Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

2 PWl MEGYEI 1969. DECEMBER 5., PÉNTEK Közlemény a testvéri országok vezetőinek találkozójáról Moszkvai nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról,) telték az európai biztonság biztosítása kérdéseinek. Megelégedésüket fejezték ki, hogy az államok össz-európai tanácskozásának előkészítésére és megtartására a szocialista országok által közösen kidolgo­zott javaslatok széles körű nemzetközi támogatásra talál* nak. A szocialista országok to­vábbra is kitartóan töreked­nek arra, hogy Európa földjén a jó szomszédság váltsa fel a feszültséget, hogy a békés együttélés a különböző társa­dalmi rendszerű európai álla­mok kölcsönös kapcsolatainak egyetemes “normájává váljék, hogy a népek törekvése a biz­tonságra és a haladásra tet­tekben, a világ e térsége égető problémáinak megol­dásában konkretizálódjék. A találkozón részt vett szo­cialista országok síkraszállnak az összes államok közötti kap­csolatok bővítéséért és fejlesz­téséért, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avat­kozás, a szuverenitás, a terüle­ti integritás és a fennálló hatá­rok érinthetetlensége tisztelet­ben tartásának elvei alapján. Áthatja őket az eltökéltség, hogy fejlesszék kapcsolataikat mindazokkal az európai álla­mokkal, amelyek együtt kíván­nak működni ezeknek az el­veknek alapján. Megerősítet­ték álláspontjukat, amely sze­rint a béke és biztonság érde­kei megkövetelik, hogy vala­mennyi állam létesítsen egyen­jogú kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal a nemzetközi jog alapján, is­merje el véglegesnek és meg­változtathatatlannak a fenn­álló európai határokat, köztük az Odera—Neisse határt. Az időszerű nemzetközi kér­désekről folytatott eszmecsere során megállapították: a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban lezajlott választások ered­ménye és az új kormány meg­alakulása kifejezi az NSZK közvéleménye egy részében végbement változásokat, továb­bá annak a tendenciának elter­jedését a közvélemény e részé­ben, amely az államok közöt­ti együttműködés és kölcsönös megértés realisztikus politiká­jára irányul. Pozitív mozza­natként nyugtázták azt, hogy az NSZK aláírta a nukleáris fegyver elterjedését megaka­dályozó szerződést. A találko­zó résztvevői egyúttal kifejez­ték egyöntetű véleményüket arról, hogy nem szabad figyel­men kívül hagynia revansiz- musnak az NSZK-ban szünte­lenül megnyilvánuló veszélyes jelenségeit és az újnáci érők ak­tivizálódását. E jelenségekkel szemben meg kell őrizni a jó­zan éberséget. Ha az új nyu- ganémet kormány megszívleli a történelem tanulságait, meg­szabadul a múlt tehertételé­től, s az idők szellemének megfelelően cselekedve, rea­lisztikus módon közelíti meg azokat a problémákat, ame­lyek az európai államok kö­zötti feszültség létrehozói, ezt a szocialista országok csakúgy, mint valamennyi békeszeretö nép, csak üdvözölnék. A Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, amelyek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak annak, hogy a nukleáris fegyver el­terjedését megakadályozó szerződés teljes mértékben szolgálja a béke megszilárdí­tásának ügyét, síkraszállnak azért, hogy az államok legna­gyobb számban csatlakozzanak e szerződéshez, mielőbb rati­fikálják, s életbe léptessék azt. A találkozón egyöntetűen megnyilatkozott az a meggyő­ződés, hogy a tartós és szilárd béke biztosítása Végett a fegy­(Folytatás az 1. oldalról.) tak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köz­társaság, Romániat párt- és állami vezetői is, akik díszőr­séget álltak a ravatalnál. Csütörtökön délután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottság^ Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Komócsin Zol­tán, az MSZMP Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­(Folytatás az 1. oldalról.) európai biztonsági konferen­ciával kapcsolatos javaslatra. Ezt az indítványt a Varsói Szerződés tagállamainak em­lékezetes budapesti, majd prágai ülése tette. A felhívás olyan egyértelműen pozitív, sőt lelkes visszhangot váltott ki világszerte, hogy az atlanti blokk államai egyszerűen nem engedhették meg maguknak a kategorikus elutasítás fényűzé­sét. A nemzetközi közvéle­ménynek sokkal jobb a me­móriája, mint