Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

VÁC I UAPLÚ • A PEST MFGVfl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1969. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Többet kell tennie 0 lakosságnak a vám rendjéért, tisztaságáért! A városi lakóbizottsági ta­gok keddi ülésén, nagyszámú hallgatóság előtt ismertette az időszerű feladatokat dr. Gu­lyás Ilona, a városi tanács titkársági osztályvezetője. Harmadízben hívták össze a városnak ezt a sokoldalú . munkát végző aktív testületét, Örömmel közölte, hogy váro­sunk fejlődésében, a szocia­lista demokrácia kiszélesítésé­ben, a tömegpolitikai akciók szervezésében elévülhetetlen érdemeket szereztek a megvá­lasztott lakóbizottsági tagok. Az osztályvezető elmondta, hogy tömegszervezetekben, vá­rospolitikai, kulturális megmozdulásoknál min­dig lehet számítani a la­kóbizottságok tagjaira. Még a december 12-i Tiszán innen — Dunán túl vetélke­dőn részt vevő csapatban is képviseltetik magukat. Sajnos, nem minden fel­adatot sikerült teljesen meg­oldani. Sokkal többet kell tennie a város lakosságának a rendért, a tisztaságért. Erre jó alkalom a felkészülés az évfordulóra, a Virágos Vác mozgalom. A tanácstagok 1970 első ne­PENTEKEN: kibővített pártbizottsági ülés A Magyar Szocialista Munkáspárt Vác Városi Bizottsága december 5-én, pénteken délelőtt kilenc órakor kibővített párt- bizotfsági ülést tart a városi tanács nagytermében. Búzás Ist- vánné, a városi pb-titkára tájékoztatót ad a Központi Bizott­ság 1969. november 26—28-i üléséről. Szombaton délelőtt nyílik az ünnepi bélyegkiállítás 1944 1969 A fenti — váci vonatkozá­sú — rajz egy szép emléklap felső részét díszíti. Lipovnicz- ky László tanár-festőművész ' készítette az ünnepi bélyeg­kiállításra. Tizenöt gyűjtőnek 60, keret­be zárt anyaga kerül szom­battól a nagyközönség elé. December hatodikén délelőtt 11 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó a párt- és tömeg­szervezetek székházában. A kiállítás a városi pártbi­zottság, a tanács és a szakma­közi bizottság védnöksége alatt nyílik meg. A szombati ünnepségen dr. Steiner László, a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetségé­nek a főtitkára mond beszé­det. Nagy készülődés előzte meg a diák­bálokat. Amikor első, illetve má­sodéves tanuló voltam — nem mentem el sem­miféle bálba. Több oka volt ennek. A legfőbb talán az, hogy nem volt „versenyképes” ru­hám. A másik ok — döntőbb az el­sőnél — az volt, hogy féltem a lá­nyoktól. Csöndes , félrevonultság- ban éltem, a sze­génység ereje gát­lásossá tett, kevés b eszédűvé. Ugyan mit is mondhat­tam volna én egy diáklánynak? Amikor tizenhat éves elmúltam, nyaranta megke­restem annyi pénzt, hogy csino­san járhassak. Nagy szerelmeim, csalódásaim, ame­lyek azért még­sem voltak égig- érőek — mint ahogyan hittem — KA TINK A észrevétlenül jöt­tek és maradan­dóan elvonultak. Ilyen volt az el­ső Katalin-bál emléke. Hűvös ősz volt, abban az év­ben negyedéves voltam. Eldöntöt­tük, hogy a bál­ban ott a helyünk. Késő délután bal­lagtunk a Duna- parti sétányon, jó hangulatban, hi­szen a nagy tréfa, amit délelőtt az is­kolában kieszel­tünk — jól sült el. Kati, akivel együtt jártunk a vona­ton, meglepétten nyitotta ki az ajándékcsoma­got Hatalmas do­bozban kilónyi papírhalmaz kö­zött tizennyolc harmincfilléres csokoládé volt. Jót nevetett ezen, és ez az öröm hoz­zánk tapadt. Sokan voltak a táncteremben. Az embert egy dara­big az észrevét- lenség réme ijesz­ti, de csak addig, amíg bele nem jön a táncba, be­szélgetésbe. Az­után már úgy ke­rekíti, irányítja a szavakat, ahogyan akarja. Katinka, akit ott ismertem meg, vajszín arcú, szótlan lány volt. Alacsony, termeté­re, mandulasze­meire jól emlék­szem. Fehér blú­zának nylona és fodrainak selyme együtt úszott gon­dolataimmal a hajnali ködben. Mert együtt tán­coltunk reggelig. O először életé­ben. De ebből a varázsból csal: másnapra és har­madnapra maradt. Azután sohasem találkoztam a Ka- talin-báli Katival. Nyári Ferenc gyedében tartják következő beszámolójukat. A népfront­bizottság is segíti a körzeti kisgyűlések sikerét, de a lakóbizottsági tagok is sokat tehetnek, hogy hely­ismeretül!, szervezőkészsé­gük révén segítsék e vá­lasztókerületi beszámolók sikerét. Dr. Gulyás llond'' kérte, hogy a megjelentek segítsék elő ' a népszámlálás sikerét. Tegyenek meg mindent, hogy minden személy adatai össze­írólapra kerüljenek. Befeje­zésül közölte, hogy az iga­zolvánnyal rendelkező lakó- bizottsági tagok messzemenő jogvédelemben részesülnek. Aki szándékosan akadályozza munkájukat, 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtha­tó. Sorra jelentkeztek a hozzá­szólók. Szamosfalvi András a Budapestre induló busz út­jának egyszerűsítését java­solta. Koller József a hegy­községi postáshiányról és a gyerekek iskolába menésének megkönnyítéséről szólt. Kere­kes István bírálta a járdala­pok lerakását. Lovász András a lebetonozott járdák aszfal­tozását sürgette. Vogel János intézkedést kért, hogy a járdán ne közlekedhessenek a ke­rékpárosok. Székely Sándor sűrűbb rend­őrjáratot kért Deákvárra. A lakóbizottsági gyűlésen tájékoztatás hangzott el a köz- biztonság helyzetéről, majd dr. Szamosvölgyi Alfréd is­mertette a személyi igazolvá­nyokkal kapcsolatban nem­régen megjelent rendeletet. (p. r.) Járási tanács vb-ülés Hatvanöt oldalas iratköteg érkezett a járási tanács vég­rehajtó bizottsága tagjainak címére, a csütörtöki ülés gaz­dag napirendje. Először a de­cember 17-i tanácsülés napi­rendjét vitatják meg, majd az osztályvezetők és főelőadók tesznek jelentést. Ingyenes jogi tanácsadás Csütörtökön délután öt óra­kor ingyenes jogi tanácsadás lesz a Lenin úti tömegszerve­zeti székházban. Ez alkalom­mal dr. Vass Gábor, a Váci Ügyvédi Munkaközösség tagja hallgatja meg a hozzá forduló panaszosokat 25 EV KRÓNIKÁJÁBÓL: Büszkeségünk — a Sportstadion Pillanatfelvétel a megnyitó ünnepségről Főként az idetévedő idegenek dicséreté­ből mérhetjük le, hogy milyen pompás kör­nyezetű, ideális fekvésű sportstadionja van városunknak. Emléliszem az első megbeszélésre, amikor a Lenin úti pártházban felvetődött a sport­kombinát gondolata. A városi népfrontbi­zottság vállalta a társadalmi munka szer­vezését. Az azóta elhunyt Zemplényi Ernő más városok hasonló létesítményeit tanul­mányozta. Mérnökök sora vállalta, hogy társadalmi munkában elkészíti a tervrajzát. Kondér doktor, a sportbarát orvos mondott (Dunakanyar Fotoklub) beszédet az első kapavágásnál. Társadalmi munkaórák ezrei segítették elő a szép gon­dolat megvalósítását. És eljött a nagy nap, a kapunyitás pillanata. Völgyi Péter futott a fáklyával, és hosszú idő óta először tap­solhatták a magyar labdarúgó-válogatottnak váci gyepen. Május elsejei ünnepség, úttötőavatás, sportesemények sora — gazdag máris ifjú stadionunk krónikája. Reméljük, hogy még sok nagyszerű diadal színhelye lesz! (p.) MET TERVEZ a városi KíSZ-bizottság? A fiatalság is lelkesen készülődik — Hogyan ünnepli a város ifjúsága Vác és Magyarország felszabadulásának 25. évfor­dulóját. — Szeretnénk bemutatni — tájékoztat Nagy Sándor a vá­rosi KISZ-bizottság munka­társa — a negyedszázad tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális fejlődését, megemléke­zünk a város felszabadítóiról, összegyűjtjük a felszabadulás történetével kapcsolatos doku­mentumokat, emlékeket és be­mutatjuk, hogy az utódok méltóképpen emlékezzenek. — Milyen programot állítot­tak össze? — December 8-án a KISZ- szervezetek a pártszervezetek­kel közösen emlékeznek, meg az évfordulóról. A városi meg­nyitóünnepség ezen a napon a DCM nagytermében lesz, és ezt követően koszorúzzuk meg a szovjet hősi temető emlék­művét. Március 15 és április 4-e között az idén is megren­dezzük a Forradalmi Ifjúsági Napokat — természetesen a negyedszázados évforduló je­gyében. Áprilif 3-án KISZ- fogadalomtétel lesz, majd este a Művelődési Központ nagy­termében emlékünnepség. De­cember 6-tól a Diáknapok ün­nepségsorozata tart több hó­napon át. Természetesen a programban egyebek között sportversenyek is lesznek: labdarúgó-, kézilabda-, aszta­litenisz- és sakkbajnokság. Az úttörők a „Szabad hazában, Lenin, útján” mozgalomban tevékenykednek. Márciusban felszabadulási kulturális se­regszemlét rendezünk, míg áp­rilis 1—10 között felszabadu­lási emléktúrákat. Az évfor­duló esztendejében tovább erősítjük a magyar—szovjet baráti kapcsolatokat. A LENINGRÁDI nemzet­közi zenei hetek alkalmával forró sikert aratott a Magyar Állami Hangversenyzenekar, amely Ferencsik János ve­zényletével lépett fel a le- ningrádi filharmónia nagyter­mében. A műsoron Liszt-, Bartók-, Kodály-, Kadosa- és Bozay-művek szerepeltek: MIKULÁSCSOMAG Közelednek az ünnepek. Va­sárnap az utakat hópaplan födte, és szánkóján könnyű­szerrel jöhet Télapó a kíván­csian, várakozó gyerekekhez. Deéember az örömök hónap­ja; írhatnám úgy is, hogy az ajándékozás és az ajándék­kapás hónapja. Egyenlő nagy­ságrendű élmények.’ A megle­petések bűvös kagylók, ame­lyekkel az ünnepekig játsz­hatunk, de fel nem törhetjük. Várakoznak a Gyermekváros kis óvodásai is; Lőrincz Sa- nyika, Vári Zolika, Elekes Csilla, Pap Ilonka, Hullé Gyu- szi és a többiek. — Én nagyon szeretnék cso­kit, cukrot, mogyorót... — Meg narancsot — „súg” az egyik kisfiú. — Kit szerelsz a legjobban Sanyika? — A Csillát —válaszolja a kis legény nagy komolyan —, ő az én barátom. • I — Hány éves vagy? — öt. — Mit szeretsz a legjobban játszani? — Szeretek palacsintát süt­ni — válaszolja Csill>. Megfogja a kezemet és visz a játéksarokba. Nézem a szebbnél szebb játékokat. — Én babaruhákkal játszom legtöbbet — meséli Ilonka. — Mit szeretnél kapni a Mikulás bácsitól? — Kis csizmát csokiból. Mikulást, szaloncukrot... Az óvónő, fiatalasszony: — Mikulást festek, kivá­gom, összeállítjuk a csomagot. Sok vele a munka, de meg­éri, A gyerekek szeretete mindent megér. Az óvisok sok ajándékot kapnak a patro­náló szülőktől, de az idegenek­től is. akik ilyenkor felkere­sik a mi nagy családunkat. Nyári Szedőterem bői a főtitkári székig EGY MEGHÍVÓ MARGÓJÁRA „Szeretettel meghívjuk vá­rosunk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepi pártbizottsági és tanácsülésre 1969 december nyolcadikén, hétfőn délelőtt 10 órára a DCM kultúrtermé­be ...” Így kezdődik azoknak s meghívóiknak a szövege,- ame­lyek nagy részét személyesen viszik szét ezekben a napok­ban az emlékbizottság munka­társai. A 390 meghívóból egy az Országos Filharmónia Sem­melweis utcai épületébe Ke­rült, Marion Károlynak szólt, az O. F. főtitkárának ... A márványburkolatú lép csőház emeleti folyosóján re­mekbe faragott tölgyfaajtók. Egyik mögött a főtitkár, a deákvári nyomdászfiú, aki sok munka és tanulás után kerüli ilyen magas tisztségbe. A kék-piros nyomású meg­hívó láttán huszonöt évvel ez­előtti események idéződnek fel emlékezetében. A Csányi úti nyomda, kivert ablakai­val, hideg géptermével. Látja Örcszki bácsit, aki egy mások elől elrejtett helyről előszedi a nagy gép hajtószí­ját, hogy megkezdődhessen ó munka. Felelevenednek előtte a régi szak társak: Szabó Lajos, Lég rádi András, Farkass Károly. Szinovszki Sándor, Urbán De­zső — akik a fegyverropogás elhallgatása után egymást kö vetve jelentkeztek munkára. 1945 januárjában várta a város, várta a járás a nyorhta- tott betűt. A rádiók hallgat­tak. Budapestről nem jöttek a megszokott reggeli lapok. A város vezetősége plakátkézira­tokat hozott. Messze faluról bejöttek, mert hiányzott az új esztendő naptára. Az ólombetűk hidegek vol­tak. Az ablakon kidugott kályhacső füstje olykor vissza­vágott a nagyterembe. A sze- dőregálokra erősített gyertya halvány fényt adott. A kéz­iratra kellett hajolni. Mjlyen örömet kelteit az új­ság első, lehúzott oldala! Mi­lyen figyelemmel ■ korrigálták a naptár szedésének a hibáit! És a fejedelmi munkadíj: egy-egy tojással honorálták a vidékiek az 1945-ös falinaptár minden példányát... A későbbi évek? Űj munka-" hely, budapesti nyomda. Ze­neakadémia, Filharmónia — az első munkásmatinék, al­kalmi hangversenyek üzemek­ben, új tehetségek kutatása, nevelése. Külföldi utak sora, hazai bérletsorozatok, siker, elismerés. ★ Kedves gondolat az emlékbi­zottságtól, hogy meghív min­denkit a hétfői ünnepségre, aki maradandót tett városáért, akire büszke lehet ,Vác. Marton Károly neve is mél­tán került a meghívottak név­jegyzékére. (—ő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom