint a vadászat. Legalábbis a nyúl számára ... it Nem hiszem, hogy lehetne nagyobb boldogság, mint becserkészni egy kétmázsás vadkant és megpillantván észrevenni: a mindenségit neki, hát vem otthon felejtettem a töltényt. ★ Mi lőjük le a vadakat, és még mi mondjuk, hogy — vadak. •k Tévedés, ő nem azért nem lő soha semmit, mert rossz vadász, hanem azért, mert a szarvasok is tudják, hogy milyen nagyszerű lövő. Éppen ezért el is bújnak előle! ★ A tudós is szilárd ember. Amikor tetten érte a feleségét, csak ennyit mondott: — ... és mégis mozog a föld! ★ Kevés az olyan költő, aki házassága után is verset ír a szerelemről. ★ Kultúrált ember, imádja a könyveket. Rém jól mutatnak a modern bútorzatú szobában. ★ Valamikor rápillantottunk egy reklámra és tudtuk, hogy mit akarnak a nyakunkba sózni, most gondosan végigolvassuk a reklámot és fogalmunk sincs, mit akarnak eladni nekünk. ★ Kisasszony, szeretném látni a kombinéját és a nadrágját! — Mit képzel? Szégyellje magát! — De hiszen csak divatbemutatóról van szó ... — Hát miért nem ezt mondta rögtön, kis csacsi. Másra nem kiváncsi? Gyurkó Géza kis műhely nyüzsög. Népművészet! — Mász? — Reggelre. — Mennyit? — Fél métert. — Tehát varia? — Nem kérem, hímezem. — Régóta? — Bem apó dicsérte. — Külföld igényli? — Afgán hegyipásztorok. — Tévé? — Jövő kedd, egyenesből. — Magyar szakember érdeklődik? HÁZIREND — Tanács. Hogy jól vagyok-e ... Reméljük, hogy ennek a kiveszőiéiben levő ősi magyar népi művészetnek veterán mestere megkapja végre jól megérdemelt megbecsülését, és a kiváló művész kitüntető cím ide is bekopogtat, ebbe a bűbájos kis tabernákulumba. A romantikus Budán, a régi Lipólmezei út virányain an- dalogtam. Játszódó gyermekek hívták fel a figyelmemet: — Arra menjen, bácsi!... Arra mentem. Puritán egyszerűséggel berendezett cellá- riumában rátaláltam. Előtte esztergapad, ide nyúlt, oda nyúlt, időnként belekukkantott egy pergamen tekercsbe, melyen — jól látható helyen — valaki kusza vonalakat he- I lyezett el. Haja zilált, szemé- ' ben az a tűz lángol, ' mely j ezeknek a furcsa embereknek ! második természete. A papi- j rusz nagyon érdekelt: f — Hieroglifa? — Bagdadi kalifa. — Magáé a gép? — Részben. — Anyagot kap? Válasz helyett rámnézett. Különös tekintetéből, különös érzés. Én megyek. De érdekelt. Kétszáz lépésnyire a szélrózsa irányában megtaláltam Igazgató Főorvost. Hosszan csenget, aztán még egyszer. Semmi. Már indulna, amikor nyílik az ajtó, mögötte Pinkei áll kék, festékes köpenyben. Bosszús arcát a vastag, fekete keretes szent- üveg még zordabbá teszi. — Nahát! — csapja össze két hosszú kezét és tessékeli beljebb. Elég egy pillantás, hogy felismerje: munka közben zavarta meg. Mentegetőzni akar, amikor megpillantja a lányt, nyakig fehér lepedőbe csavarva. A nagy fehérségből csak hosszú, vörös haja világít. Pinkei már az egyik polc előtt áll, üveget vesz le, hozzá három vizespoharat. Ezt a pillanatot használja ki, hogy megkérdezze: — Megzavartalak? — En kértelek, hogy gyere... Szeretném megmutatni az újabb - képeket. — Előbb hívhattalak volna telefonon ... — Most mit szertartásoskodsz? Nem civil vagy — nyújtja a poharat. — A leleplezésre! Ö Ria — mutat a lányra. Fenékig kell inni. A régi ceremóniához tartozik. Amikor először jött fel a műterembe, akkor tanította meg a festő a Pirakei-féle házirendre. — A leleplezésre! — koccint Ria a hagyományos jelszóval, ez megnyugtatja: ismeri a játékszabályt. Az asztalra kerülnek az üres poharak. Ria mozdulatlanná merevedik, mint egy igazi szobor. Erre szertartásosan lehajol és meghúzza a lepel alját. A fehér vászon lassan siklik le a lányról. Most következik a- mustra: körbejárni, megnézni alaposán. Pinkei szavai szerint „a mustra a legfontosabb, mert ha kielégítetted szemed kíváncsiságát, utána nem érdekel tovább a meztelensége, attól kezdve a lány, modellé változik, az alkotó munka szükséges eszközévé.” Igen, munka közben nincs meztelenség, nincs zavaró érzelem, csak munka, épp oly begyakorolt, semleges munka, akár az övé. Ha az első alkalommal még nem is, de, legközelebb már Pinkei szavaihoz igazodott: a mustra után nem pislogott minduntalan a modellt álló lányra, egyszerűen tudomásul Vette, s ha ránézett, legfeljebb azért tette, hogy összevesse a készülő képpel. — Nos? — kérdezi inkább csak szemmel Pinkei. — Tökéletes — summázza a Látottakat és leül a festőszékbe, hogy egyeztesse a valóságot Pinkei fantáziájával. — Menj, főzz nekünk egy kávét — hallja a festő basszusát, amikor élesen felrikolt a csengő. — Ez meg ki a csoda? — Megnézem -— kapja magára a leplet Ria. — Szia, Piki! — robban a szobába egy magas, fiatal lány, fekete garbóban s olyan feszes farmerban, hogy akaratlanul is megakad rajta a tekintet. — Tudom, hogy zavarlak, de azért tűrj meg néhány percre, életbevágó — hadarja, s csak most veszi észre, hogy Pinkei nincs egyedül. — Bocs’ — biccent a fejével. — Ha megháragszik, akkor is elrabolom Pikit, tehát jobb, ha nem haragszik, így megkíméli magát égy kiadós fejfájástól, egyébként néhány perc az egész... — Elmarad a kiállítás? — állítja, meg a szóáradatot Pinkei. — Te jóisten,- csak nem hallottól valamit? — hőköl a lány. — De igen, volt szerencsém hallani, hogy a modorod még mindig a régi. Megkönnyebbült sóhaj. — Éppen most! kívánod, hogy megváltozzam, két héttel az első kiállításom megnyitója előtt, amikor azt sem tudom, hol áll a fejem? — Ez a baj. Illene már a helyére tenni! A lány hüledezlk, láthatóan keresi a szavakat, hogy visszavágjon, de Pinkei nem engedd szóhoz jutni. — Nyugi, majd én segítek — lép a lány mellé. — Ad egy: tízig számolsz és közben nagyokat lélegzői. Rajta! — Egykettőháramnégyöthat... hét ... nyolc ..., kilenc, tíz. — Ad kettő: illedelmesen bemutatkozol. — Goda Vera — mondja érthetően a lány, s apró grimaszt vág. hozzá. — Ad három: megiszol velünk egy kupicával... Mosolyogva nézi, minit válik kezesfaárámnyá a lány. Koccintanak. Pinkei komótosan teszi vissza a poharat. — Ad négy: most szépen leülsz és nyugodtan elmondod, mi szél hozott ide. — Krániitzot hétfőn kórházba vitték. Most tudtam meg. ö írta volna a katalógus előszavát. Ha holnap reggel nincs a nyomdában a szöveg, nem készül el a katalógus a megnyitóra. Csak te segíthetsz rajtam, Piki. Ugye, megírod? Pinkei szokása szerint a jobb fülét nyomorgatja. Régi, biztos jele annak, hogy erősen gondolkozik. — Tárlatra készültünk éppen — mondja hosszas hallgatás után. — Én invitáltam rá a barátomat. Ismersz, szeretem betartani az ígéretem ... Várja a hatást, hogy Pinkei közömbös szavaira újra felfortyan a lány, vagy legalábbis elbőgi magát, de egészen más történik. A lány feláll. — Ugye, lemond a tárlatról? A kedvemért... — Szó sem lehet róla! — jelenti ki ellentmondást nem tűrően Pinkei. — Kritikus barátom tárlatlátogatásra készült és ebben még te sem akadályozhatod meg. — Kritikus? — csodálkozik rá a lány. Gyanút fog, nem tetszik Pinkei taktikázása. — Ö, pardon. Ragadós a szertelenséged, szépségem — kap a fejéhez Pinkei. — Régi cimbora. Ő írta rólam az első kritikákat. Látszólag olyan jámbor teremtés, mint egy ma született bárány, de ha rossz képeket lát, nyomban megvadul. Én a te helyedben nem akarnám lebeszelni őt a tervezett tárlatlátogatásról.. Ria a sarokba húzódva kuncog. Ez igazolja gyanúját: Pinkei valamiben sántifcál. Jó lesz óvatosnak lenni! — Megfogadom a tanácsodat, ha cserébe megígéred, hogy nem hagysz cserben. Ugye, számíthatok rád, Pí- ki? — aggodalmaskodik még mindig a lány. — Kételkedsz? — őrről meg Pinkei és elfordul a lánytól. — Ne féljen, amit ő megígér.. — erősíti a festő szavát, hogy megnyugtassa a lányt. — Tiz éve ismerem. — Kösz’ a védelmet — nevet rá Pinkei. — Akkor tálán... mehettek is! — mondja, de mór közömbös arccal. S mintha ott sem lennének, int Riának: — Ha nincs ellenedre, folytatjuk a munkát. Villámcsapásként hat Pinkei szava. Néhány pillanatig dermedten merednek egymásra. Ria találja fel előbb magát. — Kiviszem a poharakat — menti ki magát és kiviharzik. Még mindig nem tudja mire vélni Pinkei kijelentését. — Mire vártok? — morog a festő az ecsetjeit rakosgatva. — Mit jelent ez, Piki? — vonj3 kérdőre a lány. — Azt kérted, hogy segítsek. Vagy nem? — Igen, hogyne — bólogat bizonytalanul a lány. — Akkor mit akarsz még? — formed rá bosszúságot színlelve Pinkei. — Itt egy kritikus, vidd magaddal, a többi már a te dolgod. Szeretne felkíál-tani: hohó, mófca- mester, nem gondolod, hogy ez a tréfa egy kicsit erős? A nyakamba akarod varrni ezt a szeleburdi piktor-csemetét? Meg egy púp a hátamra, nem? Így háborog magában, de Pinkeinek csak annyit mond: — Hogyan képzeled? — Azt ígértem neked, hogy megnézhetsz néhány új képet. Gondolom, új képeket nála is láthatsz. Nem tudja, nevessen vagy bosz- szankodjon Pinkei mesterkedésén. — Ez új pontja a Pirikei-házirend- nek? — A zárópont. Az én barátom a te barátod, és a te barátod ... — ... az én barátom. így van ? — Nem is tudtam, hogy felcsaptál gondolatolvasóhak — oldja bétával a feszes hangulatot Pinkei. Válasz helyett hátbaveri, amúgy istenesen, s mert közben Ria visszajött, beletörődve Pinkei akaratába, int a lánynak. — Mehetünk ... — Ritkán jössz és akkor is szaladsz — szól utána zsörtölődve a festő. Ezt már nem tudja lenyelni komoly arccal. Kirobban belőle a nevetés. — Hogy is mondta Ludas Matyi? Háromszor veri vissza kenden ... — Arra befizetek! Prukuer Pál