egyes nyugati politikusoknak. Százmilliók emlékeznek arra, hogy vi­szonylag rövid idő alatt Euró­pa két iszonyú világháború kirobbanásának színhelye lett és mindkettő mérhetetlen szenvedést, veszteséget oko­zott más kontinensek népei­nek. Az európai biztonság tehát nemcsak a mi kontinensünk számára fontos, és ez a ma­gyarázata a világ minden tá­verkezési hajsza megszünteté­sének, az általános és teljes le­szerelésnek, így a nukleáris leszerelésnek útján kell halad­ni. A szocialista országok, me­lyek több ízben terjesztettek elő ilyen jellegű konkrét ja­vaslatokat, felhívnak minden államot; nyilvánítsa ki a .gya­korlatban is jóakaratát és készségét a tényleges leszerelés megkezdésére. A találkozón részt vett or­szágok újból megerősítették azt az óhajukat, hogy a jövő­ben is konzultáljanak egymás­sal a nemzetközi élet legfonto­sabb problémáiról, a népek békéjéért és biztonságáért, így az európai biztonságért ví­vott harcban folytatandó közös akciók egyeztetett végrehajtá­sa érdekében. A moszkvai találkozó, mely megerősítette résztvevői néze­teinek egységét, a barátság, az egyetértés és az elvtársi együttműködés légkörében ment végbe. ság titkára, Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, külügyminisz­ter-helyettes, valamint Szipka József moszkvai magyar nagy­követ lerótták kegyeletüket Kliment Jefremovics Voro- silovnak, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában felállított, virágokkal és ko­szorúkkal borított ravatalá­nál. A Magyar Népköztársaság képviselői díszőrséget állva tisztelegtek a szovjet munkás­osztály elhunyt nagy fiának, a polgárháború legendás hősé­nek emléke előtt. járói Brüsszel felé sugárzó ér­deklődésnek. Ennek a tömeghangulatnak az ismeretében találta ajánla­tosnak Manlio Brosio, a NATO főtitkára, hogy a miniszteri tanácsot mintegy bekonferáló sajtóértekezletén „lehetséges­nek” minősítette az össz-euró- pai biztonsági konferencia megtartását. Ugyanakkor — és ez is jellemző néhány At­lanti-nagyhatalom magatar­tására — a főtitkár jó előre bizonyos fenntartás óikkal él, méghozzá olyanokkal, amelyek adott esetben veszélyeztethet­nék a konferencia sikerét. így például Brosio máris igyeke­zett hangsúlyozni, hogy misze­rint nem minden téma „alkal­mas" az össz-eurőpai megvita­tásra. A főtitkár szavainál sokkal fontosabb a szervezet tulajdon­képpeni. hivatalos válasza a szocialista országok konstruk­tív kezdeményezésére. Kiszi­várgott hírek szerint ezt a vá­laszt nem a miniszteri tanács záróközleménye, hanem való­színűleg egy kifejezetten ezzel foglalkozó külön deklaráció tartalmazza majd. Az atlan­tiak sokat szónokoltak arról, hogy a NATO nemcsak, sőt szerintük nem is elsősorban katonai szövetség, hogy tagjai hajlandók a kelet—nyugati párbeszédre. Nos, itt az alkalom a bizo­nyításra, a szavalt és tettek között eddig tátongó szakadék áthidalására. AZ AIR FRANCE légitársa­ság egy Boeing 707-es gépe, amely a chilei Santiagóból Pá­rizs felé repítette utasait, a venezuelai főváros repülőteré­nek elhagyása után a tengerbe zuhant. A fedélzeten tartózko­dó 62 ember — 51 utas és 11 főnyi személyzet — valószínű­leg életét vesztette. EGY ADENI katonai szóvivő szerint legalább ötven szaúd- arábiai katona esett el szerdán a szaúd-arábiai—dél-jemeni határon dúló harcok eddigi legsúlyosabb napján. TYERESKOVA december közepén Jordániába és Szíriá­ba utazók. (Folytatás az 1. oldalról.) ezért a felelősség az Egyesült Államokat terheli. A Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nya és a Nemzeti Felszabadí- tási Front, abban a törekvésé­ben, hogy véget vessen a vér­ontásnak, tízpontos, reális programot terjesztett elő a vietnami kérdés rendezésére. Ezt a programot a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya aktívan támogatja. Ennek a programnak legfonto­sabb pontjai: az Egyesült Ál­lamok és csatlósai csapatainak feltétel nélküli és teljes kivo­nása Vietnamból és koalíciós kormány alakítása. Az Egyesült Államok politi­kájának irányítói — miközben szavakban kifejezik készségü­ket, hogy megvitassák az ame­rikai csapatok Dél-Vietnamból való kivonásának kérdését, ugyanakkor nyíltan és ciniku­san a háború úgynevezett „ vietnamizálásának” vonalát követik. Ez tulajdonképpen nem más. mint a vietnami há­ború elhúzásának irányvonala, próbálkozás arra, hogy egyes vietnamiakat harcra kénysze­rítsenek más vietnamiak ellen, és hogy fenntartsák a korrupt, népellenes saigoni rendszert. A párizsi tárgyalásokon az amerikai képviselők mindmáig visszautasítják a dél-vietnami ideiglenes koalíciós kormány megalakítása kérdésének meg­vitatását, jóllehet, e kérdés megoldása nélkül nem lehet haladást elérni a vietnami rendezés útján. Ha az Egyesült Államok kormánya nem foglal el rea­lisztikus álláspontot, nem szünteti meg vietnami agresz- szióját, akkor az Egyesült Ál­lamok szemben találja magát a dél-vietnami hazafiak mind jobban erősödő ellenállásával, a világ népei felháborodásá­nak, s az agresszorokat elítélő állásfoglalásának egyre növek­vő hullámával. Semmiféle kétség nem fér­het ahhoz: bárminő. terveket eszeljenek is ki az agresszo- rok annak reményében, hogy a vietnami háború folytatásával sikert érhetnek el — ezek a tervek eleve kudarcra vannak kárhoztatva. A szocialista országoknak a találkozón részt vett párt- és állami vezetői elítélik az Egye­sült Államok imperialista kö­reinek agresszív politikáját, az amerikai katonáknak a bé­kés dél-vietnami lakosság kö­rében rendezett bestiális vér­fürdőit. A találkozó részt­vevői kijelentik,' hogy a test­véri országok — a proletár nemzetköziség elveiből, a né­pek békéje, függetlensége és szabadsága ügye iránti ra­gaszkodásból kiindulva — mindaddig, amíg nem ér vé­get a Vietnam elleni agresszív háború, továbbra is sokolda­lú támogatást nyújtanak a vietnami népnek igazságos harcához. A világ mindazon kormá­nyainak, politikai és társa­dalmi szervezeteinek, amelyek­nek szívügyük a béke megőr­zése, kötelességük tömöríteni a harci frontot a vietnami nép független és szabad fejlődé­sére irányuló nemzeti törek­véseinek és elidegeníthetetlen (Folytatás az 1. oldalról.) szocialista átszervezés óta meggyorsult a mezőgazdaság fejlődése, de az állattenyésztés lassabban fejlődik, mint a nö­vénytermesztés. Különösen a szarvasmarha- és sertéste­nyésztés fejlődése nem volt kielégítő. Gazdasági ösztönző rendszerünk nem teremtette meg ezeknek az ágazatoknak fejlesztéséhez a megfelelő üzemi érdekeltséget, a fő ál­lattenyésztési ágak jövedel­mezősége elmaradt, a növény- termesztésé mögött. Fékezte a fejlődést — töb­bek között — az is, hogy nem sikerült kellő mértékben hasznosítani a háztáji, illetve a nagyüzemen kívüli gazdasá­gok adottságait. A Minisztertanács határoza­ta kimondja, hogy az állatte­nyésztés egyes ágazataiban meg kell teremteni a tartós érdekeltség feltételeit és fo­kozni a jövedelmezőséget. En­nek érdekében 1970. január 1- től a vágómarha felvásárlási árát — a minőségtől függően kilogrammonként átlagosan 5,60 forinttal, a tej felvásárlá­si árát literenként 20 fillérrel emelik és a nagyüzemi felár­ból literenként 10 fillért ugyancsak az alapár növelésé­re fordítanák. Arányosan nő a vágóborjú ára is. A tenyész- üsző termelői árát darabon­ként átlagosan 3000 forinttal emelik. A vágósertés felvásár­lási ára kilogrammonként át­lagosan 2 forinttal nő és to­vábbi 1 forinttal emelik az alapárat, a nagyüzemi felár kilogrammonként 1 forintos csökkentése mellett. Á hústípusú juhállomány fo­kozottabb tenyésztése érdeké­ben az export minőségű vágó­juk felvásárlási átlagára kilo­grammonként 3 forinttal lesz több, a gyapjú áirát — minő­ségétől függően* — kilogram­monként átlagosan 5 forinttal csökkentik. Az 1969. évi átadásra leszer­ződött termékekre — függet­lenül a teljesítés időpontjától —, az árintézkedések nem vo­natkoznak. A szarvasmarha-állomány növelése érdekében a tenyész­tői munka hatékonyságának fokozására, továbbra is fenn­tartják a szarvasmanha-te- nyésztés üzemviteli állami tár mogatását. Az állami gazdasá­gokra szintén a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre jelen­leg érvényes rendszert alkal­mazzák. Ugyancsak a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztését szolgálja az az intézkedés, hogy a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok vemhes- üsző-felvásárlása utáni ked­vezményt — az egyéb feltéte­jogának védelmében, még jobban fokozni a harcoló Vietnam támogatását és a ve­le vállalt szolidaritást. A vietnami nép igaz ügyért harcol és győzni fog. leket változatlanul hagyva —, üszőnként 5000 forintról 8000 forintra emelik. A tehénállo­mány növelése érdekében biz­tosítani kell, hogy a kedvez­ménnyel vásárolt állatot a tu- j lajdonos indokolt ideig tartsa, í ellenkező esetben a vásárlási kedvezményt vissza kell fizet­nie. A kormányhatározatnak megfelelően fokozni kell az ál- latállomány fehérjetakarmá­nyokkal való ellátását. Ennek érdekében be kell vezetni az állati és növényi eredetű fe­hérjék, a takarmánykoncent­rátumok és keveréktakarmá- nyok szabad forgalmazását. Az állattenyésztés jövedel­mezőségének javítására hoztott intézkedések pénzügyi fedeze­téül — a korábbi intézkedése­ken kívül —, meg kell szüntet­ni a gépjavítási díjkedvez­ményt; a termelőszövetkezeti alkalmazottak személyi jöve- I delme után a népgazdaság egyéb területein foglalkozta­tottak illetményadójával azo­nosan —, 8 százalékos adót kell bevezetni; meg kell szün­tetni a belföldi és import fe­hérjetakarmányok állami_ ártá­mogatását és ennek megfele- lően kell megállapítani a fe­hérjetakarmányok új nagyke­reskedelmi és fogyasztói árát, A szarvasmarha- és sertéstar­táshoz szükséges létesítmé­nyekre — beleértve a szakosí­tott telepeket is —, az eddigi 70 százalék helyett, a jövőben 50 százalékos ártámogatást nyújtanak. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke — a kormány felkérésére —, a vasúti forga- lom biztonságát’befolyásoló té­nyezőkkel és a Magtár Állam* vasutak személyi állományá­nak szakképzettségével, mun­kakörülményeivel kapcsolatos vizsgálat tapasztalatairól szá­molt be. A kormány a jelentést .el­fogadta és határozatokat ho­zott a vasúti dolgozók munka- körülményeinek, szociális helyzetének javítására, a bel­ső béraránytalanságok meg­szüntetésére, az oktatás és to­vábbképzés fejlesztésére, az irányító és ellenőrző munka javítására. A közlekedés- és postaügyi miniszter a vasút műszaki helyzetéről tett jelentést a kormánynak. A beszámoló megállapítja: Magyarországon a vasúti közlekedés nagyobb arányú korszerűsítése az 1960-as évek elején indult meg A rekonstrukció és a műszaki fejlesztés jelentős eredményei ellenére a követ­kező öt-tíz évben még mindig számolni kell nehézségekkel A vasút modernizálása hosz- szabb időt igényel, s ezért a régi és az új technikát vegye­sen kell alkalmazni. A Minisztertanács a jelen­tést elfogadta. A Minisztertanács tanács­szervek osztályának vezetője beszámolt azoknak a javasla­toknak felülvizsgálatáról, amelyeket a megyei szintű ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gai tettek az államigazgatási eljárás egyszerűsítésére. A kormány ugyanis ez év feb­ruárjában határozatot ho­zott az ügyintézés egyszerű­sítésére, decentralizálására és a tanácsok ezzel kapcsolat­ban az államigazgatás vala­mennyi ágazatára vonatkozó elképzeléseket dolgoztak ki. A jelentés megállapítja, hogy mintegy 350, a miniszté­riumok által is elfogadott ja­vaslatnak csaknem a fele már megvalósult. A kormány a jelentést elfo­gadta. A nehézipari miniszter Je­lentést tett a Zobák-aknában bekövetkezett bányaszeren­csétlenségről és az eddig meg­tett intézkedésekről. A kor­mány a jelentést tudomásul vette, majd egyéb ügyeket tár­gyalt KŐMŰVES, ÁCS, ÉPÜLET- ÉS DÍSZMÜBADOGOS, VIZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, VILLANYSZERELŐ, FESTŐ, PARKETTÁS, PARKETTACSISZOLÖ, LAKATOS, AUTÓSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT, dömpervezetőket, rakodómunkásokat, motoros küldöncöt, kubikosokat és kőműves segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) ns-nnnnli belépéssel FEL VESZÜNK Munkássiállás díjtalan. JELENTKEZNI LEHET: a Prosperitás Kiss munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. ■ r fy Fény derült Sharon Tate-nek és IO “jP I I Q négy vendégének, valamint a 17 éves Marina Habe meggyilkolásá­nak körülményeire. A kegyetlen gyilkosságsorozatot elkövető San Franciscó-i hippibanda „Mansen-családnak” nevezi magát a vezér után, aki a „Jézusnak” gúnyolt 34 éves Charles Man- sen. A képen: a gyilkos banda vezérét, Mansent, kihallgatásra kísérik a korábban elkövetett lopási és gyújtogatási ügy ki­vizsgálásakor. Búcsú Vorosilovtól HA TO-konferentia Brüsszelben Ülést tartott a Minisztertanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom